NUROFEN DUO 200 MG/500 MG FILMTABLETTA

Enyhe vagy közepesen erős fájdalom rövid távú, tüneti kezelésére, migrén, fejfájás, hátfájás, menstruációs fájdalom, fogfájás, izomfájdalom, megfázás és influenza, torokfájás esetén. Ez a gyógyszer különösen alkalmas olyan fájdalmak csillapítására, amelyeket az ibuprofén vagy paracetamol önmagában nem enyhített.

Ez a gyógyszer legalább 18éves felnőttek számára javallott.

Adagolás

Kizárólag rövid távú alkalmazásra (legfeljebb 3 nap).

A legkisebb hatásos dózist kell alkalmazni a tünetek enyhítéséhez szükséges legrövidebb ideig (lásd 4.4 pont). A betegeknek orvoshoz kell fordulni ha a tünetek tartósan fennállnak illetve súlyosbodnak, vagy ha a gyógyszert 3 napnál tovább kell alkalmazni.

Ez a gyógyszer rövid távú alkalmazásra szolgál és alkalmazása nem javasolt 3 napnál tovább.

Felnőttek: Naponta legfeljebb háromszor egy tablettát kell bevenni, vízzel. Az egyes dózisok között legalább hat órának kell eltelnie.

Ha egy tabletta nem kontrollálja a tüneteket, naponta legfeljebb háromszor két tabletta is bevehető. A dózisok bevétele között legalább hat órának el kell telnie.

Ne vegyen be hatnál több tablettát (1200mg ibuprofén, 3000mg paracetamol) 24 órán belül.

A mellékhatások minimalizálása érdekében javasolt, hogy a betegek étkezés közben vegyék be ezt a gyógyszert.

Idősek: Nincs szükség az adagolás különleges módosítására (lásd 4.4 pont).

Az időseknél megnövekedett a kockázata a mellékhatások súlyos következményeinek. Ha NSAID-kezelést tartanak szükségesnek, a legkisebb hatásos dózist kell alkalmazni a lehető legrövidebb ideig. A beteg állapotát az NSAID-terápia alatt rendszeresen ellenőrizni szükséges gyomor-bél rendszeri vérzés észlelése érdekében.

Vesekárosodás

A vesekárosodásban szenvedő betegeknél javasolt a paracetamol dózisát csökkenteni, és az egyes bevételek közötti minimális időtartamot legalább 6 órára növelni, hacsak az orvos másként nem írja elő. Lásd az alábbi táblázatot.

Májkárosodás

Májkárosodásban vagy Gilbert-szindrómában szenvedő betegeknél a paracetamol dózisát csökkenteni vagy az adagolási intervallumot növelni szükséges. A paracetamol napi dózisa nem haladhatja meg a 2g-ot, hacsak az orvos másként nem írja elő.

Gyermekek és serdülők

18 év alatti gyermekeknél és serdülőknél nem alkalmazható.

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

A mellékhatások minimalizálása érdekében ajánlott, hogy a betegek étkezés közben vegyék be ezt a gyógyszert.

Ez a gyógyszer ellenjavallt:

A hatóanyagok vagy a 6.1 pontban felsorolt segédanyagok bármelyikével szemben ismert túlérzékenységben szenvedő betegeknél.

Más paracetamol-tartalmú készítménnyel egyidejű alkalmazásakor, a súlyos mellékhatások fokozott kockázata miatt (lásd 4.5 pont).

A betegek anamnézisében szereplő acetilszalicilsavval vagy más nem-szteroid gyulladáscsökkentőkkel (NSAID) összefüggő túlérzékenységi reakciók (pl. hörgőgörcs, angioödéma, asztma, rhinitis vagy urticaria) esetén.

Aktív, vagy az anamnézisben szereplő visszatérő gyomorfekély/gyomorvérzés (két vagy több különálló, bizonyított fekélyképződés vagy vérzés epizódja) esetén.

Olyan betegeknél, akiknek az anamnézisében szerepel vagy akiknél jelenleg fennáll gyomor-bél rendszeri fekély/perforáció vagy vérzés, beleértve az NSAID-okkal összefüggő vérzést is (lásd 4.4 pont).

Véralvadási rendellenességben szenvedő betegeknél.

Súlyos májelégtelenségben, súlyos veseelégtelenségben vagy súlyos szívelégtelenségben (NYHA IV. osztály) szenvedő betegeknél (lásd 4.4 pont).

Más NSAID-tartalmú készítmények – beleértve a ciklooxigenáz-2 (COX-2) specifikus gátlóit és a napi 75mg feletti acetilszalicilsav-dózisokat – egyidejű alkalmazásakor, a mellékhatások fokozott kockázata miatt (lásd 4.5 pont).

