IMIPENEM/CILASTATIN APTAPHARMA 500 MG/500 MG POR OLDATOS INFÚZIÓHOZ
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - IMIPENEM/CILASTATIN 500 MG/500 MG
Az Imipenem/cilastatin AptaPharma az alábbi fertőzések kezelésére javallott felnőttek, serdülők és 1éves vagy annál idősebb gyermekek esetében (lásd4.4 és 5.1pont):
-
szövődményes intraabdominális fertőzések
-
súlyos pneumonia, beleértve a kórházi kezeléssel és gépi lélegeztetéssel összefüggő pneumoniákat is
-
intra- és postpartum fertőzések
-
szövődményes húgyúti fertőzések
-
szövődményes bőr‑ és lágyrészfertőzések.
Az Imipenem/cilastatin AptaPharma alkalmazható olyan neutropeniás betegek kezelésére, akiknek a láza gyaníthatóan bakteriális fertőzéssel áll összefüggésben.
Bacteraemiás betegek kezelésére, amikor a bacteraemiát igazoltan vagy vélhetően a fentiekben felsorolt fertőzések valamelyike idézi elő.
Figyelembe kell venni az antibakteriális szerek megfelelő alkalmazására vonatkozó hivatalos irányelveket.
Adagolás
Az Imipenem/cilastatin AptaPharma adagolási javaslatai az alkalmazandó imipenem/cilasztatin mennyiségére vonatkoznak.
Az Imipenem/cilastatin AptaPharma napi dózisát a fertőzés típusa alapján kell meghatározni, és egyenlően elosztott adagokban kell adni, a patogén(ek)kel szembeni érzékenység fokának és a beteg vesefunkciójának figyelembe vételével (lásda 4.4 és 5.1pontot is).
Felnőttek és serdülők
Normál vesefunkciójú (kreatinin-clearance ≥90ml/perc) betegek esetén az ajánlott adagolási rend:
500mg/500mg 6óránként VAGY
1000mg/1000mg 8óránként VAGY 6óránként.
1000mg/1000mg 6óránkénti adása javasolt a feltételezhetően vagy igazoltan kevésbé érzékeny baktériumfajok (mint amilyen a Pseudomonas aeruginosa) által okozott, illetve a nagyon súlyos fertőzések (pl. lázas neutropeniás betegek) esetében.
Dóziscsökkentés szükséges, ha a kreatinin-clearance < 90ml/perc (lásd 1.táblázat).
A legnagyobb teljes napi dózis nem haladhatja meg a 4000mg/4000mg‑ot.
Vesekárosodás
A csökkentett dózis meghatározása vesekárosodásban szenvedő felnőttek esetében:
1. A teljes napi adagot (azaz 2000mg/2000mg, 3000mg/3000mg vagy 4000mg/4000mg‑ot) kell választani, amely általában a normális vesefunkciójú betegek esetén lenne alkalmazható.
2. Az 1.táblázatból választható ki a megfelelő csökkentett adagolási séma a beteg kreatinin‑clearance‑e alapján. Az infúzió beadásának időtartamát lásd„Az alkalmazás módja” részben.
1. táblázat
| Kreatinin-clearance (ml/perc): | Ha aTELJES NAPI DÓZIS:2000mg/2000mg/nap | Ha aTELJES NAPI DÓZIS:3000mg/3000mg/nap | Ha aTELJES NAPI DÓZIS:4000mg/4000mg/nap |
| ≥90 (normál) | 500 mg/500mg 6óránként | 1000 mg/1000mg 8óránként | 1000 mg/1000mg 6óránként |
| csökkentett dózis (mg) vesekárosodásban szenvedő betegek részére: | |||
| <90 - ≥60 | 400mg/400mg 6óránként | 500 mg/500mg 6óránként | 750mg/750mg 8óránként |
| <60 - ≥30 | 300mg/300mg 6óránként | 500 mg/500mg 8óránként | 500 mg/500mg 6óránként |
| <30 - ≥15 | 200mg/200mg 6óránként | 500 mg/500mg 12óránként | 500 mg/500mg 12óránként |
Betegek, akiknek a kreatinin-clearance értéke<15ml/perc
Ezek a betegek nem kaphatnak Imipenem/cilastatin AptaPharma‑t, kivéve, ha 48órán belül hemodialízist végeznek náluk.
Hemodializált betegek
<15ml/perc kreatinin-clearance értékű hemodializált betegek kezelésekor a 15‑29ml/perc kreatinin-clearance értékű betegekre vonatkozó adagolási ajánlások alkalmazandók (lásd1.táblázat).
Mind az imipenem, mind a cilasztatin eltávolítható a vérkeringésből hemodialízis útján. A betegnek az Imipenem/cilastatin AptaPharma‑t közvetlenül a hemodialízis után, majd az adott hemodialízis‑kezelés befejezését követően 12óránként kell megkapniuk. A dializált betegeket, főként azokat, akik központi idegrendszeri (CNS) háttérbetegségben szenvednek, gondosan monitorozni kell; hemodializált betegeknek Imipenem/cilastatin AptaPharma adása csak akkor javasolt, ha a kezelésből származó előny felülmúlja a görcsrohamok fellépésének potenciális kockázatát (lásd4.4pont).
