VYVGART 1000 MG OLDATOS INJEKCIÓ
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - VYVGART 1000 MG
A Vyvgart a következő esetekben javallott:
-
a standard terápia kiegészítéseként generalizált myasthenia gravisban (gMG) szenvedő,
acetilkolin-receptor (aChR) antitest pozitív felnőtt betegek kezelésére;
-
monoterápiaként progresszív vagy relabáló aktív chronicus gyulladásos demyelinisatiós polyneuropathiában (CIDP) szenvedő felnőtt betegek kezelésére, előzetes kortikoszteroid- vagy immunglobulin-kezelést követően.
A kezelést neuromuszkuláris rendellenességekben szenvedő betegek kezelésében jártas orvosnak kell
megkezdenie és felügyelnie. Adagolás
Generalizált myasthenia gravis
Az első kezelési ciklust és a második kezelési ciklus első alkalmazását egészségügyi szakembernek vagy egészségügyi szakember felügyelete mellett kell végezni. A további kezelést egészségügyi szakembernek kell alkalmaznia, vagy a beteg vagy a gondozó otthon is alkalmazhatja, miután a subcutan injekciós technikával kapcsolatos megfelelő képzésben részesült.
Az ajánlott dózis 1000 mg subcutan injekció formájában, amelyet 4 héten keresztül heti egyszeri injekciós ciklusokban kell alkalmazni. A további kezelési ciklusokat a klinikai értékelésnek megfelelően kell alkalmazni. A kezelési ciklusok gyakorisága betegenként változhat (lásd 5.1 pont).
A klinikai fejlesztési programban a következő kezelési ciklus megkezdésének legkorábbi időpontja
az előző ciklus első infúziójától számított 7 hét volt.
Az aktuálisan intravénás efgartigimod-alfát kapó betegek esetében a subcutan oldatos injekció alternatívaként használható. A gyógyszerformák közötti váltás egy új kezelési ciklus kezdetén ajánlott. Nem állnak rendelkezésre biztonságossági és hatásossági adatok az ugyanazon cikluson belül gyógyszerformát váltó betegeknél.
Chronicus gyulladásos demyelinisatiós polyneuropathia
Az első 4 injekciót egészségügyi szakembernek kell beadnia, vagy a beadást egészségügyi szakember felügyelete mellett kell végezni. A további injekciókat egészségügyi szakembernek kell alkalmaznia, vagy a beteg vagy a gondozó otthon is alkalmazhatja, miután a subcutan injekciós technikával kapcsolatos megfelelő képzésben részesült.
Az ajánlott dózis 1000 mg, amelyet hetente egyszeri injekció formájában, subcutan alkalmaznak.
A kezelést heti adagolással kezdik, és a klinikai értékelés alapján kéthetenkénti adagolásra módosítható. A tünetek súlyosbodása esetén vissza kell térni a hetente egyszeri injekciók alkalmazására.
A jelenlegi CIDP-terápiáról áttérő betegek esetében a Vyvgart-kezelést lehetőleg azelőtt kell
elkezdeni, hogy ezen korábbi terápiák klinikai hatása csökkenni kezdene.
A klinikai válasz általában a subcutan efgartigimod-alfa kezelés megkezdését követő 3 hónapon belül érhető el. A kezelés hatásának felmérése érdekében a klinikai értékelést a kezelés megkezdését követő 3–6 hónappal kell elvégezni, majd ezt követően rendszeres időközönként.
Kihagyott dózis
Két egymást követő adagolás között legalább 3 nap szünetet kell tartani. Ha az alkalmazást nem lehet a tervezett időpontban elvégezni, akkor azt a lehető leghamarabb, de legalább 3 nappal a következő alkalmazása előtt kell elvégezni. Ha a következő alkalmazásig kevesebb mint 3 nap van hátra, a kihagyott adagot nem szabad beadni, és a következő adagot a tervezett időpontban kell alkalmazni.
Különleges betegcsoportok
Idősek
A 65 éves vagy idősebb betegeknél nincs szükség a dózis módosítására (lásd 5.2 pont).
Vesekárosodás
Enyhe vesekárosodásban szenvedő betegeknél korlátozott biztonságossági és hatásossági adatok állnak rendelkezésre, enyhe vesekárosodásban szenvedő betegeknél nem szükséges a dózis módosítása. Nagyon korlátozott biztonságossági és hatásossági adatok állnak rendelkezésre közepesen súlyos vagy súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (lásd 5.2 pont).
Májkárosodás
Májkárosodásban szenvedő betegek esetében nem állnak rendelkezésre adatok. Májkárosodásban szenvedő betegeknél nincs szükség a dózis módosítására (lásd 5.2 pont).
Gyermekek és serdülők
Az efgartigimod-alfa biztonságosságát és hatásosságát gyermekek és serdülők esetében nem igazolták.
Nincsenek rendelkezésre álló adatok. Az alkalmazás módja
Ezt a gyógyszert csak subcutan injekcióban szabad beadni. Intravénásan beadni nem szabad.
Miután kivette az injekciós üveget a hűtőszekrényből, az injekció beadása előtt várjon legalább
15 percet, hogy az oldat elérje a szobahőmérsékletet. A gyógyszeroldat elkészítésekor és beadásakor aszeptikus technikát alkalmazzon. Az injekciós üveget tilos felrázni!
Az oldatos injekció beadható polipropilén fecskendő, rozsdamentes acél transzfertűk és polivinil-klorid szárnyas infúziós szerelék segítségével, maximum 0,4 ml-es feltöltő térfogattal.
-
Az efgartigimod-alfa oldat teljes tartalmát szívja fel az injekciós üvegből egy transzfertű segítségével.
-
A fecskendő tűjét cserélje ki a szárnyas infúziós szerelékre.
-
Beadás előtt a fecskendő térfogatát 5,6 ml-re kell beállítani.
Az efgartigimod-alfa első alkalmazása során (lásd 4.2 pont) az injekcióhoz köthető reakciók és a túlérzékenységi reakciók megfelelő kezelésének könnyen elérhetőnek kell lennie (lásd 4.4 pont).
Az ajánlott injekcióbeadási helyeket (has) váltogatni kell, és az injekciókat soha nem szabad anyajegyekbe, hegekbe vagy olyan területekre beadni, ahol a bőr érzékeny, véraláfutásos, vörös vagy kemény. Az 5,6 ml térfogatot 30-90 másodperc alatt kell beadni. Az injekció beadása lassítható, ha a beteg kellemetlenséget tapasztal.
Az első önadagolást mindig egészségügyi szakember felügyelete mellett kell elvégezni. A subcutan injekciós technikára vonatkozó megfelelő képzést követően a betegek vagy a gondozók otthon is beadhatják a gyógyszert, ha az egészségügyi szakember úgy ítéli meg, hogy ez megfelelő. A betegeket vagy a gondozókat fel kell világosítani arról, hogy a Vyvgart-ot a betegtájékoztatóban megadott utasításoknak megfelelően kell beadniuk.
