Gyógyszerek gyorsabb keresése. Próbálja ki az interakcióellenőrzőt.
Gyógyszerek gyorsabb keresése. Próbálja ki az interakcióellenőrzőt.
Bejelentkezés
Regisztráció
Gyógyszerek

INTRAROSA 6,5 MG HÜVELYKÚP

Felírási információ

Biztosítási lista

A termék nem szerepel a listán.

Kibocsátási információk

Nincs adat.

Vényköteles korlátozás

Szakorvosi/kórházi diagnózist követően folyamatos szakorvosi ellenőrzés mellett alkalmazható gyógyszerkészítmény

Térítési korlátozás

Nincs adat.
Interakciók listája
Felvétel az interakciók közé

Kölcsönhatások a következőkkel

Élelmiszer
Növények
Étrend-kiegészítők
Szokások

Felhasználási korlátok

Vese
Hepatikus
Terhesség
Szoptatás

Egyéb információk

Gyógyszer neve

INTRAROSA 6,5 MG HÜVELYKÚP

Összetétel

Nincs adat.

A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)

Endoceutics S.A.
Drugs app phone

Használja a Mediately alkalmazást

Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.

Beolvasás a telefon kamerájával.
4.9

Több mint 36k értékelések

Használja a Mediately alkalmazást

Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.

4,9 csillag, több mint 20k értékelés

SmPC - INTRAROSA 6,5 MG

Javallatok

Az Intrarosa közepesen súlyos, illetve súlyos tüneteket mutató, postmenopausában lévő nők vulva- és vaginaatrophiájának kezelésére javallott.

Adagolás

Adagolás

Az ajánlott adag 6,5 mg praszteron (egy hüvelykúp) naponta egyszer, lefekvéskor alkalmazva.

A postmenopausalis tünetek kezelésére az Intrarosa alkalmazása csak olyan tünetek esetén kezdhető meg, amelyek negatívan befolyásolják az életminőséget. Minden esetben a kockázatok és előnyök alapos felmérése szükséges legalább 6 havonta, és az Intrarosa alkalmazását csak addig szabad folytatni, amíg az előny meghaladja a kockázatot.

Ha egy adag kimaradt, a lehető leghamarabb pótolni kell, amint azt a beteg észreveszi. Ha azonban a következő adag kevesebb mint 8 órán belül esedékes, a betegnek ki kell hagynia az elfelejtett hüvelykúpot. Nem szabad két hüvelykúpot alkalmazni az elfelejtett adag pótlása céljából.

Különleges betegcsoportok

Idősek

Idős nőknél nem szükséges a dózis módosítása.

Vese- és/vagy májkárosodás

Mivel az Intrarosa lokálisan hat a hüvelyben, nem szükséges a dózis módosítása vese- vagy májkárosodásban, illetve bármilyen más szisztémás rendellenességben vagy betegségben szenvedő, postmenopausában lévő nőknél.

Gyermekek és serdülők

Az Intrarosa-nak lánygyermekeknél semmilyen korosztályban nincs javallata a menopauza miatti vulva- és vaginaatrophia kezelésére vonatkozóan.

Az alkalmazás módja

Hüvelyi alkalmazásra

Az Intrarosa ujjal vagy a csomagolásban található applikátorral vezethető be a hüvelybe.

A hüvelykúpot csak addig szabad bevezetni a hüvelybe, ameddig az kényelmesen, erőltetés nélkül

lehetséges.

Amennyiben applikátorral történik a bevezetés, a következő lépéseket kell követni:

  1. Használat előtt az applikátort aktiválni kell (a dugattyú hátrahúzásával).

  2. A hüvelykúp lapos végét az aktivált applikátor nyitott végébe kell helyezni.

  3. Az applikátort a hüvelybe kell vezetni – egészen addig, ameddig az kényelmesen, erőltetés

    nélkül lehetséges.

  4. Az applikátor dugattyúját meg kell nyomni, így az elengedi a hüvelykúpot.

  5. Ezt követően az applikátort vissza kell húzni és szétszerelni, az applikátor két darabját 30 másodpercig folyó vízben leöblíteni, majd papírtörölközővel szárazra törölni, és összeszerelni. Az applikátor a következő használatig tiszta helyen tartandó.

  6. Egy hét használat után minden (addig használt) applikátort ki kell dobni (két további applikátor található a csomagolásban).

Ellenjavallatok

  • A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység;

  • Nem tisztázott genitális vérzés;

  • Ismert, korábbi vagy feltételezett emlőrák;

  • Ismert vagy feltételezett, ösztrogéndependens, malignus tumorok (például endometrium carcinoma);

  • Kezeletlen endometrium hyperplasia;

  • Akut májbetegség, vagy májbetegség a kórelőzményben, ha a májfunkciós vizsgálatok eredményei még nem normalizálódtak;

  • Korábbi vagy fennálló vénás thromboembolia (VTE) (mélyvénás thrombosis, tüdőembólia);

  • Ismert thrombophiliás betegségek (például protein C-, protein S- vagy antitrombin-hiány, lásd 4.4 pont);

  • Aktív, vagy a közelmúltban fennálló artériás thromboemboliás betegség (például angina, myocardialis infarctus);

  • Porphyria.

