Az Apranax Dolo különböző eredetű enyhe és közepesen erős fájdalmak rövid távú kezelésére javallt, mint pl.:

• fejfájás;

• fogfájás;

• izomfájdalom;

• ízületi fájdalom;

• hátfájás;

• dysmenorrhoea.

Az Apranax Dolo alkalmazható a megfázáshoz vagy influenzához társuló láz csökkentésére és a fájdalmak tüneti enyhítésére.

Az Apranax Dolo felnőtteknél és 16évesnél idősebb serdülőknél alkalmazható.

Adagolás

A nemkívánatos hatások előfordulása minimalizálható, ha a tünetek kezeléséhez szükséges legalacsonyabb dózist a legrövidebb ideig alkalmazzák (lásd 4.4pont).

Felnőttek és 16évesnél idősebb serdülők

Egy tabletta 8-12óránként. Néhány betegnél két tabletta mint kezdő dózis, majd az ezt követően 12órával adott egy tabletta fokozhatja a fájdalomcsillapító hatást.

A maximális napi dózis a 3tablettát (660mg) nem haladhatja meg.

Az Apranax Dolo legfeljebb 7napig szedhető fájdalomcsillapítási célból, és legfeljebb 3napig alkalmazható lázcsillapítóként.

Idősek

A nem-szteroid gyulladásgátló gyógyszerekkel (NSAID-okkal) szembeni nemkívánatos reakciók megnövekedett incidenciáját figyelték meg időseknél (65 évesnél idősebb betegek) – legfőképpen a gyomor-bél (GI) vérzését és perforációét, amelyek halállal végződhetnek. Az NSAID-terápia során a betegnél rendszeresen ellenőrizni kell, hogy kialakult-e GI vérzés.

A legkisebb hatásos dózist kell alkalmazni.

Óvatosság szükséges, ha naproxént nagy dózisban adnak idős betegeknek, mivel vannak arra utaló adatok, hogy ezeknél a betegeknél megnő a fehérjéhez nem kötött naproxén mennyisége.

A vizsgálatok szerint változatlan össz-plazmakoncentráció mellett a nem kötött naproxén plazmafrakciója emelkedik idős betegeknél. Ennek a naproxén adagolását érintő jelentősége nem ismert. Az időseknél alkalmazott többi gyógyszerhez hasonlóan, tanácsos a lehető legkisebb hatásos dózist alkalmazni.

A dózist az időseknél csökkenteni kell károsodott vesefunkció esetén (lásd 4.4pont).

Gyermekek és serdülők

Az Apranax Dolo alkalmazása nem javasolt 16év alatti serdülőknél és gyermekeknél.

A biztonságosságot nem igazolták ebben a betegcsoportban.

Vesekárosodás, májkárosodás vagy szívelégtelenség

Az alacsonyabb dózis alkalmazását kell mérlegelni vese-, májkárosodás és (vagy) szívelégtelenség esetén.

Májkárosodásban szenvedő betegek a naproxént csak orvosi felügyelet mellett szedhetik. Májkárosodás esetén a szabad naproxén plazmakoncentrációja megnő. Ennek a jelentősége nem ismert, de nagy dózisok szükségessége esetén óvatosság javasolt.

Krónikus alkoholos májbetegségben, és valószínűleg a cirrhosis egyéb formáiban is, csökken a naproxén össz-plazmakoncentrációja, míg a szabad naroxén plazmakoncentrációja nő. Ennek a naproxén adagolását érintő jelentősége nem ismert, de tanácsos a lehető legkisebb hatásos dózist alkalmazni.

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

Lehetőleg étkezés közben vagy étkezés után kell bevenni, egy pohár vízzel.

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

• Acetilszalicilsav vagy más NSAID szedését követően jelentkező asthma, urticaria vagy allergiás típusú reakció a kórelőzményben, a keresztallergia lehetősége miatt. Ezek a reakciók akár fatálisak is lehetnek. Ezeknél a betegeknél a naproxénre adott súlyos anafilaktoid reakciók jelentkeztek.

