ALBALIVA 97 MG/103 MG FILMTABLETTA
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - ALBALIVA 97 MG/103 MG
Szívelégtelenség felnőtteknél
Az Albaliva a tüneteket okozó, csökkent ejekciós frakciójú, krónikus szívelégtelenségben szenvedő felnőtt betegek kezelésére javallott (lásd 5.1 pont).
Adagolás
Általános szempontok
Az Albaliva-t nem szabad angiotenzinkonvertálóenzim- (ACE-) gátlóval vagy angiotenzin-II-receptor-blokkolóval (ARB) egyidejűleg alkalmazni. ACE-gátlóval történő egyidejű alkalmazása során fennáll az angiooedema potenciális kockázata, ezért tilos elkezdeni az Albaliva alkalmazását az ACE-gátló kezelés abbahagyását követő 36órán belül (lásd 4.3, 4.4 és 4.5 pont).
A szakubitril/valzartán kombinációban lévő valzartán biohasznosulása jobb, mint a forgalomban lévő, egyéb tabletta gyógyszerformákban lévő valzartáné (lásd 5.2 pont).
Ha egy dózist nem vesz be a beteg, akkor a következő dózist az előírt időpontban kell bevennie.
Szívelégtelenség felnőtteknél
Az alább javasolt adagolás csak azokra betegekre vonatkozik, akik az Albaliva-kezelés megkezdése előtt napi 10 mg vagy annál magasabb enalapril dózisnak megfelelő adagban szedtek angiotenzinkonvertálóenzim- (ACE) gátló vagy angiotenzin II-receptor-blokkoló (ARB) gyógyszert.
Az Albaliva javasolt kezdő dózisa naponta kétszer egy 49mg/51mg-os tabletta. Az Albaliva dózisát a beteg toleranciájától függően, 2‑4hét alatt meg kell duplázni, a naponta kétszer 97mg/103mg-os céldózisig (lásd 5.1 pont).
Az ajánlott kezdő dózis az alább ismertetett esetekben eltérő, ezért ilyenkor más szakubitril/valzartán tartalmú készítményt kell alkalmazni.
Ha a betegeknél tolerábilitási problémákat észlelnek (a szisztolés vérnyomás ≤95Hgmm, tüneteket okozó hypotonia, hyperkalaemia, veseműködési zavar), az egyidejűleg alkalmazott gyógyszerek módosítása, vagy az Albaliva dózisának átmeneti csökkentése vagy a kezelés abbahagyása javasolt (lásd 4.4 pont).
A PARADIGM-HF vizsgálatban a szakubitril/valzartán kombinációt más, a szívelégtelenség kezelésére szolgáló kezelésekkel adták együtt, egy ACE-gátló vagy más ARB helyett (lásd 5.1 pont). Korlátozott mennyiségű a tapasztalat a jelenleg ACE-gátlót vagy ARB-t nem szedő, vagy ezekből a gyógyszerekből kis dózisokat szedő (napi <10mg enalaprillal ekvivalens) betegekkel. Ezeknél a betegeknél más szakubitril/valzartán tartalmú készítményt kell alkalmazni.
A kezelést nem szabad elkezdeni azoknál a betegeknél, akiknek a szérum káliumszintjük >5,4mmol/l, vagy akiknek a szisztolés vérnyomása <100Hgmm (lásd 4.4 pont). Azoknál a betegeknél, akiknek a szisztolés vérnyomása ≥100‑110Hgmm, más szakubitril/valzartán tartalmú készítményt kell alkalmazni.
Szívelégtelenség gyermekeknél és serdülőknél
Gyermekek és serdülők esetében más szakubitril/valzartán tartalmú készítményt kell alkalmazni.
Különleges betegcsoportok
Idősek
A dózisnak összhangban kell lennie az idős beteg vesefunkciójával.
Vesekárosodás
Enyhe fokú vesekárosodás esetén (eGFR 60‑90ml/perc/1,73m2) nem szükséges a dózis módosítása.
Közepesen súlyos és súlyos fokú vesekárosodásban szenvedő betegeknél más szakubitril/valzartán tartalmú készítményt kell alkalmazni.
A végstádiumú vesebetegségben szenvedő betegekkel nincs tapasztalat, és az Albaliva alkalmazása nem javasolt.
Májkárosodás
Ha az Albaliva-t enyhe fokú májkárosodás esetén (Child-Pugh A stádium) adják, nem szükséges a dózis módosítása.
Közepesen súlyos fokú májkárosodásban szenvedő betegeknél más szakubitril/valzartán tartalmú készítményt kell alkalmazni.
A súlyos májkárosodásban, biliaris cirrhosisban vagy cholestasisban szenvedő betegeknél (Child-Pugh C stádium) az Albaliva ellenjavallt (lásd 4.3 pont).
Az alkalmazás módja
Szájon át történő alkalmazásra.
Az Albaliva bevehető étkezés közben vagy attól függetlenül (lásd 5.2 pont). A tablettát egy pohár vízzel kell lenyelni. Nem ajánlott széttörni vagy összezúzni a tablettákat.
-
A készítmény hatóanyagaival vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
-
ACE-gátlókkal történő egyidejű alkalmazás (4.4 és 4.5 pont). Az Albaliva-t tilos alkalmazni az ACE-gátló-kezelés abbahagyását követő 36órán belül.
-
Ismert angiooedema az anamnézisben, ami korábbi ACE-gátló vagy ARB-kezeléssel van összefüggésben (lásd 4.4 pont).
-
Örökletes vagy idiopathiás angiooedema (lásd 4.4 pont).
-
Aliszkirén-tartalmú gyógyszerekkel történő egyidejű alkalmazása diabetes mellitusban vagy vesekárosodásban szenvedő betegeknél (eGFR <60ml/perc/1,73m2) (lásd 4.4 és 4.5 pont).
-
Súlyos májkárosodás, biliaris cirrhosis és cholestasis (lásd 4.2 pont).
-
A terhesség második és harmadik trimesztere (lásd 4.6 pont).
A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer (RAAS) kettős blokádja
-
Az angiooedema fokozott kockázata miatt a szakubitril/valzartán és egy ACE-gátló kombinációja ellenjavallt (lásd 4.3 pont). A szakubitril/valzartán-kezelést tilos elkezdeni az ACE-gátló-kezelés utolsó dózisának bevételét követő 36 órán belül. Amennyiben a szakubitril/valzartán-kezelés leállításra kerül, az ACE-gátló-kezelés nem kezdhető el a szakubitril/valzartán utolsó dózisát követő 36órán belül (lásd 4.2, 4.3 és 4.5 pont).
