Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - HOPLEDO 140 MG/35 MG
A Hopledo olyan, Parkinson-kórban, valamint közepesen súlyos vagy súlyos motoros fluctuatiókban szenvedő felnőtt betegek kezelésére javallott, akiket nem stabilizáltak megfelelően orális levodopa/dopa-dekarboxiláz- (DDC-) inhibitoros kezeléssel.
Adagolás
Az egyes kapszulák által tartalmazott adag önmagában, vagy szükség szerint más adagokkal kombinálva is alkalmazható.
A gyógyszer levodopát tartalmazó egyéb gyógyszerekkel történő alkalmazását nem vizsgálták.
Sem azonnali hatóanyag-leadású levodopát, sem késleltetett hatóanyag-leadású levodopát, továbbá semmilyen más, azonnali hatóanyag-leadású levodopát tartalmazó, Parkinson-kór elleni kezelési kombinációt nem szabad a Hopledo-val együtt alkalmazni.
Levodopát tartalmazó sürgősségi gyógyszer csak orvosi megítélés alapján, akkor adható be, ha az a kezelőorvos megítélése szerint klinikailag indokolt.
A kezelés megkezdésekor be kell tartani az adagolási ajánlásokat, és azok a klinikai válasz függvényében módosítandók.
Betegek átállítása egyéb, azonnali hatóanyag-leadású levodopa/dopa-dekarboxiláz- (DDC) gátló
gyógyszerekről a Hopledo-ra
Az azonnali hatóanyag-leadású levodopa/karbidopa gyógyszerek adagjai nem cserélhetők fel 1 : 1
arányban a Hopledo adagjaival.
Betegek azonnali hatóanyag-leadású levodopa/karbidopa gyógyszerekről Hopledo-ra történő
átállításakor meg kell határozni a beteg leggyakoribb egyszeri, azonnali hatóanyag-leadású
levodopa/DDC-inhibitor adagját, és a kezdeti adagoláshoz be kell tartani az 1. táblázatban megadott adagolásátállítási irányelveket.
-
táblázat: Útmutató az azonnali hatóanyag-leadású (immediate-release, IR) levodopa/DDC-gátló gyógyszerről a Hopledo-ra történő kezdeti átálláshoz Parkinson-kórban szenvedő betegeknél.
Az IR levodopa teljes napi adagja A leggyakoribb* IR levodopa egyszeri adagja (mg-ban) A Hopledo javasolt kezdőadagja(a levodopa mg-jában) < 500 mg 100 280 naponta kétszer 150 420 naponta kétszer 200 560 naponta kétszer ≥ 500 mg 100 280 naponta háromszor 150 420 naponta háromszor 200** 560 naponta háromszor > 200** 700 naponta háromszor (*) Azoknál a betegeknél, akiknél két vagy több azonnali hatóanyag-leadású levodopaadag felel meg a leggyakoribb azonnali hatóanyag-leadású levodopa-adagnak, a Hopledo-ra való javasolt átállítás során az adagot az azonnali hatóanyag-leadású levodopa-/karbidopa-adagok közül a nagyobb adagot figyelembe véve kell meghatározni.
(**) Azoknál a betegeknél, akiknél a leggyakrabban alkalmazott azonnali hatóanyag-leadású levodopa-adag 200 mg vagy annál nagyobb, az orvos fontolóra veheti a Hopledo-kezelés megkezdését a szigorú 2,8-szeres átváltási arányból származtatott adagnál egy hatáserősséggel alacsonyabb, elérhető kapszuladózissal (adagonként 70 mg-mal kevesebb levodopával).
A kezdeti átállítás után ajánlott a betegnél 1–3 nap múlva utánkövetést végezni, majd az adott beteg reakciója alapján javallott módosítani az adagot vagy az adagolás gyakoriságát, hogy elérhető legyen a hatásosság és a tolerálhatóság közötti optimális egyensúly. A napi 2100 mg-ot meghaladó Hopledo-adagokkal kapcsolatos klinikai tapasztalatok korlátozottak; ezért a dózis további növelésének mérlegelésekor körültekintően kell eljárni, és semmiképpen sem szabad túllépni a 2380 mg/595 mg-os maximális napi adagot. A napi teljes adagot legfeljebb napi négy adagra lehet felosztani.
Betegek átállítása együtt alkalmazott azonnali hatóanyag-leadású levodopa/karbidopa és katekol-O-
metiltranszferáz- (COMT) gátló gyógyszerekről a Hopledo-ra
Azoknál a betegeknél, akiket aktuálisan levodopával/karbidopával és ezzel egyidejűleg egy katekol-O-metiltranszferáz- (COMT) gátlóval (például entakaponnal vagy opikaponnal) kezelnek, a Hopledo kezdeti napi levodopa-adagját esetleg meg kell növelni, ha a COMT-gátló adását abbahagyják.
Fenntartó kezelés
Mivel a Parkinson-kór progresszív lefolyású betegség, ajánlott a betegek rendszeres klinikai kiértékelése. A kezelést minden beteg esetében a kívánt terápiás válasz szerint kell személyre szabni és módosítani.
A Parkinson-kór kezelésének egyéb gyógyszerekkel való kibővítése
A Hopledo más gyógyszerekkel együtt is alkalmazható a Parkinson-kór kezelésére. Szükségessé válhat azonban az adagolás módosítása (lásd 4.5 pont).
A kezelés megszakítása
Beszámoltak szórványos esetekről, amelyek során a levodopát/karbidopát tartalmazó gyógyszerek adagjának csökkentése és a kezelés abbahagyása a malignus neuroleptikus szindrómára (NMS-re) emlékeztető, hyperpyrexiával és zavartsággal járó tünetegyüttes kialakulásához vezetett. A betegek állapotát gondosan figyelemmel kell kísérni, ha szükségessé válik a módosított hatóanyag-leadású levodopát/karbidopát tartalmazó gyógyszer adagjának hirtelen csökkentése vagy a kezelés abbahagyása, különösen akkor, ha a beteg antipszichotikumokat is szed. A Hopledo napi adagját a kezelés abbahagyásakor fokozatosan kell csökkenteni (lásd 4.4 pont).
