VORAXAZE 1.000 EGYSÉG POR OLDATOS INJEKCIÓHOZ
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Kölcsönhatások a következőkkel
Korlátozások
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - VORAXAZE 1.000
A Voraxaze a metotrexát toxikus plazmakoncentrációjának csökkentése céljából javallott olyan felnőttek, valamint 28 napos vagy annál idősebb gyermekek, illetve serdülők számára, akiknél késleltetett metotrexát-elimináció vagy a metotrexát-toxicitás kockázata áll fenn.
A glükarpidáz orvosi felügyelet mellett alkalmazandó.
Annak érdekében, hogy a glükarpidáz-beadás időpontjának meghatározásához a betegnek adható összes MTX- (metotrexát) dózis és az infúziók időtartama is számításba kerüljön, javasolt a helyi kezelési protokollok vagy irányelvek szerint eljárni (ha ilyenek rendelkezésre állnak).
A glükarpidáz alkalmazására vonatkozó ajánlásokat akkor kell figyelembe venni, ha a plazma
MTX-szintje nagyobb, mint a várható átlagos MTX-kiürülést leíró görbe szórásának kétszerese. Ezenkívül a glükarpidáz beadásának optimális időpontja a nagy dózisú MTX-infúzió beadásának kezdetétől számított 60. óra, mivel az életveszélyes toxicitások ezen időponton túl már nem előzhetők meg, jóllehet – a klinikai adatok szerint – a glükarpidáz ezen idő elteltével is hatásos marad.
A glükarpidáz javasolt adagolási rendje:
| MTX-dózis: | ≤ 1 g/m2 | 1-8 g/m2 | 8-12 g/m2 |
| Infúzió időtartama: | 36-42 órátmeghaladó | 24 órát meghaladó | 6 órát meghaladó |
| Az MTX-infúzió kezdete után eltelt idő | Az MTX-plazmakoncentráció küszöbértéke (µM) | ||
| 24 óra | - | -* | ≥ |
| 36 óra | - | ≥ 30 | ≥ 30 |
| 42 óra | - | ≥ 10 | ≥ 10 |
| 48 óra | ≥ 5 | ≥ 5 | ≥ 5 |
*120 µM feletti érték elérésekor el kell kezdeni a támogató kezelést.
További útmutatóként a rövid időtartamú MTX-infúzióban részesülő betegek számára a glükarpidáz az alábbiak szerint adható:
| MTX-dózis: | 3-3,5 g/m2 | 5 g/m2 |
| Az MTX-infúzió kezdete után eltelt idő | Az MTX-plazmakoncentráció küszöbértéke (µM) | |
| 24 óra | ≥ 20 | - |
| 36 óra | - | ≥ 10 |
| 48 óra | ≥ 5 | ≥ 6 |
Adagolás
Az ajánlott adagolás 50 egység testtömeg-kilogrammonként, intravénás (iv.) bolus injekcióban 5 perc
alatt beadva.
Amint a késleltetett metotrexát- (MTX) kiválasztás, illetve az MTX-toxicitás kockázata megállapításra került, a glükarpidázt azonnal be kell adni. A késleltetett MTX-kiválasztásban szenvedő betegeknél a beadás optimális időpontja a nagy dózisú MTX-infúzió beadásának kezdetétől számított 48-60. óra. A leukovorinként is ismert folinsav a glükarpidáz kompetitív szubsztrátja, amely vetélkedhet az
MTX-kötőhelyekért (lásd még: 4.5 pont). Ezért a potenciális kölcsönhatás minimálisra csökkentése érdekében a folsav nem alkalmazható a glükarpidáz beadását megelőző, illetve a beadást követő 2 óra folyamán.
A glükarpidáz beadását követően az intracelluláris MTX továbbra is gátolja a folát aktív formává történő redukcióját, ezért a biológiailag aktív folát intracelluláris forrásának feltöltése érdekében a folinsavra – legalább 2 órával a glükarpidáz beadása után alkalmazva – továbbra is szükség van (lásd még: 4.4 pont).
