TIGECYCLINE ACCORD 50 MG POR OLDATOS INFÚZIÓHOZ
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Kölcsönhatások a következőkkel
Felhasználási korlátok
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - TIGECYCLINE 50 MG
A Tigecycline Accord felnőtteknél és 8 évesnél idősebb gyermekeknél az alábbi fertőzések kezelésére
javallott (lásd 4.4 és 5.1 pont):
-
szövődményekkel járó bőr- és lágyrészfertőzések (cSSTI), kivéve a diabéteszes lábfertőzéseket
(lásd 4.4 pont);
-
szövődményekkel járó intraabdominális infekciók (cIAI).
A Tigecycline Accordot csak azokban az esetekben szabad alkalmazni, ahol egyéb antibiotikum-kezelések nem megfelelőek (lásd 4.4, 4.8 és 5.1 pont).
Figyelembe kell venni az antibakteriális szerek megfelelő használatára vonatkozó hivatalos ajánlást.
Adagolás
Felnőttek
Az ajánlott kezdő dózis 100 mg, melyet 5–14 napon keresztül 12 óránként 50 mg adása követ.
Gyermekek és serdülők (8–18 évesek)
8–12 éves gyermekek: 1,2 mg/ttkg tigeciklin 12 óránként intravénásan, a maximálisan adható dózis: 50 mg 12 óránként, 5–14 napon át.
12–18 éves serdülők: 50 mg tigeciklin 12 óránként, 5–14 napon át.
A kezelés időtartamát a fertőzés súlyossága, helye és a beteg klinikai válaszreakciója határozza meg.
Idősek
Idős betegeknél az adag módosítására nincs szükség. (lásd 5.2 pont).
Májkárosodás
Enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban (Child−Pugh A és Child−Pugh B stádium) szenvedő
betegeknél nem indokolt a dózis módosítása.
Súlyos májkárosodásban (Child−Pugh C stádium) szenvedő betegeknél (beleértve a gyermekgyógyászati betegeket is) a tigeciklin dózisát 50%-kal csökkenteni kell. A felnőttek dózisát 12 óránként 25 mg-ra kell csökkenteni, a 100 mg-os kezdő dózis adását követően. A súlyos májkárosodásban (Child−Pugh C stádium) szenvedő betegek kezelését körültekintően kell végezni, és a terápiás választ monitorozni kell (lásd 4.4 és 5.2 pont).
Vesekárosodás
Vesekárosodásban szenvedő vagy hemodialízisben részesülő betegeknél nem indokolt az adag
módosítása (lásd 5.2 pont).
Gyermekek és serdülők
A Tigecycline Accord biztonságosságát és hatásosságát 8 évesnél fiatalabb gyermekek esetén nem igazolták. Erre vonatkozóan adatok nem állnak rendelkezésre. A Tigecycline Accord 8 évesnél fiatalabb gyermekeknél nem alkalmazható, mert fogelszíneződést okozhat (lásd 4.4 és 5.1 pont).
Alkalmazás módja
A tigeciklin kizárólag 30-60 percen keresztül beadott intravénás infúzióként alkalmazható (HHTTlásdTTHH 4.4 és 6.6 pont). Gyermekek és serdülők esetében a tigeciklint lehetőleg 60 percen keresztül beadott infúzióként kell alkalmazni (lásd 4.4 pont).
A gyógyszer alkalmazás előtti feloldására és hígítására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban.
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. A tetraciklinek osztályába tartozó antibiotikumokkal szemben allergiás betegek túlérzékenyek lehetnek a tigeciklinre.
Szövődményekkel járó bőr- és lágyrészfertőzésekben (cSSTI – complicated skin and soft tissue infections), szövődményekkel járó intraabdominalis fertőzésekben (cIAI – complicated intra- abdominal infections), diabéteszes lábfertőzésekben, nosocomialis pneumoniában végzett klinikai vizsgálatokban és rezisztens pathogénekkel végzett vizsgálatokban a tigeciklinnel kezelt betegek között számszerűen magasabb halálozási arányt figyeltek meg a komparátor-kezeléshez viszonyítva. Ezen megfigyeléseknek az oka nem ismert, de a vizsgálati komparátorokhoz képest gyengébb hatásosság és biztonságosság nem zárható ki.
Felülfertőzés
Szövődményekkel járó intraabdominalis fertőzésekben szenvedő betegekkel végzett klinikai vizsgálatokban a műtéti seb gyógyulásának zavarai felülfertőzéssel álltak összefüggésben. Azokat a betegeket, akiknél sebgyógyulási zavar lép fel, a felülfertőzés észlelése érdekében monitorozni kell (lásd 4.8 pont).
Úgy tűnik, hogy a kezelés kimenetele rosszabb azoknál a betegeknél, akiknél felülfertőzés, különösen nosocomialis pneunomia alakul ki. A betegeknél gondosan ellenőrizni kell a felülfertőzés kialakulását. Ha a tigeciklin-kezelés megkezdése után a szövődményekkel járó bőr- és lágyrészfertőzésektől vagy a szövődményekkel járó intraabdominalis fertőzésektől eltérő fertőzési gócot igazolnak, olyan másik antibakteriális kezelés megkezdését kell mérlegelni, melynek hatásossága az adott típusú infekció kezelésében bizonyított.
