TYGACIL 50 MG POR OLDATOS INFÚZIÓHOZ
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Kölcsönhatások a következőkkel
Felhasználási korlátok
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - TYGACIL 50 MG
A Tygacil felnőtteknél, serdülőknél és 8 évesnél idősebb gyermekeknél az alábbi fertőzések kezelésére javallott (lásd 4.4 és 5.1 pont):
-
szövődményes bőr- és lágyrészfertőzések (cSSTI), kivéve a diabeteses lábfertőzéseket (lásd 4.4 pont);
-
szövődményes intraabdominalis infekciók (cIAI).
A Tygacil csak azokban az esetekben alkalmazható, amikor egyéb antibiotikum-kezelések nem megfelelőek (lásd 4.4, 4.8 és 5.1 pont).
Figyelembe kell venni az antibakteriális szerek megfelelő alkalmazására vonatkozó hivatalos ajánlást.
Adagolás
Felnőttek
Az ajánlott kezdő dózis 100 mg, amit 5–14 napon keresztül 12 óránként 50 mg dózis követ.
Gyermekek és serdülők (8–17 évesek)
8–12 éves gyermekek: 1,2 mg/ttkg tigeciklin 12 óránként intravénásan, a maximálisan adható dózis: 50 mg 12 óránként, 5–14 napon át.
12–<18 éves gyermekek és serdülők: 50 mg tigeciklin 12 óránként, 5–14 napon át.
A kezelés időtartamát a fertőzés súlyosságától, helyétől és a beteg klinikai válaszreakciójától függően kell meghatározni.
Idősek
Idős betegeknél nincs szükség dózismódosításra (lásd 5.2 pont).
Májkárosodás
Enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban (Child-Pugh A és Child-Pugh B stádium) szenvedő betegeknél nincs szükség dózismódosításra.
Súlyos májkárosodásban (Child-Pugh C stádium) szenvedő betegeknél (beleértve a gyermekeket és serdülőket is) a tigeciklin dózisát 50%-kal csökkenteni kell. A felnőttek dózisát 12 óránként 25 mg-ra kell csökkenteni, a 100 mg-os telítő dózis beadását követően. A súlyos májkárosodásban
(Child-Pugh C stádium) szenvedő betegek kezelését kellő körültekintéssel kell végezni, és a terápiás választ monitorozni kell (lásd 4.4 és 5.2 pont).
Vesekárosodás
Vesekárosodásban szenvedő vagy hemodialízisben részesülő betegeknél nincs szükség dózismódosításra (lásd 5.2 pont).
Gyermekek
A Tygacil biztonságosságát és hatásosságát 8 évesnél fiatalabb gyermekek esetén nem igazolták. Erre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre adatok. A Tygacil 8 évesnél fiatalabb gyermekeknél nem alkalmazható, mert fogelszíneződést okozhat (lásd 4.4 és 5.1 pont).
Az alkalmazás módja
A tigeciklin kizárólag 30-60 percen keresztül beadott intravénás infúzióként alkalmazható (HlásdH 4.4 és 6.6 pont). Gyermekek és serdülők esetében a tigeciklint lehetőleg 60 percen keresztül beadott infúzióként kell alkalmazni (lásd 4.4 pont).
A gyógyszer alkalmazás előtti feloldására és hígítására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban.
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
A tetraciklinek osztályába tartozó antibiotikumokkal szemben túlérzékeny betegek a tigeciklinre is túlérzékenyek lehetnek.
Szövődményes bőr- és lágyrészfertőzésekben (cSSTI – complicated skin and soft tissue infections), szövődményes intraabdominalis fertőzésekben (cIAI – complicated intra-abdominal infections), diabeteses lábfertőzésekben, nosocomialis pneumoniában végzett klinikai vizsgálatokban és rezisztens pathogénekkel végzett vizsgálatokban a tigeciklinnel kezelt betegek között számszerűen magasabb halálozási arányt figyeltek meg a komparátor-kezeléshez viszonyítva. Ezen megfigyeléseknek az oka nem ismert, de a vizsgálati komparátorokhoz képest gyengébb hatásosság és biztonságosság nem zárható ki.
Felülfertőződés
Szövődményes intraabdominalis fertőzésekben szenvedő betegekkel végzett klinikai vizsgálatokban a műtéti seb gyógyulásának zavarai felülfertőződéssel álltak összefüggésben. Azokat a betegeket, akiknél sebgyógyulási zavar lép fel, a felülfertőződés észlelése érdekében monitorozni kell (lásd
4.8 pont).
Úgy tűnik, hogy azoknál a betegeknél, akiknél felülfertőződés, különösen nosocomialis pneunomia alakul ki, a kezelés kimenetele rosszabb. A betegeket szorosan monitorozni kell a felülfertőződés kialakulásának észlelése érdekében. Ha a tigeciklin-kezelés megkezdése után a szövődményes bőr- és lágyrészfertőzésektől vagy a szövődményes intraabdominalis fertőzésektől eltérő fertőzési gócot igazolnak, olyan másik antibakteriális kezelés megkezdését kell mérlegelni, melynek hatásossága az adott típusú infekció kezelésében bizonyított.
Anaphylaxia
Esetenként életveszélyes anaphylaxiás/anaphylactoid reakciókat jelentettek tigeciklinnel kapcsolatban (lásd 4.3 és 4.8 pont).
