NILOTINIB PHAROS 50 MG KEMÉNY KAPSZULA
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - NILOTINIB 50 MG
A Nilotinib PharOS az alábbiak kezelésére javallott:
-
felnőtt és gyermekgyógyászati betegeknél újonnan diagnosztizált, Philadelphia kromoszóma-pozitív, krónikus myeloid leukaemia (CML) krónikus fázisában,
-
felnőtt betegeknél a Philadelphia kromoszóma-pozitív CML krónikus és akcelerált fázisában, olyan esetekben, amelyek a korábbi kezelésre – beleértve az imatinibet is– rezisztenciát vagy intoleranciát mutattak. Blasztos krízisben lévő CML‑es betegekre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre hatásossági adatok,
-
gyermekgyógyászati betegeknél a Philadelphia kromoszóma-pozitív CML krónikus fázisában, olyan esetekben, amelyek a korábbi kezelésre – beleértve az imatinibet is – rezisztenciát vagy intoleranciát mutattak.
A terápiát egy, a CML-es betegek diagnózisában és kezelésében tapasztalt orvosnak kell elindítania.
Adagolás
A kezelést addig kell folytatni, ameddig az klinikailag előnyös, illetve amíg elfogadhatatlan toxicitás
nem lép fel.
Ha egy dózis bevételére nem került sor, a betegnek nem szabad pótlólagos dózist bevennie, csupán a
szokásos, előírt, következő dózist vegye be.
Adagolás Philadelphia kromoszóma-pozitív CML‑ben szenvedő felnőtt betegeknél
Az ajánlott dózis:
-
az újonnan diagnosztizált, a CML krónikus fázisában lévő betegeknél naponta kétszer 300mg,
-
a CML krónikus vagy akcelerált fázisában lévő olyan betegeknél, akik korábbi kezelésre rezisztenciát vagy intoleranciát mutattak, naponta kétszer 400mg.
Adagolás Philadelphia kromoszóma-pozitív CML-ben szenvedő gyermekgyógyászati betegeknél
A gyermekgyógyászati betegeknél történő adagolás egyéni, és a testfelszínen alapul (mg/m2). A
nilotinib ajánlott adagja naponta kétszer 230 mg/m2, a legközelebbi 50 mg-os dózisszintre kerekítve (a
400 mg-os legnagyobb napi egyszeri dózisig) (lásd 1. táblázat). A Nilotinib PharOS kemény kapszula
különböző hatáserősségei kombinálhatók a kívánt dózis elérése céljából.
A 2 évesnél fiatalabb gyermekgyógyászati betegeknél nem állnak rendelkezésre terápiás tapasztalatok.
Nincsenek adatok a 10 évesnél fiatalabb, újonnan diagnosztizált gyermekgyógyászati betegeknél, és
korlátozott adatok állnak rendelkezésre a 6 évesnél fiatalabb imatinib-rezisztens, illetve imatinibre
intoleráns gyermekgyógyászati betegekre vonatkozóan.
-
táblázat Napi kétszeri nilotinib 230 mg/m2gyermekgyógyászati adagolási sémája
| Testfelszín (Body Surface Area – BSA) | Dózis mg‑ban (naponta kétszer) |
| 0,32m2‑ig | 50mg |
| 0,33‑0,54m2 | 100mg |
| 0,55‑0,76m2 | 150mg |
| 0,77‑0,97m2 | 200mg |
| 0,98‑1,19m2 | 250mg |
| 1,20‑1,41m2 | 300mg |
| 1,42‑1,63m2 | 350mg |
| ≥1,64m2 | 400mg |
Philadelphia kromoszóma-pozitív, krónikus fázisú CML-es felnőtt betegek, akik első vonalbeli nilotinib
kezelésben részesültek, és akik tartós, mély molekuláris választ (MR4,5) értek el
A kezelés abbahagyása mérlegelhető azoknál az arra alkalmas Philadelphia kromoszóma-pozitív (Ph+), krónikus fázisú CML-es, felnőtt betegeknél, akiket már legalább 3 évig naponta kétszer 300 mg
nilotinibbel kezeltek, ha a mély molekuláris válaszreakció közvetlenül a kezelés abbahagyása előtt
legalább 1 éve tartós. A nilotinib-kezelés leállítását a CML-es betegek kezelésében jártas orvosnak
kell kezdeményeznie (lásd 4.4 és 5.1 pont).
A nilotinib-kezelés abbahagyására alkalmas betegeknél egy évig havonta, majd a második évben
6 hetente, és azt követően 12 hetente monitorozni kell a BCR-ABL transzkript-szintet, és a teljes
(kvantitatív és a kvalitatív) vérképet. A BCR-ABL transzkript-szintet olyan kvantitatív diagnosztikai
teszttel kell monitorozni, amelyet a nemzetközi skálán (International Scale; IS) legalább MR4,5-ös
érzékenységi szintre validáltak (BCR-ABL/ABL ≤ 0,0032% IS).
Azoknál a betegeknél, akik a kezelésmentes fázis alatt az MR4 szintű molekuláris választ elveszítették
(MR4 = BCR-ABL/ABL ≤ 0,01% IS), de a major molekuláris választ (Major Molecular Response, MMR) nem (MMR = BCR-ABL/ABL ≤ 0,1% IS), a BCR-ABL transzkript-szintet 2 hetente monitorozni kell addig, amíg a BCR-ABL-szint vissza nem tér az MR4 és MR4,5 közötti tartományba. Azoknál a betegeknél, akiknél a BCR-ABL-szintje 4 egymást követő mérés alkalmával az MMR és az MR4 között marad, vissza lehet térni az eredeti monitorozási rendre.
Azoknál a betegeknél, akiknél megszűnik az MMR, a kezelést a remisszió megszűnésének felismerését követő 4 héten belül újra el kell kezdeni. A nilotinib-kezelést naponta kétszer 300 mg-mal, vagy ha a betegnél a kezelés abbahagyása előtt dóziscsökkentés történt, naponta egyszer 400 mg-os, csökkentett dózissal kell újrakezdeni. Azoknál a betegeknél, akiknél a nilotinib-kezelést újrakezdték, a BCR-ABL transzkript-szintet az MMR visszatéréséig havonta, és azt követően 12hetente monitorozni kell (lásd 4.4 pont).
Philadelphia kromoszóma-pozitív, krónikus fázisú CML-es felnőtt betegek, akik tartós, mély
molekuláris választ (MR 4,5) értek el a nilotinib hatására, megelőző imatinib-kezelés után
A kezelés abbahagyása mérlegelhető azoknál az arra alkalmas Philadelphia kromoszóma-pozitív (Ph+), krónikus fázisú CML-es, felnőtt betegeknél, akiket legalább 3 évig nilotinibbel kezeltek, ha a
mély molekuláris válaszreakció közvetlenül a kezelés abbahagyása előtt legalább 1 éve tartós. A
nilotinib-kezelés abbahagyását a CML-es betegek kezelésében jártas orvosnak kell elindítania (lásd
4.4 és 5.1 pont).
A nilotinib-kezelés abbahagyására alkalmas betegeknél egy évig havonta, majd a második évben
6 hetente, és azt követően 12 hetente monitorozni kell a BCR-ABL transzkript-szintet, valamint a teljes(kvantitatív és a kvalitatív) vérképet. A BCR-ABL transzkript-szintet olyan kvantitatív diagnosztikai teszttel kell monitorozni, amelyet a nemzetközi skálán (International Scale; IS) legalább MR4,5-ös szenzitivitási szintre validáltak (BCR-ABL/ABL ≤ 0,0032% IS).
Azoknál a betegeknél, akiknél a kezelésmentes fázis alatt az MR4 elvesztése igazolásra kerül
(MR4 = BCR-ABL/ABL ≤ 0,01% IS) (két egymást követő, legalább 4 hét különbséggel végzett mérés
mutatja a MR4 megszűnését) vagy a major molekuláris válasz megszűnése (MMR = BCR-ABL/ABL
≤ 0,1% IS) következik be, a kezelést a molekuláris remisszió megszűnésének felismerését követő
4 héten belül újra el kell kezdeni. A nilotinib-kezelést naponta kétszer 300 mg-os vagy kétszer
400 mg-os dózissal kell újrakezdeni. Azoknál a betegeknél, akiknél a nilotinib-kezelést újrakezdték, a
BCR-ABL transzkript-szintet a korábbi major molekuláris válasz (MMR) vagy az MR4-szint
helyreállásáig havonta, és azt követően 12hetente monitorozni kell (lásd 4.4 pont).
Dózismódosítások vagy -változtatások
Előfordulhat, hogy a nilotinib adását átmenetileg fel kell függeszteni és/vagy a dózisát csökkenteni kell olyan hematológiai toxicitások (neutropenia, thrombocytopenia) jelentkezésekor, amelyek nem állnak összefüggésben a leukaemia alapbetegséggel (lásd 2. táblázat).
-
táblázat: Dózismódosítások neutropenia és thrombocytopenia esetében
| Felnőttkorú, újonnan diagnosztizált, krónikus fázisú CML‑es betegek, naponta kétszer 300mg‑os dózisnál, és imatinib-rezisztens vagy imatinibre intoleráns krónikus fázisú CML‑es betegek, naponta kétszer 400mg dózisnál | ANC*<1,0×109/l, és/vagy a vérlemezkeszám <50×109/l | 1. A nilotinib adását le kell állítani és a vérképet ellenőrizni kell. 2. A kezelést 2héten belül újra kell indítani az előző dózissal, ha az ANC>1,0×109/l, és/vagy a vérlemezkeszám >50×109/l. 3. Ha a vérképeredmények alacsonyak maradnak, naponta egyszer 400mg‑ra való dóziscsökkentésre lehet szükség. |
| Felnőttkorú, imatinib-rezisztens vagy intoleráns akcelerált fázisú CML‑es betegek, naponta kétszer 400mg dózisnál | ANC*<0,5×109/l, és/vagy a vérlemezkeszám <10×109/l | 1. A nilotinib adását le kell állítani és a vérképet ellenőrizni kell. 2. A kezelést 2héten belül újra kell indítani az előző dózissal, ha az ANC>1,0×109/l, és/vagy a vérlemezkeszám >20×109/l. 3. Ha a vérképeredmények alacsonyak maradnak, naponta egyszer 400mg‑ra való dóziscsökkentésre lehet szükség. |
| Gyermekgyógyászati betegek, újonnan diagnosztizált, krónikus fázisú CML‑lel, naponta kétszer 230mg/m2 dózisnál, és imatinib-rezisztens vagy imatinibre intoleráns, krónikus fázisú CML‑lel, naponta kétszer 230mg/m2 dózisnál | ANC*<1,0×109/l és/vagy a vérlemezkeszám <50×109/l | 1. A nilotinib adását le kell állítani és a vérképet ellenőrizni kell. 2. A kezelést 2héten belül újra kell indítani az előző dózissal, ha az ANC>1,5×109/l és/vagy a vérlemezkeszám >75×109/l. 3. Ha a vérképeredmények alacsonyak maradnak, naponta egyszer 230mg/m2‑re való dóziscsökkentésre lehet szükség. 4. Ha dóziscsökkentés után következik be esemény, mérlegelni kell a kezelés abbahagyását. |
*ANC = absolute neutrophil count
Ha klinikailag jelentős középsúlyos vagy súlyos nem hematológiai toxicitás alakul ki, az adagolást fel
kell függeszteni, a beteg állapotát rendszeresen ellenőrizni kell és megfelelő kezelést kell alkalmazni.
Ha a korábbi dózis felnőttkori, újonnan diagnosztizált, krónikus fázisú CML-ben naponta kétszer
300 mg, illetve felnőttkori, imatinib-rezisztens vagy imatinibre intoleráns CML krónikus vagy
akcelerált fázisában naponta kétszer 400 mg, illetve gyermekgyógyászati betegeknél naponta kétszer
230 mg/m2 volt, a kezelést felnőtt betegeknél naponta egyszer 400 mg, míg gyermekgyógyászati
betegeknél naponta egyszer 230 mg/m2 dózissal lehet folytatni, ha majd a toxicitás megszűnik. Ha a
korábbi dózis felnőtt betegeknél naponta egyszer 400 mg, gyermekgyógyászati betegeknél pedig
naponta egyszer 230 mg/m2 volt, a kezelést fel kell függeszteni. Ha klinikailag megfelelő, az újonnan
diagnosztizált, a CML krónikus fázisában lévő felnőtt betegeknél a dózisnak a naponta kétszer
300 mg-os kezdő adagra, vagy az imatinib-rezisztens vagy intoleráns, a CML krónikus vagy akcelerált
fázisában lévő felnőtt betegeknél a dózisnak a naponta kétszer 400 mg-ra, illetve gyermekgyógyászati
betegeknél naponta kétszer 230 mg/m2-re való újbóli növelését mérlegelni kell.
Szérum lipázszint-emelkedés: 3-4-es súlyossági fokú lipázszint-emelkedések esetében a dózist naponta egyszer 400 mg-ra kell csökkenteni vagy az adagolást abba kell hagyni. Gyermekgyógyászati betegeknél a kezelést meg kell szakítani mindaddig, amíg az esemény súlyossága 1. fokúra vagy az alá nem csökken. Ezt követően, ha a korábbi dózis naponta kétszer 230 mg/m2 volt, a kezelés naponta egyszer 230 mg/m2-rel folytatható. Ha a korábbi dózis naponta egyszer 230 mg/m2 volt, a kezelést abba kell hagyni. A szérum lipázszintet havonta vagy a klinikum által indokolt gyakorisággal ellenőrizni kell (lásd 4.4 pont).