Jelenleg nem állnak rendelkezésre megfelelő adatok ahhoz, hogy az Imipenem/cilastatin AptaPharma alkalmazását ajánlani lehessen peritoneális dialízisben részesülő betegek számára.
Májkárosodás
Májkárosodásban szenvedő betegek esetében nem javasolt a dózismódosítás (lásd5.2pont).
Idősek
Normál vesefunkciójú idős betegeknél nincs szükség dózismódosításra (lásd5.2pont).
Gyermekek (1éves vagy annál idősebb)
1éves vagy annál idősebb gyermekek részére 15mg/15mg/ttkg-os vagy 25mg/25mg/ttkg‑os dózis 6óránkénti adása javasolt.
25mg/25mg/ttkg 6óránkénti adása javasolt feltételezhetően vagy igazoltan kevésbé érzékeny baktériumfajok (mint amilyen a Pseudomonas aeruginosa) által okozott, illetve a nagyon súlyos fertőzések (pl. lázas neutropeniás betegek) esetében.
Gyermekek (1évesnél fiatalabb)
Nincs elegendő klinikai adat az imipenem/cilastatin infúzió 1évesnél fiatalabb gyermekeknél történő alkalmazásra vonatkozóan.
Vesekárosodásban szenvedő gyermekek
Nincs elegendő klinikai adat az imipenem/cilastatin infúzió vesekárosodásban (szérum kreatininszint >2mg/dl) szenvedő gyermekeknél történő alkalmazásra vonatkozóan. Lásd4.4pont.
Az alkalmazás módja
Beadás előtt az Imipenem/cilastatin AptaPharma‑t fel kell oldani és tovább kell hígítani (lásd6.2, 6.3és6.6pont). Az 500 mg/500mg, illetve ennél kisebb dózisokat 20‑30perces intravénás infúzióban kell beadni. Az 500mg/500mg-ot meghaladó dózisokat 40‑60perces intravénás infúzióban kell beadni. Azoknál a betegeknél, akiknél hányinger alakul ki a beadás alatt, az infúzió beadásának sebessége lelassítható.
Az Imipenem/cilastatin AptaPharma oldat színe színtelentől halványsárgáig változhat.
-
A készítmény hatóanyagaival vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
-
Bármely más karbapenem típusú antibakteriális szerrel szembeni túlérzékenység.
-
Súlyos túlérzékenység (pl.anafilaxiás reakció, súlyos bőrreakció) bármely más béta‑laktám‑típusú antibakteriális szerrel (pl.penicillinek vagy cefalosporinok) szemben.
Általános
Az imipenem/cilasztatin kezelés kiválasztásakor minden beteg esetén meg kell állapítani, hogy megalapozott‑e egy karbapenem antibakteriális szer alkalmazása, a következő tényezőket alapul véve: a fertőzés súlyossági foka; egyéb, megfelelő antibakteriális szerekkel szembeni rezisztencia esetleges fennállása; valamint a karbapenem‑rezisztens baktériumok szelektálódásának kockázata.
Túlérzékenység
Súlyos, esetenként halálos kimenetelű túlérzékenységi (anafilaxiás) reakciókról számoltak be béta‑laktám típusú antibiotikummal kezelt betegek esetében. Nagyobb valószínűséggel fordulnak elő ezek a reakciók olyan betegeknél, akiknek kórtörténetében több allergénnel szembeni érzékenység szerepel. Az Imipenem/cilastatin AptaPharma‑val történő kezelés megkezdése előtt alaposan ki kell vizsgálni a karbapenemekkel, penicillinekkel, cefalosporinokkal, más béta‑laktámokkal és egyéb allergénekkel szembeni korábbi túlérzékenységi reakciókat (lásd4.3pont). Ha Imipenem/cilastatin AptaPharma‑val szemben allergiás reakció lép fel, a kezelést azonnal le kell állítani. A súlyos anafilaxiás reakciók azonnali sürgősségi ellátást igényelnek.
Máj
A májtoxicitás (pl. a transzaminázok szintjének emelkedése, májelégtelenség és fulmináns hepatitis) kockázata miatt az imipenem/cilasztatin-kezelés alatt a májfunkciót szorosan monitorozni kell.
A készítmény alkalmazása májbetegségben szenvedő betegek esetében: azon betegek májfunkcióját, akiknél a májműködési rendellenességek már fennállnak, az imipenem/cilasztatin-kezelés alatt monitorozni kell. Dózismódosításra nincs szükség (lásd4.2pont).
Hematológia
Imipenem/cilasztatin-kezelés alatt pozitív direkt vagy indirekt Coombs teszteredmény alakulhat ki.
Antibakteriális spektrum
Bármilyen empirikus kezelés megkezdése előtt figyelembe kell venni az imipenem/cilasztatin antibakteriális spektrumát, főként életet veszélyeztető állapotok esetében. Továbbá meghatározott patogének (pl. bakteriális bőr- és lágyrészfertőzések kórokozói) imipenem/cilasztatinnal szembeni korlátozott érzékenysége miatt elővigyázatossággal kell eljárni. Az imipenem/cilasztatin alkalmazása az ilyen típusú fertőzésekben nem megfelelő, kivéve, ha a patogén már dokumentált és ismerten érzékeny, vagy igen nagy a valószínűsége, hogy a kezelés megfelelő lesz a fertőzést legvalószínűbben okozó patogén(ek) ellen. Javasolható egy megfelelő MRSA elleni szer egyidejű alkalmazása, ha MRSA infekciók feltehetőleg vagy bizonyítottan szerepelnek az engedélyezett indikációkban. Javasolható egy aminoglikozid egyidejű alkalmazása, ha Pseudomonas aeruginosa fertőzések feltehetőleg vagy bizonyítottan szerepelnek az engedélyezett indikációkban (lásd4.1pont).