Figyelmeztetések

A postmenopausalis tünetek kezelésére az Intrarosa alkalmazása csak olyan tünetek esetén kezdhető meg, amelyek negatívan befolyásolják az életminőséget. Minden esetben a kockázatok és előnyök alapos felmérése szükséges legalább 6 havonta, és az Intrarosa alkalmazását csak addig szabad folytatni, amíg az előny meghaladja a kockázatot, az orvossal történt egyeztetést követően.

Orvosi vizsgálat/követés

Az Intrarosa alkalmazásának megkezdése előtt fel kell venni a teljes egyéni és családi anamnézist. A fizikális vizsgálatot (beleértve a kismedence és az emlő vizsgálatát is) ennek, valamint az ellenjavallatok és az alkalmazáshoz kapcsolódó különleges figyelmeztetések és óvintézkedések alapján, az orvos döntése szerint kell végezni. A kezelés alatt időszakos kontrollvizsgálatok javasoltak az adott nőbetegnél, megfelelő gyakorisággal és jelleggel. Fel kell hívni a nők figyelmét arra, hogy az emlőt érintő milyen elváltozásokkal kell orvosukhoz vagy a gondozást végző egészségügyi szakemberhez fordulniuk (lásd lent az „Emlőrák” pontban). Megfelelő vizsgálatokat, köztük

Papanicolaou-tesztet és vérnyomásmérést kell végezni a jelenleg elfogadott szűrési gyakorlatnak megfelelően, az egyén klinikai szükségleteire szabottan.

Felügyeletet igénylő állapotok

  • Ha az alábbi állapotok valamelyike fennáll, korábban előfordult és/vagy terhesség vagy korábbi hormonkezelés során súlyosbodott, a beteget szoros megfigyelés alatt kell tartani. Figyelembe kell venni, hogy ezek az állapotok visszatérhetnek vagy súlyosbodhatnak az Intrarosa-kezelés alatt, különösen az alábbiak:

    • Leiomyoma (myoma uteri) vagy endometriosis

    • Thromboemboliás kórképek kockázati tényezői (lásd alább)

    • Ösztrogéndependens tumorok kockázati tényezői, például első fokú rokonság az emlőrák

      esetén

    • Magas vérnyomás

    • Májbetegségek (például máj-adenoma)

    • Diabetes mellitus vascularis szövődménnyel vagy anélkül

    • Cholelithiasis

    • Migrén vagy (súlyos) fejfájás

    • Szisztémás lupus erythematosus

    • Endometrium hyperplasia a kórelőzményben (lásd alább)

    • Epilepsia

    • Asthma

    • Otosclerosis

      A kezelés azonnali leállításának indokai

      Fel kell függeszteni a kezelést, ha ellenjavallat merül fel, továbbá az alábbi helyzetekben:

      • Sárgaság vagy a májfunkció romlása

      • Jelentős vérnyomás-emelkedés

      • Újonnan fellépő, migrén típusú fejfájás

      • Terhesség

      Endometrium hyperplasia és carcinoma

  • Az ösztrogén a praszteron metabolitja. Intact uterusszal rendelkező nőknél az endometrium hyperplasia és carcinoma kockázata növekszik, ha exogén ösztrogéneket alkalmaznak hosszabb ideig. Nem jelentették endometrium hyperplasia előfordulását a klinikai vizsgálatok során az 52 hétig kezelt nőknél. Az Intrarosa-t nem vizsgálták endometrium hyperplasiában szenvedő nőknél.

  • A hüvelyi alkalmazásra szánt ösztrogénkészítmények mellett, amelyek esetében a szisztémás ösztrogénexpozíció a normális postmenopausalis tartományban van, nem ajánlott progesztogén adása.

  • A lokálisan, hüvelyi úton, hosszú távon alkalmazott praszteron endometriumra vonatkozó biztonságosságát egy évnél tovább nem vizsgálták. Ezért ismételt alkalmazás esetén a kezelés legalább évenkénti felülvizsgálata szükséges.

  • Ha a kezelés alatt bármikor vérzés vagy pecsételő vérzés jelentkezik, annak okát ki kell vizsgálni, amely magában foglalhatja az endometrium malignitás kizárását szolgáló endometrium-biopsziát is.

  • A nem ellensúlyozott ösztrogénstimuláció az endometriosis reziduális gócainak premalignus vagy malignus transzformációját okozhatja. Ezért elővigyázatosság indokolt, ha ezt a készítményt olyan nőknél alkalmazzák, akiknél endometriosis miatt végeztek hysterectomiát, különösen akkor, ha ismert, hogy reziduális endometriosis áll fenn, mivel az intravaginalis praszteront nem vizsgálták endometriosisban szenvedő nőknél.

