LORAZEPAM ORION 0,5 MG TABLETTA

Szorongásos zavarok rövid távú kezelésére, vagy a szorongás és a depressziós tünetekkel járó szorongás tüneteinek rövid távú enyhítésére szolgál felnőtteknél.

A Lorazepam Orion csak akkor javallott, ha a nem gyógyszeres kezelés hatástalan volt, és a betegség súlyos, bénító vagy túlzott szorongást okoz a betegnek. A mindennapi életvitellel járó stresszhez társuló szorongás vagy feszültség esetén általában nem szükséges szorongásoldók alkalmazása.

Adagolás

Az adagolást és a kezelés időtartamát egyénileg kell meghatározni. A lehető legrövidebb ideig kell a legalacsonyabb hatásos dózist alkalmazni, és növelni, amennyiben szükséges. Hosszú távú kezelés nem ajánlott. Általában a kezelés időtartama nem haladhatja meg a 2‑4hetet, beleértve a gyógyszer fokozatos abbahagyását is. A kezelés időtartamának meghosszabbítása előtt értékelni kell, hogy szükség van-e a kezelés folytatására, és ez nem haladhatja meg a 2‑3hónapot.

Krónikus alkalmazása nem javasolt, mivel a hosszú távú biztonságosságról és hatásosságról kevés ismeret áll rendelkezésre, és a lorazepám függőséget okozhat (lásd 4.4pont).

A kezelést fokozatosan kell abbahagyni, mert a hirtelen leállítást követően megnő az elvonási tünetek és a rebound jelenségek kockázata.

Szorongás kezelésére az átlagos napi dózis 0,5‑3mg, több részre elosztva. A maximális napi dózis azonban 7,5mg. A legnagyobb dózist lefekvés előtt kell bevenni.

Szorongás vagy átmeneti szituációs stressz okozta álmatlanság esetén napi egyszeri 0,5‑2mg‑os dózis adható, általában lefekvés előtt.

Gyermekek és serdülők

A lorazepám biztonságosságát és hatásosságát gyermekek és serdülők esetében nem igazolták.

Idősek

Idős és legyengült betegeknél az ajánlott kezdő dózis napi 1mg két részre osztva; a dózist a betegek szükségleteinek és toleranciájának megfelelően kell beállítani. Idős és legyengült betegeknél, valamint vese- vagy májkárosodásban, illetve krónikus légzési elégtelenségben szenvedő betegeknél a légzésdepresszió kialakulásának kockázata miatt általában csökkenteni kell a dózist, vagy meg kell hosszabbítani az adagolási intervallumot. Ezeket a betegeket gyakran kell ellenőrizni, és a dózisokat gondosan, a beteg reakciójának megfelelően kell módosítani. Idős és legyengült betegeknél a normál/szokásos dózist 50%‑kal csökkenteni kell, és a dózist a beteg szükségleteinek és toleranciájának megfelelően kell módosítani (lásd 4.4pont: Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések).

Az alkalmazás módja

A tablettákat étkezéstől függetlenül, egy kevés folyadékkal kell bevenni. Az étkezés utáni bevétel késleltetheti a gyógyszer felszívódását.

A Lorazepam Orion ellenjavallt a következő esetekben:

• a készítmény hatóanyagával, egyéb benzodiazepinekkel, vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyaggal szembeni túlérzékenység;

• alvási apnoe szindróma;

• súlyos légzési elégtelenség;

• myasthenia gravis;

• súlyos májelégtelenség.

A Lorazepam Orion nem alkalmazható pszichotikus zavarok vagy depressziós zavarok elsővonalbeli kezelésére, és nem alkalmazható monoterápiaként depressziós betegek kezelésében. A benzodiazepineknek gátló hatása lehet, és depressziós betegeknél öngyilkossági hajlamot vagy a depresszió súlyosbodását válthatják ki. Ezért ezeknek a betegeknek csak minimális mennyiséget szabad felírni.