Bilirubin- és máj transzaminázszint-emelkedés: 3-4-es súlyossági fokú bilirubin- és hepatikus
transzaminázszint-emelkedések esetében felnőtt betegeknél a dózist naponta egyszer 400 mg-ra kell
csökkenteni vagy az adagolást abba kell hagyni. A gyermekgyógyászati betegeknél jelentkező 2-es súlyossági fokú vagy nagyobb mértékű bilirubinszint-emelkedés, illetve a 3. fokú vagy nagyobb mértékű hepatikus transzaminázszint-emelkedés esetén a kezeléseket fel kell függeszteni mindaddig, amíg az értékek 1-es súlyossági fokúra vagy az alá nem csökkennek. Ezt követően, ha a korábbi dózis naponta kétszer 230 mg/m2 volt, a kezelés naponta egyszer 230 mg/m2 dózissal folytatható. Ha a korábbi dózis naponta egyszer 230 mg/m2 volt és az értékek 1. fokú vagy az alá csökkenését mutató felépülés 28 napnál tovább tartott, a kezelést abba kell hagyni. A bilirubin- és máj transzaminázszintet havonta vagy a klinikum által indokolt gyakorisággal kell ellenőrizni.
Különleges betegcsoportok
Idősek
Az újonnan diagnosztizált, a CML krónikus fázisában lévő betegekkel végzett III. fázisú vizsgálatban
a betegek kb. 12%-a és az imatinib-rezisztens vagy intoleráns, a CML krónikus vagy akcelerált
fázisában lévő betegekkel végzett II. fázisú vizsgálatban pedig a betegek kb. 30%-a volt 65 éves vagy
idősebb. A ≥65 éves betegek körében a 18-65 évesekhez képest nem figyeltek meg jelentős eltéréseket a biztonságosság és a hatékonyság vonatkozásában.
Vesekárodás
Károsodott vesefunkciójú betegeknél nem végeztek klinikai vizsgálatokat.
Mivel a nilotinib és metabolitjai nem a vesén át választódnak ki, vesekárosodás esetén nem várható a
teljestest-clearance csökkenése.
Májkárosodás
A májkárosodásnak mérsékelt hatása van a nilotinib farmakokinetikájára. Májkárosodásban szenvedő
betegeknél nem tartják szükségesnek a dózis módosítását. Azonban a májkárosodásban szenvedő
betegeket óvatosan kell kezelni (lásd 4.4 pont).
Szívbetegségek
A klinikai vizsgálatokból a kezeletlen vagy jelentős szívbetegségben (pl. nemrégen
lezajlott szívinfarktus, pangásos szívelégtelenség, instabil angina vagy klinikailag jelentős
bradycardia) szenvedő betegeket kizárták. Óvatosságra van szükség a releváns szívbetegségekben
szenvedő betegek esetében (lásd 4.4 pont).
Nilotinib-kezelés során a szérum összkoleszterinszintek emelkedését jelentették (lásd 4.4 pont). A
lipidprofilt meg kell határozni a nilotinib-kezelés megkezdése előtt, a terápia megkezdése után 3 és
6 hónappal, majd a krónikus kezelés során legalább évente ellenőrizni kell.
Nilotinib-kezelés mellett beszámoltak a vércukorszint emelkedéséről (lásd 4.4 pont). A vércukorszintet meg kell mérni a nilotinib-kezelés megkezdése előtt és a kezelés alatt monitorozni kell.
Gyermekek és serdülők
A nilotinib biztonságosságát és hatásosságát igazolták Philadelphia kromoszóma-pozitív, krónikus
CML krónikus fázisában lévő, 2–<18 éves gyermekgyógyászati betegeknél (lásd 4.8, 5.1 és 5.2 pont).
Nincs tapasztalat a 2 évesnél fiatalabb, illetve Philadelphia kromoszóma-pozitív CML akcelerált
fázisában vagy blasztos krízisében lévő gyermekgyógyászati betegekkel. Nincsenek adatok a
10évesnél fiatalabb, újonnan diagnosztizált gyermekgyógyászati betegekről, illetve korlátozott
mennyiségű adat áll rendelkezésre a 6 évesnél fiatalabb, imatinib-rezisztens, illetve imatinibre
intoleráns gyermekgyógyászati betegekről.
Az alkalmazás módja
A Nilotinib PharOS-t naponta kétszer kell szedni, kb. 12 órás időközönként, és tilos táplálékkal együtt bevenni. A kemény kapszulákat egészben, vízzel kell lenyelni. Nem szabad táplálékot fogyasztani a dózis bevétele előtti 2 órában és a dózis bevételét követő legalább egy órában.
A Nilotinib PharOS kemény kapszula helyett más nilotinib-tartalmú gyógyszert kell adni olyan betegnek – a gyermekeket is beleértve – aki nyelési nehézség miatt nem képes a kemény kapszulát lenyelni.
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni
túlérzékenység.Myelosuppressio
A nilotinib-kezelés (National Cancer Institute Common Toxicity Criteria - Nemzeti Onkológiai Intézet Általános Toxicitási Kritériumai szerinti) 3‑as és 4‑es súlyossági fokú thrombocytopenia, neutropenia és anaemia kialakulásával jár. Ezek előfordulása gyakoribb az imatinib-rezisztens vagy intoleráns CML-es, és főként az akcelerált fázisú CML-es betegek körében. Az első két hónapban minden második héten, majd azt követően havonta vagy a klinikai igénynek megfelelő gyakorisággal teljes vérképvizsgálatot kell végezni. A myelosuppressio általában reverzibilis és rendszerint kézben tartható volt a nilotinib-kezelés időleges felfüggesztésével vagy dóziscsökkentéssel (lásd 4.2pont).
QT-megnyúlás
Testfelszíni elvezetésű EKG-val a QT-távolság mérésével kimutatták, hogy felnőtt és
gyermekgyógyászati betegeknél a nilotinib koncentrációfüggő módon megnyújtja a kamrai
repolarizációt.
Az újonnan diagnosztizált, a CML krónikus fázisában lévő, naponta kétszer 300 mg nilotinibet kapó
betegekkel végzett III. fázisú vizsgálatban az időátlagolt QTcF-intervallum kiindulási értékhez képest
bekövetkező változásának átlagértéke dinamikus egyensúlyi (steady-state) állapotban 6 ms volt. Egyetlen betegnél sem volt a QTcF > 480 ms. Torsade de pointes epizódokat nem észleltek.
Az imatinibre rezisztens és intoleráns, krónikus, illetve akcelerált fázisú CML-es betegek körében
naponta kétszer 400 mg nilotinibbel végzett II. fázisú vizsgálatban az időátlagolt QTcF-intervallum
kiindulási értékhez képest bekövetkező változásának átlagértéke steady-state állapotban 5, illetve 8 ms volt a megadott sorrendben. QTcF > 500 ms értékeket e betegek < 1%-a esetében figyeltek meg. A
klinikai vizsgálatok során torsade de pointes epizódokat nem észleltek.
Egy egészséges önkéntesek bevonásával végzett vizsgálatban, amelyben az expozíció értékei a
betegek körében megfigyeltekhez hasonlóak voltak, a QTcF időátlagolt, placebóhoz képest megfigyelt
átlagértékének változása a kiindulási értékhez képest 7ms (CI ± 4 ms) volt. Egyetlen személy
esetében sem figyeltek meg > 450 ms QTcF értéket. Ezen felül nem találtak klinikailag jelentős
arrhythmiát a vizsgálat során. Egyebek között nem figyeltek meg (átmeneti vagy tartós) torsade de
pointes epizódokat.
A QT-távolság jelentős megnyúlása következhet be, ha a nilotinibet nem megfelelő módon szedik erős
CYP3A4 inhibitorokkal és/vagy a QT‑távolságot igazoltan megnyújtó tulajdonsággal rendelkező gyógyszerekkel és/vagy ételekkel (lásd 4.5 pont). Hypokalaemia és hypomagnesaemia jelenléte tovább fokozhatja ezt a hatást. A QT-távolság megnyúlása halálos kimenetel kockázatának teheti ki a betegeket.
A Nilotinib óvatosan alkalmazandó olyan betegeknél, akiknél QT-megnyúlás áll fenn vagy akiknél jelentős a QT-megnyúlás kialakulásának kockázata, ilyenek például:
- a veleszületett hosszú QT-megnyúlásban szenvedő betegek;
- a nem megfelelően kezelt vagy jelentős szívbetegségben, így nemrégen lezajlott
szívinfarktusban, pangásos szívelégtelenségben, instabil anginában vagy klinikailag jelentős
bradycardiában szenvedő betegek;
- az antiarrhythmiás gyógyszereket vagy a QT-távolság megnyúlásához vezető egyéb szereket
szedő betegek.
Ajánlatos a QTc-távolságra gyakorolt hatást gondosan ellenőrizni, és javallt a nilotinib-kezelés
megkezdése előtt kiindulási EKG-t készíteni, úgyszintén, amikor az klinikailag indokolt. A
hypokalaemiát, illetve a hypomagnesaemiát a nilotinib alkalmazásának megkezdése előtt korrigálni,
majd a kezelés alatt rendszeresen ellenőrizni kell.
Hirtelen halál
Nem gyakran (0,1-1%) hirtelen halálról számoltak be olyan imatinib-rezisztens vagy intoleráns, a CML krónikus vagy akcelerált fázisában lévő betegeknél, akiknek az anamnézisében szívbetegség vagy jelentős kardiális rizikófaktor szerepel. A malignus alapbetegség mellett gyakran kísérőbetegségek és egyidejű gyógyszerszedés is jelen voltak. A ventricularis repolarizációs zavarok szintén szerepet játszhattak. Az újonnan diagnosztizált, a CML krónikus fázisában lévő betegekkel végzett III. fázisú vizsgálatban nem számoltak be hirtelen halálról.
Folyadékretenció és oedema
A gyógyszerrel összefüggő folyadékretenció súlyos formáit, például pleuralis folyadékgyülemet,
pulmonalis oedemát és pericardialis folyadékgyülemet nem gyakran figyeltek meg (0,1 - 1%) egy
újonnan diagnosztizált CML-es betegekkel végzett III. fázisú vizsgálatban. A forgalomba hozatalt
követő jelentésekben hasonló eseményeket figyeltek meg. A váratlan, gyors testtömeg-növekedést
körültekintően ki kell vizsgálni. Ha a nilotinib-kezelés alatt a súlyos folyadékretenció tünetei
jelentkeznek, az etiológiát értékelni, és a betegeket ennek megfelelően kezelni kell (lásd 4.2 pont, a
nem hematológiai toxicitások kezelésére vonatkozó utasítások).
Cardiovascularis események
Egy újonnan diagnosztizált CML-ben szenvedő betegekkel végzett, randomizált, III. fázisú
vizsgálatban cardiovascularis eseményekről számoltak be, amelyeket a forgalomba hozatalt követő
jelentések szerint is megfigyeltek. Ebben a 60,5hónapos medián időtartamú kezeléssel végzett
klinikai vizsgálatban a 3.-4-es súlyossági fokozatú cardiovascularis események közé tartozott a perifériás verőérszűkület (sorrendben 1,4% és 1,1% a naponta kétszer 300 mg és 400 mg nilotinib mellett), az ischaemiás szívbetegség (sorrendben 2,2% és 6,1% a naponta kétszer 300 mg és 400 mg nilotinib mellett) és az ischaemiás cerebrovascularis események (sorrendben 1,1% és 2,2% a naponta kétszer 300 mg és 400 mg nilotinib mellett). A betegeknek azt kell tanácsolni, hogy azonnal kérjenek orvosi segítséget, ha cardiovascularis eseményekre utaló akut panaszokat vagy tüneteket észlelnek. A
nilotinib-kezelés alatt a betegek cardiovascularis státuszát értékelni, továbbá a szív- és érrendszeri kockázati tényezőket monitorozni és aktívan kezelni kell, mindezt a standard ajánlások szerint. A szív- és érrendszeri kockázati tényezők kezelése érdekében megfelelő kezelést kell felírni (lásd 4.2pont, a nem hematológiai toxicitások kezelésére vonatkozó utasítások).
Hepatitis B-reaktiváció
A hepatitis B-reaktivációja fordult elő krónikus vírushordozó betegeknél, miután ezek a betegek
BCR-ABL tirozin-kináz inhibitorokat kaptak. Egyes esetekben akut májelégtelenség vagy fulmináns
hepatitis alakult ki, amely májtranszplantációhoz vagy a beteg halálához vezetett.
A nilotinib-kezelés megkezdése előtt a betegeknél a HBV-fertőzöttség kivizsgálására van szükség. A
májbetegségek és a hepatitis B-kezelés szakértőivel kell konzultálni a kezelés megkezdése előtt a
pozitív hepatitis B-szerológiájú betegeknél (beleértve az aktív betegséget is), valamint olyan betegek
esetében, akiknél a kezelés közben derül ki a HBV-fertőzés. A nilotinib-kezelést igénylő HBV
hordozókat szorosan ellenőrizni kell a kezelés közben, valamint a kezelés befejezését követően több
hónapon keresztül, hogy nem alakulnak-e ki az aktív HBV-fertőzés jelei és tünetei (lásd 4.8 pont).
A Ph+, krónikus fázisú CML-es, tartós mély molekuláris választ elért felnőtt betegek speciális
monitorozása
Alkalmasság a kezelés abbahagyására
Az alkalmas betegeknél, akiknél bizonyított az e13a2/b2a2 vagy e14a2/b3a2, típusos BCR-ABL
transzkriptek expressziója, mérlegelni lehet a kezelés abbahagyását. Fontos, hogy a betegeknek típusos
BCR-ABL transzkriptjeik legyenek, ami lehetővé teszi a BCR-ABL-ek mennyiségi meghatározását, a
molekuláris válasz mélységének értékelését, valamint a nilotinib-kezelés abbahagyása után a
molekuláris remisszió lehetséges megszűnésének meghatározását.
A kezelést abbahagyó betegek monitorozása
A kezelés abbahagyására alkalmas betegeknél a BCR-ABL transzkript-szint gyakori monitorozása
szükséges egy erre alkalmas, legalább MR4,5 szenzitivitású (BCR-ABL/ABL ≤ 0,0032% IS), a
molekuláris válaszreakció szintjét mérő, validált kvantitatív diagnosztikai vizsgálattal. A BCR-ABL
transzkript-szinteket a kezelés abbahagyása előtt és az alatt is mérni kell (lásd 4.2 és 5.1pont).
