Az Intrarosa közepesen súlyos, illetve súlyos tüneteket mutató, postmenopausában lévő nők vulva- és vaginaatrophiájának kezelésére javallott.

Adagolás

Az ajánlott adag 6,5 mg praszteron (egy hüvelykúp) naponta egyszer, lefekvéskor alkalmazva.

A postmenopausalis tünetek kezelésére az Intrarosa alkalmazása csak olyan tünetek esetén kezdhető meg, amelyek negatívan befolyásolják az életminőséget. Minden esetben a kockázatok és előnyök alapos felmérése szükséges legalább 6 havonta, és az Intrarosa alkalmazását csak addig szabad folytatni, amíg az előny meghaladja a kockázatot.

Ha egy adag kimaradt, a lehető leghamarabb pótolni kell, amint azt a beteg észreveszi. Ha azonban a következő adag kevesebb mint 8 órán belül esedékes, a betegnek ki kell hagynia az elfelejtett hüvelykúpot. Nem szabad két hüvelykúpot alkalmazni az elfelejtett adag pótlása céljából.

Különleges betegcsoportok

Idősek

Idős nőknél nem szükséges a dózis módosítása.

Vese- és/vagy májkárosodás

Mivel az Intrarosa lokálisan hat a hüvelyben, nem szükséges a dózis módosítása vese- vagy májkárosodásban, illetve bármilyen más szisztémás rendellenességben vagy betegségben szenvedő, postmenopausában lévő nőknél.

Gyermekek és serdülők

Az Intrarosa-nak lánygyermekeknél semmilyen korosztályban nincs javallata a menopauza miatti vulva- és vaginaatrophia kezelésére vonatkozóan.

Az alkalmazás módja

Hüvelyi alkalmazásra

Az Intrarosa ujjal vagy a csomagolásban található applikátorral vezethető be a hüvelybe.

A hüvelykúpot csak addig szabad bevezetni a hüvelybe, ameddig az kényelmesen, erőltetés nélkül

lehetséges.

Amennyiben applikátorral történik a bevezetés, a következő lépéseket kell követni:

1. Használat előtt az applikátort aktiválni kell (a dugattyú hátrahúzásával).

2. A hüvelykúp lapos végét az aktivált applikátor nyitott végébe kell helyezni.

3. Az applikátort a hüvelybe kell vezetni – egészen addig, ameddig az kényelmesen, erőltetés

   nélkül lehetséges.

4. Az applikátor dugattyúját meg kell nyomni, így az elengedi a hüvelykúpot.

5. Ezt követően az applikátort vissza kell húzni és szétszerelni, az applikátor két darabját 30 másodpercig folyó vízben leöblíteni, majd papírtörölközővel szárazra törölni, és összeszerelni. Az applikátor a következő használatig tiszta helyen tartandó.

6. Egy hét használat után minden (addig használt) applikátort ki kell dobni (két további applikátor található a csomagolásban).

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység;

• Nem tisztázott genitális vérzés;

• Ismert, korábbi vagy feltételezett emlőrák;

• Ismert vagy feltételezett, ösztrogéndependens, malignus tumorok (például endometrium carcinoma);

• Kezeletlen endometrium hyperplasia;

• Akut májbetegség, vagy májbetegség a kórelőzményben, ha a májfunkciós vizsgálatok eredményei még nem normalizálódtak;

• Korábbi vagy fennálló vénás thromboembolia (VTE) (mélyvénás thrombosis, tüdőembólia);

• Ismert thrombophiliás betegségek (például protein C-, protein S- vagy antitrombin-hiány, lásd 4.4 pont);

• Aktív, vagy a közelmúltban fennálló artériás thromboemboliás betegség (például angina, myocardialis infarctus);

• Porphyria.

