KYINSU 700 EGYSÉG/ML + 2 MG/ML OLDATOS INJEKCIÓ ELŐRETÖLTÖTT INJEKCIÓS TOLLBAN
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - KYINSU 700
A Kyinsu, a diéta és a testmozgás kiegészítéseként, olyan 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő felnőttek kezelésére javallott orális antidiabetikumokkal együtt, akiknél a bázisinzulin vagy a glükagonszerű peptid-1- (GLP-1-) receptor-agonistája nem biztosít megfelelő glykaemiás kontrollt. A kombinációban történő alkalmazásra, a glykaemiás kontrollra vonatkozó hatásával, valamint a vizsgált populációval kapcsolatos klinikai vizsgálati eredményeket lásd a 4.4, a 4.5 és az 5.1 pontban.
Adagolás
A Kyinsu injekciót hetente egyszer, subcutan kell beadni.
A Kyinsu injekciót ajánlott a hét ugyanazon napján beadni. A Kyinsu a nap bármely szakában beadható.
A Kyinsu beadása adagolási egységenként történik.
A tíz (10) adagolási egység tartalma 10 egység ikodek inzulin és 0,029 mg szemaglutid.
Az injekciós tollon található adagszámláló az adagolási egységek számát mutatja.
A legnagyobb ajánlott heti adag 350 adagolási egység, azaz 350 egység ikodek inzulin és 1 mg
szemaglutid.
A Kyinsu adagolását az egyes betegek szükségleteihez igazodva kell meghatározni. A glykaemiás kontrollt javasolt a beteg által mért éhomi vércukorszint alapján történő dózisbeállítással optimalizálni.
A Kyinsu hosszú felezési ideje miatt a dózis módosítása nem javasolt akut betegség esetén, sem abban az esetben, ha a beteg fizikai aktivitása vagy szokásos étrendje rövid időre megváltozik. Ilyen helyzetekben a betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy a gondozásukat végző egészségügyi szakemberhez kell fordulniuk annak érdekében, hogy további útmutatást kapjanak a glykaemiás kontroll rendezésének egyéb lehetőségéről, mint például a glükózbevitel vagy átállás más egyéb vércukorszint-csökkentő gyógyszerre.
A Kyinsu injekcióval végzett kezelés megkezdése
A bázisinzulinnal vagy GLP-1-receptor-agonistával történő kezelést abba kell hagyni a Kyinsu injekcióval történő kezelés elkezdése előtt. A Kyinsu javasolt kezdőadagja 40 adagolási egység (40 egység ikodek inzulin és 0,114 mg szemaglutid), majd egyénileg kell beállítani az adagolást
hetente egyszer. Az átállítás ideje alatt és az azt követő hetekben a vércukorszint gyakori monitorozása ajánlott.
Ha a Kyinsu injekciót szulfonilurea-terápia kiegészítésére alkalmazzák, mérlegelni kell a szulfonilurea dózisának a csökkentését vagy a szulfonilurea-terápia leállítását.
Átállás napi bázisinzulinról vagy napi GLP-1-receptor-agonistáról
Napi bázisinzulinról vagy napi GLP-1-receptor-agonistáról Kyinsu injekcióra történő átállításkor a Kyinsu injekcióval végzendő kezelést az előző napi adagolási rend utolsó beadott adagját követő napon kell megkezdeni (lásd 4.4 pont).
Napi bázisinzulinról Kyinsu injekcióra történő átállításkor mérlegelhető az egyéb antidiabetikumok módosítása. A vércukorszintet szorosan monitorozni kell (lásd 4.4 pont).
Átállítás heti egyszeri bázisinzulinról
Nincs tapasztalat a heti bázisinzulinról Kyinsu injekcióra történő átállítással kapcsolatban. Amikor a beteget heti bázisinzulinról állítják át, a Kyinsu injekcióval történő kezelés megkezdésének időpontját, a heti bázisinzulin utolsó dózisának beadását követően egy héttel az adott betegnél mért éhomi plazmaglükózszint alapján kell meghatározni.
Átállítás heti egyszeri GLP-1-receptor-agonistáról
Heti GLP-1-receptor-agonistáról történő átállításkor a Kyinsu injekcióval történő kezelést az előző heti GLP-1-receptor-agonista utolsó dózisának beadását követően egy héttel kell megkezdeni.
Dózistitrálás
A Kyinsu injekciót az egyes betegek egyéni szükségletének megfelelően kell adagolni. A glykaemiás kontrollt javasolt hetente egyszer, az éhomi vércukorszint alapján történő adagbeállítással optimalizálni (lásd 5.1 pont).
A titrálás napján és az azt megelőző két napon a beteg által mért éhomi vércukorszint alapján kell az adagot módosítani.
Kihagyott adag
Ha egy adag kimaradt, azt a lehető leghamarabb be kell adni. Ha a kihagyott adagot követő 3 napon belül pótolták a kimaradt adagot, akkor a beteg következő alkalommal a készítmény beadását ismét folytathatja az eredeti heti egyszeri adagolási napon.
Ha több mint 3 nap telt el, a kimaradt adagot akkor is a lehető leghamarabb be kell adni. A heti egyszeri beadás napja ekkor a hét azon napjára módosul, amelyiken a kimaradt adagot beadták. Ha a heti egyszeri beadás eredeti napját meg kell tartani, akkor az egymást követő adagok között eltelő időt úgy lehet egymás után megnyújtani, hogy végül a beadás napja, a hét ugyanazon napjára essen.
Különleges betegcsoportok
Idősek
Idős betegeknél nincs szükség dózismódosításra (lásd 5.2 pont).
Vesekárosodás
Vesekárosodásban szenvedő betegeknél nincs szükség dózismódosításra (lásd 5.2 pont). Vesekárosodásban szenvedő betegeknél a vércukorszint gyakoribb monitorozása javasolt.
A Kyinsu alkalmazása nem javasolt végstádiumú vesebetegségben szenvedő betegek esetében, mivel a szemaglutid monokomponenssel kapcsolatban rendelkezésre álló adatok korlátozottak (lásd 5.2 pont).
Májkárosodás
Májkárosodásban szenvedő betegeknél nincs szükség dózismódosításra (lásd 5.2 pont). Májkárosodásban szenvedő betegeknél a vércukorszint gyakoribb monitorozása javasolt.
Súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél a Kyinsu alkalmazásával kapcsolatban korlátozott tapasztalatok állnak rendelkezésre. Ezen betegek Kyinsu injekcióval való kezelésekor elővigyázatosság szükséges.
Gyermekek és serdülők
A Kyinsu biztonságosságát és hatásosságát gyermekek és 18 évesnél fiatalabb serdülők esetében nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok.
Az alkalmazás módja
Kizárólag subcutan alkalmazásra.
A Kyinsu injekciót tilos intravénásan beadni, mert súlyos hypoglykaemiát okozhat.
A Kyinsu injekciót tilos intramuscularisan beadni, mert megváltoztathatja a felszívódását. A Kyinsu injekciót tilos inzulinpumpában alkalmazni.
A Kyinsu injekciót tilos az előretöltött injekciós toll patronjából fecskendőbe szívni (lásd 4.4 pont).
A Kyinsu injekciót subcutan injekció formájában kell beadni a combba, a felkarba vagy a hasfalba. A lipodystrophia és a cutan amyloidosis (lásd 4.4 pont) kockázatának csökkentése érdekében az injekció beadási helyét mindig váltogatni kell ugyanazon a régión belül.
A beteg figyelmét különösen fontos felhívni arra, hogy mindig új tűt használjon. Az injekciós tollhoz való tű ismételt használata növeli a tű elzáródásának a veszélyét, ami aluldozírozást okozhat.
Tűelzáródás esetén a betegnek a betegtájékoztató végén található használati utasításban leírt utasításokat kell követnie (lásd 6.6 pont).
A Kyinsu előretöltött injekciós tollban kerül forgalomba.
Az adagszámláló a beadandó Kyinsu adagolási egységek számát mutatja. Nincs szükség az adag újraszámítására.
A Kyinsu előretöltött injekciós tollakkal a következő adagok adhatóak be:
-
A 0,43 ml-es előretöltött injekciós tollal 10–300 adagolási egység közötti, 10 adagolási egységnyi lépésenként beállított adag adható be egy injekcióban.
-
Az 1 ml-es előretöltött injekciós tollal 10–350 adagolási egység közötti, 10 adagolási egységnyi lépésenként beállított adag adható be egy injekcióban.
-
Az 1,5 ml-es előretöltött injekciós tollal 10–350 adagolási egység közötti, 10 adagolási egységnyi lépésenként beállított adag adható be egy injekcióban.
Az alkalmazás előtti további információkat lásd a 6.6 pontban.
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
Nyomonkövethetőség
A biológiai készítmények könnyebb nyomonkövethetősége érdekében az alkalmazott készítmény nevét és gyártási tételszámát egyértelműen kell dokumentálni.
Általános információk
A Kyinsu injekciót nem szabad alkalmazni 1-es típusú diabeteses betegek esetén, illetve diabeteses ketoacidosis kezelésére.
Nincs terápiás tapasztalat a New York Heart Association (NYHA) szerinti IV. stádiumú pangásos szívelégtelenségben szenvedő betegekkel kapcsolatban.
Hypoglykaemia
Hypoglykaemia akkor jelentkezhet, ha a Kyinsu adagja magasabb a szükségesnél (lásd a 4.5, 4.8 és 4.9 pontot).