• Korábbi NSAID kezelés kapcsán fellépő gastrointestinalis vérzés vagy perforáció a kórelőzményben.

• Aktív vagy a kórtörténetben szereplő peptikus fekély és (vagy) vérzés (fekély vagy vérzés két vagy több igazolt esetben).

• Súlyos szívelégtelenség (lásd 4.4pont).

• Súlyos vesekárosodás (kreatinin-clearance <30ml/perc) vagy májkárosodás (lásd 4.4pont).

• A terhesség harmadik trimesztere (lásd 4.6pont).

A naproxén nem javasolt gastrointestinalis eredetű fájdalmak kezelésére.

Általános figyelmeztetések:

Kerülni kell az Apranax Dolo együttes alkalmazását egyéb NSAID-okkal, beleértve a szelektív ciklooxigenáz-2-gátlókat is (lásd 4.5 pont).

A nemkívánatos hatások kockázata a tünetek kezeléséhez szükséges legkisebb hatásos dózis lehető legrövidebb ideig történő alkalmazásával minimalizálható (lásd 4.2pont és gastrointestinalis és cardiovascularis kockázat, lent).

A naproxén gyulladáscsökkentő és lázcsillapító hatású, emiatt a fájdalom és a láz diagnosztikus szerepét csökkentheti.

Idősek:

Időseknél az NSAID-okkal szembeni nemkívánatos reakciók megnövekedett incidenciáját figyelték meg, különösen gastrointestinalis vérzést és perforációt, amely végzetes is lehet (lásd 4.2 pont).

Gastrointestinalis hatások:

Gastrointestinalis vérzés, fekély vagy perforáció – amely akár halálos is lehet – előfordulhat valamennyi NSAID-dal történő kezelés folyamán bármikor, figyelmeztető tünetekkel, súlyos gastrointestinalis eseménnyel az anamnézisben vagy anélkül is.

Bár a naproxén általában jól tolerálható, vannak gastrointestinalis vérzés előfordulására vonatkozó jelentések. Ezért azok a betegek, akiknek az anamnézisében gastrointestinalis betegség szerepel, a naproxént csak szigorú orvosi felügyelet mellett szedhetik.

A gastrointestinalis vérzés, fekélyképződés és perforáció kialakulásának kockázata növekszik az NSAID dózisának emelésével azoknál a betegeknél, akiknek a kórelőzményében fekélybetegség szerepel, különösen, ha az vérzéssel vagy perforációval szövődött (lásd 4.3pont), valamint időskorban. Ezen betegek kezelését a lehető legalacsonyabb dózissal kell kezdeni.

Ezen betegeknél, valamint azoknál, akik együttesen alacsony dózisú acetilszalicilsavat vagy egyéb gastrointestinalis kockázatot fokozó gyógyszert szednek, megfontolandó gyomorvédő készítményekkel (mint pl. mizoprosztol vagy protonpumpa-gátlók) történő kombinált kezelés (lásd 4.5 pont).

Azon betegeknek, akiknek a kórelőzményében gastrointestinalis toxicitás szerepel – különösen időseknél – jelenteniük kell minden szokatlan abdominalis tünetet (legfőképpen a gastrointestinalis vérzést) különösen a kezelés kezdeti szakaszában.

Óvatosság ajánlott azoknál a betegeknél, akik egyidejűleg olyan gyógyszereket szednek, melyek növelhetik a vérzés vagy fekélyképződés kialakulásának kockázatát – mint a szájon át szedhető kortikoszteroidok; antikoagulánsok, mint a warfarin; szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (SSRI-k, pl. paroxetin, citaloprám) vagy thrombocytaaggregáció-gátlók, mint az acetilszalicilsav és klopidogrél (lásd 4.5 pont).

A naproxén-kezelés alatt kialakuló gastrointestinalis vérzés vagy fekélyképződés esetén a kezelést le kell állítani.