Májelégtelenség
Elsősorban cholestaticus jellegű májkárosodást, köztük néhány esetben halálos kimenetelű májelégtelenséget jelentettek tigeciklin-kezelésben részesülő betegeknél. Bár a tigeciklinnel kezelt betegeknél alapbetegség vagy egyidejűleg alkalmazott egyéb gyógyszeres kezelés miatt előfordulhat májelégtelenség, a tigeciklin lehetséges szerepét figyelembe kell venni (lásd 4.8 pont).
Tetraciklinek osztályába tartozó antibiotikumok
A glicilciklinek osztályába tartozó antibiotikumok szerkezetileg hasonlóak a tetraciklinek osztályába tartozó antibiotikumokhoz. A tigeciklinnek a tetraciklinek osztályába tartozó antibiotikumokéhoz hasonló mellékhatásai lehetnek. Ilyen reakció lehet többek között a fényérzékenység, a pseudotumor cerebri, a pancreatitis és az antianabolikus hatás, ami emelkedett vér-karbamidnitrogén- (BUN-) értékhez, azotaemiához, acidosishoz és hyperphosphataemiához vezet (lásd 4.8 pont).
Pancreatitis
Esetenként súlyos akut pancreatitis következett be (gyakoriság: nem gyakori) a tigeciklin–kezeléssel összefüggésben (lásd 4.8 pont). Az akut pancreatitis diagnózisára gondolni kell azoknál a betegeknél, akiknél a tigeciklin-kezelés során az akut pancreatitisre utaló klinikai tünetek, panaszok vagy laboratóriumi eltérések jelentkeznek. A legtöbb jelentett eset legalább egy hetes kezelés után alakult ki. Jelentettek eseteket olyan betegeknél is, akiknél nem voltak jelen a pancreatitis ismert kockázati tényezői. A betegek állapota általában javul a tigeciklin-kezelés felfüggesztése után. Meg kell fontolni a tigeciklin-kezelés felfüggesztését azokban az esetekben, ahol fennáll a gyanú, hogy pancreatitis alakult ki.
Coagulopathia
A tigeciklin megnyújthatja a protrombinidőt (PI) és az aktivált parciális tromboplasztinidőt (aPTI). A tigeciklin alkalmazásával kapcsolatban emellett hypofibrinogenaemiáról is beszámoltak. Emiatt a tigeciklin-kezelés megkezdése előtt, illetve a kezelés ideje alatt monitorozni kell a véralvadási paramétereket (pl. PI-t) vagy egyéb megfelelő koagulációs teszteket kell végezni (pl. a vér fibrinogénszintjének mérése). Súlyos állapotú betegek, illetve antikoagulánsokat is alkalmazó betegek esetén különleges óvatosság javasolt (lásd 4.5 pont).
Alapbetegségek
A súlyos alapbetegségekben szenvedő betegek fertőzéseinek tigeciklin-kezelésével kapcsolatban csak korlátozott tapasztalat áll rendelkezésre.
A cSSTI-ben végzett klinikai vizsgálatokban a tigeciklinnel kezelt betegeknél a leggyakoribb fertőzés a cellulitis volt (58,6%), a második leggyakoribb pedig a nagyobb tályogok kialakulása (24,9%).
Súlyos alapbetegségben, mint pl. immunszuppresszióban, decubitus-fekélyben vagy 14 napnál hosszabb kezelést igénylő infekciókban (pl. fasciitis necrotisans) nem vontak be a vizsgálatokba. Olyan betegeket, akiknél a betegség komorbid tényezővel társult, mint a diabetes (25,8%), perifériás érbetegség (10,4%), intravénás szerabúzus (4,0%) és HIV-pozitivitás (1,2%), korlátozott számban vontak be a vizsgálatokba. Ugyancsak korlátozott mennyiségű tapasztalat áll rendelkezésre az olyan betegek (3,4%) kezelését illetően, akiknél egyidejűleg bacteraemia is fellépett. Ezért ilyen betegek kezelésekor óvatosan kell eljárni. Egy diabeteses lábfertőzésben szenvedő betegek bevonásával készült kiterjedt klinikai vizsgálat azt mutatta, hogy a tigeciklin kevésbé volt hatásos, mint a komparátor készítmény, ezért ezeknél a betegeknél a tigeciklin alkalmazása nem ajánlott (lásd 4.1 pont).
A cIAI-vel végzett klinikai vizsgálatokban a tigeciklinnel kezelt betegeknél a leggyakoribb fertőzés az appendicitis volt (50,3%), melyet sorrendben olyan, ritkábban észlelt diagnózisok követtek, mint a szövődményes cholecystitis (9,6%), bélperforáció (9,6%), az intraabdominalis tályog (8,7%), gyomor- vagy nyombélfekély (8,3%), peritonitis (6,2%) és a szövődménnyel járó diverticulitis (6%). Ezen betegek 77,8%-ának volt sebészetileg nyilvánvaló peritonitise. Kis számú, súlyos alapbetegségben szenvedő, azaz immunszupprimált, > 15 APACHE II-pontszámmal (3,34%) jellemezhető vagy sebészetileg nyilvánvaló többszörös intraabdominalis tályoggal (11,40%) érintett beteg vett részt a vizsgálatban. Ugyancsak korlátozott számú tapasztalat áll rendelkezésre az olyan betegek kezelését illetően, akiknél egyidejűleg bacteriaemia is kialakult (5,6%). Ezért ezen betegek kezelésekor óvatosan kell eljárni.
Mindig mérlegelni kell a kombinált antibakteriális terápia alkalmazását, ha a tigeciklint olyan súlyos betegeknél alkalmazzák, akiknél a szövődményes intraabdominalis fertőzés klinikailag nyilvánvaló bélperforáció következménye, valamint a kezdődő sepsisben vagy septicus shockban lévő betegeknél (TTlásdHH 4.8 pont).