Anafilaxia
Esetenként életveszélyes anafilaxiás/anafilaktoid reakciókat jelentettek a tigeciklinnel kapcsolatban (lásd 4.3 és 4.8 pont).
Májelégtelenség
Elsősorban cholestaticus jellegű májkárosodást, köztük néhány esetben halálos kimenetelű májelégtelenséget jelentettek tigeciklin-kezelésben részesített betegeknél. Noha tigeciklinnel kezelt betegeknél egyéb fennálló betegség vagy más gyógyszerek párhuzamos alkalmazása miatt is előfordulhat májelégtelenség, a tigeciklin lehetséges szerepét figyelembe kell venni (lásd 4.8 pont).
Tetraciklinek osztályába tartozó antibiotikumok
A glicilciklinek osztályába tartozó antibiotikumok szerkezetileg hasonlóak a tetraciklinek osztályába tartozó antibiotikumokhoz. A tigeciklinnek a tetraciklinek osztályába tartozó antibiotikumokéhoz hasonló nemkívánatos mellékhatásai lehetnek. Ilyen mellékhatás lehet a fényérzékenység, a pseudotumor cerebri, a pancreatitis és az antianabolikus hatás, mely emelkedett
karbamidnitrogén (BUN) -értékhez, azotaemiához, acidosishoz és hyperphosphataemiához vezet (lásd 4.8 pont).
Pancreatitis
Esetenként súlyos, akut pancreatitis jelentkezett (gyakoriság: nem gyakori) a tigeciklin-kezeléssel összefüggésben (lásd 4.8 pont). Az akut pancreatitis diagnózisára gondolni kell azoknál a betegeknél, akiknél a tigeciklin-kezelés során az akut pancreatitisre utaló klinikai tünetek, panaszok vagy laboratóriumi eltérések jelentkeznek. A legtöbb jelentett eset legalább egy hetes kezelés után jelentkezett. A jelentett esetek olyan betegeknél fordultak elő, akiknél hiányoztak a pancreatitis ismert kockázati tényezői. A betegek általában javulnak a tigeciklin-kezelés felfüggesztése után. Meg kell fontolni a tigeciklin-kezelés felfüggesztését azokban az esetekben, ahol fennáll a gyanú, hogy pancreatitis alakult ki.
Coagulopathia
A tigeciklin megnyújthatja a protrombinidőt (PI) és az aktivált parciális tromboplasztinidőt (APTI). A tigeciklin alkalmazásával kapcsolatban emellett hypofibrinogenaemiáról is beszámoltak. Emiatt a tigeciklin-kezelés megkezdése előtt, illetve a kezelés ideje alatt monitorozni kell a véralvadási paramétereket (pl. PI-t) vagy egyéb megfelelő koagulációs teszteket kell végezni (pl. a vér fibrinogénszintjének mérése). Súlyos állapotú betegek, illetve antikoagulánsokat is alkalmazó betegek esetén különleges óvatosság javasolt (lásd 4.5 pont).
Háttérben álló betegségek
A tigeciklin súlyos alapbetegségekben szenvedő betegek fertőzéseinek kezelésével kapcsolatban csak
korlátozott tapasztalat áll rendelkezésre.
A cSSTI-ben végzett klinikai vizsgálatokban a tigeciklinnel kezelt betegeknél a leggyakoribb fertőzés
a cellulitis volt (58,6%), a második leggyakoribb pedig a nagyobb tályogok kialakulása (24,9%). Súlyos betegeket, mint pl. immunszupprimáltakat vagy decubitus-elfertőződéssel vagy 14 napnál hosszabb kezelést igénylő infekcióval kezelt betegeket (pl. fasciitis necrotisans) nem vontak be a vizsgálatokba. Korlátozott számban vontak be a vizsgálatokba betegeket olyan morbiditási faktorral, mint a diabétesz (25,8%), a perifériás érbetegség (10,4%), az intravénás drogabúzus (4,0%) vagy a HIV-pozitívitás (1,2%). Ugyancsak korlátozott számú tapasztalat áll rendelkezésre az olyan
betegek (3,4%) kezelését illetően, akiknél bacteraemia is fellépett. Ezért ezen betegek kezelésekor óvatosan kell eljárni. Egy diabéteszes lábfertőzésben szenvedők bevonásával készült, nagy esetszámú klinikai vizsgálat azt mutatta, hogy a tigeciklin kevésbé volt hatásos, mint a komparátor készítmény, ezért ezeknél a betegeknél a tigeciklin alkalmazása nem ajánlott (lásd 4.1 pont).
A cIAI-vel végzett klinikai vizsgálatokban a tigeciklinnel kezelt betegeknél a leggyakoribb fertőzés az appendicitis volt (50,3%), melyet sorrendben olyan, ritkábban észlelt diagnózisok követtek, mint a szövődményekkel járó cholecystitis (9,6%), a bélperforáció (9,6%), az intraabdominális tályog (8,7%),
a gyomor- vagy nyombélfekély (8,3%), a peritonitis (6,2%) és szövődménnyel járó diverticulitis (6%). Ezen betegek 77,8%-ának volt sebészetileg nyilvánvaló peritonitise. Kevés beteget vontak be súlyos alapbetegséggel, például immunszuppresszióval, > 15 APACHE II-pontszámmal (3,3%) vagy sebészetileg nyilvánvaló többszörös intraabdominális tályoggal (11,4%). Ugyancsak korlátozott számú tapasztalat áll rendelkezésre az olyan betegek kezelését illetően, akiknél bacteriaemia is
kialakult (5,6%). Ezért ezen betegek kezelésekor óvatosan kell eljárni.
