ZERBAXA 1 G/0,5 G POR OLDATOS INFÚZIÓHOZ VALÓ KONCENTRÁTUMHOZ
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - ZERBAXA 1 G/0,5 G
A Zerbaxa a következő fertőzések kezelésére javallott felnőtteknél, serdülőknél és gyermekeknél (lásd 4.2 és 5.1 pont):
-
Szövődményes intraabdominalis fertőzések (lásd 4.4 pont);
-
Akut pyelonephritis;
-
Szövődményes húgyúti fertőzések (lásd 4.4 pont).
A Zerbaxa a következő fertőzések kezelésére is javallott (18 éves vagy idősebb) felnőtteknél (lásd 5.1 pont):
-
Nosocomialis, más néven kórházi eredetű pneumonia (HAP, hospital-acquired pneumonia), beleértve a gépi lélegeztetéshez társult pneumoniát (VAP, ventilator-associated pneumonia) is.
Figyelembe kell venni az antibakteriális szerek megfelelő alkalmazására vonatkozó hivatalos
irányelveket.
Adagolás
Az > 50 ml/perc kreatinin-clearance értékkel rendelkező felnőtt betegeknél ajánlott intravénás adagolási rendet, a fertőzés típusa szerint, az 1. táblázat mutatja be.
-
táblázat: A Zerbaxa intravénás adagja a fertőzés típusa szerint > 50 ml/perc kreatinin-clearance értékkel* rendelkező (18 éves vagy idősebb) felnőtt betegeknél
A fertőzés típusa Adag Adagolási gyakoriság Az infúzió beadásiidőtartama A kezelésidőtartama Szövődményes intraabdominalisfertőzés** 1 g ceftolozán / 0,5 g tazobaktám 8 óránként 1 óra 4-14 nap Szövődményes húgyúti fertőzésAkut pyelonephritis 1 g ceftolozán / 0,5 g tazobaktám 8 óránként 1 óra 7 nap Nosocomialis, más néven kórházi eredetű pneumonia, beleértve a gépi lélegeztetéshez társultpneumoniát*** is. 2 g ceftolozán / 1 g tazobaktám 8 óránként 1 óra 8-14 nap *A Cockcroft–Gault-képlettel becsült kreatinin-clearance érték.
**Amennyiben anaerob kórokozók feltételezhetőek, metronidazollal kombinációban alkalmazandó.
***Gram-pozitív patogének elleni antibakteriális szerrel kombinációban alkalmazandó, amennyiben
ismert vagy feltételezhető, hogy ezek szerepet játszanak a fertőzéses folyamatban.
Az > 50 ml/perc/1,73 m2 becsült glomerulusfiltrációs rátával (eGFR-értékkel) rendelkező
gyermekeknél és serdülőknél ajánlott intravénás adagolási rendet, a fertőzés típusa szerint, a
-
táblázat mutatja be.
-
táblázat: A Zerbaxa intravénás adagja a fertőzés típusa szerint > 50 ml/perc/1,73 m2 eGFR-értékkel** rendelkező gyermekeknél és serdülőknél (születéstől* < 18 éves korig)
A fertőzés típusa Adag Adagolási gyakoriság Az infúzió beadásiidőtartama A kezelésidőtartama Szövődményes 20 mg/ttkg 8 óránként 1 óra 5-14 nap***** intraabdominalis fertőzés*** ceftolozán / 10 mg/ttkg tazobaktám – 1 g ceftolozán / 0,5 g tazobaktám maximális adagig**** Szövődményes húgyúti 20 mg/ttkg 8 óránként 1 óra 7-14 nap***** fertőzés ceftolozán / Akut pyelonephritis 10 mg/ttkg tazobaktám – 1 g ceftolozán / 0,5 g tazobaktám maximális adagig**** *> 32 hetes gesztációs kor és a születést követően eltelt ≥ 7 nap.
**A Bedside Schwartz-képlettel becsült eGFR-érték.
***Amennyiben anaerob kórokozók feltételezhetőek, metronidazollal kombinációban alkalmazandó.
****Az > 50 kg testtömegű gyermekeknél legfeljebb 1 g ceftolozán / 0,5 g tazobaktám lehet a maximális adag.
*****A feltüntetett kezelési időtartam magában foglalhatja az intravénás Zerbaxa-terápiát követő
megfelelő orális kezelést. Különleges betegcsoportok
Idősek (≥ 65 évesek)
Önmagában az életkor alapján nincs szükség dózismódosításra idős betegek esetében (lásd 5.2 pont).
Vesekárosodás
Enyhe fokú vesekárosodásban szenvedő betegeknél (becsült kreatinin-clearance > 50 ml/perc) nincs szükség dózismódosításra (lásd 5.2 pont).
Közepes vagy súlyos fokú vesekárosodásban szenvedő felnőtt betegeknél, valamint végstádiumú vesebetegségben szenvedő hemodializált felnőtt betegeknél dózismódosítás szükséges a 3. táblázatban felsoroltak szerint (lásd 5.1 és 6.6 pont).
-
táblázat: A Zerbaxa ajánlott intravénás adagolási rendje ≤ 50 ml/perc kreatinin-clearance értékkel* rendelkező (18 éves vagy idősebb) felnőtt betegeknél
Becsültkreatinin-clearance (ml/perc)* Szövődményes intraabdominalisfertőzések, szövődményes húgyúti fertőzések és akut pyelonephritis** Nosocomialis, más néven kórházi eredetű pneumonia, beleértve a gépi lélegeztetéshez társultpneumoniát** is 30-50 500 mg ceftolozán / 250 mg tazobaktám intravénásan 8 óránként 1 g ceftolozán / 0,5 g tazobaktám intravénásan 8 óránként 15-29 250 mg ceftolozán / 125 mg tazobaktám intravénásan 8 óránként 500 mg ceftolozán / 250 mg tazobaktám intravénásan 8 óránként Egyszeri 500 mg ceftolozán / Egyszeri 1,5 g ceftolozán / 0,75 g 250 mg tazobaktám telítő dózis, tazobaktám telítő dózis, majd 8 óra majd 8 óra elteltével 100 mg elteltével 300 mg ceftolozán / Végstádiumú vesebetegségbenszenvedő,hemodializált betegek ceftolozán / 50 mg tazobaktám fenntartó dózis, amelyet a kezelésiidőszak fennmaradó részében8 óránként kell ismételni (azokon a napokon, amelyeken hemodialízis 150 mg tazobaktám fenntartó dózis,amelyet a kezelési időszakfennmaradó részében 8 óránként kell ismételni (azokon a napokon,amelyeken hemodialízis történik, a történik, a hemodialízis befejezése hemodialízis befejezése után a után a lehető legkorábbi időpontban lehető legkorábbi időpontban kell kell beadni az adagot) beadni az adagot) *A Cockcroft–Gault-képlettel becsült kreatinin-clearance érték.
**A Zerbaxa valamennyi adagját intravénásan, 1 óra alatt kell beadni, és az ajánlott adagok valamennyi javallatra vonatkoznak. A kezelés időtartamát az 1. táblázat ajánlásai szerint kell meghatározni.
Nem áll rendelkezésre elegendő mennyiségű információ az adagolási rendre vonatkozó ajánláshoz a közepes vagy súlyos fokú vesekárosodásban (eGFR ≤ 50 ml/perc/1,73 m2) vagy a végstádiumú vesebetegségben szenvedő gyermekek és serdülők esetében (lásd 5.1 és 5.2 pont).
