GRASTOFIL 48 MILLIÓ E/0,5 ML OLDATOS INJEKCIÓ/INFÚZIÓ ELŐRETÖLTÖTT FECSKENDŐBEN
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Kölcsönhatások a következőkkel
Felhasználási korlátok
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - GRASTOFIL 48
A Grastofil a neutropenia időtartamának és a lázas neutropenia előfordulásának csökkentésére javallott malignus betegség (a krónikus myeloid leukaemia és myelodysplasiás szindrómák kivételével) miatt szokásos citotoxikus kemoterápiával kezelt betegeknél, valamint a neutropenia időtartamának csökkentésére javallott myeloablativ terápiában, majd ezt követően csontvelő-átültetésben részesülő betegeknél, akiknél vélhetően fokozott a hosszan tartó, súlyos neutropenia kockázata.
A Grastofil biztonságossága és hatásossága hasonló a citotoxikus kemoterápiában részesülő felnőtteknél és gyermekeknél.
A Grastofil a perifériás vér progenitor sejtjeinek (PBPC) mobilizálására is javallott.
A Grastofil hosszú távú alkalmazása javallott a neutrofilszám emelésére és a fertőzésekhez kapcsolódó események előfordulásának, illetve időtartamának csökkentésére súlyos congenitalis, ciklikus vagy idiopátiás neutropeniában szenvedő, ≤ 0,5 x 109/l abszolút neutrofilszámmal (absolute neutrophil count – ANC) rendelkező gyermek vagy felnőtt betegeknél, akiknek a kórelőzményében súlyos vagy visszatérő fertőzések szerepelnek.
A Grastofil előrehaladott HIV-fertőzésben szenvedő betegeknél a tartós neutropenia (abszolút neutrofilszám 1,0 x 109/l vagy kevesebb) kezelésére javallott a bakteriális fertőzések kockázatának csökkentése érdekében, ha a neutropenia egyéb kezelési lehetőségei nem megfelelőek.
A Grastofil-kezelés kizárólag olyan onkológiai centrummal történő együttműködésben adható, ahol megfelelő tapasztalattal rendelkeznek a granulocyta-kolónia stimuláló faktorral (G-CSF) végzett kezelések, illetve a hematológia terén, és ahol megfelelő diagnosztikai lehetőségek állnak
A gyógyszerkészítmény forgalomba hozatali engedélye megszűnt
rendelkezésre. A mobilizáció és apheresis eljárásokat ezen a szakterületen bizonyítottan megfelelő tapasztalattal rendelkező onkológiai-hematológiai centrumokkal együttműködésben kell végrehajtani, ahol a haemopoetikus progenitor sejtek monitorozása korrekt módon elvégezhető.
Szokásos citotoxikus kemoterápia
Adagolás
A Grastofil ajánlott adagja 0,5 millió E/kg/nap (5 mikrogramm/kg/nap). A Grastofil első dózisa a citotoxikus kemoterápia után legalább 24 óra elteltével adható. Randomizált klinikai vizsgálatokban 230 mikrogramm/m2/nap (4,0-8,4 mikrogramm/kg/nap) subcutan beadott dózisokat alkalmaztak.
A Grastofil-t naponta kell adni mindaddig, amíg a neutrofilszám a várt mélyponti értékén túljutva vissza nem tér a normál tartományba. Szolid tumorok, lymphomák és lymphoid leukaemia szokásos kemoterápiáját követően várható, hogy ezeknek a feltételeknek a teljesüléséhez szükséges kezelési időtartam akár 14 nap is lehet. Akut myeloid leukaemia indukciós és konszolidáló kezelése után a kezelés időtartama az alkalmazott citotoxikus kemoterápia típusától, dózisától és adagolási rendjétől függően lényegesen hosszabb lehet (akár 38 nap is).
Citotoxikus kemoterápiában részesülő betegeknél tipikus jelenség, hogy a Grastofil-terápia megkezdése után 1-2 nappal a neutrofilszám átmenetileg emelkedik. A tartós terápiás válasz érdekében azonban a Grastofil adagolását mindaddig nem szabad abbahagyni, amíg a neutrofilszám a várt mélyponti értéken túl nem jut, és vissza nem tér a normál tartományba. Nem ajánlott a
Grastofil-terápiát idő előtt, a neutrofilszám várt mélypontjának elérését megelőzően abbahagyni.
Az alkalmazás módja
A Grastofil napontkénti subcutan injekció, vagy ugyancsak napontkénti intravénás infúzió formájában, 5% glükóz oldattal hígítva, 30 perc alatt alkalmazható (lásd 6.6 pont). A legtöbb esetben a subcutan beadási mód részesül előnyben. Egy egyszeri dózist alkalmazó vizsgálatból származó néhány bizonyíték arra utal, hogy az intravénás adagolás csökkentheti a hatástartamot. Ennek az eredménynek az ismételt dózisok alkalmazására vonatkozó klinikai jelentősége nem tisztázott. A beadás módja az adott beteg klinikai állapotától kell, hogy függjön.
Myeloablativ terápiát követően csontvelő átültetésben részesülő betegeknél
Adagolás
A Grastofil javasolt kezdő dózisa 1,0 millió E/kg/nap (10 mikrogramm/kg/nap). Az első adag Grastofil legalább 24 órával a citotoxikus kemoterápia után, és legalább 24 órával a csontvelő-injekció/infúzió után kell beadni.
Amint a neutrofilszám túljutott a mélyponti értéken, a Grastofil napi dózisát a neutrofil válaszhoz igazodva kell meghatározni, az alábbiak szerint:
| Abszolút neutrophilszám (ANC) | Grastofil dózis módosítása |
| ANC > 1,0 × 109/l három egymást követőnapon keresztül | Az adag 0,5 millió E/kg/nap(5 mikrogramm/kg/nap) dózisra csökkentendő |
| Ezt követően, ha az ANC > 1,0 × 109/l maradtovábbi három egymást követő napon át | A Grastofil-kezelést abba kell hagyni. |
| Amennyiben az ANC < 1,0 × 109/l értékre csökken a kezelési periódus alatt, a Grastofil adagját afenti lépéseknek megfelelően újra meg kell emelni. | |
| ANC = abszolút neutrophilszám | |
Az alkalmazás módja
A gyógyszerkészítmény forgalomba hozatali engedélye megszűnt
A Grastofil 30 perces vagy 24 órás intravénás injekcióban/infúzióban, vagy 24 órás folyamatos subcutan injekcióban/infúzióban adható. A Grastofil-t 20 ml 5% glükózoldatban kell hígítani (lásd 6.6 pont).
A perifériás vér progenitor sejtjeinek (PBPC-k) mobilizálására myelosupressiv vagy myeloablativ terápia után autológ PBPC transzplantáción áteső betegeknél
Adagolás
Az önmagában alkalmazott Grastofil PBPC mobilizáláshoz ajánlott adagja 1,0 millió E/kg/nap (10 mikrogramm/kg/nap) 5-7 egymást követő napon át. A leukapheresis időzítése: egy vagy két
leukapheresis az 5. és 6. napon gyakran elegendő. Egyéb körülmények között további leukapheresisek elvégzése válhat szükségessé. A Grastofil adagolását az utolsó leukapheresisig kell folytatni.