Mindig mérlegelni kell a kombinált antibakteriális terápia alkalmazását, ha a tigeciklint olyan súlyos betegeknél alkalmazzák, akiknél a cIAI klinikailag nyilvánvaló bélperforáció következménye, valamint a kezdődő szepszisben vagy szeptikus sokkban lévő betegeknél (lásdH 4.8 pont).
A cholestasisnak a tigeciklin farmakokinetikájára gyakorolt hatását még nem vizsgálták kellőképpen. Az epén keresztüli kiválasztódás a teljes tigeciklin-kiválasztódás 50%-át teszi ki. Ezért a cholestasisos betegek gondos monitorozása szükséges.
Szinte az összes antibakteriális szerrel kapcsolatosan beszámoltak pseudomembranosus colitisről, melynek súlyossága az enyhétől az életveszélyesig terjedhet. Ezért ezt a diagnózist mérlegelni kell olyan betegeknél, akiknél diarrhoea lép fel bármely antibakteriális szer alkalmazása közben vagy azt követően (lásd 4.8 pont).
A tigeciklin alkalmazása a szerre nem érzékeny mikroorganizmusok elszaporodását okozhatja, a gombákat is ideértve. A betegeket gondos megfigyelés alatt kell tartani a kezelés alatt. Ha felülfertőződés lép fel, meg kell tenni a megfelelő intézkedéseket (lásd 4.8 pont).
A tigeciklin patkányokkal végzett vizsgálatai csontelszíneződést mutattak ki. A tigeciklin emberben maradandó fogelszíneződést okozhat, ha a gyógyszert a fogak fejlődése alatt alkalmazzák
(lásd 4.8 pont). Gyermekek és serdülők
A 8 éves és annál idősebb gyermekek és serdülők fertőzéseinek kezelésére alkalmazott tigeciklinnel kapcsolatos klinikai tapasztalatok nagyon korlátozottak (lásd 4.8 és 5.1 pont). Ezért gyermekeknél csak olyan klinikai helyzetekben alkalmazható, ahol nem áll rendelkezésre másik antibakteriális terápia.
Gyermekek és serdülők esetében nagyon gyakori mellékhatás a hányinger és a hányás (lásd 4.8 pont).
Figyelni kell az esetleges dehidratációra. Gyermekek és serdülők esetében a tigeciklint lehetőleg
60 percen keresztül beadott infúzióként kell alkalmazni.
A felnőttekhez hasonlóan gyermekek esetében is gyakran számolnak be hasi fájdalomról. A hasi
fájdalom pancreatitisre utalhat. Ha pancreatitis alakul ki, a tigeciklin-kezelést abba kell hagyni.
A tigeciklin-kezelés megkezdése előtt, valamint a kezelés alatt rendszeresen ellenőrizni kell a májfunkciós értékeket, a véralvadási paramétereket, a hematológiai paramétereket, továbbá az amiláz- és lipázszintet.
A Tigecycline Accordot nem szabad alkalmazni 8 év alatti gyermekeknél az erre a korcsoportra vonatkozó biztonságossági és hatásossági adatok hiánya miatt, és mert a tigeciklin alkalmazása a fogak tartós elszíneződésével járhat (lásd 4.8 pont).
A Tigecycline Accord nátriumot tartalmaz
A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.
Interakciós vizsgálatokat csak felnőttek körében végeztek.
A tigeciklin és a warfarin (25 mg egyszeri dózis) együttes alkalmazása egészséges alanyoknál az R-warfarin clearance-ének 40%-os csökkenését, illetve az AUC-érték 68%-os emelkedését eredményezte, az S-warfarin esetében a clearance 23%-os csökkenését, valamint az AUC-érték 29%-os emelkedését eredményezte. Ennek az interakciónak a mechanizmusa még nem világos. A rendelkezésre álló adatok nem utalnak arra, hogy ez a kölcsönhatás lényegesen megváltoztatná az INR-értékeket. Azonban, mivel a tigeciklin megnyújthatja mind a protrombinidőt (PI), mind az aktivált parciális tromboplasztinidőt (APTI), a releváns véralvadási tesztek eredményét gondosan
monitorozni kell, amennyiben a tigeciklint antikoaguláns gyógyszerekkel együtt alkalmazzák (lásd 4.4 pont). A warfarin nem volt hatással a tigeciklin farmakokinetikai profiljára.
A tigeciklin nem metabolizálódik nagymértékben. Ezért nem várható, hogy a tigeciklin clearance-ét befolyásolják a CYP450-izoenzimek aktivitását gátló vagy fokozó hatóanyagok. In vitro a tigeciklin a CYP450-enzimeket sem kompetitív módon, sem irreverzibilisen nem gátolja (lásd 5.2 pont).
A tigeciklin a javasolt adagban egészséges felnőtteknél alkalmazva nem volt hatással a digoxin (0,5 mg, majd napi 0,25 mg) abszorpciójának sebességére vagy mértékére, sem a clearance-ére. A digoxin nem volt hatással a tigeciklin farmakokinetikai profiljára. Ezért a tigeciklin és a digoxin együttes alkalmazásakor nem indokolt az adag módosítása.