Interakció valproinsavval
Az imipenem/cilasztatin egyidejű alkalmazása valproinsavval vagy nátrium-valproáttal nem javasolt (lásd4.5pont).
Clostridioides difficile
Imipenem/cilasztatinnal és szinte az összes többi antibakteriális készítménnyel kapcsolatban antibiotikum-alkalmazással összefüggő colitist és pseudomembranosus colitist jelentettek, melyek súlyosságukat tekintve az enyhéktől az életet veszélyeztetőkig terjedtek. Fontos szem előtt tartani ezt a diagnózist, ha a betegnél hasmenés lép fel imipenem/cilasztatin-kezelés közben vagy után (lásd4.8pont). Az imipenem/cilasztatin-kezelés befejezése és a Clostridioides difficile elleni specifikus kezelés elindítása mérlegelendő. Perisztaltikát gátló gyógyszereket nem szabad adni.
Meningitis
Az Imipenem/cilastatin AptaPharma nem ajánlott meningitis kezelésére.
Vesekárosodás
Az imipenem/cilasztatin felhalmozódik a vesekárosodásban szenvedő betegeknél. Központi idegrendszeri mellékhatások fordulhatnak elő, ha az adagot nem igazítják a vesefunkcióhoz (lásd 4.2pont és 4.4pont „Központi idegrendszer” c. rész).
Központi idegrendszer
Központi idegrendszeri mellékhatásokat úgy, mint myoclonusos aktivitást, konfúz állapotokat vagy görcsrohamokat jelentettek, különösen akkor, amikor a veseműködés és testtömeg alapján ajánlott adagokat túllépték. Ezek a tünetek leggyakrabban azon betegeken voltak megfigyelhetők, akik központi idegrendszeri zavarokban szenvednek (pl.cerebralis laesio vagy görcsroham az anamnézisben) és/vagy akiknél vesekárosodás miatti gyógyszer‑akkumuláció lehetősége állhat fenn. Különösen ezen betegeknél szükséges az ajánlott dózisok szigorú betartása a kezelés során (lásd4.2pont). Ismert görcshajlamú betegek esetén az antikonvulzív terápiát folytatni kell.
Különösen nagy figyelmet kell fordítani azon gyermekek neurológiai tüneteire és görcsrohamaira, akiknél fennállnak görcsrohamokat okozó kockázati tényezők, vagy akik olyan gyógyszereket kapnak egyidejűleg, amelyek a görcsküszöböt csökkentik.
Ha fokális tremor, myoclonus vagy görcsrohamok lépnek fel, a beteget neurológiai vizsgálatnak kell alávetni, és ha még nem történt meg, akkor el kell kezdeni az antikonvulzív terápiát. Ha a központi idegrendszeri tünetek továbbra is fennállnak, az Imipenem/cilastatin AptaPharma dózisát le kell csökkenteni, vagy adását be kell fejezni.
Azok a betegek, akiknek kreatinin-clearance értéke<15ml/perc, nem kaphatnak Imipenem/cilastatin AptaPharma‑t, kivéve, ha 48órán belül hemodialízist végeznek náluk. Hemodializált betegeknek Imipenem/cilastatin AptaPharma adása csak akkor javasolt, ha a kezelésből származó előny nagyobb, mint a görcsrohamok fellépésének potenciális kockázata (lásd4.2pont).
Gyermekek és serdülők
Nem áll rendelkezésre elegendő klinikai adat az imipenem/cilasztatin alkalmazására 1évesnél fiatalabb, illetve vesekárosodásban szenvedő gyermekeknél (szérum kreatininszint>2mg/dl). Lásd korábban a „Központi idegrendszer” részben is.
Segédanyagok
Ez a gyógyszer 37,5mg nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 1,9%-ának felnőtteknél.
Ganciklovir és imipenem/cilasztatin egyidejű alkalmazásakor generalizált görcsrohamok megjelenését írták le. Ezen gyógyszerek együttesen nem alkalmazhatók, kivéve, ha a várható előny felülmúlja a kockázatokat.
Valproinsav és karbapenem készítmények együttes alkalmazása során a valproinsav‑szintek akár terápiás szint alá történő csökkenéséről számoltak be. A csökkent valproinsav‑szint elégtelen görcskontrollhoz vezethet, ezért az imipenem együttes alkalmazása valproinsavval vagy nátrium‑valproáttal nem ajánlott, és fontolóra kell venni egyéb antibakteriális vagy görcsoldó kezelések megkezdését (lásd4.4pont).