A vese- vagy májkárosodásban szenvedő betegeket gyakran kell ellenőrizni, és a dózist körültekintően kell módosítani, a betegek válaszreakciójának megfelelően. Ezeknél a betegeknél alacsonyabb dózis is elegendő lehet. Ugyanilyen elővigyázatosság szükséges idős és legyengült betegek, valamint krónikus légzési elégtelenségben szenvedő betegek kezelésekor.

A többi központi idegrendszeri depresszánshoz hasonlóan a benzodiazepinek is encephalopathiát válthatnak ki súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél.

Néhány betegnél thrombocytopenia, agranulocytosis vagy pancytopenia alakult ki a benzodiazepin kezelés során, és néhány betegnél a májenzimszintek emelkedését figyelték meg. Ha klinikailag szükséges az ismételt kezelés, a vérképet és a májfunkciót időről időre ellenőrizni kell.

A benzodiazepinekkel történő kezelés kapcsán súlyos anafilaxiás reakciókról számoltak be. Az első vagy további benzodiazepin dózisok bevételét követően a nyelvet, a gégefedőt vagy a gégét érintő angiooedema eseteiről számoltak be. Néhány betegnél légszomj, fulladásérzés, vagy hányinger és hányás is előfordult. Néhány esetben a betegek sürgősségi ellátásra és gyógyszeres kezelésre szorultak. Amennyiben az angiooedema a nyelvet, a gégefedőt vagy a gégét érinti, ez légúti elzáródáshoz és esetleg halálhoz vezethet. Benzodiazepinek nem adhatók olyan betegeknek, akiknél korábban benzodiazepinnel történő kezeléssel összefüggésben angiooedema lépett fel.

Bár hypotensio ritkán fordult elő, a benzodiazepineket körültekintően kell alkalmazni olyan betegeknél, akiknél a vérnyomáscsökkenés kardiovaszkuláris vagy agyi szövődményeket okozhat. Ez különösen idős betegeknél fontos.

Óvatosan kell eljárni akut zárt zugú glaukómában szenvedő betegek kezelésekor.

A szorongás számos más rendellenesség tünete lehet. Figyelembe kell venni, hogy a szorongás összefügghet olyan alapbetegséggel vagy pszichiátriai rendellenességgel, amelyre létezik specifikus kezelés.

Előfordul, hogy az előzetesen fennálló depresszió csak a benzodiazepinekkel való kezelés ideje alatt válik klinikailag is diagnosztizálhatóvá.

Idősek

A lorazepámot időseknél óvatosan kell alkalmazni a szedáció és/vagy a vázizomzati gyengeség kialakulásának kockázata miatt, mert ez növelheti az ebben a populációban súlyos következményekkel járó elesések kockázatát. Idős betegeknél csökkentett dózist kell alkalmazni (lásd 4.2pont, „Adagolás”).

Az idős betegeket figyelmeztetni kell, hogy a lorazepám izomrelaxáns hatása miatt megnő az elesések kockázata.

A kezelés időtartama

A Lorazepam Orion‑kezelés folytatásának szükségességét újra értékelni kell, ha a kezelés időtartama meghaladja a 4hetet, és ezt követően rendszeresen. A kezelés időtartama nem haladhatja meg a 2‑3hónapot.

Hasznos lehet a beteget a kezelés megkezdésekor tájékoztatni arról, hogy a kezelés csak korlátozott ideig fog tartani, és pontosan elmagyarázni neki, hogyan fogják a dózist fokozatosan csökkenteni.

Fontos továbbá, hogy a beteg tisztában legyen a rebound-hatás/jelenségek előfordulásának lehetőségével, és ezáltal minimálisra csökkenjen az ilyen tünetekkel kapcsolatos szorongás, ha azok a gyógyszer alkalmazásának abbahagyásakor jelentkeznek.

Vannak arra utaló adatok, hogy a rövid hatású benzodiazepinek és benzodiazepinhez hasonló gyógyszerek esetén megvonási tünetek alakulhatnak ki a dózisok közötti intervallumokban, különösen nagy dózisok alkalmazásakor.

Hosszú hatású benzodiazepinek alkalmazásakor a betegeket tájékoztatni kell arról, hogy rövid hatású benzodiazepin-készítményekre való áttérés nem ajánlott, mivel megvonási tünetek jelentkezhetnek.