Az antibiotikumok és az orális fogamzásgátlók együttes alkalmazása csökkentheti az orális fogamzásgátlók hatásosságát.
A tigeciklin és kalcineurin inhibitorok, például a takrolimusz és a ciklosporin egyidejű alkalmazása a kalcineurin inhibitorok mélyponti szérumkoncentrációjának emelkedéséhez vezethet. Ezért a kalcineurin inhibitor szérumkoncentrációját monitorozni kell a tigeciklinnel végzett kezelés során a gyógyszertoxicitás elkerülése érdekében.
In vitro vizsgálatok alapján a tigeciklin P-glikoprotein- (P-gp) szubsztrát. P-gp-inhibitorokkal (például ketokonazol vagy ciklosporin) vagy P-gp-induktorokkal (például rifampicin) történő együttes alkalmazása befolyásolhatja a tigeciklin farmakokinetikáját (lásd 5.2 pont).
Terhesség
A tigeciklin terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében nem áll rendelkezésre információ vagy korlátozott mennyiségű információ áll rendelkezésre. Állatkísérletek során reproduktív toxicitást igazoltak (lásd 5.3 pont). Emberben a potenciális veszély nem ismert. Ahogy az a tetraciklinek osztályába tartozó antibiotikumokról ismeretes, a tigeciklin tartós fogkárosodást (fogelszíneződést és fogzománckárosodást), valamint a csontosodási folyamat késését okozhatja a magzatban, továbbá nyolc év alatti gyermekekben, a nagy kalcium-forgalmú szövetekben való felhalmozódása és a kalcium-kelát komplexek képződése miatt (lásd 4.4 pont), ha a terhesség második felében kapja az anya. A tigeciklin alkalmazása nem javallt terhesség alatt, kivéve, ha a beteg klinikai állapota szükségessé teszi a tigeciklinnel történő kezelést.
Szoptatás
Nem ismert, hogy a tigeciklin vagy metabolitjai kiválasztódik/kiválasztódnak-e a humán anyatejbe. A rendelkezésre álló, állatkísérletek során nyert adatok a tigeciklin vagy metabolitjai kiválasztódását igazolták az anyatejbe (lásd 5.3 pont). Az újszülöttre/csecsemőre nézve a kockázatot nem lehet kizárni. El kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy megszakítják a kezelést/tartózkodnak a kezeléstől – figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermek, valamint a terápia előnyét az anya szempontjából.
Termékenység
A tigeciklin termékenységre gyakorolt hatásait embereknél nem vizsgálták. A tigeciklin patkányokon végzett nem klinikai vizsgálatai nem utaltak káros hatásra a termékenységet és a reprodukciós teljesítményt illetően. Nőstény patkányoknál az AUC alapján mért, a humán napi dózis melletti expozíciót legfeljebb 4,7-szer meghaladó expozícióban az ováriumra és az oestrus ciklusra kifejtett, hatóanyaggal összefüggő hatásokat nem figyeltek meg (lásd 5.3 pont).
A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges
képességekre
Szédülés felléphet, és ez hatással lehet a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre (lásd 4.8 pont).
A biztonságossági profil összefoglalása
A szövődményekkel járó bőr- és lágyrészfertőzésekben és a szövődményekkel járó intraabdominális infekciókban szenvedő, tigeciklinnel kezelt betegek száma a III. és IV. fázisú klinikai vizsgálatokban összesen 2393 volt.
A klinikai vizsgálatokban a gyógyszeres kezeléssel összefüggésbe hozható mellékhatásként leggyakrabban reverzibilis hányinger (21%) és hányás (13%) lépett fel. Ezek a tünetek általában a kezelés korai szakaszában (1–2. napján) jelentkeztek, többnyire enyhe vagy középesen súlyos jelleggel.
Az alábbi táblázatban felsorolt mellékhatásokról számoltak be a tigeciklin kapcsán, beleértve a klinikai vizsgálatokat és a forgalombahozatalt követő tapasztalatokat:
A mellékhatások szervrendszerek szerinti felsorolása
| Szervrendszerek | Nagyon gyakori≥ 1/10 | Gyakori≥ 1/100 – < 1/10 | Nem gyakori≥ 1/1000 – < 1/100 | Ritka≥ 1/10 000 – < 1/1000 | Nem ismert(a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg) |
| Fertőző betegségek és parazita-fertőzések | szepszis/szeptikus sokk, pneumonia, tályog, fertőzés | ||||
| Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek | az aktivált parciális tromboplasztinidő (APTI) megnyúlása, a protrombin idő (PI)megnyúlása | thrombocytopenia, a nemzetközi normalizáltarány (INR) megnövekedése | hypofibrinogenaemia | ||
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | anafilaxia/ anafilaktoid reakciók (lásd 4.3és 4.4 pont) | ||||
| Anyagcsere- és táplálkozási | hypoglykaemia, hypoproteinaemia |
| betegségek és tünetek | |||||
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | szédülés | ||||
| Érbetegségek és tünetek | phlebitis | thrombophlebitis | |||
| Emésztőrendszeribetegségek és tünetek | hányinger,hányás, diarrhoea | hasi fájdalom, dyspepsia, anorexia | akut pancreatitis (lásd 4.4 pont) | ||
| Máj- és epebetegségek, illetve tünetek | emelkedett szérum glutamát-oxálacetát aminotranszferáz (SGOT) ésemelkedett szérum glutamát-piruvát aminotranszferáz (SGPT),hyperbilirubinaemia | sárgaság, májkárosodás, főként cholestaticus | májelégtelenség* (lásd 4.4 pont) | ||
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | pruritus, kiütés | súlyos bőrreakciók, beleértve a Stevens–Johnson-szindrómát is * | |||
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépőreakciók | sebgyógyulási zavar, a beadás helyén jelentkező reakció, fejfájás | gyulladás, fájdalom, oedema és phlebitis azinjekció beadási helyén | |||
| Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei | emelkedett szérum amilázszint, emelkedettkarbamid-nitrogén- (BUN-) szint | ||||
| *A forgalomba hozatal után megállapításra került mellékhatás | |||||
Kiválasztott mellékhatások leírása
Az antibiotikumok osztályára jellemző hatások
Pseudomembranosus colitis, melynek súlyossága az enyhétől az életveszélyesig terjedhet
(lásd 4.4 pont).