A cholestasisnak a tigeciklin farmakokinetikájára gyakorolt hatását még nem vizsgálták kellőképpen. Az epén keresztüli kiválasztódás a teljes tigeciklin-kiválasztódás 50%-át teszi ki. Ezért a cholestasisos betegek gondos monitorozása szükséges.
Szinte az összes antibakteriális szerrel kapcsolatosan beszámoltak pseudomembranosus colitisről, melynek súlyossága az enyhétől az életveszélyesig terjedhet. Ezért fontos e diagnózis lehetőségét figyelembe venni olyan betegeknél, akiknél diarrhoea lép fel bármely antibakteriális szer alkalmazása közben vagy azt követően (lásd 4.8 pont).
A tigeciklin alkalmazása a gyógyszerre nem érzékeny mikroorganizmusok elszaporodását okozhatja, a gombákat is beleértve. A betegeket gondosan monitorozni kell a kezelés alatt (lásd 4.8 pont).
A patkányokon tigeciklinnel végzett vizsgálatok csontelszíneződést mutattak ki. A tigeciklin embereknél maradandó fogelszíneződést okozhat, ha a gyógyszert a fogak fejlődése alatt alkalmazzák (lásd 4.8 pont).
Gyermekek és serdülők
A 8 éves és annál idősebb gyermekek és serdülők fertőzéseinek kezelésére alkalmazott tigeciklinnel kapcsolatos klinikai tapasztalatok nagyon korlátozottak (lásd 4.8 és 5.1 pont). Ezért a tigeciklin gyermekeknél csak olyan klinikai helyzetekben alkalmazható, amikor nem áll rendelkezésre másik antibakteriális terápia.
Gyermekek és serdülők esetében nagyon gyakori mellékhatás a hányinger és a hányás (lásd 4.8 pont). Figyelmet kell fordítani az esetleges dehidratációra. Gyermekek és serdülők esetében a tigeciklint lehetőleg 60 percen keresztül beadott infúzióként kell alkalmazni.
A felnőttekhez hasonlóan gyermekek esetében is gyakran számolnak be hasi fájdalomról. A hasi fájdalom pancreatitisre utalhat. Ha pancreatitis alakul ki, a tigeciklin-kezelést le kell állítani.
A tigeciklin-kezelés megkezdése előtt, valamint a kezelés alatt rendszeresen ellenőrizni kell a májfunkciós értékeket, a véralvadási paramétereket, a haematológiai paramétereket, továbbá az amiláz- és lipázszintet.
A Tygacil-t nem szabad alkalmazni 8 év alatti gyermekeknél az erre a korcsoportra vonatkozó biztonságossági és hatásossági adatok hiánya miatt, és mert a tigeciklin alkalmazása a fogak tartós elszíneződésével járhat (lásd 4.8 pont).
Segédanyagokkal kapcsolatos információk
A Tygacil kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz 5 milliliterenként. Az alacsony nátriumtartalmú diétán lévő betegeket tájékoztatni kell arról, hogy ez a készítmény gyakorlatilag
„nátriummentes”.
Interakciós vizsgálatokat csak felnőttek körében végeztek.
A tigeciklin és a warfarin (25 mg egyszeri dózis) együttes alkalmazása egészséges alanyoknál az
R-warfarin és az S-warfarin clearance-ének sorrendben 40%-os illetve 23%-os csökkenését, valamint az AUC-érték sorrendben 68%-os illetve 29%-os emelkedését eredményezte. Ennek az interakciónak a mechanizmusa még nem világos. A rendelkezésre álló adatok nem utalnak arra, hogy ez a kölcsönhatás lényegesen megváltoztatná az INR-értékeket. Azonban, mivel a tigeciklin megnyújthatja mind a protrombinidőt (PI), mind az aktivált parciális tromboplasztinidőt (aPTI), a releváns véralvadási tesztek eredményét gondosan monitorozni kell, amennyiben a tigeciklint antikoaguláns gyógyszerekkel együtt alkalmazzák (lásd 4.4 pont). A warfarin nem volt hatással a tigeciklin farmakokinetikai profiljára.
A tigeciklin nem metabolizálódik nagymértékben. Ezért nem várható, hogy a tigeciklin clearance-ét befolyásolják a CYP450 izoenzimek aktivitását gátló vagy fokozó hatóanyagok. In vitro a tigeciklin a CYP450 enzimeket sem kompetitív módon, sem irreverzibilisen nem gátolja (lásd 5.2 pont).
A tigeciklin a javasolt adagolás mellett egészséges felnőtteknél nem volt hatással sem a digoxin- abszorpció sebességére vagy mértékére, sem clearance-ére (0,5 mg, melyet napi 0,25 mg követett). A digoxin nem volt hatással a tigeciklin farmakokinetikai profiljára. Ezért a tigeciklin és a digoxin együttes alkalmazásakor nem szükséges dózismódosítás.
Az antibiotikumok és az orális fogamzásgátlók együttes alkalmazása csökkentheti az orális fogamzásgátlók hatásosságát.
A tigeciklin és kalcineurin-inhibitorok, például a takrolimusz és a ciklosporin egyidejű alkalmazása a kalcineurin-inhibitorok mélyponti szérumkoncentrációjának emelkedéséhez vezethet. Ezért a kalcineurin-inhibitor szérumkoncentrációját monitorozni kell a tigeciklinnel végzett kezelés során a gyógyszertoxicitás elkerülése érdekében.