Különleges betegcsoportok Vesekárosodás
A glükarpidáz farmakokinetikájának vizsgálata 4, súlyos vesekárosodásban szenvedő (CLcr <30 ml/perc), MTX-ben nem részesülő beteg esetében kimutatta, hogy az átlagos
farmakokinetikai paraméterek hasonlóak voltak az egészséges egyéneknél megfigyeltekhez. Ennek következtében a vesekárosodásban szenvedő betegek esetében nincs szükség a glükarpidáz adagolásának módosítására.
Gyermekek és serdülők
Nem szükséges az adagolás módosítása gyermekek és serdülők esetében. Lásd a 4.4 pontot. Az alkalmazás módja
Alkalmazás előtt a Voraxaze 1.000 egységes injekciós üvegének tartalmát 1 ml 0,9%-os steril nátrium-klorid-oldattal kell feloldani. A gyógyszer feloldását közvetlenül a felhasználás előtt kell elvégezni (és az oldatot nem szabad tovább hígítani). A gyógyszert bolusban, intravénás injekcióként 5 perc alatt kell beadni.
1 ml steril 0,9%-os nátrium-klorid-oldattal történő feloldást követően az injekciós üveg
1.000 egységnyi glükarpidázt tartalmaz milliliterenként.
Az oldatnak az injekciós üvegből történő kivételéhez használjunk kis mennyiség felszívására alkalmas fecskendőt. Előfordulhat, hogy az 1 ml oldatot nem sikerül maradéktalanuk felszívnunk a fecskendőbe, azonban 0,90 ml felszívása már az adagoláshoz elegendő mennyiségű glükarpidázt biztosít. A gyógyszer beadása előtt és után öblítse át az infúziós vezetéket.
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
Nyomonkövethetőség
A biológiai készítmények könnyebb nyomonkövethetősége érdekében az alkalmazott készítmény nevét és gyártási tételszámát egyértelműen kell dokumentálni.
Gyermekek és serdülők
A glükarpidáz farmakokinetikájára gyakorolt életkori hatás értékelésére szabályszerű vizsgálatot nem végeztek.
A 28 napnál fiatalabb gyermekekkel kapcsolatban nem állnak rendelkezésre adatok.
Fontos mérni a kiindulási MTX-plazmakoncentrációt és a vesefunkciót; a nagy dózisú MTX-terápia során e paramétereket folyamatosan figyelemmel kell kísérni, az alábbiak szerint.
Az MTX-koncentráció glükarpidáz adását követő mérésére a nagyteljesítményű kromatográfiás (HPLC) módszer ajánlott. A glükarpidáz adását követően összegyűjtött minták esetében az immunvizsgálatok jelenleg nem megbízhatók a készítmény hatására keletkező 4-dezoxi-4-amino-N10-metil-pteroesav (DAMPA) miatt; a DAMPA az MTX inaktív metabolitja, amely befolyásolja az MTX-koncentráció mérését. Ez a hatás az MTX-koncentráció túlbecslését eredményezi. Miután a DAMPA az idő múlásával kiválasztódik, hatása is ennek megfelelően csökken.
A glükarpidázzal kezelt betegek DAMPA-koncentrációja átlagosan 8,6 óra felezési idő alatt csökkent. A betegek többségénél a DAMPA-koncentráció a glükarpidáz beadását követő 48 órán belül 1 µmol/l alá csökkent. Klinikai vizsgálatokban 3 napon túl 1 µmol/l feletti DAMPA-koncentrációt a betegek kis részénél (≤ 3%) figyeltek meg.
Specifikusabb HPLC-vizsgálat hiányában ajánlott a glükarpidázt követő 48 órás periódus alatt alkalmazandó folinsav adagját a glükarpidáz beadását megelőzően vett minta MTX-koncentrációja alapján meghatározni. A glükarpidáz beadását követő 48 órán belül immunvizsgálattal meghatározott MTX-koncentráció alapján a visszaesés nem követhető nyomon kellő biztonsággal, így a megerősítő HPLC-adatokat is figyelembe kell venni.
