METFORMIN FAIRMED XR 1000 MG RETARD TABLETTA
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - METFORMIN 1000 MG
2‑es típusú diabetes mellitus kezelése felnőtteknél, főként túlsúlyos betegek esetében, amikor csak diétával, illetve testmozgással nem érhető el a vércukorszint megfelelő szabályozása.
A metformin retard tabletta alkalmazható monoterápiaként, illetve más orális antidiabetikummal vagy inzulinnal kombinálva.
A glykaemiás kontrollra és a diabeteses szövődményekre vonatkozó vizsgálati eredményeket az 5.1 pont tartalmazza.
Adagolás
Normál veseműködésű felnőttek (GFR≥ 90ml/perc)
Monoterápia és egyéb orális antidiabetikumokkal kombinált kezelés
Az ajánlott kezdő dózis egy Metformin Fairmed XR 500mg retard tabletta naponta egyszer, az esti étkezés közben bevéve.
10–15nap elteltével a dózist a mért vércukorszint eredmények alapján kell módosítani. A dózis fokozatos emelése javíthatja a gastrointestinális toleranciát. A maximális ajánlott dózis naponta 4db Metformin Fairmed XR 500mg tabletta, az esti étkezés közben bevéve.
Az dózist 10‑15naponta 500 mg-al kell emelni, egészen a maximális, naponta egyszer 2000mg dózisig, amit az esti étkezés közben kell bevenni. Amennyiben a glykaemiás kontroll nem érhető el naponta egyszer 2000mg‑al, megfontolható a naponta kétszer 1000mg‑os adagolás, amikor is mindkét dózist étkezés közben kell bevenni, az egyiket a reggeli, a másikat az esti étkezéskor. Ha a glykaemiás kontroll így sem nem érhető el, a beteget át lehet állítani standard metformin tablettára, amelyből a maximális dózis naponta 3000mg.
A már metformin tablettával kezelt betegeknél a Metformin FairmedXR retard tabletta kezdő dózisa ugyanannyi kell, hogy legyen, mint az azonnali hatóanyag‑leadású tabletta napi dózisa. A 2000mg‑nál nagyobb napi metformin dózissal kezelt betegek átállítása Metformin Fairmed XR retard tablettára nem ajánlott.
A Metformin Fairmed XR 750mg és 1000mg retard tabletták az aktuálisan is metformin (retard vagy azonnali hatóanyag‑leadású) tablettával kezelt betegeknél alkalmazhatók fenntartó terápiaként.
A Metformin Fairmed XR 750mg vagy 1000mg retard tabletták dózisa ugyanannyi kell, hogy legyen, mint a metformin (retard vagy azonnali hatóanyag‑leadású) tabletták napi dózisa, egészen a maximális 1500mg, illetve 2000mg dózisig, amit az esti étkezés közben kell bevenni. 10‑15nap elteltével ajánlatos ellenőrizni, hogy a Metformin Fairmed XR 750mg vagy 1000mg dózisai a vércukormérések alapján megfelelők‑e vagy sem.
Átállás egyéb orális antidiabetikumról: A másik gyógyszert le kell állítani, és a fentiekben ismertetettek szerint a Metformin FairmedXR 500mg retard tablettával kell megkezdeni a dózis beállítását, mielőtt a beteget át lehet állítani a Metformin Fairmed XR 750mg‑ra vagy Metformin FairmedXR 1000mg‑ra.
Inzulinnal kombinált alkalmazás
A jobb vércukorszint‑szabályozás elérése érdekében alkalmazható a metformin és az inzulin kombinációja. A metformin ajánlott kezdő dózisa naponta egyszer egy 500mg‑os retard tabletta az esti étkezés közben bevéve, míg az inzulin adagolását a vércukorszint mérések alapján kell beállítani. A dózis beállítása után megfontolandó a Metformin FairmedXR 1000 mg-ra való átállás.