In vitro vizsgálatok alapján a tigeciklin P-glikoprotein- (P-gp-) szubsztrát. P-gp-inhibitorokkal (például ketokonazol vagy ciklosporin) vagy P-gp-induktorokkal (például rifampicin) történő együttes alkalmazás befolyásolhatja a tigeciklin farmakokinetikáját (lásd 5.2 pont).
Terhesség
A tigeciklin terhes nőknél történő alkalmazásáról nincsenek adatok, vagy korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre. Az állatokkal végzett vizsgálatok reprodukciós toxicitást igazoltak (lásd 5.3 pont). Humán vonatkozásban a lehetséges kockázat mértéke nem ismert. Amint az a tetraciklinek osztályába tartozó antibiotikumokról ismeretes, a tigeciklin tartós fogkárosodást (fogelszíneződést és fogzománc- károsodást), valamint a csontosodási folyamat késleltetését okozhatja a magzatnál a terhesség második felében, valamint nyolc év alatti gyermekeknél, a nagy kalciumforgalmú szövetekben történő felhalmozódása és a kalcium-kelát komplexek képződése miatt (lásd 4.4 pont). A tigeciklin alkalmazása nem javasolt terhesség alatt, kivéve, ha a nő klinikai állapota szükségessé teszi a tigeciklinnel történő kezelést.
Szoptatás
Nem ismert, hogy a tigeciklin/a tigeciklin metabolitjai kiválasztódik/kiválasztódnak-e a humán anyatejbe. A rendelkezésre álló, állatokkal végzett vizsgálatok során nyert adatok a tigeciklin/a tigeciklin metabolitjainak kiválasztódását igazolták a laktáló állatok tejébe (lásd 5.3 pont). Az újszülött/csecsemő vonatkozásában a kockázatot nem lehet kizárni. A tigeciklin alkalmazása előtt el kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy a kezelést szakítják meg/halasztják el – figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermek, illetve a kezelés előnyét az anya szempontjából.
Termékenység
A tigeciklin termékenységre gyakorolt hatásait embereknél nem vizsgálták. A tigeciklin patkányokon végzett nemklinikai vizsgálatai nem utaltak káros hatásra a termékenységet és a reprodukciós teljesítményt illetően. Nőstény patkányoknál az AUC alapján mért, a humán napi dózis melletti expozíciót legfeljebb 4,7-szeresével meghaladó expozícióban az ováriumra és az oestrus ciklusra kifejtett, hatóanyaggal összefüggő hatásokat nem figyeltek meg (lásd 5.3 pont).
Szédülés felléphet, és ez hatással lehet a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre (lásd 4.8 pont).
A biztonságossági profil összefoglalása
A III. és IV. fázisú klinikai vizsgálatokban összesen 2393, szövődményes bőr- és lágyrészfertőzésben, valamint szövődményes intraabdominális infekcióban szenvedő beteget kezeltek tigeciklinnel.
A klinikai vizsgálatokban a gyógyszeres kezeléssel összefüggésbe hozható leggyakoribb mellékhatás a reverzibilis hányinger (21%) és hányás (13%) volt, amelyek általában korán (a kezelés 1-2. napján) jelentkeztek, és többnyire enyhék vagy közepesen súlyosak voltak.
A tigeciklinnel kapcsolatos, többek között klinikai vizsgálatokból, valamint a forgalomba hozatalt követő tapasztalatok alapján jelentett mellékhatások az alábbiakban kerülnek felsorolásra táblázatos formában.
A mellékhatások táblázatos felsorolása
| Szervrendszer | Nagyon | Gyakori | Nem gyakori | Ritka | Nem ismert |
| ek | gyakori | ≥ 1/100 – < 1/10 | ≥ 1/1000 – < | ≥ 1/10 | (a gyakoriság a |
| ≥ 1/10 | 1/100 | 000 – < | rendelkezésre | ||
| 1/1000 | álló adatokból | ||||
| nem állapítható | |||||
| meg) | |||||
| Fertőző | sepsis/septicus | ||||
| betegségek és | shock, pneumonia, | ||||
| parazitafertőzé | tályog, infekció | ||||
| sek | |||||
| Vérképzőszerv | az aktivált parciális | thrombocytope | hypofibrino- | ||
| i és | tromboplasztinidő (a | nia, | genaemia | ||
| nyirokrendszer | PTI) megnyúlása, a | a nemzetközi | |||
| i betegségek és | protrombinidő (PI) | normalizált | |||
| tünetek | megnyúlása | arány (INR) | |||
| emelkedése |
| Szervrendszer ek | Nagyon gyakori≥ 1/10 | Gyakori≥ 1/100 – < 1/10 | Nem gyakori≥ 1/1000 – < 1/100 | Ritka≥ 1/10 000 – <1/1000 | Nem ismert(a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapíthatómeg) |
| Immunrendsze ri betegségek és tünetek | anaphylaxiás/ anaphylactoid reakciók* (lásd 4.3 és 4.4 pont) | ||||
| Anyagcsere- és táplálkozási betegségek éstünetek | hypoglykaemia, hypoproteinaemia | ||||
| Idegrendszeri betegségek éstünetek | szédülés | ||||
| Érbetegségek és tünetek | phlebitis | thrombophlebi- tis | |||
| Emésztőrendsz eri betegségek és tünetek | hányin- ger, hányás,diarrhoea | hasi fájdalom, dyspepsia, étvágytalanság | akut pancreatitis (lásd 4.4 pont) | ||
| Máj- és epebetegségek, illetve tünetek | emelkedett szérum- glutamát-oxálacetát- transzamináz- (GOT) és emelkedett szérum-glutamát- piruvát- transzamináz- (GPT) szint,hyperbilirubinaemia | icterus, májkárosodás, főként cholestaticus | májelégtelenség* (lásd 4.4 pont) | ||
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei éstünetei | pruritus, bőrkiütés | súlyos bőrreakciók, beleértve a Stevens– Johnson-szindrómát is* | |||
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | sebgyógyulási zavar, az infúzió beadási helyén jelentkező reakció, fejfájás | gyulladás, fájdalom, oedema és phlebitis azinfúzió beadási helyén | |||
| Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei | emelkedett szérum amilázszint, emelkedett vér-karbamidnitrogén- (BUN-) szint | ||||
| *A forgalomba hozatal után azonosított mellékhatás | |||||
Kiválasztott mellékhatások leírása
Az antibiotikumok osztályára jellemző hatások
Pseudomembranosus colitis, melynek súlyossága az enyhétől az életveszélyesig terjedhet (lásd 4.4 pont).
