Terápiás felhasználás

Paroxysmalis supraventicularis tachycardiák (beleértve a preexcitációs-szindrómákat, pl. Wolff-Parkinson-White szindrómát is) esetén a sinus ritmus gyors helyreállítására.

Diagnosztikus felhasználás

Széles vagy keskeny QRS-tachycardiák differenciál-diagnosztikájára.

Az invaziv elektrofiziológiai vizsgálatok érzékenyebbé tételére (pl. latens preexcitáció felismerésére).

Gyermekek és serdülők

Paroxysmalis supraventricularis tachycardia esetén a sinus ritmus gyors helyreállítására 0-18 éves korú gyermekeknél és serdülőknél.

Adenocor-kezelés kizárólag kórházban, a beteg megfelelő monitorozása mellett történhet, az újraélesztéshez szükséges eszközök készenlétben tartása mellett. Gyors iv. bolus injekció formájában szükséges alkalmazni a lenti adagolási séma szerint.

Adagolás

I. Terápiás dózis:

Felnőttek:

Kezdő adag: 3 mg (1ml), gyors iv. injekcióban (2 másodperc alatt).

Második adag: ha a kezdő adag nem vezet eredményre 1-2 percen belül 6 mg (2ml), szintén gyors iv. injekcióban.

Harmadik adag: ha a második adag sem hatékony 1-2 percen belül, 12 mg (4ml), gyors iv. injekcióban.

További adag vagy nagyobb adag alkalmazása nem ajánlott!

Időskorban nem szükséges a dózis módosítása.

II. Diagnosztikus dózis:

A "Terápiás dózis" címszó alatt leírt adagolási útmutatást kell követni.

Gyermekek

Az adenozin alkalmazása során álljanak rendelkezésre az újraélesztéshez szükséges készenléti eszközök.

Az adenozin alkalmazása folyamatos monitorozás és EKG ellenőrzés mellett lehetséges.

A javasolt adag gyermekeknél paroxysmalis supraventricularis tachycardia kezelésére:

• első bolus 0,1 mg/ttkg (maximum 6 mg-os dózis)

• amennyiben szükséges, a dózis 0,1 mg/ttkg lépésekben növelhető a paroxysmalis supraventricularis tachycardia megszüntetésére (a maximális 12 mg dózis eléréséig)

Az alkalmazás módja

Az adenozint gyors intravénás bolus injekcióban kell beadni egy vénába vagy egy vénás szerelékbe. Vénás szereléken keresztül történő alkalmazása esetén a lehető legproximálisabb vénán át kell beadni, amit gyors sóoldatos bemosás követ. Amennyiben perifériás vénán keresztül történik a beadás, egy nagy belső átmérőjű kanült kell alkalmazni.

Ha az adagolás alatt magasfokú AV-blokk alakul ki, az adag tovább nem növelhető.

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység;

• II. vagy III. fokú AV-blokk (kivéve működő pacemakerrel rendelkező betegek);

• sick-sinus szindróma (kivéve működő pacemakerrel rendelkező betegek);

• krónikus obstruktív légzőszervi betegség igazolt bronchospazmussal (pl. asthma bronchiale);

• megnyúlt QT szindróma;

• súlyos hypotonia;

• dekompenzált szívelégtelenség esetén.

Adenocor-kezelés kizárólag kórházban, a beteg megfelelő monitorozása mellett történhet, az újraélesztéshez szükséges eszközök készenlétben tartása mellett. Az alkalmazás közben folyamatos pulzus és EKG ellenőrzés szükséges, mivel életveszélyes arrhythmia jelentkezhet (lásd 4.2 pont). Átmeneti ingervezetési zavarok vagy egyéb átmeneti ritmuszavarok léphetnek fel a supraventricularis arrhythmia normál sinus ritmusra történő conversioja során.

Mivel jelentős vérnyomásesést okozhat az adenozin, fokozott óvatosság szükséges bal főkoronária stenosis, kezeletlen hypovolaemia, stenosissal járó billentyű rendellenesség, bal-jobb shunt, pericarditis, pericardialis effuzió, autonóm diszfunkció, cerebrovascularis elégtelenséggel járó carotis stenosis esetén.