A major molekuláris válasz megszűnése (MMR = BCR-ABL/ABL ≤ 0,1% IS) azoknál a CML-es betegeknél, akik első- vagy második vonalbeli terápiaként nilotinibet kaptak, vagy az MR4 megerősített elvesztése (MR4 = BCR-ABL/ABL ≤ 0,01% IS) (két, egymást követő, legalább 4 hét különbséggel végzett mérés mutatja az MR4 megszűnését) olyan CML-es betegeknél, akik második vonalbeli terápiaként nilotinibet kaptak, a kezelés újrakezdésének indikációját jelenti, a molekuláris remisszió megszűnésének felismerése utáni 4 héten belül. A kezelésmentes fázis során molekuláris relapszus történhet, és a hosszú távú kimenetel adatai még nem elérhetőek. Ezért, a remisszió esetleges elvesztésének kimutatása érdekében, feltétlenül szükséges a BCR-ABL-szint és a teljes (kvantitatív és kvalitatív) vérkép gyakori monitorozása (lásd 4.2 pont). Azoknál a betegeknél, akiknél az MMR elérése három hónapos kezelés után is sikertelen volt, BCR-ABL kináz domain mutáció tesztet kell végezni.
Laboratóriumi vizsgálatok és ellenőrzés
Vérzsírok
Egy újonnan diagnosztizált CML-es betegekkel végzett, III. fázisú vizsgálatban a naponta kétszer
400mg nilotinibbel kezelt betegek 1,1%-ánál tapasztalták az összkoleszterinszint 3-4-es súlyossági fokú emelkedését. A naponta kétszer 300 mg dózissal kezelt csoportban azonban nem tapasztaltak
koleszterinszint-emelkedést (lásd 4.8 pont). Javasolt a lipidprofilok meghatározása a nilotinib-kezelés
megkezdése előtt, illetve ellenőrzése 3 és 6 hónappal a kezelés megkezdése után, majd a tartós kezelés
alatt legalább évente egyszer (lásd 4.2 pont). Amennyiben HMG-CoA-reduktáz-gátló
(lipidszintcsökkentő szer) adása szükséges, kérjük, a kezelés megkezdése előtt olvassa el a 4.5 pontot,
mivel bizonyos HMG-CoA-reduktáz-gátlók szintén a CYP3A4 úton metabolizálódnak.
Vércukor
Egy újonnan diagnosztizált CML-es betegekkel végzett, III. fázisú vizsgálatban a naponta kétszer
400 mg, illetve 300 mg nilotinibbel kezelt betegek sorrendben 6,9%, illetve 7,2%-ánál tapasztalták a vércukorszint 3-4-es súlyossági fokú emelkedését. Javasolt a vércukorszint meghatározása a nilotinib-kezelés megkezdése előtt, illetve ellenőrizése a kezelés alatt, amikor az klinikailag indokolt (lásd 4.2 pont). Amennyiben a vizsgálati eredmények indokolják a kezelést, a kezelőorvosoknak a szokásos helyi gyakorlatot és kezelési irányelveket kell követniük.
Kölcsönhatások egyéb gyógyszerekkel
A nilotinib erős CYP3A4-gátlókkal (köztük a teljesség igénye nélkül a ketokonazollal, itrakonazollal,
vorikonazollal, klaritromicinnel, telitromicinnel, ritonavirrel) való egyidejű alkalmazását kerülni kell.
Amennyiben ezeknek a hatóanyagoknak bármelyikével végzett kezelésre van szükség, a nilotinib-terápia megszakítása ajánlott, ha lehetséges (lásd 4.5pont). Ha nincs lehetőség a kezelés átmeneti
megszakítására, az érintett személyeknél a QT-intervallum megnyúlásának szoros ellenőrzése szükséges (lásd 4.2, 4.5 és 5.2 pont).
A nilotinib erős CYP3A4 induktorokkal (pl. fenitoin, rifampicin, karbamazepin, fenobarbitál és
közönséges orbáncfű) történő egyidejű alkalmazása valószínűleg klinikailag jelentős mértékben
csökkenti a nilotinib-expozíciót. Ezért a nilotinibet szedő betegek esetében az egyidejű alkalmazáshoz kisebb CYP3A4 indukciós potenciállal rendelkező alternatív terápiás szereket kell esetére választani (lásd 4.5 pont).
Étellel kapcsolatos hatások
A nilotinib biohasznosulását a táplálék növeli. A nilotinib-t tilos étellel együtt bevenni (lásd 4.2 és 4.5 pont), hanem 2 órával az étkezést követően kell bevenni. A dózis bevételét követően legalább egy órán át nem fogyasztható élelmiszer. Kerülni kell a grépfrútlé és más olyan élelmiszerek fogyasztását, amelyekről ismert, hogy gátolják a CYP3A4 enzimet.
A Nilotinib kemény kapszula helyett más nilotinib-tartalmú gyógyszert kell adni olyan betegnek – a gyermekeket is beleértve – aki nyelési nehézség miatt nem képes a kemény kapszulát lenyelni.
Májkárosodás
A májkárosodásnak mérsékelt hatása van a nilotinib farmakokinetikájára. Egyetlen adag (200mg)
nilotinib adása az enyhe, közepesen súlyos és súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél a normális
májműködésű egyénekből álló kontrollcsoporthoz viszonyítva az AUC sorrendben 35%-os, 35%-os
és 19%-os növekedését eredményezte. A nilotinib előzetesen várható, dinamikus egyensúlyi
állapotban mért Cmax értéke sorrendben 29%-kal, 18%-kal és 22%-kal növekedett. A klinikai
vizsgálatokból kizárták azokat a betegeket, akiknél a glutamát‑piruvát‑transzamináz (GPT [ALAT]) és/vagy a glutamát‑oxálacetát‑transzamináz (GOT [ASAT]) szintje a normálérték felső határának >2,5‑szerese (vagy >5‑szöröse, ha betegséggel állt kapcsolatban) volt és/vagy azokat a betegeket, akiknél az összbilirubinszint >1,5‑szeres mértékben meghaladta a normálérték felső határát. A nilotinib metabolizmusa főként a májban zajlik. Májkárosodott betegeknél ezért növekedhet a nilotinib-expozíció, így őket kellő körültekintéssel kell kezelni (lásd 4.2pont).
Szérum lipázszint
Szérum lipázszint-emelkedést figyeltek meg. Óvatosság ajánlott olyan betegek esetében, akiknél a
kórtörténetben pancreatitis szerepel. Hasi tünetekkel járó lipázszint-emelkedés esetén a
nilotinib-kezelést meg kell szakítani, és a pancreatitis kizárása érdekében megfelelő diagnosztikus
vizsgálatok elvégzését kell mérlegelni.
Total gastrectomia
A nilotinib biohasznosulása csökkent mértékű lehet a total gastrectomián átesett betegeknél (lásd 5.2 pont). Ezeknek a betegeknek a szokottnál gyakoribb ellenőrzése mérlegelendő.
Tumorlízis-szindróma
A tumorlízis-szindróma (tumour lysis syndrome, TLS) lehetséges előfordulása miatt a
nilotinib-kezelés megkezdése előtt javasolt a klinikailag jelentős mértékű dehidrációt korrigálni,
illetve a magas húgysavszintet kezelni (lásd 4.8 pont).
Gyermekek és serdülők
Laboratóriumi eltérésként a gyermekeknél a felnőttekhez képest nagyobb gyakorisággal figyelték meg
az aminotranszferázok és az összbilirubinszint enyhe, illetve közepes mértékű, átmeneti
megemelkedését, ami gyermekeknél és serdülőknél a hepatotoxicitás nagyobb kockázatára utal (lásd
4.8 pont). A májfunkciót (bilirubin- és májtranszamináz-szinteket) havonta, vagy a klinikai
szükségletnek megfelelően kell ellenőrizni. A bilirubin- és a májtranszaminázszintek emelkedését a
nilotinib alkalmazásának átmeneti felfüggesztésével, dóziscsökkentéssel és/vagy a nilotinib
alkalmazásának leállításával kell kezelni (lásd 4.2 pont). Egy vizsgálatban, amelyet CML-es
gyermekeknél és serdülőknél végeztek, a növekedés visszamaradását dokumentálták nilotinibbel
kezelt betegeknél (lásd 4.8pont). Ajánlott szorosan monitorozni a nilotinibbel kezelt gyermek- és
serdülőkorú betegek növekedését.
Laktóz
A nilotinib kemény kapszulák laktózt tartalmaznak. Ritkán előforduló, örökletes galaktóz
intoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem
szedhető.
Nátrium
A készítmény kevesebb, mint 1mmol (23mg) nátriumot tartalmaz kapszulánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.
A nilotinib haemopoetikus növekedési faktorokkal, így eritropoetinnel vagy granulocyta
kolónia-stimuláló faktorral (G-CSF) kombinációban adható, ha klinikailag indokolt. Együtt adható
hidroxiureával vagy anagreliddel, ha klinikailag indokolt.
A nilotinib főként a májban metabolizálódik, az oxidatív metabolizmus főként a CYP3A4-gyel
történik. A nilotinib a P-glikoprotein (P-gp) multi-drug efflux pumpa szubsztrátja is. Ezért a
szisztémásan felszívódó nilotinib felszívódását és azt követő eliminációját a CYP3A4-et és/vagy
P-gp-t befolyásoló anyagok módosíthatják.
Hatóanyagok, amelyek növelhetik a nilotinib szérumkoncentrációját
A nilotinib és az imatinib (P-gp és CYP3A4 szubsztrát és moderátor) együttes alkalmazása csekély
gátló hatást gyakorolt a CYP3A4-re és/vagy a P-gp-re. Az imatinib AUC-je 18-39%-kal nőtt, míg a
nilotinib AUC-je 18-40%-kal nőtt. Nem valószínű, hogy ezeknek a változásoknak klinikai jelentősége
lenne.
Egészséges önkénteseknél a nilotinib expozíciója háromszorosára nőtt, amikor az erős CYP3A4-gátló
ketokonazollal egyidejűleg alkalmazták. Az erős CYP3A4-gátlókkal, köztük ketokonazollal,
itrakonazollal, vorikonazollal, ritonavirrel, klaritromicinnel és telitromicinnel való egyidejű
alkalmazást ezért kerülni kell (lásd 4.4 pont). A nilotinib fokozott expozíciója várható továbbá
közepes fokú CYP3A4 inhibitorok esetén is. Mérlegelni kell a CYP3A4-gátló aktivitással nem vagy
csak minimális mértékben rendelkező, alternatív gyógyszerkészítmények egyidejű alkalmazását.
Hatóanyagok, amelyek csökkenthetik a nilotinib szérumkoncentrációját
Az erős CYP3A4-induktor rifampicin a nilotinib Cmax értékét 64%-kal, a nilotinib AUC-ját 80%-kal
csökkenti. A rifampicint és a nilotinibet nem szabad egyidejűleg alkalmazni.
Egyéb CYP3A4-induktor gyógyszerek (pl. fenitoin, karbamazepin, fenobarbitál és közönséges
orbáncfű) egyidejű alkalmazása valószínűleg szintén klinikailag jelentős mértékben csökkenti a
nilotinib-expozíciót. Olyan betegek esetében, akiknél CYP34-induktorok alkalmazása javallott, kisebb
enzimindukciós potenciálú alternatív gyógyszereket kell választani.
A nilotinib oldhatósága pH-függő, oldhatósága magasabb pH-n kisebb. Öt napon át naponta egyszer
40 mg ezomeprazolt kapó egészséges alanyoknál a gyomor pH-ja jelentősen emelkedett, de a nilotinib
felszívódása csak csekély mértékben csökkent (a Cmax 27%-os csökkenése és az AUC0-∞ 34%-os
csökkenése). A nilotinib szükség szerint alkalmazható egyidejűleg ezomeprazollal vagy más
protonpumpa-inhibitorral.
Egy egészséges alanyokkal végzett vizsgálatban egyszeri 400 mg nilotinibet adtak 10 órával a famotidin után, illetve 2 órával az előtt, és nem tapasztalták a nilotinib farmakokinetikájának jelentős változását. Ezért, amennyiben egy H2 blokkoló egyidejű adása szükséges, az körülbelül 10 órával a nilotinib adagja előtt, illetve 2 órával az után adható.
Ugyanebben a fenti vizsgálatban egy antacid (alumínium-hidroxid/magnézium-hidroxid/szimetikon) 2 órával egy egyszeri 400 mg-os nilotinib adag előtt, illetve után való adása szintén nem befolyásolta a nilotinib farmakokinetikáját. Ezért, amennyiben szükséges, egy antacid körülbelül 2 órával a nilotinib adagja előtt, illetve 2 órával az után adható.
Hatóanyagok, amelyek szisztémás koncentrációját a nilotinib módosíthatja
In vitro a nilotinib a CYP3A4, CYP2C8, CYP2C9, CYP2D6 és az UGT1A1 enzimek viszonylag erős
inhibitora, a Ki érték a CYP2C9 esetében a legalacsonyabb (Ki=0,13 mikroM).
Egy egyszeri dózisú, gyógyszer-gyógyszer interakciós vizsgálat, amelyet egészséges önkénteseken
végeztek 25 mg warfarinnal egy CYP2C9 szenzitív szubsztráttal – és 800 mg nilotinibbel, semmilyen
változást nem eredményezett a warfarin farmakokinetikai paramétereiben, a protrombin időben (PT)
és az INR-ben (nemzetközi normalizált arány) mért farmakodinámiájában. Steady-state adatok nem
állnak rendelkezésre. Ez a vizsgálat arra utal, hogy klinikai jelentőséggel bíró gyógyszer-gyógyszer
interakció a nilotinib és a warfarin között 25 mg warfarin dózisig kevéssé valószínű. A steady-state
adatok hiányában a warfarin farmakodinámiás markereinek (INR és PT) ellenőrzése javasolt a
nilotinib-kezelés megkezdését követően (legalább az első 2 hét során).