A gyógyszerre nem érzékeny mikroorganizmusok elszaporodása, a gombákat is ideértve (lásd 4.4 pont).
A tetraciklinek osztályára jellemző hatások
A glicilciklinek osztályába tartozó antibiotikumok szerkezetileg hasonlóak a tetraciklinek osztályába tartozó antibiotikumokhoz. A tetraciklin osztály mellékhatásai lehetnek a fényérzékenység, a pseudotumor cerebri, a pancreatitis és az antianabolikus hatás, mely emelkedett
karbamidnitrogén (BUN) szinthez, azotaemiához, acidosishoz és hyperphosphataemiához vezet (lásd 4.4 pont).
A tigeciklin maradandó fogelszíneződést okozhat, ha a fogak fejlődése alatt alkalmazzák
(lásd 4.4 pont).
A szövődményekkel járó bőr- és lágyrészfertőzéseket és a szövődményekkel járó intraabdominális infekciókat vizsgáló III. és IV. fázisú klinikai vizsgálatokban a tigeciklinnel kezelt betegeknél
gyakrabban (7,1%) számoltak be az infekcióhoz kapcsolódó súlyos mellékhatásokról mint a komparátor gyógyszerek esetén (5,3%). A szepszist/szeptikus sokkot illetően lényeges különbséget figyeltek meg a tigeciklin (2,2%) és a komparátorok (1,1%) között.
Kóros SGOT- és SGPT-értékekről a tigeciklinnel kezelt betegeknél a terápia utáni időszakban számoltak be gyakrabban, míg a komparátor gyógyszerrel kezelt betegeknél a kóros SGOT- és SGPT- értékek a terápia alatt jelentkeztek gyakrabban.
A szövődményekkel járó intraabdominális infekciókban és a szövődményekkel járó bőr- és lágyrészfertőzésekben végzett összes III. és IV. fázisú klinikai vizsgálatban a tigeciklinnel kezelt betegek körében a halálozás 2,4% (54/2216), az aktív komparátorokkal kezeltek körében pedig 1,7% volt (37/2006).
Gyermekek és serdülők
Két farmakokinetikai vizsgálatból nagyon kevés biztonságossági adat áll rendelkezésre (lásd 5.2 pont). Ezekben a tigeciklinnel végzett vizsgálatokban a biztonságossággal kapcsolatban nem merültek fel új vagy nem várt aggályok.
Egy nyílt elrendezésű, egyszeri dózisú, dózis-eszkalációs farmakokinetikai vizsgálatban a tigeciklin biztonságosságát 25 olyan 8–16 éves gyermek esetében vizsgálták, akik nem sokkal azelőtt gyógyultak meg valamilyen fertőzésből. A tigeciklin mellékhatásprofilja ezen 25 alany esetében általában megfelelt a felnőtteknél tapasztaltnak.
A tigeciklin biztonságosságát egy nyílt elrendezésű, többszöri dózisokkal végzett, dózis-eszkalációs farmakokinetikai vizsgálatban is vizsgálták, mégpedig 58 olyan 8–11 éves gyermek esetében, akik cSSTI-ben (n=15), cIAI-ben (n=24) vagy közösségben szerzett tüdőgyulladásban (n=19) szenvedtek. A tigeciklin mellékhatásprofilja ezen 58 alany esetében általában megfelelt a felnőtteknél tapasztaltnak, kivéve a következőket: a hányinger (48,3%), a hányás (46,6%) és az emelkedett szérum-lipáz (6,9%) nagyobb gyakorisággal jelentkezett a gyermekek esetében, mint felnőtteknél.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
A túladagolást követő kezelésről nem állnak rendelkezésre pontos információk. A 300 mg-os egyszeri tigeciklin-dózis 60 percen keresztül történő intravénás alkalmazása egészséges önkéntesekben megnövelte a hányinger és a hányás fellépésének gyakoriságát. A tigeciklin nem távozik el jelentős mennyiségben a hemodialízis során.
Farmakológiai tulajdonságok - TIGECYCLINE 50 MG
Farmakoterápiás csoport: Szisztémás antibakteriális szerek, tetraciklinek, ATC kód: J01AA12 Hatásmechanizmus
A tigeciklin egy glicilciklin antibiotikum, mely a 30S riboszóma-alegységhez kötődve és az
amino-acil tRNS molekuláknak a riboszóma „A-részébe” való bejutásának megakadályozásával
gátolja a baktériumban a fehérjeszintézist. A hatás lehetetlenné teszi az aminosavmaradékok növekedő peptidláncokba történő beépülését.