A betegek többségénél a glükarpidáz beadása után 48 órával vagy azon túl végzett immunvizsgálatok eredményei kellőképpen megbízhatók, és felhasználhatók a folsav adagjának beállítására vagy a visszaesés ellenőrzésére.
Klinikai vizsgálatokban a betegek kb. 9%-ánál, akiknél a kiindulási MTX-koncentráció ≥ 50µmol/l volt, a DAMPA-szint 4 napon túl is 1 µmol/l felett maradt.
A vérplaplazma MTX-koncentrációjának rutinszerű ellenőrzését a helyi irányelveknek megfelelően
kell folytatni.
A glükarpidáz nem fordítja vissza a már fennálló vesekárosodást vagy az MTX adása következtében kialakult veseelégtelenséget, de eltávolítja az MTX-et, csökkentve ezáltal a további vesetoxicitás kockázatát. Ennek megfelelően az MTX-kezeléssel egyidejűleg az egyéb támogató kezelést (hidratálás, vizelet lúgosítása) is el kell kezdeni, majd folytatni a helyi kezelési irányelveknek megfelelően.
A glükarpidáz beadását követően allergiás jellegű túlérzékenységi reakciók jelentkezhetnek, lásd
4.8. pont.
Az ajánlott adagolástól (lásd 4.2. pont) való eltérés esetén a glükarpidáz csökkentheti a folinsav koncentrációját, csökkentve ezáltal a folinsav „rescue” terápia hatását.
A glükarpidáz csökkentheti továbbá más folátanalógok vagy folátanalóg metabolikus inhibitorok koncentrációját.
Terhesség
A glükarpidáz terhesség ideje alatt történő alkalmazásáról nincsenek adatok. A glükarpidáz a terhesség során ellenjavallt MTX-szel kombinációban kerül alkalmazásra. Mivel a genotoxikus és teratogén hatású MTX alkalmazása előfeltétele a glükarpidáz adásának, ezért feltételezhető, hogy a gyógyszer nem jelent további kockázatot a már MTX-et kapó betegek számára. A glükarpidázzal állatokon nem végeztek reprodukciós vizsgálatokat. Nem ismert, hogy a glükarpidáz okoz-e káros hatásokat a terhesség alatt és/vagy a magzatra/újszülöttre, vagy befolyásolja-e a reprodukciós képességet. A terhesség ideje alatt a glükarpidáz csak akkor adható, ha egyértelműen szükséges.
Szoptatás
Nem ismert, hogy a glükarpidáz vagy metabolitjai kiválasztódnak-e az anyatejbe. Az újszülötteket/csecsemőket érintő kockázat nem zárható ki. Döntést kell hozni a szoptatás megszakításáról vagy a glükarpidáz-terápia felfüggesztéséről/megszüntetéséről, figyelembe véve a szoptatás előnyeit a gyermek számára és a terápia előnyeit a beteg számára.
Termékenység
A glükarpidáznak az emberi termékenységre gyakorolt hatásáról nincs vagy csak korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre. Állatokon nem végeztek termékenységi vizsgálatokat. Nem ismert, hogy a glükarpidáz befolyásolja-e a termékenységet.
A glükarpidáz nem vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a
gépek kezeléséhez szükséges képességeket.
Nemkívánatos hatások
A biztonságossági profil összegzése
A leggyakoribb kapcsolódó mellékhatások: égő érzés (<1 %), fejfájás (<1 %), paraesthesia (2 %),
kipirulás (2 %), forróságérzet (<1 %)
A mellékhatások táblázatos összefoglalása
Az 1. táblázat az összesített klinikai vizsgálati adatok (489 beteg) és a forgalomba hozatal utáni időszakban jelentett mellékhatások kombinációja alapján megfigyelt mellékhatásokat tartalmazza. A mellékhatások szervrendszerenként és az alábbiakban meghatározott gyakorisági kategóriák szerint kerülnek bemutatásra: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 és <1/10 között), nem gyakori (≥1/1000 és <1/100 között), ritka (≥1/10 000 és <1/1000 között), nagyon ritka (<1/10 000). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek felsorolásra.