A már metformin és inzulin kombinált terápiával kezelt betegeknél a Metformin Fairmed XR 750mg vagy 1000mg retard tabletták dózisa ugyanannyi kell, hogy legyen, mint a már alkalmazott metformin (retard vagy azonnali hatóanyag‑leadású) tabletták napi dózisa, egészen a maximális 1500mg, illetve 2000mg dózisig, amit az esti étkezés közben kell bevenni, míg az inzulin adagolását a vércukorszint mérések alapján kell beállítani.
Vesekárosodás
A GFR értékét a Metformin Fairmed XR-rel folytatott kezelés megkezdése előtt és a kezelés során legalább évente ellenőrizni kell. A vesekárosodás további romlása szempontjából fokozott kockázatnak kitett betegeknél és időseknél a veseműködés gyakoribb, például 3-6 havonta történő ellenőrzése szükséges.
| GFR ml/perc | Maximális napi összdózis | További megfontolások |
| 60-89 | 2000mg | A vesekárosodáshoz mérten megfontolandó a dózis csökkentése. A 60-89 ml/perc GFR-értékkel rendelkező betegek esetében a maximális napi összdózis megegyezik a normál veseműködésű felnőtteknél jelenleg jóváhagyott dózissal. |
| 45-59 | 2000mg | A laktátacidózis kockázatát esetlegesen növelő tényezőket (lásd 4.4 pont) számba kell venni, mielőtt a metformin-kezelés megkezdése felmerül. A kezdő dózis legfeljebb a maximális dózis fele. |
| 30-44 | 1000mg | |
| <30 | - | A metformin ellenjavallt. |
Idősek
Az időseknél fennálló vesekárosodás lehetősége miatt a metformin dózisát a vesefunkció alapján kell beállítani. A veseműködés rendszeres ellenőrzése szükséges (lásd 4.4pont).
Gyermekek
Rendelkezésre álló adatok hiánya miatt a Metformin Fairmed XR retard tabletta nem alkalmazható gyermekeknél.
Az alkalmazás módja
A tablettákat nem szabad elrágni, kettétörni vagy összetörni, egészben, egy pohár vízzel kell bevenni.
-
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
-
Akut metabolikus acidózis bármelyik formája (pl. laktátacidózis, diabeteses ketoacidózis).
-
Diabeteses prekóma.
-
Súlyos vesekárosodás (GFR <30ml/perc).
-
A veseműködést potenciálisan megváltoztató akut állapotok, pl.:
-
dehidráció,
-
súlyos infekció,
-
sokk.
-
Olyan betegségek, melyek szöveti hypoxiát eredményezhetnek (különösen akut betegségek vagy krónikus betegségek rosszabbodása), mint pl.:
-
dekompenzált szívelégtelenség,
-
légzési elégtelenség,
-
közelmúltban lezajlott myocardialis infarctus,
-
sokk.
-
Májelégtelenség, akut alkoholintoxikáció, alkoholizmus.
Laktátacidózis
A laktátacidózis, amely egy nagyon ritka, de súlyos metabolikus szövődmény, leggyakrabban a veseműködés akut romlásakor, szív- és légzőszervi megbetegedésben vagy szepszisben lép fel. A veseműködés akut romlásakor a metformin felhalmozódása következik be, ami növeli a laktátacidózis kockázatát.
Dehidráció (súlyos hasmenés vagy hányás, láz vagy csökkent folyadékbevitel) esetén a metformin adagolását átmenetileg fel kell függeszteni, és ajánlott felvenni a kapcsolatot egészségügyi szakemberrel.
Metforminnal kezelt betegeknél a veseműködést esetlegesen akutan károsító gyógyszerek (például vérnyomáscsökkentők, vízhajtók és nem-szteroid gyulladáscsökkentők [non-steroidal anti-inflammatory drugs - NSAIDs]) adásának megkezdésekor elővigyázatosság szükséges. A laktátacidózis egyéb kockázati tényezői a túlzott alkoholfogyasztás, a májelégtelenség, a rosszul beállított diabetes, a ketózis, a tartós éhezés és bármilyen, hypoxiával társuló állapot, valamint laktátacidózist kiváltani képes gyógyszerek együttadása (lásd 4.3 és 4.5 pont).