-
A szakubitril/valzartán direkt renin-inhibitorokkal, például aliszkirénnel történő kombinációja nem javasolt (lásd 4.5 pont). A szakubitril/valzartán aliszkirén-tartalmú gyógyszerekkel történő kombinációja ellenjavallt a diabetes mellitusban vagy vesekárosodásban szenvedő betegeknél (eGFR <60ml/perc/1,73m2) (lásd 4.3 és 4.5 pont).
-
Az Albaliva valzartánt tartalmaz, ezért nem szabad egyidejűleg alkalmazni másik, ARB-tartalmú gyógyszerrel (lásd 4.2 és 4.5 pont).
Hypotensio
A kezelést nem szabad elkezdeni, csak akkor, ha a szisztolés vérnyomás felnőtteknél ≥100Hgmm, illetve gyermekeknél és serdülőknél, ha a szisztolés vérnyomás a beteg életkora szerinti érték 5. percentilise vagy azt meghaladja (lásd 4.2 pont). Olyan betegeket nem vizsgáltak, akiknek a szisztolés vérnyomása alacsonyabb ezeknél az értékeknél (lásd 5.1 pont). A klinikai vizsgálatok során a szakubitril/valzartánnal kezelt felnőtteknél tünetekkel járó hypotensióról számoltak be (lásd 4.8 pont), különösen a ≥65 éves betegeknél, a vesebetegségben szenvedő betegeknél, valamint az alacsony szisztolés vérnyomású betegeknél (<112Hgmm). A kezelés elkezdésekor vagy a szakubitril/valzartán dózisának beállítása alatt a vérnyomást rutinszerűen ellenőrizni kell. Ha hypotensio alakul ki, a szakubitril/valzartán dózisának átmeneti csökkentése vagy alkalmazásának abbahagyása javasolt (lásd 4.2 pont). A diuretikumok, az egyidejűleg alkalmazott vérnyomáscsökkentők dózisának módosítása és a hypotonia egyéb okainak (például hypovolaemia) a kezelése mérlegelendő. Nagyobb valószínűséggel alakul ki tüneteket okozó hypotensio, ha a betegnek volumenhiánya volt, például diuretikus kezelés, sószegény diéta, hasmenés vagy hányás miatt. A szakubitril/valzartán-kezelés elkezdése előtt a nátrium- és/vagy volumendepletiót korrigálni kell, ugyanakkor az ilyen, korrekcióra irányuló intézkedések esetén körültekintően mérlegelni kell a volumentúlterhelés kockázatát is.
Vesekárosodás
A szívelégtelenségben szenvedő betegek vizsgálata mindig ki kell terjedjen a vesefunkció értékelésére is. Enyhe vagy közepesen súlyos fokú vesekárosodás esetén nagyobb a hypotensio kialakulásának kockázata (lásd 4.2 pont). Nagyon korlátozott mennyiségű a klinikai tapasztalat a súlyos fokú vesekárosodással (becsült GFR <30ml/perc/1,73m2), és ezeknél a betegeknél lehet a legnagyobb a hypotensio kockázata (lásd 4.2 pont). A végstádiumú vesebetegségben szenvedő betegekkel nincs tapasztalat, és a szakubitril/valzartán alkalmazása nem javasolt.
A veseműködés romlása
A szakubitril/valzartán alkalmazása a vesefunkció csökkenésével járhat. A kockázatot tovább növelheti a dehydratio vagy a nem-szteroid gyulladáscsökkentő szerek (NSAID-ok) egyidejű alkalmazása (lásd 4.5 pont). A dózis csökkentése mérlegelendő azoknál a betegeknél, akiknél a vesefunkció klinikailag jelentős csökkenése alakul ki.
Hyperkalaemia
A kezelést nem szabad elkezdeni, ha a szérum káliumszintje >5,4mmol/l felnőtteknél, valamint >5,3mmol/l gyermekeknél és serdülőknél. A szakubitril/valzartán alkalmazása a hyperkalaemia fokozott kockázatával járhat, noha hypokalaemia is előfordulhat (lásd 4.8 pont). A szérum káliumszintjének monitorozása javasolt, különösen azoknál a betegeknél, akiknek olyan kockázati tényezőik vannak, mint a vesekárosodás, a diabetes mellitus vagy a hypoaldosteronismus, vagy akik káliumban gazdag étrendet tartanak, vagy akik mineralokortikoid-antagonistákat kapnak (lásd 4.2 pont). Ha a betegeknél klinikailag jelentős hyperkalaemiát észlelnek, az egyidejűleg alkalmazott gyógyszerek módosítása, a kezelés leállítása vagy a dózis átmeneti csökkentése javasolt. Ha a szérum káliumszintje >5,4mmol/l, mérlegelni kell a kezelés abbahagyását.
Angiooedema
A szakubitril/valzartánnal kezelt betegeknél angiooedemáról számoltak be. Ha angiooedema alakul ki, akkor a szakubitril/valzartán adását azonnal fel kell függeszteni, és megfelelő kezelést kell kezdeni, és a beteget a kialakult jelek és tünetek teljes és tartós megszűnéséig monitorozni kell. Tilos a szakubitril/valzartánt ismét alkalmazni. Igazolt angiooedema esetén, amikor az ödéma az arcra és az ajkakra korlátozódott, az állapot rendszerint kezelés nélkül megszűnt, bár az antihisztaminok hatásosan enyhítették a tüneteket.
A laryngealis oedemával járó angiooedema végzetes lehet. Amennyiben a nyelv, a glottis vagy a larynx érintett, ami valószínűleg légúti obstructiót okoz, akkor a megfelelő kezelést, például 1mg/1ml adrenalin-oldat (0,3‑0,5ml) adását és/vagy a légutak átjárhatóságát biztosító intézkedéseket azonnal el kell kezdeni.
Nem vizsgáltak olyan betegeket, akiknek az anamnézisében angiooedema szerepel. Mivel ilyen esetekben az angiooedema kockázata nagyobb lehet, ezeknél a betegeknél a szakubitril/valzartán alkalmazásakor elővigyázatosság javasolt. A szakubitril/valzartán ellenjavallt azoknál a betegeknél, akiknek az ismert anamnézisben angiooedema szerepel, ami korábbi ACE-gátló- vagy ARB-kezeléssel van összefüggésben, vagy örökletes vagy idiopathiás angiooedemában szenvednek (lásd 4.3 pont).
A fekete bőrű betegek hajlamosabbak az angiooedema kialakulására (lásd 4.8 pont).
Intestinalis angiooedemáról számoltak be angiotenzin-II-receptor-blokkolóval, többek között a valzartánnal kezelt betegek esetén (lásd 4.8 pont). Ezeknél a betegeknél abdominalis fájdalom, hányinger, hányás és hasmenés jelentkezett. A tünetek az angiotenzin-II-receptor-blokkolóval végzett kezelés leállítása után megszűntek. Amennyiben intestinalis angiooedemát diagnosztizálnak, a szakubitril/valzartán-kezelést le kell állítani, és a beteget megfelelően monitorozni kell mindaddig, amíg a tünetek teljes mértékben meg nem szűnnek.
