TEICOPLANIN ROMPHARM 400 MG POR ÉS OLDÓSZER OLDATOS INJEKCIÓHOZ/INFÚZIÓHOZ VAGY BELSŐLEGES OLDATHOZ
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - TEICOPLANIN 400 MG
A Teicoplanin Rompharm felnőttek, serdülők és gyermekek (újszülöttkortól kezdődően) alábbi fertőzéseinek parenterális kezelésére javallott (lásd 4.2, 4.4 és 5.1 pont):
-
szövődményes bőr- és lágyrészfertőzések;
-
csont- és ízületi fertőzések;
-
kórházban szerzett pneumonia;
-
területen szerzett pneumonia;
-
szövődményes húgyúti fertőzések;
-
infektív endocarditis;
-
folyamatos ambuláns peritoneális dialízissel (CAPD) összefüggő peritonitis;
-
a fent felsorolt javallatok bármelyikével együtt járó bacteriaemia.
A Teicoplanin Rompharm alternatív per os kezelésként a Clostridioidesdifficile-fertőzés okozta hasmenés és colitis kezelésére is javallott.
Szükség esetén a teikoplanint más antibakteriális szerrel együttesen, kombinációban kell alkalmazni.
Figyelembe kell venni az antibakteriális szerek megfelelő alkalmazására vonatkozó hivatalos irányelveket.
Adagolás
A kezelés dózisát és időtartamát a fennálló fertőzés típusának és súlyosságának, valamint a beteg klinikai válaszának, illetve egyéb tényezőknek, például az életkornak és a vesefunkciónak megfelelően kell meghatározni.
A szérumkoncentráció mérése
A teikoplanin mélyponti koncentrációját a telítő adagolási séma beadása után kialakult dinamikus egyensúlyi állapotban kell monitorozni, a minimális mélyponti koncentráció elérésének érdekében:
-
a legtöbb Gram-pozitív fertőzés esetén a teikoplanin mélyponti szintjének legalább 10 mg/l-nek kell lennie nagyteljesítményű folyadékkromatográfiával (High Performance Liquid Chromatography – HPLC), illetve 15 mg/l-nek fluoreszcens polarizációs immunoassay (FPIA) módszerrel mérve;
-
endocarditis és más súlyos fertőzések esetén a teikoplanin mélyponti szintjének 15–30 mg/l-nek kell lennie HPLC, illetve 30–40 mg/l-nek FPIA módszerrel mérve.
A fenntartó kezelés alatt a teikoplanin mélyponti szérumkoncentrációjának monitorozását legalább heti egy alkalommal el kell végezni, ezen koncentrációk stabilitásának biztosítása érdekében.
Normál vesefunkciójú felnőttek és idősek
| Javallatok | Telítő dózis | Fenntartó dózis | |||
| Telítő dózis adagolási séma | Célzott mélyponti koncentráció a 3–5. napon | Fenntartó dózis | Célzott mélyponti koncentráció a fenntartó kezelés során | ||
| Szövődményes bőr- és lágyrészfertőzések Pneumonia Szövődményes húgyúti fertőzések | 6 mg/ttkg 12óránként, 3alkalommal intravénásan vagy intramuscularisan | >15mg/l1 | 6mg/ttkg intravénásan vagy intra-muscularisan naponta egyszer | >15 mg/l1 hetente egyszer | |
| Csont- és ízületi fertőzések | 12 mg/ttkg 12óránként, 3–5alkalommal intravénásan | >20mg/l1 | 12mg/ttkg intravénásan vagy intra-muscularisan naponta egyszer | >20 mg/l1 | |
| Infektív endocarditis | 12 mg/ttkg 12 óránként, 3–5alkalommal intravénásan | 30–40mg/l1 | 12mg/ttkg intravénásan vagy intra-muscularisan naponta egyszer | >30mg/l1 | |
1 FPIA módszerrel mérve
A dózist testtömegkilogrammonként kell kiszámítani – a beteg testtömegétől függetlenül.
A kezelés időtartama
A kezelés időtartamát a klinikai válasz alapján kell meghatározni. Infektív endocarditis esetén általában legalább 21 napos kezelést tekintenek megfelelőnek. A kezelés nem haladhatja meg a 4hónapot.
Kombinációs kezelés
A teikoplanin antibakteriális spektruma limitált (Gram-pozitív). Néhány típusú fertőzés kezelésére önmagában nem alkalmas, kivéve, ha a kórokozót már azonosították, és ismerten érzékeny a teikoplaninra; vagy erősen gyanítható, hogy a fertőzést legnagyobb valószínűséggel okozó kórokozó(k) kezelésére a teikoplanin alkalmas.