1. táblázat A glükarpidáz jelentett mellékhatásai
| Szervrendszeri osztály | Gyakoriság | Nemkívánatos reakciók |
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | Ritka | Túlérzékenység |
| Nagyon ritka | Anafilaxiás reakció | |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | Nem gyakori | Égő érzés, fejfájás, paraesthesia |
| Ritka | Hypoaesthesia, somnolentia, remegés | |
| Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek | Nagyon ritka | Tachycardia |
| Érbetegségek és tünetek | Nem gyakori | Kipirulás |
| Ritka | Alacsony vérnyomás | |
| Légzőrendszeri, mellkasi ésmediastinalis betegségek és tünetek | Ritka | Pleuralis effúzió, szorító érzés a torokban. |
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | Ritka | Fájdalom a has felső részén, hasmenés, hányinger, hányás |
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | Ritka | Viszketés, kiütés |
| Nagyon ritka | Gyógyszer okozta kiütés, bőrreakciók | |
| Vese és húgyúti betegségek és tünetek | Nagyon ritka | Crystalluria* |
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépőreakciók | Nem gyakori | Forróságérzés |
| Ritka | Pyrexia, betegség kiújulása | |
| Nagyon ritka | Az infúzió beadásának helyén kialakuló reakció |
*A crystalluria az előnyben részesített kifejezés; a mellékhatás a DAMPA crystalluriára utal.
A kiemelt mellékhatások leírása
Mint minden intravénás fehérjekészítmény esetében, ez a gyógyszer is válthat ki infúzióval összefüggő vagy túlérzékenységi reakciót.
A beteget meg kell figyelni az anafilaxia és az akut allergiás reakció jelei és tünetei tekintetében. A glükarpidáz beadásakor orvosi felügyeletnek folyamatosan rendelkezésre kell állnia.
Mint minden terápiás fehérje esetében, itt is fennáll az immunogenitás veszélye. Az anti-glükarpidáz antitesek jelenlétét 205 betegnél vizsgálták, ezek a betegek egy (n=176), 2 (n=27) vagy 3 (n=2) adag glükarpidázt kaptak. A 205 beteg közül a beadást követően 43-nál (21%) volt kimutatható anti-glükarpidáz antitest, azon belül 32 beteg 1 adag, 11 pedig 2 vagy 3 adag glükarpidázt kapott. Az antitest-titereket az anti-glükarpidáz antitestek enzimhez kötött immunszorbens vizsgálatának egy speciális típusával (bridging ELISA) határozták meg. Neutralizáló antitesteket 22-nél mutattak ki azon 43 beteg közül, akiknek az antiglükarpidázkötőantitest-vizsgálata pozitív volt.
Gyermekek és serdülők
A glükarpidázzal összefüggő mellékhatások gyakorisága nem különbözött a gyermek- és felnőtt betegek között.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
A klinikai vizsgálatokban a Voraxaze legnagyobb dózisában részesülő kilenc beteg (90,9-188,7 U/kg egyszeri adag és/vagy 150,0-201,8 U/kg kumulatív dózis) biztonságossági profilja hasonló volt a többi beteg biztonságossági profiljához.
Túladagolás esetén ajánlott a glükarpidáz adagolásának leállítása, a beteget meg kell figyelni, és biztosítani kell számára a megfelelő támogató ellátást.