A postmenopausalis tünetek kezelésére az Intrarosa alkalmazása csak olyan tünetek esetén kezdhető meg, amelyek negatívan befolyásolják az életminőséget. Minden esetben a kockázatok és előnyök alapos felmérése szükséges legalább 6 havonta, és az Intrarosa alkalmazását csak addig szabad folytatni, amíg az előny meghaladja a kockázatot, az orvossal történt egyeztetést követően.

Orvosi vizsgálat/követés

Az Intrarosa alkalmazásának megkezdése előtt fel kell venni a teljes egyéni és családi anamnézist. A fizikális vizsgálatot (beleértve a kismedence és az emlő vizsgálatát is) ennek, valamint az ellenjavallatok és az alkalmazáshoz kapcsolódó különleges figyelmeztetések és óvintézkedések alapján, az orvos döntése szerint kell végezni. A kezelés alatt időszakos kontrollvizsgálatok javasoltak az adott nőbetegnél, megfelelő gyakorisággal és jelleggel. Fel kell hívni a nők figyelmét arra, hogy az emlőt érintő milyen elváltozásokkal kell orvosukhoz vagy a gondozást végző egészségügyi szakemberhez fordulniuk (lásd lent az „Emlőrák” pontban). Megfelelő vizsgálatokat, köztük

Papanicolaou-tesztet és vérnyomásmérést kell végezni a jelenleg elfogadott szűrési gyakorlatnak megfelelően, az egyén klinikai szükségleteire szabottan.

Felügyeletet igénylő állapotok

• Ha az alábbi állapotok valamelyike fennáll, korábban előfordult és/vagy terhesség vagy korábbi hormonkezelés során súlyosbodott, a beteget szoros megfigyelés alatt kell tartani. Figyelembe kell venni, hogy ezek az állapotok visszatérhetnek vagy súlyosbodhatnak az Intrarosa-kezelés alatt, különösen az alábbiak:

  • Leiomyoma (myoma uteri) vagy endometriosis

  • Thromboemboliás kórképek kockázati tényezői (lásd alább)

  • Ösztrogéndependens tumorok kockázati tényezői, például első fokú rokonság az emlőrák

    esetén

  • Magas vérnyomás

  • Májbetegségek (például máj-adenoma)

  • Diabetes mellitus vascularis szövődménnyel vagy anélkül

  • Cholelithiasis

  • Migrén vagy (súlyos) fejfájás

  • Szisztémás lupus erythematosus

  • Endometrium hyperplasia a kórelőzményben (lásd alább)

  • Epilepsia

  • Asthma

  • Otosclerosis

    A kezelés azonnali leállításának indokai

    Fel kell függeszteni a kezelést, ha ellenjavallat merül fel, továbbá az alábbi helyzetekben:

    • Sárgaság vagy a májfunkció romlása

    • Jelentős vérnyomás-emelkedés

    • Újonnan fellépő, migrén típusú fejfájás

    • Terhesség

    Endometrium hyperplasia és carcinoma

• Az ösztrogén a praszteron metabolitja. Intact uterusszal rendelkező nőknél az endometrium hyperplasia és carcinoma kockázata növekszik, ha exogén ösztrogéneket alkalmaznak hosszabb ideig. Nem jelentették endometrium hyperplasia előfordulását a klinikai vizsgálatok során az 52 hétig kezelt nőknél. Az Intrarosa-t nem vizsgálták endometrium hyperplasiában szenvedő nőknél.

• A hüvelyi alkalmazásra szánt ösztrogénkészítmények mellett, amelyek esetében a szisztémás ösztrogénexpozíció a normális postmenopausalis tartományban van, nem ajánlott progesztogén adása.

• A lokálisan, hüvelyi úton, hosszú távon alkalmazott praszteron endometriumra vonatkozó biztonságosságát egy évnél tovább nem vizsgálták. Ezért ismételt alkalmazás esetén a kezelés legalább évenkénti felülvizsgálata szükséges.

• Ha a kezelés alatt bármikor vérzés vagy pecsételő vérzés jelentkezik, annak okát ki kell vizsgálni, amely magában foglalhatja az endometrium malignitás kizárását szolgáló endometrium-biopsziát is.