A Grastofil ajánlott adagja mieloszuppresszív kemoterápiát követő PBPC mobilizáláshoz
0,5 millió E/kg/nap (5 mikrogramm/kg/nap) a kemoterápia befejezése utáni első naptól kezdve, egészen addig, amíg a várt legalacsonyabb neutrofilszám elérése után a neutrofilszám vissza nem tér a normális tartományba. A leukapheresist abban a periódusban célszerű végezni, amikor az abszolút neutrofilszám < 0,5 x 109/l-ről > 5,0 x 109/l-re emelkedik. Azoknál a betegeknél, akik előzőleg nem részesültek extenzív kemoterápiában, gyakran egy leukapheresis is elegendő. Egyéb körülmények között további leukapheresisek elvégzése javasolt.
Az alkalmazás módja
Önmagában alkalmazott Grastofil PBPC mobilizáláshoz
A Grastofil 24 órás folyamatos subcutan infúzióban vagy subcutan injekcióban adható. Az injekcióhoz/infúziókhoz a Grastofil-t 20 ml 5% glükózoldatban kell hígítani (lásd 6.6 pont).
Mieloszuppresszív kemoterápiát követően alkalmazott Grastofil PBPC mobilizáláshoz
A Grastofil subcutan injekcióban adható.
PBPC mobilizáláshoz normál donoroknál allogén PBCB transzplantációja előtt
Adagolás
Normál donoroknál allogén perifériás vér progenitor sejtek transzplantációja előtt végzett
PBPC-mobilizáció céljából a Grastofil-t 1,0 millió E/kg/nap (10 mikrogramm/kg/nap) dózisban kell adni subcutan, 4-5 egymást követő napon. A leukapheresist az 5. napon kell elkezdeni és szükség szerint a 6. napig kell folytatni, a 4 x 106 CD34+ sejt/recipiens testtömegkilogramm érték elérésre érdekében.
Az alkalmazás módja
A Grastofil subcutan injekcióban adható.
Súlyos krónikus neutropeniában (SCN) szenvedő betegeknél
Adagolás
Congenitalis neutropenia: az ajánlott kezdő adag 1,2 millió E/kg/nap (12 mikrogramm/kg/nap), egyszeri vagy megosztott dózisban.
Idiopátiás vagy ciklikus neutropenia: az ajánlott kezdő adag 0,5 millió E/kg/nap (5 mikrogramm/kg/nap), egyszeri vagy megosztott dózisban.
Dózismódosítás: A Grastofil-t naponta, subcutan injekcióban kell beadni egészen addig, amíg a neutrofilszám tartósan 1,5 x 109/l fölé nem emelkedik. A terápiás válasz elérését követően a minimális
A gyógyszerkészítmény forgalomba hozatali engedélye megszűnt
hatásos dózist kell beállítani, amely képes ezt a szintet fenntartani. A megfelelő neutrofilszám fenntartásához tartós napi adagolás szükséges. Egy-két hetes kezelést követően a kezdő dózis megduplázható vagy felezhető, a neutrofil választól függően. Ezután a dózis 1-2 hetente egyénileg úgy módosítható, hogy fenntartható legyen az 1,5 x 109/l és 10 x 109/l közötti átlagos neutrofilszám. Súlyos fertőzésben szenvedő betegek esetében megfontolandó a gyorsabb ütemű dózisnövelés. Klinikai vizsgálatokban a terápiás választ mutató betegek 97%-a komplett választ adott ≤ 2,4 millió E/kg/nap (24 mikrogramm/kg/nap) dózis adagolása esetén. A 2,4 millió E/kg/nap (24 mikrogramm/kg/nap) adagnál nagyobb dózisban alkalmazott Grastofil hosszú távú biztonságosságát nem vizsgálták
SCN-ben szenvedő betegeknél.
Az alkalmazás módja
Congenitalis, idiopátiás vagy ciklikus neutropénia: A Grastofil subcutan injekcióban adható. HIV-fertőzött betegeknél
Adagolás
Neutropenia megszüntetésére
A Grastofil ajánlott kezdő dózisa 0,1 millió E/kg/nap (1 mikrogramm/kg/nap) maximum
0,4 millió E/kg/nap (4 mikrogramm/kg/nap) adagig titrálva, amíg a normális neutrofilszámot elérik, és ez fenntartható (ANC> 2,0 x 109/l). A klinikai vizsgálatok során a betegek > 90%-a reagált ezekre az adagokra, a neutropenia átlagosan 2 nap alatt megszűnt.
Kis számú beteg (< 10%) esetében 1,0 millió E/kg/nap-ig (10 mikrogramm/kg/nap) terjedő adagokra volt szükség, a neutropenia megszűntetéséhez.
A normális neutrofilszám fenntartására
Ha sikerült a neutropeniát megszüntetni, meg kell határozni azt a minimális hatékony adagot, amellyel a normális neutrofilszám fenntartható. Kezdeti dózismódosításra kétnaponta 48 millió E/nap
(300 mikrogramm/nap) ajánlott. A beteg abszolút neutrofilszámának értékétől függően további dózismódosításra lehet szükség annak érdekében, hogy a neutrofilszám > 2,0 x 109/l értéken tartható legyen. Klinikai vizsgálatokban 48 millió E/nap (300 mikrogramm/nap) dózist kellett adni hetente
1-7 napon keresztül az abszolút neutrofilszám > 2,0 x 109/l értékének fenntartására. A medián adagolási gyakoriság hetente 3 nap volt. Az abszolút neutrofilszám > 2,0 x 109/l értékének fenntartásához tartós adagolásra lehet szükség.
Az alkalmazás módja
Neutropenia megszüntetésére vagy a normális neutrofilszám fenntartására: A Grastofil subcutan injekcióban adható.
Különleges betegcsoportok
Idősek
A filgrasztimmal végzett klinikai vizsgálatokban csupán kis számban vettek részt idős betegek, azonban ebben az életkorcsoportban nem végeztek speciális vizsgálatokat, ezért nem adhatók specifikus adagolási javaslatok.
Vese- vagy májkárosodásban szenvedő betegek
Súlyos vese- vagy májkárosodásban szenvedő betegek bevonásával végzett vizsgálatok kimutatták, hogy a filgrasztim hasonló farmakokinetikai és farmakodinámiás profillal rendelkezik, mint a normál vese- és májműködésű egyének esetében. Ilyen körülmények között nincs szükség dózismódosításra.
Gyermekgyógyászati alkalmazás SCN-ben és daganatok kezelése során
Az SCN vizsgálati programban résztvevő betegek 65%-a 18 éven aluli volt. A kezelés hatásossága egyértelmű volt ennél a korcsoportnál, amely magában foglalta a legtöbb congenitalis neutropeniában
A gyógyszerkészítmény forgalomba hozatali engedélye megszűnt
szenvedő beteget. Nem volt eltérés a biztonságossági profilban az SCN miatt kezelt gyermekgyógyászati betegeknél.
Gyermekkorú betegek klinikai vizsgálataiból származó adatok azt jelzik, hogy a filgrasztim biztonságossága és hatásossága a citotoxikus kemoterápiában részesülő felnőtteknél, gyermekeknél és serdülőknél hasonló.
Gyermekkorú betegeknél az adagra vonatkozó ajánlások megegyeznek a myelosuppressiv citotoxikus kemoterápiában részesülő felnőttekre vonatkozó ajánlásokkal.
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
Nyomon követhetőség
A biológiai gyógyszerek nyomon követhetőségének javítása érdekében a beadott készítmény nevét és gyártási tétel számát egyértelműen fel kell jegyezni.