Farmakológiai tulajdonságok - VORAXAZE 1.000
Farmakoterápiás csoport: Detoxikáló szer daganatellenes kezeléshez, ATC-kód: V03AF09. Hatásmechanizmus és farmakodinámiás hatások
A glükarpidáz egy rekombináns bakteriális enzim, amely hidrolizálja a folsav és a szerkezetileg rokon molekulák, például az MTX karboxil-végi glutamátmaradványát. A glükarpidáz az MTX-et inaktív metabolitjaivá, DAMPA-vá, valamint glutamáttá alakítja. Mivel mind a DAMPA-t, mind a glutamátot a máj metabolizálja, a glükarpidáz alternatív útvonalat biztosít az MTX eliminációjához veseelégtelenségben szenvedő betegeknél a nagy dózisú MTX-kezelés során.
Nagy molekulamérete miatt a glükarpidáz nem hatol át a sejtmembránon, ezért nem fejt ki ellenhatást a nagy dózisú MTX sejten belüli daganatellenes hatásával szemben.
Klinikai hatásosság
A glükarpidáz hatásosságát négy multicentrikus, engedélyezés előtti, egykarú, nyílt vizsgálatban értékelték olyan betegeknél, akiknél az MTX eliminációja veseelégtelenség miatt késik. A klinikai vizsgálatok elsődleges végpontja az MTX-koncentráció klinikailag jelentős csökkenésének (CIR) lett elnevezve, és a központi MTX HPLC-adatain alapult. Akkor ítélték úgy, hogy a beteg elérte a CIR-t, ha az első glükarpidáz-adagot követően az összes központi MTX HPLC-plazmakoncentráció
≤1 µmol/l volt.
A 001. vizsgálatban 44 férfi és női beteg tartozott a biztonságossági populációba (medián életkor: 53,0 év; tartomány: 10–78 év), medián dózisuk 50 U/kg volt (tartomány: 9,80–58,14 U/kg). A központi HPLC-adatokkal rendelkező 28 beteg 85,7%-a (95%-os konfidenciaintervallum [CI]: 68,5%–94,3%) érte el a CIR-t.
A 002. vizsgálatban 214 férfi és női beteg tartozott a biztonságossági populációba (medián életkor: 17,0 év; tartomány: 0–82 év), medián dózisuk 49,23 U/kg volt (tartomány: 10,87–63,73 U/kg). A központi HPLC-adatokkal rendelkező 84 beteg 54,8 %-a (95%-os CI: 44,2%–65,0%) érte el a CIR-t.
A 003. vizsgálatban 69 férfi és női beteg tartozott a biztonságossági populációba (medián életkor: 15,0 év; tartomány: 0–71 év), medián dózisuk 50 U/kg volt (tartomány: 16,64–100 U/kg). A központi HPLC-adatokkal rendelkező 30 beteg 66,7%-a (95%-os CI: 48,8%–80,8%) érte el a CIR-t.
A 006. vizsgálatban 149 férfi és női beteg tartozott a biztonságossági populációba (medián életkor: 18,0 év; tartomány: 10–78 év), medián dózisuk 48,73 U/kg volt (tartomány: 17,86–98,04 U/kg). A központi HPLC-adatokkal rendelkező 27 beteg 51,9%-a (95%-os CI: 34,0%–69,3%) érte el a CIR-t.
Összesen 169 beteg került be az összevont központi MTX HPLC populációba, kezdeti medián dózisuk 50 egység/kg volt (11–60 egység/kg tartományban). A központi MTX HPLC-populációban a betegek 61,5%-a (95%-os CI: 54,0%–68,5%) érte el a CIR-t, amely akár 8 napig is fennmaradt. A glükarpidáz beadását követő 15 percen belül az MTX koncentrációjának >98%-os medián csökkenése következett be.