Clostridioidesdifficile-fertőzés okozta hasmenés és colitis
A javasolt dózis 100–200 mg naponta kétszer per os adagolva 7–14 napon keresztül.
Idősek
Amennyiben nem áll fenn vesekárosodás (lásd alább), akkor nincs szükség a dózis módosítására.
Vesekárosodásban szenvedő felnőttek és idősek
A kezelés negyedik napjáig nincs szükség a dózis módosítására, ekkor azonban a dózist úgy kell beállítani, hogy a fenntartó szakaszban a mélyponti szérumkoncentráció legalább 10 mg/l legyen HPLC módszerrel mérve, vagy legalább 15 mg/l FPIA módszerrel mérve.
A kezelés negyedik napja után:
-
Enyhe vagy közepesen súlyos vesekárosodás (kreatinin-clearance 30–80ml/perc) esetén a fenntartó dózist meg kell felezni: a dózist vagy kétnaponta kell alkalmazni, vagy a dózis felét naponta egyszer kell alkalmazni.
-
Súlyos vesekárosodás (kreatinin-clearance <30ml/perc) és hemodializált betegek esetén a dózis a szokásos dózis egyharmada: a kezdeti dózis háromnaponta egyszer alkalmazva, vagy a kezdeti dózis egyharmada naponta egy alkalommal.
A teikoplanin hemodialízissel nem távolítható el.
Folyamatos ambuláns peritoneális dialízis (CAPD) kezelésben részesülő betegek
Egyszeri intravénás 6 mg/ttkg-os telítő dózis után az első héten a dialízis oldatot tartalmazó tasakba 20mg/l-t, a második héten minden második tasakba 20 mg/l-t, majd a harmadik héten az éjszakai folyadékba 20 mg/l-t kell beadni.
Gyermekek és serdülők
Az adagolási javaslat felnőttek és 12 év feletti gyermekek és serdülők esetén megegyezik.
Újszülöttek és csecsemők 2 hónapos korig:
Telítő dózis
Egyszeri 16 mg/ttkg-os dózis intravénás infúzióban az első napon.
Fenntartó dózis
8 mg/ttkg-os dózis intravénás infúzióban naponta egyszer.
2 hónapos és 12 éves kor közötti gyermekek:
Telítő dózis
10 mg/ttkg-os dózis intravénásan, 12 óránként, összesen 3-szor ismételve.
Fenntartó dózis
6–10mg/ttkg-os dózis intravénásan beadva, naponta egyszer.
Az alkalmazás módja
A teikoplanint intravénásan vagy intramuscularisan kell beadni. Az intravénás injekció beadható 3–5perc alatt bolusként vagy 30 perces infúzióban is.
Újszülötteknek csak infúzióban adható.
Clostridioidesdifficile-fertőzés okozta hasmenés és colitis kezelése esetén a készítmény per os alkalmazandó.
A gyógyszer alkalmazás előtti feloldására és hígítására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban.
A teikoplaninnal vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
A teikoplanin intraventricularisan nem alkalmazható.
Túlérzékenységi reakciók
A teikoplaninnal kapcsolatosan súlyos, életveszélyes, néhány esetben halálos kimenetelű túlérzékenységi reakciókról (például anaphylaxiás sokkról) számoltak be. A teikoplaninnal kapcsolatos allergiás reakció előfordulása esetén a kezelést azonnal abba kell hagyni, és megfelelő sürgősségi intézkedéseket kell tenni.
A vankomicinnel szembeni ismert túlérzékenységben szenvedő betegek esetében a teikoplanint elővigyázatossággal kell alkalmazni, mivel túlérzékenységi keresztreakció fordulhat elő, beleértve a halálos kimenetelű anaphylaxiás sokkot is.
A kórtörténetben vankomicin alkalmazásával összefüggésben kialakult „red man szindróma” esetén azonban a teikoplanin alkalmazása nem ellenjavallt.
Az infúzióval kapcsolatos reakciók
Ritkán (akár az első dózistól is) „red man” szindróma (pruritusszal, urticariával, erythemával, angioneurotikus oedemával, tachycardiával, hypotensióval és dyspnoéval járó tünetegyüttes) jelentkezését figyelték meg. Az infúzió leállítása vagy lelassítása után ezek a reakciók elmúlhatnak. A készítmény beadásával kapcsolatos reakciók korlátozhatóak, amennyiben a napi dózist nem bolus injekcióban, hanem infúzióban adják be, amelynek időtartama 30 perc.