Fokozott óvatosság szükséges közelmúltban lezajlott myocardialis infarctus, súlyos szívelégtelenség vagy enyhe vezetési zavarban szenvedő betegek esetén (I. fokú AV-blokk, Tawara-szár-blokk).

Az adenozin görcsöket válthat ki arra érzékeny betegekben.

Óvatosan alkalmazható pitvarfibrilláció vagy flutter és kiváltképp járulékos pálya egyidejű fennállása esetén, mivel a pitvar-kamrai átvezetés adenozin hatására fokozódhat a rendellenes kötegen keresztül.

Ritkán súlyos bradycardia-t jelentettek. Egyes esetekben a nemrég szívátültetésen átesett betegeknél fordult elő, más esetekben okkult sino-atrialis betegségben szenvedett a beteg. Súlyos bradycardia előfordulása egy alapbetegség jelenlétére figyelmeztet. A súlyos bradycardia forrása lehet a torsades de pointes kialakulásának, kiváltképp azoknál a betegeknél, akiknél megnyúlt QT idő jelentkezett.

Angina, súlyos bradycardia, súlyos hypotonia, légzési elégtelenség (potenciálisan halálos kimenetelű), vagy asystolia/szívmegállás (potenciálisan halálos kimenetelű) esetén a kezelést azonnal félbe kell szakítani.

Közelmúltban szívátültetésen átesett betegeknél (kevesebb mint 1 év) a szív adenozinra történő fokozott érzékenységét figyelték meg. Súlyos krónikus obstruktív tüdőbetegségben az adenozin bronchuspasmust válthat ki, vagy súlyosbíthatja azt (lásd 4.3 és 4.8 pont).

Gyermekek

A Wolff-Parkinson-White (WPW) szindrómában szenvedő gyermekeknél az adenozin kiválthat pitvari arrhythmiákat, ezáltal kamrafibrillációt idézhet elő. Lásd még 5.1 pont.

Az intraosszeális alkalmazás hatékonyságát nem állapították meg.

Ha az injekciós üveg teljes tartalma nem kerül egyszerre felhasználásra, a maradékot meg kell semmisíteni!

Segédanyag

Az Adenocor injekció kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

Mivel a dipiridamol az adenozin sejtbe történő felvételének és metabolizmusának ismert inhibitora, potencírozhatja az Adenocor hatását. Egy vizsgálatban a dipiridamol 4-szeresére emelte az adenozin hatását, ezért együttadásukat kerülni kell. Ha elkerülhetetlen az Adenocor és a dipiridamol együttes adása, a dipiridamol alkalmazását 24 órával az Adenocor adása elött meg kell szüntetni, vagy az Adenocor-t lényegesen kisebb adagban kell alkalmazni.

Aminofillin, teofillin és egyéb xantinszármazékok (pl. koffein) antagonizálják az adenozin hatását, ezért ilyen tartalmú gyógyszerek alkalmazását az Adenocor adását megelőző 24 órán belül, az ilyen tartalmú italok, ételek (tea, kávé, csokoládé, kóla) fogyasztását 12 órán belül kerülni kell.

Az adenozin egyéb – a szív ingervezetését befolyásoló – készítményekkel is kölcsönhatásba léphet.

Az adenozin kölcsönhatásba léphet a szív ingervezetését befolyásoló egyéb gyógyszerekkel.

Terhesség

Az adenozin terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében nem vagy korlátozott mennyiségű információ áll rendelkezésre. Az állatkísérletek során nyert eredmények elégtelenek a reproduktív toxicitás megítélésének tekintetében. Az Adenocor terhesség ideje alatt történő alkalmazása nem javasolt, csak akkor, ha az előny/kockázat gondos mérlegelésének eredménye alapján szükséges az alkalmazása.

Szoptatás

Nem ismert, hogy az adenozin metabolitjai kiválasztódnak-e a humán anyatejbe. Adenocor szoptatás alatt nem alkalmazható.

Az indikáció alapján nem értelmezhető.

Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra. A felsorolt gyakorisági kategóriák meghatározása a következő:

Nagyon gyakori (≥1/10),

gyakori (≥1/100 – <1/10),

nem gyakori (≥1/1000 –<1/100),

ritka (≥1/10 000 –<1/1000),

nagyon ritka (<1/10 000),

nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból a gyakoriság nem állapítható meg).