A CML-ben szenvedő betegeknél a naponta kétszer 400 mg-os dózisban 12 napon át alkalmazott
nilotinib sorrendben 2,6-szeresére és 2,0-szeresére növelte a szájon át alkalmazott midazolám
(CYP3A4 szubsztrát) szisztémás expozícióját (AUC és Cmax). A nilotinib a CYP3A4 közepesen erős
gátlója. Ennek eredményeként a nilotinibbel egyidejűleg alkalmazva megemelkedhet más olyan
gyógyszerek szintje, amelyek elsősorban a CYP3A4 izoenzim útján metabolizálódnak (pl. bizonyos
HMG-CoA reduktáz gátlók). A nilotinibbel való egyidejű alkalmazás esetén megfelelő monitorozás és
dózismódosítás válhat szükségessé olyan gyógyszerek esetében, amelyek a CYP3A4 szubsztrátjai, és
szűk a terápiás indexük (beleértve, de nem kizárólagosan: alfentanil, ciklosporin, dihidroergotamin,
ergotamin, fentanil, szirolimusz és takrolimusz).
A nilotinib olyan sztatinokkal kombinálva, amelyek elsősorban a CYP3A4 útján eliminálódnak,
növelheti a sztatin indukálta myopathia, például a rhabdomyolysis bekövetkezésének kockázatát.
Antiarrhythmiás gyógyszerek és más hatóanyagok, amelyek megnyújthatják a QT-intervallumot
A nilotinib óvatosan alkalmazandó olyan betegeknél, akiknél a QT-intervallum megnyúlása áll
fenn vagy alakulhat ki, beleértve azokat a betegeket, akik antiarrhythmiás gyógyszereket, így amiodaront, dizopiramidot, prokainamidot, kinidint és szotalolt vagy egyéb, esetlegesen QT-megnyúlást előidéző gyógyszereket szednek, mint amilyen a klorokvin, halofantrin, klaritromicin, haloperidol, metadon és moxifloxacin (lásd 4.4 pont).
Ételinterakciók
A nilotinib felszívódása és biohasznosulása táplálékkal való egyidejű bevétel esetén fokozódik, ami
nagyobb szérumkoncentrációt eredményez (lásd 4.2, 4.4 és 5.2 pont). Kerülni kell a grépfrútlé és más
olyan élelmiszerek fogyasztását, amelyekről ismert, hogy gátolják a CYP3A4 enzimet.
Gyermekek és serdülők
Interakciós vizsgálatokat csak felnőttek körében végeztek.
Fogamzóképes nők/fogamzásgátlás
Fogamzóképes korban lévő nőknek magas hatékonyságú fogamzásgátlást kell alkalmazniuk a
nilotinib-kezelés alatt, és a kezelést követően még legfeljebb két hétig.
Terhesség
A nilotinib terhes nőknél történő alkalmazásáról nem áll rendelkezésre információ, illetve
korlátozott mennyiségű információ áll rendelkezésre. Állatkísérletek során reproduktív toxicitást
igazoltak (lásd 5.3 pont). A nilotinibet a terhesség ideje alatt nem szabad alkalmazni, csak akkor, ha a
nő klinikai állapota szükségessé teszi a nilotinibbel történő kezelést. Amennyiben terhesség
alatt alkalmazzák, a beteget tájékoztatni kell a magzatra gyakorolt potenciális kockázatról.
Amennyiben a nilotonibbel kezelt nő terhességet tervez, fontolóra lehet venni a kezelés felfüggesztését,a 4.2 és 4.4 pontokban leírt, a kezelés abbahagyására való alkalmasság kritériumai szerint. A kezelésmentes remisszió (treatment-free remission – TFR) alatti terhességről korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre. Amennyiben a beteg a TRF-fázis alatt terhességet tervez, tájékoztatni kell a nilotinib-kezelés terhesség alatti újrakezdésének lehetőségéről (lásd 4.2 és 4.4 pont).
Szoptatás
Nem ismert, hogy a nilotinib kiválasztódik-e a humán anyatejbe. A rendelkezésre álló, állatkísérletek
során nyert toxikológiai adatok a nilotinib kiválasztódását igazolták az anyatejbe (lásd 5.3 pont).
Mivel az újszülötteket/csecsemőket érintő kockázat nem zárható ki, a nilotinib-kezelés alatt és az
utolsó adagot követő további 2 hétig a nők nem szoptathatnak.
Termékenység
Hím és nőstény patkányokon végzett állatkísérletek nem mutattak a termékenységre kifejtett hatást
(lásd 5.3 pont).
A nilotinib nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek
kezeléséhez szükséges képességeket. Azonban ajánlott, hogy a szédülést, kimerültséget,
látáskárosodást vagy egyéb, a biztonságos gépjárművezetéshez és a gépek biztonságos kezeléséhez
szükséges képességeket potenciálisan befolyásoló nemkívánatos hatásokat tapasztaló betegek
tartózkodjanak ezen tevékenységektől mindaddig, amíg a nemkívánatos hatások fennállnak (lásd
4.8 pont).
A biztonságossági profil összefoglalása
A biztonságossági profil 3422 olyan beteg összevont adatain alapszik, akiket 13 klinikai vizsgálatban
kezeltek nilotinibbel az engedélyezett indikációkban: felnőtt és gyermekgyógyászati betegeknél
újonnan diagnosztizált, Philadelphia kromoszóma-pozitív, krónikus myeloid leukaemia (CML)
krónikus fázisában (5 klinikai vizsgálat 2414 beteg részvételével), felnőtt betegeknél a Philadelphia
kromoszóma-pozitív CML krónikus és akcelerált fázisában, olyan esetekben, amelyek a korábbi
kezelésre – beleértve az imatinibet is – rezisztenciát vagy intoleranciát mutattak, (6 klinikai vizsgálat
939 beteg részvételével), valamint gyermekgyógyászati betegeknél a Philadelphia
kromoszóma-pozitív CML krónikus fázisában, olyan esetekben, amelyek a korábbi kezelésre – beleértve az imatinibet is – rezisztenciát vagy intoleranciát mutattak, (2klinikai vizsgálat 69 beteg részvételével). Ezek az összevont adatok 9039,34 betegévnyi expozíciót tesznek ki. A nilotinib biztonságossági profilja konzisztens volt a különböző indikációkban.
A leggyakoribb (≥ 15%-os incidenciájú) mellékhatások a következők voltak az összevont
biztonságossági adatokon belül: bőrkiütés (26,4%), felső légúti fertőzés (beleértve a pharyngitist,
nasopharyngitist, rhinitist is) (24,8%), fejfájás (21,9%), hyperbilirubinaemia (beleértve a vér
bilirubinszintjének emelkedését is) (18,6%), arthralgia (15,8%), kimerültség (15,4%), hányinger
(16,8%), pruritus (16,7%) és thrombocytopenia (16,4%).
A mellékhatások táblázatos felsorolása
A klinikai vizsgálatokból és a forgalomba hozatalt követő bejelentésekből származó mellékhatások
(3. táblázat) a MedDRA szervrendszeri és gyakorisági besorolásnak megfelelően kerülnek felsorolásra. A gyakorisági kategóriák meghatározása a következő egyezményt követi: nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100 to <1/10); nem gyakori (≥1/1000 to <1/100); ritka (≥1/10 000 to <1/1000); nagyon ritka (<1/10000); nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
3. táblázat Gyógyszermellékhatások
| Fertőző betegségek és parazitafertőzések | |
| Nagyon gyakori: | Felső légúti fertőzés (beleértve a pharyngitist, nasopharyngitist, rhinitist is) |
| Gyakori: | Folliculitis, bronchitis, candidiasis (beleértve az orális candidiasist is), pneumonia, gastroenteritis, húgyúti fertőzés |
| Nem gyakori: | Herpes vírus fertőzés, analis abscessus, candidiasis (Candida-fertőzés), furunculus, sepsis, subcutan abscessus, tinea pedis |
| Ritka: | Hepatitis B-reaktiváció |
| Jó-, rosszindulatú és nem meghatározott daganatok (beleértve a cisztákat és polipokat is) | |
| Nem gyakori: | Papilloma cutis |
| Ritka: | Papilloma oris, paraproteinaemia |
| Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek | |
| Nagyon gyakori: | Anaemia, thrombocytopenia |
| Gyakori: | Leukopenia, leukocytosis, neutropenia, thrombocythaemia |
| Nem gyakori: | Eosinophilia, lázas neutropenia, lymphopenia, pancytopenia |
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | |
| Nem gyakori: | Túlérzékenység |
| Endokrin betegségek és tünetek | |
| Nagyon gyakori: | A növekedés visszamaradása |
| Gyakori: | Hypothyreosis |
| Nem gyakori: | Hyperthyreosis |
| Ritka: | Secunder hyperparathyreosis, thyreoiditis |
| Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek | |
| Gyakori: | Elektrolitszint zavar (beleértve a hypomagnesaemiát, hyperkalaemiát, hypokalaemiát, hyponatraemiát, hypocalcaemiát, hypercalcaemiát, hyperphosphataemiát is), diabetes mellitus, hyperglykaemia, hypercholesterinaemia, hyperlipidaemia, hypertriglyceridaemia, csökkent étvágy, köszvény, hyperuricaemia, hyperphosphataemia (beleértve a vér csökkent foszforszintjét is) |
| Nem gyakori: | Dehidráció, megnövekedett étvágy, dyslipidaemia, hypoglykaemia |
| Ritka: | Étvágyzavar, tumorlízis-szindróma |
| Pszichiátriai kórképek | |
| Gyakori: | Depresszió, insomnia, szorongás |
| Nem gyakori: | Amnesia, zavart állapot, dezorientáltság |
| Ritka: | Dysphoria |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | |
| Nagyon gyakori: | Fejfájás |
| Gyakori: | Szédülés, hypaesthesia, paraesthesia, migrén |
| Nem gyakori: | Cerebrovascularis esemény, intracranialis/cerebralis haemorrhagia, ischaemiás stroke, transiens ischaemiás attack, agyi infarctus, tudatvesztés (beleértve az ájulást is), tremor, figyelemzavar, hyperaesthesia, dysaesthesia, letargia, perifériás neuropathia, nyugtalan láb szindróma, facialis paralysis |
| Ritka: | Basilaris artériás stenosis, agyi ödéma, látóideg-gyulladás |
| Szembetegségek és szemészeti tünetek | |
| Gyakori: | Conjunctivitis, szemszárazság, (beleértve a xerophthalmiát is), szemirritáció, hyperaemia (sclera, conjunctivalis, ocularis), homályos látás |
| Nem gyakori: | Látásromlás, conjunctivális vérzés, csökkent látásélesség, szemhéjödéma, blepharitis, photopsia, allergiás conjunctivitis, diplopia, szembevérzés, szemfájdalom, szemviszketés, szemduzzanat, a szemfelszín betegsége, periorbitalis ödéma, photophobia |
| Ritka: | Chorioretinopathia, papillaoedema |
| A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei | |
| Gyakori: | Vertigo, fülfájdalom, tinnitus |
| Nem gyakori: | Halláskárosodás (hypacusis) |
| Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek | |
| Gyakori: | Angina pectoris, arrhythmia (beleértve az atrioventricularis blokkot, a cardialis fluttert, a kamrai extrasystolékat, tachycardiát, pitvarfibrillatiót, bradycardiát is), palpitatio, QT-megnyúlás az EKG-n, koszorúér-betegség |
| Nem gyakori: | Myocardialis infarctus, szívzörej, pericardialis folyadékgyülem, szívelégtelenség, diastolés dysfunctio, balszárblokk, pericarditis |
| Ritka: | Cyanosis, csökkent ejekciós frakció |
| Nem ismert: | Ventricularis dysfunctio |
| Érbetegségek és tünetek | |
| Gyakori: | Hypertonia, kipirulás, okkluzív perifériás verőérbetegség |
| Nem gyakori: | Hypertoniás krízis, claudicatio intermittens, perifériás artéria szűkülete, haematoma, arteriosclerosis, hypotonia, thrombosis |
| Ritka: | Haemorrhagiás shock |
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | |
| Nagyon gyakori: | Köhögés |
| Gyakori: | Dyspnoe, terhelésre jelentkező dyspnoe, epistaxis, oropharyngealis fájdalom |
| Nem gyakori: | Tüdőödéma, pleuralis folyadékgyülem, interstitialis tüdőbetegség, pleuralis fájdalom, pleuritis, torokirritáció, dysphonia, pulmonalis hypertonia, sípoló légzés |
| Ritka: | Pharyngolaryngealis fájdalom |
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | |
| Nagyon gyakori: | Hányinger, felhasi fájdalom, székrekedés, hasmenés, hányás |
| Gyakori: | Pancreatitis, hasi diszkomfort, hasi disztenzió, flatulentia, abdominalis fájdalom, dyspepsia, gastritis, gastrooesophagealis reflux, aranyerek, stomatitis |
| Nem gyakori: | Gastrointestinalis vérzés, melaena, szájüregi fekélyek, nyelőcsőfájdalom, szájszárazság, a fogak érzékenysége (hyperaesthesia dentinalis), dysgeusia, enterocolitis, gyomorfekély, gingivitis, hiatus hernia, rectalis vérzés |
| Ritka: | Gastrointestinalis fekély perforatio, haematemesis, nyelőcsőfekély, oesophagitis ulcerosa, retroperitonealis vérzés, subileus |
| Máj- és epebetegségek, illetve tünetek | |
| Nagyon gyakori: | Hyperbilirubinaemia (beleértve a vér bilirubinszintjének emelkedését is) |
| Gyakori: | Kóros májfunkció |
| Nem gyakori: | Hepatotoxicitás, toxicus hepatitis, icterus, cholestasis, hepatomegalia |
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | |
| Nagyon gyakori: | Kiütés, viszketés, alopecia |
| Gyakori: | Éjszakai izzadás, ekcéma, csalánkiütés, hyperhidrosis, véraláfutás, acne, dermatitis (beleértve az allergiás dermatitist, az exfoliativ dermatitist és a dermatitis acneiformist is), száraz bőr, erythema |
| Nem gyakori: | Exfoliatív bőrkiütés, gyógyszer okozta eruptio, bőrfájdalom, ecchymosis, az arc feldagadása, bulla, dermalis cysták, erythema nodosum, hyperkeratosis, petechiák, fényérzékenység, psoriasis, bőrelszíneződés, bőrhámlás, hyperpigmentatio cutis, hypertrophia cutis, bőrfekély |
| Ritka: | Erythema multiforme, palmo-plantaris erythrodysaesthesia szindróma, faggyúmirigy hyperplasia, atrophia cutis |
| A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei | |
| Nagyon gyakori: | Myalgia, arthralgia, hátfájás, végtagfájdalom |
| Gyakori: | Mozgásszervi eredetű mellkasi fájdalom, mozgásszervi eredetű fájdalom, nyakfájás, izomgyengeség, izomgörcsök, csontfájdalom |
| Nem gyakori: | Mozgásszervi eredetű merevség, ízületi duzzanat, arthritis, deréktáji fájdalom |
| Vese- és húgyúti betegségek és tünetek | |
| Gyakori: | Pollakisuria, dysuria |
| Nem gyakori: | Sürgető vizelési inger, nocturia, chromaturia, haematuria, veseelégtelenség, vizeletinkontinencia |
| A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek | |
| Gyakori: | Erectilis dysfunctio, menorrhagia |
| Nem gyakori: | Emlőfájdalom, gynaecomastia, az emlőbimbó megdagadása |
| Ritka: | Induratio mammae |
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | |
| Nagyon gyakori: | Kimerültség, láz |
| Gyakori: | Mellkasi fájdalom (beleértve a nem szív eredetű mellkasi fájdalmat is), fájdalom, mellkasi diszkomfort, rossz közérzet, asthenia és peripheriás oedema, hidegrázás, influenzaszerű betegség |
| Nem gyakori: | Arcödéma, gravitációs oedema, a testhőmérséklet megváltozásának érzése (beleértve a forróság- és a hidegségérzést is), lokalizált oedema |
| Ritka: | Hirtelen halál |
| Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei | |
| Nagyon gyakori: | Emelkedett glutamát-piruvát-transzaminázszint, emelkedett lipázszint |
| Gyakori: | Csökkent haemoglobinszint, emelkedett amilázszint, emelkedett glutamát-oxálacetát-transzaminázszint, emelkedett alkalikus foszfatázszint, emelkedett gamma-glutamil-transzferázszint, emelkedett kreatinin-foszfokinázszint, testtömegcsökkenés, testtömeg-növekedés, emelkedett kreatininszint, emelkedett összkoleszterinszint |
| Nem gyakori: | Emelkedett laktát-dehidrogenázszint, emelkedett karbamidszint, emelkedett nem konjugált bilirubinszint a vérben, emelkedett parathormonszint, emelkedett trigliceridszint a vérben, csökkent globulinszint, emelkedett lipoprotein koleszterinszint (beleértve a kis sűrűségű és a nagy sűrűségű lipoproteint is), emelkedett troponinszint |
| Ritka: | Csökkent vércukorszint, csökkent inzulinszint a vérben, emelkedett inzulinszint a vérben, csökkent inzulin C-peptid-szint |
Megjegyzés: Nem mindegyik gyógyszermellékhatást figyelték meg gyermekgyógyászati
vizsgálatokban.