Bőrt érintő, súlyos mellékhatások
A bőrt érintő, súlyos mellékhatásokat (severe cutaneous adverse reaction, SCAR), köztük Stevens–Johnson-szindrómát (SJS), toxikus epidermalis necrolysist (TEN) és eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakciót (DRESS-szindróma) jelentettek a teikoplanin alkalmazásával kapcsolatban, amelyek életveszélyesek vagy halálos kimenetelűek lehetnek (lásd 4.8 pont). Akut generalizált exanthemás pustulosist (AGEP) szintén jelentettek a teikoplanin alkalmazása kapcsán (lásd 4.8 pont). A gyógyszer rendelésekor tájékoztatni kell a betegeket a súlyos bőrreakciók jeleiről és tüneteiről (azaz progresszív, gyakran hólyagosodással vagy nyálkahártya-elváltozásokkal kísért bőrkiütések vagy gennyes bőrkiütések vagy a bőr túlérzékenységének bármely más jele esetén), és a betegeket szorosan ellenőrizni kell ezek kialakulása tekintetében. Ilyen reakciókra utaló jelek vagy tünetek jelentkezésekor a teikoplanin alkalmazását abba kell hagyni és mérlegelni kell más megfelelő kezelés alkalmazását.
Antibakteriális hatásspektrum
A teikoplanin antibakteriális hatásspektruma limitált (Gram-pozitív). Néhány típusú fertőzés kezelésére önmagában nem alkalmas, kivéve, ha a kórokozót már azonosították, és ismerten érzékeny a teikoplaninra; vagy erősen gyanítható, hogy a fertőzést legnagyobb valószínűséggel okozó kórokozó(k) kezelésére a teikoplanin alkalmas.
A teikoplanin észszerű alkalmazása során figyelembe kell venni az antibakteriális hatásspektrumot, a biztonságossági profilt, és azt, hogy az adott beteg számára megfelelő-e a standard antibiotikum kezelés. Ennek alapján a teikoplanint várhatóan a legtöbb esetben csak azon betegek súlyos fertőzésének kezelésére alkalmazzák, akik számára a standard antibiotikum kezelés nem alkalmas.
Thrombocytopenia
A teikoplanin alkalmazása során beszámoltak thrombocytopeniáról (lásd 4.8 pont). A kezelés alatt javasolt az időszakos hematológiai vizsgálat, beleértve a teljes vérkép vizsgálatát is.
Nefrotoxicitás
A teikoplanin-kezelés során nefrotoxicitásról és veseelégtelenségről számoltak be (lásd 4.8 pont). Vesekárosodásban szenvedő betegek esetén, amikor a teikoplanint magas telítő dózisban, vagy amikor ismerten vesekárosító hatással rendelkező gyógyszerekkel (például aminoglikozidok, kolisztin, amfotericin B, ciklosporin és ciszplatin) egyidejűleg alkalmazzák, vagy azokat megelőzően, illetve azok alkalmazása után adják, a betegeket gondosan monitorozni kell, és hallásvizsgálatot is kell végeztetni (lásd alább: „Ototoxicitás”).
Mivel a teikoplanin főként a vesén keresztül választódik ki, ezért vesekárosodásban szenvedő betegeknél a teikoplanin dózisát módosítani kell (lásd 4.2 pont).
Ototoxicitás
Más glikopeptidekhez hasonlóan, a teikoplanin alkalmazása kapcsán is beszámoltak ototoxicitásról (süketségről és fülzúgásról) (lásd 4.8 pont). Azokat a betegeket, akiknél a teikoplanin-kezelés során halláskárosodás vagy a belső fül betegségeinek jelei vagy tünetei jelentkeznek, gondosan ki kell vizsgálni és monitorozni kell, különösen hosszan tartó kezelés és fennálló vesekárosodás esetén. Azokat a betegeket, akik a teikoplanint egyéb, ismert nefrotoxikus és/vagy neurotoxikus/ototoxikus hatással rendelkező gyógyszerekkel (pl. aminoglikozidokkal, kolisztinnel, amfotericin B-vel, ciklosporinnal, ciszplatinnal, furoszemiddel és etakrinsavval) egyidejűleg alkalmazzák, vagy azokat megelőzően, illetve azok alkalmazása után adják, gondosan monitorozni kell, és hallásromlás esetén mérlegelni kell a teikoplanin-kezelés előnyeit.