Az arteria renalis szűkülete
A szakubitril/valzartán emelheti a vér karbamidszintjét és a szérum kreatininszintet is azoknál a betegeknél, akiknek egyoldali vagy kétoldali arteria renalis szűkületük van. Elővigyázatosság szükséges és a vesefunkció monitorozása javasolt azoknál a betegeknél, akiknek arteria renalis szűkületük van.
New York Heart Association (NYHA) IV-es funkcionális stádiumú betegek
Az ebben a populációban rendelkezésre álló korlátozott mennyiségű klinikai tapasztalat miatt elővigyázatosság szükséges, ha a szakubitril/valzartánt NYHA IV-es funkcionális stádiumú betegeknek kezdik adni.
B-típusú natriureticus peptid (BNP)
A B-típusú natriureticus peptid nem megfelelő biológiai markere a szívelégtelenségnek a szakubitril/valzartánnal kezelt betegeknél, mivel az egy neprilizin-szubsztrát (lásd 5.1 pont).
Májkárosodásban szenvedő betegek
Korlátozott mennyiségű a klinikai tapasztalat a közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő (Child-Pugh B stádium) vagy az olyan betegekkel, akiknél a GOT/GPT-értékek meghaladják a normálérték felső határának kétszeresét. Ezeknél a betegeknél az expozíció emelkedett lehet, és a biztonságosságot nem igazolták. Ezért elővigyázatosság javasolt, amikor ezeknél a betegeknél alkalmazzák (lásd 4.2 és 5.2 pont). A súlyos májkárosodásban, biliaris cirrhosisban vagy cholestasisban szenvedő betegeknél (Child-Pugh C stádium) a szakubitril/valzartán ellenjavallt (lásd 4.3 pont).
Pszichiátriai kórképek
A szakubitril/valzartán alkalmazását összefüggésbe hozták pszichiátriai eseményekkel, például hallucinációkkal, paranoiával és pszichotikus eseményekhez kapcsolódó alvászavarokkal.
Amennyiben a beteg ilyen eseményeket tapasztal, meg kell fontolni a szakubitril/valzartán-kezelés abbahagyását.
Ellenjavallathoz vezető kölcsönhatások
ACE-gátlók
A szakubitril/valzartán ACE-gátlókkal történő egyidejű alkalmazása ellenjavallt, mivel a neprilizin (NEP) és az ACE egyidejű gátlása növelheti az angiooedema kockázatát. A szakubitril/valzartán-kezelést tilos elkezdeni az ACE-gátló kezelés utolsó dózisának bevételét követő 36órán belül. Az ACE-gátló kezelést tilos elkezdeni a szakubitril/valzartán utolsó dózisát követő 36órán belül (lásd 4.2 és 4.3 pont).
Aliszkirén
A szakubitril/valzartán aliszkirén-tartalmú gyógyszerekkel történő egyidejű alkalmazása ellenjavallt diabetes mellitusban vagy vesekárosodásban szenvedő betegeknél (eGFR <60ml/perc/1,73m2) (lásd 4.3 pont). A szakubitril/valzartán direkt renin-inhibitorokkal, például aliszkirénnel történő kombinációja nem javasolt (lásd 4.4 pont). A szakubitril/valzartán és aliszkirén kombináció potenciálisan a mellékhatások, mint a hypotensio, a hyperkalaemia és a csökkent veseműködés (beleértve az akut veseelégtelenséget is) nagyobb gyakoriságával jár (lásd 4.3 és 4.4 pont).
Kölcsönhatások, melyek miatt az egyidejű alkalmazás nem javasolt
A szakubitril/valzartán valzartánt tartalmaz, ezért nem szabad egyidejűleg alkalmazni másik, ARB-tartalmú gyógyszerrel (lásd 4.4 pont).
Elővigyázatosságot igénylő kölcsönhatások
OATP1B1- és OATP1B3-szubsztrátok, például sztatinok
In vitro adatok azt mutatják, hogy a szakubitril gátolja az OATP1B1 és OATP1B3 transzportereket. Ezért az Albaliva növelheti az OATP1B1- és OATP1B3-szubsztrátok, mint például a sztatinok szisztémás expozícióját. A szakubitril/valzartán egyidejű alkalmazása akár 2-szeresére növelte az atorvasztatin és metabolitjainak Cmax-értékét, és akár 1,3-szeresére az AUC-értékét. A szakubitril/valzartán és a sztatinok egyidejű alkalmazásakor elővigyázatosság szükséges. A szimvasztatin és az Albaliva egyidejű alkalmazásakor nem észleltek klinikailag jelentős kölcsönhatást.
PDE5-inhibitorok, beleértve a szildenafilt is
Dinamikus egyensúlyi állapotú szakubitril/valzartán-kezelést kapó hypertoniás betegek esetében egy egyszeri szildenafil-dózis alkalmazása lényegesen nagyobb vérnyomáscsökkenéssel járt, mint a szakubitril/valzartán önmagában történő adása esetén. Ezért elővigyázatosság szükséges, amikor a szakubitril/valzartánnal kezelt betegeknél szildenafil vagy egy másik PDE5-inhibitor adását kezdik.
Kálium
Káliummegtakarító diuretikumok (triamteren, amilorid), mineralokortikoid-antagonisták (például spironolakton, eplerenon), káliumpótlók, káliumot tartalmazó sópótlók vagy egyéb szerek (mint például a heparin) egyidejű alkalmazása a szérum káliumszint emelkedéséhez vagy a szérum kreatininszint emelkedéséhez vezethet. A szérum káliumszint monitorozása javasolt, ha a szakubitril/valzartánt ezekkel a szerekkel adják egyidejűleg (lásd 4.4 pont).
Nem-szteroid gyulladáscsökkentő szerek (NSAID-ok), beleértve a szelektív ciklooxigenáz-2(COX-2) -inhibitorokat is
Időseknél, volumenhiányos betegeknél (beleértve azokat is, akik diuretikus kezelést kapnak), vagy azoknál a betegeknél, akiknek csökkent a vesefunkciójuk, a szakubitril/valzartán és a nem-szteroid gyulladáscsökkentők egyidejű alkalmazása a vesefunkció romlásának fokozott kockázatához vezethet. Ezért a vesefunkció monitorozása javasolt, amikor nem-szteroid gyulladáscsökkentőket szedő betegeknél egyidejűleg szakubitril/valzartán-kezelést kezdenek vagy azt módosítják (lásd 4.4 pont).