Néhány kiválasztott mellékhatás leírása
Hirtelen halál
Az imatinib-rezisztens vagy intoleráns, krónikus fázisú vagy akut fázisú CML-ben
szenvedő betegeknél, nilotinibbel végzett klinikai vizsgálatokban és/vagy a méltányossági gyógyszerelési (compassionate use) programokban nem gyakran (0,1-1%) hirtelen halálról számoltak be olyan betegeknél, akiknek az anamnézisében szívbetegség vagy jelentős kardiális rizikófaktor szerepelt, (lásd 4.4 pont).
Hepatitis B-reaktiváció
A BCR-ABL tirozin-kináz inhibitorok alkalmazásával kapcsolatban a hepatitis B-reaktivációjáról
számoltak be Egyes esetekben akut májelégtelenség vagy fulmináns hepatitis alakult ki, amely
májtranszplantációhoz vagy halálos kimenetelhez vezetett (lásd 4.4 pont).
Gyermekek és serdülők
A nilotinib biztonságosságát Philadelphia kromoszóma-pozitív CML krónikus fázisában lévő
gyermek- és serdülőkorú betegeknél (2-től < 18 évesig; n = 58) egyetlen fő vizsgálatban értékelték,
60 hónapon át (lásd 5.1 pont). A gyermek- és serdülőkorú betegeknél megfigyelt mellékhatások
gyakorisága, típusa és súlyossága általában megfelelt a felnőtteknél észlelteknek, kivéve a
hyperbilirubinaemiát/a vér bilirubinszintjének emelkedését (3 vagy 4-es súlyossági fokú; 10,3%) és a hepatikus transzaminázszint-emelkedést (GOT [ASAT] 3 vagy 4-es súlyossági fokú: 1,7%: GPT [ALAT] 3 vagy 4-es súlyossági fokú: 12,1%), amelyeket nagyobb gyakorisággal jelentettek, mint felnőtt betegeknél. A bilirubin- és a májtranszamináz-szinteket a kezelés során rendszeresen ellenőrizni kell (lásd 4.2 és 4.4 pont).
A növekedés visszamaradása gyermekeknél és serdülőknél
Egy CML-es pediátriai populációval végzett vizsgálatban, ahol az újonnan diagnosztizált betegek
esetében a medián expozíciós idő 51,9 hónap volt, az imatinib/dazatinibre rezisztens vagy az
imatinibbel szemben intoleráns Ph+ CML-CP-s betegek esetében pedig 59,9 hónap, a növekedés
lassulását (a kiindulási állapothoz képest legalább két fő percentilis görbe keresztezését) figyelték meg
nyolc betegnél: öten (8,6%) két fő percentilis görbét, hárman (5,2%) pedig három fő percentilis görbét
kereszteztek a kiindulási állapothoz képest. A növekedés visszamaradásával összefüggő eseményekről
3 betegnél (5,2%) számoltak be. Ajánlott szorosan monitorozni a nilotinibbel kezelt gyermek- és
serdülőkorú betegek növekedését (lásd 4.4 pont).
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez
fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen
kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság
részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Néhány, elszigetelten előforduló, szándékos nilotinib-túladagolást írtak le, amikor nem ismert számú
nilotinib kemény kapszulát vettek be alkohollal vagy más gyógyszerekkel kombinálva.
Következményesen neutropenia, hányás és álmosság jelentkezett. EKG-eltéréseket vagy
hepatotoxicitást nem írtak le. A jelentett esetekben a betegek meggyógyultak.
Túladagolás esetén a beteget megfigyelés alatt kell tartani, és megfelelő szupportív kezelésben kell
részesíteni.
Farmakológiai tulajdonságok - NILOTINIB 50 MG
Farmakoterápiás csoport: Daganatellenes szerek, BCR-ABL tirozinkináz-inhibitorok,
ATC-kód: L01EA03
Hatásmechanizmus
A nilotinib a BCR-ABL onkoprotein ABL tirozinkináz aktivitásának hatékony gátlója mind
sejtvonalakban, mind primer Philadelphia kromoszóma-pozitív leukaemia sejtekben. A hatóanyag
nagy affinitással kötődik az ATP-kötőhelyhez oly módon, hogy hatékony gátlószere a vad típusú
BCR-ABL-nek, és aktivitással rendelkezik a BCR-ABL 32/33 imatinib-rezisztens mutáns formái
ellen. Ennek a biokémiai aktivitásnak a következtében a nilotinib sejtvonalakban és CML betegekből származó primer Philadelphia kromoszóma-pozitív leukaemia sejtekben szelektíven gátolja a sejtosztódást és apoptózist indukál. Rágcsáló CML modellekben a nilotinib monoterápia per os alkalmazást követően csökkentette a tumortömeget, és meghosszabbította a túlélést.
Farmakodinámiás hatások
A nilotinibnek csekély hatása van vagy nincs hatása az egyéb vizsgált proteinkinázok többségére,
beleértve az Src-t és kivéve a PDGF-et, a KIT-et és az Ephrin receptor-kinázokat, amelyeket a CML
kezelésére ajánlott per os terápiás dózisok adását követően elért tartományon belüli koncentrációkban
gátol (lásd 4. táblázat).
4. táblázat A nilotinib kinázprofilja (foszforiláció IC50 nM)
| BCR-ABL | PDGFR | KIT |
| 20 | 69 | 210 |
Klinikai hatásosság
Újonnan diagnosztizált, krónikus fázisú CML-ben végzett klinikai vizsgálatok
A nilotinib és az imatinib egymáshoz viszonyított hatásosságának meghatározása érdekében egy nyílt,
multicentrumos, randomizált, III. fázisú vizsgálatot végeztek 846, citogenetikailag igazolt, újonnan
diagnosztizált, Philadelphia-kromoszóma pozitív, krónikus fázisú CML-ben szenvedő felnőtt beteggel.
A betegek a diagnózis felállításától számított 6 hónapon belül voltak, és korábban hidroxiurea és/vagy
anagrelid kivételével kezelést nem kaptak. A betegeket 1:1:1 arányban randomizálták naponta kétszer
300 mg nilotinibre (n = 282), naponta kétszer 400 mg nilotinibre (n = 281) vagy naponta egyszer
400 mg imatinibre (n = 283). A randomizációt a diagnózis felállításának időpontjában a Sokal-féle
rizikópontszám szerint stratifikálták.
A három terápiás kar jellemzői a vizsgálat megkezdésekor egyensúlyban voltak. A medián életkor
mindkét nilotinib-karon 47 év, míg az imatinib-karon 46 év volt. A betegek életkora ≥65 év volt a
naponta kétszer 300 mg nilotinib-karon lévők 12,8%-ánál, a naponta kétszer 400 mg nilotinib-karon
lévők 10,0%-ánál és a naponta egyszer 400 mg imatinib-karon lévők 12,4%-ánál. Egy kicsit több volt
a férfi-, mint a nőbeteg (a naponta kétszer 300 mg nilotinib-karon 56,0%, a naponta kétszer 400 mg
nilotinib-karon 62,3% és a naponta egyszer 400 mg imatinib-karon 55,8%). Az összes beteg több mint
60%-a volt fehér bőrű, és az összes beteg 25%-a volt ázsiai.
Az adatok elsődleges analízisének időpontja akkor volt, amikor mind a 846 beteg befejezte a
12 hónapig tartó kezelést (vagy korábban megszakította azt). A későbbi analízisek azt mutatják,
amikor a betegek befejezték a 24, 36, 48, 60 és 72 hónapig tartó kezelést (vagy azt korábban
befejezték). A kezelések medián időtartama megközelítőleg 70 hónap volt a nilotinib terápiás
csoportban, és 64 hónap volt az imatinib-csoportban. A tényleges dózisintenzitás medián értéke
593 mg/nap volt a naponta kétszer 300 mg nilotinib, 772 mg/nap a naponta kétszer 400 mg nilotinib és
400mg/nap a naponta egyszer 400 mg imatinib esetén. Ez a vizsgálat jelenleg is tart.
Az elsődleges hatásossági végpont a 12. hónapban észlelt, jelentős molekuláris válasz (major
molecular response – MMR) volt. Az MMR definíciója a valós idejű kvantitatív polimeráz
láncreakcióval (real-time quantitative polymerase chain reaction – RQ-PCR) mért nemzetközi skála
(IS) szerinti ≤ 0,1% BCR-ABL/ABL%, ami egy, a standardizált kiindulási BCR-ABL
transzkripcióhoz viszonyított, ≥ 3 log csökkenésnek felel meg. A 12. hónapban az MMR-arány
statisztikailag szignifikánsan magasabb volt a naponta kétszer 300 mg nilotinib, mint a naponta
egyszer 400 mg imatinib esetén (44,3% versus 22,3%, p < 0,0001). A 12. hónapban az MMR-arány
szintén statisztikailag szignifikánsan magasabb volt a naponta kétszer 400 mg nilotinib, mint a naponta
egyszer 400 mg imatinib esetén (42,7% versus 22,3%, p < 0,0001).
Az MMR-arány a naponta kétszer 300 mg nilotinib esetén a 3. hónapban 8,9%, a 6. hónapban 33,0%,
a 9. hónapban 43,3% és a 12. hónapban 44,3%, a naponta kétszer 400 mg nilotinib esetén a
3. hónapban 5,0%, a 6. hónapban 29,5%, a 9. hónapban 38,1% és a 12. hónapban 42,7%, míg a
naponta egyszer 400 mg imatinib esetén a 3. hónapban 0,7%, a 6. hónapban 12,0%, a 9. hónapban
18,0% és a 12. hónapban 22,3% volt.
A 12., 24., 36., 48., 60. és 72. havi MMR-arányokat a 5. táblázat mutatja be.5. táblázat MMR-arány
| Nilotinib naponta kétszer 300mg n=282 (%) | Nilotinib naponta kétszer 400mg n=281 (%) | Imatinib naponta egyszer 400mg n=283 (%) | |
| MMR a 12. hónapban | |||
| Válaszreakció (95%-os CI) | 44,31 (38,4; 50,3) | 42,71 (36,8; 48,7) | 22,3 (17,6; 27,6) |
| MMR a 24. hónapban | |||
| Válaszreakció (95%-os CI) | 61,71 (55,8; 67,4) | 59,11 (53,1; 64,9) | 37,5 (31,8; 43,4) |
| MMRa36. Hónapban2 | |||
| Válaszreakció (95%-os CI) | 58,51 (52,5; 64,3) | 57,31 (51,3; 63,2) | 38,5 (32,8; 44,5) |
| MMRa48. hónapban3 | |||
| Válaszreakció (95%-os CI) | 59,91 (54,0; 65,7) | 55,2 (49,1; 61,1) | 43,8 (38,0; 49,8) |
| MMRa60. hónapban4 | |||
| Válaszreakció (95%-os CI) | 62,8 (56,8; 68,4) | 61,2 (55,2; 66,9) | 49,1 (43,2; 55,1) |
| MMRa72. hónapban5 | |||
| Válaszreakció (95%-os CI) | 52,5 (46,5; 58,4) | 57,7 (51,6; 63,5) | 41,7 (35,9; 47,7) |
1 A válaszadási arány Cochran-Mantel-Haenszel-féle (CMH) próba p-értéke (vs. imatinib 400 mg)
< 0,0001
2 Csak azok a betegek, akik egy meghatározott időpontban MMR-t értek el, beleértve azokat is, akik ettől az időponttól kezdve a kezelére reagálónak minősültek. A 36. hónapban hiányzó/értékelhetetlen PCR (n = 17), a vizsgálat megkezdésekor atípusos transzkripciók (n = 7) vagy a kezelésnek a 36. hónap előtti abbahagyása miatt (n = 175) az összes beteg közül 199-nél (35,2%) értékelhetetlen volt az MMR (87 a naponta kétszer 300 mg nilotinib- és 112 az imatinib-csoportban).