Általánosságban a tigeciklint bakteriosztatikus hatásúnak tartják. A tigeciklin minimális gátló koncentrációjának (MIC) négyszeresét alkalmazva az Enterococcus spp., a Staphylococcus aureus- és az Escherichia coli-kolóniák száma századrészére csökkent.
Rezisztencia-mechanizmus
A tigeciklin esetében nem érvényesül két legfontosabb, tetraciklinekre jellemző
rezisztencia-mechanizmus, a riboszomális protekció és az efflux-pumpa. Az Enterobacterales esetében a tigecliklin és a minociklin-rezisztens törzsek között keresztrezisztencia volt megfigyelhető a multidrog-rezisztens (MDR) efflux-pumpa miatt. A tigeciklin és az antibiotikumok legtöbb osztálya között nem áll fenn az ún. célpont-alapú keresztrezisztencia.
A tigeciklin sebezhető a Proteeae és a Pseudomonas aeruginosa kromoszomálisan kódolt multidrog efflux-pumpájával szemben. A Proteeae család patogénjei (Proteus spp, Providencia spp. és Morganella spp.) általában kevésbe érzékenyek a tigeciklinre, mint az Enterobacterales többi tagja. A csökkent érzékenységet mindkét csoportban a nem-specifikus AcrAB multidrog efflux-pumpa túlzott expressziójának tulajdonítják. Az Acinetobacter baumannii esetén csökkent érzékenységet tulajdonítanak az AdeABC efflux-pumpa túlzott expressziójának.
Antibakteriális aktivitás egyéb antibakteriális szerrel kombinálva
Az in vitro vizsgálatok során ritkán figyeltek meg antagonizmust a tigeciklin és más, gyakran alkalmazott antibiotikumok között.
Érzékenységi vizsgálat határértékei
A European Committee on Antimicrobial Susceptibility Testing (EUCAST) a tigeciklin vonatkozásában megállapította az érzékenységi vizsgálathoz a MIC (minimális gátló koncentráció) értelmezési kritériumait, amelyek felsorolása itt található: https://www.ema.europa.eu/documents/other/minimum-inhibitory-concentration-mic- breakpoints_en.xlsx
Polimikrobiális eredetű intraabdominális infekciók esetén klinikailag bizonyított a készítmény hatékonysága az anaerob baktériumokkal szemben, de nincs igazolt korreláció a MIC-értékek, a farmakokinetikai/farmakodinámiás adatok és a klinikai kimenetel között, így nincs megadva az érzékenységre vonatkozó határérték. Említést érdemel, hogy a MIC-eloszlás a Bacteroides és Clostridium nemzetség képviselői vonatkozásában széles, és akár 2 mg/l tigeciklint meghaladó értékeket is jelenthet.
A tigeciklin enterococcusokkal szembeni klinikai hatékonyságáról csupán korlátozott bizonyíték áll rendelkezésre, ám klinikai vizsgálatokban a polimikrobiális intraabdominális infekciók reagáltak a tigeciklinnel történő kezelésre.
Érzékenység
A szerzett rezisztencia prevalenciája adott baktériumfaj esetében földrajzilag és időben eltérő lehet. A rezisztenciára vonatkozó helyi információkat be kell szerezni, különösen súlyos infekciók kezelése esetén. Szükség esetén szakértő tanácsát kell kikérni, ha olyan a rezisztencia helyi prevalenciája, hogy néhány infekciótípust illetően kérdéses a gyógyszer hatékonysága.
| Kórokozó |
| Általában érzékeny fajok |
| Gram-pozitív aerob baktériumok Enterococcus spp.† Staphylococcus aureus* Staphylococcus epidermidis Staphylococcus haemolyticus Streptococcus agalactiae*Streptococcus anginosus csoport* (ideértve a S. anginosust, a S. intermediust és a S. constellatust is)Streptococcus pyogenes*Streptococcusok viridans csoportGram-negatív aerob baktériumok Citrobacter freundii* Citrobacter koseriEscherichia coli*Anaerob baktériumok Clostridium perfringens† Peptostreptococcus spp.†Prevotella spp. |
| Fajok, melyeknél a szerzett rezisztencia problémát jelenthet |
| Gram negatív aerob baktériumok Acinetobacter baumannii Burkholderia cepacia Enterobacter cloacae* Klebsiella aerogenesKlebsiella oxytoca* Klebsiella pneumoniae*Stenotrophomonas maltophiliaAnaerob baktériumokBacteroides fragilis csoport† |
| Eredendően rezisztens mikroorganizmusok |
| Gram negatív aerob baktériumokMorganella morganii Proteus spp.Providencia spp.Serratia marcescens Pseudomonas aeruginosa |
* olyan fajokat jelöl, melyekkel szemben a klinikai vizsgálatokban az aktivitás kielégítően
demonstrálható volt.
† lásd fent az 5.1 pontban a Határértékek c. részt. A szív elektrofiziológiája
Egy randomizált, placebo- és aktív kontrollos, négy karos, keresztezett, 46 egészséges alany körében végzett QTc-vizsgálatban nem észlelték, hogy 50 mg vagy 200 mg tigeciklin egyszeri intravénás dózisa szignifikáns hatást fejtett volna ki a QTc-intervallumra.
