CEFEPIM NORIDEM 2 G POR OLDATOS INJEKCIÓHOZ VAGY INFÚZIÓHOZ
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Kölcsönhatások a következőkkel
Felhasználási korlátok
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - CEFEPIM 2 G
A Cefepim Noridem az alább felsorolt, cefepimre érzékeny kórokozók által okozott súlyos fertőzések kezelésére javallott (lásd 4.4és 5.1pont).
Felnőtteknél és 12évnél idősebb, >40kg testtömegű gyermekeknél és serdülőknél:
-
Pneumonia
-
Szövődményes húgyúti fertőzések (ideértve a pyelonephritist)
-
Szövődményes intraabdominalis fertőzések
-
Dialysissel társuló peritonitis folyamatos ambuláns peritonealis dialysisben (CAPD) részesülő betegeknél
Felnőtteknél:
-
Akut epeúti fertőzések
Legalább 2hónapos, legfeljebb 12éves korú,≤40kg testtömegűgyermekeknél:
-
Pneumonia
-
Szövődményes húgyúti fertőzések (ideértve a pyelonephritist)
-
Bakteriális meningitis (lásd 4.4pont)
Bármely fent felsorolt fertőzéshez kapcsolódó vagy gyaníthatóan ahhoz kapcsolódó bacteraemiában szenvedő betegek kezelésére.
A cefepim alkalmazható gyaníthatóan bakteriális fertőzés okozta lázas neutropeniában szenvedő felnőttek, serdülők és 2hónaposnál idősebb gyermekek empirikus kezelésére. Súlyos fertőzés magas kockázatának kitett betegeknél (pl. nemrégiben csontvelő-transzplantáción áteső betegek, felvételkor hypotensióban szenvedő betegek, hematológiai rosszindulatú betegség a háttérben vagy súlyos, illetve hosszú ideje tartó neutropenia) az antimikrobiális monoterápia nem megfelelő lehet. Nem áll rendelkezésre elegendő adat a cefepim-monoterápia hatásosságának alátámasztására ezeknél a betegeknél. Aminoglikoziddal vagy glikopeptid antibiotikummal végzett kombinációs terápia lehet javasolható, figyelembe véve a beteg egyéni kockázati profilját.
A cefepimet mindig együtt kell alkalmazni más antibakteriális hatóanyagokkal olyankor, amikor a betegséget okozó baktériumok lehetséges köre nem esne a hatásspektrumába.
Figyelembe kell venni az antibakteriális hatóanyagok megfelelő alkalmazására vonatkozó hivatalos útmutatókat.
Feloldást követően a cefepim intravénásan alkalmazható lassan, 3–5perces időtartam alatt beadott injekcióban; vagy rövid, körülbelül 30perces időtartam alatt beadott infúzióban.
Az adagolást és az alkalmazás módját a fertőzés típusa és súlyossága, a kórokozó érzékenysége, a vesefunkció és a beteg általános állapota határozza meg.
Adagolás normális vesefunkciójú betegeknél:
Felnőttek és 40kg-nál magasabb testtömegű gyermekek és serdülők (körülbelül 12év fölött):
| Egyszeri dózisok és adagolási intervallum | |
| Súlyos fertőzések: Bacteraemia Pneumonia Szövődményes húgyúti fertőzések (ideértve a pyelonephritist) Akut epeúti fertőzések | Nagyon súlyos fertőzések: Szövődményes intraabdominalis fertőzések Lázas neutropeniában szenvedő betegek empirikus kezelése |
| 2,0g 12óránként | 2,0g 8óránként |
Csecsemők és gyermekek (1hónapos kortól 12éves korig és/vagy≤40kg testtömeggel, normális vesefunkció mellett)
| Egyszeri dózisok (mg/ttkg), adagolási intervallum és a kezelés időtartama | ||
| Súlyos fertőzések: Pneumonia Szövődményes húgyúti fertőzések (ideértve a pyelonephritist) | Nagyon súlyos fertőzések: Bacteraemia Bakteriális meningitis Lázas neutropeniában szenvedő betegek empirikus kezelése | |
| Gyermekek 2hónapos kortól, ≤40 kg testtömeg: | 50mg/ttkg 12óránként Súlyosabb fertőzések: 50mg/ttkg 8óránként 10napig | 50mg/ttkg 8óránként 7–10napig |
| Csecsemők 1hónapos kortól a 2hónapos kor betöltéséig: | 30mg/ttkg 12óránként Súlyosabb fertőzések: 30mg/ttkg 8óránként 10napig | 30mg/ttkg 8óránként 7–10napig |
A 2hónaposnál fiatalabb csecsemőknél korlátozottan állnak rendelkezésre tapasztalatok. A 12 vagy 8óránkénti 30mg/ttkg javasolt adagolás 2hónaposnál idősebb gyermekek farmakokinetikai adatain alapul, és megfelelőnek tekinthető csecsemőknél 1hónapos kortól a 2hónapos kor betöltéséig.
A >40kg testtömegű gyermekeknél és serdülőknél a felnőtteknél javasolt adagolás érvényes.