Az étkezés kihagyása, vagy a szokásostól eltérő, fokozott testmozgás hypoglykaemiához vezethet.
A súlyos hypoglykaemia eszméletvesztéshez és/vagy görcsökhöz vezethet, ami átmeneti vagy tartós agykárosodást vagy akár halált is okozhat.
A hypoglykaemia tünetei általában hirtelen jelentkeznek. Ezek a következők lehetnek: hideg verejtékezés, hűvös és sápadt bőr, kimerültség, idegesség vagy remegés, szorongás, szokatlan fáradtság vagy gyengeség, zavartság, koncentrálási nehézség, álmosság, rendkívül erős éhség, látászavarok, fejfájás, hányinger és szívdobogásérzés.
Azok a betegek, akiknél jelentősen javult a glykaemiás kontroll (például intenzív kezelés következtében) a hypoglykaemiára figyelmeztető szokásos tüneteik megváltozását tapasztalhatják, és ennek megfelelően kell őket tanáccsal ellátni. Régóta fennálló diabetes esetén megszűnhetnek a hypoglykaemiára figyelmeztető szokásos tünetek.
A hypoglykaemiára való hajlamot fokozó tényezők különösen szoros monitorozást igényelnek. Ezek közé tartozik a fizikai aktivitás megváltozása, az étrend megváltoztatása vagy étkezés kihagyása, az alkoholfogyasztás, bizonyos más gyógyszerekkel végzett egyidejű kezelés (lásd 4.5 pont), betegség, az inzulinérzékenység javulása (például stresszt kiváltó tényezők megszűnése vagy testtömegváltozás révén), az injekció beadási területének megváltoztatása, valamint bizonyos rendezetlen endokrin zavarok.
A bázisinzulinok hosszú hatástartama késleltetheti a hypoglykaemia megszűnését. Hypoglykaemiás epizód fellépésekor ajánlott, hogy a hypoglykaemia rendeződéséig a beteg gyakran mérje a vércukorszintjét.
Emésztőrendszeri mellékhatások
A GLP-1-receptor-agonisták, mint a Kyinsu egyik összetevőjének, a szemaglutidnak az alkalmazása, emésztőrendszeri mellékhatásokkal járhat (lásd 4.8 pont). Ezt figyelembe kell venni vesekárosodással rendelkező betegek kezelésekor, mert az émelygés, a hányás és a hasmenés dehydratiót okozhat, ami ronthatja a vesefunkciót. A betegeket tájékoztatni kell az emésztőrendszeri mellékhatásokat kísérő dehydratio várható kockázatáról, és a folyadékvesztés elkerülése érdekében óvintézkedéseket kell tenni.
Aspiráció általános anesztéziával vagy mély szedációval összefüggésben
Pulmonalis aspiráció eseteiről számoltak be olyan, GLP-1-receptor-agonistákat kapó betegeknél, akiknél általános anesztéziát vagy mély szedációt végeztek. Ezért az általános anesztéziával, illetve mély szedációval végzett beavatkozások elvégzése előtt mérlegelni kell a késleltetett gyomorürítés következtében visszamaradó gyomortartalom miatt kialakuló fokozott kockázatot (lásd 4.8 pont).
Hyperglykaemia
A hyperglykaemiás események incidenciája növekedett a Kyinsu esetében az aszpart inzulinnal együtt alkalmazott glargin inzulinhoz (4,1% vs. 1,2%), és az ikodek inzulinhoz (4,2% vs. 2,6%) képest. A Kyinsu esetében a legtöbb hyperglykaemiás eseményt a kezelés első 12 hetében jelentették. Azoknál a betegeknél, akiket korábban magasabb napi bázisinzulin-dózisokkal (≥ 40 E) kezeltek a vizsgálat előtt, és akiknél magasabb volt a kiindulási glykált haemoglobin A1c (HbA1c) (≥ 8,5%), az éhomi plazmaglükóz értékei legfeljebb 3 mmol/l-rel nőttek a Kyinsu injekcióval történő kezelés elkezdése utáni első két hétben, ezt követően ezek az értékek csökkenni kezdtek, visszatértek a kiindulási értékekhez a 7–9. héten, és elérték a glykaemiás célértéket (<7,2 mmol/l) a 14–17. héten. A kezelés megkezdése során a beteg vércukorértékét szorosan kell monitorozni. Az éhomi plazmaglükózszint kezdeti emelkedése a folyamatos titrálás után megszűnik (lásd 4.2 pont).
Az antidiabetikumok nem megfelelő adagolása és/vagy a kezelés megszakítása hyperglykaemiához és potenciálisan diabeteses ketoacidosishoz vezethet. Továbbá egyidejű betegségek, különösen a fertőzések hyperglykaemiához vezethetnek, és így megnövelhetik az antidiabetikumok iránti szükségletet.
A hyperglykaemia első tünetei rendszerint fokozatosan, órák, illetve napok alatt alakulnak ki. Ezek a következők lehetnek: szomjúságérzés, gyakori vizeletürítés, émelygés, hányás, álmosság, kipirult és száraz bőr, szájszárazság, étvágytalanság, valamint acetonos lehelet. A kezeletlen hyperglykaemiás események végül diabeteses ketoacidosishoz vezetnek, amely életveszélyes állapot. Súlyos hyperglykaemia esetén megfontolandó gyors hatású inzulin alkalmazása.
Akut pancreatitis
GLP-1-receptor-agonisták, köztük a szemaglutid, alkalmazásakor akut pancreatitist figyeltek meg (lásd 4.8 pont). A betegek figyelmét fel kell hívni az akut pancreatitis jellegzetes tüneteire. Pancreatitis gyanúja esetén a Kyinsu alkalmazását abba kell hagyni. Ha az akut pancreatitis beigazolódik, nem szabad újrakezdeni a Kyinsu injekcióval történő kezelést. Elővigyázatosság szükséges azoknál a betegeknél, akiknek az anamnesisében pancreatitis szerepel.
Diabeteses retinopathia
A diabeteses retinopathiában szenvedő, inzulinnal és szemaglutiddal kezelt betegeknél korábban azt figyelték meg, hogy megnő a diabeteses retinopathia által kiváltott szövődmények kialakulásának a kockázata. Azokat a betegeket, akiknek a kórtörténetében diabeteses retinopathia szerepel, ezért
szorosan monitorozni kell, és a klinikai irányelvek szerint kell kezelni őket. A glükózkontroll gyors javulása a diabeteses retinopathia átmeneti súlyosbodásával járt (lásd 4.8 pont), de más mechanizmus sem zárható ki. Nem áll rendelkezésre tapasztalat a Kyinsu alkalmazásával kontrollálatlan és potenciálisan instabil diabeteses retinopathiában vagy makulopathiában szenvedő betegeknél, ezért náluk a Kyinsu alkalmazása nem ajánlott.
A kiinduláskor diabetes retinopáthiában nem szenvedő betegekkel kapcsolatban lásd a 4.8 pontot. Túlérzékenységi reakciók
Az ikodek inzulinra vagy a szemaglutidra kialakuló azonnali típusú allergiás reakciók potenciálisan életveszélyesek lehetnek.
Klinikai vizsgálatokban a Kyinsu injekcióval kezelt betegeknél túlérzékenységi reakciókról számoltak be (lásd 4.8 pont).
Lipodystrophia és cutan amyloidosis (az injekció beadásának helyén fellépő reakciók)
A betegeket meg kell tanítani arra, hogy folyamatosan váltogassák az injekció beadási helyét a lipodystrophia és a cutan amyloidosis kockázatának csökkentése érdekében (lásd 4.8 pont). Ha ilyen reakciókat mutató helyekre adják be az inzulin-injekciókat, fennáll az inzulin késleltetett felszívódásának kockázata, ami ronthatja a glykaemiás kontrollt. Beszámoltak arról, hogy hypoglykaemiához vezetett, amikor a beteg hirtelen olyan injekciózási helyre váltott, amely nem volt érintett ilyen elváltozás által. Az injekciózási hely egy ilyen elváltozás által érintett területről egy nem érintett területre történő váltása után a vércukorszint monitorozása javasolt, és mérlegelhető az antidiabetikumok dózisának módosítása is.
Pioglitazon és inzulingyógyszerek kombinációja
Pioglitazon és inzulin egyidejű alkalmazása során néhány esetben szívelégtelenség kialakulásáról számoltak be, különösen olyan betegekkel kapcsolatban, akiknél már fennálltak a pangásos szívelégtelenségre hajlamosító kockázati tényezők. A pioglitazon és a Kyinsu egyidejű alkalmazásának mérlegelése során ennek lehetőségére mindig gondolni kell. A kombinációs alkalmazás esetén a betegnél figyelni kell a pangásos szívelégtelenségre utaló jeleket és tüneteket, a testtömeg-gyarapodást és az oedemát. A pioglitazon-kezelést fel kell függeszteni, ha a szívbetegség tüneteiben bármilyen rosszabbodás tapasztalható.
Gyógyszerelési hibák elkerülése
A betegeket meg kell tanítani arra, hogy minden egyes injekció beadása előtt ellenőrizniük kell az előretöltött injekciós toll címkéjét, nehogy véletlenül összetévesszék a Kyinsu injekciót más injekciós diabetes-készítménnyel.