A terhesség harmadik trimeszterében a magzati ductus arteriosus korai záródásának és az esetleges pulmonális hipertóniának a kockázata miatt (lásd 4.6 pont).

Ez a gyógyszer rövid távú alkalmazásra szolgál, 3 napnál hosszabb ideig tartó alkalmazása nem ajánlott.

Az ajánlott dózist nem szabad túllépni.

Ha a tünetek továbbra is fennállnak, orvoshoz kell fordulni.

A gyógyszer gyermekektől elzárva tartandó.

Paracetamol:

Óvatosság ajánlott a paracetamol alkalmazásakor a súlyos vese- vagy májkárosodásban szenvedő betegek esetében. A paracetamol túladagolás veszélye nagyobb a nem cirrózisos alkoholos májbetegségben szenvedő betegeknél. Ne szedje más paracetamol-tartalmú készítménnyel együtt. Túladagolás esetén azonnal orvoshoz kell fordulni, még akkor is, ha a beteg jól érzi magát, a késői, súlyos májkárosodás kockázata miatt (lásd 4.9 pont).

Piroglutamát-acidózis miatt kialakuló emelkedett anionréssel járó metabolikus acidózist (HAGMA) jelentettek egyes olyan, súlyos betegségben (pl. súlyos vesekárosodás, sepsis) szenvedő, vagy egyes alultáplált, illetve egyéb ok (pl. krónikus alkoholizmus) miatt glutationhiányban szenvedő betegeknél, akiket hosszú időn keresztül kezeltek terápiás dózisú paracetamollal, illetve akiket paracetamol és flukloxacillin kombinációjával kezeltek. Ha piroglutamát-acidózis miatt kialakuló HAGMA gyanúja merül fel, a paracetamol alkalmazásának azonnali leállítása és szoros monitorozás javasolt. A vizelet 5-oxoprolinszintjének ellenőrzése célszerű lehet a piroglutamát-acidózis – mint a HAGMA mögöttes okának – azonosításához olyan betegek esetében, akiknél több kockázati tényező is fennáll.

A paracetamolt az alábbiak fennállásakor elővigyázatosan kell alkalmazni (lásd 4.2 pont, ahol releváns):

• glükóz-6-foszfát-dehidrogenáz-hiány;

• hemolitikus anaemia;

• glutationhiány;

• kiszáradás;

• idős kor.

A terápiás tartományon belüli dózisban paracetamolt szedő betegeknél beszámoltak a paracetamol által kiváltott hepatotoxicitás eseteiről, beleértve halálos kimenetelű eseteket is. Ezeket az eseteket a hepatotoxicitás egy vagy több kockázati tényezőjével, mint az alacsony testtömeg (<50 kg), vese- és májkárosodás, krónikus alkoholizmus, hepatotoxikus gyógyszerek egyidejű bevétele, akut vagy krónikus alultápláltság (kevés glutationtartalék a májban), rendelkező betegek esetében jelentették.

A paracetamolt az ilyen kockázati tényezőkkel rendelkező betegeknél elővigyázatosan kell alkalmazni. Elővigyázatosság szintén ajánlott a májenzimeket indukáló gyógyszerekkel kezelt betegek esetén, és olyan állapotokban, amelyek hajlamosítanak glutationhiányra (lásd 4.2 és 4.9 pontok). A paracetamol dózisait klinikailag megfelelő időközönként felül kell vizsgálni, és a betegeket monitorozni kell, hogy a hepatotoxicitás új kockázati tényezőinek megjelenését észleljék, amelyek következtében az adagolás módosítása indokolttá válhat.

Ibuprofén:

A nemkívánatos hatások minimalizálhatók a tünetek kezeléséhez szükséges legalacsonyabb hatásos dózis legrövidebb ideig történő alkalmazásával (lásd 4.2 pont, valamint a gastrointestinalis és cardiovascularis kockázatokat alább), valamint azzal, hogy a betegek a dózist étkezés közben veszik be (lásd a 4.2 pontot).

Idősek:

Idősek esetében nagyobb gyakorisággal fordulhatnak elő NSAID-ok alkalmazásával kapcsolatosan kialakuló mellékhatások, különösen gastrointestinalis vérzés és perforáció, amely végzetes is lehet (lásd 4.2 pont).

Bizonyos betegségekben szenvedő betegeknél óvatosságra van szükség:

Légzőszervi rendellenességek:

Asztmás vagy allergiás betegségben szenvedő betegeknél, vagy akiknek az anamnézisében ezen betegségek szerepelnek, az NSAID-ok hörgőgörcsöt válthatnak ki.

SLE és kevert kötőszöveti betegség:

A szisztémás lupus erythematosusban (SLE) és kevert kötőszöveti betegségben szenvedő betegeknél megnövekedhet az aszeptikus meningitis kockázata (lásd 4.8 pont).