Ha általános anaesthesiára van szükség, a levodopát/karbidopát tartalmazó módosított hatóanyag-leadású kapszula adása mindaddig folytatható, amíg a beteg szedhet szájon át szedhető gyógyszereket. Ha a kezelést ideiglenesen (például egy beavatkozás időtartamára) meg kell szakítani, a szokásos adagot kell beadni, amint a beteg képes szájon át szedhető gyógyszereket bevenni.
Különleges betegcsoportok
Idősek
Idősek esetében nem szükséges a Hopledo adagjának módosítása. 75 éves vagy idősebb betegeknél a Hopledo-val kapcsolatos tapasztalatok korlátozottak, és ezen betegek átállítását az azonnali hatóanyag-leadású levodopa/DDC-gátló készítményről elővigyázatossággal kell végezni. Szoros klinikai monitorozás ajánlott az átállítási időszak során, valamint az adag későbbi optimalizálása alatt, összhangban az idős betegek dopaminerg terápiájának módosítására vonatkozó szokásos klinikai gyakorlattal (lásd 4.4 pont).
Vese- és májkárosodás
A veseműködés hatása a levodopa/karbidopa clearance-ére korlátozott mértékű. A Hopledo farmakokinetikáját máj- vagy vesekárosodásban szenvedő betegeknél nem vizsgálták. A Hopledo adagolását az optimális hatás elérése érdekében egyénre szabottan, fokozatosan (az egyénileg optimalizált levodopa- és karbidopa-plazmakoncentrációnak megfelelően) kell meghatározni; ezért a máj- vagy vesekárosodásnak a levodopa- és karbidopa-expozícióra gyakorolt lehetséges hatásait a dózistitrálás során közvetetten figyelembe kell venni (lásd a 4.4 és 5.2 pontot). A közepesen súlyos–súlyos vesekárosodásban és súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél azonban az adag módosítását körültekintően kell elvégezni, megfelelő klinikai monitorozás mellett.
Gyermekek és serdülők
A Hopledo biztonságosságát és hatásosságát 0–18 éves gyermekek és serdülők esetében nem
igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok. Az alkalmazás módja
A Hopledo szájon át történő alkalmazásra szolgál.
A Hopledo-t egészben kell bevenni, étkezés közben vagy attól függetlenül. Azonban a gyógyszert nem szabad melegíteni vagy forró ételhez adni, mert a hevítés megváltoztathatja a Hopledo tulajdonságait. Magas zsírtartalmú, magas kalóriatartalmú élelmiszerek fogyasztását követően a levodopa felszívódása lassabb lehet, amit a késleltetett medián tmax-érték jelez az éhgyomri állapothoz képest, míg a teljes szisztémás expozíció (AUC) változatlan marad. Azoknál a betegeknél, akiknél fontos a gyógyszerhatás gyors beállása – például a napi első adag esetében –, fontolóra vehető az éhgyomri alkalmazás.
Azon betegek esetében, akiknek nyelési nehézségeik vannak, a Hopledo teljes tartalma rászórható
1-2 evőkanál almaszószra, amit a betegeknek azonnal be kell venniük. A kapszula tartalmát nem
szabad megrágni, mivel ez veszélyeztetheti a készítmény módosított hatóanyag-leadási tulajdonságait.
-
A készítmény hatóanyagaival vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
-
Zárt zugú glaucoma.
-
Phaeochromocytoma.
-
Nem szelektív monoamin-oxidáz- (MAO) inhibitorok (például fenelzin, tranilcipromin) egyidejű alkalmazása. Ezen inhibitorok szedését a kezelés megkezdése előtt legalább két héttel abba kell hagyni (lásd 4.5 pont).
-
A beteg kórelőzményében malignus neuroleptikus szindróma (neuroleptic malignant syndrome,
NMS) és/vagy nem traumás rhabdomyolysis szerepel.
Somnolentia és hirtelen jelentkező alvási epizódok
A levodopát somnolentiával és hirtelen jelentkező alvási epizódokkal hozták összefüggésbe (lásd 4.7 pont). Nagyon ritka esetekben a napi tevékenységek során olykor akaratlanul vagy figyelmeztető
jelek nélkül jelentkező, hirtelen fellépő alvási epizódokról számoltak be. A betegeket tájékoztatni kell erről, és figyelmeztetni kell őket arra, hogy kellő körültekintéssel vezessenek gépjárműveket, illetve működtessenek gépeket a kezelés időtartama alatt (lásd 4.7 pont). Azoknak a betegeknek, akik somnolentiát és/vagy hirtelen jelentkező alvási epizódokat tapasztalnak, tartózkodniuk kell a vezetéstől, illetve a gépek kezelésétől. Továbbá, esetükben megfontolható a dózis csökkentése, illetve a kezelés abbahagyása.
Elvonás okozta hyperpyrexia és zavartság
A dopaminerg-kezelés során alkalmazott adag gyors csökkentésével, a megvonással, illetve a kezelés megváltoztatásával összefüggésben olyan tünetegyüttesről számoltak be, amely a (hyperpyrexiával, izommerevséggel, tudatállapot-változással és vegetatív instabilitással jellemzett) malignus neuroleptikus szindrómára emlékeztet, és amelynek nincs más nyilvánvaló kiváltó oka (lásd 4.2. pont).
Hallucinációk, pszichózis, zavartság
A levodopát szedő betegeknél fokozott a hallucinációk és a pszichózis kockázata.
A hallucinációk jelentkezhetnek röviddel a levodopa-kezelés megkezdése után, és a levodopa adagjának csökkentésére adott reakcióként is felléphetnek.
A hallucinációkat olykor zavartság, insomnia és kóros álmok is kísérhetik. A kóros gondolkodást és viselkedést egy vagy több tünet is jellemezheti, ideértve a paranoiás gondolatokat, a téveszméket, a hallucinációkat, a zavartságot, a pszichotikus jellegű viselkedést, a dezorientációt, az agresszív viselkedést, az agitatiót és a delíriumot.
A súlyos pszichotikus zavartól szenvedő, illetve az olyan betegeknél, akiknek a kórelőzményében pszichotikus zavar szerepel, a pszichózis exacerbatiójának kockázata miatt körültekintően kell lefolytatni a Hopledo-kezelést.