A gyógyszer beadására vonatkozó részletes utasításokat lásd a betegtájékoztatóban található használati útmutatóban.
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
Nyomonkövethetőség
A biológiai készítmények könnyebb nyomonkövethetősége érdekében az alkalmazott készítmény nevét és gyártási tételszámát egyértelműen kell dokumentálni.
Myasthenia Gravis Foundation of America (MGFA) V. osztályba sorolt betegek
Nem vizsgálták az efgartigimod-alfa-kezelést az MGFA V. osztályú (azaz myastheniás krízisben szenvedő) betegeknél, azaz definíció szerint intubált betegek, gépi lélegeztetéssel vagy anélkül, kivéve, ha az a rutinszerű posztoperatív ellátás keretében történt. Figyelembe kell venni a terápia megkezdésének sorrendjét az MG krízis és az efgartigimod-alfa bevett terápiái között, valamint azok lehetséges kölcsönhatásait (lásd 4.5 pont).
Fertőzések
Mivel az efgartigimod-alfa az IgG-szint átmeneti csökkenését okozza, a fertőzések kockázata megnőhet (lásd a 4.8 és az 5.1 pontot). A klinikai vizsgálatokban megfigyelt leggyakoribb fertőzések a felső légúti fertőzések és a húgyúti fertőzések voltak (lásd 4.8 pont). A betegeknél a Vyvgart-kezelés alatt monitorozni kell a fertőzések klinikai jeleit és tüneteit. Aktív fertőzésben szenvedő betegeknél mérlegelni kell az efgartigimod-alfa-kezelés fenntartásának vagy visszatartásának előny-kockázat arányát a fertőzés megszűnéséig. Ha súlyos fertőzések fordulnak elő, megfontolandó az efgartigimod-alfa-kezelés elhalasztása a fertőzés megszűnéséig.
Injekciós reakciók és túlérzékenységi reakciók
A klinikai vizsgálatok során injekciós reakciókról, például bőrkiütésről vagy viszketésről számoltak be (lásd 4.8 pont). Ezek enyhék vagy közepesen súlyosak voltak. A forgalomba hozatalt követően az efgartigimod-alfa intravénásan történő alkalmazásával kapcsolatban anaphylaxiás reakció eseteiről számoltak be. A Vyvgart első alkalmazását egészségügyi szakember felügyelete mellett kell végezni (lásd 4.2 pont). A betegeket a beadást követően 30 percen keresztül monitorozni kell az injekciós reakciók klinikai jelei és tünetei szempontjából. Ha reakció lép fel, akkor annak súlyosságától függően megfelelő szupportív intézkedéseket kell bevezetni. A klinikai értékelés alapján a további injekciókat körültekintéssel lehet beadni.
Ha fennáll az anaphylaxiás reakció gyanúja, azonnal le kell állítani a Vyvgart beadását, és megfelelő orvosi kezelést kell indítani. A betegeket tájékoztatni kell a túlérzékenységi és anaphylaxiás reakciók jeleiről és tüneteiről, és azt kell tanácsolni nekik, hogy ezek előfordulása esetén azonnal forduljanak egészségügyi szakemberükhöz.
Immunizálás
Minden oltóanyagot az immunizálási irányelveknek megfelelően kell beadni.
Az élő vagy élő legyengített kórokozókat tartalmazó oltóanyagokkal történő immunizálás biztonságossága és az efgartigimod-alfa-kezelés alatt ezekkel az oltóanyagokkal történő immunizálásra adott válasz nem ismert. Az efgartigimod-alfával kezelt betegek esetében az élő vagy élő legyengített kórokozókat tartalmazó oltóanyagokkal történő oltás általában nem ajánlott. Ha élő vagy élő legyengített kórokozókat tartalmazó oltóanyagokkal történő oltás szükséges, ezeket az oltóanyagokat legalább
4 héttel a kezelés előtt és legalább 2 héttel az efgartigimod-alfa utolsó dózisa után kell beadni. Egyéb oltóanyagok szükség szerint bármikor beadhatók az efgartigimod-alfa-kezelés alatt.
Immunogenitás
Az aktív kontrollos ARGX-113-2001 vizsgálatban a 110-ből 12, gMG-ben szenvedő betegnél (11%) mutattak ki az efgartigimod-alfához kötődő, már meglévő antitesteket. Az efgartigimod-alfával szembeni antitesteket 55 subcutan efgartigimod-alfát kapó beteg közül 19-nél (35%) mutatták ki, míg ez az arány az intravénás gyógyszerforma esetén 55 beteg közül 11 (20%) volt. Semlegesítő
antitesteket 2 (4%) subcutan efgartigimod-alfát és 2 (4%) intravénás efgartigimod-alfát kapó betegnél
mutattak ki.
Az ARGX-113-1802 vizsgálatban 317, CIDP-ben szenvedő beteg közül 13-nál (4,1%) mutatták ki az efgartigimod-alfához kötődő, már meglévő antitesteket. Az efgartigimod-alfa elleni antitesteket a vizsgálat nyílt elrendezésű részében (A szakasz) kezelt 317 beteg közül 20-nál (6,3%), a placebokontrollos részben (B szakasz) kezelt 111 beteg közül 2-nél (1,8%) mutatták ki. Neutralizáló antitesteket csak a vizsgálat nyílt részében mutattak ki 1 (0,3%) betegnél (lásd 5.1 pont).
Az efgartigimod-alfa antitestek klinikai hatékonyságra vagy biztonságosságra, farmakokinetikai és farmakodinámiás paraméterekre gyakorolt hatása nem értékelhető, mivel a semlegesítő antitestek incidenciája alacsony.
Immunszuppresszív és kolinészterázgátló terápiák
Amikor a nem szteroid immunszuppresszív szereket, kortikoszteroidokat és kolinészterázgátló terápiákat csökkentik vagy abbahagyják, a betegeknél szorosan monitorozni kell a betegség súlyosbodásának jeleit.
Ismert hatású segédanyagok
Nátrium
A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.
Poliszorbátok
Ez a gyógyszer 2,7 mg poliszorbát 20-at tartalmaz injekciós üvegenként, amely 0,4 mg/ml-nek felel
meg. A poliszorbátok allergiás reakciókat okozhatnak.
Interakciós vizsgálatokat nem végeztek.
Az efgartigimod-alfa csökkentheti a humán neonatális Fc-receptorhoz (FcRn) kötődő vegyületek, azaz az IgG alosztály humán Fc doménjét tartalmazó immunglobulin készítmények, monoklonális antitestek vagy antitestszármazékok koncentrációját. Ha lehetséges, ajánlott az ilyen készítményekkel történő kezelés megkezdését a Vyvgart utolsó adagja után 2 héttel elhalasztani. Azon Vyvgart-ot kapó
betegeknél, akik egyidőben ilyen készítményekkel való kezelés alatt állnak, óvintézkedésként szorosan
monitorozni kell az említett készítmények hatásosságát.