A központi MTX HPLC-populációban a betegek 19,4%-ánál fordult elő visszaesés (az
MTX-koncentráció legalább 1 μmol/l-es és a glükarpidáz utáni mélypont legalább kétszeresének megfelelő MTX-koncentráció-emelkedésként definiálva). Összességében a visszaeső betegek felénél az MTX-koncentráció abszolút maximális emelkedése 1 és 2 µmol/l között volt, és csak 1 betegnél jelentkezett >10 µmol/l-es emelkedés (ennek a betegnek a glükarpidáz előtti MTX-koncentrációja
165,86 µmol/l volt, és 10,53 U/kg glükarpidáz-adagot kapott). Azon 4 beteg közül, akiknél az első glükarpidáz-adag után visszaesés következett be, és akik második glükarpidáz-adagot kaptak, az MTX koncentrációjának 84%-os medián csökkenése következett be, és 2 beteg elérte a CIR értéket.
A vesefunkció értékelésére alkalmas összevont populáció 410 betege közül (olyan betegek, akiknél legalább egy glükarpidáz utáni vesefunkció-értékelés történt), akiknél a szérumkreatinin (sCr) közös toxicitási kritérium ≥2-es fokozatú volt a glükarpidáz előtti alapállapotban, 262 (63,9%) beteg 0-ás vagy 1-es fokozatúvá javult. A veseműködés szempontjából értékelhető populációban az átlagos
sCr-koncentráció 3,5-szeresére emelkedett a MTX előtti értékről a glükarpidáz előtti kiindulási értékre (0,79 mg/dl-ről 2,79 mg/dl-re). A glükarpidáz beadása után az sCr tovább emelkedett (átlagosan
0,24 mg/dl emelkedés három nap alatt), majd csökkenni kezdett. Az átlagos sCr-érték a 22. napon 1,27 mg/dl volt. Azon 258 beteg esetében, akiknél az eltelt napokat ki lehetett számítani, a javulásig eltelt medián időtartam 12,5 nap volt (1–213 nap).
Gyermekek és serdülők
A glükarpidáz összevont klinikai biztonságossági adatbázisa 232, legfeljebb 17 éves korú beteg adatait tartalmazza. A központi MTX HPLC-populáción belül 0% (0/1) ≥28 nap és <2 év közötti beteg (csecsemő alcsoport), 31,3% (5/16) ≥2 és <12 év közötti beteg (gyermek alcsoport) és 49,1% 27/55
≥12 és <18 év közötti beteg érte el a CIR-t. Az MTX koncentrációjának ≥ 95%-os medián csökkenése a glükarpidáz beadását követő 15 percen belül következett be minden pediátriai alcsoportban.
Ezt a gyógyszert „kivételes körülmények” között engedélyezték, ami azt jelenti, hogy a gyógyszer alkalmazására vonatkozóan – a betegség ritka előfordulása miatt és etikai okokból kifolyólag – nem lehetett teljes körű információt gyűjteni. Az Európai Gyógyszerügynökség minden rendelkezésére bocsátott új információt évente felülvizsgál, és szükség esetén ez az alkalmazási előírás is módosul.
A glükarpidáz farmakokinetikáját MTX hiányában 8 egészséges személyen vizsgálták 50 egység/kg glükarpidáz 5 perc alatti intravénás beadását követően. A szérum-glükarpidáz aktivitási szintjét enzimatikus teszttel, a szérum teljes glükarpidáz-koncentrációját pedig enzimhez kötött immunszorbiens vizsgálattal (ELISA) állapították meg. Az átlagos maximális szérumkoncentráció (Cmax) 3,3 μg/ml volt, az átlagos görbe alatti terület (AUC0-INF) pedig 23,3 μg·h/ml. A szérum összglükarpidáz-koncentrációjából származtatott farmakokinetikai paraméterek hasonlóak voltak a szérum glükarpidáz-aktivitási szintjeiből generáltakhoz, kivéve az alább leírt eliminációs felezési időt.
A glükarpidáz klinikailag releváns felhalmozódását az MTX-cikluson belüli ismételt injekció beadása után nem figyelték meg.