Lítium
Angiotenzinkonvertálóenzim-gátlók vagy angiotenzin-II-receptor-antagonisták, köztük a szakubitril/valzartán, és lítium egyidejű alkalmazása kapcsán beszámoltak a szérum lítiumkoncentrációjának reverzibilis emelkedéséről és toxicitás kialakulásáról. Ezért ez a kombináció nem javasolt. Ha a kombináció szükséges, a szérum lítiumszint körültekintő monitorozása javasolt. Ha diuretikumot is alkalmaznak, a lítium-toxicitás kockázata tovább növekedhet.
Furoszemid
A szakubitril/valzartán és a furoszemid egyidejű alkalmazása nem volt hatással a szakubitril/valzartán farmakokinetikai tulajdonságaira, de 50%-kal csökkentette a furoszemid Cmax-értékét, és 28%-kal az AUC-értékét. Miközben nem volt jelentős változás a vizelettérfogatban, a nátrium vizelettel történő excretiója az egyidejű alkalmazás után 4órán belül és 24órán belül csökkent. A furoszemid átlagos napi dózisa a PARADIGM-HF vizsgálat megkezdésétől annak végéig változatlan volt a szakubitril/valzartánnal kezelt betegeknél.
Nitrátok, például nitroglicerin
A szakubitril/valzartán és az intravénásan adott nitroglicerin együttes alkalmazásakor nem volt a vérnyomáscsökkenésben megnyilvánuló kölcsönhatás. A nitroglicerin és a szakubitril/valzartán egyidejű alkalmazása 5szívverés/perc szívfrekvenciabeli különbséggel járt a nitroglicerin önmagában történő adásához képest. A szívfrekvenciára gyakorolt, hasonló hatás jelentkezhet, amikor a szakubitril/valzartánt sublingualisan, per os vagy transdermalisan alkalmazott nitrátokkal adják együtt. Általában a dózis módosítása nem szükséges.
OATP- és MRP2-transzporterek
A szakubitril aktív metabolitja (LBQ657) és a valzartán OATP1B1, OATP1B3, OAT1 és OAT3 szubsztrátok. A valzartán MRP2 szubsztrát is. Ezért a szakubitril/valzartán OATP1B1-, OATP1B3- és OAT3- (például rifampicin, ciklosporin), OAT1- (például tenofovir, cidofovir) vagy MRP2- (például ritonavir) inhibitorokkal történő egyidejű alkalmazása növelheti az LBQ657 vagy a valzartán szisztémás expozícióját. Az ilyen gyógyszerekkel történő egyidejű kezelés elkezdésekor vagy befejezésekor kellő elővigyázatosság szükséges.
Metformin
A szakubitril/valzartán és a metformin egyidejű alkalmazása egyaránt 23%-kal csökkentette a metformin Cmax-értékét és AUC-értékét. Ezeknek az eredményeknek a klinikai jelentősége nem ismert. Ezért amikor metformint kapó betegeknél szakubitril/valzartán-kezelést kezdenek, a beteg klinikai státuszát értékelni kell.
Nem jelentős kölcsönhatás
Nem észleltek klinikailag jelentős kölcsönhatásokat, amikor a szakubitril/valzartánt digoxinnal, warfarinnal, hidroklorotiaziddal, amlodipinnel, omeprazollal, karvedilollal vagy levonorgesztrel/etinilösztradiol kombinációval adták egyidejűleg.
Terhesség
A szakubitril/valzartán alkalmazása a terhesség első trimesztere alatt nem javasolt, és a terhesség második és harmadik trimesztere alatt ellenjavallt (lásd 4.3 pont).
Valzartán
A terhesség első trimesztere alatti ACE-gátló expozíciót követő teratogenitás kockázatára vonatkozó epidemiológiai bizonyíték nem meggyőző, ugyanakkor a kockázat kismértékű növekedése nem zárható ki. Miközben nincsenek az ARB-k kockázatára vonatkozó, kontrollos epidemiológiai adatok, hasonló kockázatok ennél a gyógyszercsoportnál is előfordulhatnak. Amennyiben az ARB-kezelés folytatását nem tartják elengedhetetlenül szükségesnek, a terhességet tervező betegeket olyan másik vérnyomáscsökkentő kezelésekre kell átállítani, amelyek a terhesség alatti alkalmazásukra vonatkozóan igazolt biztonságossági profillal rendelkeznek. Amikor terhességet állapítanak meg, az ARB-kezelést azonnal le kell állítani, és amennyiben szükséges, egy másik kezelést kell kezdeni.
Ismert, hogy a második és harmadik trimeszter alatti ARB-expozíció humán foetotoxicitást (csökkent vesefunkció, oligohydramnion, a koponya csontosodásának visszamaradása) és neonatalis toxicitást (veseelégtelenség, hypotonia, hyperkalaemia) indukál.
Amennyiben az ARB-expozíció a terhesség második trimeszterében vagy azután történt, a vesefunkció és a koponya ultrahangos ellenőrzése javasolt. ARB-ket szedő anyák csecsemőit a hypotensio észlelése érdekében fokozottan meg kell figyelni (lásd 4.3 pont).
Szakubitril
A szakubitril terhes nőknél történő alkalmazásáról nem áll rendelkezésre információ. Az állatokon végzett vizsgálatok reprodukciós toxicitást mutattak (lásd 5.3 pont).
Szakubitril/valzartán
A szakubitril/valzartán terhes nőknél történő alkalmazásáról nem áll rendelkezésre információ. Az állatokon szakubitril/valzartánnal végzett vizsgálatok reprodukciós toxicitást mutattak (lásd 5.3 pont).
Szoptatás
Korlátozott mennyiségű adat azt mutatja, hogy a szakubitril és aktív metabolitja, az LBQ657 nagyon kis mennyiségben kiválasztódik az anyatejbe, a becsült relatív csecsemő dózis 0,01% a szakubitril és 0,46% az aktív metabolit (LBQ657) esetében, ha a szoptató nőknél naponta kétszer 24mg/26mg szakubitril/valzartánt alkalmaznak. Ugyanezen adatok szerint a valzartán mennyisége a kimutathatósági határérték alatt van. Nincs elegendő információ a szakubitril/valzartán újszülöttekre/csecsemőkre gyakorolt hatásairól. Az anyatejjel táplált újszülöttnél/csecsemőknél jelentkező mellékhatások potenciális kockázata miatt az Albaliva szoptató nőknek nem javasolt.
Termékenység
A szakubitril/valzartán humán termékenységre gyakorolt hatását illetően nem állnak rendelkezésre adatok. A hím és nőstény patkányokkal végzett vizsgálatokban nem igazolták a termékenység károsodását (lásd 5.3 pont).
A szakubitril/valzartán kismértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Gépjárművezetéskor vagy gépek kezelésekor figyelembe kell venni, hogy alkalmanként szédülés vagy fáradtság előfordulhat.