3 Csak azok a betegek, akik egy meghatározott időpontban MMR-t értek el, beleértve azokat is, akik ettől az időponttól kezdve a kezelére reagálónak minősültek. A 48. hónapban hiányzó/értékelhetetlen PCR (n = 18), a vizsgálat megkezdésekor atípusos transzkripciók (n = 8) vagy a kezelésnek a 48. hónap előtti abbahagyása miatt (n = 279) az összes beteg közül 305-nél (36,1%) értékelhetetlen volt az MMR (98 a naponta kétszer 300 mg nilotinib-, 88 a naponta kétszer 400 mg nilotinib- és 119 az
imatinib-csoportban).
4 Csak azok a betegek, akik egy meghatározott időpontban MMR-t értek el, beleértve azokat is, akik ettől az időponttól kezdve a kezelésre reagálónak minősültek. A 60. hónapban hiányzó/értékelhetetlen PCR (n = 9), a vizsgálat megkezdésekor atípusos transzkripciók (n = 8) vagy a kezelésnek a 60. hónap előtti abbahagyása miatt (n = 305) az összes beteg közül 322-nél (38,1%) értékelhetetlen volt az MMR (99 a naponta kétszer 300 mg nilotinib-, 93 a naponta kétszer 400 mg nilotinib- és 130 az
imatinib-csoportban).
5 Csak azok a betegek, akik egy meghatározott időpontban MMR-t értek el, így ebben az időpontban a
kezelésre reagálónak minősültek. A 72. hónapban hiányzó/értékelhetetlen PCR (n = 25), a vizsgálat
megkezdésekor atípusos transzkripciók (n = 7) vagy a kezelésnek a 36. hónap előtti abbahagyása miatt
(n = 362) az összes beteg közül 395 nél (46,7%) értékelhetetlen volt az MMR (130 a naponta kétszer
300 mg nilotinib- és 110 a naponta kétszer 400 mg nilotinib- és 155 az imatinib-csoportban).
A különböző időpontokban észlelt MMR-arányok (beleértve azokat a betegeket is, akik a
meghatározott időpontokban vagy azokat megelőzően MMR-t értek el, és abban az időpontban a
kezelére reagálónak minősültek) az MMR kumulatív incidenciájában kerülnek bemutatásra (lásd
1. ábra).
1. ábra Az MMR kumulatív incidenciájaAz MMR-arányok az összes Sokal-féle rizikócsoportban minden időpontban következetesen
magasabbak maradtak a két nilotinib-csoportban, mint az imatinib-csoportban.
Egy retrospektív analízisben a naponta kétszer 300 mg nilotinibet kapó betegek 91%-a (234/258) ért el
a kezelés 3. hónapjára ≤ 10%-os BCR-ABL-szintet, a naponta egyszer 400 mg imatinibet kapó
betegek 67%-ához (176/264) viszonyítva. Azok a betegek, akiknél a kezelés 3. hónapjára a
BCR-ABL-szint ≤ 10%-os volt, magasabb teljes túlélést mutatnak a 72. hónapban, mint azok, akik
nem érték el ezt a molekuláris válaszreakció szintet (sorrendben 94,5% vs. 77,1%, [p = 0,0005]).
Az első MMR-ig eltelt idő Kaplan–Meier-féle elemzése alapján az MMR különböző időpontokban
való elérésének valószínűsége egyaránt magasabb volt a naponta kétszer 300 mg és 400 mg nilotinib,
mint a naponta egyszer 400 mg imatinib esetén (relatív hazárd (HR) = 2,17 és a stratifikált
lograng-próba p < 0,0001 a naponta kétszer 300 mg nilotinib és a naponta egyszer 400 mg imatinib
között, míg a HR = 1,88 és a stratifikált lograng-próba p < 0,0001 a naponta kétszer 400 mg nilotinib
és a naponta egyszer 400 mg imatinib között).
Azoknak a betegeknek az aránya, akiknek a különböző időpontokban a nemzetközi skála szerinti
≤ 0,01%-os és ≤ 0,0032%-os molekuláris válaszreakciója volt, a 6. táblázatban kerül bemutatásra, míg
azoknak a betegeknek az eltérő időpontok szerint arányát, akiknek a különböző időpontokban a
nemzetközi skála szerinti ≤ 0,01%-os és ≤ 0,0032%-os molekuláris válaszreakciója volt, a 2. és a
3. ábra szemlélteti. A nemzetközi skála szerinti ≤ 0,01%-os és ≤ 0,0032%-os molekuláris
válaszreakciók sorrendben a BCR-ABL transzkripcióknak egy standardizált kiindulási értékhez
viszonyított, sorrendben ≥ 4 log csökkenésnek és ≥ 4,5 log csökkenésnek felelnek meg.
6. táblázat Azoknak a betegeknek az aránya, akik ≤0,01%-os (4 log csökkenés) és ≤0,0032%-os
(4,5 log csökkenés) molekuláris válaszreakciót mutattak
| nilotinib naponta kétszer 300mg n=282 (%) | nilotinib naponta kétszer 400mg n=281 (%) | imatinib naponta egyszer 400mg n=283 (%) | ||||
| ≤0,01% | ≤0,0032% | ≤0,01% | ≤0,0032% | ≤0,01% | ≤0,0032% | |
| A 12.hónapban | 11,7 | 4,3 | 8,5 | 4,6 | 3,9 | 0,4 |
| A 24.hónapban | 24,5 | 12,4 | 22,1 | 7,8 | 10,2 | 2,8 |
| A 36.hónapban | 29,4 | 13,8 | 23,8 | 12,1 | 14,1 | 8,1 |
| A 48.hónapban | 33,0 | 16,3 | 29,9 | 17,1 | 19,8 | 10,2 |
| A 60.hónapban | 47,9 | 32,3 | 43,4 | 29,5 | 31,1 | 19,8 |
| A 72.hónapban | 44,3 | 31,2 | 45,2 | 28,8 | 27,2 | 18,0 |
2.ábra A ≤0,01%‑os molekuláris válasz kumulatív incidenciája (4log csökkenés)
3.ábra A ≤0,0032%‑os molekuláris válasz kumulatív incidenciája (4,5log csökkenés)Az első MMR időtartamának Kaplan‑Meier‑féle becslése alapján a válaszreakciót 72hónapig is fenntartó betegek aránya azok körében, akik elérték az MMR‑t 92,5% (95%‑os CI: 88,6‑96,4%) volt a naponta kétszer 300mg nilotinib-csoportban, 92,2% (95%‑os CI: 88,5‑95,9%) volt a naponta kétszer 400mg nilotinib-csoportban, és 88,0% (95%‑os CI: 83,0‑93,1%) volt a naponta egyszer 400mg imatinib-csoportban.
A teljes citogenetikai válasz (Complete cytogenetic response – CCyR) definíciója a minimum 20metafázis értékelése alapján a csontvelőben észlelt 0% Ph+ metafázis volt. A 12.hónapra elért legjobb CCyR‑arány (azokat, a kezelésre reagálónak tekintett betegeket beleértve, akik CCyR értek el a 12.hónapban vagy korábban) statisztikailag egyaránt nagyobb volt a naponta kétszer adott 300mg és 400mg nilotinib, mint a naponta egyszer adott 400mg imatinib esetén, lásd 7.táblázat.
A 24.hónapra a CCyR‑arány (azokat, a kezelésre reagálónak tekintett betegeket is beleértve, akik a CCyR‑t a 24.hónapos vagy egy azt megelőző időpontra érték el) statisztikailag magasabb volt mind a naponta kétszer 300mg, mind pedig a naponta kétszer 400mg nilotinibet kapó csoportban, mint a naponta egyszer 400mg imatinibet kapó csoportban.
7.táblázat A legjobb CCyR arány| nilotinib naponta kétszer 300mg n=282 (%) | nilotinib naponta kétszer 400mg n=281 (%) | imatinib naponta egyszer 400mg n=283 (%) | |
| A 12.hónapra | |||
| Válaszarány (95%‑os CI) | 80,1 (75,0‑84,6) | 77,9 (72,6‑82,6) | 65,0 (59,2‑70,6) |
| Nincs válasz | 19,9 | 22,1 | 35,0 |
| A válaszarányra vonatkozó CMH teszt p‑értéke (a naponta egyszer 400mg imatinibhez képest) | <0,0001 | 0,0005 | |
| A 24.hónapra | |||
| Válaszarány (95%‑os CI) | 86,9 (82,4‑90,6) | 84,7 (79,9‑88,7) | 77,0 (71,7‑81,8) |
| Nincs válasz | 13,1 | 15,3 | 23,0 |
| A válaszarányra vonatkozó CMH teszt p‑értéke (a naponta egyszer 400mg imatinibhez képest) | 0,0018 | 0,0160 |
A Kaplan‑Meier-féle becslés alapján a válaszreakciót 72hónapig is fenntartó betegek aránya azok körében, akik elérték a CCyR‑t 99,1% (95%‑os CI: 97,9‑100%) volt a naponta kétszer 300mg nilotinib‑csoportban, 98,7% (95%‑os CI: 97,1‑100%) volt a naponta kétszer 400mg nilotinib‑csoportban, és 97,0% (95%‑os CI: 94,7‑99,4%) volt a naponta egyszer 400mg imatinib‑csoportban.
A kezelés alatt akcelerált fázisba (AP) vagy blasztos krízisbe (BC) történő progresszió meghatározása: a randomizáció dátumától a betegségnek az akcelerált fázisba vagy blasztos krízisbe vagy a CML‑lel összefüggő halálig történő első, dokumentált progressziójáig eltelt idő. A kezelés alatt akcelerált fázisba vagy blasztos krízisbe történő progressziót összesen 17betegnél észleltek: a naponta kétszer 300mg nilotinibet kapó betegek közül 2‑nél, a naponta kétszer 400mg nilotinibet kapó betegek közül 3‑nál, míg a naponta egyszer 400mg imatinibet kapó betegek közül 12‑nél. A 72.hónapban akcelerált fázisba vagy blasztos krízisbe történő progressziótól mentes betegek becsült aránya sorrendben 99,3%, 98,7% és 95,2% volt (HR=0,1599 és a stratifikált lograng p=0,0059 a naponta kétszer 300mg nilotinib és a napi egyszeri imatinib között, HR=0,2457 és a stratifikált lograng p=0,0185 a naponta kétszer 400mg nilotinib és a napi egyszeri imatinib között). AP/BC‑be történő új progresszió esetéről a kezelést kapóknál a 2éves analízis óta nem számoltak be.
A progresszió kritériumaként, a klonális evolúciót is beleértve, a kezelés alatt az adatok lezárásának időpontjáig összesen 25betegnél történt akcelerált fázisba vagy blasztos krízisbe történő progresszió (3a naponta kétszer 300mg nilotinibet kapó csoportban, 5a naponta kétszer 400mg nilotinibet kapó csoportban és 17a naponta egyszer 400mg imatinibet kapó csoportban). A 72.hónapban akcelerált fázisba vagy blasztos krízisbe – a klonális evolúciót is beleértve – történő progressziótól mentes betegek becsült aránya sorrendben 98,7%, 97,9% és 93,2% volt (HR=0,1626 és a stratifikált lograng p=0,0009 a naponta kétszer 300mg nilotinib és a napi egyszeri imatinib között, HR=0,2848 és a stratifikált lograng p=0,0085 a naponta kétszer 400mg nilotinib és a napi egyszeri imatinib között).
A kezelés alatt vagy a kezelés befejezése utáni követés ideje alatt összesen 55beteg halt meg (21a naponta kétszer 300mg nilotinibet kapó csoportban, 101a naponta kétszer 400mg nilotinibet kapó csoportban és 23a naponta egyszer 400mg imatinibet kapó csoportban). Ebből az 55halálesetből 26 volt összefüggésben a CML‑lel (6a naponta kétszer 300mg nilotinibet kapó csoportban, 4a naponta kétszer 400mg nilotinibet kapó csoportban és 16a naponta egyszer 400mg imatinibet kapó csoportban). A 72.hónapban élő betegek becsült aránya sorrendben 91,6%, 95,8% és 91,4% volt (HR=0,8934 és stratifikált lograng p=0,7085 a naponta kétszer 300mg nilotinib és imatinib között, HR=0,4632 és stratifikált lograng p=0,0314 a naponta kétszer 400mg nilotinib és imatinib között). Csak a CML‑lel összefüggésben lévő haláleseteket tekintve eseménynek, a 72.hónapban a teljes túlélés becsült aránya sorrendben 97,7%, 98,5% és 93,9% volt (HR=0,3694 és stratifikált lograng p=0,0302 a naponta kétszer 300mg nilotinib és imatinib között, HR=0,2433 és stratifikált lograng p=0,0061 a naponta kétszer 400mg nilotinib és imatinib között).
Imatinib-rezisztens vagy intoleráns, a CML krónikus vagy akcelerált fázisában végzett klinikaivizsgálatok
Egy nyílt elrendezésű, nem kontrollos, multicentrikus II.fázisú vizsgálatot indítottak a nilotinib hatékonyságának tanulmányozására imatinibre rezisztens vagy intoleráns CML‑es felnőtt betegek körében, külön kezelési ágakkal a krónikus és az akcelerált fázisban lévők számára. A hatásosság vizsgálata 321CP és 137AP‑beteg bevonásával történik. A kezelés medián időtartama 561nap a CP‑s, illetve 264nap az AP‑betegek esetén (lásd 8.táblázat). A nilotinibet folyamatosan alkalmazták (naponta kétszer, 2órával valamelyik étkezés után és a bevételt követően legalább egy órán át táplálékfogyasztás nélkül), kivéve, ha bebizonyosodott a nem megfelelő terápiás válasz vagy a betegség progressziója. A dózis naponta kétszer 400mg volt, és a dózis napi kétszer 600mg‑ra történő növelése megengedett volt.