Májkárosodás
Májkárosodásban szenvedő betegeknél nincs szükség dózismódosításra (lásd 5.2 pont).
Gyermekek és serdülők
A ceftolozán/tazobaktám biztonságosságát és hatásosságát 18 évesnél fiatalabb gyermekek és serdülők
esetében még nem igazolták a nosocomialis, más néven kórházi eredetű pneumonia (HAP, hospital-acquired pneumonia – beleértve a gépi lélegeztetéshez társult pneumoniát (VAP, ventilator-associated pneumonia) is – kezelésére vonatkozóan.
Az alkalmazás módja
A Zerbaxát intravénás infúzió formájában 1 óra alatt kell beadni valamennyi dózis esetén.
Óvintézkedések a gyógyszer felhasználása vagy alkalmazása előtt
Az inkompatibilitásokat lásd a 6.2 pontban.
A gyógyszer alkalmazás előtti feloldására és hígítására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban.
-
A készítmény hatóanyagaival vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység;
-
Bármely cefalosporin típusú antibakteriális szerrel szembeni túlérzékenység;
-
Súlyos túlérzékenység (pl.: anaphylaxiás reakció, súlyos bőrreakció) bármely más típusú
béta-laktám antibakteriális szerrel (pl.: penicillinekkel vagy karbapenemekkel) szemben.
Túlérzékenységi reakciók
Súlyos, és alkalmanként halálos túlérzékenységi (anaphylaxiás) reakciók előfordulhatnak (lásd 4.3 és 4.8 pont). Amennyiben súlyos allergiás reakció lép fel a ceftolozán/tazobaktám kombinációval végzett kezelés alatt, a gyógyszer alkalmazását abba kell hagyni, és meg kell tenni a megfelelő intézkedéseket.
Azok a betegek, akiknek az anamnézisében cefalosporinokkal, penicillinekkel vagy egyéb béta-laktám típusú antibakteriális szerrel szembeni túlérzékenység szerepel, a ceftolozán/tazobaktám kombinációra is túlérzékenyek lehetnek.
A ceftolozán/tazobaktám kombináció ellenjavallt azoknál a betegeknél, akiknek az anamnézisében ceftolozánnal, tazobaktámmal,vagy cefalosporinokkal szembeni túlérzékenység szerepel (lásd
4.3 pont).
A ceftolozán/tazobaktám ellenjavallt olyan betegeknél is, akiknél súlyos túlérzékenység
(pl.: anaphylaxiás reakció, súlyos bőrreakció) lépett fel bármely más típusú béta-laktám antibakteriális szerrel (pl.: penicillinekkel vagy karbapenemekkel) szemben (lásd 4.3 pont).
A ceftolozán/tazobaktám kombináció óvatosan alkalmazandó olyan betegeknél, akiknek az anamnézisében bármilyen egyéb típusú túlérzékenységi reakció szerepel penicillinekkel vagy egyéb béta-laktám antibakteriális szerrel szemben.
A vesefunkcióra gyakorolt hatás
A ceftolozán/tazobaktám kombinációt kapó felnőtt betegeknél a vesefunkció romlását figyelték meg. Károsodott vesefunkció
A ceftolozán/tazobaktám dózisát a vesefunkció függvényében kell módosítani (lásd 4.2 pont, 3. táblázat).
A szövődményes intraabdominalis fertőzések és a szövődményes húgyúti fertőzések – beleértve az akut pyelonephritist is – klinikai vizsgálataiban a ceftolozán/tazobaktám hatásossága a vizsgálat
elkezdésekor mérsékelten súlyos vesekárosodásban szenvedő felnőtt betegeknél alacsonyabb volt, mint a normális vagy enyhén károsodott vesefunkciójúaknál.
Azoknál a betegeknél, akik a kezelés elkezdésekor vesekárosodásban szenvednek, a változások észlelése érdekében a kezelés alatt gyakran kell monitorozni a vesefunkciót, és szükség esetén módosítani kell a ceftolozán/tazobaktám dózisát.
A klinikai adatok korlátai
A legyengült immunrendszerű betegeket, a súlyos neutropeniában szenvedő betegeket, valamint a végstádiumú vesebetegségben szenvedő, hemodializált betegeket kizárták a klinikai vizsgálatokból.
Szövődményes intraabdominalis fertőzések
Egy, szövődményes intraabdominalis fertőzésekben szenvedő felnőtt betegekkel végzett vizsgálatban a leggyakoribb diagnózis a perforált appendix vagy a periappendicularis abscessus volt (970 betegből 420-nál [a betegek 43,3%-a]), akik közül 420-ból 137-nek (32,6%) volt a vizsgálat kezdetén diffúz
peritonitise. A vizsgálatban résztvevő összes beteg hozzávetőleg 82%-ának volt < 10 az APACHE II (Acute Physiology and Chronic Health Evaluation) pontszáma, és a betegek 2,3%-ánál fordult elő
bacteriaemia kiinduláskor. A klinikailag értékelhető betegeknél a klinikai gyógyulási arány a ceftolozán/tazobaktám esetében 95,9% volt 293, 65 évesnél fiatalabb betegnél, és 87,8% volt 82, 65 éves vagy idősebb betegnél.
Szövődményes húgyúti fertőzések
A szövődményes alsó húgyúti fertőzésben szenvedő felnőtt betegekre vonatkozóan korlátozott mennyiségű klinikai hatásossági adat áll rendelkezésre. Egy randomizált, aktív kontrollos vizsgálatban a mikrobiológiailag értékelhető betegek 18,2%-a (693 betegből 126) szenvedett szövődményes alsó húgyúti fertőzésben, beleértve a 126-ból 60 beteget, akiket ceftolozán/tazobaktám kombinációval
kezeltek. Közülük a vizsgálat kezdetén egy betegnek volt bacteriaemiája.
Clostridioides difficile-asszociált hasmenés
A ceftolozán/tazobaktám kombináció esetében antibakteriális szerekhez társuló colitisről és pseudomembranosus colitisről számoltak be (lásd 4.8 pont). Mivel az ilyen típusú fertőzések súlyosságukat tekintve az enyhétől az életveszélyesig terjedhetnek, fontos ezt a diagnózist mérlegelni azoknál a betegeknél, akiknél a ceftolozán/tazobaktám kombináció beadása alatt vagy azt követően
hasmenés jelentkezik. Ilyen esetben megfontolandó a ceftolozán/tazobaktám kombinációval végzett terápia leállítása, valamint szupportív intézkedések alkalmazása a Clostridioides difficile elleni specifikus kezelés adása mellett.
Nem érzékeny mikroorganizmusok
A ceftolozán/tazobaktám kombináció alkalmazása elősegítheti a nem érzékeny mikroorganizmusok túlszaporodását. Ha a kezelés ideje alatt vagy azt követően szuperinfekció lép fel, meg kell tenni a szükséges intézkedéseket.
A ceftolozán/tazobaktám kombináció nem hat a ceftolozánt bontó és a tazobaktám komponenssel nem gátolható béta-laktamáz enzimeket termelő baktériumokra (lásd 5.1 pont).