    A praszteron ösztrogénvegyületekké alakul át. A következő kockázatokat a szisztémás hormonpótló kezelésekkel hozták összefüggésbe, és csak kisebb mértékben vonatkoznak a hüvelyi alkalmazásra szánt ösztrogénkészítményekre, amelyeknél a szisztémás ösztrogénexpozíció a normális

    postmenopausalis tartományban van. Ugyanakkor a készítmény hosszú távú vagy ismételt alkalmazásakor mérlegelni kell ezeket.

    Emlőrák

    Az átfogó bizonyítékok az emlőrák fokozott kockázatára utalnak a kombinált ösztrogén-progesztogén hormonpótló kezelést, és valószínűleg a csak ösztrogént tartalmazó, szisztémás hormonpótló kezelést kapó nőknél, amely függ a hormonpótló kezelés időtartamától. A többletkockázat néhány éves alkalmazás után válik nyilvánvalóvá, azonban a kezelés leállítását követően néhány (legfeljebb öt) éven belül visszatér a kiindulási értékre.

    Az Intrarosa-t nem vizsgálták jelenleg vagy korábban emlőrákban szenvedő nőknél. Egy emlőrákos esetről tettek jelentést az 52. héten 1196, 6,5 mg-os dózist kapott nő közül, amely a hasonló korú átlagpopulációban megfigyelt előfordulási gyakoriság alatt van.

    Petefészekrák

    A petefészekrák sokkal ritkább, mint az emlőrák.

    Egy nagy metaanalízisből származó epidemiológiai bizonyítékok enyhén megemelkedett kockázatra utalnak azoknál a nőknél, akiknél csak ösztrogént tartalmazó, szisztémás hormonpótló kezelést alkalmaznak. Az emelkedett kockázat 5 éve tartó alkalmazás után válik nyilvánvalóvá, és a kezelés abbahagyását követően idővel csökken.

    Az Intrarosa-t nem vizsgálták jelenleg vagy korábban petefészekrákban szenvedő nőknél. Egy petefészekrákos esetről tettek jelentést 1196, 6,5 mg-os dózist kapott nő közül, amely a hasonló korú átlagpopulációban megfigyelt előfordulási gyakoriság alatt van. Megjegyzendő, hogy ennél az esetnél a betegség fennállt a kezelés megkezdése előtt, és a beteg BRCA1-mutáció-hordozó volt.

    Kóros Papanicolaou-teszt

    Az Intrarosa-t nem vizsgálták kóros (nem meghatározott jelentőségű atípusos laphámsejtek (Atypical Squamous Cells of Undetermined Significance, ASCUS)) vagy súlyosabb Papanicolaou-tesztet mutató nőknél. ASCUS-nak vagy enyhe fokú intraepithelialis laphámeredetű léziónak (Low Grade Squamous Intraepithelial Lesion, LSIL) megfelelő, kóros Papanicolaou-teszt előfordulásáról tettek jelentést a

    6,5 mg-os dózissal kezelt nőknél („gyakori” gyakoriság).

    Vénás thromboembolia

    Az Intrarosa-t nem vizsgálták jelenleg vagy korábban vénás thromboemboliás betegségben szenvedő nőknél.

  • A szisztémás hormonpótló kezelés 1,3-3-szoros kockázatot jelent a VTE, azaz mélyvénás thrombosis vagy tüdőembólia kialakulására. Egy ilyen esemény nagyobb valószínűséggel jelentkezik a hormonpótló kezelés első évében, mint később (lásd 4.8 pont).

  • Ismert thrombophiliás állapot esetén a VTE kockázata fokozott, és a hormonpótló kezelés növelheti ezt a kockázatot. Ezért ezeknél a betegeknél a hormonpótló kezelés ellenjavallt (lásd 4.3 pont).

  • A VTE általánosan ismert kockázati tényezői közé tartozik az ösztrogének alkalmazása, az idősebb életkor, a komolyabb műtéti beavatkozás, a tartós immobilizáció, a túlsúly

    (BMI > 30 kg/m2), a terhesség/gyermekágyi időszak, a szisztémás lupus erythematosus (SLE) és a rák. Nincs egyetértés a varicosus vénák lehetséges szerepéről a VTE vonatkozásában.

    Mint minden, műtéten átesett betegnél, profilaktikus intézkedéseket kell megfontolni a műtét után kialakuló VTE megelőzése céljából. Ha elektív műtét után tartós immobilizáció várható, a hormonpótló kezelést javasolt 4-6 héttel korábban felfüggeszteni. A kezelést csak a nőbeteg komplett mobilizációja után lehet újrakezdeni.

  • Olyan betegek számára, akik egyéni anamnézisében nem szerepel VTE, de elsőfokú rokonnál, fiatal életkorban thrombosis alakult ki, felkínálható a szűrővizsgálat, annak korlátait illető,

    gondos felvilágosítást követően (csupán a thrombophiliás rendellenességek egy részét lehet

    szűréssel azonosítani).