A plazmacsere, az immunadszorpció és a plazmaferezis csökkentheti a keringésben lévő
efgartigimod-alfa szintjét.
Minden oltóanyagot az immunizálási irányelveknek megfelelően kell beadni.
Az oltóanyagokkal való lehetséges kölcsönhatást nem klinikai modellben vizsgálták, antigénként kulcslyukcsiga-hemocianint (keyhole limpet hemocyanin, KLH) használva. Majmoknál heti 100 mg/ttkg dózisban történő alkalmazása nem befolyásolta a
KLH-immunizálásra adott immunválaszt.
Az efgartigimod-alfával kezelt betegek esetében az élő vagy élő legyengített kórokozókat tartalmazó oltóanyagokkal történő oltás általában nem ajánlott. Ha élő vagy élő legyengített kórokozókat tartalmazó oltóanyagokkal történő oltás szükséges, ezeket az oltóanyagokat legalább 4 héttel a kezelés előtt és legalább 2 héttel az efgartigimod-alfa utolsó adagja után kell beadni (lásd 4.4 pont).
Terhesség
Az efgartigimod-alfa terhesség alatti alkalmazására vonatkozóan nem állnak rendelkezésre adatok. Az antitestek, beleértve a terápiás monoklonális antitesteket is, az FcRn-hez kötődve közismerten aktívan átjutnak a placentán (a 30. terhességi hét után).
Az efgartigimod-alfa átkerülhet az anyából a fejlődő magzatba. Mivel az efgartigimod-alfa várhatóan csökkenti az anyai antitestszintet, és várhatóan gátolja az anyai antitesteknek a magzatba történő átvitelét is, várhatóan csökken az újszülött passzív védelme. Ezért mérlegelni kell az efgartigimod-alfának in utero kitett csecsemők élő/élő, legyengített kórokozókat tartalmazó oltóanyagok beadásának kockázatait és előnyeit (lásd 4.4 pont).
Terhes nők Vyvgart-tal történő kezelése csak akkor mérlegelendő, ha a klinikai előny meghaladja
a kockázatokat. Szoptatás
Nem állnak rendelkezésre információk arról, hogy az efgartigimod-alfa megjelenik-e az emberi anyatejben, illetve a szoptatott gyermekre vagy a tejtermelésre gyakorolt hatásáról. Az efgartigimod-alfa anyatejbe történő bekerülésére vonatkozóan nem végeztek állatkísérletes vizsgálatokat, ezért nem zárható ki az anyatejbe történő kiválasztódás. Ismert, hogy az anyai IgG jelen van az emberi anyatejben. A szoptató nők efgartigimod-alfával történő kezelése csak akkor mérlegelendő,
ha a klinikai előny meghaladja a kockázatokat.
Termékenység
Embereknél az efgartigimod-alfa termékenységre gyakorolt hatásáról nem állnak rendelkezésre adatok. Állatkísérletes vizsgálatok nem igazolták az efgartigimod-alfa hatását a férfiak és nők termékenységi paramétereire (lásd 5.3 pont).
A Vyvgart nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.
A biztonságossági profil összefoglalása
A leggyakrabban megfigyelt mellékhatások az injekció beadási helyén fellépő reakciók (33%),
a felső légúti fertőzések (10,7%) és a húgyúti fertőzések voltak (9,5%).
A subcutan alkalmazott Vyvgart általános biztonságossági profilja a ciklusos és folyamatos kezelési sémák esetében is összhangban volt az intravénás gyógyszerforma ismert biztonságossági profiljával.
A mellékhatások táblázatos összefoglalása
Az ebben a pontban ismertetett mellékhatásokat a klinikai vizsgálatokban és a forgalomba hozatal utáni jelentésekből azonosították. Ezeket a reakciókat szervrendszeri kategóriákban és preferált kifejezések szerint sorolták fel. A gyakorisági kategóriákat a következőképpen definiáljuk: nagyon gyakori (≥ 1/10), gyakori (≥ 1/100 – < 1/10), nem gyakori (≥ 1/1000 – < 1/100), ritka
(≥ 1/10 000 – < 1/1000) vagy nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható
meg). Az egyes gyakorisági kategóriákban a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint szerepelnek.
1. táblázat Mellékhatások
| Szervrendszeri kategória | Mellékhatás | Gyakorisági kategória |
| Fertőző betegségek és parazitafertőzések* | felső légúti fertőzések | Nagyon gyakori |
| húgyúti fertőzések | Gyakori | |
| bronchitis | Gyakori | |
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | anaphylaxiás reakcióa | Nem ismert |
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | hányingerb | Gyakori |
| A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei | myalgia | Gyakori |
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók* | az injekció beadási helyén fellépő reakciókc,d | Nagyon gyakori |
| Sérülés, mérgezés és a beavatkozással kapcsolatos szövődmények* | eljárással összefüggő fejfájáse | Gyakori |
* Lásd a „Kiválasztott mellékhatások leírása” c. részt.
a Az intravénás alkalmazási móddal kapcsolatos, forgalomba hozatalt követő spontán bejelentések alapján.
b Forgalombahozatalt követő spontán bejelentések alapján.
c Kizárólag subcutan alkalmazás.
d (pl. az injekció beadási helyén fellépő kiütés, az injekció beadási helyén fellépő erythema, az injekció beadási helyén fellépő viszketés, az injekció beadási helyén fellépő fájdalom)
e Kizárólag intravénás alkalmazás.
Kiválasztott mellékhatások leírása
Az injekció beadási helyén fellépő reakciók
A subcutan alkalmazott efgartigimod-alfával végzett két, gMG kezelésére vonatkozó klinikai vizsgálat összesített adatállományában (n = 168) az injekció beadási helyén fellépő összes reakció enyhe vagy közepesen súlyos volt, és nem vezetett a kezelés abbahagyásához. A betegek 44,0%-ánál (n = 74)
fordult elő az injekció beadási helyén fellépő reakció. Az injekció beadási helyén fellépő reakció a betegek 78,4%-ánál (58/74) az injekció beadását követő 24 órán belül jelentkezett, és a betegek 85,1%-ánál (63/74) kezelés nélkül megszűnt. Az injekció beadási helyén fellépő reakciók előfordulása
az első kezelési ciklusban volt a legnagyobb; az első kezelési ciklusban a betegek 36,3%-ánál (61/168) jelentkezett, majd lecsökkent a második kezelési ciklusban 20,1%-ra (30/149), a harmadik kezelési ciklusban 15,4%-ra (18/117), a negyedik kezelési ciklusban pedig 12,5%-ra (10/80). A CIDP-ben szenvedő, folyamatosan adagolt subcutan efgartigimod-alfa kezelésben részesülő betegeknél végzett
2 klinikai vizsgálat összevont adatai szerint az injekció helyén fellépő reakciók előfordulási gyakorisága 26% volt (61/235). A 3 hónapos intervallumok szerinti elemzés azt mutatta, hogy az injekciók helyén fellépő reakciókat észlelő résztvevők aránya a kezelés első 3 hónapjában volt a legmagasabb (73 [22,2%] résztvevő), és ez a következő 3 hónapos intervallumokban csökkent (tartomány: 0–17 [6,8%] résztvevő).