Orális antikoagulánsok
Antibiotikumok és warfarin együttes adagolása növelheti a warfarin antikoaguláns hatását. Sok esetben számolnak be az orális antikoagulánsok, beleértve a warfarint, véralvadásgátló hatásának növekedéséről olyan betegeknél, akik egyidejűleg antibakteriális szereket is kapnak. Az alapfertőzéstől, életkortól és a beteg általános állapotától függően változhat a kockázat, ezért nehéz megállapítani az antibiotikum hozzájárulását az INR (international normalised ratio) érték növekedéséhez. Antibiotikumok és orális antikoagulánsok együttes alkalmazása közben és röviddel utána ajánlott az INR értéket gyakran ellenőrizni.
Imipenem/cilasztatin és probenecid együttes alkalmazása az imipenem plazmaszintjének és plazma felezési idejének minimális növekedését eredményezte. Az imipenem/cilasztatin probeneciddel történő alkalmazása során a vizeletből visszanyerhető aktív (nem metabolizált) imipenem körülbelül a dózis 60%‑ára csökkent. Imipenem/cilasztatin és probenecid együttes alkalmazása a cilasztatin plazmaszintjét és felezési idejét kétszeresére növelte, de a vizeletből visszanyerhető cilasztatin mennyiségére nem volt hatással.
Gyermekek és serdülők
Interakciós vizsgálatokat csak felnőttek körében végeztek.
Terhesség
Nincsenek megfelelő kontrollos vizsgálatok imipenem/cilasztatin terhes nőknél történő alkalmazására vonatkozóan.
Vemhes majmokon végzett vizsgálatok reproduktív toxicitást mutatnak (lásd5.3pont). A lehetséges kockázat mértéke emberi alkalmazás során nem ismert.
Imipenem/cilastatin AptaPharma terhesség alatt csak akkor adható, ha a kezelésből származó potenciális előny meghaladja a magzatra gyakorolt potenciális kockázatot.
Szoptatás
Az imipenem és a cilasztatin kis mennyiségben kiválasztódik az anyatejbe. Mindkét vegyület kismértékben szívódik fel orális bevételt követően. Ennélfogva valószínűtlen, hogy a szoptatott csecsemő szignifikáns mennyiségeknek lenne kitéve. Ha az Imipenem/cilastatin AptaPharma alkalmazása szükséges, mérlegelni kell a szoptatás előnyét a gyermek számára és a lehetséges kockázatot.
Termékenység
Nem állnak rendelkezésre adatok az imipenem/cilasztatin-kezelés férfi vagy női termékenységre kifejtett lehetséges hatásaira vonatkozóan.
A készítménynek a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták. Mindamellett a gyógyszer egyes mellékhatásai (pl. hallucinációk, szédülés, somnolentia és vertigo) egyes betegeknél befolyásolhatják a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket (lásd 4.8pont).
1723imipenem/cilasztatinnal intravénásan kezelt beteg bevonásával végzett klinikai vizsgálatokban a leggyakoribb, legalábbis vélhetően a kezelés miatt kialakult szisztémás mellékhatások a következők voltak:hányinger (2,0%), hasmenés (1,8%), hányás (1,5%), bőrkiütés (0,9%), láz (0,5%), hypotensio (0,4%), görcsrohamok (0,4%) (lásd4.4pont), szédülés (0,3%), pruritus(0,3%), urticaria(0,2%), aluszékonyság (0,2%). Hasonlóképpen, a leggyakrabban jelentett lokális mellékhatások a következők voltak: phlebitis/thrombophlebitis (3,1%), fájdalom a tű beszúrásának helyén (0,7%), erythema a tű beszúrásának helyén (0,4%), vénák megkeményedése (induratio) (0,2%). A szérum transzamináz- és alkalikusfoszfatáz-szintjének emelkedéséről is gyakran beszámoltak.
A következő mellékhatásokat jelentették klinikai vizsgálatok és a forgalomba hozatalt követő alkalmazás során.
Minden mellékhatás szervrendszer és gyakoriság szerint van felsorolva: Nagyon gyakori (≥1/10); Gyakori (≥1/100 - <1/10); Nem gyakori (≥1/1000 - <1/100); Ritka (≥1/10000 - <1/1000); Nagyon ritka (<1/10000) és Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
Minden gyakorisági csoporton belül a nemkívánatos események csökkenő súlyosság szerint kerültek feltüntetésre.