Ezen túlmenően a pszichózis kezelésére alkalmazott, a dopamin hatását gátló gyógyszerek
súlyosbíthatják a Parkinson-kór tüneteit, és csökkenthetik a levodopa hatásosságát. Antipszichotikumok, különösen D2-receptor-antagonisták egyidejű alkalmazása esetén gondosan figyelni kell a Parkinson-kór motoros tüneteinek esetleges súlyosbodására (lásd 4.5 pont).
Depresszió és öngyilkossági gondolatok
Minden beteget gondosan figyelemmel kell kísérni az öngyilkossági szándékkal járó depresszió kialakulásának szempontjából.
Impulzuskontroll, kényszeres viselkedés
A betegeknél erős szerencsejátékos ösztönzés, fokozott szexuális késztetés, erős költekezési vágy, mértéktelen vagy kényszeres evés és/vagy egyéb erős késztetések jelentkezhetnek, valamint képtelenek lehetnek ezeket a késztetéseket kontrollálni, amennyiben a Parkinson-kór kezelésére szolgáló, a központi dopaminerg tónust fokozó gyógyszerek közül szednek egyet vagy többet.
Egyes esetekben– bár nem minden esetben –a jelentések szerint ezek a késztetések megszűntek, amikor a gyógyszeradagot csökkentették, vagy a betegek a gyógyszer szedését abbahagyták. Mivel a betegek esetleg nem ismerik fel kórosként ezeket a viselkedéseket, fontos, hogy a gyógyszert felíró orvosok kifejezetten rákérdezzenek a betegeknél vagy gondozóiknál az újonnan jelentkező vagy megnövekedett szerencsejátékos, illetve szexuális késztetésekre, a kontrollálatlan költekezésre, a mértéktelen vagy kényszeres evésre, továbbá más erős ösztönző erőkre a Hopledo-kezelés során.
Ha a betegnél ilyen késztetések jelentkeznek, fontolóra kell venni a Hopledo adagjának csökkentését vagy a kezelés abbahagyását.
Nagy levodopaadagok
A Hopledo-val kapcsolatban korlátozott klinikai tapasztalatok állnak rendelkezésre a napi 2100 mg-ot meghaladó teljes levodopaadagokra vonatkozóan. A nagyobb adagokat kapó betegeket szorosan figyelemmel kell követni a dopaminerg nemkívánatos reakciók – többek között az orthostaticus hypotensio, a syncope, az elesések és a dyskinesia – szempontjából.
Dyskinesiák
A levodopát tartalmazó gyógyszerek dyskinesiákat okoznak, amelyek szükségessé tehetik a kezelés módosítását vagy az adag csökkentését. Javasolt a betegek figyelemmel követése abban a tekintetben, hogy kialakul, illetve előrehalad-e esetükben a dyskinesia, és a levodopa/karbidopa-adagok ennek megfelelő módosítása.
Orthostaticus hypotensio
A levodopa orthostaticus hypotensiót okozhat. A Hopledo-t körültekintően kell alkalmazni más olyan – például vérnyomáscsökkentő – gyógyszerekkel, amelyek orthostaticus hypotensiót okozhatnak.
Krónikus, nyitott zugú glaucoma
A betegek körültekintően kezelhetők a Hopledo-val, feltéve, hogy a szembelnyomás jól szabályozott,
és a kezelés alatt a betegnél gondosan figyelemmel követik a szembelnyomás változását.
Melanoma
A levodopa/karbidopa alkalmazása során javasolt a betegek és a gyógyszert felíró orvosok által végzett gyakori és rendszeres melanoma-ellenőrzés, különösen olyan betegek esetében, akiknél gyanús, még nem diagnosztizált bőr-laesiók figyelhetők meg, vagy akiknek a kórtörténetében melanoma szerepel. Javasolt a megfelelő képesítéssel rendelkező szakemberek (például bőrgyógyászok) által végzett rendszeres bőrvizsgálat.
Szív- és érrendszeri iszkémiás események
A levodopát súlyos szív- és érrendszeri betegségben szenvedő betegeknél körültekintően kell alkalmazni. Azoknál a betegeknél, akiknek a kórtörténetében myocardialis infarctus szerepel, és akiknél reziduális pitvari, nodalis vagy ventricularis arrhythmia tapasztalható, különösen körültekintően kell figyelemmel követni a szívműködést a Hopledo dózisának kezdeti módosítása során.
Peptikus fekély
A levodopa-kezelés növelheti a felső gastrointestinalis haemorrhagia lehetőségét azoknál a betegeknél,
akiknek a kórtörténetében peptikus fekély szerepel.
Társbetegségekben szenvedő betegek
A levodopát/karbidopát elővigyázatossággal kell alkalmazni súlyos tüdőbetegség, asthma bronchiale, endokrin betegség, korábban már görcsrohamokat tapasztaló betegek, továbbá közepesen súlyos–súlyos vesekárosodásban, valamint súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetében, a megfelelő klinikai monitorozás mellett.
Alkalmazás időseknél
A 75 éves vagy idősebb betegek fogékonyabbak lehetnek a dopaminerg mellékhatásokra, amelyek közé tartozik a dyskinesia, a hallucinációk, a zavartság, az aluszékonyság, az orthostaticus hypotensio, az ájulás és az esések. Ezen populáció betegeit szorosan monitorozni kell, különösen az adag átállítása és a dózistitrálás során (lásd 4.2 pont).
Laboratóriumi monitorozás
Hosszú távú levodopa/karbidopa-kezelés során a hemoglobinszint és a hematokrit érték csökkenését figyelték meg. Hosszú távú kezelés során ajánlott a máj-, vérképző-, szív- és érrendszeri, valamint vesefunkciók rendszeres ellenőrzése.
Interferencia a laboratóriumi vizsgálatokkal
A levodopa álpozitív reakciót válthat ki a húgyúti ketontestek esetében, ha tesztcsíkot használnak a ketonuria meghatározására, és ez a reakció nem változik a vizeletminta felforralásával. A glycosuria kimutatására alkalmazott glükóz-oxidázos módszerek használata esetén hamis negatív eredmények jelentkezhetnek.
A katekolaminok plazma- és vizeletkoncentrációjának értelmezésekor körültekintéssel kell eljárni, mivel a levodopa- vagy a levodopa/karbidopa-kezelés növelheti ezek szintjét.