Fertőzések
Az intravénás efgartigimod-alfával végzett, gMG kezelésére vonatkozó ARGX-113-1704 placebokontrollos vizsgálatban a leggyakrabban jelentett mellékhatások a fertőzések voltak, a leggyakrabban jelentett fertőzések pedig a felső légúti fertőzések (az intravénás efgartigimod-alfával kezelt betegek 10,7%-a [n = 9] és a placebóval kezelt betegek 4,8%-a [n = 4]) és a húgyúti fertőzések (az intravénás efgartigimod-alfával kezelt betegek 9,5%-a [n = 8] és a placebóval kezelt betegek 4,8%-a [n = 4]) voltak. Ezek a fertőzések az intravénás efgartigimod-alfát kapó betegeknél enyhék vagy közepesen súlyosak voltak (a Common Terminology Criteria for Adverse Events (nemkívánatos eseményekre vonatkozó egységes terminológiai kritériumok) szerint ≤ 2. fokozatúak). Összességében az intravénás efgartigimod-alfával kezelt betegek 46,4%-ánál (n = 39) és a placebóval kezelt betegek 37,3%-ánál (n = 31) számoltak be a kezelés során fellépő fertőzésekről. A kezelés megkezdésétől a fertőzések megjelenéséig eltelt medián idő 6 hét volt. A fertőzések incidenciája nem nőtt a későbbi kezelési ciklusokkal. A kezelés megszakítása vagy a kezelés ideiglenes felfüggesztése fertőzés miatt a betegek kevesebb mint 2%-ánál fordult elő. A CIDP-ben szenvedő betegek körében végzett
ARGX-113-1802 vizsgálat placebokontrollos részében a folyamatosan adagolt subcutan efgartigimod-alfa alkalmazása nem járt együtt a fertőzések incidenciájának növekedésével (31,5% [35/111] a subcutan efgartigimod-alfa csoportban és 33,6% [37/110] a placebo csoportban) (lásd 5.1 pont).
Eljárással összefüggő fejfájás
Az intravénás efgartigimod-alfával kezelt betegek 4,8%-ánál és a placebóval kezelt betegek 1,2%-ánál jelentettek eljárással összefüggő fejfájást. Eljárással összefüggő fejfájásról akkor számoltak be, ha a fejfájás időbeli összefüggésbe hozható volt az efgartigimod-alfa intravénás infúziójával. Mindegyik enyhe vagy közepesen súlyos volt, kivéve egy esetet, amelyet súlyosnak (3. fokozat) jelentettek.
Az összes többi mellékhatás enyhe vagy közepesen súlyosságú volt, egy esetet kivéve, amikor myalgia lépett fel (3. fokozat).
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Az efgartigimod-alfa túladagolásának nincsenek ismert specifikus jelei és tünetei. Túladagolás esetén a lehetségesen előforduló mellékhatások várhatóan nem különböznek az ajánlott adag mellett esetlegesen megfigyeltektől. A betegeket a mellékhatások szempontjából monitorozni kell, és megfelelő tüneti és támogató kezelést kell kezdeményezni. Az efgartigimod-alfa túladagolására nincs specifikus antidotum.
Farmakológiai tulajdonságok - VYVGART 1000 MG
Farmakoterápiás csoport: Immunszuppresszív szerek, szelektív immunszuppresszív szerek,
ATC-kód: L04AA58
Hatásmechanizmus
Az efgartigimod-alfa egy humán IgG1 antitestfragmentum, amelyet a neonatális Fc-receptorhoz (FcRn) való fokozott affinitás érdekében terveztek. Az efgartigimod-alfa kötődik az FcRn-hez, ami a keringő IgG szintjének csökkenését eredményezi, beleértve a patogén IgG autoantitesteket is.
Az efgartigimod-alfa nem befolyásolja más immunglobulinok (IgA, IgD, IgE vagy IgM) és nem csökkenti az albumin szintjét.
Az IgG autoantitestek állnak az IgG-mediált autoimmun betegség patogenezisének hátterében.
MG esetében ezek az acetilkolin-receptorokhoz (aChR), az izomspecifikus tirozin-kinázhoz (MuSK) vagy az alacsony sűrűségű lipoprotein-receptorral összefüggő 4-es fehérjéhez (LRP4) való kötődés révén károsítják a neuromuszkuláris transzmissziót.
CIDP esetében több bizonyíték is utal az IgG autoantitesteknek a betegség patogenezisében betöltött kulcsfontosságú szerepére. Ide tartozik a mielinhüvellyel rendelkező idegek komponensei elleni autoreaktív IgG antitestek kimutatása, a CIDP tüneteinek passzív átvitele állatmodellekre CIDP-ben szenvedő betegek szérumainak vagy IgG antitestjeinek felhasználásával, valamint a plazmacsere és az immunadszorpció terápiás hatása a CIDP-ben szenvedő betegek kezelésére.
Farmakodinámiás hatások
Intravénás gyógyszerforma
A gMG-s betegeken végzett ARGX-113-1704 kettős vak, placebokontrollos vizsgálatban a 4 héten keresztül heti egyszeri alkalommal adott 10 mg/ttkg efgartigimod-alfa csökkentette a szérum
IgG-szintet és az aChR autoantitestek (aChR-Ab) szintjét. Az össz IgG-szint maximális átlagos százalékos csökkenése a kiindulási értékhez képest egy héttel a kezdeti kezelési ciklus utolsó infúziója után elérte a 61%-ot, és 9 héttel az utolsó infúzió után visszatért a kiindulási szintre. Hasonló hatásokat figyeltek meg az IgG valamennyi altípusára vonatkozóan is. Az aChR-Ab-szintek csökkenése hasonló időbeli lefolyást követett, a maximális átlagos százalékos csökkenés 58% volt egy héttel az utolsó infúzió után, és 7 héttel az utolsó infúzió után visszaállt a kiindulási szintre. Hasonló változásokat figyeltek meg a vizsgálat második ciklusában is.
Subcutan gyógyszerforma
Az ARGX-113-2001 vizsgálatban, az aChR-Ab-szintek csökkenése az össz IgG-szinthez hasonló időbeli lefolyást követett, és hasonló volt a subcutan és az intravénás efgartigimod-alfa-csoportban. Az aChR-Ab-szintek 62,2%-os és 59,6%-os maximális átlagos százalékos csökkenését egy héttel az utolsó beadás után figyelték meg a subcutan és az intravénás efgartigimod-alfa-csoportban. A subcutan és az intravénás efgartigimod-alfa-csoport esetében is az össz IgG- és aChR-Ab-szint csökkenése klinikai válaszhoz társult, amelyet az MG-ADL összpontszámának kiindulási értékhez viszonyított változásával mértek (lásd 1. ábra).