8.táblázat A nilotinib-expozíció időtartama| Krónikus fázis n=321 | Akcelerált fázis n=137 | |
| A kezelés medián időtartama napokban | 561 | 264 |
| (25.‑75.percentilis) | (196‑852) | (115‑595) |
Az imatinib-rezisztencia magában foglalja a teljes hematológiai válasz (a 3.hónap után), a citogenetikai válasz (a 6.hónap után), illetve a major citogenetikai válasz (a 12.hónap után) elérésének kudarcát, továbbá a betegség progresszióját korábbi citogenetikai vagy hematológiai választ követően. Az imatinib-intolerancia fogalma olyan betegeket foglal magában, akik toxicitás miatt megszakították az imatinib-kezelést, és a vizsgálatba való belépéskor nem mutattak major citogenetikai választ.
Összességében a betegek 73%‑a volt imatinib-rezisztens és 27%‑a intoleráns az imatinibbel szemben. A betegek többsége hosszú idő óta szenvedett CML‑ben és egyéb daganatellenes szerekkel (köztük imatinibbel, hidroxiureával, interferonnal) már jelentős mértékű kezeléseket kapott, és egyeseknél még sikertelen szervátültetés is történt (9.táblázat). A legnagyobb korábbi imatinib dózis medián értéke 600mg/nap volt. Az összes beteg 74%‑ánál a legnagyobb korábbi imatinib dózis ≥600mg/nap volt, míg 40%‑uk kapott ≥800mg/nap dózist.
9.táblázat CML kórtörténeti jellemzők| Krónikus fázis (n=321) | Akcelerált fázis (n=137)* | |
| A diagnózis óta eltelt idő medián értéke hónapokban (tartomány) | 58 (5‑275) | 71 (2‑298) |
| Imatinib | ||
| rezisztens | 226 (70%) | 109 (80%) |
| intoleráns, MCyR válasz nélkül | 95 (30%) | 27 (20%) |
| Az imatinib-kezelés medián időtartama napokban | 975 | 857 |
| (25.‑75.percentilis) | (519‑1488) | (424‑1497) |
| Előzetes hidroxiurea-kezelés | 83% | 91% |
| Előzetes interferon-kezelés | 58% | 50% |
| Előzetes csontvelő-transzplantáció | 7% | 8% |
| * Egy betegnél hiányzott az imatinib-rezisztencia/intolerancia státuszra vonatkozó információ. | ||
A CP‑betegek primer végpontjaként a major citogenetikai válasz (MCyR) szolgált, definíciója szerint a Ph+haemopoetikus sejtek eliminációja (CCyR, teljes citogenetikai válasz) vagy jelentős csökkenése <35% Ph+metafázisig (részleges citogenetikai válasz). A teljes hematológiai választ (CHR) CP‑betegek esetében másodlagos végpontként definiálták. Az AP‑betegek esetében a primer végpont az általános diagnosztizált hematológiai válasz (HR), definíciója szerint vagy teljes hematológiai válasz a leukaemiára utaló bizonyítékok hiányával, vagy a krónikus fázisba való visszatérés.
Krónikus fázis
Az MCyR‑ráta a 321CP‑beteg esetében 51% volt. A válaszadók többsége az MCyR‑t gyorsan, a nilotinib-kezelés kezdetét követő 3hónapon (2,8hónapos medián értéken) belül elérte, és ez tartós volt. A CCyR eléréséhez szükséges medián időtartam alig több, mint 3hónap volt (medián: 3,4hónap). A MCyR‑t elérő betegek közül 77%‑nál (95% CI: 70%‑84%) maradt fent a terápiás válasz a 24.hónapban. A MCyR medián időtartamát nem érte el. A CCyR‑t elérő betegek közül 85%‑nál (95%‑os CI: 78%‑93%) maradt fent a terápiás válasz a 24.hónapban. A CCyR medián időtartamát nem érte el. A kiindulási időpontban CHR‑s betegek az MCyR‑t gyorsabban érték el (1,9versus 2,8hónap). A kiindulási CHR nélküli CP‑betegek 70%‑a ért el CHR‑t, és a CHR‑ig tartó medián idő 1hónap volt, és a CHR időartamának medián értéke 32,8hónap volt. A CML‑CP betegek becsült, 24‑hónapos teljes túlélési aránya 87% volt.
Akcelerált fázis
Az általános diagnosztizált HR‑ráta 137AP‑beteg esetében 50% volt. A terápiás választ adók legtöbbje a HR‑t a nilotinib-kezelés megkezdését követően gyorsan (1,0hónapos medián időtartam alatt) érte el, ami tartósan fennmaradt (a bizonyított HR medián időtartama 24,2hónap volt). A HR‑t elérő betegek közül 53%‑nál (95%‑os CI: 39%‑67%) maradt fent a válasz a 24.hónapban. Az MCyR‑ráta 30% volt, 2,8hónapos medián időtartammal a terápiás válaszig. A MCyR‑t elérő betegek közül 63%‑nál (95%‑os CI: 45%‑80%) maradt fent a válasz a 24.hónapban. A MCyR medián időtartama 32,7hónap volt. A CML‑AP betegek becsült, 24hónapos teljes túlélési aránya 70% volt.
A 10.táblázat mutatja a két kezelési ágban megfigyelt terápiás válaszok arányait.
10.táblázat Terápiás válasz CML‑ben| (Legjobb terápiás válaszarány) | Krónikus fázis | Akcelerált fázis | ||||
| Intoleráns(n=95) | Rezisztens(n=226) | Összes(n=321) | Intoleráns(n=27) | Rezisztens(n=109) | Összes*(n=137) | |
| Hematológiai válasz (%) | ||||||
| Általános (95%CI) | - | - | - | 48 (29‑68) | 51 (42‑61) | 50 (42‑59) |
| Teljes | 87 (74‑94) | 65 (56‑72) | 701 (63‑76) | 37 | 28 | 30 |
| NEL | - | - | - | 7 | 10 | 9 |
| Visszatérés CP‑be | - | - | - | 4 | 13 | 11 |
| Citogenetikai válasz (%) | ||||||
| Major (95%CI) | 57 (46‑67) | 49 (42‑56) | 51 (46‑57) | 33 (17‑54) | 29 (21‑39) | 30 (22‑38) |
| Teljes | 41 | 35 | 37 | 22 | 19 | 20 |
| Részleges | 16 | 14 | 15 | 11 | 10 | 10 |
NEL(no evidence of leukaemia/marrow response) = nincs bizonyíték leukaemiára/csontvelő válaszra
1114CP‑beteg esetében volt CHR a kiindulási időpontban, így nem voltak értékelhetők a teljes hematológiai válasz szempontjából.
* Egy betegnél hiányzik az imatinib-rezisztencia/intolerancia státuszra vonatkozó információ.
BC‑CML‑es betegekre vonatkozóan még nem állnak rendelkezésre hatásossági adatok. A különálló kezelési karokat a II.fázisú vizsgálatba is bevonták, hogy tanulmányozzák a nilotinib hatását olyan CP‑és AP‑betegek esetében, akiknél korábban jelentős mértékű, többféle kezelést végeztek, köztük valamely tirozinkináz-gátló hatóanyaggal az imatinib mellett. E 36beteg közül 30(83%) rezisztens volt a kezeléssel szemben, nem intoleráns. 22CP‑beteg esetében, akiknél a hatékonyságot értékelték, a nilotinib-kezelés 32%‑os MCyR‑rátát és 50%‑os CHR‑rátát indukált. 11AP‑beteg esetében, akiknél a hatékonyságot értékelték, a kezelés összességében 36%‑os HR‑rátát indukált.
Az imatinib‑kezelés kudarcát követően 24különféle BCR‑ABL mutációt észleltek a mutációk előfordulására kivizsgált krónikus fázisú CML‑es betegek 42%‑ánál és az akcelerált fázisban lévők 54%‑ánál. A nilotinib hatékonyságát az imatinib-rezisztenciával összefüggő különféle BCR‑ABL mutációkkal jellemezhető betegek körében igazolták, kivéve a T315I‑t.
Azoknál a Ph+, krónikus fázisú CML‑es, tartós, mély molekuláris válaszreakciót elért felnőtt betegeknél a kezelésük abbahagyása, akik elsővonalbeli nilotinib‑kezelésben részesültek
Egy nyílt elrendezésű, egykaros vizsgálatban 215krónikus fázisú, Ph+ CML‑es felnőtt beteget kezeltek első vonalban legalább 2évig nilotinibbel, akik a MolecularMD MRDx BCR‑ABL teszttel mérve MR4,5‑öt értek el, és akiket bevontak a nilotinib‑kezelés további 52héten át történő folytatására (nilotinib konszolidációs fázis). A 215beteg közül 190(88,4%) lépett be a a kezelésmentes renisszió (treatment‑free remission, TFR) fázisba azt követően, hogy a konszolidációs fázis alatt tartós mély molekuláris választ ért el, amelyet az alábbi kritériumok szerint definiálnak:
-
a 4utolsó negyedéves vizsgálat (12hetenként végezve) legalább MR4,0 volt (BCR‑ABL/ABL≤0,01% IS), és ez egy éven át fennmaradt;
-
az utolsó mérés MR4,5 volt (BCR‑ABL/ABL≤0,0032% IS);
-
legfeljebb 2mérés eredménye esik MR4,0 és MR4,5 közé (0,0032%IS<BCR‑ABL/ABL≤0,01% IS).
Az elsődleges végpont a kezelésmentes remisszió fázis elkezdése utáni 48.héten a major molekuláris választ adó betegek százalékaránya volt (non‑reszpondernek tekintve minden olyan beteget, akinél a kezelés újrakezdésére volt szükség).
11.táblázat A kezelésmentes remisszió első vonalbeli nilotinib-kezelést követően| A TFR fázisba belépett betegek | 190 | |
| a TFR fázis elkezdése óta eltelt hetek | 48hét | 264hét |
| MMR‑ben vagy kedvezőbb állapotban maradó betegek | 98 (51,6%, [95%‑os CI: 44,2, 58,9]) | 79[2] (41,6%, 95%‑os CI: 34,5, 48,9) |
| A TFR fázist megszakító betegek | 93[1] | 109 |
| az MMR elvesztése miatt | 88 (46,3%) | 94 (49,5%) |
| egyéb ok miatt | 5 | 15 |
| Az MMR elvesztése után a kezelést újrakezdett betegek | 86 | 91 |
| akik visszanyerték az MMR‑t | 85 (98,8%) | 90 (98,9%) |
| akik visszanyerték az MR4,5‑öt | 76 (88,4%) | 84 (92,3%) |
-
Egy betegnél nem veszett el az MMR a 48.hétre, azonban abbahagyta a kezelésmentes remisszió fázist.
-
Kettő betegnél nem állt rendelkezésre PCR‑vizsgálat a 264.héten, ezért az ő válaszukat nem vették figyelembe a 264.héten lezárt adatok elemzésében.
Az összes ismételt kezelést kapott beteg 50%‑a 7hét alatt nyerte vissza az MMR‑t és 12,9hét alatt nyerte vissza az MR4,5 választ. Az MMR visszanyerésének összesített aránya a kezelés újrakezdése utáni 24.hétre 97,8% volt (91‑ből 89beteg) és az MR4,5 visszanyerésének összesített aránya a 48.héten 91,2% volt (91‑ből 83beteg).
A Kaplan‑Meier‑féle becsült kezelésmentes túlélés (treatment‑free survival – TFS) mediánja 120,1hét volt (95%‑os CI: 36,9, nem megbecsülhető [NE]) (4.ábra). A 190beteg közül 91‑nél (47,9%) nem volt kezelésmentes túlélés esemény.
4.ábra A kezelésmentes túlélés Kaplan‑Meier‑féle becslése a TFR elkezdése után (teljes analízis halmaz)Krónikus fázisú CML‑es, korábbi imatinib‑kezelés után nilotinib‑kezeléssel tartós, mély molekulárisválaszreakciót elért felnőtt betegek kezelésének abbahagyása
Egy nyílt elrendezésű, egykaros vizsgálatba 163, krónikus fázisú, Ph+ CML‑es, legalább 3évig tirozinkináz-inhibitorokat (TKI‑ok) szedő (kezdeti TKI‑kezelésként több mint 4hétig imatinib, a nilotinibre történő átállításkor dokumentált MR4,5érték nélkül az imatinib‑kezelés mellett, majd legalább két évig nilotinibre történő átállítás), olyan felnőtt beteget vontak be, akik a MolecularMD MRDx BCR‑ABL teszttel mérve MR4,5 értéket értek el a nilotinib‑kezelés alatt, hogy további 52héten át folytassák a nilotinib‑kezelést (nilotinib konszolidációs fázis). A 163beteg közül 126 (77,3%) lépett be a kezelésmentes remisszió fázisba azt követően, hogy a konszolidációs fázis alatt tartós mély molekuláris választ ért el, amelyet az alábbi kritérium szerint definiáltak:
- A 4utolsó negyedéves vizsgálat (12hetenként végezve) nem mutatta ki az MR4,5 bizonyított megszűnését (BCR‑ABL/ABL≤0,0032% IS) az egy év alatt.
Az elsődleges végpont azoknak a betegeknek az aránya volt, akiknél a kezelés abbahagyását követő 48héten belül nem mutatták ki az MR4,0 bizonyított elvesztését vagy az MMR megszűnését.
12.táblázat Kezelésmentes remisszió korábbi imatinib-terápia után alkalmazott nilotinib‑kezelést követően| A TFR fázisba belépett betegek | 126 | |
| a TFR fázis elkezdése óta eltelt hetek | 48hét | 264hét |
| MMR‑ben maradó betegek, akiknél nem igazolták az MR4,0 érték elvesztését és nem kezdték újra a nilotinibet | 73 (57,9%, [95%‑os CI: 48,8, 66,7]) | 54 (42,9% [54/126, 95%‑os CI: 34,1, 52,0]) |
| A TFR fázist befejező betegek | 53 | 74[1] |
| az MR4,0 érték igazolt elvesztése vagy az MMR elvesztése miatt | 53 (42,1%) | 61 (82,4%) |
| egyéb ok miatt | 0 | 13 |
| Az MMR elvesztése vagy az MR4,0 érték igazolt elvesztése után a kezelést újrakezdett betegek | 51 | 59 |
| akik visszanyerték az MR4,0 értéket | 48 (94,1%) | 56 (94,9%) |
| akik visszanyerték az MR4,5 értéket | 47 (92,2%) | 54 (91,5%) |
[1] kettő betegnél fennállt MMR (PCR‑vizsgálattal) a 264.héten, később azonban abbahagyták a vizsgálatot és nem került sor náluk további PCR‑vizsgálatokra.