B6-vitamin-hiány
A levodopa vagy levodopa/karbidopa-kezelés B6-vitamin-hiányhoz vezethet, ami növelheti a görcsrohamok kockázatát, különösen a nagyobb adagokat kapó betegeknél, és/vagy rossz tápláltsági állapotú betegeknél. A piridoxin- (B6-vitamin) szintek monitorozását és a B6-vitamin pótlását fontolóra kell venni a nagy dózisú levodopa/karbidopa-kezelést kapó betegeknél és azoknál, akik B6-vitamin-hiányra utaló klinikai tüneteket mutatnak.
Segédanyagok
A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz kapszulánként, azaz gyakorlatilag
„nátriummentes”.
A készítmény propilén-glikolt tartalmaz: 0,0024 mg-ot 140 mg /35 mg-os kapszulánként;
0,0027 mg-ot 210 mg/52,5 mg-os kapszulánként; 0,0036 mg-ot 280 mg/70 mg-os kapszulánként;
0,0315 mg-ot 350 mg/87,5 mg-os kapszulánként.
Nem szelektív monoamin-oxidáz- (MAO) gátlók
A levodopa ellenjavallt nem szelektív monoamin-oxidáz- (MAO) gátlókkal (például fenelzinnel, tranilciprominnel) kezelt betegek esetében, mivel a levodopa nem szelektív MAO-gátlókkal történő együttes alkalmazása hypertensiv krízist eredményezhet. Ezen MAO-gátlók szedését a Hopledo-kezelés megkezdése előtt legalább 2 héttel abba kell hagyni (lásd 4.3 pont).
A Hopledo és az alábbi gyógyszerek egyidejű alkalmazásakor körültekintően kell eljárni:
Szelektív monoamin-oxidáz- (MAO) gátlók
A szelektív MAO-B-gátlók (például a szelegilin, a razagilin és a szafinamid) levodopával történő egyidejű alkalmazása súlyos orthostaticus hypotensióval hozható összefüggésbe. Amennyiben a betegek ezeket a gyógyszereket szedik, szorosan figyelemmel kell követni őket.
A levodopa adagját esetleg csökkenteni kell, ha B-típusra szelektív MAO-gátlóval bővítik a kezelést. A betegeknek a tünetek kontrollálásához és a nemkívánatos hatások minimalizálásához szükséges legalacsonyabb dózist kell adni.
Dopamin D2-receptor antagonisták, benzodiazepinek és izoniazid
A dopamin D2-receptor antagonisták (például a fenotiazinok, a butirofenonok, a riszperidon és a metoklopramid), valamint a benzodiazepinek és az izoniazid csökkenthetik a levodopa terápiás hatásait. Azokat a betegeket, akik ezeket a gyógyszereket levodopával együtt szedik, gondosan figyelemmel kell követni a terápiás válasz elvesztése szempontjából.
Triciklikus antidepresszánsok
Ritka esetekben olyan mellékhatásokról számoltak be, mint például a hypertensio és dyskinesia,
amelyek a triciklikus antidepresszánsok és a levodopa egyidejű alkalmazásából eredtek.
Antihipertenzív szerek
Tüneti orthostaticus hypotensio lépett fel olyan esetekben, amikor levodopával és dekarboxiláz-gátlóval bővítették olyan betegek kezelését, akik már bizonyos vérnyomáscsökkentőket szedtek. A Hopledo-kezelés adagbeállítási fázisában szükség lehet a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek adagjának módosítására.
Antikolinerg szerek
Az antikolinerg gyógyszerek szinergikus hatást fejthetnek ki a levodopával a tremor enyhítése érdekében.
Az egyidejű használat azonban az önkéntelen motoros zavarok súlyosbodását okozhatja. Az antikolinerg gyógyszerek a késleltetett felszívódás miatt ronthatják a levodopa hatását. A levodopa adagjának módosítására lehet szükség.
Fenitoin és papaverin
Ritkán olyan jelentések érkeztek, hogy a Parkinson-kór esetén alkalmazott levodopa jótékony hatásait a fenitoin és a papaverin visszafordítja. A levodopát/karbidopát tartalmazó gyógyszereket szedő betegeket gondosan monitorozni kell a terápiás válasz elvesztése szempontjából.
COMT-inhibitorok (tolkapon, entakapon, opikapon)
A Hopledo alkalmazható katekol-O-metiltranszferáz- (COMT) inhibitorokkal – például entakaponnal, opikaponnal és tolkaponnal – együtt, azonban jelenleg nem állnak rendelkezésre hatásossági és biztonságossági adatok erre az egyidejű alkalmazásra vonatkozóan. A COMT-inhibitorok növelik a levodopa biohasznosulását. Ezért a Hopledo adagját COMT-inhibitorok egyidejű alkalmazása esetén esetleg csökkenteni kell.
Vassók
A levodopa/karbidopa és a vassók vagy a vassókat tartalmazó multivitaminok együttes alkalmazásakor körültekintően kell eljárni. A vassók levodopával és karbidopával kelátokat képezhetnek. A vas-szulfátot és levodopát/karbidopát tartalmazó készítményeket külön kell beadni, és a beadások között a lehető leghosszabb időtartamnak kell eltelnie (lásd 4.2 pont).
Kölcsönhatás alkohollal
Az alkohol kezelési expozícióra gyakorolt hatására vonatkozóan nem végeztek in vivo vizsgálatot. A levodopa esetében egy in vitro oldódási vizsgálat alkohol okozta dózisfelhalmozódást mutatott 40%-os alkoholkoncentráció mellett. Alacsonyabb alkoholkoncentrációk mellett nem figyeltek meg dózisfelhalmozódást.
A levodopa és a karbidopa hatása más gyógyszerek metabolizmusára
A levodopa és a karbidopa gátló vagy indukciós hatásait nem vizsgálták.
Terhesség
A levodopa/karbidopa terhes nőknél történő alkalmazásával kapcsolatban nem állnak rendelkezésre megfelelő adatok. Állatokon végzett vizsgálatok reprodukciós toxicitást mutattak (lásd 5.3 pont). A Hopledo alkalmazása nem javasolt terhesség alatt és olyan fogamzóképes nők esetében, akik nem alkalmaznak fogamzásgátlást, kivéve, ha az anya számára nyújtott előnyök meghaladják a magzatra gyakorolt lehetséges kockázatokat.