Tolerancia

Bizonyított a benzodiazepinek szedatív hatásával szembeni tolerancia kialakulása.

Dependencia

A benzodiazepinek alkalmazása fizikai és pszichés függőség kialakulásához vezethet. A szorongás gyógyszeres kezelésének mindig egy adjuvánsnak kell lennie. A kezelést lehetőség szerint mindig ugyanannak a kezelőorvosnak kell elindítania, nyomon követnie és leállítania.

A függőség kialakulásának kockázata nő a dózisok nagyságának és a kezelés időtartamának emelésével, és magasabb azoknál, akik kórelőzményében alkoholizmus vagy gyógyszerrel való visszaélés szerepel, vagy akiknél jelentős személyiségzavarok állnak fenn. Ezért ezt a gyógyszert nem szabad felírni kábítószer-használóknak vagy alkoholistáknak.

Elvonási tünetek

Ha a betegnél fizikai függőség alakul ki, a kezelés hirtelen abbahagyása elvonási tüneteket okozhat. A benzodiazepin-megvonással járó tünetek közé tartozik a fejfájás, izomfájdalom, szorongás, feszültség, depresszió, álmatlanság, nyugtalanság, zavartság, ingerlékenység, izzadás és az elvonási szindróma (rebound), azaz a benzodiazepin-kezelést szükségessé tevő tünetek súlyosabb formában való ismételt megjelenése. Ezeket a tüneteket nehéz lehet megkülönböztetni az eredeti tünetektől, amelyekre a gyógyszert felírták.

Súlyos esetekben a következő megvonási tünetek jelentkezhetnek: derealizáció, deperszonalizáció, hyperacusis, tinnitus, a végtagok zsibbadása és bizsergése, fényre, zajra és fizikai érintésre való túlérzékenység, önkéntelen mozgások, hányás, hallucinációk és görcsrohamok. A görcsrohamok gyakoribbak lehetnek azoknál a betegeknél, akiknek a kórtörténetében már szerepelnek rohamok, vagy akik olyan gyógyszereket szednek, amelyek csökkentik a görcsküszöböt, mint például az antidepresszánsok.

Az elvonási tünetek – különösen a súlyos tünetek – gyakoribbak azoknál a betegeknél, akik hosszú ideig nagy dózisokat alkalmaztak. Ugyanakkor a terápiás dózisokkal végzett benzodiazepin‑kezelés abbahagyása után is jelentettek elvonási tüneteket; elsősorban a gyógyszeres kezelés hirtelen abbahagyása esetén. Az elvonási tünetek/elvonási szindróma (rebound) kialakulásának kockázata nagyobb a kezelés hirtelen abbahagyása után. Ezért a gyógyszer alkalmazását fokozatosan kell abbahagyni.

Gyógyszerabúzus

A gyógyszerabúzus ismert kockázat a benzodiazepinek vonatkozásában, így a betegeket ennek megfelelően kell monitorozni a lorazepám‑kezelés során. A benzodiazepinek érintettek lehetnek az illegális forgalmazásban. Jelentettek olyan túladagolással kapcsolatos haláleseteket, amelyekben a benzodiazepin‑abúzus más, központi idegrendszeri depresszánsokkal együtt történt, köztük opioidokkal, egyéb benzodiazepinekkel, alkohollal és/vagy tiltott szerekkel. A lorazepám felírásakor vagy expediálásakor mérlegelni kell ezeket a kockázatokat. A kockázatok csökkentése érdekében a legalacsonyabb hatásos dózist kell alkalmazni, és a betegek figyelmét fel kell hívni a gyógyszer megfelelő tárolására, és a fel nem használt gyógyszer megfelelő megsemmisítésére a (pl. barátokon és rokonokon keresztül történő) illegális forgalmazás elkerülése érdekében.