Súlyos gastrointestinalis mellékhatások az NSAID kezelés során bármikor előfordulhatnak. A gastrointestinalis fekélyek vagy vérzés kialakulásának kockázata a kezelés időtartamával és a naproxén dózisával nő. A jelenleg rendelkezésre álló vizsgálati eredmények nem azonosítottak olyan betegcsoportot, akiknél nem áll fenn a peptikus fekély és vérzés kialakulásának kockázata. Azonban az idős és a legyengült betegek rosszabbul tolerálják a gastrointestinalis fekélyképződést vagy vérzést, mint a többi beteg. Az NSAID-okkal kapcsolatos súlyos gyomor-bél rendszeri események többsége ebben a betegcsoportban fordult elő.

NSAID-ok csak óvatosan alkalmazhatók azoknál a betegeknél, akiknek kórelőzményében gastrointestinalis betegség (colitis ulcerosa vagy Crohn-betegség) szerepel, mivel a betegség fellángolhat (lásd 4.8pont).

Cardiovascularis és cerebrovascularis hatások:

Megfelelő monitorozás és tanácsadás szükséges azoknál a betegeknél, akiknek a kórelőzményében hipertónia és (vagy) enyhe vagy közepesen súlyos szívelégtelenség szerepel, mivel folyadékretenció, hipertónia és ödéma előfordulását jelentették NSAID-terápia kapcsán.

Néhány naproxént szedő betegnél enyhe perifériás ödéma alakult ki. Bár nátriumretenciót nem jelentettek az anyagcsere-vizsgálatokban, lehetséges, hogy a problémás vagy károsodott szívműködésű betegeknél naproxén szedése esetén nagyobb lehet a kockázat.

Klinikai és epidemiológiai vizsgálatokból származó adatok szerint a coxibok és egyes NSAID-ok alkalmazása során (különösen nagy dózisok hosszú távú alkalmazása esetén) kismértékben fokozódhat az artériás thromboticus események (pl. myocardialis infarctus, stroke) kialakulásának kockázata. Bár az adatok szerint a naproxén (napi 1000mg) alkalmazása mellett kisebb a kockázat, némi kockázat azonban nem zárható ki. Nem áll rendelkezésre elegendő adat a kis dózisú naproxén (naponta 220–660mg) hatásaira vonatkozóan, amiből egyértelmű következtetést lehetne levonni a lehetséges thrombosiskockázatot illetően.

A naproxén gyengítheti az acetilszalicilsav thrombocytaaggregációt gátló hatását. Az acetilszalicilsav-kezelésben részesülő betegeknek kezelőorvosuk tanácsát kell kérniük, ha naproxén-nátrium szedését tervezik (lásd 4.5 pont).

Károsodott szívműködésű betegek a naproxént csak fokozott óvatossággal és orvosi felügyelet mellett szedhetik.

Kezeletlen hipertónia, pangásos szívelégtelenség, igazolt ischaemiás szívbetegség, perifériás artériás betegség és (vagy) cerebrovascularis megbetegedés esetén a naproxén csak gondos mérlegelés után alkalmazható.

Vesére gyakorolt hatások

A naproxénnel kapcsolatosan jelentettek vesekárosodást, veseelégtelenséget, akut interstitialis nephritist, haematuriát, proteinuriát, renalis papillaris necrosist és esetenként nephrosis szindrómát is.

A csökkent prosztaglandinszintézissel kapcsolatos veseelégtelenség

NSAID-ok alkalmazása dózisfüggő mértékben csökkentheti a prosztaglandinszintézist és veseelégtelenséget okozhat. Ennek nagyobb a kockázata azoknál a betegeknél, akik vesekárosodásban, májkárosodásban vagy szívműködési zavarban szenvednek, különösen hosszú távú kezelés esetén, valamint diuretikum szedése esetén, illetve időseknél. Figyelni kell a megfelelő diuresis biztosítására. Csökkent veseperfúzió esetén a naproxén-kezelés előtt és alatt is javasolt a vesefunkció monitorozása (lásd még 4.3pont).