    Ha olyan thrombophiliás rendellenességet azonosítanak, amely a családtagoknál thrombosisként jelenik meg, vagy ha a rendellenesség „súlyos” (például antithrombin-, protein S- vagy

    protein C-hiány, illetve a rendellenességek kombinációja), a hormonpótló kezelés ellenjavallt.

  • Folyamatban lévő, tartós antikoaguláns-kezelés esetén a hormonpótló kezelés előnyeinek és

    kockázatainak gondos mérlegelése szükséges.

  • Ha VTE alakul ki a kezelés megkezdése után, az Intrarosa alkalmazását fel kell függeszteni. Fel kell hívni a betegek figyelmét, hogy azonnal forduljanak kezelőorvosukhoz, ha bármilyen lehetséges thromboemboliás tünet (például a láb fájdalmas duzzanata, hirtelen mellkasi fájdalom, nehézlégzés) jelentkezik.

    A klinikai vizsgálatok során egy tüdőembóliás esetről tettek jelentést a 6,5 mg-os csoportban és egyről

    a placebocsoportban. Koszorúér-betegség/hypertonia

    Az Intrarosa-t nem vizsgálták a nem kontrollált hypertoniában (140/90 Hgmm feletti vérnyomás) és a

    cardiovascularis betegségben szenvedő nőknél. Klinikai vizsgálatokban hypertensio eseteit jelentették

    „nem gyakori” gyakorisággal, és hasonló előfordulási gyakoriságokat figyeltek meg mindkét csoportban (6,5 mg praszteron és placebo). A klinikai vizsgálatok során nem számoltak be koszorúér- betegség előfordulásáról.

    Ischaemiás stroke

    A csak ösztrogént tartalmazó szisztémás kezelés az ischaemiás stroke akár másfélszer magasabb kockázatával társul. A relatív kockázat nem változik az életkorral vagy a menopauza óta eltelt idővel. Ugyanakkor, mivel a stroke kiindulási kockázata erősen életkorfüggő, a stroke általános kockázata a hormonpótló kezelésben részesülő nőknél az életkorral növekszik (lásd 4.8 pont).

    Az Intrarosa-t nem vizsgálták jelenleg vagy korábban artériás thromboemboliás betegségben szenvedő nőknél. A klinikai vizsgálatok során nem számoltak be artériás thromboemboliás betegség előfordulásáról.

    A hormonpótló kezeléssel kapcsolatban megfigyelt, egyéb betegségek

  • Az ösztrogének folyadék-visszatartást okozhatnak, ezért a szív- vagy veseműködési zavarban

    szenvedő betegek gondos felügyeletet igényelnek.

  • A fennálló hypertriglyceridaemiát mutató nőket szorosan követni kell az ösztrogénpótló vagy hormonpótló kezelés alatt, mivel ilyenkor ritka esetekben a plazma-trigliceridszint nagyfokú növekedése által kiváltott pancreatitisről számoltak be az ösztrogénkezelés mellett.

  • Az ösztrogének növelik a tiroxinkötő globulin (TBG) mennyiségét, ami az összes keringő pajzsmirigyhormon szintjének növekedéséhez vezet a fehérjéhez kötött jód (PBI), T4-szint (oszlop- vagy radioimmun-assay-vel) vagy T3-szint (radioimmun-assay-vel) mérése alapján. A T3-gyanta-felvétel csökken, ami a magasabb TBG-t tükrözi. A szabad T4 és szabad T3 koncentrációi változatlanok. Más kötőfehérjék, például a kortikoidkötő globulin (CBG) és a nemihormonkötő globulin (SHBG) szintje is emelkedhet a szérumban, ami ennek megfelelően a keringő kortikoszteroidok, illetve nemi szteroidok szintjének növekedéséhez vezet. A szabad vagy biológiailag aktív hormonok koncentrációi nem változnak. Egyéb plazmafehérjék szintje is növekedhet (angiotenzin/renin-szubsztrát, alfa-1-antitripszin, cöruloplazmin).

  • A hormonpótló kezelés nem javítja a kognitív funkciót. Vannak bizonyítékok a valószínűsített dementia fokozott kockázatára azoknál a nőknél, akik 65 éves életkor felett kezdenek alkalmazni folyamatos, kombinált vagy csak ösztrogént tartalmazó hormonpótló kezelést.

    A klinikai vizsgálatok során az Intrarosa alkalmazása kapcsán ezen állapotok egyikét sem figyelték meg.

    A hüvelyi fertőzésben szenvedő nőknek megfelelő antimikrobiális kezelésben kell részesülniük az

    Intrarosa-kezelés megkezdése előtt.

    A segédanyagként jelen lévő szilárd zsír megolvadása miatt, amely hozzáadódik a kezelés következtében megnövekedett hüvelyi szekrécióhoz, hüvelyi váladékozás léphet fel, de emiatt nem kell megszakítani Intrarosa-kezelést (lásd 4.8 pont).