| Szervrendszer | Gyakoriság | Esemény |
| Fertőző betegségek és parazitafertőzések | Ritka | pseudomembranosus colitis, candidiasis |
| Nagyon ritka | gastroenteritis | |
| Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek | Gyakori | eosinophilia |
| Nem gyakori | pancytopenia, neutropenia, leukopenia, thrombocytopenia, thrombocytosis | |
| Ritka | agranulocytosis | |
| Nagyon ritka | haemolyticus anaemia, csontvelő-depresszió | |
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | Ritka | anafilaxiás reakciók |
| Pszichiátriai kórképek | Nem gyakori | pszichés zavarok, beleértve a hallucinációkat és zavart tudatállapotokat is |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | Nem gyakori | görcsrohamok, myoclonusos aktivitás, szédülés, aluszékonyság |
| Ritka | encephalopathia, paraesthesia, fokális tremor, ízérzés zavara | |
| Nagyon ritka | a myasthenia gravis tüneteinek súlyosbodása, fejfájás | |
| Nem ismert | agitatio, dyskinesia | |
| A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei | Ritka | hallásvesztés |
| Nagyon ritka | vertigo, tinnitus | |
| Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek | Nagyon ritka | cyanosis, tachycardia, palpitatiók |
| Érbetegségek és tünetek | Gyakori | thrombophlebitis |
| Nem gyakori | hypotonia | |
| Nagyon ritka | kipirulás | |
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | Nagyon ritka | dyspnoe, hyperventilatio, garatfájdalom |
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | Gyakori | hasmenés, hányás, hányinger Úgy tűnik, hogy gyógyszer által előidézett hányinger és/vagy hányás gyakrabban fordul elő az imipenem/cilasztatinnal kezelt granulocytopeniás betegeknél, mint a granulocytopeniában nem szenvedőknél. |
| Ritka | a fogak és/vagy a nyelv elszíneződése | |
| Nagyon ritka | haemorrhagiás colitis, hasi fájdalom, gyomorégés, glossitis, nyelvpapilla hypertrophia, fokozott nyálelválasztás | |
| Máj- és epebetegségek, illetve tünetek | Ritka | májelégtelenség, hepatitis |
| Nagyon ritka | fulmináns hepatitis | |
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | Gyakori | bőrkiütés (pl. exanthemás) |
| Nem gyakori | urticaria, pruritus | |
| Ritka | toxicus epidermalis necrolysis, angiooedema, Stevens–Johnson-szindróma, erythema multiforme, exfoliativ dermatitis | |
| Nagyon ritka | túlzott verejtékezés, a bőr textúrájának változása | |
| A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei | Nagyon ritka | polyarthralgia, thoracalis csigolyák fájdalma |
| Vese- és húgyúti betegségek és tünetek | Ritka | akut veseelégtelenség, oliguria/anuria, polyuria, vizelet elszíneződése (ártalmatlan, és nem összetévesztendő a haematuriával) Az imipenem/cilasztatin kezelésnek a vesefunkció megváltoztatásában játszott szerepét nehéz megítélni, mivel a prerenalis azotaemia, illetve veseműködés károsodás tényezői rendszerint már a kezelés előtt jelen vannak. |
| A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek | Nagyon ritka | pruritus vulvae |
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | Nem gyakori | láz, lokális fájdalom és induratio a tű beszúrásának helyén, erythema a tű beszúrásának helyén |
| Nagyon ritka | mellkasi diszkomfort, asthenia/gyengeség | |
| Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei | Gyakori | a szérum transzaminázok és az alkalikus foszfatáz szint emelkedése |
| Nem gyakori | pozitív direkt Coombs teszteredmény, megnyúlt prothrombin idő, csökkent haemoglobinszint, emelkedett szérum bilirubinszint, szérum kreatinin szint emelkedése, a vér karbamid-nitrogén szint emelkedése |
Gyermekek és serdülők (≥3 hónapos kor)
A 178, három hónapos vagy annál idősebb gyermek bevonásával végzett vizsgálatokban az észlelt mellékhatások megegyeztek a felnőtt betegeknél tapasztaltakkal.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
A túladagolás esetleges tünetei összhangban állnak a mellékhatásprofillal, melyek magukban foglalhatják a görcsrohamokat, konfúziót, tremorokat, hányingert, hányást, hypotoniát, bradycardiát. Az imipenem/cilasztatin-túladagolás kezeléséről nem áll rendelkezésre specifikus információ. Mind az imipenem, mind a cilasztatin-nátrium hemodializálható, habár az eljárás hatásossága túladagolás esetén nem ismeretes.
Farmakológiai tulajdonságok - IMIPENEM/CILASTATIN 500 MG/500 MG
Farmakoterápiás csoport: Szisztémás antibakteriális szerek, karbapenemek
ATC kód: J01DH51
Hatásmechanizmus
Az Imipenem/Cilastatin Aptapharma a két hatóanyagát, az imipenemet és a cilasztatin-nátriumot 1:1 tömegarányban tartalmazza.
Az imipenem, másnéven N‑formimidoil‑tienamicin a tienamicin félszintetikus származéka, melyet a Streptomyces cattleya nevű fonalas baktérium termel.
Az imipenem antibakteriális hatását úgy fejti ki, hogy a penicillinkötő fehérjékhez (PBP) kötődve gátolja a Gram-pozitív és Gram-negatív baktériumok sejtfalszintézisét.
A cilasztatin-nátrium a vese imipenemet metabolizáló és inaktiváló dehidropeptidáz-I enzimének kompetitív, reverzibilis és specifikus inhibitora. Mentes az intrinzik antibakteriális hatástól, és az imipenem antibakteriális hatását sem befolyásolja.
Farmakokinetikai/farmakodinámiás (PK/PD) összefüggés
A többi béta‑laktám antibakteriális szerhez hasonlóan, az imipenem esetében is az az időtartam mutatja a legszorosabb összefüggést a hatásossággal, amely alatt a koncentráció meghaladja a minimális gátló koncentrációt (MIC) (T>MIC).
Rezisztencia mechanizmus
Az imipenemmel szembeni rezisztencia az alábbiak következménye lehet:
-
A Gram-negatív baktériumok külső membránjának csökkent permeabilitása (a csökkent porintermelés miatt).