A betegeknek az előretöltött injekciós toll adagszámlálóján vizuálisan ellenőrizniük kell a beállított adagolási egységek számát. A vak vagy gyengén látó betegek figyelmét különösen fontos felhívni arra, hogy mindig kérjenek segítséget egy jól látó és az előretöltött injekciós toll használatára kiképzett személytől.
Az adagolási hibák és a potenciális túladagolás elkerülése érdekében a betegeknek és az egészségügyi szakembereknek sohasem szabad egy fecskendő segítségével kiszívni a gyógyszert az előretöltött injekciós tollban lévő patronból.
Tűelzáródás esetén a betegnek a betegtájékoztató végén található használati utasításban leírt utasításokat kell követnie.
Átállás más injekciós diabetes-kezelésről heti Kyinsu injekcióval történő kezelésre
Más injekciós diabetes-kezelésről való átállítás során gyógyszerelési hibák léphetnek fel például túladagolás vagy adagolási hibák formájában. Ezek a hibák hypoglykaemiát, hyperglykaemiát vagy emésztőrendszeri mellékhatásokat okozhatnak. A napi vagy más heti egyszeri injekciós diabetes-kezelésről átálló betegek figyelmét különösen fontos felhívni arra, hogy ellenőrizzék, valóban az előírt helyes adagot adják-e be hetente egyszer. A betegek figyelmét különösen fontos felhívni arra, hogy ha bizonytalanok a helyes adaggal kapcsolatban, további útmutatásért egészségügyi szakemberhez kell fordulniuk.
Immunogenitás
A Kyinsu alkalmazása az ikodek inzulin és/vagy a szemaglutid elleni antitestek képződését okozhatja. Ritka esetekben az ilyen antitestek jelenléte a Kyinsu dózisának módosítását teheti szükségessé a hyperglykaemiás vagy hypoglykaemiás hajlam korrekciója érdekében (lásd 5.1 és 5.2 pont).
Nátriumtartalom
A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz adagonként, azaz gyakorlatilag
„nátriummentes”.
A Kyinsu esetében nem végeztek klinikai vizsgálatokat a potenciális gyógyszer-, élelmiszer- vagy alkoholkölcsönhatásokkal kapcsolatban. Az ikodek inzulin és a szemaglutid monokomponensek azonosított gyógyszerkölcsönhatásai az alábbiakban láthatók:
Ikodek inzulin
Számos gyógyszerről ismert, hogy befolyásolja a glükóz metabolizmusát.
Anyagok, amelyek csökkenthetik az inzulinigényt
Orális antidiabetikumok, GLP-1-receptor-agonisták, szulfonilurea, monoaminoxidáz-gátlók
(MAO-gátlók), béta-blokkolók, angiotenzin-konvertáló enzim (ACE)-gátlók, szalicilátok, anabolikus szteroidok és szulfonamidok.
Anyagok, amelyek növelhetik az inzulinigényt
Orális fogamzásgátlók, tiazidok, glükokortikoidok, pajzsmirigyhormonok, szimpatomimetikumok, növekedési hormon és danazol.
Az oktreotid/lanreotid növelheti is, de csökkentheti is az inzulinigényt.
Az alkohol fokozhatja is, de csökkentheti is az inzulin hypoglykaemiás hatását. A béta-blokkolók elfedhetik a hypoglykaemia tüneteit.
Szemaglutid
A szemaglutid késleltetheti a gyomorürülést, és potenciálisan befolyásolhatja az egyidejűleg, per os alkalmazott gyógyszerek felszívódását. A szemaglutid egyidejűleg, per os alkalmazott gyógyszerek felszívódására gyakorolt potenciális hatását az 1 mg szemaglutid-dózis esetében vizsgálták dinamikus egyensúlyi állapotban.
A szemaglutiddal nem figyeltek meg klinikailag releváns gyógyszerkölcsönhatásokat az értékelt gyógyszerek (warfarin és más kumarinszármazékok, paracetamol, orális fogamzásgátlók,
atorvasztatin, digoxin és metformin) alapján. Ezért nincs szükség dózismódosításra, ha ezeket a gyógyszereket a szemaglutiddal együtt alkalmazzák.
-
Warfarin és más kumarinszármazékok: Amikor megkezdik a warfarinnal vagy más kumarinszármazékkal kezelt betegek szemaglutid-kezelését, ajánlott az INR-érték (International Normalised Ratio) gyakori monitorozása. A szemaglutid nem módosította az R- és S-warfarin teljes expozícióját, illetve Cmax-értékét, warfarin egyszeri dózisa után (25 mg), és az INR mérése alapján a warfarin farmakodinámiás hatásai sem módosultak klinikailag jelentős mértékben. Azonban az acenokumarol és a szemaglutid együttes alkalmazásakor az INR csökkenésének eseteiről számoltak be.
-
Paracetamol: A szemaglutid lassítja a gyomorürülést, amint azt a paracetamol farmakokinetikai vizsgálatakor egy szabványos étkezési teszt során kimutatták. A paracetamol AUC0–60perc-értéke 27%-kal, Cmax-értéke pedig 23%-kal csökkent 1 mg szemaglutid egyidejű alkalmazását követően. A teljes paracetamol expozíció (AUC0–5 óra) nem változott. A szemaglutid esetében nem figyeltek meg klinikailag jelentős hatást a paracetamolra. Szemaglutiddal történő egyidejű alkalmazáskor nincs szükség a paracetamol dózisának módosítására.
-
Orális fogamzásgátlók: Nem várható, hogy a szemaglutid csökkentené az orális fogamzásgátlók hatását, mert a szemaglutid nem módosította klinikailag jelentős mértékben sem az etinil-ösztradiol, sem a levonorgesztrel teljes expozícióját, amikor egy kombinált orális fogamzásgátlót (0,03 mg etinil-ösztradiol + 0,15 mg levonorgesztrel) a szemaglutiddal egyidejűleg alkalmaztak. Az etinil-ösztradiol expozíciója nem változott, a levonorgesztrel dinamikus egyensúlyi állapotban mért expozíciója pedig 20%-kal nőtt. A Cmax-érték egyik vegyület esetében sem változott.
-
Atorvasztatin: A szemaglutid nem módosította az atorvasztatin teljes expozícióját atorvasztatin egyszeri dózisa után (40 mg). Az atorvasztatin Cmax-értéke 38%-kal csökkent. Ezt úgy ítélték meg, hogy klinikai szempontból nem jelentős.
-
Digoxin: A szemaglutid nem módosította a digoxin teljes expozícióját, illetve Cmax-értékét a digoxin egyszeri dózisa után (0,5 mg).
-
Metformin: A szemaglutid nem módosította a metformin teljes expozícióját, illetve Cmax-értékét napi kétszer 500 mg metformin 3,5 napig történő adása után.
Nincs elérhető információ a Kyinsu termékenységre, terhességre és szoptatásra gyakorolt hatásairól. A monokomponensekre vonatkozólag azonosított figyelmeztetések és óvintézkedések az alábbiakban olvashatók.
Fogamzóképes nők
Fogamzóképes nőknek hatékony fogamzásgátlást kell alkalmazniuk a Kyinsu injekcióval történő kezelés alatt és 2 hónapig azt követően.
Terhesség
Nincs klinikai tapasztalat az ikodek inzulin várandós nőknél történő alkalmazására vonatkozólag. Állatoknál, az ikodek inzulinnal végzett szaporodási vizsgálatok nem mutattak ki embriotoxikus vagy teratogén hatást.
A szemaglutid várandósoknál történő alkalmazása tekintetében korlátozott mennyiségű információ áll rendelkezésre. A szemaglutiddal végzett reprodukciós állatkísérletek során reprodukciós toxicitást igazoltak (lásd 5.3 pont).
Ezért a szemaglutiddal kapcsolatos állatkísérletek eredményei és a korlátozott klinikai tapasztalatok miatt a Kyinsu nem alkalmazható terhesség alatt.
Ha a beteg terhességet szeretne vagy terhes lesz, a Kyinsu injekcióval végzett kezelést abba kell hagyni.
Tervezett terhesség előtt legalább 2 hónappal le kell állítani a Kyinsu injekcióval végzett kezelést a hosszú felezési idő miatt (lásd 5.2 pont).
Szoptatás
Nem ismert, hogy az ikodek inzulin kiválasztódik-e a humán anyatejbe. A rendelkezésre álló, patkányokkal végzett vizsgálatok során nyert farmakodinámiás / toxikológiai adatok az ikodek inzulin kiválasztódását igazolták a laktáló állatok tejébe. Az újszülött/csecsemő vonatkozásában a kockázatot nem lehet kizárni.
Utódjukat szoptató patkányoknál a szemaglutid kiválasztódott az anyatejbe. Az anyatejjel táplált gyermekre gyakorolt kockázat nem zárható ki.
Ezért a monokomponensekkel a szoptató patkányoknál észlelt eredmények miatt a Kyinsu injekciót nem szabad a szoptatás időszaka alatt alkalmazni.
Termékenység
Az ikodek inzulin humán termékenységre gyakorolt hatása nem ismeret. Állatoknál, az ikodek inzulinnal végzett szaporodási vizsgálatok nem mutattak ki káros hatásokat a termékenység tekintetében.
A szemaglutid humán termékenységre kifejtett hatása nem ismert. A szemaglutid nem volt hatással hím patkányok termékenységére. Nőstény patkányoknál az ivarzási ciklus meghosszabbodását és a peteérések számának enyhe csökkenését figyelték meg olyan adagok esetén, amelyek maternális testtömegcsökkenést okoztak (lásd 5.3 pont).