A betegeket és/vagy gondozóikat tájékoztatni kell a laktátacidózis kockázatáról. A laktátacidózisra jellemző az acidotikus diszpnoe, a hasi fájdalom, az izomgörcsök, az aszténia és a hipotermia, amit kóma követ. Feltételezett tünetek esetén a betegnek abba kell hagynia a metformin szedését, és azonnal orvoshoz kell fordulnia. Diagnosztikai laboratóriumi eredmény a vér csökkent pH értéke (< 7,35), az emelkedett plazma laktátszint (> 5 mmol/l), valamint az emelkedett anionrés és laktát/piruvát arány.
Mitokondriális betegségben ismerten vagy feltételezetten szenvedő betegek:
A metformin alkalmazása nem ajánlott mitokondriális betegségben – ilyen például a laktátacidózissal és stroke-szerű epizódokkal járó mitokondriális encephalopathia (Mitochondrial Encephalopathy with Lactic Acidosis, and Stroke-like episodes, MELAS) szindróma és az anyai ágon öröklődő diabetes és süketség (Maternal inherited diabetes and deafness, MIDD) – ismerten szenvedő betegeknél, mivel a laktátacidózis exacerbatiója és a neurológiai szövődmények kockázatot jelentenek – mindkettő a betegség súlyosbodásához vezethet.
Ha a metformin bevételét követően MELAS szindrómára vagy MIDD-re utaló jelek és tünetek
alakulnak ki, a metformin alkalmazását azonnal fel kell függeszteni, és mihamarabb diagnosztikus vizsgálatokat kell elvégezni.
Veseműködés
A GFR értékét a kezelés megkezdése előtt és a kezelés során rendszeresen ellenőrizni kell (lásd 4.2 pont). A metformin ellenjavallt azon betegeknél, akiknél a GFR < 30 ml/perc, és adását átmenetileg fel kell függeszteni olyan állapotokban, amelyek a veseműködést módosítják (lásd 4.3 pont).
Szívműködés
Szívelégtelenségben szenvedő betegek a hypoxia és a vesekárosodás fokozott kockázatának vannak kitéve. Stabil, krónikus szívelégtelenségben szenvedő betegeknek a metformin rendszeres szív- és vesefunkció-ellenőrzés mellett adható.
Akut és instabil szívelégtelenségben szenvedő betegeknek a metformin adása ellenjavallt (lásd 4.3 pont).
Jódtartalmú kontrasztanyagok alkalmazása
A jódtartalmú konrasztanyagok intravaszkuláris alkalmazása kontrasztanyag-indukált nephropathiához vezethet, ami a metformin felhalmozódásával és a laktátacidózis kockázatának növekedésével jár. A metformin adását fel kell függeszteni a vizsgálatot megelőzően vagy a vizsgálat idejére, és csak legalább 48 óra elteltével állítható vissza, akkor is csak abban az esetben, ha a veseműködést újra ellenőrizték, és az stabilnak bizonyult (lásd 4.2 és 4.5 pont).
Sebészeti beavatkozások
A metformin adását általános, spinális vagy epidurális anesztéziával járó műtétek idejére fel kell függeszteni. A készítmény leghamarabb 48órával a műtét, illetve az orális táplálásra való visszatérés után adható újra, akkor is csak abban az esetben, ha a veseműködést újra ellenőrizték, és az stabilnak bizonyult.
Egyéb elővigyázatossági intézkedések
Minden betegnek folytatnia kell az egész napra előírás szerint elosztott szénhidrátot tartalmazó diétáját. A túlsúlyos betegeknek továbbra is energiaszegény diétát kell tartaniuk.
A diabetes monitorozására szolgáló szokásos laboratóriumi teszteket rendszeresen el kell végezni.
A metformin önmagában soha nem okoz hypoglykaemiát, ugyanakkor elővigyázatosság ajánlott, ha a gyógyszert inzulinnal, vagy más orális antidiabetikumokkal (pl. szulfonilureákkal vagy meglitinidekkel) kombinációban adják.