A gyógyszerre nem érzékeny mikroorganizmusok elszaporodása, a gombákat is beleértve (lásd 4.4 pont).
A tetraciklinek osztályára jellemző hatások
A glicilciklinek osztályába tartozó antibiotikumok szerkezetileg hasonlóak a tetraciklinek osztályába tartozó antibiotikumokhoz. A tetraciklin gyógyszerosztályra jellemző mellékhatások lehetnek a fényérzékenység, a pseudotumor cerebri, a pancreatitis és az antianabolikus hatás, mely emelkedett vér-karbamidnitrogén- (BUN-) szinthez, azotaemiához, acidosishoz és hyperphosphataemiához vezet (lásd 4.4 pont), illetve a fix gyógyszerkiütés.
A tigeciklin maradandó fogelszíneződést okozhat, ha a fogak fejlődése alatt alkalmazzák (lásd 4.4 pont).
A szövődményes bőr- és lágyrészfertőzéseket és a szövődményes intraabdominalis infekciókat vizsgáló III. és IV. fázisú klinikai vizsgálatokban a tigeciklinnel kezelt betegeknél gyakrabban (7,1%) számoltak be az infekcióhoz kapcsolódó súlyos mellékhatásokról, mint a komparátor gyógyszerek esetén (5,3%). A sepsist/septicus shockot illetően lényeges különbséget figyeltek meg a
tigeciklin (2,2%) és a komparátorok (1,1%) között.
Kóros GOT- és GPT-értékekről a tigeciklinnel kezelt betegeknél gyakrabban számoltak be a terápia utáni időszakban, míg a komparátor gyógyszerrel kezelt betegeknél a kóros GOT- és GPT-értékek a terápia alatt jelentkeztek gyakrabban.
A szövődményes intraabdominalis infekciókban és a szövődményes bőr- és lágyrészfertőzésekben végzett összes III. és IV. fázisú klinikai vizsgálatban a tigeciklinnel kezelt betegek körében a halálozás 2,4% (54/2216), az aktív komparátorokkal kezeltek körében pedig 1,7% volt (37/2006).
Gyermekek és serdülők
Két farmakokinetikai vizsgálatból nagyon kevés biztonságossági adat áll rendelkezésre (lásd 5.2 pont). Ezekben a tigeciklinnel végzett vizsgálatokban a biztonságossággal kapcsolatban nem merültek fel új vagy nem várt aggályok.
A tigeciklin biztonságosságát egy nyílt elrendezésű, egyszeri dózisú, dózis-eszkalációs farmakokinetikai vizsgálatban vizsgálták 25 olyan, 8–16 éves gyermek és serdülő bevonásával, akik nem sokkal azelőtt gyógyultak meg valamilyen fertőzésből. A tigeciklin mellékhatásprofilja ezen 25 alany esetében általában megfelelt a felnőtteknél tapasztaltnak.
A tigeciklin biztonságosságát egy nyílt elrendezésű, többszöri dózisokkal végzett, dózis-eszkalációs farmakokinetikai vizsgálatban is vizsgálták, mégpedig 58 olyan 8–11 éves gyermek esetében, akik cSSTI-ben (n=15), cIAI-ben (n=24) vagy közösségben szerzett tüdőgyulladásban (n=19) szenvedtek. A tigeciklin mellékhatásprofilja ezen 58 alany esetében általában megfelelt a felnőtteknél tapasztaltnak, kivéve a következőket: a hányinger (48,3%), a hányás (46,6%) és az emelkedett szérum-lipáz (6,9%) nagyobb gyakorisággal jelentkezett a gyermekek esetében, mint felnőtteknél.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
A túladagolást követő kezelésről nem állnak rendelkezésre specifikus információk. A 60 perc alatt intravénásan beadott 300 mg-os egyszeri tigeciklin-dózis egészséges önkénteseknél megnövelte a hányinger és a hányás incidenciáját. A tigeciklin hemodialízissel nem távolítható el jelentős mennyiségben.
Farmakológiai tulajdonságok - TYGACIL 50 MG
Farmakoterápiás csoport: Szisztémás antibakteriális szerek, tetraciklinek, ATC kód: J01AA12 Hatásmechanizmus
A tigeciklin egy glicilciklin antibiotikum, ami a 30S riboszóma-alegységhez kötődve és az amino-acil tRNS molekuláknak a riboszóma „A-részébe” való bejutásának megakadályozásával gátolja a baktériumban a fehérjeszintézist. A hatás lehetetlenné teszi a reziduális aminosavak növekedő peptidláncokba történő beépülését.