Szoptatás
A levodopa és esetleg a levodopa metabolitjai kiválasztódnak a humán anyatejbe. Bizonyíték van arra, hogy levodopa-kezelés során a laktáció gátlódik.
Nem ismert, hogy a karbidopa vagy metabolitjai kiválasztódnak-e a humán anyatejbe. Állatokon végzett vizsgálatok kimutatták, hogy a karbidopa kiválasztódik az anyatejbe.
Nem áll rendelkezésre elegendő információ a levodopa/karbidopa vagy metabolitjaik újszülöttekben/csecsemőkben kifejtett hatásaira vonatkozóan. A Hopledo-kezelés ideje alatt a szoptatást fel kell függeszteni.
Termékenység
Nem állnak rendelkezésre a levodopa vagy karbidopa emberi termékenységre gyakorolt hatására vonatkozó adatok. Állatokon végzett vizsgálatok során nem figyeltek meg a termékenységre gyakorolt hatást (lásd 5.3 pont).
A levodopa nagymértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket, mivel összefüggésbe hozható somnolentiával, hirtelen fellépő alvási epizódokkal, szédüléssel és orthostaticus hypotensióval. Ezért a Hopledo-kezelés ideje alatt elővigyázatosságra van szükség a gépjárművek vezetése és a gépek kezelése során.
A somnolentiát és/vagy hirtelen jelentkező alvási epizódokat tapasztaló betegeket tájékoztatni kell arról, hogy amíg az ilyen epizódok, illetve a somnolentia jelentette probléma meg nem oldódik, tartózkodjanak a gépjárművek vezetésétől, illetve az olyan tevékenységektől (például a gépek működtetésétől), ahol a csökkent éberség következtében súlyos sérülés vagy halál kockázatának tehetik ki magukat vagy másokat (lásd még 4.4 pont).
A biztonságossági profil összefoglalása
Egy kontrollos klinikai vizsgálatban a leggyakrabban jelentett mellékhatások a dyskinesia (7,6%), a hányinger (6,6%), a szájszárazság (4,6%) és a szédülés (4,2%) voltak.
A Hopledo-val végzett klinikai vizsgálatok során pszichiátriai kórképek (például hallucináció, delírium és pszichotikus zavarok) súlyos eseményeiről számoltak be. A levodopát/karbidopát tartalmazó gyógyszerek alkalmazása során gastrointestinalis haemorrhagia, malignus neuroleptikus szindrómára emlékeztető tünetegyüttes és rhabdomyolysis léphet fel, bár a Hopledo-val végzett klinikai vizsgálatokban nem azonosítottak ilyen eseteket.
A mellékhatások táblázatos felsorolása
Az alábbi táblázat tartalmazza a klinikai vizsgálatokban észlelt, valamint más, hasonló kombinációs készítmények esetében tapasztalt összes relevánsnak tekintett nemkívánatos hatást, szervrendszeri kategória (System Organ Class, SOC) és gyakoriság szerint csoportosítva.
A mellékhatások gyakoriságuk szerint a következő osztályozási rendszer szerint vannak besorolva: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 – <1/10), nem gyakori (≥1/1000 – <1/100), ritka
(≥1/10 000 – <1/1000), nagyon ritka (<1/10 000) és nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló
adatokból nem állapítható meg).
-
táblázat: Mellékhatások
Szervrendszeri kategória Nagyon gyakori Gyakori Nem gyakori Nem ismerta Fertőző betegségek és parazitafertőzések Húgyútifertőzésa Jó-, rosszindulatú és nem meghatározott daganatok(beleértve a cisztákat és polipokat is) Melanoma (lásd 4.4 pont) Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek Anaemia Agranulocytosis, thrombocytopenia, leukopenia Immunrendszeri betegségek és tünetek Hypersensitivitas Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek Csökkent étvágy, B6-vitamin-hiány Csökkent testtömeg Testtömeg-gyarapodás Pszichiátriai kórképek Zavart állapot, hallucináció, depresszió (lásd 4.5 pont), szorongás, insomnia, alvászavarok Pszichotikus epizód, impulzuskontroll-zavar (lásd 4.4 pont), kóros álmok, agitatio, illúzió, bruxismus Öngyilkossági gondolatok/kísérlet (lásd 4.4 pont), desorientatio, dopamin-diszregulációs szindróma, eufória Idegrendszeri betegségek és tünetek Kognitív károsodás, szédülés, dyskinesia, fejfájás, a Parkinson-kór súlyosbodása,somnolentia, járászavar Görcsroham, dystonia, trismus, syncope, nyugtalan láb szindróma, extrapyramidalis zavar, akaratlan izom-összehúzódások, on-offjelenség, paraesthesia, tremor Neuroleptikus malignus szindróma (lásd 4.3 és 4.4 pont), hirtelen jelentkező elalvás (lásd4.4 pont), ataxia Szembetegségek és szemészeti tünetek Homályos látás Diplopia, mydriasis, oculogyriás krízisek, látens Horner-szindrómaaktiválódása, blepharospasmus Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek Szívritmuszavarokb (lásd 4.4 pont), szívdobogásérzés Érbetegségek és tünetek Orthostaticus hypotensio, hypotensio (lásd 4.4 és 4.9 pont),hypertensio (lásd 4.5 pont) Thrombophlebitis Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek Dyspnoe Kóros légzési mintázat, rekedtség Emésztőrendszeribetegségek és tünetek Hányinger, székrekedés, szájszárazság, hányás, abdominalis fájdalom, Hasmenés, dyspepsia, flatulentia, dysphagia Gastrointestinalis haemorrhagia, peptikus fekély (4.4 pont), dysgeusia, glossodynia, sötét nyál, csuklás,sialorrhoea Szervrendszeri kategória Nagyon gyakori Gyakori Nem gyakori Nem ismerta A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei Kiütés Hőhullám, hyperhidrosis,pruritus Henoch–Schonlein purpura, urticaria (lásd 4.3 pont), alopecia,exanthema, sötét verejték A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei Izomgörcsök Vese- és húgyúti betegségek és tünetek Húgyúti retentio Sötét színű vizelet, húgyúti incontinentia A nemi szervekkel és azemlőkkel kapcsolatosbetegségek és tünetek Priapismus Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók Elesés, kimerültség Peripheriás oedema, asthenia, nem cardialis eredetű mellkasi fájdalom Rossz közérzet Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei Emelkedett kreatininszint, emelkedett alkalikusfoszfatáz-szint, leukociták a vizeletben Emelkedett karbamidszint, nitrogén; pozitív Coomb-teszt; baktériumok a vizeletben;emelkedett GOT-, GPT-, LDH-,bilirubin-, vércukor-húgysavszint; csökkent hemoglobinszint és hematokritérték; vér a vizeletben a A Hopledo-val végzett kontrollos klinikai vizsgálatban nem megfigyelt, de nem kontrollos vizsgálatokban megfigyelt, illetve más levodopa/karbidopa tartalmú gyógyszerek esetében jelentett mellékhatások.