Fennálló fertőzések tüneteinek elfedése:

A Nurofen Duo 200mg/500mg filmtabletta elfedheti a fertőzés tüneteit, ami miatt késhet a megfelelő kezelés megkezdése és ezáltal kedvezőtlenebb lehet a fertőzés kimenetele. Ezt bakteriális, területen szerzett tüdőgyulladás és a bárányhimlő bakteriális szövődményei esetében észlelték. Ha a Nurofen Duo 200mg/500mg filmtablettát fertőzés kapcsán láz és fájdalom csillapítására alkalmazzák, ajánlatos a fertőzést figyelemmel kísérni. Nem kórházi környezetben a betegnek orvossal kell konzultálnia, ha a tünetek tartósan fennállnak vagy súlyosbodnak.

Cardiovascularis és cerebrovascularis hatások:

Megfelelő megfigyelésre és orvosi tanácsadásra van szükség azoknál a betegeknél, akiknek az anamnézisében hypertonia és/vagy enyhe vagy közepesen súlyos pangásos szívelégtelenség szerepel, mivel az NSAID-terápia kapcsán folyadékvisszatartásról, magas vérnyomásról és ödémáról számoltak be.

Klinikai vizsgálatok arra utalnak, hogy az ibuprofén alkalmazása, különösen nagy dózisban (2400mg/nap), az artériás trombotikus események (pl. szívinfarktus vagy stroke) kis mértékben megnövekedett kockázatával járhat. Összességében az epidemiológiai vizsgálatok nem utalnak arra, hogy a kis dózisú ibuprofén (pl. ≤1200mg/nap) az artériás trombotikus események fokozott kockázatával járna.

Nem kontrollált hypertoniában, pangásos szívelégtelenségben (NYHA II-III), igazolt ischaemiás szívbetegségben, perifériás artériás betegségben és/vagy agyi érbetegségben szenvedő betegek csak gondos mérlegelés után kezelhetők ibuprofénnel, és kerülni kell a nagy dózisokat (2400mg/nap).

Gondos mérlegelés szükséges olyankor is, mielőtt hosszú távú kezelést indítanak kardiovaszkuláris kockázati tényezőkkel rendelkező betegek esetében (pl. hypertonia, hyperlipidaemia, diabetes mellitus, dohányzás), különösen olyankor, ha az ibuprofént nagy dózisban (2400mg/nap) lenne szükséges alkalmazni.

Kounis-szindróma eseteit jelentették ibuprofén-tartalmú gyógyszerekkel – amilyen a Nurofen Duo 200mg/500mg filmtabletta is – kezelt betegeknél. A Kounis-szindróma a koszorúerek összehúzódásával járó allergiás vagy túlérzékenységi reakció következtében kialakuló cardiovascularis tünetcsoport, amely myocardialis infarctust okozhat.

Cardiovascularis, vese- és májkárosodás:

Az NSAID-ok alkalmazása dózisfüggően csökkentheti a prosztaglandin képződést, és veseelégtelenséget idézhet elő. Ennek a kockázatnak leginkább kitett betegek a vesekárosodásban, szívelégtelenségben, májkárosodásban szenvedők, diuretikumokat szedők és az idősek. A vesefunkciót ezeknél a betegeknél ellenőrizni kell. A kezelést le kell állítani azoknál a betegeknél, akiknél veseelégtelenség alakul ki (lásd 4.3 pont).

A májfunkció romlásának jeleit mutató betegeknél a dózis csökkentése javasolt. A kezelést le kell állítani azoknál a betegeknél, akiknél súlyos májkárosodás alakul ki (lásd 4.3 pont).

Gastrointestinalis hatások:

NSAID-ok csak óvatosan alkalmazhatók azoknál a betegeknél, akiknek anamnézisében gastrointestinalis betegség (pl. colitis ulcerosa vagy Crohn-betegség) szerepel, mivel a betegség fellángolhat (lásd 4.8 pont).

Valamennyi NSAID-dal történt kezelés során beszámoltak a kezelés alatt bármikor jelentkező és akár halált is okozó gastrointestinalis (GI) vérzésről, fekélyképződésről vagy perforációról, figyelmeztető tünetek jelentkezésével vagy azok nélkül, az anamnézisben szereplő korábbi súlyos gastrointestinalis eseménytől függetlenül.

A gastrointestinalis vérzés, fekélyképződés és perforáció kialakulásának kockázata növekszik az NSAID dózisának emelésével azoknál a betegeknél, akiknek az anamnézisében fekélybetegség szerepel, különösen, ha az vérzéssel vagy perforatioval járt (lásd 4.3 pont), illetve időseknél.