Általánosságban a tigeciklint bakteriosztatikus hatásúnak tartják. A tigeciklin minimális gátló koncentrációjának (MIC) négyszeresét alkalmazva az Enterococcus spp., a Staphylococcus aureus és az Escherichia coli kolóniák száma századrészére csökkent.
Rezisztenciamechanizmus
A tigeciklin esetében nem érvényesül a két legfontosabb, tetraciklinekre jellemző rezisztenciamechanizmus, a riboszomális protekció és az efflux-pumpa. Az Enterobacterales esetében a tigecliklin és a minociklin-rezisztens izolátumok között keresztrezisztencia volt megfigyelhető a multidrug-rezisztencia (MDR) efflux-pumpa miatt. A tigeciklin és az antibiotikumok legtöbb osztálya között nem áll fenn az ún. célpont-alapú keresztrezisztencia.
A tigeciklin sebezhető a Proteeae és a Pseudomonas aeruginosa kromoszomálisan kódolt multidrug efflux-pumpájával szemben. A Proteeae család patogénjei (Proteus spp, Providencia spp. és Morganella spp.) általában kevésbe érzékenyek a tigeciklinre, mint az Enterobacterales család többi tagja. A csökkent érzékenységet mindkét csoportban a nem-specifikus AcrAB multidrug efflux-pumpa túlzott expressziójának tulajdonítják. Az Acinetobacter baumannii esetén csökkent érzékenységet tulajdonítanak az AdeABC efflux-pumpa túlzott expressziójának.
Antibakteriális aktivitás egyéb antibakteriális szerrel kombinálva
Az in vitro vizsgálatok során ritkán figyeltek meg antagonizmust a tigeciklin és más, gyakran alkalmazott antibiotikumok között.
Határértékek
Az EUCAST (European Committee on Antimicrobial Susceptibility Testing) által meghatározott minimális gátló koncentráció (MIC) határértékei a következők:
| EUCAST-határértékek | ||
| Patogén | Minimális gátló koncentráció (MIC) határértékei (mg/l) | |
| ≤S (érzékenység) | >R (rezisztencia) | |
| Enterobacterales: Escherichia coli és Citrobacter koseri: (†) | ≤ 0,5 | |
| Staphylococcus spp. | ≤ 0,5 | |
| Enterococcus spp. | ≤ 0,25 | |
| Streptococcus A, B, C és G szerocsoportok | ≤ 0,125 | |
-
0,5
-
0,5
-
0,25
-
0,125
(†)Egyéb Enterobacterales fajok esetében a tigeciklin aktivitása elégtelen a Proteus spp., Morganella morganii és Providencia spp. fajoknál, míg más fajoknál változó is lehet.
Polimikrobiális eredetű intraabdominalis infekciók esetén klinikailag bizonyított a készítmény hatékonysága az anaerob baktériumokkal szemben, de nincs igazolt korreláció a MIC-értékek, a farmakokinetikai/farmakodinámiás adatok és a klinikai kimenetel között, így nincs megadva az érzékenységre vonatkozó határérték. Említést érdemel, hogy a MIC-eloszlás a Bacteroides és Clostridium nemzetség képviselői vonatkozásában széles, és akár 2 mg/l tigeciklint meghaladó értékeket is jelenthet.
A tigeciklin Enterococcusokkal szembeni klinikai hatékonyságáról csupán korlátozott bizonyíték áll rendelkezésre, habár a klinikai vizsgálatokban a polimikrobiális intraabdominalis infekciók reagáltak a tigeciklinnel történő kezelésre.
Érzékenység
A szerzett rezisztencia prevalenciája adott baktériumfaj esetében földrajzilag és időben eltérő lehet. A rezisztenciára vonatkozó helyi információkat be kell szerezni, különösen súlyos infekciók kezelése esetén. Szükség esetén szakértő tanácsát kell kikérni, ha olyan a rezisztencia helyi prevalenciája, hogy néhány infekciótípust illetően kérdéses a gyógyszer hatékonysága.
| Kórokozó |
| Általában érzékeny fajok |
| Gram pozitív aerobok Enterococcus spp.† Staphylococcus aureus* Staphylococcus epidermidis Staphylococcus haemolyticus Streptococcus agalactiae*Streptococcus anginosus csoport* (ide értve a S. anginosust, a S. intermediust és a S. constellatust is)Streptococcus pyogenes*Streptococcus viridans csoportGram negatív aerobok Citrobacter freundii* Citrobacter koseri Escherichia coli*AnaerobokClostridium perfringens† Peptostreptococcus spp.†Prevotella spp. |
| Fajok, melyeknél a szerzett rezisztencia probléma lehet |
| Gram negatív aerob baktériumok Acinetobacter baumannii Burkholderia cepacia Enterobacter cloacae* Klebsiella aerogenesKlebsiella oxytoca* Klebsiella pneumoniae*Stenotrophomonas maltophiliaAnaerobokBacteroides fragilis csoport† |
| Eredendően rezisztens mikroorganizmusok |
| Gram negatív aerob baktériumok |
| Kórokozó |
| Morganella morganii Proteus spp.Providencia spp.Serratia marcescens Pseudomonas aeruginosa |
* olyan fajokat jelöl, melyekkel szemben a klinikai vizsgálatokban az aktivitás kielégítően demonstrálható volt.