Amnézia

A benzodiazepinek alkalmazásával kapcsolatban átmeneti anterográd amnéziáról és memóriazavarról számoltak be. Az anterográd amnézia kockázatát számításba kell venni, ha a gyógyszert nappal szedik, vagy ha valószínű, hogy a gyógyszer hatásának időtartama meghaladja a beteg alvási idejét. A betegeknek biztosítaniuk kell, hogy a gyógyszer hatásának megszűnéséhez elegendő (azaz 7‑8óra) megszakítás nélküli alvásidő álljon rendelkezésükre.

Pszichiátriai és paradox reakciók

A benzodiazepin alkalmazása során esetenként paradox reakciókról számoltak be. Ezen reakciók közé tartozik a nyugtalanság, agitáció, ingerlékenység, agresszivitás, téveszmék, düh, rémálmok, hallucinációk, pszichózis és nem megfelelő viselkedés. Ilyen reakciók nagyobb valószínűséggel fordulhatnak elő gyermekeknél és időseknél. Amennyiben ezek előfordulnak, a gyógyszer alkalmazását fel kell függeszteni.

Az opioidok egyidejű alkalmazásának kockázata

A Lorazepam Orion és az opioidok egyidejű alkalmazása szedációt, légzésdepressziót, kómát és halált okozhat. E kockázatok miatt a szedatív gyógyszerek, például a benzodiazepinek vagy a rokon gyógyszerek, például a Lorazepam Orion és az opioidok egyidejű felírását korlátozni kell az olyan betegek számára, akiknél alternatív kezelési lehetőségek nem állnak rendelkezésre. Ha a Lorazepam Orion és opioidok egyidejű felírásáról születik döntés, a legkisebb hatásos dózist kell alkalmazni, és a kezelés időtartamának a lehető legrövidebbnek kell lennie (lásd még az általános adagolási javaslatokat a 4.2pontban).

A betegeket szoros megfigyelés alatt kell tartani a légzésdepresszió és a szedáció jeleinek és tüneteinek kialakulása szempontjából. Feltétlenül ajánlott tájékoztatni a betegeket és (adott esetben) gondozóikat annak érdekében, hogy tisztában legyenek ezekkel a tünetekkel (lásd 4.5pont).

A benzodiazepinek, köztük a lorazepám alkalmazása potenciálisan fatális légzésdepresszió kialakulásához vezethet.

Alkohol

A lorazepám-kezelés alatt kerülni kell az alkoholfogyasztást (lásd 4.5pont).

Segédanyagok

Ritkán előforduló, örökletes galaktóz-intoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

Opioidok

A szedatív gyógyszerek, például a benzodiazepinek vagy a rokon gyógyszerek, például a Lorazepam Orion és az opioidok egyidejű alkalmazása növeli a szedáció, a légzésdepresszió, a kóma és a halál kockázatát az additív központi idegrendszeri depresszív hatás miatt. Az egyidejű alkalmazás dózisát és időtartamát korlátozni kell (lásd 4.4pont).

Ezenkívül a kábító fájdalomcsillapítók benzodiazepinekkel való egyidejű alkalmazása az eufória fokozódásához, és fokozott pszichés függőséghez vezethet.

A lorazepám, valamint egyéb központi idegrendszeri depresszánsok (pl. anxiolitikumok, antidepresszánsok, hipnotikumok/szedatívumok, barbiturátok, antipszichotikumok, antikonvulzív szerek, anesztetikumok, béta‑blokkolók, szedatív antihisztaminok) és alkohol egyidejű alkalmazása a központi idegrendszeri depresszív hatások kölcsönös felerősítését okozhatja. Ezen gyógyszerek egyidejű alkalmazását lehetőség szerint kerülni kell, és szükség esetén csökkentett lorazepám-dózist kell alkalmazni.

Antiepileptikus gyógyszerek

A benzodiazepinek és antiepileptikus gyógyszerek közötti lehetséges kölcsönhatásokra vonatkozó farmakokinetikai vizsgálatok ellentmondásos eredményeket hoztak. A gyógyszerszintek csökkenéséről és emelkedéséről, valamint azok változatlanságáról egyaránt beszámoltak.