Ezen betegek kezelését a lehető legkisebb dózissal kell kezdeni. Ezen betegek esetében megfontolandó a gyomorvédő szerekkel (mint pl. mizoprosztol vagy protonpumpagátlók) történő együttes kezelés, továbbá azoknál a betegeknél is, akik együttesen kis dózisú acetilszalicilsavat vagy a gastrointestinalis kockázatot valószínűleg fokozó más hatóanyagot szednek (lásd alább és 4.5 pont).

Azoknak a betegeknek – különösen az időseknek –, akiknek az anamnézisében szerepel GI-toxicitás, jelenteniük kell minden szokatlan hasi tünetet (különösen a GI-vérzést), főleg a kezelés kezdeti szakaszában.

Óvatosság javasolt olyan betegeknél, akik egyidejűleg olyan gyógyszereket szednek, amelyek növelhetik a fekélyképződés vagy a vérzés kockázatát, mint az orális kortikoszteroidok, véralvadásgátlók (pl. warfarin), szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók vagy trombocitaaggregáció-gátló szerek (pl. acetilszalicilsav) (lásd 4.5 pont).

Ha gyomor-bél rendszeri vérzés vagy fekélyképződés lép fel olyan betegeknél, akik ibuprofén-tartalmú készítményeket szednek, a kezelést abba kell hagyni.

Bőrt érintő, súlyos mellékhatások (SCAR):

Az ibuprofén alkalmazásával összefüggésben bőrt érintő, súlyos mellékhatásokról számoltak be, köztük exfoliatív dermatitisről, erythema multiforméről, Stevens–Johnson-szindrómáról (SJS), toxikus epidermalis necrolysisről (TEN), eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakcióról (DRESS) és akut generalizált exanthemás pustulosisról (AGEP), amelyek életveszélyesek vagy halálos kimenetelűek lehetnek (lásd 4.8 pont). Az esetek többségében a reakció a kezelés első hónapjában lépett fel.

Nagyon ritkán súlyos bőrreakciókat jelentettek a paracetamol-tartalmú készítmények (pl. a Nurofen Duo) alkalmazása kapcsán.

Amennyiben ilyen reakciók kialakulására utaló jeleket vagy tüneteket észlelnek, az ibuprofén-kezelést azonnal le kell állítani, és (amennyiben klinikailag megfelelő) mérlegelni kell másik terápiás lehetőség alkalmazását.

Ismert hatású segédanyagok:

A készítmény kevesebb mint 1mmol nátriumot (23mg) tartalmaz adagonként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

Ez a gyógyszer nem szedhető más paracetamol-, ibuprofén-, acetilszalicilsav-, szalicilát- vagy más gyulladáscsökkentő- (NSAID) tartalmú gyógyszerekkel együtt, kivéve orvosi utasítás alapján.

Ez a készítmény (mint minden más paracetamol-tartalmú készítmény) ellenjavallt más paracetamol-tartalmú készítményekkel kombinálva, a súlyos mellékhatások fokozott kockázata miatt (lásd 4.3 pont).

Elővigyázatossággal kell eljárni olyankor, amikor a paracetamolt flukloxacillinnel párhuzamosan alkalmazzák, mivel egyidejű alkalmazásukkor piroglutamát-acidózis miatt kialakuló emelkedett anionréssel járó metabolikus acidózis alakulhat ki, különösen olyan betegeknél, akiknél ennek kockázati tényezői fennállnak (lásd 4.4 pont).

Ez a készítmény (mint minden más ibuprofén- vagy NSAID-tartalmú gyógyszer) ellenjavallt a következőkkel együtt:

Acetilszalicilsav, kivéve, ha az orvos kis dózisú acetilszalicilsavat (legfeljebb napi 75mg) javasolt, mivel ez növelheti a mellékhatások kockázatát (lásd 4.4 pont). Kísérleti adatok arra utalnak, hogy az ibuprofén kompetitíven gátolhatja a kis dózisú acetilszalicilsavnak a vérlemezkék aggregációjára gyakorolt hatását, ha egyidejűleg adják őket. Bár bizonytalanságok vannak ezen adatok klinikai helyzetre való átültetésével kapcsolatban, nem zárható ki annak lehetősége, hogy az ibuprofén rendszeres, hosszú távú alkalmazása csökkentheti a kis dózisú acetilszalicilsav kardioprotektív hatását. Alkalmi alkalmazás esetén klinikailag releváns hatás nem valószínűsíthető (lásd 5.1 pont).

Egyéb NSAID-ok, beleértve a ciklooxigenáz-2 szelektív gátlóit, mivel ezek növelhetik a mellékhatások kockázatát (lásd 4.3 pont).

Ezt a készítményt (mint minden más paracetamol-tartalmú gyógyszert) a következőkkel együtt óvatosan kell alkalmazni:

Kolesztiramin: A kolesztiramin csökkenti a paracetamol felszívódásának sebességét. Ezért kolesztiramint nem szabad egy órán belül bevenni, ha maximális fájdalomcsillapításra van szükség.