† lásd fent az 5.1 pontban a Határértékek c. részt. A szív elektrofiziológiája
Egy randomizált, placebo- és aktív kontrollos, négy karos, keresztezett, 46 egészséges alany körében végzett QTc-vizsgálatban nem észlelték, hogy 50 mg vagy 200 mg tigeciklin egyszeri intravénás dózisa szignifikáns hatást fejtett volna ki a QTc-intervallumra.
Gyermekek
Egy nyílt elrendezésű, többszörös dózisokkal végzett, dózis-eszkalációs vizsgálatban 39, 8–11 éves, cIAI-ben vagy cSSTI-ben szenvedő gyermek kapott tigeciklint (0,75 1; vagy 1,25 mg/ttkg dózisban). Minden beteg intravénás tigeciklint kapott minimum 3 egymást követő, maximum 14 egymást követő napon át, miközben a 4. napon, vagy az után lehetőség volt áttérni per os antibiotikumra.
A klinikai gyógyulást a kezelés utolsó dózisától számítva 10–21 nappal később mérték fel. A módosított beválasztás szerinti (mITT) populációban elért klinikai válaszok összefoglalását a következő táblázat tartalmazza.
| Klinikai gyógyulás, mITT populáció | |||
| 0,75 mg/ttkg | 1 mg/ttkg | 1,25 mg/ttkg | |
| Javallat | n/N (%) | n/N (%) | n/N (%) |
| cIAI | 6/6 (100,0) | 3/6 (50,0) | 10/12 (83,3) |
| cSSTI | 3/4 (75,0) | 5/7 (71,4) | 2/4 (50,0) |
| Összesen | 9/10 (90,0) | 8/13 (62,0) | 12/16 (75,0) |
A fenti hatásossági adatokat fenntartással kell kezelni, mert a vizsgálatban egyidejű antibiotikus kezelés is engedélyezett volt. Továbbá figyelembe kell venni az alacsony betegszámot is.
Felszívódás
A tigeciklint intravénásan kell alkalmazni, így a biohasznosulása 100%.
Eloszlás
A klinikai vizsgálatokban megfigyelt koncentrációk mellett (0,1 - 1,0 mikrogramm/ml) a tigeciklin in vitro plazmafehérje-kötődése körülbelül 71% és 89% között van. Állatokkal és emberekkel végzett farmakokinetikai vizsgálatok tanúsága szerint a tigeciklin könnyen eloszlik a szövetekben.
Egyszeri vagy többszöri 14C-tigeciklin-dózisokat kapó patkányokban a radioaktivitás a legtöbb szövetben jó eloszlást mutatott. A legmagasabb felvett összmennyiséget a csontvelőben, a nyálmirigyekben, a pajzsmirigyben, a lépben és a vesében figyelték meg. A tigeciklin egyensúlyi eloszlási térfogata embereknél átlagosan 500-700 liter (7-9 l/ttkg), ami arra utal, hogy a tigeciklin nagymértékben oszlik el a plazmatérfogaton túl, és a szövetekben koncentrálódik.
Nem állnak rendelkezésre arról adatok, hogy a tigeciklin az embernél átjut-e a vér-agy gáton.
A 100 mg-os kezdő dózist, majd azt követően 12 óránként 50 mg-ot alkalmazó terápiás adagolási sémát alkalmazó klinikai farmakológiai vizsgálatokban a szérum tigeciklin egyensúlyi Cmax-értéke
30 perces infúziók esetén 866±233 ng/ml, 60 perces infúziók esetén 634±97 ng/ml volt. Az egyensúlyi AUC0-12h-érték 2349±850 ng·óra/ml volt.
Biotranszformáció
A becslések szerint az excretiót megelőzően a tigeciklin átlagosan kevesebb, mint 20%-a metabolizálódik. Egészséges férfi önkénteseknél a 14C-tigeciklin alkalmazását követően elsődlegesen a változatlan formájú tigeciklin volt a vizeletből és a székletből visszanyert 14C-vel jelzett anyag, azonban jelen volt egy glükuronid, egy N-acetil metabolit és egy tigeciklin-epimer is.
A humán májmikroszómákon végzett in vitro vizsgálatok szerint a tigeciklin az alábbi 6 citokróm P450 (CYP) izoforma által mediált metabolizmus egyikét sem gátolja kompetitív módon: 1A2, 2C8, 2C9, 2C19, 2D6 és 3A4. Ezen felül a tigeciklin a CYP2C9, CYP2C19, CYP2D6 és a CYP3A gátlásakor nem mutatott NADPH-dependenciát, ami ezen CYP enzimek mechanizmus-alapú gátlásának hiányára utal.
Elimináció
A 14C-tigeciklin alkalmazása után a teljes radioaktivitás székletből és vizeletből történő visszanyerése arra utal, hogy a dózis 59%-a az epén, illetve a székleten keresztül, 33%-a pedig a vizelettel választódik ki. Általában elmondható, hogy a tigeciklin elsődlegesen az epén keresztül, változatlan formában eliminálódik. A tigeciklin glükuronidációja és a vesén keresztül, változatlan formában történő ürülése a másodlagos eliminációs út.
A tigeciklin teljes clearance-e az intravénás infúzió beadását követően 24 l/óra. A vese-clearance a teljes clearance megközelítőleg 13%-át teszi ki. A tigeciklin a szérumból poliexponenciálisan jellemezhető eliminációt mutat, a terminális felezési idő középértéke többszörös dózis alkalmazását követően 42 óra, bár ez jelentős egyének közti eltéréseket mutat.