Különleges figyelmeztetések és óvintézkedések az egyes javallatokban
Túlérzékenység
A filgrasztim első vagy ismétlődő alkalmazása során túlérzékenység előfordulását jelentették, beleértve az anaphylaxiás reakciót is. A filgrasztim alkalmazását végleg abba kell hagynia klinikailag jelentős túlérzékenységet mutató betegeknél. A filgrasztim nem alkalmazható olyan betegeknél, akiknél előfordult filgrasztim vagy pegfilgrasztim iránti túlérzékenység.
A tüdőt érintő mellékhatások
G-CSF alkalmazása után ritkán a tüdőt érintő nemkívánatos hatásokról, főként interstitialis tüdőbetegségről számoltak be. Nagyobb lehet a kockázat azoknál a betegeknél, akiknél a közelmúltban tüdő infiltrátumot vagy pneumoniát diagnosztizáltak. A tüdőt érintő tünetek, például köhögés, láz és dyspnoe megjelenése a radiológiai módszerekkel igazolt tüdő infiltráció kíséretében, valamint a tüdőfunkció romlása, az akut respiratorikus distress szindróma (ARDS) előzetes jelei lehetnek. A filgrasztim-terápiát fel kell függeszteni, és megfelelő kezelést kell biztosítani.
Glomerulonephritis
Filgrasztimot és pegfilgrasztimot kapó betegeknél glomerulonephritisről számoltak be. A glomerulonephritises esetek a filgrasztim és a pegfilgrasztim dózisának csökkentése vagy elhagyása után általában rendeződtek. Vizeletvizsgálattal történő monitorozás javasolt.
Kapillárisszivárgás-szindróma
Kapillárisszivárgás-szindrómáról – mely késedelmes kezelés esetén életveszélyessé válhat – számoltak be granulocitakolónia-stimuláló faktor alkalmazását követően, melyet hypotensio, hypalbuminemia, oedema és haemocontrecatio jellemzett. Azokat a betegeket, akiknél kapillárisszivárgás-szindróma jelentkezik, szoros megfigyelés alatt kell tartani, és a szokásos tüneti kezelést kell kapniuk, melybe szükség esetén az intenzív osztályon biztosított ellátás is beletartozik (lásd a 4.8 pont).
Splenomegalia és lépruptura
A filgrasztim betegeknek és normál donoroknak történő beadását követően lépmegnagyobbodás általában tünetmentes eseteiről, valamint lépruptura eseteiről számoltak be. A lépruptura néhány esetben fatális kimenetelű volt. Ezért a lép méretét gondosan monitorozni kell (például klinikai vizsgálattal, ultrahanggal). A lépruptura diagnózisa azoknál a donoroknál és/vagy betegeknél merülhet fel, akik bal oldali felhasi vagy a vállcsúcs fájdalmáról számolnak be. Megfigyelték, hogy súlyos krónikus neutropeniában szenvedő betegeknél a filgrasztim dózisának csökkentése lassítja vagy
A gyógyszerkészítmény forgalomba hozatali engedélye megszűnt
megállítja a lépmegnagyobbodás progresszióját, és a betegek 3%-ánál volt szükség splenectomiára.
Malignus sejtnövekedés
A granulocyta-kolónia-stimuláló faktorelősegítheti a myeloid sejtek in vitro növekedését, és hasonló hatás tapasztalható egyes nem myeloid sejteknél is, in vitro körülmények között.
Myelodysplasiás szindróma vagy krónikus myeloid leukaemia
A filgrasztim biztonságosságát és hatásosságát myelodysplasiás szindrómában vagy krónikus myeloid leukaemiában szenvedő betegek esetében nem igazolták. A filgrasztim ilyen betegségek esetén nem javallott. Fokozott körültekintéssel kell különbséget tenni a krónikus myeloid leukaemia blasztos transzformációja és az akut myeloid leukaemia diagnózisa között.
Akut myeloid leukaemia
Mivel szekunder AML-ben szenvedő betegeknél a biztonságosságra és hatásosságra vonatkozóan csak korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre, ezért a filgrasztimot ilyen esetekben óvatosan kell adni. A filgrasztim alkalmazásának biztonságosságát és hatásosságát az 55 évesnél fiatalabb, jó citogenetikával [(t(8;21), t(15;17) és inv(16)] rendelkező de novo AML betegeknél nem igazolták.
Thrombocytopenia
Filgrasztimot kapó betegeknél beszámoltak thrombocytopeniáról. A vérlemezkeszámokat szigorúan ellenőrizni kell, különösen a filgrasztim-kezelés első néhány hetében. Azoknál a súlyos krónikus neutropeniában szenvedő betegeknél, akiknél thrombocytopenia alakul ki (a thrombocytaszám 100 × 109/l alatti), megfontolandó a kezelés átmeneti felfüggesztése vagy a filgrasztim dózisának csökkentése.
Leukocytosis
A 0,3 millió E/kg/nap (3 mikrogramm/kg/nap) filgrasztim dózisnál nagyobb adagot kapó rákos betegek kevesebb, mint 5%-ánál észleltek 100 x 109/l vagy ennél magasabb fehérvérsejtszámot. Nem számoltak be olyan nemkívánatos hatásokról, melyek közvetlen összefüggést mutattak volna az ilyen fokú leukocytosissal. A súlyos leukocytosishoz köthető potenciális kockázatokra való tekintettel azonban a filgrasztim-terápia alatt a fehérvérsejtszámot rendszeresen ellenőrizni kell. Ha a várt legalacsonyabb értéket követően a fehérvérsejtszám meghaladja az 50 x 109/l értéket, a
filgrasztim-kezelést azonnal fel kell függeszteni. A filgrasztim PBPC mobilizálásra történő alkalmazásakor azonban a kezelést csak akkor kell megszakítani, vagy a dózist csökkenteni, ha a fehérvérsejtek száma > 70 x 109/l-re emelkedik.
Immunogenitás
Ahogy minden terápiás protein esetében, ez esetben is fennáll az immunogenitás esélye. A filgrasztim elleni antitestképződés aránya általában alacsony. Kötő antitestek megjelennek, ahogy ez minden biológiai készítménynél várható. Eddig azonban neutralizáló aktivitással nem hozták őket összefüggésbe.
Aortitis
Egészséges önkénteseknél és daganatos betegeknél a G-CSF alkalmazását követően aortitist jelentettek. Az észlelt tünetek közé tartozott a láz, a hasi fájdalom, a rossz közérzet, a hátfájás és emelkedett gyulladásos markerek (pl. C-reaktív fehérje és fehérvérsejtszám). Az aortitist a legtöbb esetben CT-vizsgálattal diagnosztizálták, és a G-CSF adásának leállítása után rendeződött. Lásd még:
4.8 pont.
A társbetegségekkel kapcsolatos különleges figyelmeztetések és óvintézkedések
Különleges óvintézkedések sarlósejtes jelleg és sarlósejtes anaemia esetén
Sarlósejtes jelleget hordozó vagy sarlósejtes anaemiában szenvedő betegeknél a filgrasztim alkalmazása során sarlósejtes krízisről számoltak be, amely néhány esetben halálos kimenetelű volt. A kezelőorvosoknak óvatosan kell eljárniuk a filgrasztim sarlósejtes jelleget hordozó vagy sarlósejtes anaemiában szenvedő betegeknek történő rendelésekor.