A 12évesnél idősebb, <40kg testtömegű betegeknél a <40kg testtömegű, fiatalabb betegekre vonatkozó adagolási ajánlás érvényes.
A 8óránként 2g maximális napi dózis – amint az felnőtteknél javasolt – nem léphető túl.
Adagolás károsodott vesefunkciójú betegeknél:
Károsodott vesefunkciójú betegek esetében a cefepim-dózist módosítani kell a lassabb renalis elimináció kompenzálása érdekében.
12évesnél idősebb, 40kg-nál magasabb testtömegű gyermekek, serdülők és felnőttek
Enyhe és közepesen súlyos vesekárosodás esetén 2,0g cefepim kezdeti dózis javasolt.
A következő táblázat az azt követő fenntartó dózist adja meg:
| Kreatinin-clearance (ml/perc) | Javasolt fenntartó dózis: Egyszeri dózis és az alkalmazás intervalluma | |
| Súlyos fertőzések: Bacteraemia Pneumonia Szövődményes húgyúti fertőzések (ideértve a pyelonephritist) Akut epeúti fertőzések | Nagyon súlyos fertőzések: Szövődményes intraabdominalis fertőzések Lázas neutropeniában szenvedő betegek empirikus kezelése | |
| >50 (szokásos dózis, módosítás nem szükséges) | 2g 12óránként | 2g 8óránként |
| 30‑50 | 2g 24óránként | 2g 12óránként |
| 11‑29 | 1g 24óránként | 2g 24óránként |
| ≤10 | 0,5g 24óránként | 1g 24óránként |
Dialysisben részesülő betegek:
Haemodialysisen áteső betegeknél a dialysis kezdetén a szervezetben jelen lévő cefepim teljes mennyiségének mintegy 68%-a eliminálódik egy 3órás dialysis időszak alatt. Farmakokinetikai modellezés azt mutatja, hogy a dózis csökkentése szükséges ezeknél a betegeknél. A következő adagolás javasolt:
A cefepim-kezelés első napján 1g telítő dózis, amit azután naponta 500mg követ, kivéve lázas neutropenia esetén, amely indikációnál a javasolt dózis naponta 1g.
A dialysis napjain a cefepimet a dialysis-kezelés után kell alkalmazni. Ha lehetséges, a cefepimet minden nap azonos időpontban kell alkalmazni.
Folyamatos ambuláns peritonealis dialysisen (CAPD) áteső betegeknél a következő adagolás javasolt:
-
1g cefepim 48óránként súlyos fertőzés (bacteraemia, pneumonia, szövődményes húgyúti fertőzések [ideértve a pyelonephritist], akut epeúti fertőzések) esetén
-
2g cefepim 48óránként nagyon súlyos fertőzés (abdominalis fertőzések, peritonitis, lázas neutropeniában szenvedő betegek empirikus kezelése) esetén.
Csecsemők 1hónapos kortól és gyermekek legfeljebb 12éves korig,≤ 40kg testtömeggel
2hónapostól 12éves korig 50mg/ttkg (lásd 5.2pont), 1–2hónapos csecsemőknél 30mg/ttkg dózis felel meg a felnőtteknél alkalmazott 2g-os dózisnak, beleértve az adagolási intervallum ugyanolyan növelését, ahogy az alábbi táblázat mutatja.
Gyermekek 2hónapos kortól, 40kg testtömegig (körülbelül 12éves korig)
| Egyszeri dózisok (mg/ttkg) és adagolási intervallum | ||
| Kreatinin-clearance (ml/perc) | Súlyos fertőzések: Pneumonia Szövődményes húgyúti fertőzések (ideértve a pyelonephritist) | Nagyon súlyos fertőzések: Bacteraemia Bakteriális meningitis Lázas neutropeniában szenvedő betegek empirikus kezelése |
| >50 (szokásos dózis, módosítás nem szükséges) | 50mg/ttkg 12óránként | 50mg/ttkg 8óránként |
| 30‑50 | 50mg/ttkg 24óránként | 50mg/ttkg 12óránként |
| 11‑29 | 25mg/ttkg 24óránként | 50mg/ttkg 24óránként |
| ≤10 | 12,5mg/ttkg 24óránként | 25mg/ttkg 24óránként |
Csecsemők 1hónapos kortóla 2hónapos kor betöltéséig
| Egyszeri dózisok (mg/ttkg) és adagolási intervallum | ||
| Kreatinin-clearance (ml/perc) | Súlyos fertőzések: Pneumonia Szövődményes húgyúti fertőzések (ideértve a pyelonephritist) | Nagyon súlyos fertőzések: Bacteraemia Bakteriális meningitis Lázas neutropeniában szenvedő betegek empirikus kezelése |
| > 50 (szokásos dózis, módosítás nem szükséges) | 30mg/ttkg 12óránként | 30mg/ttkg 8óránként |
| 30‑50 | 30mg/ttkg 24óránként | 30mg/ttkg 12óránként |
| 11‑29 | 15mg/ttkg 24óránként | 30mg/ttkg 24óránként |
| ≤10 | 7,5mg/ttkg 24óránként | 15mg/ttkg 24óránként |
Károsodott májfunkció:
Nem szükséges dózismódosítás károsodott májfunkciójú betegeknél (lásd 5.2pont).