Caco-2 sejtekkel végzett in vitro vizsgálatok azt mutatták, hogy a tigeciklin nem gátolja a digoxin áramlását, ami arra utal, hogy a tigeciklin nem P-glikoprotein (P-gp) inhibitor. Ez az in vitro információ megfelel annak, hogy a tigeciklinnek a fentiekben leírt in vivo gyógyszerkölcsönhatási vizsgálatban nem volt hatása a digoxin clearence-ére (lásd 4.5 pont).
Egy P-glikoproteint fokozottan expresszáló sejtvonallal végzett in vitro vizsgálat alapján a tigeciklin P-gp-szubsztrát. A P-gp-mediált transzport esetleges hozzájárulása a tigeciklin in vivo eloszlására nem ismert. P-gp-inhibitorokkal (például ketokonazol vagy ciklosporin) vagy P-gp-induktorokkal (például rifampicin) történő együttes alkalmazás befolyásolhatja a tigeciklin farmakokinetikáját.
Különleges betegcsoportok
Májkárosodás
A tigeciklin egyszeri dózisának farmakokinetikai jellege nem változott meg enyhe májkárosodásban szenvedő betegeknél. Azonban a tigeciklin szisztémás clearance-e közepesen súlyos vagy súlyos májkárosodásban (Child-Pugh B és C) szenvedő betegeknél sorrendben 25%-kal, illetve 55%-kal csökkent, felezési ideje pedig sorrendben 23%-kal, illetve 43%-kal megnyúlt (lásd 4.2 pont).
Vesekárosodás
A tigeciklin egyszeri dózisának farmakokinetikai jellege nem változott meg vesekárosodásban szenvedő betegeknél (kreatinin-clearance <30 ml/perc, n=6). Súlyos vesekárosodás esetén az AUC-érték 30%-kal magasabb volt, mint a normál vesefunkciójú betegeknél (lásd 4.2 pont).
Idősek
Egészséges idősebb és fiatal alanyok között nem figyeltek meg különbségeket a farmakokinetikát illetően (lásd 4.2 pont).
Gyermekek és serdülők
A tigeciklin farmakokinetikáját két vizsgálatban értékelték. Az első vizsgálatba 8-16 éves gyermekeket és serdülőket vontak be (n = 24), akik 30 perces intravénás infúzióban, egyszeri dózisban kaptak tigeciklint (0,5, 1 vagy 2 mg/ttkg, legfeljebb 50 mg, 100 mg, illetve 150 mg maximális dózisig). A második vizsgálatot 8-11 éves gyermekek bevonásával végezték, akik 30 perces intravénás
infúzióban, többszöri dózisokban kaptak tigeciklint (0,75 vagy 1,25 mg/ttkg, legfeljebb 50 mg) 12 óránként. Ezekben a vizsgálatokban nem alkalmaztak telítő dózist. A farmakokinetikai paramétereket az alábbi táblázat foglalja össze.
| 1 mg/ttkg-os dózisra standardizált átlag ± SD tigeciklin Cmax- és AUC-érték gyermekeknél | |||
| Kor (év) | N | Cmax (ng/ml) | AUC (ng×h/ml)* |
| Egyszeri dózis | |||
| 8 – 11 | 8 | 3881 ± 6637 | 4034 ± 2874 |
| 12 - 16 | 16 | 8508 ± 11 433 | 7026 ± 4088 |
| Többszöri dózis | |||
| 8 - 11 | 42 | 1911 ± 3032 | 2404 ± 1000 |
| * AUC0-∞-érték egyszeri dózisnál, AUC0-12h-érték többszöri dózisoknál | |||
A cél AUC0-12h-érték felnőtteknél a javasolt 100 mg-os telítő dózist, valamint a 12 óránként adott 50 mg dózist követően körülbelül 2500 ng•óra/ml volt.
Mindkét vizsgálat populációs farmakokinetikai elemzése megállapította, hogy 8 éves és idősebb gyermekek esetében a testtömeg a tigeciklin-clearance kovariánsa. A 8–12 éves gyermekek számára 12 óránként adott 1,2 mg/ttkg tigeciklin adagolási séma (maximális dózis: 50 mg 12 óránként), valamint a 12–18 éves gyermekek és serdülők számára 12 óránként adott 50 mg tigeciklin adagolási séma valószínűleg azzal összehasonlítható expozíciót eredményez, mint ami felnőtteknél figyelhető meg a jóváhagyott adagolási séma alkalmazása esetén.
Ezekben a vizsgálatokban több gyermek esetében is a felnőttekhez képest magasabb Cmax értékeket észleltek, ezért gyermekek és serdülők esetében ügyelni kell a tigeciklin-infúzió beadásának sebességére.
A beteg neme
A tigeciklin clearance-ét illetően nem volt klinikailag releváns különbség a férfi és női betegek között. Nőknél 20%-kal magasabb AUC-értéket állapítottak meg, mint férfiaknál.
Rassz
A tigeciklin clearance-ét illetően nem volt különbség a rasszok között.
Testtömeg
A különböző testtömegű betegeknél a clearance, a testtömegre normalizált clearance és az AUC-érték nem különbözött szembetűnő mértékben, még a 125 kg testtömeget elérő vagy meghaladó betegek eseteiben sem. A 125 kg testtömeget elérő vagy meghaladó testtömegű betegeknél az AUC-érték 24%- kal alacsonyabb volt. A 140 kg-os vagy azt meghaladó testtömegű betegekről nem állnak rendelkezésre adatok.