A tablettahéj megjelenhet a székletben. A betegeket tájékoztatni kell arról, hogy ez normális jelenség.
Együttadása nem ajánlott
Alkohol
Az alkoholintoxikáció fokozza a laktátacidózis kockázatát, különösen éhezés, alultápláltság, vagy májkárosodás fennállásakor.
Jódtartalmú kontrasztanyagok
A metformin adását fel kell függeszteni a vizsgálatot megelőzően vagy a vizsgálat idejére, és csak legalább 48 óra elteltével állítható vissza, akkor is csak abban az esetben, ha a veseműködést újra ellenőrizték, és az stabilnak bizonyult (lásd 4.2 és 4.4 pont).
Elővigyázatossággal adható kombinációk
Egyes gyógyszerek, például az NSAID-ok, köztük a szelektív ciklooxigenáz (COX)-2-inhibitorok, az ACE-gátlók, az angiotenzin-II- receptor-blokkolók, valamint a vízhajtók, különösen a kacsdiuretikumok károsan befolyásolhatják a veseműködést, és ezáltal növelhetik a laktátacidózis kockázatát. Ezen készítmények metforminnal együttes adásának megkezdésekor, illetve a kombinációs kezelés során a veseműködés szoros ellenőrzése szükséges.
Intrinsic hyperglykaemiás hatással rendelkező gyógyszerek, pl. glükokortikoidok (szisztémás vagy lokális alkalmazás mellett) és szimpatomimetikumok. Gyakoribb vércukorszint-ellenőrzés válhat szükségessé, különösen a kezelés kezdetekor. Amennyiben szükséges, a metformin dózisát módosítani kell az ilyen gyógyszerekkel végzett terápia alatt és annak végeztével.
Organikus kationtranszporterek (OCT)
A metformin az OCT1-nek és az OCT2-nek is szubsztrátja.
Együttadása metforminnal:
- Az OCT1 inhibitorok (mint például a verapamil) csökkenthetik a metformin hatékonyságát.
- Az OCT1 induktorok (mint például a rifampicin) fokozhatják a metformin tápcsatornából történő felszívódását és hatékonyságát.
- Az OCT2 inhibitorok (mint például a cimetidin, dolutegravir, ranolazin, trimetoprim, vandetanib, izavukonazol) csökkenthetik a metformin vesén keresztül történő kiválasztását, ami a metformin plazmakoncentrációjának emelkedéséhez vezethet.
- Az OCT1 és OCT2 inhibitorok (mint például a krizotinib és olaparib) megváltoztathatják a metformin hatásosságát és vesén keresztüli eliminációját.
Ezért elővigyázatossággal kell eljárni, ha ezeket a gyógyszereket metforminnal együtt adják, különösen vesekárosodásban szenvedő betegek esetében, mivel a metformin plazmakoncentrációja megemelkedhet. Ha szükséges, megfontolandó a metformin dózismódosítása, mivel az OCT inhibitorok/induktorok megváltoztathatják a metformin hatékonyságát.
Terhesség
A terhesség alatt fennálló (terhességi vagy állandó) kezeletlen diabetes a congenitalis malformatiok és a perinatális mortalitás fokozott kockázatával jár együtt.
A metformin terhes nőknél történő alkalmazásával kapcsolatosan rendelkezésre álló korlátozott számú adatok nem utalnak a congenitalis malformatiok fokozott kockázatára. Az állatkísérletek nem utalnak a terhességre, embrionalis, illetve foetalis fejlődésre, valamint a szülésre és postnatalis fejlődésre gyakorolt káros hatásokra (lásd 5.3pont).
Ha a beteg teherbe szeretne esni, illetve a terhesség alatt ajánlott a diabetes‑kezelést metformin helyett inzulinnal végezni, hogy a vércukorszint a lehető legközelebb legyen a normálértékhez, és ezzel csökkenteni lehessen a magzati fejlődési rendellenességek kialakulásának kockázatát.