Vesekárosodás

Mivel a naproxén nagyrészt (95%-ban) glomerulusfiltrációval a vizelettel ürül, különös óvatossággal kell alkalmazni vesekárosodásban szenvedő betegeknél, és a szérumkreatinin-szint és (vagy) a kreatinin-clearance rendszeres ellenőrzése javasolt. A naproxén nem alkalmazható, ha a kreatinin-clearance 30ml/perc-nél alacsonyabb.

A hemodialízis a nagyfokú fehérjekötődés miatt nem csökkenti a naproxén plazmakoncentrációját.

AZ NSAID-ok alkalmazása a vesefunkció romlását eredményezheti.

Egyes betegeknél a vesefunkciót a naproxén alkalmazása előtt és alatt is ellenőrizni kell, különösen a vese károsodott vérátáramlása, pl. extracelluláris volumenhiány esetén, májcirrhosisban, nátriumszegény diéta esetén, pangásos szívelégtelenségben és fennálló vesebetegség esetén. Néhány idős beteg, akiknél károsodott vesefunkcióra lehet számítani, valamint a diuretikumot szedő betegek szintén ebbe a kategóriába tartozhatnak. Ezeknél a betegeknél a napi adag csökkentését mérlegelni kell, hogy a naproxén-metabolitok akkumulációját elkerüljék.

Májkárosodás

A többi nem-szteroid gyulladáscsökkentőhöz hasonlóan egy vagy több májfunkciós érték emelkedése előfordulhat. Az eltérések inkább túlérzékenység, mint toxicitás következményei lehetnek. Súlyos májreakciók, többek között sárgaság és (néhány esetben fatális) hepatitis előfordulását jelentették ezzel a szerrel és más, nem-szteroid gyulladáscsökkentőkkel kapcsolatban is. Jelentettek keresztreakciót is.

A krónikus alkoholos májbetegség – és esetlegesen a cirrhosis más formái – csökkentik a naproxén teljes plazmakoncentrációját, azonban a nem kötött naproxén plazmakoncentrációja megnő. E megállapítás klinikai következményei nem ismertek, azonban észszerű lépés ilyen betegeknél a legkisebb hatásos dózist alkalmazni (lásd 4.2 pont).

Hematológiai hatások

A naproxén csökkenti a thrombocytaszámot, és megnyújtja a vérzési időt. Erre a hatásra gondolni kell a vérzési idő meghatározásakor.

Véralvadási zavarban szenvedő vagy a hemostasist befolyásoló gyógyszeres kezelésben részesülő betegeket megfigyelés alatt kell tartani naproxén-tartalmú gyógyszer alkalmazása esetén.

A magas vérzéskockázatú, valamint a teljes antikoaguláns kezelést (pl. kumarinszármazékot vagy heparinszármazékot) kapó betegeknél fokozódhat a vérzés kockázata naproxén-tartalmú készítmény egyidejű adásakor. Ebben az esetben fel kell mérni az előnyöket a kockázatokkal szemben.

Légzési rendellenességek

Óvatosság szükséges, ha a készítményt olyan betegeknek adják, akik asthma bronchialéban szenvednek, vagy asthma szerepel a kórtörténetükben, mivel a jelentések szerint az NSAID-ok bronchospasmust válthatnak ki ezeknél a betegeknél.

Anafilaxiás (anafilaktoid) reakciók:

Az arra fogékony személyeknél túlérzékenységi reakciók jelentkezhetnek. Anafilaxiás (anafilaktoid) reakciók jelentkezhetnek olyan betegeknél is, akik kórelőzményében nem szerepel túlérzékenység, és olyanoknál is, akiknél a túlérzékenység acetilszalicilsav és más nem-szteroid gyulladáscsökkentők vagy naproxén-tartalmú gyógyszerek alkamazásakor jelentkezett. Előfordulhat olyanoknál is, akiknek a kórtörténetében angioödéma, bronchospasticus reaktivitás (pl. asthma), rhinitis és orrpolipok, allergiás betegség, krónikus légzési rendellenességek vagy acetilszalicilsav-túlérzékenység szerepelnek. Ez naproxénre vagy más NSAID-ra (pl. bőrreakciók, pruritus, bőrkiütés alapján) igazoltan allergiás betegekre is érvényes. Az anafilaktoid reakciók, úgymint az anafilaxia, fatális kimenetelűek is lehetnek.