A biztonságossági profil összefoglalása
A szakubitril/valzartán-kezelés alatt leggyakrabban jelentett mellékhatás felnőtteknél a hypotensio (17,6%), a hyperkalaemia (11,6%) és a vesekárosodás (10,1%) volt (lásd 4.4 pont). A szakubitril/valzartánnal kezelt betegeknél angiooedemáról (0,5%) számoltak be (lásd a Kiválasztott mellékhatások leírása részt).
A mellékhatások táblázatos felsorolása
A mellékhatások szervrendszeri kategóriák, majd gyakoriság szerint vannak felsorolva, a leggyakoribb az első, és a gyakorisági kategóriák az alábbi megegyezés szerint kerülnek megadásra: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 ‑ <1/10), nem gyakori (≥1/1000 ‑ <1/100), ritka (≥1/10000 ‑ <1/1000), nagyon ritka (<1/10000), és nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek felsorolásra.
2. táblázat A mellékhatások felsorolása
| Szervrendszeri kategória | Preferált kifejezés | Gyakorisági kategória |
| Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek | Anaemia | Gyakori |
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | Túlérzékenység | Nem gyakori |
| Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek | Hyperkalaemia* | Nagyon gyakori |
| Hypokalaemia | Gyakori | |
| Hypoglykaemia | Gyakori | |
| Hyponatraemia | Nem gyakori | |
| Pszichiátriai kórképek | Hallucinációk** | Ritka |
| Alvászavarok | Ritka | |
| Paranoia | Nagyon ritka | |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | Szédülés | Gyakori |
| Fejfájás | Gyakori | |
| Ájulás | Gyakori | |
| Posturalis szédülés | Nem gyakori | |
| Myoclonus | Nem ismert | |
| A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei | Vertigo | Gyakori |
| Érbetegségek és tünetek | Hypotensio* | Nagyon gyakori |
| Orthostaticus hypotonia | Gyakori | |
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | Köhögés | Gyakori |
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | Hasmenés | Gyakori |
| Hányinger | Gyakori | |
| Gastritis | Gyakori | |
| Intestinalis angiooedema | Nagyon ritka | |
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | Pruritus | Nem gyakori |
| Bőrkiütés | Nem gyakori | |
| Angiooedema* | Nem gyakori | |
| Vese- és húgyúti betegségek és tünetek | Vesekárosodás* | Nagyon gyakori |
| Veseelégtelenség (veseelégtelenség, akut veseelégtelenség) | Gyakori | |
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | Fáradtság | Gyakori |
| Gyengeség | Gyakori |
*Lásd a Kiválasztott mellékhatások leírása részt.
**A hallási és látási hallucinációkat beleértve.
Kiválasztott mellékhatások leírása
Angiooedema
A szakubitril/valzartánnal kezelt betegeknél angiooedemáról számoltak be. A PARADIGM-HF vizsgálatban angiooedemát a szakubitril/valzartánnal kezelt betegek 0,5%-ánál, míg az enalaprillal kezelt betegek 0,2%-ánál jelentettek. Az angiooedema nagyobb előfordulási gyakoriságát észlelték a szakubitril/valzartánnal kezelt (2,4%) és az enalaprillal kezelt (0,5%) fekete bőrű betegeknél (lásd 4.4 pont).
Hyperkalaemia és szérum káliumszint
A PARADIGM-HF vizsgálatban a szakubitril/valzartánnal kezelt betegeknél hyperkalaemiáról 11,6%-nál és 5,4mmol/l feletti szérum káliumkoncentrációról 19,7%-nál, míg az enalaprillal kezelt betegek esetében 14,0%-nál és 21,1%-nál számoltak be.
Vérnyomás
A PARADIGM-HF vizsgálatban a szakubitril/valzartánnal kezelt betegeknél hypotensióról 17,6%-nál és klinikailag jelentős, alacsony szisztolés vérnyomásról (<90Hgmm, és a vizsgálat megkezdésétől >20Hgmm-es csökkenés) 4,76%-nál, míg az enalaprillal kezelt betegek esetében 11,9%-nál és 2,67%-nál számoltak be.
Vesekárosodás
A PARADIGM-HF vizsgálatban vesekárosodásról számoltak be a szakubitril/valzartánnal kezelt betegek 10,1%-ánál és az enalaprillal kezelt betegek 11,5%-ánál.
Gyermekek és serdülők
A PANORAMA-HF vizsgálatban a szakubitril/valzartán biztonságosságát enalaprillal összehasonlítva egy randomizált, aktív kontrollos, 52 hetes vizsgálatban értékelték, amelyben 375, szívelégtelenségben (heart failure, HF) szenvedő, 1 hónapos és < 18 éves közötti életkorú gyermek és serdülő vett részt. A hosszú távú, nyílt elrendezésű, kiterjesztett vizsgálatba (PANORAMA-HF OLE) bevont 215 beteget 2,5 évig (medián érték), de legfeljebb 4,5 évig kezelték. Mindkét vizsgálatban hasonló biztonságossági profilt figyeltek meg, mint felnőtt betegeknél. Az 1 hónapos és < 1 éves korú betegek körében korlátozottan álltak rendelkezésre biztonságossági adatok.
Korlátozottan állnak rendelkezésre biztonságossági adatok közepesen súlyos májkárosodásban, illetve közepesen súlyos vagy súlyos vesekárosodásban szenvedő gyermekeknél és serdülőknél.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Az emberi túladagolására vonatkozóan korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre. Egészséges felnőtt önkénteseknél 583mg szakubitril/617mg valzartán egyszeri adagját és 437mg szakubitril/463mg valzartán többszöri adagjait (14nap) vizsgálták, és azokat jól tolerálták.
A szakubitril/valzartán vérnyomáscsökkentő hatásai miatt a hypotensio a túladagolás legvalószínűbb tünete. Tüneti kezelést kell alkalmazni.
Magas fehérjekötődése miatt nem valószínű, hogy ez a gyógyszer haemodialysissel eltávolítható (lásd 5.2 pont).
Farmakológiai tulajdonságok - ALBALIVA 97 MG/103 MG
Farmakoterápiás csoport: A renin-angiotenzin rendszerre ható készítmények, angiotenzin-II-receptor-blokkolók (ARB), egyéb kombinációk, ATC kód: C09DX04
Hatásmechanizmus
A szakubitril/valzartán egy angiotenzinreceptor-gátlóra és egy neprilizin-inhibitorra jellemző hatásmechanizmust mutat, azáltal, hogy a prodrug szakubitril aktív metabolitja, az LBQ657 gátolja a neprilizint (neutrális endopeptidáz; NEP), és a valzartán az angiotenzin-II 1-es típusú (AT1) receptorát blokkolja egyidejűleg. A szakubitril/valzartán szívelégtelenségben szenvedő betegeknél mutatkozó, egymást kiegészítő kedvező cardiovascularis hatásai a neprilizin által lebontott peptidek, mint például a natriureticus peptidek (NP) mennyiségének LBQ657 hatása következtében kialakuló növekedésével, valamint az angiotenzin-II hatásának a valzartán általi egyidejű gátlásával magyarázhatók. A natriureticus peptidek a hatásaikat a membránhoz kötött guanilát-ciklázzal összekapcsolt receptorok aktiválásán keresztül fejtik ki, ami a másodlagos hírvivő, ciklikus guanozin-monofoszfát (cGMP) koncentrációjának emelkedését eredményezi, ami vasodilatatiót, natriuresist és diuresist, emelkedett glomerulus filtrációs rátát és fokozott renalis véráramlást, a renin és aldoszteron felszabadulás gátlását, a szimpatikus aktivitás csökkenését, valamint antihypertrophiás és antifibroticus hatásokat okozhat.