-
Egy efflux pumpa aktívan eltávolíthatja az imipenemet a sejtből.
-
A penicillinkötő fehérjék csökkent affinitása az imipenemhez.
-
Az imipenem stabil marad a legtöbb béta‑laktamáz hidrolízisével szemben, beleértve a Gram‑pozitív és Gram‑negatív baktériumok által termelt penicillinázokat és cefalosporinázokat is, kivéve a viszonylag ritka karbapenem‑hidrolizáló béta‑laktamázokat. Egyéb karbapenemekkel szemben rezisztens fajok rendszerint az imipenemmel szemben is rezisztensek. Nincs azonos támadásponton alapuló keresztrezisztencia az imipenem és a kinolon‑, aminoglikozid‑, makrolid‑ és tetraciklin‑osztályba tartózó antibiotikumok között.
Határértékek
Az EUCAST imipenemre vonatkozó klinikai MIC határértékei (2022-01-01, v12.0) az alábbiak:
| Mikroorganizmus-csoportok | Minimális gátló koncentráció (mg/l) | |
| Érzékeny ≤ | Rezisztens > | |
| Enterobacterales (kivéve Morganellaceae) | 2 | 4 |
| Enterobacterales1(Morganellaceae) | 0.001 | 4 |
| Pseudomonasspp. | 0.001 | 4 |
| Acinetobacterspp. | 2 | 4 |
| Staphylococcusspp. | a cefoxitin-érzékenységből lehet következtetni | |
| Enterococcusspp. | 0.001 | 4 |
| StreptococcusA, B, C, G csoport | a benzilpenicillin-érzékenységből lehet következtetni | |
| Streptococcus pneumoniae | 2 | 2 |
| A Viridans csoportba tartozó Streptococcusok | 2 | 2 |
| Haemophilus influenzae | 2 | 2 |
| Moraxella catarrhalis2 | 2 | 2 |
| Gram-pozitív anaerobok a Clostridioidesdifficile kivételével | 2 | 4 |
| Gram-negatív anaerobok | 2 | 4 |
| Bacillus spp. (kivéve B. anthracis) | 0.5 | 0.5 |
| Burkholderia pseudomallei | 2 | 2 |
| Fajtól független határértékek3 | 2 | 4 |
1Morganella morganii, Proteusspp. és Providenciaspp. esetén az imipenem eredendően gyenge aktivitása magasabb imipenem-expozíciót tesz szükségessé.
2 A nem érzékeny izolátumok ritkák, vagy nem kerültek eddig jelentésre. Az azonosítás és az antimikrobiális érzékenységi vizsgálat eredményét minden ilyen izolátumnál meg kell erősíteni, és az izolátumot el kell küldeni egy referencialaboratóriumnak.
3 A fajtól független határértékeket főként a PK/PD adatokból határozták meg, és ezek az értékek függetlenek a specifikus fajok MIC eloszlásától. Ezek csak a fajokkal összefüggő határértékek és lábjegyzetek áttekintésében nem szereplő fajok esetében alkalmazandók.
Érzékenység
A szerzett rezisztencia gyakorisága adott faj esetében földrajzilag és időben eltérő lehet, ezért a rezisztenciára vonatkozó helyi információk ismerete szükséges, különösen súlyos infekciók kezelésekor. Szakember tanácsát kell kikérni azokban az esetekben, amikor a rezisztencia lokális prevalenciája olyan nagy, hogy a gyógyszer hasznossága - akár csak néhány fertőzéstípus esetében is - kétségbe vonható.
| Általában érzékeny fajok |
| Gram-pozitív aerobok: |
| Enterococcus faecalis |
| Staphylococcus aureus (meticillin-érzékeny)* |
| koaguláz negatív Staphylococcus (meticillin-érzékeny) |
| Streptococcus agalactiae |
| Streptococcus pneumoniae |
| Streptococcus pyogenes |
| Streptococcus viridans csoport |
| Gram-negatív aerobok: |
| Citrobacter freundii |
| Enterobacter aerogenes |
| Enterobacter cloacae |
| Escherichia coli |
| Haemophilus influenzae |
| Klebsiella oxytoca |
| Klebsiella pneumoniae |
| Moraxella catarrhalis |
| Serratia marcescens |
| Gram-pozitív anaerobok: |
| Clostridium perfringens** |
| Peptostreptococcus fajok** |
| Gram-negatív anaerobok: |
| Bacteroides fragilis |
| Bacteroides fragilis csoport |
| Fusobacterium fajok |
| Porphyromonas asaccharolytica |
| Prevotella fajok |
| Veillonella fajok |
| Fajok, melyeknél a szerzett rezisztencia problémát jelenthet |
| Gram-negatív aerobok: |
| Acinetobactercalcoaceticus baumannii komplex |
| Pseudomonas aeruginosa |
| Természetes rezisztenciával rendelkező fajok |
| Gram-pozitív aerobok: |
| Enterococcusfaecium |
| Gram-negatív aerobok: |
| Burkholderiacepacia komplex néhány törzse |
| Legionella fajok |
| Stenotrophomonasmaltophilia (korábban Xanthomonas maltophilia, korábban Pseudomonas maltophilia) |
| Egyéb mikroorganizmusok |
| Chlamydia fajok |
| Chlamydophila fajok |
| Mycoplasma fajok |
| Ureoplasma urealyticum |
*Minden meticillin-rezisztens Staphylococcus rezisztens az imipenem/cilasztatinnal szemben is.