• A nem ellensúlyozott ösztrogénstimuláció az endometriosis reziduális gócainak premalignus vagy malignus transzformációját okozhatja. Ezért elővigyázatosság indokolt, ha ezt a készítményt olyan nőknél alkalmazzák, akiknél endometriosis miatt végeztek hysterectomiát, különösen akkor, ha ismert, hogy reziduális endometriosis áll fenn, mivel az intravaginalis praszteront nem vizsgálták endometriosisban szenvedő nőknél.

  A praszteron ösztrogénvegyületekké alakul át. A következő kockázatokat a szisztémás hormonpótló kezelésekkel hozták összefüggésbe, és csak kisebb mértékben vonatkoznak a hüvelyi alkalmazásra szánt ösztrogénkészítményekre, amelyeknél a szisztémás ösztrogénexpozíció a normális

  postmenopausalis tartományban van. Ugyanakkor a készítmény hosszú távú vagy ismételt alkalmazásakor mérlegelni kell ezeket.

  Emlőrák

  Az átfogó bizonyítékok az emlőrák fokozott kockázatára utalnak a kombinált ösztrogén-progesztogén hormonpótló kezelést, és valószínűleg a csak ösztrogént tartalmazó, szisztémás hormonpótló kezelést kapó nőknél, amely függ a hormonpótló kezelés időtartamától. A többletkockázat néhány éves alkalmazás után válik nyilvánvalóvá, azonban a kezelés leállítását követően néhány (legfeljebb öt) éven belül visszatér a kiindulási értékre.

  Az Intrarosa-t nem vizsgálták jelenleg vagy korábban emlőrákban szenvedő nőknél. Egy emlőrákos esetről tettek jelentést az 52. héten 1196, 6,5 mg-os dózist kapott nő közül, amely a hasonló korú átlagpopulációban megfigyelt előfordulási gyakoriság alatt van.

  Petefészekrák

  A petefészekrák sokkal ritkább, mint az emlőrák.

  Egy nagy metaanalízisből származó epidemiológiai bizonyítékok enyhén megemelkedett kockázatra utalnak azoknál a nőknél, akiknél csak ösztrogént tartalmazó, szisztémás hormonpótló kezelést alkalmaznak. Az emelkedett kockázat 5 éve tartó alkalmazás után válik nyilvánvalóvá, és a kezelés abbahagyását követően idővel csökken.

  Az Intrarosa-t nem vizsgálták jelenleg vagy korábban petefészekrákban szenvedő nőknél. Egy petefészekrákos esetről tettek jelentést 1196, 6,5 mg-os dózist kapott nő közül, amely a hasonló korú átlagpopulációban megfigyelt előfordulási gyakoriság alatt van. Megjegyzendő, hogy ennél az esetnél a betegség fennállt a kezelés megkezdése előtt, és a beteg BRCA1-mutáció-hordozó volt.

  Kóros Papanicolaou-teszt

  Az Intrarosa-t nem vizsgálták kóros (nem meghatározott jelentőségű atípusos laphámsejtek (Atypical Squamous Cells of Undetermined Significance, ASCUS)) vagy súlyosabb Papanicolaou-tesztet mutató nőknél. ASCUS-nak vagy enyhe fokú intraepithelialis laphámeredetű léziónak (Low Grade Squamous Intraepithelial Lesion, LSIL) megfelelő, kóros Papanicolaou-teszt előfordulásáról tettek jelentést a

  6,5 mg-os dózissal kezelt nőknél („gyakori” gyakoriság).

  Vénás thromboembolia

  Az Intrarosa-t nem vizsgálták jelenleg vagy korábban vénás thromboemboliás betegségben szenvedő nőknél.