A valzartán azáltal gátolja az angiotenzin-II káros cardiovascularis és renalis hatásait, hogy szelektíven blokkolja az AT1-receptort, és ezen kívül gátolja az angiotenzin-II-dependens aldoszteronfelszabadulást is. Ez megelőzi a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer tartós aktivációját, ami vazoconstrictiót, renalis nátrium- és folyadékretenciót, a sejtnövekedés és -proliferáció aktiválódását, valamint következményes maladaptív cardiovascularis remodellinget eredményezhetne.
Farmakodinámiás hatások
A szakubitril/valzartán farmakodinámiás hatásait egyszeri és többszöri dózisok alkalmazása után értékelték egészséges alanyoknál és szívelégtelenségben szenvedő betegeknél, és ezek konzisztensek az egyidejű neprilizin-gátlással és RAAS-blokáddal. Egy, csökkent ejekciós frakciójú (HFrEF) betegekkel végzett, 7napos, valzartán-kontrollos vizsgálatban a szakubitril/valzartán adása a natriuresis kezdeti emelkedését, emelkedett vizelet cGMP-szintet, illetve a pro-atrialis natriureticus peptid középső szakaszának (MR-proANP) és az agyi natriureticus peptid N-terminális prohormonjának (NT-proBNP) plazmaszint értékének csökkenését eredményezte a valzartánhoz képest. Egy, csökkent ejekciós frakcióval járó szívelégtelenségben szenvedő betegekkel végzett 21napos vizsgálatban a szakubitril/valzartán a kiindulási szinthez képest szignifikánsan növelte a vizelet atrialis natriureticus peptid (ANP) és a cGMP, valamint a plazma cGMP szintjét, és csökkentette a plazma NT-proBNP, aldoszteron és endothelin-1 szintjét. Blokkolta még az AT1-receptort, amit az emelkedett plazma reninaktivitás és plazma reninkoncentráció bizonyít. A PARADIGM-HF vizsgálatban a szakubitril/valzartán az enalaprilhoz képest csökkentette a plazma NT-proBNP, és növelte a plazma agyi natriureticus peptid (BNP) és a vizelet cGMP szintjét. A PANORAMA-HF vizsgálatban az NT-proBNP szintjének csökkenését figyelték meg a 4. és a 12. héten szakubitril/valzartán alkalmazásakor (40,2% és 49,8%) és enalapril alkalmazásakor (18,0% és 44,9%) a kiindulási értékhez képest. Az NT-proBNP szintje tovább csökkent a vizsgálat ideje alatt, a csökkenés mértéke az 52.héten 65,1% volt szakubitril/valzartán alkalmazásakor és 61,6% volt enalapril alkalmazásakor, a kiindulási értékhez képest. A B-típusú natriureticus peptid nem megfelelő biológiai markere a szívelégtelenségnek a szakubitril/valzartánnal kezelt betegeknél, mivel a BNP egy neprilizin-szubsztrát (lásd 4.4 pont). Az NT-proBNP nem neprilizin-szubsztrát, ezért ez egy megfelelőbb biológiai marker.
Egy egészséges férfi vizsgálati alanyokon a QTc-értékelő alapos klinikai vizsgálatban a szakubitril/valzartán egyszeri dózisainak, 194mg szakubitril/206mg valzartán és 583mg szakubitril/617mg valzartán, nem volt hatása a szív repolarizációjára.
A neprilizin az agyban és a cerebrospinalis folyadékban (CSF) lévő amiloid-β (Aβ) clearance-ében részt vevő enzimek egyike. A két héten át, napi egyszeri 194mg szakubitril/206mg valzartán dózis egészséges vizsgálati alanyoknak történő adása a cerebrospinalis folyadékban lévő Aβ1-38 szintjének emelkedését mutatta, a placebóhoz képest. A cerebrospinalis folyadékban lévő Aβ1-40 és 1-42 koncentrációja nem változott. Ennek a vizsgálati eredménynek a klinikai jelentősége nem ismert (lásd 5.3 pont).
Klinikai hatásosság és biztonságosság
A 24mg/26mg-os, a 49mg/51mg-os és a 97mg/103mg-os hatáserősségeket egyes publikációkban 50, 100 vagy 200mg-os hatáserősségnek nevezték.
PARADIGM-HF
A PARADIGM-HF elnevezésű, pivotális, III. fázisú vizsgálat egy multinacionális, randomizált, kettős vak vizsgálat volt, amelyben 8442 betegnél hasonlították össze a szakubitril/valzartánt és az enalaprilt, mindkettőt NYHA II-IV. stádiumú és csökkent ejekciós frakciójú (bal kamrai ejekciós frakció [LVEF] ≤40%, később ≤35%-ra módosítva), krónikus szívelégtelenségben szenvedő betegeknek adták, egyéb, a szívelégtelenség kezelésére szolgáló kezelés mellett. Az elsődleges összetett végpont a cardiovascularis halálozás és a szívelégtelenség miatti hospitalizáció volt. A 100Hgmm-nél alacsonyabb szisztolés vérnyomású, a súlyos fokú vesekárosodásban szenvedő (eGFR <30ml/perc/1,73m2), valamint a súlyos fokú májkárosodásban szenvedő betegeket a szűréskor kizárták, és ezért őket prospektív módon nem vizsgálták.
A vizsgálatban való részvétel előtt a betegek jól be voltak állítva a szokásos kezeléssel, amelybe ACE-gátlók/ARB-k (>99%), béta-blokkolók (94%), mineralokortikoid-antagonisták (58%) és diuretikumok (82%) tartoztak. A medián követési időtartam 27hónap volt, és a betegeket legfeljebb 4,3évig kezelték.