Fenobarbitál egyidejű alkalmazása fokozott központi idegrendszeri hatást eredményezhet. A kezelés kezdeti szakaszában különös gondossággal kell beállítani a dózist.

A mellékhatások a hidantoinok vagy a barbiturátok esetében nyilvánvalóbbak lehetnek.

A valproát gátolhatja a lorazepám glükuronidációját (emelkedett szérumszint: az álmosság fokozott kockázata). A lorazepám dózisát körülbelül 50%‑ra kell csökkenteni, ha valproáttal együttesen adják.

Klozapin

A klozapin és a lorazepám egyidejű alkalmazása jelentős intoxikációt, szedációt, túlzott nyálelválasztást és ataxiát, valamint a légzés- és/vagy szívmegállás kockázatának növekedését okozhatja.

Loxapin

Egyidejű alkalmazása kapcsán fokozódó stupor, jelentős légzésszám csökkenés, illetve egy beteg esetén hypotensio kialakulásáról számoltak be.

A szedatív hatást fokozó egyéb gyógyszerek

Ciszaprid, lofexidin, nabilon, diszulfirám és izomrelaxánsok – baklofén és tizanidin.

Alfa‑blokkolókkal vagy moxonidinnel együtt adva szintén fokozódhat a szedatív hatás.

A májenzimeket befolyásoló vegyületek

A rifampicin fokozhatja a lorazepám metabolizmusát.

Hipotenzív hatás

Vérnyomáscsökkentők, értágítók és diuretikumok: ACE‑gátlók, alfa‑blokkolók, angiotenzin‑II‑receptor antagonisták, kalciumcsatorna‑blokkolók, adrenerg neuron bénítók, béta‑blokkolók, moxonidin, nitrátok, hidralazin, minoxidil, nátrium-nitroprusszid és diuretikumok egyidejű alkalmazásakor fokozódhat a vérnyomáscsökkentő hatás.

Egyéb kölcsönhatások

Lorazepám és probenecid egyidejű alkalmazása a lorazepám gyorsabb hatáskezdetét vagy a lorazepám hatásának elhúzódását eredményezheti a megnövekedett felezési idő és a csökkent teljes clearance miatt. A lorazepám dózisát körülbelül 50%‑kal csökkenteni kell probeneciddel való együttes alkalmazás esetén.

Koffein, teofillin vagy aminofillin alkalmazása csökkentheti a benzodiazepinek, köztük a lorazepám hatásosságát.

Alkohol

A lorazepámot nem szabad alkohollal együtt alkalmazni. A lorazepám és az etanol egyidejű alkalmazása fokozott szedatív hatást eredményez, ami rontja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

Terhesség:

Humán tapasztalatok alapján a benzodiazepinek terhesség alatti alkalmazása nagy valószínűséggel veleszületett rendellenességeket okoz.

A benzodiazepinek nem alkalmazhatók terhesség alatt, különösen az első és az utolsó trimeszterben. Amennyiben fogamzóképes nőnek írják fel a gyógyszert, figyelmeztetni kell a beteget arra, hogy ha terhességet kíván vállalni, vagy felmerül a terhesség gyanúja, a gyógyszer szedésének felfüggesztésével kapcsolatban forduljon kezelőorvosához. Fogamzóképes nőknek hatékony fogamzásgátlást kell alkalmazniuk a kezelés alatt.

A terhesség alatt alkalmazott benzodiazepinek magzati károsodást okozhatnak. Számos vizsgálat utal arra, hogy az anxiolítikumok, például a klórdiazepoxid, a diazepám és a meprobamát alkalmazása a veleszületett rendellenességek fokozott kockázatával jár. Embereknél a köldökzsinórvérminták azt mutatják, hogy a benzodiazepinek és glükuronid-metabolitjaik átjutnak a placentán és elérik a magzatot.

Fennáll annak a lehetősége, hogy azoknál a csecsemőknél, akiknek az anyja a terhesség késői szakaszában hosszabb ideig benzodiazepineket szedett, fizikai függőség alakulhat ki, és a születés után van némi kockázata az elvonási tünetek kialakulásának.