Különleges óvintézkedéseket kell tenni, amennyiben a teikoplanint olyan betegeknek adják, akik egyidejűleg ototoxikus és/vagy vesekárosító gyógyszerekkel történő kezelésben részesülnek. Ilyen esetekben javasolt a rendszeres hematológiai, máj- és vesefunkciós vizsgálatok végzése.
Felülfertőződés
Mint egyéb antibiotikumok, így a teikoplanin alkalmazása is – különösen tartós alkalmazás esetén – a nem érzékeny mikroorganizmusok elszaporodását okozhatja. Amennyiben a kezelés során felülfertőződés következik be, megfelelő intézkedéseket kell tenni.
Nátrium
Ez a gyógyszer kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz port tartalmazó injekciós üvegenként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.
Specifikus interakciós vizsgálatokat nem végeztek.
A teikoplanin és az aminoglikozidok oldatai inkompatibilisek, és tilos azokat injekciós alkalmazás esetén keverni, ugyanakkor a dializáló oldatban kompatibilisek és szabadon alkalmazhatók CAPD okozta peritonitisben.
A teikoplanint elővigyázatossággal kell alkalmazni más, ismert nefrotoxikus és/vagy neurotoxikus/ototoxikus hatású gyógyszerrel egyidejű, vagy egymást követő alkalmazása esetén. Ilyen gyógyszerek többek között pl. az aminoglikozidok, a kolisztin, az amfotericin B, a ciklosporin, a ciszplatin, a furoszemid és az etakrinsav (lásd 4.4 pont „Nefrotoxicitás” és „Ototoxicitás”). A teikoplaninnal való kombinációjuk során azonban a szinergikus toxicitásra nincs bizonyíték.
Klinikai vizsgálatokban számos olyan betegnek adtak teikoplanint, akik más antibiotikumokat, vérnyomáscsökkentőket, anesztetikumokat, szívgyógyszereket és antidiabetikumokat is szedtek, és káros interakcióra nem volt bizonyíték.
Gyermekek és serdülők
Interakciós vizsgálatokat csak felnőttek körében végeztek.
Terhesség
A teikoplanin terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében korlátozott mennyiségű információ áll rendelkezésre. Állatkísérletek során nagy dózisok esetén reprodukciós toxicitást igazoltak (lásd 5.3pont): patkányoknál nőtt a halvaszületés és a neonatális mortalitás előfordulási gyakorisága. Embereknél a potenciális kockázat nem ismert.
A teikoplanin nem alkalmazható terhesség alatt, kivéve, ha egyértelműen szükséges. A magzati belsőfül- és vesekárosodás potenciális kockázata nem zárható ki (lásd 4.4 pont).
Szoptatás
Nem ismert, hogy a teikoplanin kiválasztódik-e a humán anyatejbe. A teikoplanin állati anyatejbe történő kiválasztódásával kapcsolatban nem áll rendelkezésre információ. A döntést a szoptatás folytatásáról, illetve felfüggesztéséről és a teikoplanin-kezelés megszakításáról vagy folytatásáról a szoptatás csecsemőre gyakorolt előnyös hatása, illetve a teikoplanin-kezelés anyai előnyeinek megfelelő értékelése alapján kell meghozni.
Termékenység
Reprodukciós állatkísérletek során nem mutattak ki a termékenységre gyakorolt káros hatást.
A Teicoplanin Rompharm kis mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.
A teikoplanin szédülést és fejfájást okozhat. A gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásolhatja. Azon betegek, akiknél mellékhatások lépnek fel, nem vezethetnek gépjárműveket és nem kezelhetnek gépeket.
A mellékhatások táblázatos felsorolása
Az alábbi táblázatban találhatók azok a mellékhatások, amelyek előfordulási gyakorisága meghaladta a placebo alkalmazása esetén megfigyelhető gyakoriságot, és több mint egy betegnél jelentkeztek.
A mellékhatások felsorolása az alábbi gyakorisági kategóriák szerint történik:
Nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100 – <1/10); nem gyakori (≥1/1000 – <1/100); ritka (≥1/10000–<1/1000); nagyon ritka (≤1/10000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nemállapítható meg).
Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.
| Szervrendszer | Gyakori | Nem gyakori | Ritka | Nagyon ritka) | Nem ismert gyakoriságú |
| Fertőző betegségek és parazita-fertőzések | tályog | felülfertőződés (a nem érzékeny mikroorganizmusok elszaporodása) | |||
| Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek | leukopenia, thrombocytopenia, eosinophilia | agranulocytosis, neutopenia, pancytopenia | |||
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | anaphylaxiás reakció (anaphylaxia) (lásd 4.4 pont) | eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció (DRESS-szindróma), anaphylaxiás shock (lásd 4.4pont) | |||
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | szédülés, fejfájás | görcsrohamok | |||
| A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei | süketség, hallásvesztés (lásd 4.4 pont), fülzúgás, vestibularis zavar | ||||
| Érbetegségek és tünetek | phlebitis | thrombophlebitis | |||
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | bronchospasmus | ||||
| Emésztő-rendszeri betegségek és tünetek | hasmenés, hányás, hányinger | ||||
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | kiütés, erythema, pruritus | „red man” szindróma (azaz a test felső felének kivörösödése) (lásd 4.4 pont) | toxicus epidermalis necrolysis, Stevens–Johnson-szindróma, akut generalizált exanthemás pustulosis, erythema multiforme, angiooedema, exfoliativ dermatitis, urticaria (lásd 4.4pont) | ||
| Vese- és húgyúti betegségek és tünetek | a vér emelkedett kreatininszintje | veseelégtelenség (beleértve az akut veseelégtelenséget is) (lásd alább az egyes kiválasztott mellékhatások leírását)* | |||
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | fájdalom, láz | tályog az injekció beadásának helyén, hidegrázás (rigor) | |||
| Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei | emelkedett transzaminázszint (a transzaminázok átmeneti kóros szintje), emelkedett alkalikusfoszfatáz-szint a vérben (az alkalikus foszfatáz átmeneti kóros szintje) |
Egyes kiválasztott mellékhatások leírása
*Irodalmi jelentések alapján a nefrotoxicitás kialakulásának becsült aránya körülbelül 2% azoknál a betegeknél, akik kisebb telítő dózist kaptak naponta kétszer átlagosan 6 mg/ttkg dózisban, amit átlagosan napi egy alkalommal 6 mg/ttkg fenntartó dózis követett.
Egy megfigyeléses, engedélyezés utáni biztonságossági vizsgálatban, amelyben 300 (átlagos életkor 63 év), csont- és izületi fertőzés, endocarditis vagy más súlyos fertőzés miatt kezelt beteg vett részt, és ahol a betegek nagyobb (naponta kétszer 12 mg/ttkg-os) telítő dózist kaptak (medián értéken 5 dózis telítő dózist), amit naponta egyszer 12 mg/ttkg-os fenntartó dózis követett, az igazolt nefrotoxicitás megfigyelt aránya 11,0% (95%-os CI = 7,4%; 15,5%) volt az első 10 nap során. A nefrotoxicitás kumulatív aránya a kezelés kezdetétől az utolsó dózist követő 60. napig 20,6% volt (95%-os CI = 16,0%; 25,8%). Azoknál a betegeknél, akik több mint 5 alkalommal kaptak nagy, naponta kétszer 12mg/ttkg-os telítő dózist, amelyet naponta egyszer 12 mg/ttkg-os fenntartó dózis követett, a nefrotoxicitás megfigyelt kumulatív aránya a kezelés kezdetétől az utolsó dózis beadását követő 60. napig 27% volt (95%-os CI = 20,7%; 35,3%) (lásd 4.4 pont).
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Tünetek
Véletlen túladagolásról szóló eseteket jelentettek pediátriai betegeknél. Egy 29 napos újszülött esetén agitatióról számoltak be, aki tévedésből intravénásan 400 mg (95 mg/ttkg) teikoplanint kapott.
Kezelés
A teikoplanin túladagolás kezelése tüneti.
A teikoplanin nem távolítható el hemodialízissel, és csak lassan ürül ki peritoneális dialízis útján.
Farmakológiai tulajdonságok - TEICOPLANIN 400 MG
Farmakoterápiás csoport: szisztémás antibakteriális szerek, egyéb antibakteriális szerek, glikopeptid antibiotikumok, ATC-kód: J01XA02
Hatásmechanizmus
A teikoplanin az érzékeny organizmusok növekedését úgy akadályozza, hogy a sejtfal bioszintézisét a béta-laktámok támadáspontjától eltérő ponton gátolja. A peptidoglikán-szintézist a D-alanil-D-alanin rész specifikus kötésével blokkolja.