    Az Intrarosa latexből készült kondommal, pesszáriummal vagy méhszájsapkával való egyidejű

    alkalmazását kerülni kell, mivel a készítmény a gumi károsodását okozhatja.

    Az Intrarosa-t nem vizsgálták hormonális kezelés – hormonpótló kezelés (ösztrogének, monoterápiában vagy progesztogénekkel kombinációban) vagy androgénkezelés – alatt álló nőknél.

Interakciók

Interakciók listája
Felvétel az interakciók közé

Szisztémás hormonpótló kezelés (csak ösztrogén vagy ösztrogén-progesztogén kombináció vagy androgén-kezelés) vagy vaginális ösztrogének egyidejű alkalmazását nem vizsgálták, ezért az nem javasolt.

Terhesség

Terhesség

Az Intrarosa nem javallt fogamzóképes korú, premenopausalis nőknél, beleértve a terhes nőket is.

Amennyiben az Intrarosa-kezelés során terhesség jön létre, a kezelést azonnal abba kell hagyni. Az

Intrarosa terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében nem áll rendelkezésre információ.

A reproduktív toxicitásra vonatkozóan nem végeztek állatkísérleteket (lásd 5.3 pont). Az emberekre gyakorolt potenciális kockázat nem ismert.

Szoptatás

A szoptatás ideje alatt nem javallt az Intrarosa alkalmazása. Termékenység

Az Intrarosa nem javallt fogamzóképes nőknél.

Vezetés

Az Intrarosa nem befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

Mellékhatások

A biztonságossági profil összefoglalása

A leggyakrabban megfigyelt mellékhatás a hüvelyi váladékozás volt. Ez a segédanyagként alkalmazott szilárd zsír megolvadása miatt jelentkezik, amely hozzáadódik a kezelés következtében várhatóan megnövekvő hüvelyi szekrécióhoz. Hüvelyi váladékozás jelentkezése esetén nem szükséges abbahagyni az Intrarosa-kezelést (lásd 4.4 pont).

A mellékhatások táblázatos listája

A klinikai vizsgálatok során a 6,5 mg praszteront tartalmazó hüvelykúppal kapcsolatban megfigyelt mellékhatásokat az alábbi, 1. táblázat tartalmazza.

  1. táblázat: Klinikai vizsgálatok során 6,5 mg praszteront tartalmazó pesszárium alkalmazása mellett megfigyelt mellékhatások

    Szervrendszer (MedDRA) Gyakori (≥1/100 – <1/10) Nem gyakori (≥1/1000 –<1/100)
    Általános tünetek, azalkalmazás helyén fellépőreakciók Az alkalmazás helyén fellépőváladékozás -
    A nemi szervekkel és azemlőkkel kapcsolatosbetegségek és tünetek Kóros Papanicolaou-teszt(főként ASCUS vagy LSIL) Méhnyak-/méhtestpolipokEmlődaganat (jóindulatú)
    Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei Testtömegingadozás -

    Emlőrák kockázata

    • A több mint 5 évig kombinált ösztrogén-progesztogén kezelésben részesülő nőknél az emlőrák

      kialakulásának akár kétszeres kockázatról számoltak be.

    • A csak ösztrogént tartalmazó kezelést alkalmazók fokozott kockázata jelentősen kisebb, mint az ösztrogén-progesztogén kombináció esetén.

    • A kockázat szintje függ az alkalmazás időtartamától (lásd 4.4 pont).

    • A legnagyobb randomizált, placebokontrollos vizsgálat (WHI-vizsgálat) és a legnagyobb

      epidemiológiai vizsgálat (MWS) eredményei alább találhatók.

      Million Women Study (MWS) – Az emlőrák becsült többletkockázata 5 éves alkalmazás után

      Életkor- tartomány (év) Többletesetek száma 1000, hormonpótló kezelést soha nem alkalmazó nőre vetítve,5 éves időtartam alatt*1 Kockázati arány és 95%-os CI#[konfidenciaintervallum] Többletesetek száma 1000, hormonpótló kezelést alkalmazó nőre vetítve 5 év alatt(95%-os CI)
      Csak ösztrogént tartalmazó hormonpótló kezelés
      50-65 9-12 1,2 1-2 (0-3)

      # Teljes kockázati arány. A kockázati arány nem állandó, hanem az alkalmazás időtartamának

      növekedésével párhuzamosan növekszik.

      Megjegyzés: Mivel az emlőrák háttér-incidenciája eltér az egyes EU-országokban, az emlőrák

      többleteseteinek száma is arányosan változni fog.