Szteroidok

A szteroidot szedő betegek csak szoros orvosi ellenőrzés mellett szedhetnek naproxént. Ha a szteroid adagolását leállítják vagy a dózisát csökkentik a kezelés alatt: a szteroid dózisát lassan kell csökkenteni, és a betegnél szorosan kell monitorozni a mellékhatások jelentkezését, beleértve a mellékvesekéreg-elégtelenséget és az arthritis tüneteinek exacerbatióját.

Szemészeti hatások:

A klinikai vizsgálatok nem utaltak arra, hogy a naproxén-kezelésnek szemészeti hatásai lennének. Ritkán NSAID-okkal, így naproxénnel kezelt betegeknél papillitist, retrobulbaris neuritis opticát és papillaödémát jelentettek, ok–okozati viszonyt azonban nem sikerült igazolni. A fentiek miatt szemészeti vizsgálatot kell végezni, amennyiben a naproxén-tartalmú készítménnyel kezelt betegnél látászavar alakul ki.

Bőrreakciók:

Súlyos bőrreakciókról, köztük esetleg végzetes kimenetelű vagy életveszélyes betegségek (exfoliativ dermatitis, Stevens–Johnson-szindróma, toxikus epidermalis necrolysis, valamint eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció [DRESS]) kialakulásáról számoltak be NSAID-ok alkalmazásával kapcsolatban (lásd 4.8 pont). Úgy tűnik, hogy a betegeknél ezen reakciók kockázata a kezelés kezdetén a legnagyobb: a tünetek megjelenése az esetek többségében a kezelés első hónapja alatt történt. A naproxén-kezelést véglegesen le kell állítani a bőrkiütések vagy a túlérzékenység más jeleinek első jelentkezése esetén.

Szisztémás lupus erythematosus (SLE) és kevert kötőszöveti betegség

SLE és kevert kötőszöveti betegségben szenvedők esetében az aszeptikus meningitis kockázata fokozott lehet (lásd 4.8pont).

Figyelmeztetés a női termékenységgel kapcsolatban:

A naproxén alkalmazása csökkentheti a női termékenységet, és nem javasolt, amennyiben a nő terhességet tervez (lásd 4.6pont).

Mérlegelni kell a naproxén-kezelés leállítását azoknál a nőknél, akiknél fogamzási nehézség jelentkezik, vagy akiket infertilitás miatt vizsgálnak.

Kombinálás más NSAID-okkal

A naproxén-tartalmú készítmények kombinálása más NSAID-dal (mint ibuprofén, szelektív ciklooxigenáz-2-inhibitorok vagy acetilszalicilsav) nem javasolt, mert az NSAID-okhoz kapcsolódó súlyos mellékhatások kockázata kumulálódik.

Laboratóriumi vizsgálati eredményekre gyakorolt hatások:

Mellékvesekéregfunkció-vizsgálat elvégzése előtt 48órával a naproxén-kezelést le kell állítani. A naproxén befolyásolhat a vizeletből történő 5-hidroxi-indolecetsav-meghatározását célzó bizonyos vizsgálatokat is.

A naproxén csak akkor alkalmazható más gyógyszerekkel együtt, ha azt a kezelőorvos vagy a gyógyszerész javasolja.

A felsorolt gyógyszerek és a naproxén együttes alkalmazása óvatosságot igényel, mert egyes betegeknél kölcsönhatások kialakulását jelentették.

Gyógyszer–gyógyszer interakciók:

Egyéb analgetikumok, a szelektív ciklooxigenáz-2-inhibitorokat (pl. celekoxib) is beleértve

Kerülni kell két vagy több NSAID (az acetilszalicilsavat is beleértve) egyidejű alkalmazását, mert ez fokozhatja a mellékhatások kialakulásának kockázatát (lásd 4.4pont).