• A szisztémás hormonpótló kezelés 1,3-3-szoros kockázatot jelent a VTE, azaz mélyvénás thrombosis vagy tüdőembólia kialakulására. Egy ilyen esemény nagyobb valószínűséggel jelentkezik a hormonpótló kezelés első évében, mint később (lásd 4.8 pont).

• Ismert thrombophiliás állapot esetén a VTE kockázata fokozott, és a hormonpótló kezelés növelheti ezt a kockázatot. Ezért ezeknél a betegeknél a hormonpótló kezelés ellenjavallt (lásd 4.3 pont).

• A VTE általánosan ismert kockázati tényezői közé tartozik az ösztrogének alkalmazása, az idősebb életkor, a komolyabb műtéti beavatkozás, a tartós immobilizáció, a túlsúly

  (BMI > 30 kg/m²), a terhesség/gyermekágyi időszak, a szisztémás lupus erythematosus (SLE) és a rák. Nincs egyetértés a varicosus vénák lehetséges szerepéről a VTE vonatkozásában.

  Mint minden, műtéten átesett betegnél, profilaktikus intézkedéseket kell megfontolni a műtét után kialakuló VTE megelőzése céljából. Ha elektív műtét után tartós immobilizáció várható, a hormonpótló kezelést javasolt 4-6 héttel korábban felfüggeszteni. A kezelést csak a nőbeteg komplett mobilizációja után lehet újrakezdeni.

• Olyan betegek számára, akik egyéni anamnézisében nem szerepel VTE, de elsőfokú rokonnál, fiatal életkorban thrombosis alakult ki, felkínálható a szűrővizsgálat, annak korlátait illető,

  gondos felvilágosítást követően (csupán a thrombophiliás rendellenességek egy részét lehet

  szűréssel azonosítani).

  Ha olyan thrombophiliás rendellenességet azonosítanak, amely a családtagoknál thrombosisként jelenik meg, vagy ha a rendellenesség „súlyos” (például antithrombin-, protein S- vagy

  protein C-hiány, illetve a rendellenességek kombinációja), a hormonpótló kezelés ellenjavallt.

• Folyamatban lévő, tartós antikoaguláns-kezelés esetén a hormonpótló kezelés előnyeinek és

  kockázatainak gondos mérlegelése szükséges.

• Ha VTE alakul ki a kezelés megkezdése után, az Intrarosa alkalmazását fel kell függeszteni. Fel kell hívni a betegek figyelmét, hogy azonnal forduljanak kezelőorvosukhoz, ha bármilyen lehetséges thromboemboliás tünet (például a láb fájdalmas duzzanata, hirtelen mellkasi fájdalom, nehézlégzés) jelentkezik.

  A klinikai vizsgálatok során egy tüdőembóliás esetről tettek jelentést a 6,5 mg-os csoportban és egyről

  a placebocsoportban. Koszorúér-betegség/hypertonia

  Az Intrarosa-t nem vizsgálták a nem kontrollált hypertoniában (140/90 Hgmm feletti vérnyomás) és a

  cardiovascularis betegségben szenvedő nőknél. Klinikai vizsgálatokban hypertensio eseteit jelentették

  „nem gyakori” gyakorisággal, és hasonló előfordulási gyakoriságokat figyeltek meg mindkét csoportban (6,5 mg praszteron és placebo). A klinikai vizsgálatok során nem számoltak be koszorúér- betegség előfordulásáról.

  Ischaemiás stroke

  A csak ösztrogént tartalmazó szisztémás kezelés az ischaemiás stroke akár másfélszer magasabb kockázatával társul. A relatív kockázat nem változik az életkorral vagy a menopauza óta eltelt idővel. Ugyanakkor, mivel a stroke kiindulási kockázata erősen életkorfüggő, a stroke általános kockázata a hormonpótló kezelésben részesülő nőknél az életkorral növekszik (lásd 4.8 pont).

  Az Intrarosa-t nem vizsgálták jelenleg vagy korábban artériás thromboemboliás betegségben szenvedő nőknél. A klinikai vizsgálatok során nem számoltak be artériás thromboemboliás betegség előfordulásáról.