A betegeknek abba kellett hagyniuk az aktuális ACE-gátló vagy ARB-kezelést, és be kellett lépniük egy szekvenciális, egyszeresen vak bevezetési időszakba, ami alatt naponta kétszer 10mg enalapril-kezelést kaptak, amit egy egyszeresen vak, napi kétszeri 100mg szakubitril/valzartán-kezelés követett, melyet naponta kétszer 200mg-ra emeltek fel (az ez alatt az időszak alatti abbahagyást lásd a 4.8 pontban). Ezután, a vizsgálat kettős vak időszakában, randomizálták őket, ami alatt vagy 200mg szakubitril/valzartánt vagy 10mg enalaprilt kaptak, naponta kétszer [szakubitril/valzartán (n= 4209); enalapril (n=4233)].
A vizsgált populáció átlagéletkora 64év volt, és 19%-a volt 75éves vagy idősebb. A randomizációkor a betegek 70%-a NYHA II. stádiumú, 24%-a III. stádiumú, és 0,7%-a IV. stádiumú volt. Az átlagos LVEF 29% volt, és volt 963 beteg (11,4%), akinek a kiindulási bal kamrai ejekciós frakciója >35% és ≤40% volt.
A szakubitril/valzartán-csoportban a betegek 76%-a kapta a céldózist, a napi kétszeri 200mg-os dózisú kezelést a vizsgálat végén (az átlagos napi dózis 375mg). Az enalapril-csoportban a betegek 75%-a kapta a céldózist, a napi kétszeri 10mg-os dózisú kezelést a vizsgálat végén (az átlagos napi dózis 18,9mg).
A szakubitril/valzartán jobb volt, mint az enalapril, a cardiovascularis eredetű halálozás vagy a szívelégtelenség miatti hospitalizáció kockázatát 21,8%-ra csökkentve, az enalaprillal kezelt betegeknél tapasztalt 26,5%-hoz képest. A cardiovascularis eredetű halálozás vagy a szívelégtelenség miatti hospitalizáció összetett végpont esetén az abszolút kockázatcsökkenés 4,7% volt, önmagában a cardiovascularis eredetű halálozás esetén 3,1%, és önmagában a szívelégtelenség miatti első hospitalizáció esetén 2,8% volt. A relatív kockázatcsökkenés 20% volt az enalaprilhoz viszonyítva (lásd 3. táblázat). Ezt a hatást korán észlelték, és a vizsgálat időtartama alatt mindvégig fennmaradt (lásd 1. ábra). Mindkét összetevő hozzájárult a kockázatcsökkenéshez. A cardiovascularis eredetű halálozás 45%-áért a hirtelen halál felelős, és ez 20%-kal csökkent a szakubitril/valzartánnal kezelt betegeknél, az enalaprillal kezelt betegekhez képest (relatív hazárd [HR] 0,80, p=0,0082). A cardiovascularis eredetű halálozás 26%-áért az elégtelen pumpafunkció felelős, és ez 21%-kal csökkent a szakubitril/valzartánnal kezelt betegeknél, az enalaprillal kezelt betegekhez képest (HR 0,79, p=0,0338).
Ezt a kockázatcsökkenést konzekvensen megfigyelték a következők szerinti alcsoportokban: nem, életkor, rassz, földrajzi elhelyezkedés, NYHA stádium (II/III), ejekciós frakció, vesefunkció, az anamnézisben szereplő diabetes vagy hypertonia, korábbi szívelégtelenség kezelése és pitvarfibrillatio.
A szakubitril/valzartán az összmortalitás 2,8%-os, jelentős csökkenésével javította a túlélést (szakubitril/valzartán 17%, enalapril 19,8%). A relatív kockázatcsökkenés 16%-os volt az enalaprilhoz képest (lásd 3. táblázat).
3. táblázat A kezelés hatása az elsődleges összetett végpontra, annak összetevőire és az összmortalitásra, 27hónapos medián követési időtartam mellett
| Szakubitril/valzartánN=4187#n (%) | EnalaprilN=4212#n (%) | Relatív hazárd(95%-os CI) | Relatív kockázat- csökkenés | p-érték*** | |
| A CV halálozásból és a szívelégtelenség miatti hospitalizációból álló elsődleges összetett végpont | 914 (21,83) | 1117 (26,52) | 0,80 (0,73; 0,87) | 20% | 0,0000002 |
| Az elsődleges összetett végpont egyes összetevői | |||||
| CV halálozás** | 558 (13,33) | 693 (16,45) | 0,80 (0,71; 0,89) | 20% | 0,00004 |
| Első, szívelégtelenség miatti hospitalizáció | 537 (12,83) | 658 (15,62) | 0,79 (0,71; 0,89) | 21% | 0,00004 |
| Másodlagos végpont | |||||
| Összmortalitás | 711 (16,98) | 835 (19,82) | 0,84 (0,76; 0,93) | 16% | 0,0005 |
* Az elsődleges végpont definíciója a cardiovascularis (CV) eredetű halálozás vagy a szívelégtelenség miatti hospitalizáció első eseményéig eltelt idő volt.
** A cardiovascularis (CV) eredetű halálozásba beletartozott minden olyan beteg, aki a lezárási időpontig meghalt, tekintet nélkül a korábbi hospitalizációra.
*** Egyoldalas p-érték.
# Teljes analízis halmaz.
1. ábra Az elsődleges összetett végpont és a cardiovascularis halálozási komponens Kaplan-Meier-féle görbéje
Szak/Val = szakubitril/valzartán
Korlátozott mennyiségű a tapasztalat a jelenleg ACE-gátlót vagy ARB-t nem szedő, vagy ezekből a gyógyszerekből kis dózisokat szedő (napi <10mg enalaprillal ekvivalens) betegekkel. Ezeknél a betegeknél más szakubitril/valzartán tartalmú készítményt kell alkalmazni (lásd 4.2 pont).
Gyermekek és serdülők
Gyermekek és serdülők esetében más szakubitril/valzartán tartalmú készítményt kell alkalmazni.
A szakubitril/valzartán kombinációs készítményben lévő valzartán biohasznosulása jobb, mint a forgalomban lévő, egyéb tabletta gyógyszerformákban lévő valzartáné. A szakubitril/valzartán kombinációs készítményben lévő 26mg, 51mg és 103mg valzartán a forgalomban lévő, egyéb tabletta gyógyszerformákban lévő 40mg, 80mg és 160mg valzartánnal egyenértékű.
Felnőttek
Felszívódás
Szájon át történő alkalmazást követően a szakubitril/valzartán kombinációs készítmény valzartánra és a prodrug szakubitrilra disszociál. A szakubitril tovább metabolizálódik az LBQ657 aktív metabolittá. Ezek a plazma csúcskoncentrációkat sorrendben 2óra, 1óra és 2óra múlva érik el. A szakubitril oralis abszolút biohasznosulása a becslések szerint több mint 60% és a valzartáné több mint 23%.