Vérnyomáscsökkentők:

A vérnyomáscsökkentő hatás gyengülhet a renalis prosztaglandinszintézis gátlása miatt. Naproxén és diuretikumok, továbbá ACE-gátlók, vagy angiotenzinII-receptor-blokkolók egyidejű alkalmazása súlyosbíthatja a vesekárosodást.

Vízhajtók:

A diuretikus hatás csökkenhet. Leírták, hogy a furoszemid natriureticus hatását az NSAID-ok egy része gátolja. A diuretikumok fokozhatják az NSAID-ok által okozott nephrotoxicitás kockázatát.

Szívglikozidok:

Az NSAID-ok súlyosbíthatják a szívelégtelenséget, csökkenthetik a glomerulusfiltrációt, és növelhetik a plazma glikozidszintjét.

Lítium:

A plazma lítiumkoncentrációja nőhet a lítium csökkent eliminációja következtében.

Metotrexát:

A metotrexát-toxicitás fokozódhat a metotrexát csökkent eliminációja következtében.

Ciklosporin:

Fokozott a kockázat a nephrotoxicitás kialakulására.

Mifepriszton:

NSAID-okat a mifeperiszton alkalmazását követő 8-12 napban nem szabad alkalmazni, mivel csökkenthetik a mifepriszton hatását.

Kortikoszteroidok:

A gastrointestinalis fekélyképződés és vérzés kockázata nő (lásd 4.4 pont).

Antikoagulánsok és szulfonilureák:

Az NSAID-ok fokozhatják az antikoagulánsok, így a warfarin, acenokumarol és heparin hatását (lásd 4.4 pont).

Nem figyeltek meg kölcsönhatásokat a naproxénnel és antikoagulánsokkal vagy szulfonilureával végzett klinikai vizsgálatokban, azonban óvatosság szükséges, mert más típusú nem-szteroidokkal észleltek interakciót.

Thyrombocytaaggregáció-gátlók és SSRI-k:

A gyomor-bél vérzés kockázata nő (lásd 4.4 pont); ennélfogva egyidejű alkalmazásuk naproxénnel lehetőleg kerülendő.

Kinolonok:

Az állatkísérletes adatok azt mutatják, hogy az NSAID-ok fokozhatják a kinolonokkal kapcsolatos convulsiók kockázatát. NSAID-ot és kinolont (pl. ciprofloxacin) szedő betegeknél fokozott lehet a convulsio kialakulásának kockázata.

Probenecid:

A probenecid egyidejű alkalmazása a naproxén renalis tubuláris szekrécióját csökkenti, emelkedik a plazmakoncentráció, és hosszabb lesz a felezési idő.

Takrolimusz:

Nő a vesekárosodás valószínűsége, amikor NSAID-okat és takrolimuszt kombinációban alkalmaznak.

Zidovudin:

Fokozódik a hematológiai toxicitás előfordulása, ha NSAID-okat zidovudinnal kombinációban adnak. Bizonyítékok vannak arra, hogy nő az ízületi vérzések és haematomák előfordulása HIV-pozitív haemophyliás betegeknél, amikor zidovudint és ibuprofént együtt alkalmaznak.

Biszfoszfonátok:

A biszfoszfonátok és az NSAID-ok együttes alkalmazása fokozza a gyomornyálkahártya károsodásának kockázatát.

Antacidok és kolesztiramin:

Az egyidejűleg alkalmazott antacid és kolesztiramin lassíthatják a naproxén felszívódását, azonban annak mértékét nem befolyásolják. A naproxént legalább 1 órával a kolesztiramin bevétele előtt vagy legalább 4-6 órával a kolesztiramin bevétele után kell alkalmazni.

Alkohol:

Az alkoholfogyasztás fokozott nemkívánatos gastrointestinalis hatásokkal társulhat.

Acetilszalicilsav:

Klinikai farmakodinámiás adatok arra utalnak, hogy az egyidejűleg, több napon át alkalmazott naproxén gátolhatja a kis dózisban szedett acetilszalicilsav thrombocytaaktivitásra irányuló hatását, és ez a gátló hatás a naproxén-kezelés leállítása után akár több napon keresztül is fennmaradhat. A kölcsönhatás klinikai jelentősége nem ismert.