Metoklopramid és domperidon: A paracetamol felszívódását a metoklopramid és a domperidon fokozza. Azonban az egyidejű alkalmazást nem kell elkerülni.

Warfarin: A warfarin és más kumarinok véralvadásgátló hatását fokozhatja a paracetamol tartós, rendszeres alkalmazása, ami a vérzés fokozott kockázatával járhat; az alkalmi dózisoknak nincs jelentős hatása.

Ezt a készítményt (mint minden más ibuprofén-tartalmú készítményt és NSAID-ot) óvatosan kell alkalmazni a következőkkel együtt:

Antikoagulánsok: Az NSAID-ok fokozhatják a véralvadásgátlók, pl. a warfarin hatását (lásd 4.4 pont).

Antihipertenzívumok (ACE-gátlók és angiotenzin II-antagonisták) és diuretikumok: Az NSAID-ok csökkenthetik e gyógyszerek hatását. Egyes, károsodott vesefunkciójú betegeknél (pl. dehidratált betegek vagy idős, vesekárosodásban szenvedő betegek) ACE-gátló vagy angiotenzin II-antagonista és a ciklooxigenázt gátló szerek együttes alkalmazása a vesefunkció további romlását eredményezheti, beleértve az esetleges akut veseelégtelenséget, amely általában visszafordítható. Ezeket a kölcsönhatásokat mérlegelni kell azoknál a betegeknél, akik egyidejűleg koxibot szednek ACE-gátlókkal vagy angiotenzin II-antagonistákkal. Ezért a kombinációt óvatosan kell alkalmazni, különösen időseknél. A betegeket megfelelően hidratálni kell, és meg kell fontolni a vesefunkció monitorozását az egyidejűleg alkalmazott terápia megkezdése után, majd azt követően rendszeresen. A diuretikumok növelhetik az NSAID-ok nefrotoxicitásának kockázatát.

Trombocitaaggregáció-gátló szerek és szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (SSRI-k): Emésztőrendszeri vérzés fokozott kockázata (lásd 4.4 pont).

Szívglikozidok: Az NSAID-ok súlyosbíthatják a szívelégtelenséget, csökkenthetik a GFR-t és növelhetik a plazma glikozidszintjét.

Ciklosporin: A nefrotoxicitás fokozott kockázata.

Kortikoszteroidok: A gyomor-bél rendszeri fekélyképződés vagy vérzés fokozott kockázata (lásd 4.4 pont).

Lítium: A lítium csökkent eliminációja.

Metotrexát: A metotrexát csökkent eliminációja.

Mifepriszton: A mifepriszton beadása után 8-12 napig nem szabad NSAID-okat alkalmazni, mivel az NSAID-ok csökkenthetik a mifepriszton hatását.

Kinolon antibiotikumok: Állatkísérletek során nyert adatok arra utalnak, hogy az NSAID-ok növelhetik a kinolon antibiotikumokkal kapcsolatos görcsrohamok kockázatát. Az NSAID-okat és kinolonokat szedő betegeknél megnőhet a görcsrohamok kialakulásának kockázata.

Takrolimusz: NSAID-ok és takrolimusz egyidejű alkalmazása fokozhatja a nefrotoxicitás kockázatát.

Zidovudin: A hematológiai toxicitás fokozott kockázata, ha az NSAID-okat zidovudinnal együtt adják. Bizonyítottan megnövekedett a haemarthrosis és a hematóma kockázata olyan HIV-fertőzött hemofíliásoknál, akiket egyidejűleg zidovudinnal és ibuprofénnel kezeltek.

Terhesség

Nincs tapasztalat a gyógyszer terhesség alatti alkalmazásáról embereknél.

Paracetamol

A terhes nőkre vonatkozó nagyszámú adat nem utal sem malformatív, sem feto-/neonatális toxicitásra. A méhen belül paracetamol-expozíciónak kitett gyermekek idegrendszeri fejlődésére vonatkozó epidemiológiai vizsgálatok nem egyértelmű eredményeket mutatnak.

Ibuprofén

A prosztaglandinszintézis gátlása hátrányosan befolyásolhatja a terhességet és/vagy az embrio-foetalis fejlődést. Az epidemiológiai vizsgálatokból származó adatok a vetélés, valamint a szívfejlődési rendellenességek és a hasfalzáródási rendellenesség kockázatának növekedésére utalnak, a prosztaglandinszintézis-gátló alkalmazása után a terhesség korai szakaszában. A szív- és érrendszeri rendellenességek abszolút kockázata kevesebb mint 1%-ról körülbelül 1,5%-ra emelkedett. A kockázat feltehetően a dózissal és a terápia időtartamával nő. Állatoknál kimutatták, hogy a prosztaglandinszintézis-gátlók beadása fokozott pre- és poszt-implantációs veszteséget, valamint embrió-magzati letalitást eredményezett. Ezen túlmenően a prosztaglandinszintézis-gátlót az organogenezis időszakában kapott állatoknál a különböző rendellenességek, köztük a szív- és érrendszeri rendellenességek megnövekedett előfordulását jelentették.