Direkt antiglobulin teszt (Coombs-teszt) szerokonverzió és a haemolyticus anaemia potenciális kockázata
A ceftolozán/tazobaktám kombinációval történő kezelés alatt a direkt antiglobulin teszt (DAT) pozitív reakciót mutathat (lásd 4.8 pont). Klinikai vizsgálatokban nem igazolódott a hemolízis a kezelés során pozitív DAT reakciót mutató betegeknél.
Nátrium-tartalom
A ceftolozán/tazobaktám készítmény 230 mg nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 11,5%-ának felnőtteknél. A 10 ml 0,9%-os injekcióhoz való nátrium-klorid-oldattal (fiziológiás sóoldat) feloldott készítmény 265 mg nátriumot
tartalmaz injekciós üvegenként, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 13,3%-ának felnőtteknél.
In vitro és in vivo vizsgálatok alapján nem várhatók jelentős gyógyszerinterakciók a ceftolozán/tazobaktám kombináció, valamint a citokróm P450-enzimek (CYP-ek) szubsztrátjai, inhibitorai és induktorai között.
Az in vitro vizsgálatok azt igazolták, hogy a ceftolozán, a tazobaktám és a tazobaktám M1 metabolitja terápiás plazmakoncentrációk mellett nem gátolja a CYP1A2-, CYP2B6-, CYP2C8-, CYP2C9-, CYP2C19-, CYP2D6-, illetve CYP3A4-izoenzimet, és nem indukálja a CYP1A2-, CYP2B6-, illetve CYP3A4-izoenzimet.
In vitro terápiás plazmakoncentrációk mellett a ceftolozán és a tazobaktám nem viselkedett a P-gp vagy BCRP szubsztrátjaként, a tazobaktám pedig nem viselkedett az OCT2 szubsztrátjaként. Az
in vitro adatok azt mutatják, hogy a ceftolozán in vitro, terápiás koncentrációk mellett nem gátolja a P-gp-, BCRP-, OATP1B1-, OATP1B3-, OCT1-, OCT2-, MRP-, BSEP-, OAT1-, OAT3-, MATE1-,
illetve MATE2-K-transzportereket. Az in vitro adatok azt mutatják, hogy terápiás plazmakoncentrációk mellett sem a tazobaktám, sem a tazobaktám M1 metabolitja nem gátolja a P-gp-, BCRP-, OATP1B1-, OATP1B3-, OCT1-, OCT2-, illetve BSEP-transzportereket.
A tazobaktám az OAT1 és OAT3 szubsztrátja. In vitro a tazobaktám sorrendben 118 és 147 µg/ml-es IC50-értékek mellett gátolta a humán OAT1- és OAT3-transzportereket. Egy klinikai vizsgálatban a ceftolozán/tazobaktám kombináció együttes alkalmazása az OAT1- és OAT3-szubsztrát furoszemiddel
nem növelte jelentős mértékben a furoszemid plazmaexpozícióját (a Cmax arányok mértani átlaga 0,83,
míg az AUC-értékeké 0,87 volt). Az OAT1-et vagy OAT3-at gátló hatóanyagok (pl. a probenecid) azonban növelhetik a tazobaktám plazmakoncentrációját.
Terhesség
A ceftolozán/tazobaktám terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében nem áll rendelkezésre információ. A tazobaktám átjut a placentán. Nem ismert, hogy a ceftolozán átjut-e a placentán.
A tazobaktámmal végzett állatkísérletek során reproduktív toxicitást igazoltak (lásd 5.3 pont), teratogén hatásokra utaló jelet azonban nem észleltek. Egerekkel és patkányokkal végzett ceftolozán vizsgálatok nem igazoltak reproduktív toxicitást vagy teratogén hatást.
Patkányoknál a ceftolozán vemhesség és szoptatás időszakában történt alkalmazása hím utódoknál a
hangingerrel kiváltott megriadási reflex csökkenésével járt a 60. postnatalis napon (lásd 5.3 pont).
A Zerbaxa terhesség alatt csak akkor alkalmazható, ha a várható előnyök felülmúlják a terhes nőre és a
magzatra nézve fennálló lehetséges kockázatokat. Szoptatás
Nem ismert, hogy a ceftolozán és a tazobaktám kiválasztódnak-e a humán anyatejbe. Az anyatejjel táplált csecsemőre nézve a kockázatot nem lehet kizárni. A Zerbaxa alkalmazása előtt el kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy megszakítják a kezelést / tartózkodnak a kezeléstől – figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermekre nézve, valamint a terápia előnyét a nőre nézve.
Termékenység
A ceftolozán és a tazobaktám termékenységre kifejtett hatásait emberben nem vizsgálták. Patkányoknál végzett termékenységi vizsgálatok nem igazoltak a termékenységre vagy a párosodásra
kifejtett hatást a tazobaktám intraperitonealis beadását vagy a ceftolozán intravénás beadását követően
(lásd 5.3 pont).
A Zerbaxa kismértékben befolyásolhatja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges
képességeket. A Zerbaxa alkalmazását követően szédülés léphet fel (lásd 4.8 pont).
A biztonságossági profil összefoglalása
A Zerbaxát szövődményes intraabdominalis fertőzések és szövődményes húgyúti fertőzések (beleértve a pyelonephritist is) kontrollként komparátor készítményt alkalmazó, III. fázisú, felnőtt betegek bevonásával végzett klinikai vizsgálatai során értékelték.
A Zerbaxa-kezelésben részesülő betegeknél fellépő leggyakoribb (az intraabdominalis fertőzések és
szövődményes húgyúti fertőzések – beleértve a pyelonephritist is – az összesített III. fázisú vizsgálataiban ≥ 3%-os gyakoriságú) mellékhatások a hányinger, fejfájás és székrekedés, hasmenés és láz voltak, amelyek általában enyhék vagy közepesen súlyosak voltak.
A Zerbaxát egy nosocomialis, más néven kórházi eredetű pneumonia – beleértve a gépi lélegeztetéshez társult pneumoniát is – kontrollként komparátor készítményt alkalmazó, III. fázisú, felnőtt betegek bevonásával végzett klinikai vizsgálatokban értékelték.
A Zerbaxa-kezelésben részesülő betegeknél fellépő leggyakoribb (nosocomialis, más néven kórházi
eredetű pneumonia – beleértve a gépi lélegeztetéshez társult pneumoniát is – III. fázisú vizsgálataiban
≥ 5%-os gyakoriságú) mellékhatások a hasmenés, az emelkedett glutamát-piruvát-transzamináz-szint, és az emelkedett glutamát-oxálacetát-transzamináz-szint voltak, amelyek általában enyhék vagy közepesen súlyosak voltak.
A mellékhatások táblázatos felsorolása
A Zerbaxával felnőttek bevonásával végzett klinikai vizsgálatok során a következő mellékhatásokat észlelték. A mellékhatások a MedDRA szervrendszer szerinti osztályozásban és gyakoriság szerint csoportosítva szerepelnek. A gyakorisági kategóriák a következő megállapodás szerint kerültek
meghatározásra: gyakori (≥1/100 – <1/10), nem gyakori (≥1/1000 – <1/100) (lásd a 4. táblázatot).