A naproxén erősen kötődik a plazmaproteinekhez, és amikor antikoagulánsokkal, hidantoinokkal, más NSAID-okkal, acetilszalicilsavval vagy magas fehérjekötődésű szulfonamidokkal együtt alkalmazzák, ezeknek a gyógyszereknek a túladagolása jöhet létre.

Azoknál a betegeknél, akik naproxént hidantoinnal, szulfonamiddal vagy szulfonilureával kombinációban kapnak, a dózis korrekciójára lehet szükség.

Interakció ételekkel

Az ételek késleltethetik a naproxén felszívódását, de annak mértékét nem befolyásolják.

A laboratóriumi vizsgálatok eredményeire gyakorolt hatás

Mellékvesekéregfunkció-vizsgálatok előtt 48 órával tanácsos abbahagyni a naproxén-kezelést, mert a 17-ketoszteroidok meghatározását befolyásolhatja. A naproxén befolyásolhatja az 5-hidroxi-indolecetsav meghatározását.

Terhesség

A prosztaglandinszintézis gátlása károsan befolyásolhatja a terhességet és/vagy az embrió, illetve a magzat fejlődését. Epidemiológiai vizsgálatok adatai arra utalnak, hogy a prosztaglandinszintézis-gátlók alkalmazása a terhesség korai szakaszában megnöveli a vetélés és a szívfejlődési rendellenességek kialakulásának kockázatát. A szívfejlődési rendellenességek kialakulásának abszolút kockázata kevesebb mint 1%-ról körülbelül 1,5%-ra emelkedett. A kockázat valószínűleg az alkalmazott dózissal és a kezelés időtartamával nő. Kimutatták, hogy állatoknál a prosztaglandinszintézis-gátlók alkalmazása növelte a beágyazódás előtti és utáni veszteséget és az embryofoetalis halálozást. Ráadásul, a különböző fejlődési rendellenességek, többek között a cardiovascularis rendellenességek incidenciájának növekedéséről számoltak be állatoknál a prosztaglandinszintézisgátlók organogenetikus időszak alatt történő alkalmazásakor. A terhesség 20. hetétől kezdődően az Apranax Dolo alkalmazása a magzati veseműködési zavarból eredő oligohydramniont okozhat. Ez röviddel a kezelés megkezdése után jelentkezhet, és a kezelés abbahagyása után általában reverzibilis. Ezen felül – a második trimeszterben végzett kezelést követően – ductus arteriosus-szűkületről is beszámoltak, mely a legtöbb esetben a kezelés leállítása után helyreállt. Emiatt a terhesség első és második trimeszterében az Apranax Dolo csak akkor adható, ha alkalmazása feltétlenül szükséges. Terhességet tervező nőknél, illetve a terhesség első és második trimeszterében a lehető legalacsonyabb dózist a lehető legrövidebb ideig kell alkalmazni. Megfontolandó az oligohydramnion és a ductus arteriosus-szűkület antenatalis monitorozása, ha a kezelés a 20. terhességi héttől több napon át történt. Az Apranax Dolo alkalmazását abba kell hagyni oligohydramnion vagy ductus arteriosus-szűkület észlelése esetén.

A terhesség harmadik trimeszterében alkalmazott bármely prosztaglandinszintézis-gátló a következő hatásokat fejtheti ki a magzatra:

• cardiopulmonalis toxicitás (a ductus arteriosus korai szűkületéhez/elzáródásához és pulmonalis hypertensióhoz vezethet),

• vesekárosodás (lásd fent).

A terhesség végén az anyára és az újszülöttre a következő hatásokat fejtheti ki:

• a vérzési idő esetleges meghosszabbodása, mely a thrombocytaaggregáció gátlására vezethető vissza, és ami már nagyon kis dózisok esetén is előfordulhat;

• gátolhatja a méh összehúzódását, ezáltal késleltetheti vagy elnyújthatja a vajúdást.