**EUCAST fajtól független határértéket használva.
Imipenem
Felszívódás
Egészséges önkénteseknek 20perc alatt intravénásan beadott imipenem/cilasztatin infúzió 12‑20mikrogramm/ml imipenem plazma‑csúcskoncentrációt eredményezett a 250mg/250mg‑os adag esetében, 21‑58mikrogramm/ml‑t az 500mg/500mg‑os adag esetében és 41‑83mikrogramm/ml‑t az 1000mg/1000mg‑os adag alkalmazásakor. A plazma átlagos imipenem csúcskoncentrációi 250mg/250mg, 500mg/500mg, illetve 1000mg/1000mg‑os adag beadását követően 17, 39, illetve 66mikrogramm/ml voltak. A fenti adagok alkalmazása esetén az imipenem szintje a vérplazmában 4‑6óra alatt csökken 1mikrogramm/ml alá.
Eloszlás
Az imipenem hozzávetőlegesen 20%‑ban kötődik a humán plazmafehérjékhez.
Biotranszformáció
Az imipenem önmagában való alkalmazása esetén a szer lebontását a vesében található dehidropeptidáz‑I enzim végzi. Több vizsgálat arról számolt be, hogy imipenem önmagában való alkalmazása esetén a vizeletben a szer 5-40%-a, átlagosan 15-20%-a jelenik meg.
A cilasztatin a dehidropeptidáz-I enzim specifikus inhibitora, az imipenem metabolizmusát hatékonyan gátolja. Így imipenem és cilasztatin együttes adása lehetővé teszi a terápiás, antibakteriális imipenem-koncentráció elérését a vizeletben és a plazmában.
Elimináció
Az imipenem felezési ideje a plazmában egy óra volt. Az alkalmazást követő 10órán belül az antibiotikum körülbelül 70%‑a változatlan formában volt kimutatható a vizeletben, míg a szer további húgyúti kiválasztódása nem volt kimutatható. Imipenem/cilasztatin 500mg/500mg‑os adagjának alkalmazását követően az imipenem koncentrációja a vizeletben 8órán keresztül meghaladta a 10µg/ml-t. A beadott dózis fennmaradó része a vizeletben antibakteriális hatással nem bíró, inaktív metabolitok formájában volt kimutatható, míg a székletbe az imipenem lényegében nem választódott ki.
Normál vesefunkciójú betegeknél az imipenem a plazmában és a vizeletben még 6óránkénti imipenem/cilasztatin adagolás esetén sem akkumulálódik.
Cilasztatin
Felszívódás
20 perc alatt intravénásan beadott imipenem/cilasztatin infúzió 21‑26 mikrogramm/ml cilasztatin plazma‑csúcskoncentrációt eredményezett a 250mg/250mg‑os adag esetében, 21‑55mikrogramm/ml‑t az 500mg/500mg adag esetében és 56‑88mikrogramm/ml‑t az 1000mg/1000mg‑os adag alkalmazásakor. A plazma átlagos cilasztatin csúcskoncentrációi 250mg/250mg, 500mg/500mg, illetve 1000mg/1000mg‑os dózis alkalmazását követően 22, 42, illetve 72mikrogramm/ml voltak.
Eloszlás
A cilasztatin hozzávetőleg 40%‑ban kötődik a humán plazmafehérjékhez.
Biotranszformáció és elimináció
A cilasztatin felezési ideje a plazmában hozzávetőlegesen 1óra. Az imipenem/cilasztatin alkalmazását követő 10órán belül a cilasztatin körülbelül 70‑80%‑a változatlan formában volt kimutatható a vizeletben. Ezt követően a vizeletben cilasztatin nem jelent meg. Körülbelül 10% N‑acetil metabolit formájában volt kimutatható, melynek dehidropeptidáz‑gátló aktivitása a cilasztatinéhoz hasonló. A vese dehidropeptidáz‑I aktivitása a cilasztatin vérből történő kiválasztódása után nem sokkal visszatér a normál szintre.
Farmakokinetika különleges betegcsoportokban
Vesekárosodás
Imipenem/cilasztatin egyszeri 250mg/250mg‑os intravénás beadását követően az imipenem AUC értéke 1,1‑szer, 1,9‑szer és 2,7‑szer volt magasabb enyhe [kreatinin-clearance (CrCl) 50‑80ml/perc/1,73m2], mérsékelt (CrCl 30‑<50ml/perc/1,73m2) és súlyos (CrCl <30ml/perc/1,73m2) vesekárosodásban szenvedő alanyok esetében, mint normális vesefunkciójú (CrCl >80ml/perc/1,73m2) alanyok esetében, a cilasztatin AUC értéke pedig 1,6‑szer, 2,0-szer és 6,2‑szer volt magasabb enyhe, mérsékelt és súlyos vesekárosodásban, mint normál vesefunkciójú alanyok esetében. Hemodialízis után 24órával alkalmazott imipenem/cilasztatin egyszeri 250mg/250mg‑os intravénás adagjának beadását követően az imipenem és a cilasztatin AUC értékei 3,7‑szer, illetve 16,4‑szer voltak magasabbak, mint a normális vesefunkciójú alanyok esetében. Az imipenem és a cilasztatin vizeletből történő visszanyerhetősége, vese clearence‑e és plazma clearence‑e a csökkenő vesefunkcióval együtt csökken imipenem/cilasztatin intravénás beadását követően. Kóros vesefunkciójú betegek esetében dózismódosításra van szükség (lásd 4.2pont).