-
táblázat: A ceftolozán/tazobaktám kombinációval felnőttek bevonásával végzett klinikai vizsgálatok során észlelt mellékhatások
Szervrendszer Gyakori(≥ 1/100 – < 1/10) Nem gyakori(≥ 1/1000 – < 1/100) Fertőző betegségek ésparazitafertőzések Clostridioides difficile colitis2 Candidiasis, beleértve az oropharyngealis és a vulvovaginális candidiasist is1, Clostridioides difficilecolitis1, húgyúti gombás fertőzés1,Clostridioides difficile fetőzés2 Vérképzőszervi ésnyirokrendszeri betegségek és tünetek Thrombocytosis1 Anaemia1 Anyagcsere- éstáplálkozási betegségek és tünetek Hypokalemia1 Hyperglykaemia1, hypomagnesaemia1, hypophosphataemia1 Pszichiátriai kórképek Insomnia1, szorongás1 Idegrendszeri betegségek és tünetek Fejfájás1, szédülés1 Ischaemiás stroke1 Szívbetegségek és aszívvel kapcsolatos tünetek Pitvarfibrilláció1, tachycardia1, angina pectoris1 Érbetegségek és tünetek Hypotonia1 Phlebitis1, vénás thrombosis1 Légzőrendszeri, mellkasiés mediastinalis betegségek és tünetek Dyspnoe1 Emésztőrendszeribetegségek és tünetek Hányinger1, diarrhoea3, székrekedés1, hányás3, hasifájdalom1 Gastritis1, haspuffadás1, dyspepsia1, flatulentia1, paralyticus ileus1 A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei Bőrkiütés1 Urticaria1 Vese- és húgyútibetegségek és tünetek Vesekárosodás1, veseelégtelenség1 Általános tünetek, azalkalmazás helyén fellépőreakciók Láz1, az infúzió beadásánakhelyén fellépő reakciók1 Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei Emelkedett glutamát-piruvát- transzamináz-szint3, emelkedett glutamát-oxálacetát-transzamináz- szint3, emelkedetttranszamináz-szint2, májfunkció vizsgálati értékek eltérései2, emelkedett alkalikus foszfatázszint a vérben2, emelkedett gamma-glutamil-transzferázszint2 Coombs-teszt pozitivitás3, emelkedett szérum gamma-glutamil- transzferázszint (GGT)1, emelkedett szérum alkalikus foszfatázszint1, Clostridioides-teszt pozitivitás2 1 A Zerbaxával (1 g / 0,5 g intravénásan 8 óránként) legfeljebb 14 napig kezelt, szövődményes intraabdominalis fertőzésekre, az akut pyelonephritisre és a szövődményes húgyúti fertőzésekre
vonatkozik.
2 A Zerbaxával (2 g / 1 g intravénásan 8 óránként) legfeljebb 14 napig kezelt, nosocomialis, más néven
kórházi eredetű pneumoniára – beleértve a gépi lélegeztetéshez társult pneumoniát is – vonatkozik.
3 Valamennyi indikációra vonatkozik: a szövődményes intraabdominalis fertőzésekre, az akut pyelonephritisre, a szövődményes húgyúti fertőzésekre és a nosocomialis, más néven kórházi eredetű pneumoniára – beleértve a gépi lélegeztetéshez társult pneumoniát is.
Gyermekek és serdülők
A biztonságossági értékelés gyermekeknél és serdülőknél (születéstől < 18 éves korig) két olyan vizsgálat biztonságossági adatain alapul, amelyekben 70, szövődményes intraabdominalis fertőzésekben és 100, szövődményes húgyúti fertőzésben (beleértve az akut pyelonephritist is) szenvedő beteg kapott Zerbaxát. A biztonságossági profil ennél a 170 gyermeknél és serdülőnél általában hasonló volt a szövődményes intraabdominalis fertőzésekben és szövődményes húgyúti fertőzésekben (beleértve az akut pyelonephritist is) szenvedő felnőtt populációban megfigyelthez.
Három további mellékhatást figyeltek meg a gyermekek és serdülők populációjában: a neutropeniát, a fokozott étvágyat és a dysgeusiát (valamennyi előfordulása gyakori). A Zerbaxa-kezelésben részesülő
betegek esetében a leggyakoribb mellékhatások (≥ 2% összesítve a II. fázisú gyermekgyógyászati vizsgálatokban) a diarrhoea, az emelkedett glutamát-piruvát-transzamináz-szint és az emelkedett glutamát-oxálacetát-transzamináz-szint voltak. A 3 hónaposnál fiatalabb, szövődményes
intraabdominális fertőzésben szenvedő betegek esetében a biztonságossági adatok korlátozottan állnak
rendelkezésre.
Kiválasztott mellékhatások leírása
Laboratóriumi értékek
Direkt Coombs-teszt pozitivitás alakulhat ki a Zerbaxa-kezelés alatt. A felnőtteknél előforduló szövődményes intraabdominalis fertőzések és a szövődményes húgyúti fertőzések klinikai
vizsgálataiban a direkt Coombs-teszt pozitivitásra történő szerokonverzió előfordulása 0,2% volt a Zerbaxával kezelt betegek esetében, és 0% volt a komparátor készítménnyel kezelt betegek esetében. A felnőtteknél előforduló nosocomialis, más néven kórházi eredetű pneumonia – beleértve a gépi lélegeztetéshez társult pneumoniát is – klinikai vizsgálataiban a direkt Coombs-teszt pozitivitásra
történő szerokonverzió előfordulása 31,2% volt a Zerbaxával kezelt betegek esetében, és 3,6% volt a
meropenemmel kezelt betegek esetében. A gyermekeknél és serdülőknél előforduló szövődményes intraabdominalis fertőzések klinikai vizsgálataiban a direkt Coombs-teszt pozitivitásra történő szerokonverzió előfordulása 45,3% volt a Zerbaxával kezelt betegek esetében, és 33,3% volt a meropenemmel kezelt betegek esetében. A gyermekeknél és serdülőknél előforduló szövődményes húgyúti fertőzések klinikai vizsgálataiban a direkt Coombs-teszt pozitivitásra történő szerokonverzió
előfordulása 29,7% volt a Zerbaxával kezelt betegek esetében, és 8,7% volt a meropenemmel kezelt betegek esetében. Klinikai vizsgálatokban nem igazolódott hemolízis azoknál a betegeknél, akiknél bármely kezelési csoportban direkt Coombs-teszt pozitivitás alakult ki.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen
kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
A Zerbaxa túladagolására vonatkozóan nincs tapasztalat. A Zerbaxa klinikai vizsgálatok során alkalmazott legmagasabb egyszeri adagja 3 g/1,5 g ceftolozán/tazobaktám volt, melyet egészséges önkénteseknek adtak be.
Túladagolás esetén a Zerbaxa alkalmazását abba kell hagyni, és a beteget általános szupportív kezelésben kell részesíteni. A Zerbaxa hemodialízissel eltávolítható. A dialízis hozzávetőleg a ceftolozán 66%-át, a tazobaktám 56%-át, a tazobaktám M1 metabolitjának pedig 51%-át távolította el.
Farmakológiai tulajdonságok - ZERBAXA 1 G/0,5 G
Farmakoterápiás csoport: Szisztémás antibakteriális szerek, egyéb cefalosporinok és penemek ATC kód: J01DI54.