      USA WHI-vizsgálatok – Az emlőrák többletkockázata 5 éves alkalmazás után

      Életkor-tartomány (év) Incidencia 1000 nőrevetítve a placebokaron, 5 év alatt Kockázati arány és 95%-os CI Többletesetek száma 1000, hormonpótló kezelést alkalmazónőre vetítve 5 év alatt (95%-os CI)
      CEE csak ösztrogén
      50-79 21 0,8 (0,7 – 1,0) -4 (-6 – 0)*2

      Petefészekrák

      A csak ösztrogént tartalmazó vagy a kombinált ösztrogén-progesztogén hormonpótló kezelés alkalmazása a petefészekrák diagnózisának fokozott kockázatával járt (lásd 4.4 pont).

      52 epidemiológiai vizsgálat metaanalízise a petefészekrák megnövekedett kockázatáról számolt be azoknál a nőknél, akik épp akkor hormonpótló kezelésben részesültek, azokhoz a nőkhöz képest, akik soha nem kaptak hormonpótló kezelést (RR: 1,43, 95%-os CI 1,31–1,56). Az 5 évig hormonpótló

      1 * A fejlett országokban tapasztalható kiindulási incidencia alapján

      2 * WHI-vizsgálat olyan, hysterectomián átesett nőkkel, akik nem mutatták az emlőrák fokozott kockázatát.

      kezelést kapó, 50–54 éves nőknél ez 2000 kezelt nőre számítva körülbelül 1 további esetet eredményez. Az 50–54 éves, hormonpótló kezelést nem kapó nőknél 2000-ből körülbelül 2 nőnél diagnosztizálnak petefészekrákot egy 5 éves időszak alatt.

      Vénás thromboembolia kockázata

      A hormonpótló kezelés 1,3-3-szoros relatív kockázatot jelent a VTE, azaz mélyvénás thrombosis vagy tüdőembólia kialakulására. Egy ilyen esemény nagyobb valószínűséggel jelentkezik a hormonpótló kezelés első évében (lásd 4.4 pont). A WHI-vizsgálatok eredményei az alábbiakban kerülnek ismertetésre:

      WHI-vizsgálatok – A VTE többletkockázata 5 éves alkalmazás után

      Életkortartomány (év) Incidencia1000 nőre vetítve aplacebokaron, 5 év alatt Kockázati arány és 95%-os CI Többletesetek száma 1000, hormonpótló kezelést alkalmazó nőrevetítve
      Szájon át alkalmazott ösztrogén-monoterápia*3
      50-59 7 1,2 (0,6 – 2,4) 1 (-3 – 10)

      Koszorúér-betegség kockázata

    • A koszorúér-betegség kockázata kismértékben emelkedett a kombinált ösztrogén-progesztogén

      hormonpótló kezelésben részesülő, 60 év feletti nőknél (lásd 4.4 pont).

      Ischaemiás stroke kockázata

    • A csak ösztrogént tartalmazó kezelés, illetve az ösztrogén-progesztogén kezelés az ischaemiás stroke akár másfélszer magasabb relatív kockázatával társul. A vérzéses stroke kockázata nem növekszik a hormonpótló kezelés alkalmazása alatt.

    • A relatív kockázat nem függ az életkortól vagy az alkalmazás időtartamától, azonban mivel a stroke kiindulási kockázata erősen életkorfüggő, a stroke általános kockázata a hormonpótló kezelésben részesülő nőknél az életkorral növekszik, lásd 4.4 pont.

      WHI-vizsgálatok kombinálva – Az ischaemiás stroke*4 többletkockázata 5 éves alkalmazás után

      Életkortartomány (év) Incidencia1000 nőre vetítve aplacebokaron, 5 év alatt Kockázati arány és 95%-os CI Többletesetek száma 1000, hormonpótló kezelést alkalmazó nőrevetítve, 5 év alatt
      50-59 8 1,3 (1,1-1,6) 3 (1-5)

      Egyéb mellékhatásokról is beszámoltak az ösztrogén-progesztogén kezelés kapcsán:

      • Húgyhólyagbetegség

      • A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei: chloasma, erythema multiforme, erythema nodosum, vascularis purpura.

      • Valószínű dementia 65 éves kor felett (lásd 4.4 pont).

      Feltételezett mellékhatások bejelentése

      A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

      3 *Hysterectomián átesett nőkkel végzett vizsgálat

      4 *Nem tettek különbséget az ischaemiás és a vérzéses stroke között.

Túladagolás

Túladagolás esetén hüvelyöblítés ajánlott.

Farmakológiai tulajdonságok - INTRAROSA 6,5 MG

Farmakodinamikai tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Egyéb nemi hormonok és a genitális rendszer modulátorai, ATC-kód: G03XX01.

Hatásmechanizmus

Az Intrarosa hatóanyaga a praszteron, azaz dehidroepiandroszteron (DHEA), amely biokémiailag és biológiailag azonos az endogén humán DHEA-val, egy szteroid prekurzorral, amely önmagában inaktív, és ösztrogénekké, illetve androgénekké alakul. Az Intrarosa ezért különbözik az ösztrogénkészítményektől, mivel androgén metabolitok is származnak belőle.