Szoptatás
A metformin kiválasztódik az emberi anyatejbe. Nem figyeltek meg káros mellékhatásokat anyatejjel táplált újszülötteknél/csecsemőknél. Mivel azonban csupán korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre, a szoptatás nem javasolt metformin‑kezelés alatt. A szoptatás előnyeit és a gyermeknél esetleg előforduló mellékhatások lehetséges kockázatát számításba véve kell dönteni arról, hogy leállítsák‑e a szoptatást vagy sem.
Termékenység
A hím és nőstény patkányok termékenységét a metformin még 600mg/ttkg/nap dózisban sem befolyásolja, amely megközelítőleg háromszorosa a maximálisan javasolt, testfelülethez viszonyított napi humán dózisnak.
Néhány klinikai vizsgálat arra utal, hogy a metformin növelheti az ovuláció mértékét azoknál a nőknél, akik policisztás ovárium szindrómában (PCOS) szenvednek. Azonban ezidáig nincs bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a metformin növeli az élveszületések számát PCOS-ben szenvedő nőknél.
A metformin-monoterápia nem okoz hypoglykaemiát, ezért nem befolyásolja a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket.
A beteget azonban figyelmeztetni kell a hypoglykaemia kockázatára, ha a metformint egyéb antidiabetikummal (például szulfonilureákkal, inzulinnal, meglitinidekkel) kombinációban kapja.
A forgalomba hozatalt követően, illetve a kontrollos klinikai vizsgálatokból származó adatok alapján a metformin retard tablettával kezelt betegeknél jelentett mellékhatások jellege és súlyossága hasonló volt az azonnali hatóanyag‑leadású tablettával kezelt betegek esetében jelentett mellékhatásokéhoz.
A kezelés elindításakor a leggyakoribb mellékhatások a hányinger, hányás, hasmenés, hasi fájdalom és az étvágytalanság, amelyek a legtöbb esetben spontán rendeződnek.
A következő mellékhatások jelentkezhetnek metformin‑terápia alatt.
Az előfordulási gyakoriságot az alábbiak szerint határozták meg: nagyon gyakori ≥1/10, gyakori ≥1/100–<1/10, nem gyakori ≥1/1000– <1/100, ritka ≥1/10000–<1/1000, nagyon ritka 1/10000.
Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek:
Nagyon ritka: laktátacidózis (lásd 4.4pont).
A B12 vitamin felszívódása és szérumszintje tartós metformin alkalmazás során csökken. Ennek lehetőségét a megaloblasztos anaemiában szenvedő betegeknél ajánlott figyelembe venni.
Idegrendszeri betegségek és tünetek:
Gyakori: megváltozott ízérzés.
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek:
Nagyon gyakori: gastrointestinalis zavarok, pl. hányinger, hányás, hasmenés, hasi fájdalom, étvágytalanság. Ezek a mellékhatások a leggyakrabban a terápia megkezdetésekor jelentkeznek, és a legtöbb esetben spontán rendeződnek. A megelőzésükhöz a metformint napi 2-3 részre elosztott adagokban, étkezés közben vagy után javasolt bevenni. A dózis lassú emelése szintén javíthatja a gastrointestinalis tolerálhatóságot.
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek
Nagyon ritka: májfunkciós eltérések vagy hepatitis izolált eseteiről számoltak be, amelyek a metformin elhagyását követően megszűnnek.
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei
Nagyon ritka: bőrreakciók, pl. erythema, pruritus és urticaria.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Hypoglykaemia nem volt észlelhető a metformin legfeljebb 85g‑os dózisáig, habár laktátacidózis ilyen körülmények között is előfordult. A metformin jelentős túladagolása, vagy az együtt fellépő rizikófaktorok laktátacidózishoz vezethetnek. A laktátacidózis sürgősségi ellátást igénylő állapot és kórházban kezelendő. A laktát és a metformin eltávolításának leghatékonyabb módja a hemodialízis.