Osteoporosis
A gyógyszerkészítmény forgalomba hozatali engedélye megszűnt
A 6 hónapnál hosszabb ideig folyamatos filgrasztim kezelésben részesülő, osteoporosisban is szenvedő betegeknél szükségessé válhat a csontsűrűség ellenőrzése.
Daganatos betegekkel kapcsolatos különleges óvintézkedések
A filgrasztim nem alkalmazható a citotoxikus kemoterápia adagjának a meghatározott dózistartomány fölé történő emelésére.
Nagy dózisú kemoterápia miatt kialakuló kockázatok
A nagy dózisú kemoterápiában részesülő betegek kezelésekor különösen óvatosan kell eljárni, mivel nem mutattak ki fokozott tumor-ellenes hatékonyságot, az emelt dózisú kemoterápiás gyógyszerek viszont súlyosabb toxicitást idézhetnek elő, például szív-, tüdő-, neurológiai és bőrtüneteket (kérjük, olvassa el az alkalmazott kemoterápiás gyógyszerek alkalmazási előírását).
A kemoterápia vörösvértestekre és thrombocytákra gyakorolt hatásai
A filgrasztim-kezelés önmagában nem előzi meg a mieloszuppresszív kemoterápia miatt bekövetkező thrombocytopeniát és anaemiát. Mivel a beteg nagyobb kemoterápiás dózisokat kaphat (például az előírás szerinti teljes adagot), a beteg a thrombocytopenia és anaemia fokozottabb kockázatának lehet kitéve. Javasolt a thrombocytaszám és a hematokrit érték rendszeres ellenőrzése. Fokozott óvatosság szükséges olyan kemoterápiás szerek alkalmazásakor, melyek önmagukban és kombinációs terápiában is ismerten súlyos thrombocytopeniát okoznak.
A filgrasztim által mobilizált PBPC-k alkalmazása kimutatottan csökkenti a mieloszuppresszív vagy myeloablativ kemoterápiát követő thrombocytopenia súlyosságát és időtartamát.
Myelodysplasiás szindróma és akut myeloid leukaemia mell- és tüdőrákban szenvedő betegek esetében Forgalomba hozatalt követő megfigyeléses vizsgálati kezelés szerint, a myelodysplasiás szindróma (MDS) és az akut myeloid leukaemia (AML) összefüggést mutatott egy alternatív G-CSF gyógyszer, a pegfilgrasztim és a kemoterápia és/vagy a radioterápia együttes alkalmazásával mell- és tüdőrákban szenvedő betegek esetében. Hasonló összefüggés a filgrasztim és az MDS/AML között nem volt megfigyelhető. A mellrákban és a tüdőrákban szenvedő betegeknél mindazonáltal monitorozni kell az MDS/AML jeleit és tüneteit.
Egyéb különleges óvintézkedések
A filgrasztim hatását jelentősen csökkent myeloid progenitor sejtszámmal rendelkező betegek esetében nem vizsgálták. A filgrasztim elsődlegesen a neutrofil prekurzor sejtekre gyakorolt hatáson keresztül emeli a neutrofilszámot. Ezért a csökkent prekurzor sejtszámmal rendelkező betegeknél (például extenzív radioterápiával vagy kemoterápiával kezelt betegek, illetve akiknél a tumor infiltrálta a csontvelőt) csökkenhet a neutrofil válasz.
Transzplantációt követően nagy dózisú kemoterápiában részesülő betegeknél alkalmanként vascularis betegségeket, köztük venoocclusiv betegséget és a folyadéktérfogatok zavarait jelentették.
Allogén csontvelő-transzplantáción átesett betegeknél G-CSF alkalmazása után graft versus host betegségről (GvHD) és halálos kimenetelről számoltak be (lásd 4.8 és 5.1 pont).
A növekedési faktorral végzett terápia a csontvelőben fokozott haemopoeticus aktivitást idéz elő, ami a csontfelvételeken átmenetileg pozitív eredményt adhat. A csontfelvételek értékelésekor ezt a tényt figyelembe kell venni.
Különleges óvintézkedések perifériás vér progenitor sejtjeinek mobilizálásán áteső betegek esetében
Mobilizálás
A kétféle ajánlott mobilizálási módszert (filgrasztim önmagában vagy mieloszuppresszív kemoterápiával kombinálva) azonos betegpopuláción összehasonlító prospektív, randomizált vizsgálatok nem állnak rendelkezésre. Az adott betegeknél és a CD34+ sejtek laboratóriumi vizsgálatai között fennálló eltérések mértéke miatt nehéz a különböző vizsgálatok közötti közvetlen
A gyógyszerkészítmény forgalomba hozatali engedélye megszűnt
összehasonlítás.
Előzetes kezelés citotoxikus szerekkel
Az előzőleg extenzív mieloszuppresszív kezelésben részesült betegeknél nem mindig jelentkezik megfelelő PBPC mobilizáció ahhoz, hogy elérhessék az ajánlott minimális mennyiségű progenitor sejtszámot (2,0 x 106 CD34+/kg) vagy a vérlemezke helyreállítás ugyanilyen fokú gyorsulását.
Egyes citotoxikus szerek különösen toxikus hatást gyakorolnak a haemopoetikus progenitor sejt raktárra, és negatív módon befolyásolhatják a progenitor sejt mobilizációt. A progenitor sejt mobilizáció megkísérlése előtt hosszú ideig adott melfalan, karmusztin (BCNU) és karboplatin kezelés csökkentheti a progenitorok számát. A melfalan, karboplatin vagy karmusztin (BCNU) filgrasztimmal együtt adva azonban hatékonynak bizonyult a progenitor sejtek mobilizálásában. Perifériás vér progenitor sejt transzplantáció elrendelésekor javasolt az őssejt mobilizációs eljárást a beteg kezelésének korai szakaszára tervezni. Az ilyen betegeknél különösen figyelni kell a mobilizált progenitorok számára a nagydózisú kemoterápiás kezelés megkezdése előtt. Ha a fenti kritériumok szerint kinyert őssejtek mennyisége nem megfelelő, akkor megfontolandó olyan alternatív kezelési módok alkalmazása, melyben nem szükséges a progenitor támogatás.
A kinyert progenitor sejtek számának meghatározása
A filgrasztimmal kezelt betegekből begyűjtött progenitor sejtek számának mérésekor különös figyelmet kell szentelni a mérési módszernek. A CD34+ sejtszámok áramlási citometriával meghatározott eredményei az alkalmazott precíz módszer szerint változnak, ezért a más laboratóriumok vizsgálatai alapján javasolt sejtszámokat kellő megfontolással kell értelmezni.
A vissza-infundált CD34+ sejtek száma és a nagy dózisú kemoterápiát követő vérlemezkeszám növekedési üteme közötti összefüggés statisztikai analízise komplex, de folyamatos kapcsolatot mutat.
Az ajánlott minimális sejtszám legalább 2,0 x 106 CD34+ sejt/kg, ami publikált tapasztalatok szerint megfelelő hematológiai rekonstitúciót eredményez. Ennél nagyobb mértékű kinyert őssejt szám gyorsabb normalizálódást, az ennél kevesebb pedig lassúbb normalizálódást eredményez.
Különleges óvintézkedések perifériás vér progenitor sejt mobilizálásán áteső normál donoroknál
A PBPC mobilizáció nem nyújt közvetlen klinikai előnyöket normál donorok számára, és kizárólag allogén őssejt transzplantáció céljára jöhet számításba.