A mellékhatások általában enyhék, rövid ideig tartanak (általában kevesebb mint 1 perc) és jól tolerálhatók. Azonban súlyos reakciók is előfordulhatnak.

Metilxantinok, mint intravénás aminofillin vagy teofillin adható (50-125 mg lassú intravénás injekció) a maradandó mellékhatások megszüntetésére.

Immunrendszeri betegségek és tünetek:

Nem ismert: anafilaxiás reakció, beleértve az angioödémát és bőrreakciókat, mint

pl. urticaria, bőrkiütés

Pszichiátriai kórképek:

Gyakori: megértés zavara

Idegrendszeri betegségek és tünetek:

Gyakori: fejfájás, szédülés/kóválygás

Nem gyakori: agyi nyomásfokozódás

Nagyon ritka: átmeneti és spontán gyorsan reverzibilis magas intracranialis nyomás súlyosbodása

Gyakorisága nem ismert: eszméletvesztés, syncope, görcsök kiváltképp arra hajlamos betegekben (lásd 4.4 pont).

Szembetegségek és szemészeti tünetek:

Nem gyakori: homályos látás

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek:

Nagyon gyakori: bradycardia, sinus szünet, atrioventricularis block, pitvari extrasystole, kimaradt ütések, kamrai excitabilitási tünetek, mint kamrai extrasystole, átmeneti kamrai tachycardia.

Nem gyakori: sinus tachycardia, palpitatio.

Nagyon ritka: súlyos atropinnal nem korrigálható, esetleg ideiglenes pacemakert igénylő bradycardia, pitvarfibrilláció; kamrai excitabilitási rendellenességek, mint torsade de pointes, kamrafibrilláció (lásd 4.4 pont).

Gyakorisága nem ismert: asystolia/szívmegállás (esetenként fatális kimenetellel) különösen fennálló ischaemias szívbetegség esetén (lásd 4.4 pont),

myocardialis infarctus / ST emelkedés különösen már meglévő

súlyos koszorúér-betegség esetén (lásd 4.4 pont)

arteriospasmus, amely myocardialis infarctushoz vezethet.

Az adenozin indukálta bradycardia kamrai excitációs állapotokra, mint kamrafibrilláció és torsade de pointes, hajlamosít, melyek szükségessé teszik azokat az ajánlásokat, melyek a 4.2 pontban olvashatóak. A fent említett cardialis arrhythmiák a normál sinus ritmusra történő conversio idején is felléphetnek.

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek:

Nagyon gyakori: dyspnoe (vagy mély levegővételre való késztetés)

Nem gyakori: hyperventillatio

Nagyon ritka: bronchospasmus (lásd 4.4 pont)

Gyakorisága nem ismert: légzési elégtelenség (lásd 4.4 pont), apnoe/légzésmegállás

Jelentettek fatális kimenetellel légzési elégtelenség, apnoe/légzésmegállás és bronchospasmus eseteit.

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek:

Gyakori: hányinger

Nem gyakori: fémes íz

Gyakorisága nem ismert: hányás

Érrendszeri betegségek és tünetek:

Nagyon gyakori: arc kipirulás

Gyakorisága nem ismert: hypotonia néha súlyos,

cerebrovascularis történés/átmeneti ischaemiás roham az adenozin

haemodinamikai hatásainak következményeként, beleértve a

hypotoniát is (lásd 4.4 pont).

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók:

Nagyon gyakori: mellkasi szorítás, fájdalom, nyomás

Gyakori: égő érzés

Nem gyakori: fájdalom, általános rossz közérzet gyengeség, izzadás

Nagyon ritka: lokális reakciók a beadás helyén.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Tünetek: súlyos hypotonia, bradycardia vagy asystolia. Nem írtak le túladagolást adenozinnal kapcsolatban. Mivel az adenozin felezési ideje nagyon rövid, ezért bármely lehetséges mellékhatás várhatóan csak rövid ideig áll fenn.

Kezelés: iv. aminofillin vagy teofillin adása szükséges lehet.