Hatásmechanizmus
A ceftolozán a cefalosporin-csoportba tartozó antimikrobiális szerek közé tartozik. A ceftolozán
baktericid hatást fejt ki a fontos penicillinkötő proteinekhez (penicillin-binding protein, PBP) kötődve,
ami a bakteriális sejtfalszintézis gátlását, majd sejthalált eredményez.
A tazobaktám egy penicillinekkel szerkezeti rokonságot mutató béta-laktám, amely a számos molekuláris „A” csoportú béta-laktamáz – ideértve a CTX-M, SHV és TEM enzimeket is – inhibitora. Lásd alább.
A rezisztencia mechanizmusa
A ceftolozán/tazobaktám kombinációval szembeni bakteriális rezisztencia mechanizmusai közé tartoznak:
-
Olyan béta-laktamázok termelése, amelyek hidrolizálhatják a ceftolozánt, és amelyeket nem gátolja a tazobaktám (lásd lent)
-
PBP-k módosítása
A tazobaktám nem gátolja az összes „A” csoportú enzimet.
Ezen kívül a tazobaktám nem gátolja a béta-laktamázok alábbi típusait:
-
Az ampC enzimeket (amelyeket az Enterobacterales termel)
-
A szerin-alapú karbapenemázokat (pl. a Klebsiella pneumoniae karbapenemázokat)
-
A metallo-béta-laktamázokat (pl. a New Delhi metallo-béta-laktamázt)
-
Az Ambler-féle D csoportú béta-laktamázokat (OXA-karbapenemázok).
Farmakokinetikai/farmakodinámiás összefüggések
A fertőzés állatmodelljeiben a ceftolozán hatásosság legjobb előrejelzője az az időtartam volt, amíg a plazmakoncentrációja meghaladja a fertőzést okozó mikroorganizmusra vonatkozó ceftolozán minimális gátló koncentrációt.
A tazobaktám esetében a hatásossággal összefüggő farmakodinámiás indexet az adagolási intervallum százalékaként határozták meg, amely alatt a tazobaktám plazmakoncentrációja meghaladja a küszöbértéket (%T > küszöbérték). Az egy adott küszöbérték-koncentráció feletti időt úgy határozták meg, hogy az a tazobaktám hatásosságát a lehető legjobban előrejelző paraméter legyen az in vivo és
in vitro klinikai modellekben.
Az érzékenységi vizsgálatok határértékei
Az antibiotikumok érzékenységi vizsgálataival foglalkozó európai bizottság (EUCAST, European Committee on Antimicrobial Susceptibility Testing) által megállapított minimális gátló koncentrációk
határértékei a következők:
| Minimális gátló koncentrációk (mg/l) | |||
| Kórokozó | A fertőzés típusa | Érzékeny | Rezisztens |
| Minimális gátló koncentrációk (mg/l) | |||
| Kórokozó | A fertőzés típusa | Érzékeny | Rezisztens |
| Enterobacterales | Szövődményes intraabdominalisfertőzések*Szövődményes húgyúti fertőzések*Akut pyelonephritis*Nosocomialis, más néven kórházi eredetűpneumonia, beleértve a gépi lélegeztetéshez társult pneumoniát** is | ≤ 2 | > 2 |
| P. aeruginosa | Szövődményes intraabdominalisfertőzések*Szövődményes húgyúti fertőzések*Akut pyelonephritis*Nosocomialis, más néven kórházi eredetűpneumonia, beleértve a gépi lélegeztetéshez társult pneumoniát** is | ≤ 4 | > 4 |
| H. influenzae | Nosocomialis, más néven kórházi eredetűpneumonia, beleértve a gépi lélegeztetéshez társult pneumoniát** is | ≤ 0,5 | > 0,5 |
*Intravénásan 8 óránként beadott 1 g ceftolozán / 0,5 g tazobaktámot alapul véve.
**Intravénásan 8 óránként beadott 2 g ceftolozán / 1 g tazobaktámot alapul véve. Klinikai hatásosság bizonyos kórokozókkal szemben
Klinikai vizsgálatokban az egyes javallatok alatt felsorolt következő, Zerbaxával szemben in vitro
érzékenynek bizonyult kórokozókkal szemben igazoltak hatásosságot.
Szövődményes intraabdominalis fertőzések
Gram-negatív baktériumok Enterobacter cloacae Escherichia coli
Klebsiella oxytoca Klebsiella pneumoniae Proteus mirabilis Pseudomonas aeruginosa
Gram-pozitív baktériumok Streptococcus anginosus Streptococcus constellatus Streptococcus salivarius
Szövődményes húgyúti fertőzések, beleértve a pyelonephritist is
Gram-negatív baktériumok
Escherichia coli Klebsiella pneumoniae Proteus mirabilis
Nosocomialis, más néven kórházi eredetűpneumonia, beleértve a gépi lélegeztetéshez társult pneumoniát is
Gram-negatív baktériumok Enterobacter cloacae Escherichia coli Haemophilus influenzae Klebsiella oxytoca Klebsiella pneumoniae Proteus mirabilis Pseudomonas aeruginosa Serratia marcescens
A következő kórokozókkal szemben nem igazoltak klinikai hatásosságot, bár in vitro vizsgálatok arra utalnak, hogy szerzett rezisztencia-mechanizmusok hiányában érzékenyek lennének a Zerbaxára: Citrobacter freundii
Citrobacter koseri
Klebsiella (Enterobacter) aerogenes Morganella morganii
Proteus vulgaris Serratia liquefaciens
In vitro adatok azt jelzik, hogy a következő fajok nem érzékenyek a ceftolozán/tazobaktám kombinációra:
Staphylococcus aureus Enterococcus faecalis Enterococcus faecium
Gyermekek és serdülők
A Zerbaxát két, vak, randomizált aktív kontrollos klinikai vizsgálatban értékelték születéstől
(> 32 hetes gesztációs kor és a születést követően eltelt ≥ 7 nap) < 18 évesig terjedő korú gyermekek
és serdülők bevonásával; az egyiket szövődményes intraabdominalis fertőzésben szenvedő betegeknél
(metronidazollal kombinációban), a másikat szövődményes húgyúti fertőzésekben vagy akut pyelonephritisben szenvedő betegeknél. Ezekben a vizsgálatokban az elsődleges cél a ceftolozán/tazobaktám biztonságosságának és tolerálhatóságának értékelése volt; a hatásosság
másodlagos leíró végpont volt. A (Bedside Schwartz-képlettel becsült) < 50 ml/perc/1,73 m2 eGFR-
értékkel rendelkező 18 évesnél fiatalabb betegeket kizárták ezekből a klinikai vizsgálatokból. Ezenkívül a 3 hónaposnál fiatalabb, szövődményes intraabdominalis fertőzésben szenvedő gyermekek esetében a rendelkezésre álló adatok nagyon korlátozottak (egy beteg a Zerbaxa-karon). A klinikai gyógyulási arány a gyógyulást értékelő viziten (TOC, test-of-cure) a módosított beválasztás szerinti
populációban (MITT, modified intent-to-treat) a Zerbaxa esetében 80,0% (70/56) volt, míg a meropenem esetében 100,0% (21/21) volt a szövődményes intraabdominalis fertőzésekben szenvedő gyermekeknél és serdülőknél. A mikrobiológiai eradikációs arány a gyógyulást értékelő viziten (TOC)
a mikrobiológiai szempontból módosított beválasztás szerinti populációban (mMITT,
microbiologically modified intent-to-treat) a Zerbaxa esetében 84,5% (71/60) volt, míg a meropenem esetében 87,5% (24/21) volt az akut pyelonephritisben és a szövődményes húgyúti fertőzésekben szenvedő gyermekeknél és serdülőknél.
Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek esetén minden korosztálynál halasztást engedélyez a Zerbaxa vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségét illetően a nosocomialis, más néven kórházi eredetű pneumoniában, beleértve a gépi lélegeztetéshez társult pneumoniát is (lásd 4.2 pont,
gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információk).
A ceftolozán/tazobaktám Cmax- és AUC-értéke egyszeri adag alkalmazásakor a ceftolozán esetében 250 mg-tól 3 g-ig terjedő dózistartományban, a tazobaktám esetében pedig 500 mg-tól 1,5 g-ig terjedő dózistartományban a dózissal megközelítőleg arányos mértékben emelkedik. Normális veseműködésű, egészséges felnőtteknél 1 g/0,5 g ceftolozán/tazobaktám vagy 2 g / 1 g ceftolozán/tazobaktám 1 órás
iv. infúzió legfeljebb 10 napon át 8 óránkénti többszöri alkalmazását követően nem figyelték meg a ceftolozán/tazobaktám számottevő akkumulációját. A ceftolozán vagy tazobaktám eliminációs felezési ideje (t½) független a dózistól.
Eloszlás
A ceftolozán és a tazobaktám humán plazmafehérjékhez történő kötődése kis mértékű (egyenként
körülbelül 16-21% és 30%). A ceftolozán/tazobaktám átlagos (variációs koefficiens, CV%) megoszlási térfogata egészséges felnőtt férfiaknál (n = 51) 1 g/0,5 g-os egyszeri iv. adag beadását követően 13,5 l (21%) volt a ceftolozán és 18,2 l (25%) a tazobaktám esetében, ami az extracellularis
folyadéktérfogathoz hasonló érték.
Igazolt vagy gyaníthatóan pneumoniában szenvedő, géppel lélegeztetett felnőtt betegeknél (n = 22) 2 g / 1 g ceftolozán/tazobaktám vagy vesefunkció alapján módosított dózis 1 órás iv. infúziók
8 óránkénti alkalmazását követően a pulmonális epitheliumot borító folyadék ceftolozán
koncentrációja meghaladta a 8 mikrogramm/ml-t, a tazobaktám koncentrációja pedig meghaladta az1 mikrogramm/ml-t az adagolási intervallum 100%-a alatt A ceftolozán és tazobaktám átlag
pulmonális epithelialis-szabad plazma AUC aránya hozzávetőlegesen 50%, illetve 62% volt, ami
hasonló az 1 g / 0,5 g ceftolozán/tazobaktámmal kezelt egészséges felnőtt alanyokéhoz
(hozzávetőlegesen 61% és 63%).
Biotranszformáció
A ceftolozán a vizelettel ürül a változatlan kiindulási vegyület formájában, tehát úgy tűnik, hogy nem metabolizálódik számottevő mértékben. A tazobaktám béta-laktám gyűrűje hidrolizálódik, ezáltal képződik a tazobaktám farmakológiailag inaktív M1-metabolitja.
Elimináció
A ceftolozán, tazobaktám és a tazobaktám M1-metabolitja a vesén keresztül választódik ki. Egészséges felnőtt férfiaknál a ceftolozán/tazobaktám 1 g/0,5 g-os egyszeri iv. adagjának alkalmazását követően a ceftolozán több mint 95%-a kiválasztódott a vizeletbe, változatlan kiindulási vegyület
formájában. A tazobaktám több mint 80%-a választódott ki a kiindulási vegyület formájában, míg a fennmaradó mennyiség a tazobaktám M1-metabolitja formájában ürült. A ceftolozán/tazobaktám
egyszeri adagjának alkalmazása után a ceftolozán renalis clearance-e (3,41 – 6,69 l/h) hasonló volt a
plazma clearance-hez (4,10 – 6,73 l/h), valamint a nem kötött frakcióra vonatkozó glomerulusfiltrációs rátához, ami arra utal, hogy a ceftolozán glomerulusfiltráció útján választódik ki a vesében.
Normális veseműködésű, egészséges felnőtteknél a ceftolozán átlagos terminális eliminációs felezési
ideje körülbelül 3 óra, míg a tazobaktámé körülbelül 1 óra. Linearitás/nem-linearitás
A ceftolozán/tazobaktám Cmax- és AUC-értéke dózisarányosan emelkedik. Normális veseműködésű, egészséges felnőtteknél 2,0 g/1,0 g-ig terjedő iv. infúzió legfeljebb 10 napon át, 8 óránként végzett többszöri alkalmazását követően nem emelkedett számottevően a ceftolozán/tazobaktám
plazmakoncentrációja. A ceftolozán eliminációs felezési ideje (t½) független a dózistól. Különleges betegcsoportok
Vesekárosodás
A ceftolozán/tazobaktám és a tazobaktám M1-metabolitja a vesén keresztül választódik ki.
A ceftolozán AUC-értékének dózisra korrigált mértani átlaga normális veseműködésű, egészséges felnőttekkel összehasonlítva 1,26-szorosára emelkedett enyhe fokú, 2,5-szeresére közepes fokú és 5-szörösére súlyos fokú vesekárosodásban szenvedő felnőtteknél. A tazobaktám vonatkozó
AUC-értékének dózisra korrigált mértani átlagában bekövetkezett maximális emelkedés sorrendben 1,3-szeres, 2-szeres és 4-szeres volt. A normális veseműködésű egyénekéhez hasonló szisztémás expozíciók fenntartásához dózismódosításra van szükség (lásd 4.2 pont).
Hemodializált, végstádiumú vesebetegségben szenvedő felnőtteknél a beadott ceftolozán/tazobaktám körülbelül kétharmadát lehet eltávolítani hemodialízissel. Azoknál a hemodializált, végstádiumú vesebetegségben szenvedő felnőtteknél, akik szövődményes intraabdominalis fertőzésekben vagy szövődményes húgyúti fertőzésekben (beleértve az akut pyelonephritist is) szenvednek, az ajánlott
dózis a ceftolozán/tazobaktám egyszeri, 500 mg/250 mg-os telítő dózisa, majd 100 mg/50 mg-os
fenntartó ceftolozán/tazobaktám-dózis, amelyet a kezelési időszak hátralévő részében 8 óránként kell ismételni. Azoknál a hemodializált, végstádiumú vesebetegségben szenvedő felnőtteknél, akik kórházban szerzett pneumoniában – beleértve a gépi lélegeztetéshez társult pneumoniát is – szenvednek, az ajánlott adag a ceftolozán/tazobaktám egyszeri, 1,5 g / 0,75 g-os telítő dózisa, majd 300 mg/150 mg-os fenntartó ceftolozán/tazobaktám-dózis, amelyet a kezelési időszak hátralévő részében 8 óránként kell ismételni. Hemodialízis esetén közvetlenül a dialízis befejezését követően
kell beadni a dózist (lásd 4.2 pont).