A terhesség 20. hetétől kezdve az ibuprofén alkalmazása a magzati vesefunkció zavarából eredő oligohidramniont okozhat. Ez röviddel a kezelés megkezdése után jelentkezhet, és a kezelés abbahagyása után általában reverzibilis. Ezen felül – a második trimeszterben végzett kezelést követően – ductus arteriosus-szűkületről is beszámoltak, mely a legtöbb esetben a kezelés leállítása után helyreállt. Ezért a terhesség első és második trimeszterében az ibuprofént nem szabad adni, kivéve, ha egyértelműen szükséges. Ha az ibuprofént terhességet tervező nő szedi, illetve a terhesség első és második trimeszterében, a dózist a lehető legkisebbra kell csökkenteni, és a kezelés időtartamát a lehető legrövidebbre kell csökkenteni. Megfontolandó az oligohydramnion és a ductus arteriosus-szűkület antenatalis monitorozása, ha az ibuprofén-kezelés a 20. terhességi héttől több napon át történt. Az ibuprofén alkalmazását abba kell hagyni oligohydramnion vagy ductus arteriosus-szűkület észlelése esetén.

A terhesség harmadik trimeszterében alkalmazott bármely prosztaglandinszintézis-gátló a következő hatásokat fejtheti ki a magzatra:

- cardiopulmonalis toxicitás (a ductus arteriosus korai szűkületéhez/elzáródásához és pulmonális hipertóniához vezethet);

-vesekárosodás (lásd fent);

A terhesség végén az anyára és az újszülöttre a következő hatásokat fejtheti ki:

-a vérzési időt valószínűleg megnyújtja aggregációgátló hatása révén, ami még nagyon kis dózisoknál is előfordulhat,

-gátolhatja a méhösszehúzódást, ezzel késleltetheti vagy megnyújthatja a vajúdást.

Következésképpen az ibuprofén a terhesség 3. trimeszterében ellenjavallt (lásd 4.3 pont).

Ezért lehetőség szerint kerülni kell a készítmény alkalmazását a terhesség első hat hónapjában, és alkalmazása ellenjavallt a terhesség utolsó három hónapjában (lásd 4.3 pont).

Szoptatás

Az ibuprofén és metabolitjai nagyon kis mennyiségben (az anyai dózis 0,0008%-a) átjuthatnak az anyatejbe. A csecsemőkre gyakorolt káros hatások nem ismertek.

A paracetamol kiválasztódik az anyatejbe, de nem klinikailag jelentős mennyiségben. A rendelkezésre álló publikált adatok alapján nem ellenjavallt a szoptatás.

Ezért nem szükséges a szoptatás megszakítása a készítmény ajánlott dózisával történő, rövid távú kezelés esetén.

Termékenység:

Korlátozott mennyiségű bizonyíték áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy a ciklooxigenáz-/prosztaglandinszintézist gátló gyógyszerek ovulációra gyakorolt hatása károsíthatja a női termékenységet, és nem javasolt olyan nők számára, akik teherbe kívánnak esni.

Ez a kezelés megszakításával visszafordítható. Azoknál a nőknél, akiknél teherbeesési nehézségek állnak fent vagy akiknél meddőségi kivizsgálás folyik, meg kell fontolni a készítmény alkalmazásának abbahagyását.

Az NSAID-ok szedése után nemkívánatos hatások, mint például szédülés, álmosság, fáradtság és látászavarok jelentkezhetnek. Az érintett betegeknek nem szabad vezetniük vagy gépeket kezelniük.

Az e gyógyszerrel végzett klinikai vizsgálatok nem mutattak ki semmilyen más nemkívánatos hatást, mint az önmagában alkalmazott ibuprofénnel vagy a paracetamollal kapcsolatban már leírtak.

Az alábbi táblázat a farmakovigilanciai adatokból származó, az ibuprofént vagy paracetamolt önmagában, rövid vagy hosszú távon szedő betegeknél tapasztalt mellékhatásokat sorolja fel.

A csak ibuprofénnel vagy csak paracetamollal összefüggésbe hozott mellékhatások az alábbiakban vannak megadva, szervrendszerek és gyakoriság szerint táblázatba rendezve. A gyakoriságot a következőképpen határoztuk meg: nagyon gyakori (1/10), gyakori (1/100 és <1/10), nem gyakori (1/1000 és <1/100), ritka (1/10000 és <1/1000), nagyon ritka (< 1/10000) és nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatok alapján nem becsülhető meg). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyossági sorrendben szerepelnek.