Gyermekek és serdülők
Egy nyílt elrendezésű, többszöri dózisokkal végzett, dóziseszkalációs vizsgálatban 39, 8–11 éves, cIAI-ben vagy cSSTI-ben szenvedő gyermek kapott tigeciklint (0,75; 1; vagy 1,25 mg/ttkg dózisban). Minden beteg intravénás tigeciklint kapott minimum 3 egymást követő, maximum 14 egymást követő napon át, miközben a 4. napon, vagy az után lehetőség volt áttérni orális antibiotikumra.
A klinikai gyógyulást a kezelés utolsó dózisától számítva 10–21 nappal később mérték fel. A módosított beválasztás szerinti (modified intent-to-treat – mITT) populációban elért klinikai válaszok összefoglalását a következő táblázat tartalmazza.
| Klinikai gyógyulás, mITT populáció | |||
| 0,75 mg/ttkg | 1 mg/ttkg | 1,25 mg/ttkg | |
| Javallat | n/N (%) | n/N (%) | n/N (%) |
| cIAI | 6/6 (100,0) | 3/6 (50,0) | 10/12 (83,3) |
| cSSTI | 3/4 (75,0) | 5/7 (71,4) | 2/4 (50,0) |
| Összesen | 9/10 (90,0) | 8/13 (62,0) | 12/16 (75,0) |
A fenti hatásossági adatokat fenntartással kell kezelni, mert a vizsgálatban egyidejű antibiotikus
kezelés is engedélyezett volt. Továbbá figyelembe kell venni az alacsony betegszámot is.
Felszívódás
A tigeciklint intravénásan kell alkalmazni, így biohasznosulása 100%.
Eloszlás
A klinikai vizsgálatokban megfigyelt koncentrációk mellett (0,1–1,0 mikrogramm/ml) a tigeciklin in vitro plazmafehérje-kötődése körülbelül 71% és 89% között van. Állatokon és emberen végzett farmakokinetikai vizsgálatok tanúsága szerint a tigeciklin könnyen eloszlik a szövetekben.
Egyszeri vagy többszöri PP14PPC-tigeciklin dózisokat kapó patkányokban a radioaktivitás a legtöbb szövetben jó eloszlást mutatott. A legmagasabb felvett összmennyiséget a csontvelőben, a nyálmirigyekben, a pajzsmirigyben, a lépben és a vesében figyelték meg. A tigeciklin egyensúlyi eloszlási térfogata embereknél átlagosan 500–700 liter (7–9 l/ttkg), ami arra utal, hogy a tigeciklin nagy mértékben oszlik meg a plazmatérfogaton túl és a szövetekben koncentrálódik.
Nem áll rendelkezésre arról adat, hogy a tigeciklin emberben átjut-e a vér-agy gáton.
A 100 mg-os kezdő adagot, majd azt követően 12 óránként 50 mg-ot alkalmazó terápiás adagolási sémát alkalmazó klinikai farmakológiai vizsgálatokban a szérum tigeciklin egyensúlyi
CBBmaxBB-értéke 30 perces infúziók esetén 866±233 ng/ml, 60 perces infúziók esetén 634±97 ng/ml volt. Az egyensúlyi AUCBB0-12hBB-érték 2349±850 ng×h/ml volt.
Biotranszformáció
A becslések szerint az excretiót megelőzően a tigeciklin átlagosan kevesebb, mint 20%-a metabolizálódik. Egészséges férfi önkéntesekben a PP14PPC-tigeciklin alkalmazását követően elsődlegesen a változatlan formájú tigeciklin volt a vizeletből és a székletből visszanyert PP14PPC-vel jelzett anyag, azonban jelen volt egy glükuronid, egy N-acetil metabolit és egy tigeciklin-epimer is. A humán májmikroszómákban végzett in vitro vizsgálatok szerint a tigeciklin az alábbi 6 citokróm P450 (CYP) izoforma által mediált metabolizmus egyikét sem gátolja kompetitív módon: 1A2, 2C8, 2C9, 2C19, 2D6 és 3A4. Ezen felül a tigeciklin a CYP2C9, CYP2C19, CYP2D6 és a CYP3A gátlásakor nem mutatott NADPH-dependenciát, ami ezen CYP enzimek mechanizmus-alapú gátlásának hiányára utal.
Elimináció
A PP14PPC-tigeciklin alkalmazása után a teljes radioaktivitás székletből és vizeletből történő visszanyerése arra utal, hogy a dózis 59%-a az epén, illetve a székleten keresztül, 33%-a pedig a vizelettel választódik ki. Általában elmondható, hogy a tigeciklin elsődlegesen az epén keresztül, változatlan formában eliminálódik. A tigeciklin glükuronidációja és a vesén keresztül, változatlan formában történő ürülése a másodlagos eliminációs út.
A tigeciklin teljes clearance-e az intravénás infúzió beadását követően 24 l/óra. A vese-clearance a teljes clearance megközelítőleg 13%-át teszi ki. A tigeciklin a szérumból poliexponenciálisan jellemezhető eliminációt mutat, a terminális felezési idő középértéke többszörös dózis alkalmazását követően 42 óra, bár ez egyénenként jelentős változatosságot mutat.