Májkárosodás
Az imipenem farmakokinetikáját nem vizsgálták májkárosodásban szenvedő betegeknél. Mivel az imipenem májon keresztül történő kiválasztódása korlátozott mértékű, nem valószínű, hogy farmakokinetikáját a májkárosodás befolyásolja. Ezért májkárosodásban szenvedő betegeknél a dózis módosítása nem ajánlott (lásd4.2pont).
Gyermekek és serdülők
Az imipenem átlagos clearance‑e (Cl) és eloszlási térfogata (Vdss) hozzávetőleg 45%‑kal magasabb gyermekeknél és serdülőknél (3hónapos‑14éves), mint a felnőtteknél. 15mg/15mg/ttkg imipenem/cilasztatin gyermekeknek történő beadása után az imipenem AUC értéke megközelítőleg 30%‑kal volt magasabb, mint az 500mg/500mg‑os dózissal kezelt felnőttek esetében. Magasabb adagok esetében, a 25mg/25mg/ttkg imipenemet/cilasztatinnal kezelt gyermekeknél az expozíció 9%‑kal volt magasabb, mint az 1000mg/1000mg‑mal kezelt felnőtteknél.
Idősek
Egészséges idős önkénteseknél (az életkoruknak megfelelő normális vesefunkciójú 65 és 75 év közöttiek) imipenem/cilasztatin 500mg/500mg‑os egyszeri, 20 perc alatt intravénásan beadott dózisának farmakokinetikája megegyezett azzal, amit az enyhe vesekárosodásban szenvedő alanyoknál vártak, így dóziscsökkentés nem szükséges. Az imipenem és a cilasztatin átlagos plazma felezési ideje 91±7,0perc, illetve 69±15perc volt. A többszöri adagolás nincs hatással az imipenem vagy a cilasztatin farmakokinetikájára, és sem az imipenem sem a cilasztatin akkumulációját nem figyelték meg (lásd4.2pont).
Gyógyszerészeti jellemzők - IMIPENEM/CILASTATIN 500 MG/500 MG
Ez a gyógyszer laktáttal kémiailag inkompatibilis, ezért nem szabad laktátot tartalmazó oldószerrel feloldani. Ugyanakkor beadható olyan intravénás rendszerbe, melyen keresztül laktátot tartalmazó oldatot infundálnak.
Ez a gyógyszer kizárólag a 6.6 pontban felsorolt gyógyszerekkel keverhető
Elkészítés előtt: 3 év
Elkészítés után: A hígított oldatot azonnal fel kell használni. Az elkészítés kezdete és az intravénás infúzió beadásának vége között eltelt idő nem haladhatja meg a 2órát.
Legfeljebb 25°C‑on tárolandó.
Az elkészített oldat nem fagyasztható!
Az elkészített oldat tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3pontban.
20ml‑es, színtelen, III‑as típusú üvegből készült, brómbutil gumidugóval és lepattintható védőkupakkal lezárt injekciós üveg.
A készítmény 10 injekciós üveget tartalmazó csomagolásban kerül forgalomba.
Minden injekciós üveg kizárólag egyszeri alkalmazásra szolgál.
Elkészítés:
Minden egyes injekciós üveg tartalmát egy alkalmas infúziós oldat (lásd6.2 és 6.3pontok): 9 mg/ml-es (0,9%-os) nátrium-klorid-oldat 100ml-éhez kell hozzáadni. Kivételes körülmények között, amikor a 9 mg/ml-es (0,9%-os)nátrium‑klorid klinikai okok miatt nem alkalmazható, 5%-os(50 mg/ml-es) glükóz-oldat használható helyette.
A javasolt eljárás az, hogy az alkalmas 100 ml-es infúziós oldatból 10ml‑t a port tartalmazó injekciós üvegbe töltünk. Alapos felrázás után a keletkező keveréket az infúziós oldat tartályába töltjük.
FIGYELEM: A KEVERÉK KÖZVETLEN FELHASZNÁLÁSRA NEM ALKALMAS.
További 10ml infúziós oldattal ismételjük meg a fenti eljárást, ezzel biztosítva az injekciós üveg teljes tartalmának az áttöltését az infúziós oldatba. A keletkező keveréket addig kell rázogatni, amíg teljesen tiszta nem lesz.
A fenti eljárás szerint elkészített oldat koncentrációja hozzávetőlegesen 5mg/ml mind az imipenem, mind a cilasztatin vonatkozásában.
A színtelentől sárgáig történő színváltozás nem befolyásolja a készítmény hatásosságát.
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
Megjegyzés: (két keresztes)
Osztályozás: II./3 csoport
Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 3.§-ának ga) pontja szerinti rendelőintézeti járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I).