A kiválasztott mellékhatások leírása

¹Ilyen például az agranulocitózis, a vérszegénység, az aplasztikus anémia, a hemolitikus anémia, a leukopénia, a neutropenia, a pancitopénia és a trombocitopénia.

Az első jelek a láz, torokfájás, felületes szájüregi fekély, influenzaszerű tünetek, súlyos kimerültség, megmagyarázhatatlan vérzés és véraláfutás, valamint orrvérzés.

²Túlérzékenységi reakciókról számoltak be. Ezek lehetnek a) nem specifikus allergiás reakciók és anafilaxia, b) légúti reaktivitás, pl. asztma, asztma súlyosbodása, hörgőgörcs vagy dyspnoe, vagy (c) különböző bőrreakciók, beleértve a különböző típusú kiütéseket, viszketést, csalánkiütést, purpurát, angioödémát és ritkábban exfoliatív és bullúzus dermatózisokat (beleértve a toxikus epidermális nekrolízist, Stevens–Johnson-szindrómát és erythema multiformét).

³ Piroglutamát-acidózis miatt kialakuló emelkedett anionréssel járó metabolikus acidózist figyeltek meg egyes olyan, paracetamolt alkalmazó betegek esetében, akiknél kockázati tényezők álltak fenn (lásd 4.4 pont). Ezeknél a betegeknél az alacsony glutationszint következtében piroglutamát-acidózis léphet fel.

⁴A gyógyszer okozta aszeptikus meningitisz patogén mechanizmusa nem teljesen ismert. Az NSAID-ok okozta aszeptikus meningitiszről rendelkezésre álló adatok azonban túlérzékenységi reakcióra utalnak (a gyógyszerbevitellel való időbeli összefüggés és a tüneteknek a gyógyszer abbahagyása utáni megszűnése miatt). Említésre méltó, hogy egyes esetekben az aszeptikus meningitist (tünetei lehetnek: tarkómerevség, fejfájás, hányinger, hányás, láz és dezorientáció) figyeltek meg autoimmun betegségben (szisztémás lupus erythematosus, kevert kötőszöveti betegség) szenvedő betegeknél ibuprofén-kezelés alatt (lásd 4.4 pont).

⁵Klinikai vizsgálatok arra utalnak, hogy az ibuprofén alkalmazása, különösen nagy dózisban (2400mg/nap) az artériás trombotikus események (pl. szívinfarktus vagy stroke) kis mértékben megnövekedett kockázatával járhat (lásd 4.4 pont).

⁶A leggyakrabban megfigyelt mellékhatások gyomor-bél rendszeriek.

⁷Néha halálos kimenetelű, különösen időseknél.

⁸Lásd 4.4 pont.

esetén a paracetamol akut májelégtelenséget, májelégtelenséget, májnekrózist és májkárosodást okozhat (lásd 4.9 pont).

¹⁰Különösen hosszú távú alkalmazás esetén, a szérum karbamidszintjének emelkedésével és ödémával jár.

Tartalmazza a papilláris nekrózist is.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Paracetamol

A paracetamol-túladagolás májkárosodást okozhat, amely halálos kimenetelű lehet.

Egyes betegeknél fokozott a paracetamol toxicitás következtében kialakuló májkárosodás kockázata:

A kockázati tényezők közé tartozik:

• májbetegségben szenvedő betegek;

• idős betegek;

• fiatal gyerekek;

• karbamazepinnel, fenobarbitállal, fenitoinnal, primidonnal, rifampicinnel, közönséges orbáncfűvel vagy más, májenzimeket indukáló gyógyszerekkel végzett, hosszú távú kezelés alatt álló betegek;

• betegek, akik rendszeresen fogyasztanak az ajánlottnál nagyobb mennyiségben alkoholt;

• glutationhiányos betegek, pl. étkezési zavarok, cisztás fibrózis, HIV-fertőzés, éhezés, kachexia esetén.

Tünetek

A paracetamol-túladagolás tünetei általában az első 24 órában jelennek meg, és a következők lehetnek: sápadtság, hányinger, hányás, anorexia és hasi fájdalom vagy a betegek tünetmentesek is lehetnek.

A paracetamol túladagolása májsejtnekrózist okozhat, amely teljes és irreverzibilis nekrózist indukálhat, ami hepatocelluláris elégtelenséget, metabolikus acidózist és encephalopathiat okozhat, amely kómához és halálhoz vezethet. Egyidejűleg a máj transzaminázok (GOT, GPT), laktát-dehidrogenáz és a bilirubin emelkedett szintjét figyelték meg emelkedett protrombinszinttel együtt, amely az alkalmazás után 12-48 órával jelentkezhet.