A. Subcutan efgartigimod-alfa
aChR-Ab (nmol/l)
Össz IgG (mg/l)
MG-ADL összpontszáma
Hét
Kiindulás
B. Intravénás efgartigimod-alfa
Kiindulás
Az MG-ADL összpontszámának átlagos változása (±SE)
Az össz IgG és aChR-Ab (±SE) átlagos százalékos változása
-
ábra Az össz IgG és aChR-Ab és az MG-ADL összpontszáma közötti összefüggés subcutan efgartigimod-alfa (1A) és intravénás efgartigimod-alfa (1B) kezelésben részesülő aChR-Ab-szeropozitív populációban (ARGX-113-2001 vizsgálat)
Az ARGX-113-1802 vizsgálatban a folyamatosan adagolt, heti egyszeri 1000 mg subcutan efgartigimod-alfa kezelésben részesülő, CIDP-ben szenvedő betegeknél az összes IgG-szint átlagos százalékos változása a kiindulási értékhez képest a 4. héttől a kezelés teljes időtartama alatt tartós volt (az átlagos százalékos csökkenés a kiindulási értékhez képest 66,8% és 71,6% között mozgott).
Klinikai hatásosság és biztonságosság
Generalizált myasthenia gravis Intravénás gyógyszerforma
Az efgartigimod-alfa hatásosságát generalizált myasthenia gravisban (gMG) szenvedő felnőttek kezelésére egy 26 hetes, multicentrikus, randomizált, kettős vak, placebokontrollos vizsgálatban értékelték (ARGX-113-1704).
Ebben a vizsgálatban a betegeknek a szűréskor a következő fő kritériumoknak kellett megfelelniük:
-
Myasthenia Gravis Foundation of America (MGFA) II., III. vagy IV. klinikai osztályba
sorolt beteg;
-
aChR elleni antitestekre vonatkozó szerológiai tesztek pozitív vagy negatív eredményei;
-
az MG-Activities of Daily Living (MG-ADL) összpontszám ≥ 5;
-
a szűrést megelőzően stabil dózisban alkalmazott MG-terápiát kaptak, amely acetilkolinészteráz- (AChE) gátlókat, szteroidokat vagy nem szteroid immunszuppresszív terápiát (NSIST) tartalmazott, akár kombinációban, akár önmagában [az NSIST készítmények többek között a következők voltak: azatioprin, metotrexát, ciklosporin, takrolimusz, mikofenolát-mofetil és ciklofoszfamid];
-
legalább 6 g/l IgG-szint.
A vizsgálatokból kizárták az MGFA V. osztályú gMG-ben szenvedő betegeket; a plazmaferezisre (PLEX) dokumentáltan nem reagáló betegeket; a kezelés megkezdése előtt egy hónappal PLEX, intravénás immunglobulin (IVIg) készítménnyel kezelt és a kezelés megkezdése előtt hat hónappal monoklonális antitestekkel kezelt betegeket; valamint az aktív (akut vagy krónikus) hepatitis B fertőzésben szenvedő, hepatitis C szeropozitív és AIDS betegséggel diagnosztizált betegeket.
A vizsgálatba összesen 167 beteget vontak be, akik intravénás efgartigimod-alfa- (n = 84) vagy placebo- (n = 83) kezelésben részesültek. A kiindulási jellemzők hasonlóak voltak a kezelési csoportok között, beleértve a diagnózis felállításakor mért medián életkort [45 (19-81) év], a nemet [a legtöbb beteg nő volt; 75% (efgartigimod-alfa) vs. 66% (placebo)], a rasszt [a legtöbb beteg fehér
volt; 84,4%] és a diagnózis óta eltelt medián időt [8,2 év (efgartigimod-alfa), illetve 6,9 év (placebo)].
A betegek többségénél (mindkét csoportban 77%) pozitív volt az aChR elleni antitestek (aChR-Ab)
tesztje, és a betegek 23%-ánál negatív volt az aChR-Ab teszt.
A vizsgálat során minden csoportban a betegek több mint 80%-a kapott AChE-gátlót, minden kezelési csoportban több mint 70%-a szteroidokat, és minden kezelési csoportban körülbelül 60%-a kapott NSIST készítményt, stabil dózisban. A vizsgálatba való belépéskor az egyes kezelési csoportokban
a betegek körülbelül 30%-a nem kapott előzőleg NIST készítményt.
A medián MG-ADL összpontszám 9,0 volt mindkét kezelési csoportban, a medián kvantitatív myasthenia gravis (Quantitative Myasthenia Gravis, QMG) összpontszám pedig 17 volt az efgartigimod-alfa-csoportban, illetve 16 a placebocsoportban.
A betegeket hetente egyszer 10 mg/ttkg intravénás efgartigimod-alfával kezelték 4 héten át, és
legfeljebb 3 kezelési ciklust kaptak.
Az efgartigimod-alfa hatásosságát a Myasthenia Gravis-Specific Activities of Daily Living (MG-ADL) skála segítségével mérték, amely a gMG mindennapi funkciókra gyakorolt hatását értékeli. Az összpontszám 0 és 24 között mozog, és a magasabb pontszámok nagyobb mértékű
károsodást jeleznek. Ebben a vizsgálatban MG-ADL-responder betegnek minősült az a beteg, akinél az MG-ADL összpontszám legalább 4 egymást követő héten keresztül ≥ 2 ponttal csökkent a kezelési ciklus kiindulási értékéhez képest, és az első csökkenés legkésőbb a ciklus utolsó infúzióját követő
1 héten belül bekövetkezett.
Az efgartigimod-alfa hatásosságát a QMG összpontszám segítségével is mérték; ez egy olyan osztályozási rendszer, amely az izomgyengeséget értékeli 0 és 39 közötti lehetséges pontszámmal, ahol a magasabb pontszámok a súlyosabb károsodást jelzik. Ebben a vizsgálatban az a beteg volt QMG-responder, akinél a QMG összpontszám ≥ 3 ponttal csökkent a kezelési ciklus kiindulási értékéhez képest legalább 4 egymást követő héten keresztül, és az első csökkenés legkésőbb a ciklus utolsó infúzióját követő 1 héten belül bekövetkezett.
Az elsődleges hatásossági végpont az első kezelési ciklus (C1) során az aChR-Ab-szeropozitív populációban a kezelési csoportok között az MG-ADL-responderek százalékos arányának összehasonlítása volt.
A fő másodlagos végpont a QMG-responderek százalékos arányának összehasonlítása volt a C1 során a két kezelési csoport között az aChR-Ab-szeropozitív betegek körében.