A superficialis és az intermedier sejtek számának ösztrogénmediált emelkedését, valamint a parabasalis sejtek számának csökkenését figyelték meg a hüvely nyálkahártyájában. Továbbá a hüvely pH-ja a normális tartomány irányába csökkent, ami elősegítette a normális baktériumflóra növekedését.

Klinikai hatásosság

Fiziológiai válaszok (objektív mérések)

A hatásossági adatokat két amerikai és egy kanadai, randomizált, kettős vak, placebokontrollos, multicentrikus, III. fázisú, kulcsfontosságú vizsgálatból (ERC-231/1. vizsgálat és ERC-238/2. vizsgálat) nyerték, amelyeket 40-80 éves (átlagéletkor 58,6 év az 1. vizsgálatban és 59,5 év a 2. vizsgálatban), vulva- és vaginaatrophiában (VVA) szenvedő, postmenopausában lévő nőknél végeztek. A vizsgálatok megkezdésekor ≤ 5,0% superficialis sejt volt a hüvelyi kenetben, > 5,0 volt a hüvelyi pH, és a VVA legzavaróbb tünetének a (közepes vagy súlyos) dyspareunia bizonyult. 12 hétig tartó, 6,5 mg-os praszteron-hüvelykúppal történő, naponkénti kezelést követően (n = 81 az

  1. vizsgálatban és n = 325 a 2. vizsgálatban) a változások a kiindulási helyzethez képest, a placebokezeléssel összehasonlítva (n = 77 az 1. vizsgálatban és n = 157 a 2. vizsgálatban) mindkét vizsgálatban jelentős javulást mutattak a három primer végpontban a placebóhoz képest, ezek nevezetesen a superficialis sejtek százalékos arányának emelkedése (p < 0,0001), a parabasalis sejtek százalékos arányának csökkenése (p < 0,0001), valamint a hüvelyi pH csökkenése (p < 0,0001) voltak.

    Tünetek (szubjektív értékelések)

    A legzavaróbb tünetet, a dyspareuniát (primer végpont) a vizsgálat kezdetekor, valamint a 12. héten értékelték az alábbi súlyossági fokozatok szerint: nincs = 0, enyhe = 1, közepes = 2, súlyos = 3. A

  2. táblázat bemutatja a legzavaróbb tünet, a dyspareunia súlyossági fokában 12 hét elteltével bekövetkezett átlagos változást, a kapcsolódó statisztikai próbákkal a placebóval szembeni különbségre vonatkozóan az 1. vizsgálatban (ERC-231), illetve a 2. vizsgálatban (ERC-238).

  1. táblázat: Elsődleges hatásossági analízis – A vizsgálat kezdetétől a 12. hétig a legzavaróbb tünet, a dyspareunia terén bekövetkezett változások (kezelni kívánt populáció [ITT]; az utolsó megfigyelési adat továbbvitelével [LOCF])

    Vizsgálat Dyspareunia
    Intrarosa 6,5 mg Placebo p-érték
    1. vizsgálat -1,27 -0,87 0,0132
    2. vizsgálat -1,42 -1,06 0,0002

    A 3. táblázat azoknak az alanyoknak a százalékos arányát mutatja, akik a vizsgálat kezdetétől a

    12. hétig változásról számoltak be a legzavaróbb tünetük, a dyspareunia terén. A „javulás”-t a súlyossági pontszám legalább 1 pontos csökkenéseként határozták meg. Az „enyhülés”-t a 12. hétre megszűnt vagy csak enyhén jelentkező tünetekként határozták meg. A „jelentős javulás”-t azokra a betegekre szűkítették, akiknél a legzavaróbb tünet a vizsgálat kezdetekor közepesen súlyos vagy súlyos volt, és a súlyos tünet enyhére változott, illetve akiknél a súlyos vagy közepesen súlyos tünet megszűnt.

  2. táblázat: A legzavaróbb tünet, a dyspareunia terén javulást, enyhülést vagy jelentős javulást mutató betegek százalékos aránya 12 hét Intrarosa-kezelést követően, placebóhoz képest (ITT, LOCF)

    Javulás Enyhülés Jelentős javulás
    Intrarosa Placebo Intrarosa Placebo Intrarosa Placebo
    1. vizsgálat(Intrarosa: n = 81) (Placebo: n = 77) 72,8%(p = 0,0565) 58,4% 58,0%(p = 0,0813) 44,2% 43,2%(p = 0,0821) 29,9%
    2. vizsgálat(Intrarosa: n = 325) (Placebo: n = 157) 80,3%(p = 0,0003) 65,0% 68,6%(p = 0,0003) 51,6% 47,1%(p = 0,0179) 35,7%

    Klinikai biztonságosság

    A két fő, III. fázisú, 12 hetes klinikai vizsgálat mellett egy egy évig tartó, nem összehasonlító, nyílt elrendezésű biztonságossági vizsgálatból is nyertek az Intrarosa-ra vonatkozó biztonságossági adatokat.