A Kyinsu nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez vagy gépek kezeléséhez szükséges képességeket.
A beteg koncentrálási és reakcióképessége romolhat hypoglykaemia vagy hyperglykaemia, vagy például látászavar következtében. Ez kockázatot jelenthet azokban az esetekben, amikor ezek a képességek különösen fontosak (például gépjárművezetés vagy gépkezelés).
A betegek figyelmét különösen fontos felhívni arra, hogy tegyenek óvintézkedéseket a vezetés közben jelentkező hypoglykaemia elkerülésére. Ez különösen azok esetében fontos, akiknél csökkent vagy hiányzik a hypoglykaemia figyelmeztető tünetei iránti érzékenység, valamint akiknek gyakran vannak hypoglykaemiás epizódjai. A gépjárművezetésre vonatkozó ajánlást ezen körülmények között kell meghatározni.
A biztonságossági profil összefoglalása
Összességében, az ikodek inzulin/szemaglutid biztonságossági profilja összhangban van a monokomponensek biztonságossági profiljával. Az ikodek inzulin/szemaglutid-kezelés során leggyakrabban jelentett mellékhatások a hypoglykaemia és az emésztőrendszeri mellékhatások voltak, beleértve a hányingert (20,1%) és a hasmenést (13,8%) (lásd alább a „Kiválasztott mellékhatások leírása” című részt).
A mellékhatások táblázatos felsorolása
Az ikodek inzulin/szemaglutid készítmény klinikai fejlesztési programjának 52 hétig tartó IIIa fázisú klinikai vizsgálataiban 1325 beteget kezeltek ikodek inzulin/szemaglutid injekcióval.
Az ikodek inzulin/szemaglutid-készítmény alkalmazásával összefüggésbe hozott, klinikai vizsgálatokból származó mellékhatások táblázatos összefoglalása alább látható. A mellékhatásokat a MedDRA szervrendszeri kategóriák szerint, a preferált kifejezések (PT – Preferred Terms) alapján sorolták be, és a IIIa fázisú klinikai vizsgálatokban tapasztalt gyakoriságuknak megfelelően kerülnek bemutatásra. A mellékhatások gyakorisági kategóriáinak meghatározása: nagyon gyakori (≥ 1/10), gyakori (≥ 1/100 – < 1/10), nem gyakori (≥ 1/1000 – < 1/100), ritka (≥ 1/10 000 – < 1/1000), nagyon ritka (< 1/10 000) és nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint vannak felsorolva.
-
táblázat Mellékhatások
MedDRAszervrendszeri kategória Nagyongyakori Gyakori Nem gyakori Ritka Nem ismert Immunrendszeri betegségek éstünetek Túlérzékenység1 Anaphylaxiás reakciók7 Anyagcsere és táplálkozási betegségek éstünetek Hypo-glykaemia Csökkent étvágy Idegrendszeri betegségek éstünetek Fejfájás Szédülés Ízérzékelési zavar Szembetegségekés szemészeti tünetek A diabetesesretinopathia szövődményei2 Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatostünetek A szívfrekvencia növekedése3 Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Émelygés Hasmenés HányásHasi fájdalom4 Hasfeszülés Székrekedés Dyspepsia Gastritis Gastro-oesophagealis reflux betegség (GERD)Eructatio Flatulencia Akut pancreatitis Késleltetett gyomorürülés7 Bélelzáródás8 Máj- és epebetegségek, illetve tünetek Cholelithiasis A bőr és a bőr alatti szövet betegségei éstünetei Lipodystrophia Cutan amyloidosis Angioedema8 MedDRA szervrendszeri kategória Nagyongyakori Gyakori Nem gyakori Ritka Nem ismert Általános tünetek,az alkalmazás helyén fellépő reakciók Kimerültség Az injekció beadásának helyén fellépő reakció5Perifériás oedema6 Laboratóriumi és egyéb vizsgálatokeredményei Megemelkedett lipázszint7 Megemelkedettamilázszint7 1Összefoglaló név, amelybe a túlérzékenységi reakciókkal kapcsolatos mellékhatások tartoznak bele, mint például a bőrkiütés.
2Összefoglaló név, amelybe a diabeteses retinopathiával kapcsolatos mellékhatások tartoznak bele. 3Összefoglaló név, amelybe a szívfrekvencia növekedésével kapcsolatos mellékhatások tartoznak bele. 4Összefoglaló név, amelybe a hasi fájdalommal kapcsolatos mellékhatások tartoznak bele.
5Összefoglaló név, amelybe az injekció beadásának helyén fellépő reakciókkal kapcsolatos mellékhatások tartoznak bele.
6Összefoglaló név, amelybe a perifériás oedemával kapcsolatos mellékhatások tartoznak bele.
7Subcutan szemaglutid-monoterápiával végzett IIIa fázisú klinikai vizsgálatokban megfigyelt mellékhatások.
8A subcutan szemaglutid monoterápiával kapcsolatos forgalomba hozatalt követő mellékhatás-jelentések alapján.
Kiválasztott mellékhatások leírása
Hypoglykaemia
Az ikodek inzulin/szemaglutid injekcióval végzett IIIa fázisú klinikai vizsgálatokban a súlyos hypoglykaemiát súlyos kognitív zavarral járó, a rendeződéshez külső segítséget igénylő hypoglykaemiaként, a klinikailag szignifikáns hypoglykaemiát pedig 54 mg/dl (3,0 mmol/l) alatti plazma vércukorértékként definiálták.
A korábban bázisinzulinnal kezelt 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegeknél a súlyos vagy klinikailag szignifikáns hypoglykaemiás epizódokról beszámoló betegek aránya 7,1% vs. 20,8% (ikodek inzulin/szemaglutid vs. ikodek inzulin) és 10,0% vs. 58,5% (ikodek inzulin/szemaglutid vs. bázis-bólus inzulinadagolási rend) volt. A korábban GLP-1-receptor-agonistákkal kezelt 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegeknél a súlyos vagy klinikailag szignifikáns hypoglykaemiás epizódokról beszámoló betegek aránya 3,5% vs. 3,8% volt (ikodek inzulin/szemaglutid vs. subcutan szemaglutid).
A korábban bázisinzulinnal kezelt 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegeknél a súlyos vagy klinikailag jelentős hypoglykaemiás epizódok becsült aránya expozíciós betegévenként (PYE – patient years of exposure) 0,153 vs. 0,68 (ikodek inzulin/szemaglutid vs. ikodek inzulin) és 0,257 vs. 2,18 (ikodek inzulin/szemaglutid vs. bázis-bólus inzulin-adagolási rend) volt. A korábban GLP-1-receptor-agonistákkal kezelt 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegeknél a súlyos vagy klinikailag jelentős hypoglykaemiás epizódok becsült aránya expozíciós betegévenként 0,04 vs. 0,033 (ikodek inzulin/szemaglutid vs. subcutan szemaglutid) volt.
Emésztőrendszeri mellékhatások
A IIIa fázisú klinikai vizsgálatok során az ikodek inzulin/szemaglutid-kezelés alatt a betegek 20,1%-ánál jelentkezett hányinger, 13,8%-ánál hasmenés, 9,1%-ánál hányás.
Korábban GLP-1-receptor-agonistákkal kezelt betegeknél a hányingert jelentő betegek aránya 11,7% volt ikodek inzulin/szemaglutid esetében, szemben a subcutan szemaglutid esetében tapasztalt 11,5%-kal, a hasmenés 11,1% volt, szemben a 12,4%-kal, a hányás pedig 5,3%, illetve 6,5% volt. A korábban bázisinzulinnal kezelt 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegeknél a hányingert jelentő betegek aránya 23,8% volt az ikodek inzulin/szemaglutid esetében, szemben az ikodek inzulinnal kezelt 3,9%-kal, a hasmenés 15,8%, volt szemben a 7,3%-kal, a hányás pedig 10,6%, illetve 2,6% volt. A hányingert jelentő betegek aránya ikodek inzulin/szemaglutid esetében 21,8% volt, szemben a bázis-bólus inzulinkezelés esetében megfigyelt 2,4%-kal, a hasmenés 12,6% volt, szemben az 5,5%-kal, a hányás pedig 10,0% volt szemben a 2,7%-kal.
A legtöbb esemény enyhe vagy közepesen súlyos volt, a medián időtartam 2–4 nap volt, és a jelentett események száma az idő függvényében csökkent. A mellékhatások miatt a betegek 2,5%-ánál a kezelés abbahagyására, 1,7%-ánál a kezelésé megszakítására, 4,2%-ánál pedig az adag csökkentésére került sor.
A diabeteses retinopathia szövődményei
Egy 2 évig tartó klinikai vizsgálat során a subcutan szemaglutidot vizsgálták 3297, olyan beteg bevonásával, akik 2-es típusú diabetesben szenvedtek, magas volt a kardiovaszkuláris rizikójuk, hosszú ideje állt fenn náluk diabetes, és rosszul kontrollált volt a vércukorszintjük. Ebben a vizsgálatban diabeteses retinopathia szövődményének minősített esemény a szemaglutid mellett (3,0%) több betegnél fordult elő, mint placebo mellett (1,8%). Ezt ismert diabeteses retinopathiában szenvedő, inzulinnal kezelt betegek körében figyelték meg. A kezelési különbség korán jelentkezett, és a vizsgálat teljes ideje alatt fennállt.