A PBPC mobilizáció csak azon donorok esetében vehető figyelembe, akik megfelelnek az őssejt donorokra vonatkozó általános klinikai és laboratóriumi alkalmassági kritériumoknak, különös tekintettel a hematológiai értékekre és fertőző betegségre.
A filgrasztim biztonságosságát és hatásosságát 16 évesnél fiatalabb vagy 60 évesnél idősebb normál donoroknál nem vizsgálták.
A filgrasztim alkalmazása és a leukapheresis után átmeneti thrombocytopeniát (vérlemezkeszám
< 100 x 109/l) figyeltek meg a vizsgált betegek 35%-ánál. Ezek közül két esetben < 50 x 109/l vérlemezkeszámról számoltak be, amit a leukapheresis eljárásnak tulajdonítottak.
Amennyiben egynél több leukapheresis szükséges, különös figyelmet kell szentelni azoknak a donoroknak, akiknek vérlemezkeszáma < 100 x 109/l a leukapheresis előtt; általában nem szabad apheresist végezni, ha a vérlemezkeszám < 75 x 109/l.
Nem végezhető leukapheresis antikoagulánssal kezelt donorokon vagy az ismerten haemostasis zavarban szenvedőknél.
A PBPC mobilizáció céljából G-CSF-et kapó donorokat megfigyelés alatt kell tartani a hematológiai értékek normalizálódásáig.
A gyógyszerkészítmény forgalomba hozatali engedélye megszűnt
Különleges óvintézkedések filgrasztimmal történő allogén PBCP mobilizáción áteső recipienseknél
A jelenlegi adatok azt mutatják, hogy a csontvelő transzplantációval összehasonlítva az allogén PBPC graft és a recipiens közötti immunológiai kölcsönhatás az akut és krónikus GvHD kialakulásának fokozott kockázatával járhat együtt.
Különleges óvintézkedések SCN-ben szenvedő betegeknél
A filgrasztim nem adható súlyos congenitalis neutropeniában szenvedő betegeknek, akiknél leukaemia alakult ki vagy leukaemia kifejlődésére utaló jelek állnak fenn.
Vérsejtszámok
Egyéb vérsejtváltozások szintén előfordulnak, ideértve az anaemiát és a myeloid progenitor sejtek számának átmeneti emelkedését, ami a sejtszámok szigorú monitorozását teszi szükségessé.
Leukaemiába vagy myelodisplasiás szindrómába történő átmenet
Fokozott figyelmet kell fordítani arra, hogy a súlyos krónikus neutropenia diagnózisa elkülöníthető legyen az olyan egyéb haemopoetikus betegségektől, mint az anaemia aplastica, myelodysplasia és myeloid leukaemia. A kezelés megkezdése előtt kvalitatív vérképet és vérlemezke számlálást is magába foglaló teljes vérkép, illetve csontvelő morfológiai és karyotypus vizsgálatot kell elvégezni.
Filgrasztimmal kezelt, SCN-ben szenvedő, klinikai vizsgálatban résztvevő betegeknél ritkán (körülbelül 3%) myelodysplasiás szindróma (MDS) vagy leukaemia alakult ki. Ezeket az elváltozásokat csak a congenitalis neutropeniában szenvedő betegeknél figyelték meg. Az MDS és a leukaemia a betegség természetes komplikációi, így a filgrasztim-kezeléssel való összefüggés nem bizonyított. A kiinduláskor normál citogenetikai értékeket mutató betegek kb. 12%-ánál a későbbiekben eltéréseket - beleértve a ’7-es monosomiát’ - találtak a rutinszerűen ismételt vizsgálat során. Jelenleg nem tisztázott, hogy az SCN-ben szenvedő betegek hosszú távú kezelése fogékonnyá teszi-e a betegeket a citogenetikai elváltozásokra, MDS-re vagy leukaemia transzformációra. A betegeknél rendszeres időközönként (körülbelül 12 havonként) morfológiai és citogenetikai csontvelő vizsgálatot ajánlott végezni.
Egyéb különleges óvintézkedések
Az átmeneti neutropeniát kiváltó tényezőket, például a vírusfertőzéseket, ki kell zárni.
A haematuria gyakori volt, és néhány betegnél proteinuria fordult elő. Ezek ellenőrzésére rendszeres vizeletvizsgálat szükséges.
A biztonságosságot és hatásosságot újszülötteknél és autoimmun neutropeniában szenvedő betegeknél nem igazolták.
Különleges óvintézkedések HIV-fertőzött betegeknél
Vérsejtszámok
Az abszolút neutrofilszámot (ANC) szigorúan monitorozni kell, különösen a filgrasztim-kezelés első néhány hetében. Néhány beteg nagyon gyorsan és jelentős mértékű neutrofilszám növekedéssel reagálhat a filgrasztim első dózisára. A filgrasztim-kezelés első 2-3 napján az abszolút neutrofilszám értéket ajánlott naponta mérni. Ezt követően ajánlott az abszolút neutrofilszám értéket az első két hétben legalább hetente kétszer, majd a fenntartó terápia alatt hetente egyszer vagy kéthetente egyszer mérni. A 48 millió E (300 mikrogramm)/nap filgrasztim dózissal végzett intermittáló adagolásban a betegek abszolút neutrofilszám értéke széles határok között változhat a különböző időszakokban. A beteg legalacsonyabb abszolút neutrofilszámának meghatározásához ajánlott a vérmintát közvetlenül a filgrasztim tervezett beadása előtt levenni.
Az emelt dózisú mieloszuppresszív gyógyszerekkel kapcsolatos kockázat
A filgrasztim-kezelés önmagában nem zárja ki a mieloszuppresszív gyógyszerekkel végzett kezelés miatt kialakuló thrombocytopeniát és anaemiát. Mivel filgrasztim-terápiában fennáll annak a lehetősége, hogy a beteg magasabb dózisokat kap, vagy gyakrabban kapja ezeket a kezeléseket, így a
A gyógyszerkészítmény forgalomba hozatali engedélye megszűnt
beteg a thrombocytopenia és anaemia fokozottabb kockázatának lehet kitéve. A vérkép rendszeres ellenőrzése ajánlott (lásd fent).
Mieloszuppressziót okozó fertőzések és rosszindulatú folyamatok
Neutropenia a csontvelőt infiltráló opportunista fertőzések, például a Mycobacterium avium komplex vagy rosszindulatú folyamatok, például lymphoma miatt is bekövetkezhet. Azoknál a betegeknél, akik diagnosztizált csontvelőt infiltráló fertőzésben vagy rosszindulatú elváltozásban szenvednek, a neutropenia kezelésére alkalmazott filgrasztim-terápia mellett megfontolandó az alapbetegségek megfelelő kezelése is. A filgrasztim hatása nem kielégítően bizonyított csontvelőt infiltráló fertőzések, illetve rosszindulatú folyamatok miatt kialakuló neutropeniában.
Minden beteg
Ez a gyógyszer 50 mg szorbitot tartalmaz. Örökletes fruktózintoleranciában szenvedő betegeknél ez a gyógyszer nem alkalmazható, kivéve, ha az feltétlenül szükséges.