-
-
táblázat MG-ADL- és QMG-responderek az 1. ciklus során az aChR-Ab-szeropozitív populációban (mITT elemzési állomány)
Populáció Efgartigimod-alfan/N (%) Placebo n/N (%) P-érték Efgartigimod-alfa–Placebo különbség(95%-os CI) MG-ADL aChR-Ab-szeropozitív 44/65 (67,7) 19/64 (29,7) < 0,0001 38,0 (22,1–54,0) QMG aChR-Ab-szeropozitív 41/65 (63,1) 9/64 (14,1) < 0,0001 49,0 (34,5–63,5) aChR-Ab = acetilkolin-receptor antitest; MG-ADL = Myasthenia Gravis Activities of Daily Living (myasthenia gravis, mindennapi tevékenységek); QMG = Quantitative Myasthenia Gravis (kvantitatív myasthenia gravis értékelés); mITT = modified intent-to-treat (módosított, kezelésbe bevont populáció); n = a betegek száma, akiknél a megfigyelést jelentették; N = a betegek száma az elemzési állományban; CI = konfidenciaintervallum; Logisztikai regresszió az aChR-Ab-státusz (ha alkalmazható), a japán/nem japán származás és a szokásos ellátás szerint rétegezve, a kiindulási MG-ADL mint kovariáns/QMG mint kovariáns alkalmazásával
Kétoldalú egzakt p-érték
Az elemzések szerint a második kezelési ciklusban az MG-ADL-responderek aránya hasonló volt az első kezelési ciklusban tapasztaltakhoz (lásd 3. táblázat).
-
táblázat MG-ADL- és QMG-responderek a 2. ciklusban az aChR-Ab-szeropozitív populációban (mITT elemzési állomány)
Populáció Efgartigimod-alfa n/N (%) Placebo n/N (%) MG-ADL aChR-Ab-szeropozitív 36/51 (70,6) 11/43 (25,6) QMG aChR-Ab-szeropozitív 24/51 (47,1) 5/43 (11,6) aChR-Ab = acetilkolin-receptor antitest; MG-ADL = Myasthenia Gravis Activities of Daily Living (myasthenia gravis, mindennapi tevékenységek); QMG = Quantitative myasthenia gravis (kvantitatív myasthenia gravis értékelés); mITT = modified intent-to-treat (módosított, kezelésbe bevont populáció); n = a betegek száma, akiknél a megfigyelést jelentették; N = a betegek száma az elemzési állományban.
A feltáró adatok szerint az aChR-Ab-szeropozitív MG-ADL-respondereknél az intravénás efgartigimod-alfával kezelt 44 beteg közül 37 (84%) esetében az első infúziótól számított 2 héten belül megfigyelték a válasz kialakulását.
A kettős vak, placebokontrollos vizsgálatban (ARGX-113-1704) a következő kezelési ciklus megkezdésének legkorábbi lehetséges időpontja 8 héttel az első kezelési ciklus első infúziója után volt. Az általános populációban az intravénás efgartigimod-alfa-csoportban a második kezelési ciklusig eltelt átlagos idő 13 hét (SD 5,5 hét), a medián idő pedig 10 hét (8-26 hét) volt az első kezelési ciklus első infúziójától számítva. A nyílt kiterjesztett vizsgálatban (ARGX-113-1705) a következő kezelési ciklusok megkezdésének legkorábbi lehetséges időpontja 7 hét volt.
A kezelésre reagáló betegeknél a klinikai javulás időtartama 5/44 betegnél (11%) 5 hét, 14/44 betegnél (32%) 6-7 hét, 10/44 betegnél (23%) 8-11 hét, 15/44 betegnél (34%) pedig 12 hét vagy annál hosszabb volt.
Subcutan gyógyszerforma
Egy 10 hetes, randomizált, nyílt, párhuzamos csoportos, multicentrikus vizsgálatot (ARGX-113-2001) végeztek gMG-ben szenvedő felnőtt betegek körében a subcutan efgartigimod-alfa farmakodinámiás hatásának intravénás efgartigimod-alfával szembeni noninferioritásának értékelésére. A fő beválasztási és kizárási kritériumok megegyeztek az ARGX-113-1704 vizsgálatéval.
Összesen 110 beteget randomizáltak, akik 4 héten keresztül heti egyszeri adagolásban kaptak egy ciklusban 1000 mg subcutan efgartigimod-alfát (n = 55) vagy 10 mg/ttkg intravénás efgartigimod-alfát (n = 55). A betegek többsége az aChR elleni antitestekre (aChR-Ab) pozitív volt: 45 beteg (82%) a subcutan efgartigimod-alfa csoportban és 46 beteg (84%) az intravénás efgartigimod-alfa csoportban. Minden beteg stabil dózisú MG-terápiát kapott a szűrést megelőzően, amely AChE-gátlókat, szteroidokat vagy NSIST-készítményeket foglalt magában, kombinációban vagy önmagukban.
A kiindulási jellemzők az egyes kezelési csoportokban hasonlóak voltak.
A vizsgálat során minden csoportban a betegek több mint 80%-a kapott AChE-gátlót, minden csoportban a betegek több mint 60%-a szteroidokat, és minden kezelési csoportban körülbelül 40%-a kapott NSIST-készítményt, stabil dózisban. A vizsgálatba való belépéskor az egyes kezelési csoportokban a betegek körülbelül 56%-a nem kapott előzőleg NSIST-készítményt.
Az elsődleges végpont az össz IgG-szint kiindulás és 29. nap közötti százalékos csökkenésének összehasonlítása volt a kezelési csoportok között, a teljes populációban. Az aChR-Ab szeropozitív populációban az eredmények a subcutan efgartigimod-alfa noninferioritását mutatták az intravénás efgartigimod-alfával szemben (lásd 4. táblázat).
-
táblázat Az össz IgG-szint kiindulás és 29. nap közötti százalékos változásának ANCOVA-analízise az aChR-Ab szeropozitív populációban (mITT elemzési állomány)
Efgartigimod-alfa sc. Efgartigimod-alfa iv. Különbség Efgartigimod-alfa sc.-Efgartigimod-alfa iv. N LSátlag 95%-os CI N LSátlag 95%-os CI LS átlagos különbség 95%-os CI p-érték 41 -66,9 -69,78; -64,02 43 -62,4 -65,22; -59,59 -4,5 -8,53; -0,46 < 0,0001 aChR-Ab = acetilkolin-receptor antitest; ANCOVA = kovarianciaanalízis; CI = konfidenciaintervallum; sc. = subcutan; iv. = intravénás; LS = legkisebb négyzetek; mITT = modified intent-to-treat (módosított kezelésbe bevont populáció); N = az ANCOVA-elemzésbe bevont betegek száma csoportonként.
A másodlagos hatásossági végpontok az ARGX-113-1704 vizsgálatban meghatározott MG-ADL- és
QMG-responderek százalékos arányának összehasonlításai volt a két kezelési csoport között.