Farmakológiai tulajdonságok - METFORMIN 1000 MG
Farmakoterápiás csoport: Diabetesben alkalmazott gyógyszerek, vércukorszint csökkentő gyógyszerek kivéve inzulinok,
ATC kód: A10BA02
A metformin egy antihyperglykaemiás hatású biguanid, ami egyaránt csökkenti a bazális és posztprandiális vércukorszintet. Nem serkenti az inzulinszekréciót, ezért nem okoz hypoglykaemiát.
Hatásmechanizmus
A metformin három módon fejtheti ki a hatását:
(1) a glükoneogenezis és a glikogenolízis gátlásán keresztül csökkenti a máj glükóztermelését,
(2) az izmokban fokozza az inzulin‑érzékenységet, elősegítve ezzel a perifériás glükózfelvételt és felhasználást,
(3) késlelteti a glükóz bélből történő felszívódását.
A metformin a glikogén‑szintázra gyakorolt hatás révén serkenti az intracelluláris glikogénszintézist.
A metformin minden típusú membrán glükóztranszporter (GLUT) szállítókapacitását fokozza.
Farmakodinámiás hatások
Klinikai vizsgálatokban a metformin legjelentősebb, nem glykaemiás hatása a testtömeg stabilizálása, illetve mérsékelt csökkentése.
Embernél a metformin – a vércukorszintet befolyásoló hatástól függetlenül – kedvező hatást gyakorol a lipidmetabolizmusra. Ezt terápiás dózisokkal végzett kontrollos, közép‑ és hosszú távú klinikai vizsgálatok igazolták: az azonnali hatóanyag‑leadású metformin csökkenti az összkoleszterin‑, LDL‑koleszterin és trigliceridszinteket. Hasonló hatásokat a retard tabletta gyógyszerformára vonatkozóan nem igazoltak, valószínűleg az esti adagolás miatt, továbbá a trigliceridszint emelkedése is bekövetkezhet.
Klinikai hatásosság és biztonságosság
Egy prospektív, randomizált vizsgálat (UKPDS) az elsővonalbeli terápiaként metformin retard tablettával kezelt, 2‑es típusú cukorbetegségben szenvedő túlsúlyos, felnőtt betegeknél az intenzív vércukorkontroll kedvező, hosszú távú előnyeit igazolta a diéta sikertelensége után. Azoknál a túlsúlyos betegeknél, akiket az önmagában alkalmazott diéta sikertelenségét követően metforminnal kezeltek, az eredmények elemzése a következőket mutatta:
- bármilyen, diabetesszel összefüggő szövődmény abszolút rizikójának szignifikáns mértékű csökkenése a metformin-csoportban (29,8eset/1000betegév), összevetve a csak diétán levő csoporttal (43,3eset/1000betegév), p=0,0023, illetve a szulfonilurea és inzulin monoterápiás csoporttal (40,1eset/1000betegév), p=0,0034.
- szignifikáns csökkenés a diabetesszel összefüggő mortalitás abszolút rizikójában: metformin 7,5eset/1000betegév, a csak diétát tartó csoportban 12,7 eset/1000betegév, p= 0,017.
- szignifikáns csökkenés az összmortalitás abszolút kockázatában: a metformin-csoportban 13,5eset/1000betegév; a csak diétát tartó csoportban 20,6eset/1000betegév (p=0,011), a szulfonilurea és inzulin monoterápiás csoportban 18,9eset/1000betegév (p=0,021).
- szignifikáns csökkenés a myocardialis infarctus abszolút rizikójában: a metforminnal kezelt csoportban 11eset/1000betegév; a csak diétát tartó csoportban 18eset/1000betegév (p= 0,01).
A klinikai eredmények tekintetében nem volt kimutatható előny, amikor a metformint szulfonilureával kombinácóban, második vonalbeli terápiaként alkalmazták.
1‑es típusú diabetesben a kiválasztott betegeknél metformin és inzulin kombinációját alkalmazták, de a kombináció klinikai előnyei hivatalosan nem igazolódtak.