Lehetséges, hogy a csecsemők és a gyermekek (2 éves életkor alatt) örökletes fruktózintoleranciája (HFI) még nem került diagnosztizálásra. Az intravénás (szorbit-/fruktóztartalmú) gyógyszeradagolás életveszélyes lehet és ebben a populációban kontraindikált, kivéve, ha klinikiai szükségessége rendkívüli és egyéb alternatívák nem elérhetők.
A gyógyszer alkalmazása előtt az összes beteg esetén részletes anamnézisre van szükség a HFI tüneteit figyelembe véve.
A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz adagonként, azaz gyakorlatilag
„nátriummentes”.
Az előretöltött fecskendő tűborítója száraz, természetes gumit tartalmaz (egy latex-származék), amely allergiás reakciókat okozhat.
A mieloszuppresszív citotoxikus kemoterápiával azonos napon adott filgrasztim biztonságossága és hatásossága nem egyértelműen igazolt. A gyorsan osztódó myeloid sejtek mieloszuppresszív citotoxikus kemoterápiával szembeni érzékenysége miatt, a filgrasztim alkalmazása nem ajánlott a kemoterápiát megelőző és az azt követő 24 órán belül. Kisszámú betegpopuláció egyidejűleg filgrasztimmal és 5-fluorouracillal végzett kezeléséből származó előzetes bizonyítékok alapján a neutropenia súlyosbodhat.
Egyéb haemopoetikus növekedési faktorokkal és citokinekkel esetleg létrejövő kölcsönhatásokat klinikai vizsgálatok során eddig nem vizsgáltak.
Mivel a lítium elősegíti a neutrofilek felszabadulását, ezért a lítium valószínűleg a filgrasztim hatását is fokozza. Bár ezt a kölcsönhatást formálisan nem vizsgálták, nincs arra vonatkozó bizonyíték, hogy egy ilyen kölcsönhatás káros lenne.
Terhesség
A filgrasztim terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében nem vagy korlátozott mennyiségű információ áll rendelkezésre. Állatkísérletek során reproduktív toxicitást igazoltak. Nyulaknál az embrionális veszteség fokozódását figyelték meg a klinikai dózist sokszorosan meghaladó expozíció és anyai toxicitás esetén (lásd 5.3 pont). Vannak az irodalomban olyan beszámolók, ahol terhes nőknél a filgrasztim placentán történő átjutását igazolták. A filgrasztim alkalmazása nem javallt terhesség alatt.
A gyógyszerkészítmény forgalomba hozatali engedélye megszűnt
Szoptatás
Nem ismert, hogy a filgrasztim / a filgrasztim metabolitjai kiválasztódik / kiválasztódnak-e a humán anyatejbe. Az anyatejjel táplált csecsemőre nézve a kockázatot nem lehet kizárni. A filgrasztim alkalmazása előtt el kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy megszakítják a kezelést / tartózkodnak a kezeléstől, figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermekre nézve, valamint a terápia előnyét a nőre nézve.
Termékenység
A filgrasztim nem befolyásolta hím és nőstény patkányok szaporodóképességét és termékenységét (lásd 5.3 pont).
A filgrasztim kismértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. A filgrasztim beadása után szédülés jelentkezhet (lásd 4.8 pont).
A biztonságossági profil összefoglalása
A legsúlyosabb mellékhatások, amelyek a filgrasztimmal végzett kezelés alatt előfordulhatnak, a következők: anaphylaxiás reakció, súlyos pulmonalis mellékhatások (köztük interstitialis pneumonia és ARDS), kapillárisszivárgás-szindróma, súlyos splenomegalia/lépruptura, SCN betegeknél transzformáció myelodysplasiás szindrómába, illetve leukaemiába, GvHD allogén csontvelő transzplantáción vagy perifériás vérképző őssejt transzplantáción áteső betegeknél és sarlósejtes krízis sarlósejtes betegségben szenvedő betegeknél.
A leggyakrabban jelentett mellékhatások a következők: láz, musculoskeletalis fájdalom (amelybe beletartozik a csontfájdalom, hátfájás, arthralgia, myalgia, végtagfájdalom, musculoskeletalis fájdalom, musculoskeletalis mellkasi fájdalom, nyakfájás), anaemia, hányás és hányinger. Rákos betegekkel végzett klinikai vizsgálatokban a musculoskeletalis fájdalom a betegek 10%-ánál enyhe vagy közepes, 3%-uknál pedig súlyos fokú volt.
A mellékhatások táblázatos összefoglalója
Az alábbi táblázatokban szereplő adatok a klinikai vizsgálatok során, valamint a spontán jelentett mellékhatásokat adják meg. Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.
A gyógyszerkészítmény forgalomba hozatali engedélye megszűnt
A gyógyszerkészítmény forgalomba hozatali engedélye megszűnt
| MedDRA szervrendszeri kategória | Mellékhatások | |||
| Nagyon gyakori (≥1/10) | Gyakori (≥1/100 – <1/10) | Nem gyakori (≥1/1000 –<1/100) | Ritka (≥1/10 000 –<1/1000) | |
| Fertőző betegségek ésparazitafertőzések | SepsisBronchitis | |||
| Felső légúti fertőzés | ||||
| Húgyúti fertőzés | ||||
| Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek | ThrombocytopeniaAnaemiae | SplenomegaliaaCsökkent hemoglobinszinte | Leukocytosisa | LéprupturaaSarlósejtes anaemia krízissel |
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | TúlérzékenységGyógyszer- túlérzékenységa | Anaphylaxiás reakció | ||
| Graft versus host betegségb | ||||
| Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek | Csökkent étvágyaEmelkedett laktát- dehidrogenáz-szint a vérben | HyperuricaemiaEmelkedett húgysavszint a vérben | Csökkent vércukorszintPseudo-köszvénya (pirofoszfát | |
| chondrocalcinosis) | ||||
| A folyadékterek | ||||
| térfogatának zavarai | ||||
| Pszichiátriaikórképek | Insomnia | |||
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | Fejfájása | Szédülés HypaesthesiaParaesthesia | ||
| Érbetegségek és tünetek | Hypertonia Hypotonia | Veno-occlusiv betegségd | Kapillárisszivárgás- szindrómaaAortitis | |
A gyógyszerkészítmény forgalomba hozatali engedélye megszűnt
| MedDRA szervrendszeri kategória | Mellékhatások | |||
| Nagyon gyakori (≥1/10) | Gyakori (≥1/100 – <1/10) | Nem gyakori (≥1/1000 –<1/100) | Ritka (≥1/10 000 –<1/1000) | |
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | HaemoptoeDyspnoe Köhögésa | Akut respirációs distress szindrómaaLégzési elégtelenséga | ||
| Oropharyngealis fájdaloma,e | Tüdőoedemaa | |||
| Epistaxis | Tüdővérzés | |||
| Interstitialis tüdőbetegséga | ||||
| Tüdő- infiltrátumoka | ||||
| Hypoxia | ||||
| Emésztő-rendszeri betegségek és tünetek | Hasmenésa,eHányása,e | Szájüregi fájdalomObstipatioe | ||
| Obstipatioa | ||||
| Hányingera | ||||
| Máj- és epebetegségek, illetve tünetek | HepatomegaliaEmelkedett | Emelkedett aszpartát- aminotranszferáz- | ||
| alkalikus | szint a vérben | |||