Az aChR-Ab-szeropozitív populációra vonatkozó eredményeket az 5. táblázat mutatja be.
-
táblázat MG-ADL- és QMG-responderek a 29. napon az aChR-Ab-szeropozitív populációban (mITT elemzési állomány)
Efgartigimod-alfa sc. n/N (%) Efgartigimod-alfa iv. n/N (%) KülönbségEfgartigimod-alfa sc.–Efgartigimod-alfa iv. (95%-os CI) MG-ADL 32/45 (71,1) 33/46 (71,7) -0,6 (-19,2; 17,9) QMG 31/45 (68,9) 24/45 (53,3) 15,6 (-4,3; 35,4) aChR-Ab = acetilkolin-receptor antitest; MG-ADL = Myasthenia Gravis Activities of Daily Living (myasthenia gravis, mindennapi tevékenységek); QMG = Quantitative Myasthenia Gravis (kvantitatív myasthenia gravis értékelés); sc. = subcutan; iv. = intravénás; mITT = modified intent-to-treat (módosított, kezelésbe bevont populáció); n = a betegek száma, akiknél a megfigyelést jelentették; N = a betegek száma az elemzési állományban; CI = konfidenciaintervallum.
A feltáró adatok szerint az aChR-Ab-szeropozitív MG-ADL-respondereknél a subcutan efgartigimod-alfával kezelt 32 beteg közül 28 (88%) esetében és az intravénás efgartigimod-alfával kezelt 33 beteg közül 27 (82%) esetében az első alkalmazástól számított 2 héten belül megfigyelték a válasz kialakulását.
Chronicus gyulladásos demyelinisatiós polyneuropathia
A subcutan efgartigimod-alfa hatásosságát a CIDP-ben szenvedő felnőttek kezelésében egy prospektív, multicentrikus ARGX-113-1802 vizsgálatban értékelték, amelyet két kezelési szakaszban végeztek: egy nyílt A szakaszban és egy randomizált, kettős vak, placebokontrollos B szakaszban.
A betegek a vizsgálatba való belépést megelőző 6 hónapban részesültek vagy nem részesültek CIDP-kezelésben. Azok a betegek, akik a CIPD-kezelésben részesültek, valamint, azok, akik már abbahagyták a CIPD kezelését, és nem volt igazolható a CIPD közelmúltbeli romlása, egy
kezelésmentes bevezetési időszakba léptek be, és azok a betegek, akiknél klinikailag jelentős romlás következett be, ezután beléptek a vizsgálat A szakaszába. Azok a CIDP-kezelést abbahagyó betegek, akiknél dokumentáltan igazolható volt a CIPD közelmúltbeli romlása, kihagyták a bevezető időszakot, és egyenesen az A szakaszba léptek.
Az A szakaszba összesen 322 beteget vontak be. A betegek legfeljebb 12 alkalommal kaptak hetente egyszer 1000 mg efgartigimod-alfa subcutan injekciót, amíg 2 egymás követő viziten nem volt igazolható klinikai javulás (evidence of clinical improvement, ECI). Ezt követően a megerősített ECI-t elérő betegek bekerültek a vizsgálat B szakaszába, és a randomizálás alapján hetente subcutan efgartigimod-alfát (111 beteg) vagy placebót (110 beteg) kaptak. Az ECI definíciója a következő volt: a módosított Inflammatory Neuropathy Cause and Treatment (aINCAT) pontszám klinikai javulása vagy a Inflammatory Rasch-built Overall Disability Scale (I- RODS)/Grip Strength pontszám javulása azoknál a betegeknél, akiknél az A szakasz előtt kizárólag ezen skálák alapján romlás mutatkozott.
Az A szakaszban a betegek medián életkora 54 év volt (tartomány: 20–82 év), a CIDP diagnózisa óta eltelt idő mediánja 2,8 év, az INCAT-pontszám mediánja pedig 4,0 volt. Hatvanöt százalékuk férfi és 66%-uk fehér bőrű volt. A B szakaszban a betegek medián életkora 55 év volt (tartomány: 20–82 év), a CIDP diagnózisa óta eltelt idő mediánja 2,2 év, az INCAT-pontszám mediánja pedig 3,0 volt.
Hatvannégy százalékuk férfi és 65%-uk fehér bőrű volt. A B szakaszban a kiindulási jellemzők az egyes kezelési csoportokban hasonlóak voltak.
Az A szakaszban az elsődleges végpont a kezelésre reagálók százalékos aránya volt. A kezelésre reagálók definíció szerint azok a betegek voltak, akik elérték a megerősített ECI-t. Az elsődleges végpontot a betegek 66,5%-a érte el; további részleteket a 6. táblázat tartalmaz.
Az A szakaszban a másodlagos végpont az első megerősített ECI-ig eltelt idő volt. A 4. hét volt a legkorábbi időpont, amikor az ECI-kritériumok teljesülhettek. Ezen időpontban a betegek 40%-a érte el az ECI-t. Egy további, előre meghatározott elemzés alapján a betegek 25%-a mutatott klinikailag releváns javulást 9 nap után a 3 paraméter (aINCAT, I-RODS vagy Grip Strength) legalább egyikében.
A betegek többsége minden korábbi CIDP-gyógyszercsoportban elérte a megerősített ECI-t.
-
táblázat Igazolt klinikai javulás CIDP-ben szenvedő betegeknél az ARGX-113-1802 vizsgálat
A szakaszában
ECI responderek és az első megerősített ECI-ig eltelt idő A szakasz Efgartigimod-alfa sc. (N = 322) ECI responderek (olyan betegek, akiknél megerősített klinikai javulás tapasztalható)n/N (%) (95%-os CI) 214/322 (66,5%)(61,0; 71,6) Az első megerősített ECI-ig eltelt idő, napMedián (95%-os CI) 43,0(31,0; 51,0) n = azon betegek száma, akikre vonatkozóan a megfigyelést jelentették; N = az elemzési állományban szereplő betegek száma
A B szakaszban az elsődleges végpont definíciója a következő volt: a klinikai állapotromlás első jelének megjelenéséig eltelt idő (az aINCAT 1 pontos emelkedése a B szakasz kiindulási értékéhez képest, amelyet az aINCAT első 1 pontos emelkedése után egymást követő vizsgálaton megerősítettek, vagy az aINCAT ≥ 2 pontos emelkedése a B szakasz kiindulási értékéhez képest). A subcutan efgartigimod-alfa kezelésben részesülő betegek szignifikánsan hosszabb ideig maradtak visszaesésmentesek (azaz nem következett be klinikai állapotromlás) a placebót kapó betegekhez képest, amit a 0,394 [95%-os CI (0,253; 0,614)] relatív hazárd igazolt. A vizsgálat B szakaszában subcutan efgartigimod-alfa kezelésben részesülő 311 beteg közül 31-nél (27,9%) fordult elő visszaesés, míg a placebót kapó 110 beteg közül 59-nél (53,6%). Az eredményeket a 7. táblázat és a
2. ábra mutatja be.