Eloszlás
Az átlagos eloszlási térfogat (Vd) 3,55 l volt. Biotranszformáció
A termék enzim, tehát fehérje. Az ilyen termékek metabolizmusa kis peptidekre és külön aminosavakra történő lebomlással jár, ezért a metabolikus útvonalak általánosan ismertek. Klasszikus biotranszformációs vizsgálatokra ezért nem volt szükség, és nem is végeztek ilyen vizsgálatokat.
In vitro vizsgálták a glükarpidáz MTX-en való hatása által termelt fő metabolitjának (DAMPA) CYP450 metabolizáló izoenzimek indukálására vagy gátlására való képességét, ami a CYP1A2 és CYP2C9 enzimekkel való lehetséges enzimindukciót mutatta ki. Kismértékű indukció csak a legnagyobb DAMPA-expozícióval rendelkező betegek kisebbségénél várható.
Elimináció
A szérum-glükarpidáz aktivitási szintje 5,6 órás átlagos eliminációs felezési idővel (t1/2), a szérum teljes glükarpidáz-koncentrációja pedig 9 órás átlagos t1/2-vel csökkent. Az átlagos szisztémás clearance (CL) 7,5 ml/perc volt.
Különleges betegcsoportok
Vesekárosodás
A glükarpidáz farmakokinetikájának vizsgálata 4, súlyos vesekárosodásban szenvedő (CLcr <30 ml/perc), MTX-ben nem részesülő beteg esetében kimutatta, hogy az átlagos
farmakokinetikai paraméterek hasonlóak voltak az egészséges egyéneknél megfigyeltekhez. Ennek következtében a vesekárosodásban szenvedő betegek esetében nincs szükség a glükarpidáz adagolásának módosítására.
Gyermekek és serdülők
Az életkor glükarpidáz farmakokinetikájára gyakorolt hatásának szabályszerű értékelését nem végezték el.
Gyógyszerészeti jellemzők - VORAXAZE 1.000
Kompatibilitási vizsgálatok hiányában ez a gyógyszer nem keverhető más gyógyszerekkel (lásd 6.6 pont).
Felbontatlan injekciós üveg: 5 év
Feloldást követően 2°C – 8°C-on történő tárolás esetén kémiai és fizikai stabilitása bizonyítottan 24 óra.
Mikrobiológiai szempontból az elkészített oldatot azonnal fel kell használni. Amennyiben nem használják fel azonnal, a felhasználásig az eltartási idő és a tárolási körülmények a felhasználó felelőssége, amely általános esetben 2 °C–8 °C közötti hőmérsékleten tárolva nem haladhatja meg a 24 órát, kivéve, ha az elkészítés ellenőrzött és validált aszeptikus körülmények között történt.
Hűtőszekrényben (2°C–8°C) tárolandó.
Nem fagyasztható.
A gyógyszer feloldás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban.
3 ml-es, brómbutil dugóval és szabványos, kék, lepattintható kupakkal ellátott I-es típusú (Ph Eur) injekciós üveg.
Kiszerelés: 1 db injekciós üveg.
Az injekciós üveg tartalmát 1 ml steril 0,9%-os nátrium-klorid-oldattal kell feloldani. A gyógyszer feloldását közvetlenül a felhasználás előtt kell elvégezni (nem szabad tovább hígítani). A gyógyszert bolusban, intravénás injekcióként 5 perc alatt kell beadni.
1 ml steril, 0,9%-os nátrium-klorid-oldattal történő feloldást követően az injekciós üveg névlegesen
1000 egységnyi glükarpidázt tartalmaz.
Az oldatnak az injekciós üvegből történő kivételéhez használjunk kis mennyiség felszívására alkalmas fecskendőt. Előfordulhat, hogy az 1 ml oldatot nem sikerül maradéktalanuk felszívnunk a fecskendőbe, azonban 0,90 ml felszívása már az adagoláshoz elegendő mennyiségű glükarpidázt biztosít.
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre
vonatkozó előírásoknak szerint kell végrehajtani.