    Emlő- és petefészekrák eseteit jelentették az 52 hétig 6,5 mg praszteronnal kezelt nőknél (lásd

  3. 4 pont).

Kóros Papanicolaou-teszt, ASCUS vagy LSIL eseteiről számoltak be „gyakori” gyakorisággal az 52 hétig Intrarosa-val kezelt nőknél (lásd 4.4 pont).

Biztonságosság az endometrium szempontjából

Az 52 hetes Intrarosa-kezelést követően végzett, 389 értékelhető, vizsgálatvégi endometrium-biopszia alapján nem észleltek a biopsziás mintákban szövettani elváltozásokat.

Gyermekek és serdülők

Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek esetén minden korosztálynál eltekint az Intrarosa

vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségétől.

Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

A hüvelyi úton alkalmazott praszteron egy inaktív prekurzor, amely bejut a hüvely sejtjeibe, és a sejten belül sejtspecifikusan kis mennyiségű ösztrogénné, illetve androgénné alakul, az adott sejt által kifejezett enzimek szintjétől függően. A vulva- és vaginaatrophia tüneteire gyakorolt jótékony hatások a hüvelyben lévő ösztrogén- és androgénreceptorok aktiválása révén alakulnak ki.

Egy postmenopausában lévő nőknél végzett vizsgálatban az Intrarosa hüvelykúp napi egyszeri alkalmazása 7 napon keresztül átlagosan 4,4 ng/ml Cmax-ot, illetve 56,2 ng·óra/ml 0-24 órás görbealattiterület-eredményt (AUC0-24) hozott, amelyek szignifikánsan magasabbak voltak a placebóval kezelt csoport eredményeinél (4. táblázat; 1. ábra). A metabolitok, a tesztoszteron és az ösztradiol Cmax- és AUC0-24-értékei szintén enyhén magasabbak voltak az Intrarosa hüvelykúppal kezelt nőknél, mint a placebót kapóknál, de mind a postmenopausában lévő nőkre vonatkozó normálértékek között maradtak (< 10 pg ösztradiol/ml; < 0,26 ng tesztoszteron/ml) a validált tömegspektrometrián alapuló vizsgálatok mérési eredményei szerint a vizsgált minták és a referenciaértékek tekintetében egyaránt.

4. táblázat: A praszteronra, tesztoszteronra és ösztradiolra vonatkozó Cmax és AUC0-24

a placebo vagy Intrarosa napi alkalmazását követő 7. napon (átlag ± SD)

Placebo (N = 9) Intrarosa (N = 10)
Praszteron Cmax (ng/ml) 1,60 (±0,95) 4,42 (±1,49)
AUC0-24 (ng·h/ml) 24,82 (±14,31) 56,17 (±28,27)
Tesztoszteron Cmax (ng/ml) 0,12 (±0,04)1 0,15 (±0,05)
AUC0-24 (ng·h/ml) 2,58 (±0,94)1 2,79 (±0,94)
Ösztradiol Cmax (pg/ml) 3,33 (±1,31) 5,04 (±2,68)
AUC0-24 (pg·h/ml) 66,49 (±20,70) 96,93 (±52,06)

1 : N = 8

Placebo Intrarosa

ng/ml

ng/ml

pg/ml

A- Praszteron B- Tesztoszteron C- Ösztradiol (E2) Adagolás után eltelt idő (óra)

1. ábra: A praszteron (A), a tesztoszteron (B) és az ösztradiol (C) 24 órán keresztül mért szérumkoncentrációi a placebo vagy Intrarosa napi alkalmazását követő 7. napon (átlag ± SD)

Eloszlás

Az intravaginalis (exogén) praszteron főként lokális eloszlást mutat, azonban a szisztémás expozíció némi emelkedését figyelték meg, különösen a metabolitok tekintetében, ám az értékek a normális tartományban maradtak.

Biotranszformáció

Az exogén praszteron az endogén praszteronnal megegyező módon metabolizálódik. A szisztémás

metabolizmust specifikusan ennél az alkalmazásnál nem vizsgálták. Elimináció

A szisztémás eliminációt specifikusan ennél az alkalmazásnál nem vizsgálták.

Webes hivatkozások

Csomagolás és ár

28x buborékcsomagolásban +6 applikátor
Ár
-
Költségmegosztás
-

Biztosítási lista

A csomagolás nincs feltüntetve.

Források

Párhuzamosságok

Drugs app phone

Használja a Mediately alkalmazást

Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.

Beolvasás a telefon kamerájával.
4.9

Több mint 36k értékelések

Használja a Mediately alkalmazást

Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.

4.9

Több mint 36k értékelések

Letöltés
Sütiket használunk A sütik segítenek nekünk abban, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújtsuk weboldalunkon. Weboldalunk használatával Ön hozzájárul a sütik használatához. A sütik használatáról a süti-szabályzatunkban olvashat bővebben.