A rezisztencia mechanizmusa
A teikoplanin elleni rezisztencia az alábbi mechanizmusok szerint alakulhat ki:
-
Módosított célstruktúra: a rezisztencia ezen formája különösen az Enterococcus faeciumra jellemző. Ez a módosulat egy murein prekurzorban lévő aminosav lánc D-alanin-D-alanin terminálisának D-alanin-D-laktátra történő cseréjén alapul, ami által a vankomicin iránti affinitás csökken. A felelős enzimek az újonnan szintetizálódott D-laktát-dehidrogenáz vagy -ligáz.
-
A Staphylococcusok teikoplanin iránti érzékenységének csökkenése, illetve rezisztenciája a murein prekurzorok túltermelésén alapul, amikhez a teikoplanin kötődik.
A teikoplanin és a glikoprotein vankomicin között előfordulhat keresztrezisztencia. Számos vankomicin-rezisztens Enterococcus érzékeny a teikoplaninra (Van-B fenotípus).
A rezisztenciavizsgálat határértékei
Az érzékenységi vizsgálat MIC (minimális gátló koncentrációja) értelmező kritériumait az EUCAST (European Committee on Antimicrobial Susceptibility Testing) állapította meg a teikoplaninra vonatkozóan, és azok az alábbiakban találhatóak: https://www.ema.europa.eu/documents/other/minimum-inhibitory-concentration-mic-breakpoints_en.xlsx
Farmakokinetikai/farmakodinámiás összefüggések
A teikoplanin antimikrobiális hatása lényegében attól függ, hogy a gyógyszer szintje mennyi ideig haladja meg a kórokozóra vonatkozó minimális gátló koncentrációt (MIC-értékét).
Érzékenység
A rezisztencia előfordulása a földrajzi helyzettől és adott faj esetén az időfaktortól függően eltérő lehet. A rezisztencia előfordulásának helyi adatai szükségesek, különösen súlyos fertőzés kezelése esetén. Amennyiben szükséges, szakértő segítségét kell kérni, amennyiben a helyi rezisztencia előfordulási adatai alapján bizonyos fertőzések esetén a szer alkalmazása megkérdőjelezhető.
| Általában érzékeny fajok: |
| Gram-pozitív aerob baktériumokCorynebacterium jeikeiumaEnterococcus faecalisStaphylococcus aureus (a meticillin-rezisztens törzseket is beleértve) Streptococcus agalactiaeStreptococcus dysgalactiae subsp. equisimilisa (C és Gcsoportú Streptococcusok) Streptococcus pneumoniaeStreptococcus pyogenes Streptococcus viridans csoport a bGram-pozitív anaerobokClostridioidesdifficileaPeptostreptococcus spp.a |
| Olyan fajok, amelyeknél a szerzett rezisztencia problémát okozhatGram-pozitív aerob baktériumokEnterococcus faeciumStaphylococcus epidermidisStaphylococcus haemolyticusStaphylococcus hominis |
| Eredendően rezisztens baktériumok Minden Gram-negatív baktérium Egyéb baktériumokChlamydia spp. Chlamydophila spp. Legionella pneumophilaMycoplasma spp. |
| a A táblázat készítésének időpontjában nem állt rendelkezésre aktuális adat. A vonatkozó legfontosabb irodalmi adatok, az előírt mennyiségek és kezelési ajánlások alapján érzékenységet tételeznek fel. b Heterogén Streptococcus fajok gyűjtőneve. A rezisztencia mértéke változhat az aktuális Streptococcus fajtól függően. |
Felszívódás
A teikoplanint parenterálisan (intravénásan vagy intramuscularisan) adják be. Intramuscularis alkalmazás után a teikoplanin biohasznosulása (az intravénás alkalmazáshoz képest) majdnem teljes (90%). Hat napon keresztül napi 200mg teikoplanin intramuscularis alkalmazása során az átlagos (SD) maximális koncentráció (Cmax) 12,1 (0,9)mg/l volt, ami az alkalmazást követően 2órával alakult ki.
Intravénásan, 3-5alkalommal, 12óránként 6mg/ttkg telítő dózis adagolása során a Cmax értékek
60–70mg/l között voltak, és a Cmélyponti általában meghaladta a 10mg/l-t. 12mg/ttkg intravénás telítő dózis, 3alkalommal, 12 óránként történő alkalmazása esetén az átlagos Cmax és a Cmélyponti értékeket 100mg/l-re és 20mg/l-re becsülték.