b Összetett kifejezés, amely magában foglalja a pitvarfibrillatiót, a bradycardiát, az elsőfokú atrioventricularis blokkot, a bal
Tawara-szár blokkot, a tachycardiát és a tachyarrhythmiát.
A kiválasztott mellékhatások leírása
Hirtelen jelentkező elalvás
A Hopledo-t somnolentiával, illetve nagyon ritka esetekben túlzott nappali aluszékonysággal, továbbá
hirtelen jelentkező alvási epizódokkal hozták összefüggésbe.
Impulzuskontroll-zavarok
A dopamin-agonistákkal és/vagy levodopát tartalmazó egyéb dopaminerg-kezelésekkel kezelt betegeknél kóros szerencsejáték-függőség, fokozott libidó, hiperszexualitás, kényszeres költekezés vagy vásárlás, mértéktelen, illetve kényszeres evés jelentkezhet (lásd 4.4. pont).
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Tünetek és jelek
A levodopa/DDC-gátló túladagolásának akut tünetei várhatóan a dopaminerg-túlstimulációból erednek. Néhány grammos adagok már központi idegrendszeri zavarokat okozhatnak, nagyobb adagoknál pedig nő a szív- és érrendszeri zavarok (például a hypotensio, sinus tachycardia) és a súlyosabb pszichiátriai problémák kialakulásának valószínűsége. A levodopa túladagolása a dopaminerg-túlstimuláció következtében szisztémás szövődményeket okozhat.
Kezelés
A levodopa/DDC-készítményekkel történő túladagolás kezelése megegyezik a levodopával történő túladagolás kezelésével. A piridoxin nem képes semlegesíteni ennek a kombinációs gyógyszerkészítménynek a hatásait. Elektrokardiográfiás monitorozást kell alkalmazni, és a beteget gondosan figyelni kell az arrhythmiák kialakulásának szempontjából; szükség esetén megfelelő antiaritmiás kezelést kell alkalmazni. A további kezelést a klinikai javallatoknak megfelelően, illetve – amennyiben rendelkezésre áll – a nemzeti mérgezőanyag-információs központ ajánlásai szerint kell elvégezni.
Farmakológiai tulajdonságok - HOPLEDO 140 MG/35 MG
Farmakoterápiás csoport: Parkinson-kór elleni gyógyszerek, dopaminerg szerek, ATC kód: N04BA02 Hatásmechanizmus
A levodopa a dopamin prekurzora, és a Parkinson-kór kezelésében dopaminpótló kezelésként alkalmazzák.
A karbidopa egy perifériás aromás aminosav-dekarboxiláz-gátló. Megakadályozza a levodopa dopaminná történő átalakulását a perifériás keringésben, így biztosítva, hogy az adag nagyobb része eljusson az agyba, ahol a dopamin kifejti a terápiás hatását. A levodopából kisebb adag alkalmazható, ha azt karbidopával együtt adják be, aminek köszönhetően mérséklődik a perifériás mellékhatások (hányinger, hányás) előfordulása és súlyossága.
A Hopledo azonnali hatóanyag-leadású granulátumot és késleltetett hatóanyag-leadású gyöngyöket tartalmaz. Az azonnali hatóanyag-leadású granulátum levodopából és karbidopából áll, valamint egy szétesést elősegítő polimerből, amely lehetővé teszi a gyors oldódást. A késleltetett hatóanyag-leadású gyöngyök levodopából állnak, amelyek egyrészt egy lassú hatóanyag-leadást biztosító polimerrel vannak bevonva a hatóanyag fokozatos felszabadulásának elősegítése érdekében, másrészt egy nyálkahártyához tapadó polimerrel, hogy a gyöngyök hosszabb ideig tapadjanak a felszívódási területhez, továbbá egy enteralis bevonattal is ellátottak, amely megakadályozza, hogy a gyöngyök túl korán szétessenek a gyomorban.
Farmakodinámiás hatások
A javasolt maximális dózis alkalmazása esetén klinikailag jelentős QTc-intervallum-megnyúlás nem volt megfigyelhető.
Klinikai hatásosság és biztonságosság
A Hopledo-val aktív kontrollos, multicentrikus, III. fázisú klinikai vizsgálatokat végeztek Parkinson-kórban szenvedő betegeken. A vizsgálat 20 hétig tartott, és a következő szakaszokból állt: az aktuális levodopa-kezelés adagjának 3 héten át tartó beállítása, majd ezt követően egy 4 hetes átállás a
Hopledo-ra; ezt pedig egy 13 héten át tartó, kettős vak, kettős placebós, randomizált, párhuzamos vizsgálati csoportos vizsgálat követte, amelyben a Hopledo-t az azonnali hatóanyag-leadású (immediate-release, IR) levodopával/karbidopával hasonlították össze.
A vizsgálatba 630 (506 randomizált) olyan felnőtt beteget vontak be, akik a vizsgálatba való bevonás előtt legalább napi 400 mg levodopát tartalmazó stabil kezelésben részesültek. A betegek továbbra is stabil adagban szedték a kísérő dopamin-agonistákat (kivéve az apomorfint), a szelektív
monoamin-oxidáz-B- (MAO-B) gátlókat, az amantadint és az antikolinerg szereket, amennyiben az
adagjaik a szűrés előtt legalább 4 héten át változatlanok voltak.
Az adagátállítási időszak alatt 83 (14,1%) beteg abbahagyta a kezelést, így nem került be a randomizált vizsgálatba; csak azok az alanyok kerültek be a vizsgálatba, akik jól tolerálták a Hopledo-t és reagáltak rá. A betegeket randomizálták, hogy az adagbeállítási, illetve adagátállási szakaszban meghatározott adagban IR levodopát/karbidopát vagy Hopledo-t kapjanak.