Az ikodek inzulin/szemaglutid injekciót vizsgáló, 52 hétig tartó IIIa fázisú klinikai vizsgálat, amelybe 2637, hosszú ideje fennálló 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő beteget vontak be, az ikodek inzulin/szemaglutid készítménnyel kezelt résztvevők 9,3%-ánál, illetve a komparátorokkal kezelt résztvevők 8,1%-ánál jelentettek a diabeteses retinopathiával kapcsolatos nem kívánatos eseményeket. Azoknál a résztvevőknél, akiknél a vizsgálat megkezdésekor nem volt diabeteses retinopáthiájuk, az
52. héten az ikodek inzulin/szemaglutid csoportban 5,2%-nál és az összehasonlító csoportban 3,8%-nál figyeltek meg diabeteses retinopathiát. Az események többsége enyhe vagy mérsékelt volt, és a vizsgálat végén nem észleltek jeleket, illetve tüneteket.
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei
Lipodystrophia (beleértve a lipohypertrophiát és a lipoatrophiát is) és cutan amyloidosis alakulhat ki az injekció helyén, késleltetve az inzulin helyi felszívódását. Az injekció beadási helyének folyamatos változtatása a megadott területen belül csökkentheti vagy megelőzheti ezeket a reakciókat (lásd
4.4 pont).
A szívfrekvencia növekedése
A GLP-1-receptor-agonisták alkalmazásakor a pulzusszám emelkedését figyelték meg. A két IIIa fázisú vizsgálatban a szemaglutiddal korábban nem kezelt betegeknél az ikodek
inzulin/szemaglutid kezelésnél mért becsült átlagos pulzusváltozások 1,59 bpm vs. −0,12 bpm (ikodek inzulin/szemaglutid vs. ikodek inzulin), illetve 1,11 bpm vs. 0,67 bpm (ikodek inzulin/szemaglutid vs. bázis-bólus inzulin kezelési rend) voltak. Az ikodek inzulin/szemaglutid injekciót a szemaglutiddal összehasonlító IIIa fázisú vizsgálat az ikodek inzulin/szemaglutid esetében −1,11 bpm, a szemaglutid esetében pedig −0,40 bpm becsült átlagos pulzusváltozást mutatott.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Hypoglykaemia és gastrointestinalis mellékhatások alakulhatnak ki, ha a beteg a szükségesnél több Kyinsu injekciót kap.
A hypoglykaemia egymást követő stádiumokban alakulhat ki:
-
Az enyhe hypoglykaemiás epizódokat glükóz vagy egyéb cukortartalmú élelmiszer szájon át történő adásával lehet kezelni. Ajánlatos ezért, hogy a beteg állandóan hordjon magánál cukortartalmú élelmiszert.
-
A súlyos hypoglykaemiás rosszullétek, amikor a beteg nem tudja önmagát kezelni, glükagon-gyógyszerkészítménnyel kezelhetők, amelyet erre betanított személy ad be intramuscularisan vagy subcutan vagy intranasalisan; illetve egészségügyi személyzet által intravénásan alkalmazott glükózzal. Intravénásan glükózt kell adni, ha a beteg 10–15 percen belül nem reagál a glükagonra. Miután a beteg visszanyerte az eszméletét, a visszaesés megelőzése érdekében ajánlatos a szájon át történő szénhidrátbevitel.
Gastrointestinalis mellékhatások esetén a beteg klinikai jeleinek és tüneteinek megfelelően megfelelő kezelést kell indítani. A szemaglutid hosszú, kb. 1 hetes felezési idejét figyelembe véve a tünetek hosszú távú megfigyelése és kezelése lehet szükséges.
Farmakológiai tulajdonságok - KYINSU 700
Farmakoterápiás csoport: Diabetesben alkalmazott gyógyszerek hosszú hatástartamú inzulinok és analógjaik, injekció formájában történő beadásra.
ATC kód: A10AE57.
Hatásmechanizmus
Az ikodek inzulin/szemaglutid két hatóanyagot kombinál egymást kiegészítő hatásmechanizmussal a glykaemiás kontroll javítása érdekében: az ikodek inzulint, ami egy bázisinzulin-analóg és a szemaglutidot, ami egy GLP-1-receptor-agonista.
Ikodek inzulin
Az ikodek inzulin lassú és állandó vércukorszint-csökkentő hatását az albuminhoz kötődés, az inzulinreceptorhoz való csökkent kötődés és a clearance határozza meg. Az ikodek inzulin jóval hosszabb felezési ideje annak a keringésben és a szövetek közötti térben lévő depónak köszönhető, amelyből az ikodek inzulin lassan és folyamatosan szabadul fel, és specifikusan kötődik az inzulinreceptorhoz. Amikor az ikodek inzulin a humán inzulinreceptorhoz kötődik, ugyanolyan farmakológiai hatásokat fejt ki, mint a humán inzulin.
Az inzulin – beleértve az ikodek inzulint is – elsődleges hatása a glükózmetabolizmus szabályozása. Az inzulin és analógjai specifikus inzulinreceptorok aktiválásával csökkentik a vércukorszintet, főként a vázizomzatban és zsírszövetben a perifériás glükózfelvétel stimulálása révén, valamint a máj glükóztermelésének gátlása által. Az inzulin továbbá gátolja a lipolízist és a proteolízist, valamint fokozza a fehérjeszintézist.
Szemaglutid
A szemaglutid egy GLP-1-analóg, a humán GLP- 1-hez viszonyított 94%-os szekvenciahasonlósággal. A szemaglutid GLP-l-receptor-agonistaként hat, amely szelektíven kötődik a GLP-1-receptorhoz, a natív GLP-1 célpontjához, és aktiválja azt.
A GLP-1 egy olyan fiziológiás hormon, amely többféle hatást fejt ki a glükóz- és étvágyszabályozásra, valamint a cardiovascularis rendszerre. A glükóz- és étvágyszabályozó hatásokat a hasnyálmirigyben és az agyban GLP-1-receptorok közvetítik specifikusan.
A szemaglutid glükózfüggő jelleggel csökkenti a vér glükózszintjét oly módon, hogy stimulálja az inzulin-elválasztást és csökkenti a glükagon-elválasztást, amikor magas a vér glükózszintje. A vércukorszint csökkentésének mechanizmusában szerepet játszik a gyomor ürülésének kismértékű késleltetése is a korai postprandialis fázisban. Hypoglykaemia alatt a szemaglutid csökkenti az inzulin-elválasztást, de nem mérsékli a glükagon-elválasztást.
A szemaglutid az energiabevitel mérséklése révén csökkenti a testtömeget és a testzsírtömeget, egy általános étvágycsökkenést beleértve. Emellett a szemaglutid csökkenti azt a késztetést, hogy a beteg a magas zsírtartalmú ételeket részesítse előnyben.
GLP-1-receptorok a szívben, az érrendszerben, az immunrendszerben és a vesékben is expresszálódnak. A szemaglutid hatásmechanizmusa valószínűleg többtényezős. A közvetett hatásokat a szemaglutid plazma lipidekre gyakorolt kedvező hatása, a szisztolés vérnyomás csökkenése és a gyulladás csökkenése jelzi a klinikai vizsgálatokban, de valószínűleg ezekben közvetlen hatások is közrejátszottak. Állatkísérletekben a szemaglutid oly módon csökkentette az atherosclerosis kialakulását, hogy megelőzte az aorta plakk progresszióját és a plakkon belül csökkentette a gyulladást.
A klinikai adatok azt mutatták, hogy a szemaglutid csökkentette az albuminuriát a vesebetegségben szenvedő betegeknél.
Farmakodinámiás hatások
Ikodek inzulin/szemaglutid
Az ikodek inzulin és a szemaglutid kombináció hatását az ikodek inzulin/szemaglutid farmakodinámiájára nem vizsgálták klinikai farmakológiai vizsgálatban.
Klinikai hatásosság és biztonságosság
Az ikodek inzulin/szemaglutid biztonságosságát és hatásosságát három nemzetközi, randomizált, aktív kontrollos, párhuzamos csoportos, III. fázisú klinikai vizsgálattal értékelték. A három klinikai vizsgálatban (COMBINE 1–3) az elsődleges célkitűzés a glykaemiás kontroll értékelése volt, amelyet a HbA1c változásában mértek a kiindulástól az 52. hétig. Ezeket a vizsgálatokat különböző, 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegpopulációkkal végezték, amelyeket korábbi antidiabetikus kezelésük alapján határoztak meg. A komparátor kezelések közé tartozott a heti egyszeri ikodek inzulin (COMBINE 1), az 1 mg subcutan szemaglutid (COMBINE 2) és a 100 egység/ml glargin inzulin és aszpart inzulin kombinációjából álló bázis-bólus kezelés (COMBINE 3).
Az összes IIIa fázisú klinikai vizsgálatban az ikodek inzulin/ szemaglutid kezdő adagja 40 adagolási egység volt (ami 40 egység ikodek inzulinnak és 0,114 mg szemaglutidnak felel meg), és a dózisokat hetente egyszer titrálták +/- 10 egységgel a titrálási séma alapján (lásd 2. táblázat).
-
táblázat: Az ikodek inzulin/szemaglutid titrálási rendje a COMBINE 1–3 vizsgálatban
Éhomi plazmaglükóz Adagmódosítás Felhasználandó érték mmol/l mg/dl Adagolási egységek Legalacsonyabb éhomiplazmaglükóz < 4,4 < 80 −10 Az éhomiplazmaglükóz átlaga 4,4–7,2 80–130 0 > 7,2 > 130 +10 A III. fázisú klinikai vizsgálatokban a dózismódosítás a titrálás napján és az azt megelőző két napon mért három, reggeli előtti, a beteg által saját magának mért plazmaglükóz-érték (SMPG) átlagán alapult.