-
táblázat A klinikai állapotromlás első bizonyítéka CIDP-ben szenvedő betegeknél az
ARGX-113-1802 vizsgálat B szakaszában
| Az aINCAT első növekedéséig eltelt idő (klinikai romlás) | B szakasz | |
| Efgartigimod-alfa sc. (N = 111) | Placebo (N = 110) | |
| Kockázati arány (95%-os CI) | 0,394 (0,253, 0,614)p-érték < 0,0001 | |
| Medián idő, nap (95%-os CI) | NC (NC; NC) | 140,0 (75,0; NC) |
NC = nem számították ki; N = az elemzési állományban szereplő betegek száma; aINCAT = módosított Inflammatory Neuropathy Cause and Treatment pontszám
2. ábra Az aINCAT első romlásig eltelt idő (Kaplan-Meier-görbe) az ARGX-113-1802 vizsgálat
EFG sc. placebo
1,00
EFG sc. vs placebo
HR 0,39 (95%-os Cl 0,25 – 0,61); p = < 0,0001
0,75
0,50
0,25
0,00
Idő (hét)
Kockázatnak kitett betegek száma
EFG sc.
Placebo
A módosított INCAT romlás hiánya valószínűsége
B szakaszában részt vevő CIDP-ben szenvedő betegeknél
Gyermekek és serdülők
Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek és serdülők esetén egy vagy több korosztálynál halasztást engedélyez a Vyvgart vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségét illetően a myasthenia gravis kezelése indikációban (lásd 4.2 pont, a gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatozó információk).
Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek és serdülők esetén minden korosztálynál eltekint a Vyvgart vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségétől a CIDP indikációban (lásd 4.2 pont, gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információk).
Felszívódás
A populációs PK-adatok elemzése alapján az 1000 mg efgartigimod-alfa subcutan alkalmazása esetén a becsült biohasznosulás 77%.
Az 1000 mg subcutan efgartigimod-alfa és a 10 mg/ttkg intravénás efgartigimod-alfa 4 héten át tartó heti egyszeri adagolását követően az átlagos Cmélyponti 22,0 µg/ml (37% CV), illetve 14,9 µg/ml (43% CV) volt. Az efgartigimod-alfa AUC0-168óra értékei 1000 mg subcutan és 10 mg/ttkg intravénás készítmény egy kezelési ciklusának alkalmazását követően összehasonlíthatók voltak.
A folyamatosan adagolt heti egyszeri 1000 mg subcutan efgartigimod-alfa kezelésben részesülő betegeknél az átlagos Cmélyponti 14,9 és 20,1 µg/ml között volt.
Eloszlás
Egészséges alanyoknál és betegeknél a populációs PK-adatok elemzése alapján a megosztási térfogat
18 l.
Biotranszformáció
Az efgartigimod-alfa várhatóan proteolitikus enzimek által kis peptidekre és aminosavakra bomlik le. Elimináció
A terminális felezési idő 80-120 óra (3-5 nap). A populációs PK-adatok elemzése alapján a clearance 0,128 l/óra. Az efgartigimod-alfa molekulatömege körülbelül 54 kDa, ami a renálisan szűrt molekulák határán van.
Linearitás/nonlinearitás
Az efgartigimod-alfa farmakokinetikai profilja lineáris, dózistól és időtől független, minimális mértékű akkumulációval.
Különleges betegcsoportok
Életkor, nem, rassz és testtömeg
Az efgartigimod-alfa farmakokinetikáját nem befolyásolta az életkor (19-84 év), a nem, a rassz és a testtömeg.
Vesekárosodás
Vesekárosodásban szenvedő betegek esetében nem végeztek célzott farmakokinetikai vizsgálatokat.
A vesefunkciót mutató becsült glomerulus filtrációs ráta [eGFR] mint kovariáns hatása egy populációs farmakokinetikai elemzésben az enyhe vesekárosodásban szenvedő betegeknél (eGFR
60-89 ml/perc/1,73 m2) az expozíció növekedését (11–21%) mutatta. Enyhe vesekárosodásban szenvedő betegeknél nem ajánlott a dózis specifikus módosítása.
Nincs elegendő adat arra vonatkozóan, hogy a közepesen súlyos vesekárosodás
(eGFR 30-59 ml/perc/1,73 m2) és a súlyos vesekárosodás (eGFR < 30 ml/perc/1,73 m2) milyen
hatással van az efgartigimod-alfa farmakokinetikai paramétereire.
Májkárosodás
Májkárosodásban szenvedő betegek esetében nem végeztek célzott farmakokinetikai vizsgálatot.
A májfunkciós markerek mint kovariánsok hatása egy populációs farmakokinetikai elemzésben nem mutatott semmilyen hatást az efgartigimod-alfa farmakokinetikájára.
Gyógyszerészeti jellemzők - VYVGART 1000 MG
rekombináns humán hialuronidáz (rHuPH20)
L-hisztidin
L-hisztidin-hidroklorid-monohidrát L-metionin
poliszorbát 20 (E432) nátrium-klorid szacharóz injekcióhoz való víz
Kompatibilitási vizsgálatok hiányában ez a gyógyszer nem keverhető más gyógyszerekkel.
18 hónap
Szükség esetén a bontatlan injekciós üvegek szobahőmérsékleten (legfeljebb 30 °C-on) legfeljebb 3 napig tárolhatók. Szobahőmérsékleten történő tárolás után a bontatlan injekciós üvegek visszahelyezhetők a hűtőszekrénybe. A hűtött tároláson kívül töltött teljes idő nem haladhatja meg a 3 napot.
Mikrobiális megfontolásokból, hacsak a fecskendő előkészítési módszere ki nem zárja a mikrobiális szennyeződés kockázatát, a készítményt azonnal fel kell használni. Ha nem használják fel azonnal, a felhasználásra kész állapotban történő tárolás idejéért és körülményeiért a felhasználó a felelős.
Hűtőszekrényben (2 °C – 8 °C) tárolandó. Nem fagyasztható!
A fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.
5,6 ml oldat egy 6 ml-es, I. típusú üvegből készült injekciós üvegben, gumidugóval, alumínium kupakkal és lepattintható polipropilén fedéllel.
Kiszerelés: 1 injekciós üveg.
A Vyvgart használatra kész oldatként, egyszer használatos injekciós üvegben kerül forgalomba.
A készítményt nem kell hígítani.
Szemrevételezéssel ellenőrizze, hogy az injekciós üveg tartalma sárgás, tiszta vagy opálos oldat, és nincs benne részecske. Ha látható részecskék észlelhetők, az injekciós üveg nem használható fel.
Miután kivette az injekciós üveget a hűtőszekrényből, az injekció beadása előtt várjon legalább
15 percet, hogy az oldat elérje a szobahőmérsékletet (lásd 6.3 pont).
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.