| foszfatázszint a | ||||
| vérben | Emelkedett | |||
| gamma-glutamil- | ||||
| transzferázszint | ||||
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | Alopeciaa | BőrkiütésaErythema | Maculopapularis bőrkütés | Cutan vasculitisaSweets-szindróma (akut lázas |
| neutrophiliás | ||||
| dermatosis) | ||||
| A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei éstünetei | Musculoskeletalis fájdalomc | Izomgörcsök | Osteoporosis | Csökkent csontdenzitásRheumatoid arthritis exacerbatiója |
| Vese- és húgyúti betegségek és tünetek | Dysuria Haematuria | Proteinuria | GlomerulonephritisEltérés a vizeletleletben | |
A gyógyszerkészítmény forgalomba hozatali engedélye megszűnt
| MedDRA szervrendszeri kategória | Mellékhatások | |||
| Nagyon gyakori (≥1/10) | Gyakori (≥1/100 – <1/10) | Nem gyakori (≥1/1000 –<1/100) | Ritka (≥1/10 000 –<1/1000) | |
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | FáradékonyságaNyálkahártya- gyulladása | Mellkasi fájdalomaFájdaloma Astheniaa | Az injekció beadásának helyén jelentkező reakció | |
| Láz | Rosszulléte | |||
| Perifériás oedemae | ||||
| Sérülés, mérgezés | Transzfúziós | |||
| és a | reakcióe | |||
| beavatkozással | ||||
| kapcsolatos | ||||
| szövődmények | ||||
alásd „Kiválasztott mellékhatások ismertetése” című pont
bAllogén csontvelő-transzplantáción átesett betegeknél GvHD-ről és végzetes kimenetelről számoltak be (lásd
„Kiválasztott mellékhatások ismertetése” című pont)
cBeletartozik a csontfájdalom, hátfájás, arthralgia, myalgia, végtagfájdalom, musculoskeletalis fájdalom, musculoskeletalis eredetű mellkasi fájdalom, nyakfájás
dA filgrasztimmal végzett posztmarketing vizsgálatok során, csontvelő-transzplantáción vagy PBPC mobilizáción áteső betegeknél megfigyelt esetek
e A filgrasztimmal kezelt betegeknél placebóhoz képest nagyobb incidenciával jelentkező nemkívánatos események, amelyek a fennálló rosszindulatú betegség, illetve a citotoxikus kemoterápia következményeivel állnak összefüggésben.
Kiválasztott mellékhatások ismertetése
Túlérzékenység
Betegeknél túlérzékenységi típusú reakciókról, köztük anaphylaxiáról, kiütésről, csalánkiütésről, angiooedemáról, dyspnoéról, illetve a kezelés kezdetekor vagy a későbbi kezelés során jelentkező hypotoniáról számoltak be klinikai vizsgálatok és a forgalomba hozatalt követő tapasztalatok.
Összességében, gyakrabban érkeztek jelentések az intravénás beadást követően. Néhány esetben a készítmény ismételt alkalmazásakor a tünetek visszatértek, ami ok-okozati összefüggésre utal. Súlyos allergiás reakciót mutató betegeknél a filgrasztim alkalmazását végleg abba kell hagyni.
A tüdőt érintő nemkívánatos események
Klinikai vizsgálatok során és a forgalomba hozatalt követően a tüdőt érintő mellékhatások, köztük interstitialis tüdőbetegségről, tüdőoedemáról, valamint tüdőinfiltrátumokról számoltak be, melyek következményeként légzési elégtelenség vagy akut respiratoricus distress szindróma (ARDS) alakult ki, amely fatalis kimenetelű lehet (lásd 4.4 pont).
Splenomegalia és lépruptura
A filgrasztim alkalmazását követően splenomegalia és lépruptura eseteiről számoltak be. A lépruptura néhány esetben fatális kimenetelű volt (lásd 4.4 pont).
Kapillárisszivárgás-szindróma
Kapillárisszivárgás-szindróma eseteinek előfordulását jelentették granulocyta-kolónia-stimuláló faktor alkalmazásakor. Ezek az esetek általában olyan betegeknél jelentkeztek, akiknél előrehaladott rosszindulatú betegség vagy sepsis fordult elő, illetve többféle kemoterápiás gyógyszert alkalmaztak vagy apheresis kezelésben részesültek (lásd 4.4 pont).
Cutan vasculitis
Cutan vasculitis eseteiről számoltak be a filgrasztimmal kezelt betegeknél. A filgrasztim-kezelésben részesülő betegeknél a vasculitis kialakulásának mechanizmusa nem ismert. Hosszan tartó alkalmazás mellett az SCN-ben szenvedő betegek 2%-ánál számoltak be cutan vasculitisről.
A gyógyszerkészítmény forgalomba hozatali engedélye megszűnt
Leukocytosis
A filgrasztim-kezelést követően a normál donorok 41%-ánál leukocytosist
(fehérvérsejtszám > 50 x 109/l) és átmeneti thrombocytopeniát (vérlemezkeszám < 100 x 109/l) figyeltek meg és leukapheresist a donorok 35%-ánál figyeltek meg (lásd 4.4 pont).
Sweets-szindróma
Sweet-szindróma (akut lázas neutrophiliás dermatosis) eseteinek előfordulásáról számoltak be filgrasztimmal kezelt betegeknél.
Pseudo-köszvény (pirofoszfát chondrocalcinosis)
Filgrasztimmal kezelt daganatos betegeknél pseudo-köszvényről (pirofoszfát chondrocalcinosis) számoltak be.
GvHD
Allogén csontvelő-transzplantáción átesett betegeknél G-CSF alkalmazása után graft versus host betegségről (GvHD) és halálos kimenetelről számoltak be (lásd 4.4 és 5.1 pont).
Gyermekek és serdülők
Gyermekkorú betegek klinikai vizsgálataiból származó adatok azt jelzik, hogy a filgrasztim biztonságossága és hatásossága a citotoxikus kemoterápiában részesülő felnőtteknél és gyermekeknél hasonló, ami arra utal, hogy a filgrasztim farmakokinetikájában nincsenek életkori különbségek. Az egyetlen következetesen jelentett nemkívánatos esemény a musculoskeletalis fájdalom volt, ami nem különbözik a felnőtt populációban tapasztaltaktól.
A filgrasztim gyermekeknél történő alkalmazásának további megítéléséhez nincs elegendő adat. Egyéb különleges betegcsoportok
Alkalmazás időseknél
Összességében nem volt megfigyelhető különbség a biztonságosság és hatásosság tekintetében a citotoxikus kemoterápiában részesülő 65 éven felüli és a fiatalabb felnőtt (> 18) betegek között, és a klinikai tapasztalatok nem tártak fel különbséget a válaszban a fiatalabb és az idősebb betegek között. Nem áll rendelkezésre megfelelő mennyiségű adat a filgrasztim idős betegeknél történő alkalmazása értékelésére a Grastofil egyéb jóváhagyott indikációi tekintetében.
Gyermekgyógyászati SCN betegek
Krónikus filgrasztim-kezelésben részesülő, súlyos krónikus neutropeniában szenvedő gyermekeknél csontsűrűség csökkenésről és osteoporosisról számoltak be.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Farmakológiai tulajdonságok - GRASTOFIL 48
Farmakoterápiás csoport: Immunstimulánsok, kolóniastimuláló faktorok, ATC kód: L03AA02
A Grastofil hasonló biológiai gyógyszer. Részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség honlapján (http://www.ema.europa.eu) érhető el.