A 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegekkel végzett III. fázisú vizsgálatok lehetővé tették a jelenlegi nem inzulinos antidiabetikus kezelés ugyanazon dózisszinten történő fenntartását, a glinid-, szulfonilurea és a DPP-4 inhibitor kezelés kivételével, melyeket abbahagytak.
Átállás bázisinzulinról: ikodek inzulin/szemaglutid a heti egyszeri bázis ikodek inzulinhoz képest (4591–es COMBINE 1 vizsgálat)
Egy 52 hetes, randomizált, nyílt elrendezésű klinikai vizsgálatot végeztek 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegek körében, akiknél a bázisinzulin nem biztosított megfelelő kontrollt, és akiket ikodek inzulin/szemaglutid vagy ikodek inzulin kezelésre randomizálták, szájon át szedett antidiabetikumokkal kiegészítve (93,6%) vagy a nélkül (6,4%). A kiinduláskor a betegeknél a diabétesz fennállásának átlagos időtartama 15,34 év volt, az átlag HbA1c 8,22% és az átlag BMI 29,90 kg/m2 volt.
A randomizálás óta eltelt idő (hét)
ikodek inzlin/szemaglutid ikodek inzulin
A randomizálás óta eltelt idő (hét)
ikodek inzulin/szemaglutid ikodek inzulin
HbA1c a vérben (mmol/mol)
HbA1c a vérben (%)
A vizsgálat legfontosabb eredményeit az 1. ábra és a 3. táblázat tartalmazza.
Testtömeg (1b)
Testtömeg (kg)
Átlag (szimbólum) ± standard hiba az átlagig (hibasávok).
-
ábra A HbA1c átlagos változása kezelési hét (fent) és a kezelési hétre vetített testtömeg szerint (lent) – COMBINE 1
-
- táblázat Nyílt elrendezésű (52 hetes) klinikai vizsgálat eredményei a hetente egyszer adott ikodek inzulin/szemaglutid és a hetente egyszer adott ikodek inzulin összehasonlítására 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő résztvevőknél, akiknél a napi bázisinzulin nem biztosított megfelelő kontrollt – COMBINE 1
| ikodekinzulin/szemaglutid | ikodek inzulin | |
| N (Teljes elemzési halmaz) | 646 | 645 |
| HbA1c (%) | ||
| Kiindulás (átlag) | 8,22 | 8,22 |
| Vizsgálat vége* | 6,67 | 7,33 |
| Változás a kiinduláshoz képest az 52. héten* | −1,55 | −0,89 |
| Becsült különbség [95%-os CI] | −0,66 [−0,76; −0,57]a | |
| ikodekinzulin/szemaglutid | ikodek inzulin | |
| A HbA1c-célértéket elérő betegek (%-os) aránya | ||
| < 7% 2. vagy 3. szintű hypoglykaemia és testtömeg-növekedés nélkül | 55,7 | 10,2 |
| Becsült esélyhányados [95%-os CI] | 11,1 [8,22; 15,1]b | |
| Éhomi plazmaglükóz (FPG) (mmol/l) | ||
| Vizsgálat vége* | 6,92 | 7,06 |
| Változás a kiinduláshoz képest az 52. héten* | −1,68 | −1,54 |
| Becsült különbség [95%-os CI] | −0,14 [−0,38; 0,10]b | |
| A 3,9–10,0 mmol/l (70–180 mg/dl) tartományban eltöltött idő (%) | ||
| 48–52. hét* | 73,3 | 61,8 |
| Becsült különbség [95%-os CI] | 11,5 [9,35; 13,7]b,c | |
| Testtömeg (kg) | ||
| Kiindulás (átlag) | 83,67 | 85,26 |
| Kiindulási értékhez viszonyított változás az52. héten* | −3,70 | 1,89 |
| Becsült különbség [95%-os CI] | −5,59 [−6,14; −5,04]a | |
| A hypoglykaemiás epizódok aránya expozíciós betegévenként (PYE)* | ||
| 2. vagy 3. szint (a betegek %-a*) | 7,1 | 20,8 |
| A hypoglykaemia aránya | 0,153 | 0,68 |
| Becsült arányhányados [95%-os CI] | 0,22 [0,14; 0,36]a | |
| Heti bázisinzulin-adag (E) | ||
| 50–52. hét (átlag)* | 182 | 355 |
| Becsült különbség [95%-os CI] | −172 [−190; −155]b | |
PYE=expozíciós betegévenként
*Legkisebb négyzetek (LS) átlaga
a A multiplicitás szempontjából kontrollált.
b A multiplicitás szempontjából nem kontrollált.
c A 11,5% körülbelül naponta 166 perccel több tartományon belüli értéken eltöltött időnek felel meg.
Átállás GLP-1-receptor-agonistáról: ikodek inzulin/szemaglutid a GLP-1-receptor-agonistához képest (4592-es COMBINE 2 vizsgálat)
Egy 52 hetes, randomizált, nyílt elrendezésű klinikai vizsgálat során az ikodek inzulin/szemaglutid biztonságosságát és hatásosságát hasonlították össze a heti egyszeri szemaglutiddal olyan 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegeknél, akiknél a glykaemiás kontroll nem volt megfelelő GLP-1-receptor-agonista alkalmazása mellett. A vizsgálat értékelte mindkét kezelés hatásosságát orális antidiabetikumokkal együtt (95,6%) vagy azok nélkül (4,4%). A kiinduláskor a betegeknél a diabétesz fennállásának átlagos időtartama 12,64 év volt, az átlag HbA1c 8,0%, és az átlag BMI 31,11 kg/m2 volt.
A randomizálás óta eltelt idő (hét)
ikodek inzulin/szemaglutid 1 mg szemaglutid
A randomizálás óta eltelt idő (hét)
ikodek inzulin/ szemaglutid
1 mg szemaglutid
Testtömeg (1b)
HbA1c a vérben (mmol/mol)
HbA1c a vérben (%)
Testtömeg (kg)
Átlag (szimbólum) ± standard hiba az átlagig (hibasávok).
-
ábra A HbA1c átlagos változása kezelési hét (fent) és a kezelési hétre vetített testtömeg szerint (lent) – COMBINE 2
4. táblázat GLP-1-receptor-agonistával nem megfelelően kontrollált, 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegek körében végzett, a heti egyszeri ikodek inzulin/szemaglutidot és a heti egyszeri szemaglutidot összehasonlító, nyílt (52 hetes) klinikai vizsgálat eredményei – COMBINE 2
ikodekinzulin/szemaglutid Szemaglutid 1 mg N (Teljes elemzési halmaz) 342 341 HbA1c (%) Kiindulás (átlag) 8,07 7,93 Vizsgálat vége* 6,65 7,10 Változás a kiinduláshoz képest az52. héten* −1,35 - 0,90 Becsült különbség [95%-os CI] −0,44 [−0,56; −0,33]a ikodekinzulin/szemaglutid Szemaglutid 1 mg A HbA1c-célértéket elérő betegek (%-os) aránya < 7% 2. vagy 3. szintű hypoglykaemia és testtömeg-növekedés nélkül az 52. héten* 30,2 40,5 Becsült esélyhányados [95%-os CI] 0,64 [0,46; 0,88]b Éhomi plazmaglükóz (FPG) (mmol/l) Vizsgálat vége* 6,98 8,05 Változás a kiinduláshoz képest* −2,48 −1,41 Becsült különbség [95%-os CI] −1,07 [−1,37; −0,76]b Testtömeg (kg) Kiindulás (átlag) 87,58 90,82 Kiindulási értékhez viszonyított változás az 52. héten* 0,84 −3,70 Becsült különbség [95%-os CI] 4,54 [3,84; 5,23]b A hypoglykaemiás epizódok aránya expozíciós betegévenként (PYE)* 2. vagy 3. szint (a betegek %-a*) 3,5 3,8 A hypoglykaemia aránya 0,0399 0,0334 Becsült arányhányados [95%-os CI] 1,20 [0,53; 2,69]b PYE=expozíciós betegévenként
* Legkisebb négyzetek (LS) átlaga
a A multiplicitás szempontjából kontrollált.
b A multiplicitás szempontjából nem kontrollált.
Váltás az inzulinkezelésről, beleértve a bázisinzulint: ikodek inzulin/szemaglutid a bázis-bólus adagolási rendhez képest (4593-as vizsgálat- COMBINE 3).
Egy 52 hetes randomizált, nyílt elrendezésű klinikai vizsgálatot végeztek olyan 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegekkel, akik bázisinzulinnal nem megfelelően kontrolláltak, és akiket ikodek inzulin/szemaglutidra vagy bázis-bólus inzulin adagolási rendre randomizáltak, orális antidiabetikumokkal (95,3%) vagy azok nélkül (4,7%). A bázis-bólus inzulin-adagolási rend napi bázisinzulinból (glargin inzulin 100 egység/ml) és bólus inzulinból (aszpart inzulin) állt. A kiinduláskor a betegeknél a diabétesz fennállásának átlagos időtartama 14,42 év volt, az átlag HbA1c 8,30%, és az átlag BMI 30,39 kg/m2 volt.