Következésképpen az Apranax Dolo ellenjavallt a terhesség harmadik trimeszterében (lásd 4.3 és 5.3 pont).

Szoptatás

A rendelkezésre álló, korlátozott számú vizsgálat szerint az NSAID‑ok nagyon kis koncentrációban jelennek meg az anyatejben. A naproxén/NSAID-ok alkalmazását szoptatás alatt kerülni kell.

Termékenység

A ciklooxigenáz-/prosztaglandinszintézis-gátlókhoz hasonlóan a naproxén is csökkentheti a nők termékenységét; alkalmazása nem javasolt olyan nők számára, akik teherbe kívánnak esni. Ez a hatás reverzibilis. Olyan nők esetében, akiknek nehézségeik vannak a teherbeeséssel, vagy akik meddőség miatti kivizsgálás alatt állnak, a naproxén-kezelés leállítását mérlegelni kell.

NSAID-ok szedését követően nemkívánatos hatásként jelentkezhet szédülés, álmosság, álmatlanság, fáradékonyság, depresszió és látászavarok. Amennyiben ilyen tünetek alakulnak ki, nem szabad gépjárművet vezetni, gépeket kezelni.

Gyomor-bél rendszer:

A leggyakrabban észlelt nemkívánatos események gastrointestinalis jellegűek. Peptikus fekély és perforáció, valamint GI vérzés fordulhat elő – ezek halállal végződhetnek, különösen az időseknél (lásd 4.4 pont). Hányinger, hányás, hasmenés, flatulentia, székrekedés, emésztési zavar, abdominalis fájdalom, melaena, haematemesis, a szájnyálkahártya kifekélyesedése fordulhat elő. Mindezeken felül a colitis ulcerosa és a Crohn-betegség akut fellángolásáról is beszámoltak a kezelés során (4.4 pont). Ritkábban gastritist figyeltek meg.

Ödéma, hipertónia és szívelégtelenség előfordulását jelentették NSAID kezeléssel összefüggésben.

A mellékhatások táblázatos felsorolása

A mellékhatások szervrendszer és gyakoriság szerint vannak felsorolva. A gyakoriság osztályozása következő egyezmény szerint: nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100 – <1/10); nem gyakori (≥1/1000 – <1/100); ritka (≥1/10000 – <1/1000); nagyon ritka (<1/10000); nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból a gyakoriság nem állapítható meg).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Tünetek

Fejfájás, hányinger, hányás, epigasztriális fájdalom, gastrointestinalis vérzés, ritkán hasmenés, dezorientáció, izgatottság, kóma, álmosság, szédülés, fülcsengés, ájulás, esetenként convulsiók. Súlyos mérgezés esetén veseelégtelenség és májkárosodás is kialakulhat.

Ritkán légzésdepresszió és kóma is bekövetkezhet NSAID-bevételt követően, de ez ritkán fordul elő.

Kezelés

A betegeket tünetileg kell kezelni.

A potenciálisan toxikus gyógyszermennyiség bevételét követő egy órán belül mérlegelni lehet aktív szén alkalmazását. Felnőtteknél a potenciálisan életveszélyes túladagolást követő egy órán belül mérlegelhető a gyomormosás is. Biztosítani kell a megfelelő vizelet-kiválasztást. A vese- és májműködést szorosan kell ellenőrizni. A betegeket a potenciálisan toxikus mennyiség bevételét követően legalább négy órán keresztül megfigyelés alatt kell tartani. Gyakori vagy hosszan tartó görcsrohamok esetén intravénás diazepám adható.

Az egyéb intézkedéseket a beteg klinikai állapota határozza meg.

A hemodialízis nem csökkenti a naproxén plazmakoncentrációját, mert a hatóanyag nagymértékben kötődik a plazmafehérjékhez. Azonban a hemodialízis mégis megfelelő eljárás lehet azoknál a betegeknél, akiknél a naproxén bevétele után veseelégtelenség alakult ki.