Felszívódás
Az azonnali hatóanyag‑leadású tablettához viszonyítva a retard tabletta per os alkalmazását követően a metformin felszívódása szignifikánsan késik, a tmax 7óra (az azonnali hatóanyag‑leadású tabletta tmax értéke 2,5óra).
Dinamikus egyensúlyi állapotban, az azonnali hatóanyag‑leadású tablettához hasonlóan a Cmax és AUC értékek nem az alkalmazott dózissal arányosan emelkednek. Egyszeri, per os alkalmazást követően, a retard tablettában beadott 2000mg metformin AUC értéke hasonló ahhoz, amit a naponta kétszer alkalmazott 1000mg metformin azonnali hatóanyag‑leadású tabletta alkalmazásakor megfigyeltek.
A metformin retard tabletta Cmax és AUC értékeinek egyénen belüli változásai a metformin azonnali hatóanyag‑leadású tablettánál észleltekhez hasonlók.
Amikor a retard tablettát éhomi körülmények között adják, az AUC 30%‑kal csökken (mind a Cmax, mind a tmax változatlan marad).
A retard gyógyszerformából történő felszívódás középértékét az ételek összetétele alig befolyásolja.
A retard tabletta metformin ismételt alkalmazása során, legfeljebb 2000mg dózisig nem figyelhető meg akkumuláció.
Jóllakott állapotban egyetlen, 1000mg‑os metformin retard tabletta per os beadását követően a plazma csúcskoncentráció középértéke 1214ng/ml átlagosan 5óra alatt érhető el (4‑10óra értéktartomány).
Egészséges, jóllakott, illetve koplaltatott alanyoknál, a Cmax és az AUC tekintetében az 1000mg‑os metformin retard tabletta bioekvivalensnek bizonyult az 1000mg dózisban alkalmazott, 500mg‑os retard tabletta gyógyszerformával.
Amikor az 1000mg‑os retard tablettát jóllakott állapotban adják be, az AUC 77%‑kal növekszik (a Cmax 26%‑kal magasabb, a tmax pedig enyhén, kb. 1órával megnyúlt).
Eloszlás
A plazmafehérjéhez való kötődés elhanyagolható. A metformin bejut az erythrocytákba. A vérben észlelt csúcskoncentráció kisebb, mint a plazmacsúcs és hozzávetőlegesen azonos időben jelentkezik. A vörösvérsejtek leginkább másodlagos eloszlási teret jelentenek. Az átlagos eloszlási térfogat (Vd) 63‑276l.
Biotranszformáció
A metformin változatlan formában ürül a vizelettel. Humán vonatkozásban metabolit nem volt kimutatható.
Elimináció
A metformin veseclearance‑e >400ml/perc, ami arra utal, hogy a metformin glomerulusfiltrációval és tubuláris szekrécióval választódik ki. Egyszeri per os dózist követően, a látszólagos terminális eliminációs felezési idő kb. 6,5óra.
Vesekárosodás esetén a metformin veseclearance‑e a kreatininével arányosan csökken, így az eliminációs felezési idő megnyúlik, ami a plazma metformin-szintjének emelkedéséhez vezet.
Különleges betegcsoportokra vonatkozóan
Vesekárosodás
A rendelkezésre álló adatok közepesen súlyos vesekárosodásra vonatkozóan ritkák, és nem adnak megbízható becslést a metformin szisztémás expozíciójára ezen betegcsoport esetében, összehasonlítva a normál veseműködéssel. Ezért a dózismódosítást a klinikai hatásossági/tolerabilitási szempontok alapján kell elvégezni (lásd 4.2 pont).
Gyógyszerészeti jellemzők - METFORMIN 1000 MG
magnézium‑sztearát
kolloid, vízmentes szilícium‑dioxid
povidon K30
hipromellóz
14, 20, 28, 30, 50, 56, 60, 84, 90, 100, 112, 120, 180, 600db retard tabletta, PVC//Al buborékcsomagolásban és dobozban.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információ
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
Megjegyzés: (egy keresztes).
Osztályozás: II. csoport
Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).