A randomizálás óta eltelt idő (hét)
ikodek inzulin/szemaglutid glargin + aszpart
HbA1c a vérben (mmol/mol)
HbA1c a vérben (%)
A vizsgálat legfontosabb eredményeit a 3. ábra és az 5. táblázat tartalmazza.
A randomizálás óta eltelt idő (hét)
ikodek inzulin/szemaglutid glargin + aszpart
Testtömeg (lb)
Testtömeg (kg)
Átlag (szimbólum) ± standard hiba az átlagig (hibasávok).
-
ábra A HbA1c átlagos változása kezelési hét (fent) és a kezelési hétre vetített testtömeg szerint (lent) – COMBINE 3
5. táblázat 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő résztvevők körében végzett, a heti egyszeri ikodek inzulin/szemaglutidot és a naponta alkalmazott glargin inzulin, valamint aszpart inzulin kombinációját összehasonlító nyílt elrendezésű (52 hetes) klinikai vizsgálat eredményei – COMBINE 3ikodekinzulin/szemaglutid bázis-bólus inzulin adagolásirend N (Teljes elemzési halmaz) 340 339 HbA1c (%) Kiindulás (átlag) 8,30 8,29 Vizsgálat vége* 6,83 6,89 Kiindulási értékhez viszonyított változás az 52. héten* −1,47 −1,40 Becsült különbség [95%-os CI] −0,06 [−0,22; 0,09]a A HbA1c-célértéket elérő betegek (%-os) aránya < 7% 2. vagy 3. szintű hypoglikaemia és testtömeg növekedés nélkül* 50,1 5,95 Becsült esélyhányados [95%-os CI] 15,9 [9,75; 25,8]c Éhomi plazmaglükóz (FPG) (mmol/l) Vizsgálat vége* 7,12 7,10 Kiindulási értékhez viszonyított változás az 52. héten* −1,56 1,58 Becsült különbség [95%-os CI] -0,02 [-0,34; 0,38]c A 3,9–10,0 mmol/l (70–180 mg/dl) tartományban eltöltött idő (%) 48–52. hét* 68,6 66,4 Becsült különbség [95%-os CI] 2,21 [−0,86; 5,27]c,d Testtömeg (kg) Kiindulás (átlag) 85,32 86,22 Kiindulási értékhez viszonyított változás az 52. héten* −3,56 3,16 Becsült különbség [95%-os CI] −6,72 [−7,58; −5,86]b ikodekinzulin/szemaglutid bázis-bólus inzulin adagolásirend A hypoglykaemiás epizódok aránya expozíciós betegévenként* 2. vagy 3. szint (a betegek %-a*) 10,0 58,5 A hypoglykaemia aránya 0,257 2,18 Becsült arányhányados [95%-os CI] 0,12 (0,08 – 0,17)b Heti inzulinadag (összesen) (E) 50–52. hét (átlag)* 196 466 Becsült különbség [95%-os CI] −270 [−303; −236]b PYE=expozíciós betegévenként
* Legkisebb négyzetek (LS) átlaga
a A multiplicitás szempontjából kontrollált. A non-inferioritási határ 0,3%-pont.
b A multiplicitás szempontjából kontrollált.
c A multiplicitás szempontjából nem kontrollált.
d 2,21% körülbelül 31 perccel többet tölt naponta a tartományon belül.
eAz összehasonlító készítmény teljes heti inzulinadagja bázis és bólus inzulinból állt.
Cardiovascularis kimenetel a SUSTAIN programban (szemaglutid)
Az ikodek inzulin/szemaglutiddal nem végeztek cardiovascularis kimeneteli vizsgálatokat. Az ikodek inzulin/szemaglutid egyik összetevőjének, a szemaglutidnak a cardiovascularis eseményekre gyakorolt hatását a SUSTAIN 6 vizsgálatban értékelték (heti egyszeri subcutan alkalmazott szemaglutiddal végzett cardiovascularis kimeneteli vizsgálat), azoknál a 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő a felnőtteknél, akiknek már meglévő cardiovascularis (CV) betegségük volt, vagy akiknél fennállt a CV betegség kockázata.
A SUSTAIN 6 vizsgálat egy 104 hetes, placebo kontrollos, kettős vak vizsgálat volt, amelyben 3297, magas szív- és érrendszeri kockázatú, 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő beteg vett részt.
Ezeket a betegeket hetente egyszer 0,5 mg subcutan szemaglutidra, hetente egyszer 1 mg szubkután szemaglutidra vagy ennek megfelelő placebóra randomizálták a szokásos ellátás alkalmazása mellett, 2 éves utánkövetési idővel.
A vizsgálati populációt életkor szerint osztották meg: 1598 beteg (48,5%) ≥ 65 éves, 321 (9,7%)
≥ 75 év, 20 (0,6%) pedig ≥ 85 éves volt. 2358 beteg volt normál állapotban vagy enyhe vesekárosodásban, 832 közepesen súlyos és 107 súlyos vagy végstádiumú vesekárosodásban szenvedett. A betegek 61%-a férfi volt, átlagéletkoruk 65 év volt, az átlag BMI 33 kg/m2 volt. A cukorbetegség átlagos időtartama 13,9 év volt.
Az elsődleges végpont a randomizálástól az első jelentős nemkívánatos cardiovascularis esemény előfordulásáig (MACE - major adverse cardiovascular events): cardiovascularis elhalálozásig, nem fatalis myocardialis infarctusig vagy nem fatalis stroke-ig eltelt idő volt (4. ábra).
Relatív hazárd szemaglutid placebo
0.2 1 5 a szemaglutid kedvezőbb a placebo kedvezőbb(95%-os CI) N (%) N (%) Teljes elemzési készlet (FAS) 1648 (100) 1649 (100) Elsődleges végpont – MACE 0,74 (0,58–0,95) 108 (6,6) 146 (8,9) MACE komponensei Cardiovascularis elhalálozás 0,98 (0,65–1,48) 44 (2,7) 46 (2,8) Nem fatalis stroke 0,61 (0,38–0,99) 27 (1,6) 44 (2,7) Nem fatalis myocardialis infarctusEgyéb másodlagos végpontok 0,74 (0,51–1,08) 47 (2,9) 64 (3,9) Bármely okból bekövetkező elhalálozás 1,05 (0,74–1,50) 62 (3,8) 60 (3,6) - ábra Forest-ábra: az összetett kimenetel első megjelenéséig eltelt idő, az összetett kimenetelt alkotó komponensek és a bármely okból bekövetkező elhalálozás analízise (SUSTAIN 6)
Gyermekek és serdülők
Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek és serdülők esetén minden korosztálynál eltekint az ikodek inzulin/szemaglutid vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségétől 2-es típusú diabetes mellitus esetén (lásd 4.2 pont, gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információk).
Immunogenitás
2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegeknél az ikodek inzulin /szemaglutid kezelés gyógyszerellenes antitestek (Anti-Drug Antibodies-ADA) kialakulását idézte elő, mind a subcutan alkalmazott ikodek inzulin, mind a szemaglutid ellen A korábban inzulinnal még nem kezelt betegek 68,2%-nál alakultak ki ikodek inzulin elleni antitestek (COMBINE 2). A korábban inzulinnal kezelt betegek72,5%-nál alakultak ki ikodek inzulin elleni antitestek (COMBINE 1). A legtöbb ikodek inzulin elleni antitest pozitív beteg szintén keresztreakciót mutatott a humán inzulinnal. Az ADA titerek röviddel a kezelés megkezdése után 6–10 héttel érték el a csúcspontot, majd ezt követően csökkentek.
Úgy tűnik, hogy az ikodek inzulin elleni antitestek nem hozhatók összefüggésbe az injekció beadásának helyén fellépő reakciók, a túlérzékenység vagy hypoglykaemiás epizódok fokozott kockázatával. A korlátozott esetszám miatt nem lehetett határozott következtetéseket levonni az antitest titerek kiinduláshoz viszonyított változása és a hatásossági paraméterek közötti korrelációra vonatkozóan. Az ikodek inzulin klinikai vizsgálati programjában a 26 hetes immunogenitási vizsgálatok eredményei azonban nem mutattak ki összefüggést az ikodek inzulin elleni antitestek változása és a hatásossági paraméterek között.
Az ikodek inzulin/szemaglutid kezelés során a szemaglutid elleni antitestek kialakulása ritkán fordult elő, a betegek 1,4%-ánál alakultak ki szemaglutid elleni antitestek, amelyek többnyire átmeneti jellegűek voltak. Az esetek száma túl alacsony volt ahhoz, hogy lehetővé tegye a hatásossági és biztonságossági paraméterekkel való összefüggések megfelelő értékelését. A subcutan szemaglutid klinikai vizsgálatai során nem azonosítottak a szemaglutid expozíciójára, a HbA1c-re vagy a szemaglutid biztonságossági profiljára gyakorolt hatást és nem mutattak ki nyilvánvaló összefüggést az immunogenitással kapcsolatos mellékhatásokkal.
Az alábbiak az ikodek inzulin/szemaglutid farmakokinetikai tulajdonságait mutatja be, kivéve, ha nincs külön jelezve, hogy a bemutatott adatok csak az önmagában ikodek inzulin vagy szemaglutid alkalmazásából származnak.
Az ikodek inzulin/szemaglutid farmakokinetikai profilja összhangban van a heti egyszeri adagolással, és az ikodek inzulin és a szemaglutid klinikai egyensúlyi koncentrációja 3–4 heti adagolás után alakul ki.