A szakubitril/valzartán napi kétszeri adagolása után a szakubitril, az LBQ657 és a valzartán dinamikus egyensúlyi állapotú szintje három nap alatt alakul ki. Dinamikus egyensúlyi állapotban a szakubitril és a valzartán nem akkumulálódik jelentősen, miközben az LBQ657 akkumulációja 1,6-szeres. Étkezés közben történő adásának nincs klinikailag jelentős hatása a szakubitril, LBQ657 és valzartán szisztémás expozíciójára. A szakubitril/valzartán kombinációs készítmény adható étkezés közben vagy attól függetlenül is.
Eloszlás
A szakubitril, az LBQ657 és a valzartán nagymértékben kötődik a plazmafehérjékhez (94‑97%). A plazma- és a cerebrospinalis folyadék-expozíciók összehasonlítása alapján az LBQ657 korlátozott mértékben (0,28%) átjut a vér-agy gáton. A valzartán átlagos látszólagos eloszlási térfogata 75l és a szakubitrilé 103l volt.
Biotranszformáció
A szakubitrilt az 1b és 1c karboxilészterázok azonnal LBQ657-té konvertálják. Az LBQ657 nem metabolizálódik tovább jelentős mértékben. A valzartán minimálisan metabolizálódik, a dózis mindössze 20%-a nyerhető vissza metabolitok formájában. A valzartán egy hidroxil metabolitját azonosították a plazmában, alacsony koncentrációban (<10%).
Mivel a szakubitril és a valzartán CYP450-enzim által mediált metabolizmusa minimális, az olyan gyógyszerekkel történő egyidejű alkalmazása, amelyek hatással vannak a CYP450-enzimekre, várhatóan nem befolyásolja a farmakokinetikai tulajdonságokat.
In vitro metabolizmus vizsgálatok azt mutatják, hogy a CYP450-alapú gyógyszerkölcsönhatások valószínűsége kicsi, mivel a szakubitril/valzartán CYP450-enzimek útján történő metabolizmusa korlátozott. A szakubitril/valzartán nem indukálja vagy gátolja a CYP450-enzimeket.
Elimináció
Szájon át történő alkalmazást követően a szakubitril 52‑68%-a (elsősorban LBQ657 formájában) és a valzartán és metabolitjainak körülbelül 13%-a választódik ki a vizeletbe. A szakubitril 37‑48%-a (elsősorban LBQ657 formájában) és a valzartán és metabolitjainak 86%-a választódik ki a székletbe.
A szakubitril, az LBQ657 és a valzartán sorrendben megközelítőleg 1,43órás, 11,48órás és 9,90órás átlagos eliminációs felezési idővel (t½) eliminálódik a plazmából.
Linearitás/nonlinearitás
A szakubitril, az LBQ657 és a valzartán farmakokinetikai tulajdonságai a 24mg szakubitril/26mg valzartán és 97mg szakubitril/103mg valzartán közötti dózistartományában megközelítőleg lineárisak voltak.
Különleges betegcsoportok
Idősek
Az LBQ657-expozíció a 65évesnél idősebb betegeknél 42%-kal, míg a valzartán-expozíció 30%-kal emelkedett a fiatalabb betegeknél észlelthez képest.
Vesekárosodás
Összefüggést észleltek a vesefunkció és az LBQ657 szisztémás expozíciója között az enyhe–súlyos fokú vesekárosodásnál. Az LBQ657-expozíció közepesen súlyos fokú (30ml/perc/1,73m2 ≤ eGFR 60ml/perc/1,73m2) és súlyos fokú vesekárosodás esetén (15ml/perc/1,73m2 ≤ eGFR 30ml/perc/1,73m2) 1,4-szer és 2,2-szer magasabb volt, mint enyhe fokú vesekárosodásban szenvedőknél (60ml/perc/1,73m2 ≤ eGFR <90ml/perc/1,73m2), ami a PARADIGM-HF vizsgálatba bevont legnagyobb betegcsoport volt. A valzartán-expozíció hasonló volt közepesen súlyos és súlyos fokú vesekárosodás esetén, mint enyhe fokú vesekárosodás esetén. Dializált betegekkel nem végeztek vizsgálatokat. Ugyanakkor az LBQ657 és a valzartán nagymértékben kötődik a plazmafehérjékhez, ezért nem valószínű, hogy a dialízis hatékonyan eltávolítaná.
Májkárosodás
Enyhe és közepesen súlyos fokú májkárosodás esetén, a megfelelő egészséges vizsgálati alanyokhoz viszonyítva, a szakubitril-expozíció sorrendben az 1,5-szeresére és a 3,4-szeresére, az LBQ657-expozíció az 1,5‑szeresére és az 1,9-szeresére, és a valzartán-expozíció az 1,2‑szeresére és a 2,1-szeresére növekedett. Ugyanakkor enyhe és közepesen súlyos fokú májkárosodás esetén, a megfelelő egészséges vizsgálati alanyokhoz viszonyítva az LBQ657 szabad koncentrációjának expozíciója sorrendben az 1,47-szorosára és 3,08-szorosára, és a valzartán szabad koncentrációjának expozíciója sorrendben az 1,09-szorosára és 2,20-szorosára növekedett. A szakubitril/valzartánt súlyos májkárosodás esetén, biliaris cirrhosisban vagy cholestasisban szenvedő betegeknél nem vizsgálták (lásd 4.3 és 4.4 pont).
A nem hatása
A szakubitril/valzartán (szakubitril, LBQ657 és valzartán) farmakokinetikai tulajdonságai férfiak és nők esetében hasonlóak.
Gyermekek és serdülők
A szakubitril/valzartán farmakokinetikáját 1hónapos és <1éves közötti, valamint 1év és <18év közötti életkorú, szívelégtelenségben szenvedő gyermekeknél és serdülőknél elemezték; az eredmény rámutatott, hogy a szakubitril/valzartán farmakokinetikája gyermekek és serdülők, illetve felnőttek körében hasonló.
Gyógyszerészeti jellemzők - ALBALIVA 97 MG/103 MG
Tablettamag:
vízmentes, kolloid szilícium-dioxid (E551);
mikrokristályos cellulóz (E460);
kroszpovidon (E1202);
magnézium-sztearát (E470b);
hidrofób, kolloid szilícium-dioxid (E551);
alacsony szubsztitúciós fokú hidroxipropilcellulóz (E463a);
povidon K25 (E1201).
Filmbevonat:
makrogol-poli(vinil-alkohol) fésűs kopolimer (E1209);
talkum (E553);
I. típusú glicerin-monokaprilokaprinát;
részlegesen hidrolizált poli(vinil-alkohol) (E1203).
Ez a gyógyszer különleges tárolási hőmérsékletet nem igényel.
A nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.
OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolás.
Kiszerelés: 28, 30, 56, 60, 120, 168, 180 vagy 196 filmtabletta.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
Megjegyzés: (egy keresztes)
Osztályozás: II. csoport
Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).