A vizsgálat ideje alatt a betegek nem szedhettek kiegészítő levodopa/karbidopa-készítményeket, további karbidopát vagy benszerazidot, sem bármilyen katekol-O-metiltranszferáz- (COMT) gátló készítményt, nem szelektív monoamin-oxidáz- (MAO) gátlókat, szelektív MAO-A-gátlókat, apomorfint és antidopaminerg szereket (hányáscsillapító szereket sem).
A vizsgálatban a betegek többségénél 1 vagy 2 adagbeállítási lépésre volt szükség a Hopledo stabil napi összadagjának eléréséhez. A hatásosság és a tolerálhatóság közötti optimális egyensúly elérése érdekében a Hopledo adagját, illetve adagolási gyakoriságát az egyes betegek reakciója alapján állították be. A végső átlagos adagolási gyakoriság a Hopledo esetében napi háromszori, az IR levodopa/karbidopa esetében pedig napi ötszöri volt.
A Hopledo-val kezelt betegek többsége (97%) 2400 mg-ot vagy annál kevesebbet kapott; az átlagos adag 1487 mg volt. Az IR levodopa/karbidopa átlagos adagja 862,7 mg volt.
A vizsgálat klinikai kimeneteli mutatója a vizsgálat végén (a 20. héten, illetve a korai befejezés időpontjában) a „Good On” (Jólléti) időtartamban a kiindulási értékhez képest bekövetkezett átlagos változás volt, naponta, órában kifejezve, a beteg Parkinson-kórra vonatkozó naplója alapján. A „Good On” (Jólléti) időtartamot a dyskinesia nélküli jólléti időtartam és a nem zavaró dyskinesiával jellemzett jólléti időtartam összegeként határozták meg.
A betegek statisztikailag szignifikáns javulást jelentettek a „Good On” (Jólléti) időtartam tekintetében a Hopledo alkalmazása esetén az IR levodopával/karbidopával való kezeléshez képest, amikor a Hopledo-t átlagosan napi 3 alkalommal, az IR levodopát/karbidopát pedig átlagosan napi
5 alkalommal szedték. A vizsgálat kettős vak szakaszában a Hopledo adagolási gyakorisága napi
2-4 alkalom, az IR levodopa/karbidopa adagolási gyakorisága pedig napi 3–10 alkalom volt. A Hopledo-val kezelt betegek az IR levodopához/karbidopához képest szignifikánsan rövidebb „Off” (Rosszulléti) időtartamot jelentettek.
Ezen felül a Hopledo-val kezelt betegek közül lényegesen többen értékelték állapotukat „sokat javult” vagy „nagyon sokat javult” kategóriájúként a betegek általános állapotváltozás-értékelési skáláján (Patients' Global Impression of Change, PGIC skála) az IR levodopa/karbidopa-kezeléshez képest.
A fő vizsgálati eredményeket a 3. táblázat foglalja össze.
-
táblázat: A Hopledo és az IR levodopa/karbidopa hatásossági eredményei Parkinson-kórban
szenvedő betegeknél.
0. hét Bevonási
érték
7. hét Kiindulási érték
20. hét Vizsgálat végén,
illetve korai befejezéskor mért érték
p-érték
| Átlagos „Good On” (Jólléti) idő | tartam (óra) | |||
| Hopledo | 9,46 | 11,67 | 11,35 0,0194* | |
| IR levodopa/karbidopa | 9,61 | 11,72 | 10,77 | |
| Átlagos „Off” (Rosszulléti) időt | artam (óra) | |||
| Hopledo | 6,15 | 3,95 | 4,18 0,0252* | |
| IR levodopa/karbidopa | 6,05 | 4,02 | 4,75 | |
| Azon betegek százalékos aránya, akiknél a PGIC skálán jelölt érték a „sokat javult” vagy a „nagyon sokat javult” | ||||
| Hopledo | N.a. | N.a. | 29,7% | |
| IR levodopa/karbidopa | N.a. | N.a. | 18,8% | |
0,0015
* A p-érték a 7. héttől (kiindulási állapot) a 20. hétig (a vizsgálat vége, illetve a korai befejezés) bekövetkezett változáson
alapul.
A 75 éves vagy idősebb betegeknél a rendelkezésre álló klinikai adatok nem teszik lehetővé a Hopledo-ra és az IR levodopa/karbidopára adott klinikai válasz potenciális különbségeinek végső értékelését. Ebben a korcsoportban a dopaminerg mellékhatások magasabb arányát figyelték meg. Azok a mellékhatások általánosságban enyhe–közepes súlyosságúak és átmenetiek voltak. Ezen okokból kifolyólag az adag átállítása kellő elővigyázatossággal, szoros klinikai monitorozás mellett javasolt (lásd 4.2 pont).
Gyermekek és serdülők
Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek és serdülők esetén minden korosztálynál eltekint a Hopledo-val végzett vizsgálati eredmények benyújtási kötelezettségétől a Parkinson-kór kezelésével kapcsolatban (lásd 4.2 pont, gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információk).
Felszívódás
A Hopledo farmakokinetikáját egészséges alanyoknál egyszeri adagolás után, Parkinson-kórban
szenvedő betegeknél pedig egyszeri és többszöri adagolás után vizsgálták.
Levodopa
A Hopledo által tartalmazott levodopa biohasznosulása a betegeknél az azonnali hatóanyag-leadású levodopához/karbidopához viszonyítva körülbelül 85%-os volt.
Egyező adagoknál a Hopledo esetében a levodopa csúcskoncentrációja (Cmax) az azonnali hatóanyag-leadású levodopa/karbidopa esetében mért érték 38%-a. A kezdeti csúcsot követően, amely körülbelül egy óra múlva jelentkezik, a plazmakoncentrációk körülbelül 6–7 órán át fennmaradnak, majd csökkenni kezdenek.