A gyógyszer elleni antitestek hatása nem tekinthető klinikailag relevánsnak a szemaglutid vagy az ikodek inzulin farmakokinetikája szempontjából.
Felszívódás
Klinikai farmakológiai vizsgálatokban az ikodek inzulin és a szemaglutid teljes expozíciója (relatív biohasznosulása) nem változott klinikailag releváns módon, amikor ikodek inzulin /szemaglutid kombinációként adták be, összehasonlítva az ikodek inzulin és a szemaglutid külön-külön történő alkalmazásával.
Az ikodek inzulin/szemaglutid együttes alkalmazását követően, valamint az ikodek inzulin külön történő alkalmazása után nem figyeltek meg klinikailag releváns különbségeket az ikodek inzulin becsült maximális koncentrációjában és a maximális koncentráció eléréséhez szükséges időben.
A szemaglutid maximális koncentrációja magasabb volt (egyszeri adagolás után legfeljebb kétszeres, és egyensúlyi állapotban 1,5-szeres), és a maximális koncentráció elérésének ideje korábban következett be az ikodek inzulin /szemaglutid együttes alkalmazása után, mint a szemaglutid külön alkalmazását követően.
Eloszlás
Az ikodek inzulin és a szemaglutid nagymértékben kötődik a plazmafehérjékhez (> 99% mindkettő esetében).
Biotranszformáció
Az ikodek inzulin lebomlása hasonló a humán inzulinéhoz. Mindegyik metabolit inaktív.
A szemaglutid a peptidgerinc proteolitikus hasításával és a zsírsav-oldallánc sorozatos béta oxidációjával nagymértékben metabolizálódik. Úgy tűnik, hogy a neutrális endopeptidáz enzim (NEP) részt vesz a szemaglutid metabolizmusában.
Elimináció
Az ikodek inzulin és a szemaglutid eliminációs felezési ideje a subcutan alkalmazás után körülbelül 1 hét.
Egy klinikai vizsgálatban radioaktív izotóppal megjelölt egyszeri subcutan szemaglutid dózist vizsgáltak, és azt találták, hogy a szemaglutiddal kapcsolatos anyagok fő kiürülési útvonala a vizelet és a széklet; a szemaglutiddal kapcsolatos anyagok kb. 2/3-a ürült ki a vizeletben, 1/3-a pedig a székletben. A dózis kb. 3%-a ürült ki intakt szemaglutidként a vizeletben. 2-es típusú diabeteses betegeknél a szemaglutid clearance kb. 0,05 l/h volt. A kb. 1 hetes eliminációs felezési idő miatt a szemaglutid az utolsó dózistól számítva kb. még 5 hétig van jelen a keringésben.
Linearitás/nonlinearitás
Az ikodek inzulin expozíció arányosan növekszik az ikodek inzulin/szemaglutid dózissal a vizsgált dózistartományon belül (40–350 E). A szemaglutid expozíciója megközelítőleg arányosan növekszik az ikodek inzulin/szemaglutid dózissal a vizsgált dózistartományon belül (0,1–1 mg).
Különleges betegcsoportok
Életkor, nem és etnikai hovatartozás
Az életkor (22–87 év), a nem, a rassz (fehér, fekete vagy afroamerikai, kínai, japán és más ázsiai) és az etnikai hovatartozás (spanyol vagy latin, nem hispán vagy latin) nem befolyásolta klinikailag relevánsan az ikodek inzulin /szemaglutid farmakokinetikáját a populációs farmakokinetikai elemzés eredményei alapján.
Vesekárosodás
Összességében, a populáció farmakokinetikai elemzés alapján az ikodek inzulin és a szemaglutid farmakokinetikai tulajdonságai az ikodek inzulin/szemaglutid beadása után megmaradnak, és nincs klinikailag releváns különbség a normál vesefunkciójú betegek és a vesekárosodásban szenvedő betegek között, mindazonáltal a végstádiumú vesebetegségben szenvedő betegekkel kapcsolatos tapasztalatok korlátozottak.
Ikodek inzulin
Nincs különbség az ikodek inzulin farmakokinetikájában a vesekárosodásban szenvedő és az egészséges résztvevők között.
Szemaglutid
A vesekárosodás klinikailag nem befolyásolja érdemben a szemaglutid farmakokinetikáját.
Ezt különböző (enyhe, közepes, súlyos fokú, valamint dialízist igénylő) vesekárosodás esetén, normál vesefunkciójú résztvevőkkel összehasonlítva mutatták ki egyszeri 0,5 mg subcutan szemaglutid adag alkalmazását követően. Ugyanezt mutatták ki vesekárosodásban szenvedő 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő résztvevőknél is a IIIa fázisú klinikai vizsgálatok adatai alapján, jóllehet a végstádiumú vesebetegségben szerzett tapasztalatok korlátozottak voltak.
Májkárosodás
Ikodek inzulin
Nincs különbség az ikodek inzulin farmakokinetikájában a májkárosodásban szenvedő és az egészséges résztvevők között.
Szemaglutid
A májkárosodás egyáltalán nem befolyásolja a szemaglutid expozícióját. Egy egyszeri 0,5 mg subcutan szemaglutid dózissal végzett vizsgálatban a szemaglutid farmakokinetikáját különböző (enyhe, közepes vagy súlyos) fokú májkárosodásban értékelték, normál májfunkciójú résztvevőkkel összehasonlítva.
Gyógyszerészeti jellemzők - KYINSU 700
cink-acetát glicerin (E 422) fenol metakrezol nátrium-klorid
nátrium-hidroxid (a pH beállításához) (E 524) sósav (a pH beállításához) (E 507) injekcióhoz való víz
Ez a gyógyszer nem keverhető más gyógyszerekkel. A Kyinsu injekciót tilos infúziós folyadékokhoz adni.
3 év.
Felhasználhatósági időtartam az injekciós toll első felbontása után
Az első felbontás után vagy ha a beteg tartalékként magával hordja, a gyógyszer legfeljebb
-
6 hétig tárolható (Kyinsu 700 egység/ml + 2 mg/ml oldatos injekció előretöltött injekciós tollban (0,43 ml)).
-
8 hétig tárolható (Kyinsu 700 egység/ml + 2 mg/ml oldatos injekció előretöltött injekciós tollban (1,5 ml és 1 ml)).
Legfeljebb 30 °C-on tárolandó. Hűtőszekrényben (2 °C – 8 °C) tárolandó.
A fénytől való védelem érdekében a kupakot tartsa a tollon.
Az első felbontás előtt:
Hűtőszekrényben (2 °C – 8 °C) tárolandó.
Nem fagyasztható! Bármilyen hűtést biztosító (fagyos) alkatrésztől vagy tárgytól távol tartandó. A fénytől való védelem érdekében a kupakot tartsa a tollon.
Az első felbontás után, vagy ha tartalékként hordják
A gyógyszer első felbontás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban.
Előretöltött, többadagos, eldobható, polipropilénből, polioximetilénből, polikarbonát akrilnitril-butadién-sztirolból és akril-nitril-butadién-sztirolból készült injekciós toll, amely egy (klórbutil) dugattyúval és (bromobutil) laminált gumilemezzel lezárt, 0,43, 1, vagy 5 ml oldatot tartalmazó (I-es típusú üvegből készült) patront tartalmaz.
Az előretöltött injekciós tollat 30G, 31G és 32G legfeljebb 8 mm hosszúságú, egyszer használatos (eldobható) injekciós tűkkel történő használatra tervezték.
A toll teste zöld, míg a toll címkéje rózsaszín, amelyen egy kék négyszög emeli ki a készítmény hatáserősségét. A külső csomagolás rózsaszín, a készítmény hatáserőssége kék színű négyszögben van feltüntetve.
Kiszerelések
Kyinsu előretöltött injekciós toll, amely 300 egység ikodek inzulint és 0,86 mg szemaglutidot tartalmaz
0,43 ml oldatban
-
1 db előretöltött injekciós toll (tű nélkül).
-
1 db előretöltött injekciós toll és 6 db egyszer használatos (eldobható) NovoFine Plus tű.
Kyinsu előretöltött injekciós toll, amely 700 egység ikodek inzulint és 2 mg szemaglutidot tartalmaz 1 ml oldatban
-
1 db előretöltött injekciós toll (tű nélkül).
-
1 db előretöltött injekciós toll és 9 db egyszer használatos (eldobható) NovoFine Plus tű.
Kyinsu előretöltött injekciós toll, amely 1050 egység ikodek inzulint és 3 mg szemaglutidot tartalmaz 1,5 ml oldatban
-
1 db előretöltött injekciós toll (tűk nélkül).
-
1 db előretöltött injekciós toll és 9 db egyszer használatos (eldobható) NovoFine Plus tű.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
Ez a gyógyszer kizárólag egyetlen személy által történő használatra való.
Ha az oldat nem tűnik tisztának és színtelennek vagy csaknem színtelennek, a Kyinsu injekciót nem szabad felhasználni!
Azt a Kyinsu injekciót, amelyik megfagyott, tilos felhasználni. Minden egyes injekcióbeadás előtt új injekciós tűt kell felhelyezni.
A tűket tilos többször használni! A tűket használat után azonnal ki kell dobni.
Tűelzáródás esetén a betegnek a betegtájékoztató végén található használati utasításban leírt utasításokat kell követnie.
A részletes használati útmutatót lásd a betegtájékoztató végén.
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.