Farmakodinámiás hatások
A humán G-CSF egy glikoprotein, amely funkcionális neutrofilek termelődését és csontvelőből történő felszabadulását szabályozza. Az r-metHuG-CSF (filgrasztim) tartalmú Grastofil 24 órán belül jelentős mértékben megemeli a perifériás vér neutrofilszámát, továbbá kismértékű monocyta-szám növekedést is előidéz. Néhány SCN betegnél a filgrasztim hatására a kiindulási értékhez képest kismértékben emelkedik a keringő eozinofilek és bazofilek száma is; az ilyen betegek némelyikénél a kezelést megelőzően eozinofília vagy bazofília tapasztalható. A javasolt dózistartományon belül a neutrofilszám emelkedésének mértéke dózisfüggő. A filgrasztim hatására termelődő neutrofilek normális vagy fokozott működést mutatnak, amint azt a kemotaktikus és fagocita funkciós tesztek igazolják. A filgrasztim-terápia befejezését követően a keringő neutrofilszám 1-2 napon belül 50%-kal csökken, és 1-7 napon belül visszatér a normális szintre.
Citotoxikus kemoterápiás kezelésben részesülő betegeknél a filgrasztim alkalmazása a neutropenia és lázas neutropenia előfordulási gyakoriságának, súlyosságának és időtartamának jelentős csökkenését eredményezi. A filgrasztim-kezelés jelentősen csökkenti a lázas neutropenia, az antibiotikum-használat és a hospitalizáció időtartamát az akut myelogén leukaemia miatt indukciós kemoterápiában vagy myeloablativ terápiát követően csontvelő transzplantációban részesülő betegeknél. A lázas állapotok, illetve dokumentált fertőzések száma egyik kezelési sémában sem csökkent. A lázas állapot időtartama nem csökkent a myeloablativ terápiát követően csontvelő transzplantációban részesülő betegeknél.
A filgrasztim akár monoterápiában, akár kemoterápia után alkalmazva mobilizálja a haemopoetikus progenitor sejteket a perifériás vérbe. Ezeket az autológ PBPC-ket ki lehet nyerni, és a nagydózisú citotoxikus terápia után csontvelő átültetés helyett vagy annak kiegészítéseként be lehet infundálni. A PBPC infúzió felgyorsítja a haemopoetikus rendszer működésének normalizálódását, ezzel csökkentve a vérzéses szövődmények kockázatának időtartamát és a thrombocyta transzfúzió szükségességét.
A filgrasztimmal mobilizált allogén PBPC-ben részesülő betegeknél jelentősen gyorsabb volt a haematológiai javulás, ami a támogatás nélkül bekövetkező vérlemezkeszám-helyreállás időtartamának jelentős csökkenését eredményezte, az allogén csontvelő- transzplantációhoz képest.
A G-CSF allogén csontvelő-transzplantációt követő alkalmazását értékelő egyik retrospektív európai vizsgálat azt vetette fel, hogy akut leukaemiában szenvedő betegek esetén, a G-CSF beadása után növekszik a GvHD kockázata, a kezeléssel összefüggő mortalitás (TRM) és a mortalitás.
Egy másik nemzetközi retrospektív vizsgálatban, amelyet akut és krónikus myelogen leukaemiás betegekkel végeztek, nem észleltek a GvHD-ra, a kezeléssel összefüggő mortalitásra és a mortalitásra kifejtett hatást. Az allogén transzplantációs vizsgálatok metaanalízise, amely tartalmazta 9 retrospektív randomizált vizsgálat, 8 retrospektív vizsgálat és 1 eset-kontroll vizsgálat eredményeit, nem mutatott ki hatást az akut GvHD, valamint a krónikus GvHD kockázatára, illetve a korai, kezeléssel összefüggő mortalitásra gyakorolt hatást.
| Csontvelő-transzplantáció után végzett G-CSF-kezelést követően a GvHD relatív kockázata (95%-os CI) és a kezeléssel összefüggő mortalitás (TRM) | |||||
| Közlemény | A vizsgálat időtartama | N | Akut, II-IV-essúlyosságú GvHD | Krónikus GvHD | TRM |
| Metaanalízis(2003) | a1986 - 2001 | 1198 | 1,08(0,87, 1,33) | 1,02(0,82, 1,26) | 0,70(0,38, 1,31) |
| Európairetrospektív | b1992 - 2002 | 1789 | 1,33(1,08, 1,64) | 1,29(1,02, 1,61) | 1,73(1,30, 2,32) |
| vizsgálat (2004) | |||||
A gyógyszerkészítmény forgalomba hozatali engedélye megszűnt
| Nemzetköziretrospektív | b1995 - 2000 | 2110 | 1,11(0,86, 1,42) | 1,10(0,86, 1,39) | 1,26(0,95, 1,67) |
| vizsgálat (2006) |
aAz elemzés az ezen időszakban végzett csontvelő-transzplantációra vonatkozó vizsgálatokat foglalja magába; néhány vizsgálatban GM-CSF-et (granulocita-makrofág-kolóniastimuláló-faktor) alkalmaztak
bAz elemzés az ebben az időszakban csontvelő-transzplantáción átesett beteg bevonásával készült
A filgrasztim alkalmazása normál donorokon végzett PBPC-mobilizáció céljából allogén perifériás vér progenitor sejtek transzplantációja előtt.
Normál donorok esetében a 4-5 egymást követő napon keresztül, subcutan alkalmazott 10 mikrogramm/kg/nap dózis a donorok többségénél két leukoapheresis után legalább 4 x 106 CD34+ sejt/recipiens testtömegkilogramm kinyerését teszi lehetővé.
A filgrasztim alkalmazása SCN-ben (súlyos congenitalis, ciklikus és idiopátiás neutropenia) szenvedő betegeknél, gyermekeknél vagy felnőtteknél az abszolút neutrofilszám tartós növekedését idézi elő a perifériás vérben, és csökkenti a fertőzések, illetve az ehhez társuló események számát.
A filgrasztim alkalmazása HIV fertőzött betegeknél fenntartja a normál neutrofilszámot, és ezzel lehetővé teszi az antivirális és/vagy mieloszuppresszív gyógyszerek ütemezett adagolását. Nincs arra utaló jel, hogy a filgrasztimmal kezelt HIV-fertőzött betegeknél fokozott mértékű lenne a HIV replikációja.
Egyéb haemopoetikus növekedési faktorokhoz hasonlóan kimutatták, hogy a G-CSF in vitro stimulálja a humán endothel sejteket.
Felszívódás
Az ajánlott adagok subcutan beadását követően a szérumkoncentráció 10 ng/ml felett maradt 8-16 órán keresztül.
Eloszlás
Az megoszlási térfogat a vérben megközelítőleg 150 ml/kg. Elimináció
A filgrasztim clearance elsőrendű farmakokinetikát követ mind subcutan, mind intravénás alkalmazást követően. A filgrasztim szérum eliminációs felezési ideje körülbelül 3,5 óra, a körülbelül
0,6 ml/perc/kg-os clearance-rátával. Autológ csontvelő átültetésen átesett betegek 28 napos időtartamot is elérő folyamatos filgrasztim infúziós kezelése során sem tapasztaltak gyógyszerakkumulációt vagy jelentős változást az eliminációs felezési időben.
Linearitás
A filgrasztim dózisa és szérumkoncentrációja között pozitív lineáris összefüggés van, akár intravénásan, akár subcutan történik a beadás.