A nilotinib hatására az MR4,0 ismételt eléréséhez szükséges, Kaplan‑Meier‑féle becsült medián időtartam 11,1hét (95%‑os CI: 8,1, 12,1), MR4,5 esetében 13,1hét (95%‑os CI: 12,0, 15,9) volt. Az MR4 visszanyerésének összesített aránya a kezelés újrakezdése utáni 48.hétre 94,9% (59‑ből 56beteg), az MR4,5 esetében 91,5% (59‑ből 54beteg) volt.
A medián kezelésmentes túlélés Kaplan‑Meier‑becslése 224hét (95%‑os CI: 39,9, NE) (5.ábra). A 126beteg közül 63‑nál (50,0%) nem volt kezelésmentes túlélés esemény.
5.ábra A kezelésmentes túlélés Kaplan-Meier — féle becslése a TFR elkezdése után (teljes analízis halmaz)Gyermekek és serdülők
A nilotinibbel végzett fő gyermekgyógyászati vizsgálatban összesen 58, 2és <18éves kor közötti beteg (25újonnan diagnosztizált, krónikus fázisú Ph+ CML‑ben szenvedő beteg, 33pedig imatinibre/dazatinibre rezisztens vagy imatinibet nem toleráló, krónikus fázisú Ph+ CML‑ben szenvedő beteg) kapott nilotinib‑kezelést naponta kétszer 230mg/m2 dózisban, a legközelebbi, 50mg‑mal osztható dózisra (legfeljebb 400mg‑ra, a maximális egyszeri dózisra) kerekítve. A vizsgálat legfontosabb adatait a 13.táblázat összesíti.
13.táblázat A nilotinibbel végzett fő gyermekgyógyászati vizsgálat összefoglaló adatai| Újonnan diagnosztizált Ph+ CML‑CP (n=25) | Rezisztens vagy intoleráns Ph+ CML‑CP (n=33) | |
| A kezelés hónapokban mért időtartamának mediánja, (tartomány) | 51,9 (1,4‑61,2) | 60,5 (0,7‑63,5) |
| A tényleges dózisintenzitás mediánja (tartomány) (mg/m2/nap) | 377,0 (149‑468) | 436,9 (196‑493) |
| Relatív dózisintenzitás (%) a naponta kétszer 230mg/m2‑es tervezett dózishoz képest | ||
| Medián (tartomány) | 82,0 (32‑102) | 95,0 (43‑107) |
| 90% feletti értékkel rendelkező betegek száma | 12 (48,0%) | 19 (57,6%) |
| MMR (BCR‑ABL/ABL≤0,1% IS) 12ciklus elteltével, (95%‑os CI) | 60%, (38,7–78,9) | 48,5%, (30,8–66,5) |
| MMR a 12.ciklus végére, (95%‑os CI) | 64,0%, (42,5–82,0) | 57,6%, (39,2–74,5) |
| MMR a 66.ciklus végére, (95%‑os CI) | 76,0%, (54,9–90,6) | 60,6%, (42,1–77,1) |
| Az MMR‑ig eltelt medián idő hónapokban (95%‑os CI) | 5,56 (5,52–10,84) | 2,79 (0,03–5,75) |
| A 66.ciklus végére MR4,0 választ (BCR‑ABL/ABL≤0,01% IS) elérő betegek száma (%) | 14 (56,0%) | 9 (27,3%) |
| A 66.ciklus végére MR4,5 választ (BCR‑ABL/ABL≤0,0032% IS) elérő betegek száma (%) | 11 (44,0%) | 4 (12,1%) |
| Az MMR igazolt elvesztése azon betegeknél, akik elérték az MMR‑t | 19‑ből 3 | 20‑ból senki |
| Fellépő mutáció a kezelés közben | Nincs | Nincs |
| Betegségprogresszió a kezelés közben | 1beteg átmenetileg megfelelt az AP/BC‑be történő progresszió technikai definíciójának* | 1beteg AP/BC‑be progrediált 10,1hónap kezelés után |
| Teljes túlélés | ||
| Események száma | 0 | 0 |
| Halál a kezelés közben | 3 (12%)v | 1 (3%) |
| Halál a túlélés követése során | Nem megbecsülhető | Nem megbecsülhető |
* 1beteg átmenetileg megfelelt az AP/BC‑be történő progresszió technikai definíciójának (a bazofil sejtek számának emelkedése miatt) egy hónappal a nilotinib megkezdése után (az első ciklusban 13napra átmenetileg felfüggesztették a kezelését). A beteg nem lépett ki a vizsgálatból, visszatért a CP‑be, majd 6ciklusnyi nilotinib‑kezelés után CHR‑ben és CCyR‑ben volt.
Felszívódás
A nilotinib csúcskoncentrációi 3órával a per os beadást követően alakulnak ki. A nilotinib felszívódása per os bevételt követően kb. 30%‑os mértékű volt. A nilotinib abszolút biohasznosulását nem állapították meg. Szájon át beadott oldathoz viszonyítva (pH 1,2‑1,3) a relatív biohasznosulás körülbelül 50%. Egészséges önkéntesek esetében a nilotinib Cmax 112%‑kal és a szérum-koncentráció–idő görbe alatti terület (AUC) 82%‑kal nőtt az éhgyomorra történő bevételhez képest, ha a nilotinibet táplálékkal együtt alkalmazták. A nilotinib 30perccel, illetve 2órával a táplálkozást követő bevétele a nilotinib biohasznosulását sorrendben 29%‑kal, illetve 15%‑kal növelte (lásd 4.2, 4.4 és 4.5pont).
A nilotinib felszívódása (relatív biohasznosulása) a total gastrectomián átesett betegeknél kb. 48%‑kal, míg a partialis gastrectomián átesett betegeknél kb. 22%‑kal csökkenhet.
Eloszlás
A nilotinib vér-plazma aránya 0,71. A plazmafehérjékhez kötődés invitro kísérletek alapján kb. 98%.
Biotranszformáció
A fő, azonosított anyagcsereutak közé egészséges önkéntesek esetén az oxidáció és a hidroxiláció tartozik. A nilotinib a fő keringő összetevő a szérumban. A metabolitok egyike sem járult hozzá jelentős mértékben a nilotinib farmakológiai hatásához. A nilotinibet elsősorban a CYP3A4 metabolizálja, a CYP2C8 esetleges csekély hozzájárulásával.
Elimináció
Az izotóppal jelzett nilotinib egyszeri dózisának beadását követően egészséges önkénteseknél a dózis több mint 90%‑a ürült ki 7napon belül, főként a széklettel (a dózis 94%‑a). A változatlan nilotinib a dózis 69%‑át tette ki.
A napi adagolás melletti ismételt dózisos farmakokinetika alapján becsült látszólagos eliminációs felezési idő kb. 17óra volt. A nilotinib farmakokinetikájának betegek közötti variabilitása közepes vagy jelentős mértékű volt.
Linearitás/nonlinearitás
A steady‑state nilotinib-expozíció dózisfüggő volt, naponta egyszer alkalmazott 400mg‑nál nagyobb dózisszinteknél a szisztémás expozíció a dózisarányoshoz képest kevésbé növekedett. Naponta kétszer 400mg‑os adagolásnál a napi szisztémás expozíció steady-state állapotban 35%‑kal nagyobb volt, mint a naponta egyszer 800mg‑os adagolás esetén. A naponta kétszer 400mg‑os dózisszint mellett, dinamikus egyensúlyi állapotban mért nilotinib szisztémás expozíció (AUC) megközelítőleg 13,4%‑kal magasabb volt, mint a naponta kétszer 300mg‑os dózisszint mellett. A 12hónap alatt a nilotinib átlagos mélyponti- és csúcskoncentrációja sorrendben megközelítőleg 15,7%‑kal és 14,8%‑kal volt magasabb a naponta kétszer 400mg‑os dózis, mint a naponta kétszer 300mg‑os dózis adása után. Nem találtak lényeges emelkedést a nilotinib‑expozícióban, amikor a naponta kétszer 400mg‑os dózist naponta kétszer 600mg‑ra növelték.
A steady‑state lényegében a 8.napra alakult ki. A nilotinib szérum‑expozíció emelkedése az első dózis és a steady‑state között mintegy kétszeres volt a napi adagolás és 3,8‑szeres a napi kétszeri adagolás esetén.
A Nilotinib PharOS kemény kapszula helyett más nilotinibet tartalmazó gyógyszert kell adni olyan betegeknek – a gyermekeket is beleértve – akik nyelési nehézség miatt nem képesek a kemény kapszulát lenyelni.
Gyermekek és serdülők
A naponta kétszer 230mg/m2 nilotinibet (a legközelebbi 50mg dózisra kerekítve) kapó betegeknél (legfeljebb 400mg egyszeri dózisig) a dinamikus egyensúlyi állapotban mért nilotinib‑expozíciót és clearance‑értéket hasonlónak találták (kétszeres értéken belül) a naponta kétszer 400mg dózist kapó felnőtt betegekéhez. A nilotinib farmakokinetikai expozíciója egyszeri és ismételt dózisokat követően hasonlónak bizonyult a 2‑<10éves, illetve a ≥10‑<18éves gyermekeknél.
Gyógyszerészeti jellemzők - NILOTINIB 50 MG
Nilotinib PharOS 50 mg kemény kapszula
A kapszula tartalma:
laktóz-monohidrát,
A-típusú kroszpovidon (E1202),
vízmentes kolloid szilícium-dioxid (E551),
magnézium-sztearát (E470b).
Kapszulahéj:
hipromellóz (E464),
karragén (E407),
kálium-klorid (E508),
eritrozin (E127),
sárga vas-oxid (E172),
vörös vas-oxid (E172),
titán-dioxid (E171)
tisztított víz.
Jelölőfesték (fekete):
sellak (E904),
propilénglikol (E1520),
kálium-hidroxid (E525),
fekete vas-oxid (E172).
Nilotinib PharOS 150 mg kemény kapszula
A kapszula tartalma:
laktóz-monohidrát,
A-típusú kroszpovidon (E1202),
vízmentes kolloid szilícium-dioxid (E551),
magnézium-sztearát (E470b).
Kapszulahéj:
hipromellóz (E464),
karragén (E407),
kálium-klorid (E508),
eritrozin (E127),
sárga vas-oxid (E172),
vörös vas-oxid (E172),
titán-dioxid (E171)
tisztított víz.
Jelölőfesték (fekete):
sellak (E904),
propilénglikol (E1520),
kálium-hidroxid (E525),
fekete vas-oxid (E172).
Nilotinib PharOS 200 mg kemény kapszula
A kapszula tartalma:
laktóz-monohidrát,
A-típusú kroszpovidon (E1202),
vízmentes kolloid szilícium-dioxid (E551),
magnézium-sztearát (E470b).
Kapszulahéj:
hipromellóz (E464),
karragén (E407),
kálium-klorid (E508),
sárga vas-oxid (E172),
titán-dioxid (E171)
tisztított víz.
Jelölőfesték (fekete):
sellak (E904),
propilénglikol (E1520),
kálium-hidroxid (E525),
fekete vas-oxid (E172).
Nilotinib PharOS 50 mg kemény kapszula OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolásban
Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.
Nilotinib PharOS 150 mg kemény kapszula OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolásban
Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.
Nilotinib PharOS 200 mg kemény kapszula OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolásban
Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.
Nilotinib PharOS 50 mg kemény kapszula PVC/PE/PVdC//Al buborékcsomagolásban
Legfeljebb 30°C‑on tárolandó.
Nilotinib PharOS 150 mg kemény kapszula PVC/PE/PVdC//Al buborékcsomagolásban
Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.
Nilotinib PharOS 200 mg kemény kapszula PVC/PE/PVdC//Al buborékcsomagolásban
Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.
A Nilotinib PharOS készítményt az alábbi kiszerelésekben gyártják:
Nilotinib PharOS 50 mg kemény kapszula:
120 (3×40) db kemény kapszula PVC/PE/PVdC//Al vagy OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolásban, három dobozt tartalmazó gyűjtőcsomagolásban.
Nilotinib PharOS 150 mg kemény kapszula:
28 db vagy 40 db kemény kapszula PVC/PE/PVdC//Al vagy OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolásban és dobozban
112 (4×28) db kemény kapszula PVC/PE/PVdC//Al vagy OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolásban, négy dobozt tartalmazó gyűjtőcsomagolásban
120 (3×40) db kemény kapszula PVC/PE/PVdC//Al vagy OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolásban, három dobozt tartalmazó gyűjtőcsomagolásban
392 (14×28) db kemény kapszula PVC/PE/PVdC//Al vagy OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolásban, tizennégy dobozt tartalmazó gyűjtőcsomagolásban
Nilotinib PharOS 200 mg kemény kapszula:
28 db vagy 40 db kemény kapszula PVC/PE/PVdC//Al vagy OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolásban és dobozban
112 (4×28) db kemény kapszula PVC/PE/PVdC//Al vagy OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolásban, négy dobozt tartalmazó gyűjtőcsomagolásban
120 (3×40) db kemény kapszula PVC/PE/PVdC//Al vagy OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolásban, három dobozt tartalmazó gyűjtőcsomagolásban
392 (14×28) db kemény kapszula PVC/PE/PVdC//Al vagy OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolásban, tizennégy dobozt tartalmazó gyűjtőcsomagolásban
Nem feltétlenül kerül mindegyik kiszerelés kereskedelmi forgalomba.
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
Megjegyzés: (két keresztes)
Osztályozás: II./2csoport
Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, szakorvosi kórházi diagnózist követően folyamatos szakorvosi ellenőrzés mellett alkalmazható gyógyszer (Sz).