Emelkedett vese-clearance értékek
Válságos állapotú felnőtteknél, akiknél a CrCL-érték 180 ml/perc vagy annál nagyobb volt (n = 10), 2 g / 1 g ceftolozán/tazobaktám egyszeri, 1 órás iv. infúzióban történő beadását követően az átlagos
terminális felezési idő a ceftolozán esetében 2,6 óra, míg a tazobaktám esetében 1,5 óra volt. A szabad ceftolozán plazma koncentrációk meghaladták a 8 mikrogramm/ml-t egy 8 órás időszak 70%-a alatt; a szabad tazobaktám plazma koncentrációk pedig meghaladták az 1 mikrogramm/ml-t egy 8 órás
időszak 60%-a alatt. Nem javasolt a ceftolozán/tazobaktám dózisának módosítása az olyan nosocomialis, más néven kórházi eredetű pneumoniában – beleértve a gépi lélegeztetéshez társult pneumoniát is – szenvedő felnőttek esetében, akiknek vese-clearance értékei emelkedettek.
Májkárosodás
Mivel a ceftolozán/tazobaktám a májban nem metabolizálódik, a ceftolozán/tazobaktám szisztémás clearance-ét a májkárosodás várhatóan nem befolyásolja. Májkárosodásban szenvedő betegek esetében nincs szükség a ceftolozán/tazobaktám adagjának módosítására (lásd 4.2 pont).
Idősek
A ceftolozán/tazobaktám populációs farmakokinetikai elemzésében nem figyeltek meg az életkorral összefüggő, klinikailag releváns különbségeket az expozícióban. Önmagában az életkor alapján nem javasolt a ceftolozán/tazobaktám adagjának módosítása.
Gyermekek és serdülők
A Zerbaxa szövődményes intraabdominalis fertőzésekben, valamint a szövődményes húgyúti fertőzésekben – beleértve a pyelonephritist is – szenvedő gyermekeknél és serdülőknél alkalmazandó
adagolására vonatkozó ajánlások a 4.2 pontban a 2. táblázatban találhatók.
A ceftolozán és a tazobaktám farmakokinetikáját (18 évesnél fiatalabb) gyermekeknél és serdülőknél egy I. fázisú vizsgálatban (igazolt vagy feltételezett Gram-negatív fertőzésben) és két, II. fázisú vizsgálatban (szövődményes intraabdominalis fertőzésekben, valamint szövődményes húgyúti
fertőzésekben – beleértve a pyelonephritist is) értékelték. A három vizsgálatból származó adatokat összesítették és populációs farmakokinetikai modellezést végeztek az egyes dinamikus egyensúlyi AUC- és Cmax-értékek becslésére gyermekek és serdülők esetében, valamint a PK/PD cél elérés
valószínűségének (PTA, probability of target attainment) értékelésére szolgáló szimuláció elvégzésére.
Az egyes dinamikus egyensúlyi AUC- és Cmax-értékek a ceftolozánra és a tazobaktámra vonatkozóan 2 – < 18 éves, szövődményes intraabdominalis fertőzésekben vagy szövődményes húgyúti fertőzésekben szenvedő gyermekeknél és serdülőknél általában hasonlóak voltak a felnőtteknél
megfigyeltekhez. A 2 évesnél fiatalabb gyermekek esetében a ceftolozán és a tazobaktám
alkalmazásával kapcsolatban korlátozott a tapasztalat. Ezeknél a gyermekeknél és serdülőknél az
ajánlott adagolási rendek populációs farmakokinetikai modellezés felhasználásával végzett szimulációkon alapulnak, és nem várhatóak klinikailag releváns különbségek a dinamikus egyensúlyi
AUC- és Cmax-értékek tekintetében a 2 évnél fiatalabb gyermekeknél, a 2 évnél idősebb gyermekeknél
és serdülőknél, valamint a felnőtteknél.
Nem állt rendelkezésre elegendő mennyiségű klinikai farmakokinetikai adat az ≤ 50 ml/perc/1,73 m2 eGFR-értékkel rendelkező, szövődményes intraabdominalis fertőzésekben vagy szövődményes húgyúti fertőzésekben szenvedő gyermekek és serdülők esetében ahhoz, hogy adagolási rendet lehessen javasolni az ≤ 50 ml/perc/1,73 m2 eGFR-rel rendelkező gyermekek és serdülők esetében.
Nem
A ceftolozán/tazobaktám populációs farmakokinetikai elemzésében nem figyeltek meg klinikailag releváns különbségeket a ceftolozán, illetve a tazobaktám AUC-értékeiben. Nem javasolt a dózis
nemtől függő módosítása.
Etnikai hovatartozás
A ceftolozán/tazobaktám populációs farmakokinetikai elemzésében nem figyeltek klinikailag releváns különbségeket a ceftolozán/tazobaktám AUC-értékeiben fehérbőrű egyének és egyéb etnikai csoportok adatai között. Nem javasolt a dózis rassztól függő módosítása.
Gyógyszerészeti jellemzők - ZERBAXA 1 G/0,5 G
3 év.
Feloldást és hígítást követően a kémiai és fizikai stabilitás 24 órán át szobahőmérsékleten tárolva vagy 4 napon át 2 °C – 8 °C-on tárolva igazolt. A gyógyszer fényérzékeny, és fénytől védve tárolandó, amennyiben nem az eredeti dobozában tárolják.
Mikrobiológiai szempontból a gyógyszert feloldás után azonnal fel kell használni. Amennyiben a felhasználás nem történik meg azonnal, a felhasználás előtti tárolási időkért és körülményekért a felhasználó a felelős, és a tárolás 2 °C – 8 °C-on normál esetben nem tart tovább 24 óránál, kivéve, ha
a feloldás/hígítás ellenőrzött és validált aszeptikus körülmények között történt.
Hűtőszekrényben (2 °C – 8 °C) tárolandó.
A fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.
A gyógyszer feloldás és hígítás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban.
20 ml-es injekciós üveg (I-es típusú átlátszó üveg) dugóval (brómbutil dugó) és lepattintható
védőkupakkal ellátva.
10 db injekciós üveget tartalmazó kiszerelés.
Minden egyes injekciós üveg kizárólag egyszeri használatra szolgál. Az oldatos infúzió elkészítése során aszeptikus eljárást kell alkalmazni. Az adagok elkészítése
Az oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz való port injekciós üvegenként 10 ml injekcióhoz való vízzel vagy 9 mg/ml (0,9%-os) injekcióhoz való nátrium-klorid-oldattal kell feloldani. A feloldást
követően az injekciós üveget óvatosan rázza, hogy a por feloldódjon. A végleges térfogat körülbelül
11,4 ml injekciós üvegenként. A kapott koncentráció körülbelül 132 mg/ml (88 mg/ml ceftolozán és 44 mg/ml tazobaktám) injekciós üvegenként.
FIGYELEM! AZ ELKÉSZÍTETT OLDAT KÖZVETLENÜL NEM FECSKENDEZHETŐ BE!
A Zerbaxa oldatos infúzió átlátszó, és színtelentől kissé sárgáig terjedő színű.
Az oldat színének ezen tartományon belüli változása nem befolyásolja a készítmény hatékonyságát.
Olvassa el a 4.2 pontban a Zerbaxa indikáció és a vesefunkció alapján javasolt adagolási rendjét. Az egyes dózisok elkészítése az alábbiakban szerepel.