Caco-2 sejtekkel végzett in vitro vizsgálatok azt mutatták, hogy a tigeciklin nem gátolja a digoxin áramlását, ami arra utal, hogy a tigeciklin nem P-glikoprotein (P-gp) inhibitor. Ez az in vitro információ megfelel annak, hogy a tigeciklinnek a fentiekben leírt in vivo gyógyszerkölcsönhatási vizsgálatban nem volt hatása a digoxin clearence-ére (lásd 4.5 pont).
Egy P-glikoproteint fokozottan expresszáló sejtvonallal végzett in vitro vizsgálat alapján a tigeciklin P-gp szubsztrát. A P-gp mediált transzport esetleges hozzájárulása a tigeciklin in vivo eloszlására nem ismert. P-gp inhibitorokkal (például ketokonazol vagy ciklosporin) vagy P-gp induktorokkal (például rifampicin) történő együttes alkalmazás befolyásolhatja a tigeciklin farmakokinetikáját.
Speciális betegcsoportok
Májkárosodás
A tigeciklin egyszeri adagjának farmakokinetikai jellege nem változott meg enyhe májkárosodásban szenvedő betegeknél. Azonban a tigeciklin szisztémás clearance-e közepesen súlyos májkárosodásban (Child-Pugh B) szenvedő betegeknél 25%-kal csökkent, a felezési ideje pedig 23%-kal megnyúlt, míg a súlyos májkárosodásban (Child-Pugh C) szenvedő betegeknél a tigeciklin szisztémás clearance-e 55%-kal csökkent, felezési ideje pedig 43%-kal megnyúlt (lásd 4.2 pont).
Vesekárosodás
A tigeciklin egyszeri adagjának farmakokinetikai jellege nem változott meg vesekárosodásban szenvedő betegeknél (kreatinin-clearance <30 ml/perc, n=6). Súlyos vesekárosodás esetén az AUC-érték 30%-kal magasabb volt, mint a normál vesefunkciójú betegeknél (lásd 4.2 pont).
Idősek
Egészséges idősebb és fiatal alanyok között nem figyeltek meg különbségeket a farmakokinetikát illetően (lásd 4.2 pont).
Gyermekek és serdülők
A tigeciklin farmakokinetikáját két vizsgálatban értékelték. Az első vizsgálatba 8–16 éves gyermekeket vontak be (n = 24), akik 30 perces intravénás infúzióban, egyszeri dózisban kaptak tigeciklint (0,5; 1; vagy 2 mg/ttkg, legfeljebb 50 mg, 100 mg, illetve 150 mg maximális dózisig). A második vizsgálatot 8-11 éves gyermekek bevonásával végezték, akik 30 perces intravénás infúzióban, többszöri dózisokban kaptak tigeciklint (0,75; 1; vagy 1,25 mg/ttkg, legfeljebb 50 mg) 12 óránként.
Ezekben a vizsgálatokban nem alkalmaztak telítő dózist. A farmakokinetikai paramétereket az alábbi táblázat foglalja össze.
| 1 mg/ttkg-os dózisra standardizált átlag ± SD tigeciklin Cmax- és AUC-érték gyermekeknél | |||
| Kor (év) | N | Cmax (ng/ml) | AUC (ng×h/ml)* |
| Egyszeri dózis | |||
| 8–11 | 8 | 3881 ± 6637 | 4034 ± 2874 |
| 12–16 | 16 | 8508 ± 11 433 | 7026 ± 4088 |
| Többszörös dózis | |||
| 8–11 | 42 | 1911 ± 3032 | 2404 ± 1000 |
| * AUC0-∞-érték egyszeri dózisnál, AUC0-12h-érték többszöri dózisoknál | |||
A cél AUC0-12h-érték felnőtteknél a javasolt 100 mg-os telítődózist, valamint a 12 óránként adott 50 mg dózist követően körülbelül 2500 ng×h/ml volt.
Mindkét vizsgálat populációs farmakokinetikai elemzése megállapította, hogy 8 éves és idősebb gyermekek esetében a testtömeg a tigeciklin-clearance kovariánsa. A 8–12 éves gyermekek számára 12 óránként adott 1,2 mg/ttkg tigeciklin adagolási séma (maximális dózis: 50 mg 12 óránként), valamint a 12–18 éves serdülők számára 12 óránként adott 50 mg tigeciklin adagolási séma valószínűleg azzal összehasonlítható expozíciót eredményez, mint ami felnőtteknél figyelhető meg a jóváhagyott adagolási séma alkalmazása esetén.
Ezekben a vizsgálatokban több gyermek esetében is a felnőttekhez képest magasabb Cmax-értékeket észleltek. Ezért gyermekek és serdülők esetében ügyelni kell a tigeciklin-infúzió beadásának sebességére.
A beteg neme
A tigeciklin clearance-ét illetően nem volt klinikailag releváns különbség a férfi és nő betegek között. Nőknél 20%-kal magasabb AUC-értéket állapítottak meg, mint férfiaknál.
Rassz
A tigeciklin clearance-ét illetően nem volt különbség a rasszok között.
Testsúly
A különböző testsúlyú betegeknél a clearance, a súlyra normalizált clearance és az AUC-érték nem különbözött szembetűnő mértékben, még a 125 ttkg-ot elérő vagy meghaladó betegek eseteiben sem. A 125 ttkg-ot elérő vagy meghaladó betegeknél az AUC-érték 24%-kal alacsonyabb volt. A
140 ttkg-os vagy azt meghaladó testsúlyú betegekről nem áll rendelkezésre adat.