  A hormonpótló kezeléssel kapcsolatban megfigyelt, egyéb betegségek

• Az ösztrogének folyadék-visszatartást okozhatnak, ezért a szív- vagy veseműködési zavarban

  szenvedő betegek gondos felügyeletet igényelnek.

• A fennálló hypertriglyceridaemiát mutató nőket szorosan követni kell az ösztrogénpótló vagy hormonpótló kezelés alatt, mivel ilyenkor ritka esetekben a plazma-trigliceridszint nagyfokú növekedése által kiváltott pancreatitisről számoltak be az ösztrogénkezelés mellett.

• Az ösztrogének növelik a tiroxinkötő globulin (TBG) mennyiségét, ami az összes keringő pajzsmirigyhormon szintjének növekedéséhez vezet a fehérjéhez kötött jód (PBI), T4-szint (oszlop- vagy radioimmun-assay-vel) vagy T3-szint (radioimmun-assay-vel) mérése alapján. A T3-gyanta-felvétel csökken, ami a magasabb TBG-t tükrözi. A szabad T4 és szabad T3 koncentrációi változatlanok. Más kötőfehérjék, például a kortikoidkötő globulin (CBG) és a nemihormonkötő globulin (SHBG) szintje is emelkedhet a szérumban, ami ennek megfelelően a keringő kortikoszteroidok, illetve nemi szteroidok szintjének növekedéséhez vezet. A szabad vagy biológiailag aktív hormonok koncentrációi nem változnak. Egyéb plazmafehérjék szintje is növekedhet (angiotenzin/renin-szubsztrát, alfa-1-antitripszin, cöruloplazmin).

• A hormonpótló kezelés nem javítja a kognitív funkciót. Vannak bizonyítékok a valószínűsített dementia fokozott kockázatára azoknál a nőknél, akik 65 éves életkor felett kezdenek alkalmazni folyamatos, kombinált vagy csak ösztrogént tartalmazó hormonpótló kezelést.

  A klinikai vizsgálatok során az Intrarosa alkalmazása kapcsán ezen állapotok egyikét sem figyelték meg.

  A hüvelyi fertőzésben szenvedő nőknek megfelelő antimikrobiális kezelésben kell részesülniük az

  Intrarosa-kezelés megkezdése előtt.

  A segédanyagként jelen lévő szilárd zsír megolvadása miatt, amely hozzáadódik a kezelés következtében megnövekedett hüvelyi szekrécióhoz, hüvelyi váladékozás léphet fel, de emiatt nem kell megszakítani Intrarosa-kezelést (lásd 4.8 pont).

  Az Intrarosa latexből készült kondommal, pesszáriummal vagy méhszájsapkával való egyidejű

  alkalmazását kerülni kell, mivel a készítmény a gumi károsodását okozhatja.

  Az Intrarosa-t nem vizsgálták hormonális kezelés – hormonpótló kezelés (ösztrogének, monoterápiában vagy progesztogénekkel kombinációban) vagy androgénkezelés – alatt álló nőknél.

Szisztémás hormonpótló kezelés (csak ösztrogén vagy ösztrogén-progesztogén kombináció vagy androgén-kezelés) vagy vaginális ösztrogének egyidejű alkalmazását nem vizsgálták, ezért az nem javasolt.

Terhesség

Az Intrarosa nem javallt fogamzóképes korú, premenopausalis nőknél, beleértve a terhes nőket is.

Amennyiben az Intrarosa-kezelés során terhesség jön létre, a kezelést azonnal abba kell hagyni. Az

Intrarosa terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében nem áll rendelkezésre információ.

A reproduktív toxicitásra vonatkozóan nem végeztek állatkísérleteket (lásd 5.3 pont). Az emberekre gyakorolt potenciális kockázat nem ismert.