Hypoaktivitásról, izom-hypotóniáról, hypothermiáról, légzésdepresszióról, apnoéról, táplálkozási problémákról, és a hideg stresszre adott metabolikus válaszreakció károsodásáról („rongybaba szindróma”) számoltak be olyan anyák újszülöttjeinél, akik a terhesség késői szakaszában, vagy a vajúdás és a szülés során benzodiazepineket kaptak.

Úgy tűnik, hogy az újszülöttek lassan konjugálják a lorazepámot, a glükuronid több mint hét napig kimutatható a vizeletben. A lorazepam glükuronidációja kompetitív módon gátolhatja a bilirubin konjugációját, ami az újszülöttben hyperbilirubinaemiához vezet.

Szoptatás

A lorazepám kiválasztódik a humán anyatejbe, és hatásait kimutatták a kezelt anya anyatejjel táplált újszülöttjénél / csecsemőjénél. A Lorazepam Orion alkalmazása előtt el kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy megszakítják a kezelést / tartózkodnak a kezeléstől – figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermek, illetve a kezelés előnyét az anya szempontjából. Szedáció és szopásra való képtelenség fordult elő benzodiazepineket szedő szoptató anyák újszülöttjeinél. A csecsemőket meg kell figyelni a farmakológiai hatások (köztük a szedáció és az ingerlékenység) tekintetében.

A lorazepám szedatív, hipnotikus és izomrelaxáns hatása révén közepes vagy nagymértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Olyan mellékhatások is előfordulhatnak, mint az álmosság, az aluszékonyság és a szédülés. Erre gondolni kell az olyan feladatok során, amelyek éberséget és figyelmet igényelnek, mint a gépjárművezetés és a gépek kezelése.

A mellékhatások általában a kezelés kezdetén jelentkeznek, és általában csökken a súlyosságuk vagy megszűnnek a folyamatos alkalmazással vagy a dózis csökkentésével.

A mellékhatások gyakoriságát az alábbiak szerint jelöljük: Nagyon gyakori: (≥1/10); gyakori: (≥1/100‑<1/10); nem gyakori: (≥1/1000–<1/100); ritka: (≥1/10000–<1/1000); nagyon ritka: (<1/10000); nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Minden, gyógyszerrel történt túladagolás kezelése esetén gondolni kell arra a lehetőségre, hogy a beteg egyszerre többféle gyógyszert is bevehetett.

Tünetek

A benzodiazepinek túladagolása általában idegrendszeri depresszióval jár, amely az álmosságtól a kómáig terjedhet. Enyhe esetekben álmosság, a zavartság és a letargia jelentkezhet. Súlyosabb esetekben, és különösen, ha a beteg más központi idegrendszeri depresszánst vagy alkoholt is fogyasztott, dysarthriaval, ataxiával, paradox reakcióval, központi idegrendszeri depresszióval, hypotensioval, izom-hypotoniával, légzési vagy cardiovascularis depresszióval, valamint aluszékonyságtól mély kómáig terjedő tudatállapot változással járhat a túladagolás, nagyon ritkán pedig halál is bekövetkezhet.

Kezelés

Ha a bevétel nemrég történt, szükség szerint hánytatást és/vagy gyomormosást kell alkalmazni, amelyet támogató kezelés, az életjelek ellenőrzése és a beteg szoros megfigyelése követ. Ha a gyomor kiürítése nem célravezető, az aktív szén hatékonyan csökkentheti a gyógyszer felszívódását. A hypotensio, bár valószínűtlen, noradrenalinnal kezelhető. A lorazepám rosszul dializálható. A lorazepám glükuronid, az inaktív metabolit, dializálható lehet.

A benzodiazepin antagonista flumazenil hasznos lehet kórházi betegeknél a benzodiazepin-túladagolás kezelésében. Az orvosnak figyelembe kell vennie a flumazenil-kezeléssel összefüggő görcsrohamok kockázatát, különösen a hosszabb ideig benzodiazepineket alkalmazó betegek és a triciklusos antidepresszánsok túladagolása esetén. Alkalmazás előtt el kell olvasni a flumazenil kísérőiratait.