Útmutató a felnőttek részére készítendő adagokhoz INFÚZIÓS ZSÁKBAN:
A 2 g ceftolozán /1 g tazobaktám adag elkészítéséhez: Szívja fel az elkészített oldatot tartalmazó 2 injekciós üveg teljes tartalmát (körülbelül 11,4 ml injekciós üvegenként) egy fecskendővel, és
adagolja 100 ml 0,9%-os, injekcióhoz való nátrium-klorid-oldatot (fiziológiás sóoldat) vagy 5%-os glükóz-oldatos injekciót tartalmazó infúziós zsákba.
Az 1,5 g ceftolozán /0,75 g tazobaktám adag elkészítéséhez: Szívja fel az elkészített oldatot tartalmazó
egy injekciós üveg teljes tartalmát (körülbelül 11,4 ml injekciós üvegenként) és 5,7 ml-t egy második elkészített oldatot tartalmazó injekciós üvegből egy fecskendővel, és adagolja 100 ml 0,9%-os, injekcióhoz való nátrium-klorid-oldatot (fiziológiás sóoldat) vagy 5%-os glükóz-oldatos injekciót
tartalmazó infúziós zsákba.
Az 1 g ceftolozán/0,5 g tazobaktám adag elkészítéséhez: Szívja fel az elkészített oldatot tartalmazó injekciós üveg teljes tartalmát (körülbelül 11,4 ml) egy fecskendővel, és adagolja 100 ml 0,9%-os, injekcióhoz való nátrium-klorid-oldatot (fiziológiás sóoldat) vagy 5%-os glükóz-oldatos injekciót
tartalmazó infúziós zsákba.
Az 500 mg ceftolozán/250 mg tazobaktám adag elkészítéséhez: Szívjon fel az elkészített oldatot tartalmazó injekciós üveg tartalmából 5,7 ml-t, és adagolja 100 ml 0,9%-os, injekcióhoz való nátrium-klorid-oldatot (fiziológiás sóoldat) vagy 5%-os glükóz-oldatos injekciót tartalmazó infúziós zsákba.
A 300 mg ceftolozán /150 mg tazobaktám adag elkészítéséhez: Szívjon fel az elkészített oldatot tartalmazó injekciós üveg tartalmából 3,5 ml-t, és adagolja 100 ml 0,9%-os, injekcióhoz való nátrium-klorid-oldatot (fiziológiás sóoldat) vagy 5%-os glükóz-oldatos injekciót tartalmazó infúziós zsákba.
A 250 mg ceftolozán/125 mg tazobaktám adag elkészítéséhez: Szívjon fel az elkészített oldatot tartalmazó injekciós üveg tartalmából 2,9 ml-t, és adagolja 100 ml 0,9%-os, injekcióhoz való nátrium-klorid-oldatot (fiziológiás sóoldat) vagy 5%-os glükóz-oldatos injekciót tartalmazó infúziós zsákba.
A 100 mg ceftolozán/50 mg tazobaktám adag elkészítéséhez: Szívjon fel az elkészített oldatot tartalmazó injekciós üveg tartalmából 1,2 ml-t, és adagolja 100 ml 0,9%-os, injekcióhoz való nátrium-klorid-oldatot (fiziológiás sóoldat) vagy 5%-os glükóz-oldatos injekciót tartalmazó infúziós zsákba.
Útmutató a gyermekek és serdülők részére készítendő adagokhoz INFÚZIÓS ZSÁKBAN vagy INFÚZIÓS FECSKENDŐBEN:
FIGYELEM: Az alábbi útmutató 100 ml törzsoldat elkészítésének lépéseit írja le, amelynek végső koncentrációja 10 mg/ml ceftolozán / 5 mg/ml tazobaktám. A gyermekeknél és serdülőknél alkalmazandó törzsoldat mennyiségét a beteg testtömege alapján kiszámolt megfelelő adag szerint kell
meghatározni (lásd 4.2 pont). A részletesen leírt lépéseket és az adagok kiszámításához szükséges információkat lásd alább.
-
A törzsoldat elkészítése (10 mg/ml ceftolozán / 5 mg/ml tazobaktám-tartalmú oldat 100 ml-e): Szívja fel az elkészített oldatot tartalmazó injekciós üveg teljes tartalmát (körülbelül 11,4 ml)
egy fecskendővel, és fecskendezze be 89 ml 0,9%-os, injekcióhoz való nátrium-klorid-oldatot (fiziológiás sóoldat) vagy 5%-os glükóz-oldatos injekciót tartalmazó infúziós zsákba.
-
Az infúzióhoz való törzsoldat szükséges mennyiségének elkészítése:
-
Számolja ki a Zerbaxa megfelelő mennyiségét (mg-ban) a gyermeknek vagy serdülőnek szükséges adag elkészítéséhez. Ezen mg-ban megadott adag alapján számolja ki a beadandó 10 mg/ml ceftolozán / 5 mg/ml tazobaktám-tartalmú
törzsoldat megfelelő mennyiségét. Az adagok kiszámításának ellenőrzéséhez
szükséges információkat lásd az 5. táblázatban alább. Fontos, hogy a táblázat NEM tartalmazza valamennyi lehetséges kiszámított adagot, azonban a hozzávetőleges térfogat becslésére felhasználható a számítás ellenőrzéséhez.
-
Töltse át a helyesen kiszámolt mennyiségű törzsoldatot egy megfelelő méretű infúziós zsákba vagy infúziós fecskendőbe. Az 5. táblázatban szereplő értékek hozzávetőlegesek, és kisebb térfogatok esetén szükséges lehet egy megfelelő méretű fecskendő legközelebbi jelzésére kerekíteni.
-
-
táblázat: A Zerbaxa elkészítése gyermekek és serdülők részére (születéstől* < 18 éves korig) a 10 mg/ml ceftolozán / 5 mg/ml tazobaktám-tartalmú törzsoldat 100 ml-éből
| Zerbaxa adag (mg/ttkg) | Testtömeg (kg) | A ceftolozán kiszámított mennyisége (mg) | A tazobaktám kiszámított mennyisége (mg) | A betegnek beadandó törzsoldat mennyisége (ml) |
| 20 mg/ttkg ceftolozán / 10 mg/ttkg tazobaktám** | ≥ 50 | 1000 | 500 | 100 |
| 40 | 800 | 400 | 80 | |
| 30 | 600 | 300 | 60 | |
| 20 | 400 | 200 | 40 | |
| 15 | 300 | 150 | 30 | |
| 10 | 200 | 100 | 20 | |
| 5 | 100 | 50 | 10 | |
| 3 | 60 | 30 | 6 | |
| 1,5 | 30 | 15 | 3 |
*> 32 hetes gesztációs kor és a születést követően eltelt ≥ 7 nap.
**Az > 50 kg testtömegű gyermekeknél, akiknek > 50 ml/perc/1,73 m2 az eGFR-értéke, legfeljebb 1 g ceftolozán / 0,5 g tazobaktám lehet a maximális adag.
Az egyik hatóanyag – a ceftolozán – a vízi környezetbe jutva káros hatású lehet (lásd 5.3 pont). Nem szabad fel nem használt gyógyszert vagy hulladékanyagot a szennyvízzel megsemmisíteni. Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó
előírások szerint kell végrehajtani. Ezek az intézkedések elősegítik a környezet védelmét.