Naponta egyszer, fenntartó dózisként alkalmazott 6mg/ttkg esetén a Cmax és a Cmélyponti értékek körülbelül 70mg/l, illetve 15mg/l voltak. Napi egyszeri, 12mg/ttkg fenntartó dózisként történő alkalmazása esetén a Cmélyponti értékek 18–30mg/l között voltak.
Szájon át történő alkalmazás esetén a teikoplanin nem szívódik fel az emésztőrendszerből. Egészséges alanyoknak egyszeri 250 vagy 500mg-os dózis adása után a teikoplanin nem volt kimutatható a szérumban vagy a vizeletben, csak kizárólag a székletben (a beadott dózis körülbelül 45%-a) változatlan formában.
Eloszlás
A humán szérumfehérjékhez történő kötődés mértéke 87,6–90,8% között változik, ami azonban nem befolyásolja a teikoplanin koncentrációját. A teikoplanin főként a humán szérum-albuminhoz kötődik. A teikoplanin nem jut be a vörösvértestekbe.
Az eloszlási térfogat dinamikus egyensúlyi állapotban (Vss) 0,7–1,4l/ttkg. A Vss legmagasabb értékeit a közelmúltban végzett vizsgálatokban figyelték meg, ahol a mintavételi periódus meghaladta a 8 napot.
A teikoplanin főleg a tüdőben, a myocardiumban és a csontszövetben oszlik el, a szövet/szérum arányok meghaladják az 1-et. A hólyagokban lévő folyadékban, a synovialis folyadékban és a peritoneális folyadékban a szövet/szérum arányok 0,5–1 között voltak. A teikoplanin ugyanolyan sebességgel ürül ki a peritonális folyadékból, mint szérumból. A pleurális folyadékban és a bőr alatti zsírszövetben a szövet/szérum arány 0,2–0,5 között van. A teikoplanin nem jut be könnyen a liquorba.
Biotranszformáció
A plazmában és a vizeletben elősorban a változatlan formájú teikoplanin fordul elő, ami minimális metabolizmusra utal. Feltételezhetően hidroxiláció révén két metabolit keletkezik, amelyek a beadott dózis 2–3%-át teszik ki.
Elimináció
A teikoplanin főként a vizelettel választódik ki, változatlan formában (80% 16 napon belül), míg a beadott dózis 2,7%-a a széklettel (az epével kiválasztódva) eliminálódik ki a beadást követő 8 napon belül.
A teikoplanin eliminációs felezési ideje 100–170 óra között változik az újabb vizsgálatok alapján, amelyek során 8–35 napon keresztül vettek vérmintákat.
A teikoplanin teljes clearance-e alacsony, 10–14ml/óra/ttkg és a renális clearance 8–12ml/óra/ttkg között van, ami arra utal, hogy a teikoplanin főként a vesén keresztül választódik ki.
Linearitás
A teikoplanin a 2–25mg/ttkg dózistartományban lineáris farmakokinetikát mutat.
Különleges betegcsoportok
Vesekárosodás:
Mivel a teikoplanin a vesén keresztül választódik ki, ezért kiválasztása a vesekárosodás fokának megfelelően csökken. A teikoplanin teljes és renális clearance-e a kreatinin-clearance-től függ.
Idősek:
Időséknél a teikoplanin farmakokinetikája nem módosul, kivéve vesekárosodás esetén.
Gyermekek és serdülők:
A felnőttekhez képest nagyobb teljes clearance (15,8ml/óra/ttkg újszülöttek és 14,8ml/óra/ttkg 8évesek esetén) és rövidebb eliminációs felezési idő (40 óra újszülöttek; 58óra 8évesek esetén) figyelhető meg.
Gyógyszerészeti jellemzők - TEICOPLANIN 400 MG
Por oldatos injekcióhoz/infúzióhoz vagy belsőleges oldathoz
nátrium-klorid
nátrium-hidroxid (pH-beállításhoz)
Oldószer
injekcióhoz való víz
A teikoplanin és az aminoglikozidok közvetlen elegyítéskor inkompatibilisek, és az injekció beadása előtt tilos összekeverni őket.
Amennyiben a teikoplanint más antibiotikumokkal kombinációban alkalmazzák, akkor a készítményeket külön-külön kell beadni.
Ez a gyógyszer kizárólag a 6.6 pontban felsorolt gyógyszerekkel keverhető.
3 év
Az elkészített oldat felhasználhatósági időtartama
Az útmutatások szerint elkészített oldat kémiai és fizikai stabilitása 2–8°C-on 24 órán át igazolt.