Szoptatás

A szoptatás ideje alatt nem javallt az Intrarosa alkalmazása. Termékenység

Az Intrarosa nem javallt fogamzóképes nőknél.

Az Intrarosa nem befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

A biztonságossági profil összefoglalása

A leggyakrabban megfigyelt mellékhatás a hüvelyi váladékozás volt. Ez a segédanyagként alkalmazott szilárd zsír megolvadása miatt jelentkezik, amely hozzáadódik a kezelés következtében várhatóan megnövekvő hüvelyi szekrécióhoz. Hüvelyi váladékozás jelentkezése esetén nem szükséges abbahagyni az Intrarosa-kezelést (lásd 4.4 pont).

A mellékhatások táblázatos listája

A klinikai vizsgálatok során a 6,5 mg praszteront tartalmazó hüvelykúppal kapcsolatban megfigyelt mellékhatásokat az alábbi, 1. táblázat tartalmazza.

1. táblázat: Klinikai vizsgálatok során 6,5 mg praszteront tartalmazó pesszárium alkalmazása mellett megfigyelt mellékhatások

   Szervrendszer (MedDRA)	Gyakori (≥1/100 – <1/10)	Nem gyakori (≥1/1000 –<1/100)
   Általános tünetek, azalkalmazás helyén fellépőreakciók	Az alkalmazás helyén fellépőváladékozás	-
   A nemi szervekkel és azemlőkkel kapcsolatosbetegségek és tünetek	Kóros Papanicolaou-teszt(főként ASCUS vagy LSIL)	Méhnyak-/méhtestpolipokEmlődaganat (jóindulatú)
   Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei	Testtömegingadozás	-

   Emlőrák kockázata

   • A több mint 5 évig kombinált ösztrogén-progesztogén kezelésben részesülő nőknél az emlőrák

     kialakulásának akár kétszeres kockázatról számoltak be.

   • A csak ösztrogént tartalmazó kezelést alkalmazók fokozott kockázata jelentősen kisebb, mint az ösztrogén-progesztogén kombináció esetén.

   • A kockázat szintje függ az alkalmazás időtartamától (lásd 4.4 pont).

   • A legnagyobb randomizált, placebokontrollos vizsgálat (WHI-vizsgálat) és a legnagyobb

     epidemiológiai vizsgálat (MWS) eredményei alább találhatók.

     Million Women Study (MWS) – Az emlőrák becsült többletkockázata 5 éves alkalmazás után

     Életkor- tartomány (év)	Többletesetek száma 1000, hormonpótló kezelést soha nem alkalmazó nőre vetítve,5 éves időtartam alatt*1	Kockázati arány és 95%-os CI#[konfidenciaintervallum]	Többletesetek száma 1000, hormonpótló kezelést alkalmazó nőre vetítve 5 év alatt(95%-os CI)
     		Csak ösztrogént tartalmazó hormonpótló kezelés
     50-65	9-12	1,2	1-2 (0-3)

     # Teljes kockázati arány. A kockázati arány nem állandó, hanem az alkalmazás időtartamának

     növekedésével párhuzamosan növekszik.

     Megjegyzés: Mivel az emlőrák háttér-incidenciája eltér az egyes EU-országokban, az emlőrák

     többleteseteinek száma is arányosan változni fog.

     USA WHI-vizsgálatok – Az emlőrák többletkockázata 5 éves alkalmazás után

     Életkor-tartomány (év)	Incidencia 1000 nőrevetítve a placebokaron, 5 év alatt	Kockázati arány és 95%-os CI	Többletesetek száma 1000, hormonpótló kezelést alkalmazónőre vetítve 5 év alatt (95%-os CI)
     		CEE csak ösztrogén
     50-79	21	0,8 (0,7 – 1,0)	-4 (-6 – 0)*2

     Petefészekrák

     A csak ösztrogént tartalmazó vagy a kombinált ösztrogén-progesztogén hormonpótló kezelés alkalmazása a petefészekrák diagnózisának fokozott kockázatával járt (lásd 4.4 pont).