Parkinson-kórban szenvedő betegeknél a többszöri adagolás farmakokinetikája megegyezett az egyszeri adagoláséval, vagyis a levodopa felhalmozódása minimális volt. A levodopa plazmakoncentrációjának a csúcs- és mélyponti érték közötti ingadozása dinamikus egyensúlyi állapotban – amely a (Cmax-Cmin)/Cavg képlet által meghatározott – a Hopledo esetében körülbelül 1,7 volt, míg az azonnali hatóanyag-leadású levodopa/karbidopa esetében körülbelül 2,8.
Karbidopa
A Hopledo szájon át történő bevételét követően a maximális koncentráció körülbelül 2,5 óra elteltével alakult ki. A Hopledo által tartalmazott karbidopa biohasznosulása az azonnali hatóanyag-leadású levodopa/karbidopa-tablettákhoz viszonyítva körülbelül 112%-os volt.
Az étel hatása
A Hopledo alkalmazásával kapcsolatban nincs szükség különleges ajánlásra az ételre vonatkozóan. Magas zsírtartalmú, magas kalóriatartalmú élelmiszerek fogyasztását követően a levodopa felszívódása késleltetett, amit egy lényegesen későbbi tmax és a korai szisztémás expozíció jelentős csökkenése tükröz az éhgyomri állapothoz képest, míg az általános expozíció nem csökken, csupán későbbi időtartamokra tolódik el.
Eloszlás
Levodopa
A levodopa csak kismértékben (10–30%) kötődik a plazmafehérjékhez. A levodopa a nagy semleges aminosavak aktív transzporterei segítségével jut át a vér-agy gáton. A levodopa klinikai vizsgálatokban meghatározott látszólagos eloszlási térfogata (V/F) 83–164 liter.
Karbidopa
A karbidopa körülbelül 36%-ban kötődik a plazmafehérjékhez. A karbidopa klinikailag releváns dózisokban nem lép át a vér-agy gáton. A karbidopa klinikai vizsgálatokban meghatározott látszólagos eloszlási térfogata (V/F) 132–290 liter.
Biotranszformáció és elimináció
Levodopa
A levodopa nagymértékben metabolizálódik különböző metabolitokra. A két fő metabolikus útvonal a dopa-dekarboxiláz (DDC) által végzett dekarboxiláció és a katekol-O-metiltranszferáz (COMT) által végzett O-metiláció. A változatlan formában kiválasztódó levodopa a vizelettel történő teljes kiválasztás kevesebb mint 10%-át teszi ki. A levodopa – a Parkinson-kór elleni hatást kiváltó hatóanyag – terminális fázisú felezési ideje karbidopa jelenlétében körülbelül 2 óra.
A klinikai vizsgálatokban a levodopa látszólagos clearance-értéke 32 és 52 l/óra közötti volt.
Karbidopa
A karbidopa két fő metabolittá metabolizálódik: α-metil-3-metoxi-4-hidroxifenilpropionsav és α-metil-3,4-dihidroxi-fenilpropionsav. Ez a két metabolit elsősorban változatlan formában vagy
glükuronidként választódik ki a vizeletben. A változatlan formában kiválasztódó karbidopa a vizelettel történő teljes kiválasztás 30%-át teszi ki. A karbidopa terminális fázisú felezési ideje körülbelül 2 óra. A klinikai vizsgálatokban a karbidopa látszólagos clearance-értéke 31 és 91 l/óra közötti volt.
Linearitás
A Hopledo a karbidopa és a levodopa esetében egyaránt dózisarányos farmakokinetikát mutat a 140 mg és 350 mg közötti levodopa-dózistartományban.
A levodopa, illetve a karbidopa farmakokinetikájában nem figyelhető meg nemtől, rassztól vagy a testtömegtől függő, klinikailag jelentős különbség.
Idősek
A Hopledo egyszeri adagját követő farmakokinetikai vizsgálatokban a karbidopa és a levodopa csúcskoncentrációi általában hasonlóak voltak a fiatalabb (45–60 éves) és az idősebb (60–75 éves) alanyok esetében. A 75 éves vagy idősebb betegeknél végzett farmakokinetikai jellemzés korlátozott. Idős betegek esetében nincs szükség az adag módosítására (lásd 4.2 pont).
Vese- és májkárosodás
A Hopledo farmakokinetikáját vese- és/vagy májkárosodástól szenvedő betegeknél még nem állapították meg. A levodopa és a karbidopa elsősorban nem a veséken keresztül ürül ki a szervezetből. A késleltetett hatóanyag-leadású levodopa/karbidopa-készítménnyel végzett populációs farmakokinetikai elemzés szerint nem valószínű, hogy a kreatinin-clearance-nek klinikailag jelentős hatása van, tekintettel arra, hogy a becsült kreatinin-clearance csekély mértékben járul hozzá a levodopa-expozíciók variabilitásához. A 30 ml/perc feletti kreatinin-clearance esetén a hatás mértéke klinikailag nem tekinthető jelentősnek. Közepesen súlyos–súlyos vesekárosodásban és súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél a dózis módosítását körültekintően kell végezni.
Gyógyszerészeti jellemzők - HOPLEDO 140 MG/35 MG
A kapszula tartalma mikrokristályos cellulóz mannit
nátrium-lauril-szulfát povidon
cellulóz-acetát kopovidon
bázisos butil-metakrilát-kopolimer talkum (E553b)
trietil-citrát (E1505) kroszkarmellóz-nátrium magnézium-sztearát
metakrilsav – metil-metakrilát kopolimer (1:1)
Kapszulahéj zselatin
titán-dioxid (E171) vörös vas-oxid (E172) sárga vas-oxid (E172) kinolinsárga (E104) brillantkék FCF (E133) eritrozin (E127)
Jelölőfesték
45%-os sellakmáz (E904)
vas(II,III)-oxid/fekete vas-oxid (E172) propilén-glikol (E1520)
28%-os ammónium-hidroxid (E525) sellak NF (E904)
nátrium-hidroxid (E524) povidon
titán-dioxid (E171)
A nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.
A gyógyszer első felbontás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban.
Gyermekbiztos fehér polipropilén (PP) csavaros kupakkal és indukciós záróbetéttel ellátott, átlátszatlan, fehér, nagy sűrűségű polietilén (HDPE) palack. A palackban nedvszívó szilikagél található, nagy sűrűségű polietilénrostból készült tasakokban.
A doboz egy palackot tartalmaz, benne 100 db módosított hatóanyag-leadású kemény kapszulával.