Mikrobiológiai szempontból az elkészített oldatot azonnal fel kell használni. Amennyiben nem használják fel azonnal, a felhasználásig az eltartási idő és a tárolási körülmények a felhasználó felelőssége, de nem haladhatja meg a 24 órás 2–8°C-on történő tárolást.
A hígított oldatfelhasználhatósági időtartama
Az útmutatások szerint hígított oldat kémiai és fizikai stabilitása 2–8°C-on 24 órán át igazolt.
Mikrobiológiai szempontból a hígított oldatot azonnal fel kell használni. Amennyiben nem használják fel azonnal, a felhasználásig az eltartási idő és a tárolási körülmények a felhasználó felelőssége, de nem haladhatja meg a 24 órás 2–8°C-on történő tárolást.
Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.
A gyógyszer feloldás és hígítás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban.
Teicoplanin Rompharm 200 mg por és oldószer oldatos injekcióhoz/infúzióhoz vagy belsőleges oldathoz
Por: Átlátszó, színtelen, I-es típusú injekciós üvegben, brómbutil gumidugóval, alumíniumkupakkal és kék, polipropilén, lepattintható védőlappal lezárva.
Oldószer: Átlátszó, I-es típusú üvegampulla törőgyűrűvel, amely 3 ml injekcióhoz való vizet tartalmaz.
Kiszerelések
-
1 db port tartalmazó injekciós üveg és 1 db, oldószert tartalmazó ampulla
-
5 db port tartalmazó injekciós üveg (1 db PVC/PET/PE tálca, amely 5 injekciós üveget tartalmaz) és 5 db oldószert tartalmazó ampulla (1 db tálca 5 ampullával)
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
Teicoplanin Rompharm 400 mg por és oldószer oldatos injekcióhoz/infúzióhoz vagy belsőleges oldathoz
Por: Átlátszó, színtelen, I-es típusú injekciós üvegben, brómbutil gumidugóval, alumíniumkupakkal és fehér polipropilén lepattintható védőlappal lezárva.
Oldószer: Átlátszó, I-es típusú üvegampulla törőgyűrűvel, amely 3 ml injekcióhoz való vizet tartalmaz.
Kiszerelések
-
1 db port tartalmazó injekciós üveg és 1 db, oldószert tartalmazó ampulla
-
5 db port tartalmazó injekciós üveg (1 db PVC/PET/PE tálca, amely 5 injekciós üveget tartalmaz) és 5 db oldószert tartalmazó ampulla (1 db tálca 5 ampullával)
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
Ez a gyógyszer kizárólag egyszeri alkalmazásra szolgál.
Az oldat elkészítése
Az oldat elkészítéséhez az oldószert tartalmazó ampullából az injekcióhoz való víz teljes tartalmát be kell fecskendezni a port tartalmazó injekciós üvegbe. A vizet lassan kell adagolni az injekciós üvegbe, amelyet a habzás elkerülése érdekében addig kell forgatni, amíg az összes por fel nem oldódik. Ha hab képződik, akkor a habzás megszűnése érdekében körülbelül 15 percig állni kell hagyni az oldatot. Csak tiszta oldat használható fel. Az oldat sárgás színű.
| Az injekciós üveg névleges teikoplanin-tartalma | 200mg |
| A port tartalmazó injekciós üveg térfogata | 6ml |
| A névleges teikoplanin-dózist tartalmazó térfogat (5 ml-es fecskendővel és 23 G méretű tűvel felszívva) | 3ml |
| Az injekciós üveg névleges teikoplanin-tartalma | 400mg |
| A port tartalmazó injekciós üveg térfogata | 10ml |
| A névleges teikoplanin-dózist tartalmazó térfogat (5 ml-es fecskendővel és 23 G méretű tűvel felszívva) | 3ml |
Az elkészített oldatot közvetlenül is be lehet adni, vagy tovább lehet hígítani, illetve szájon át is be lehet adni.
A hígított oldat elkészítése infúzióban való beadáshoz:
A Teicoplanin Rompharm az alábbi infúziós oldatokban adható be:
-
9mg/ml-es (0,9%-os) nátrium-klorid oldat;
-
Ringer-oldat;
-
Ringer-laktát oldat;
-
50 mg/ml-es (5%-os) glükóz-oldat;
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
Megjegyzés: (két keresztes)
Osztályozás: II./3 csoport
Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 3.§-ának ga) pontja szerinti rendelőintézeti járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I).