     52 epidemiológiai vizsgálat metaanalízise a petefészekrák megnövekedett kockázatáról számolt be azoknál a nőknél, akik épp akkor hormonpótló kezelésben részesültek, azokhoz a nőkhöz képest, akik soha nem kaptak hormonpótló kezelést (RR: 1,43, 95%-os CI 1,31–1,56). Az 5 évig hormonpótló

     1 * A fejlett országokban tapasztalható kiindulási incidencia alapján

     2 * WHI-vizsgálat olyan, hysterectomián átesett nőkkel, akik nem mutatták az emlőrák fokozott kockázatát.

     kezelést kapó, 50–54 éves nőknél ez 2000 kezelt nőre számítva körülbelül 1 további esetet eredményez. Az 50–54 éves, hormonpótló kezelést nem kapó nőknél 2000-ből körülbelül 2 nőnél diagnosztizálnak petefészekrákot egy 5 éves időszak alatt.

     Vénás thromboembolia kockázata

     A hormonpótló kezelés 1,3-3-szoros relatív kockázatot jelent a VTE, azaz mélyvénás thrombosis vagy tüdőembólia kialakulására. Egy ilyen esemény nagyobb valószínűséggel jelentkezik a hormonpótló kezelés első évében (lásd 4.4 pont). A WHI-vizsgálatok eredményei az alábbiakban kerülnek ismertetésre:

     WHI-vizsgálatok – A VTE többletkockázata 5 éves alkalmazás után

     Életkortartomány (év)	Incidencia1000 nőre vetítve aplacebokaron, 5 év alatt	Kockázati arány és 95%-os CI	Többletesetek száma 1000, hormonpótló kezelést alkalmazó nőrevetítve
     Szájon át alkalmazott ösztrogén-monoterápia*3
     50-59	7	1,2 (0,6 – 2,4)	1 (-3 – 10)

     Koszorúér-betegség kockázata

   • A koszorúér-betegség kockázata kismértékben emelkedett a kombinált ösztrogén-progesztogén

     hormonpótló kezelésben részesülő, 60 év feletti nőknél (lásd 4.4 pont).

     Ischaemiás stroke kockázata

   • A csak ösztrogént tartalmazó kezelés, illetve az ösztrogén-progesztogén kezelés az ischaemiás stroke akár másfélszer magasabb relatív kockázatával társul. A vérzéses stroke kockázata nem növekszik a hormonpótló kezelés alkalmazása alatt.

   • A relatív kockázat nem függ az életkortól vagy az alkalmazás időtartamától, azonban mivel a stroke kiindulási kockázata erősen életkorfüggő, a stroke általános kockázata a hormonpótló kezelésben részesülő nőknél az életkorral növekszik, lásd 4.4 pont.

     WHI-vizsgálatok kombinálva – Az ischaemiás stroke*4 többletkockázata 5 éves alkalmazás után

     Életkortartomány (év)	Incidencia1000 nőre vetítve aplacebokaron, 5 év alatt	Kockázati arány és 95%-os CI	Többletesetek száma 1000, hormonpótló kezelést alkalmazó nőrevetítve, 5 év alatt
     50-59	8	1,3 (1,1-1,6)	3 (1-5)

     Egyéb mellékhatásokról is beszámoltak az ösztrogén-progesztogén kezelés kapcsán:

     • Húgyhólyagbetegség

     • A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei: chloasma, erythema multiforme, erythema nodosum, vascularis purpura.

     • Valószínű dementia 65 éves kor felett (lásd 4.4 pont).

     Feltételezett mellékhatások bejelentése

     A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

     3 *Hysterectomián átesett nőkkel végzett vizsgálat

     4 *Nem tettek különbséget az ischaemiás és a vérzéses stroke között.

Túladagolás esetén hüvelyöblítés ajánlott.