Azoknál a betegeknél, akik az ajánlottnál több paracetamolt alkalmaztak, a májkárosodás valószínű. Úgy tartják, hogy a toxikus metabolitok túl nagy mennyisége irreverzibilisen a májszövethez kötődik.

A májkárosodás 12-48 órával a lenyelést követően válhat nyilvánvalóvá, amikor a májfunkciós tesztek értékei kórossá válnak. A glükózanyagcsere rendellenességei és metabolikus acidózis léphet fel. Súlyos mérgezés esetén a májelégtelenség enkefalopátiához, vérzéshez, hipoglikémiához, agyi ödémához és halálhoz vezethet. Súlyos májkárosodás hiányában is kialakulhat akut veseelégtelenség akut tubuláris nekrózissal, amire erősen utal az ágyéki fájdalom, a haematuria és a proteinuria. Szívritmuszavarokról és hasnyálmirigy-gyulladásról is beszámoltak.

Kezelés

Sürgősségi esetben követendő eljárás:

A paracetamol-túladagolás kezelésében elengedhetetlen az azonnali terápia. Annak ellenére, hogy nincsenek jelentős korai tünetek, a betegeket azonnal kórházba kell szállítani azonnali orvosi ellátás céljából. A tünetek korlátozódhatnak hányingerre vagy hányásra, és nem feltétlenül tükrözik a túladagolás súlyosságát vagy a szervkárosodás kockázatát. A kezelésnek az elfogadott kezelési irányelveknek megfelelően kell történnie. Tüneti kezelést kell végezni.

A plazma kezdeti paracetamol-koncentrációját vérvizsgálattal meg kell állapítani. Egyszeri akut túladagolás esetén, a paracetamol plazmakoncentrációját a lenyelés után 4 órával kell megmérni (a korábbi koncentrációk megbízhatatlanok). Az aktív szénnel történő kezelést akkor kell megfontolni, ha a túladagolás 1 órán belül történt.

Az N-acetilcisztein antidótummal történő kezelést a paracetamol lenyelését követően a lehető leghamarabb alkalmazni kell, a bevételtől számítva legfeljebb 24 óráig alkalmazható, a helyi kezelési irányelveknek megfelelően. Azonban a maximális védőhatás a lenyelést követő 8 órán belül érhető el. Az antidótum hatékonysága ezután meredeken csökken.

Szükség esetén a betegnek intravénásan kell N-acetilciszteint adni, az elfogadott adagolási rendnek megfelelően. Ha a hányás nem okoz problémát, a szájon át szedhető metionin megfelelő alternatíva lehet távol eső területeken, kórházon kívüli ellátáskor.

Azoknak a betegeknek, akiknél a lenyeléstől számított 24 órán túl súlyos májkárosodás jelentkezik, mérgezéssel foglalkozó szakorvoshoz kell fordulniuk, és az elfogadott irányelveknek megfelelő kezelést kell kapniuk.

Ibuprofén

Gyermekeknél 400mg/ttkg-nál több ibuprofén lenyelése tüneteket okozhat. Felnőtteknél a dózis-válasz összefüggés kevésbé egyértelmű.

A felezési idő túladagolás esetén 1,5-3óra.

Tünetek

A legtöbb betegnél, aki klinikailag jelentős mennyiségű NSAID-ot vett be, legfeljebb hányinger, hányás, gyomortáji fájdalom vagy ritkábban hasmenés jelentkezik. Fülzúgás, fejfájás és gyomor-bél rendszeri vérzés is előfordulhat. Súlyosabb mérgezés esetén a toxicitás a központi idegrendszerben jelentkezik, ami álmosságban, esetenként izgatottságban és dezorientációban vagy kómában nyilvánul meg. Esetenként a betegeknél görcsrohamok alakulnak ki. A javasoltnál nagyobb dózisok hosszan tartó alkalmazása vagy a túladagolás renalis tubularis acidosist és hypokalaemiát okozhat. Súlyos mérgezés esetén metabolikus acidózis léphet fel, és a protrombinidő / INR meghosszabbodhat, valószínűleg a keringő alvadási faktorok működésének befolyásolása miatt. Akut veseelégtelenség és májkárosodás léphet fel, ha egyidejűleg dehidratáció is fellép. Asztmásoknál az asztma fellángolása lehetséges.

Kezelés

A kezelésnek tüneti és támogató jellegűnek kell lennie, és magában kell foglalnia a szabad légutak biztosítását, valamint a szívműködés és életjelek monitorozását a beteg állapotának stabilizálódásáig. Fontolja meg az aktív szén szájon át történő beadását, ha a beteg a potenciálisan toxikus mennyiség lenyelését követő 1 órán belül jelentkezik. Gyakori vagy elhúzódó görcsrohamok esetén a görcsrohamokat intravénásan, diazepámmal vagy lorazepámmal kell kezelni. Adjon hörgőtágítót asztma esetén.