Idősek:
Mivel az idős betegek a csökkent vesefunkció fokozott kockázatának vannak kitéve, az adagolást körültekintően kell megválasztani, és a beteg vesefunkcióját ellenőrizni kell. Dózismódosítás javasolt, ha a vesefunkció csökkent (lásd 4.4pont).
A kezelés időtartama:
A terápia szokott időtartama 7–10nap. Általánosságban a cefepimet 7napnál nem rövidebb és 14napnál nem hosszabb ideig kell alkalmazni kezelésenként. A lázas neutropenia empirikus kezelésében a terápia szokásos hossza 7nap, vagy amíg a neutropenia meg nem szűnik.
Az alkalmazás módja
Megfelelő feloldást követően a cefepim közvetlen intravénás injekcióban adható be 3‑5perc alatt; vagy adagolószerelék csövébe fecskendezve, amíg a beteg kompatibilis intravénás folyadékot kap; vagy intravénás infúzióban, 30perc alatt. Az inkompatibilitásokra és a gyógyszer alkalmazás előtti feloldására vonatkozó utasításokat lásd a 6.2és 6.6pontban.
A cefepim ellenjavallt olyan betegeknél, akik korábban túlérzékenységi reakciót adtak a cefepimre vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagára, bármely más cefalosporinra vagy bármely más béta-laktám antibiotikumra (pl. penicillinek, monobaktámok és karbapenemek).
L-arginin‑tartalma miatt ez a készítmény ellenjavallt továbbá L-arginin-túlérzékenységben és acidosisban szenvedő betegeknél. Hyperkalaemia esetén ezért óvatosság javasolt.
Figyelmeztetések
Túlérzékenységi reakciók
Ahogy az összes béta-laktám antibakteriális hatóanyaggal, a cefepimmel végzett kezeléssel összefüggésben is súlyos és esetenként halálos túlérzékenységi reakciókról számoltak be. Súlyos túlérzékenységi reakciók esetén a cefepimmel végzett kezelést azonnal le kell állítani, és megfelelő sürgősségi intézkedéseket kell kezdeményezni.
A cefepim-kezelés megkezdése előtt alapos anamnézisfelvételt kell végezni annak meghatározására, hogy a betegnek volt-e korábban túlérzékenységi reakciója cefepimre, béta-laktámokra vagy más gyógyszerekre. Az esetek 10%-ában keresztreaktivitás áll fenn a túlérzékenység tekintetében a penicillin és a cefalosporinok között.
A cefepim óvatosan alkalmazandó olyan betegeknél, akiknek az anamnézisében asztma vagy allergiás hajlam szerepel. A beteget gondos megfigyelés alatt kell tartani az első alkalmazás során. Ha allergiás reakció fordul elő, a kezelést azonnal le kell állítani.
A súlyos túlérzékenységi reakciók adrenalin vagy más szupportív terápia alkalmazását tehetik szükségessé.
A cefepim antibakteriális hatása
A cefepim viszonylag korlátozott antibakteriális hatásspektruma miatt nem alkalmas bizonyos típusú fertőzések kezelésére, kivéve, ha a kórokozóról már dokumentált és ismert, hogy érzékeny; vagy nagyon erősen gyanítható, hogy a legvalószínűbb kórokozó(k) alkalmas(ak) lehet(nek) cefepim-kezelésre (lásd 5.1pont).
Vesekárosodás
Károsodott vesefunkciójú (kreatinin-clearance ≤50ml/perc) betegeknél vagy más olyan betegség esetén, amely károsíthatja a vesefunkciót, a cefepim dózisát módosítani kell a lassabb sebességű renalis elimináció kompenzálása érdekében. Mivel magas és tartósan fennálló szérum antibiotikum‑koncentrációk fordulhatnak elő szokásos dózisok alkalmazása esetén vesekárosodásban vagy más olyan betegségben szenvedő betegeknél, amely károsíthatja a vesefunkciót, a fenntartó adagolást csökkenteni kell, ha cefepimet ilyen betegeknek adnak. A folyamatos adagolást a vesekárosodás mértéke, a fertőzés súlyossága és a betegséget okozó organizmusok érzékenysége szerint kell meghatározni (lásd 4.2 és 5.2pont).
Forgalomba hozatalt követő felügyelet során a következő súlyos mellékhatásokról számoltak be: reverzibilis encephalopathia (tudatzavar, többek között zavartság, hallucinációk, stupor és kóma), myoclonus, görcsrohamok (többek között non-konvulzív status epilepticus), és/vagy veseelégtelenség (lásd 4.8pont). A legtöbb eset olyan, vesekárosodásban szenvedő betegnél fordult elő, akik az ajánlottnál magasabb cefepim-dózisokat kaptak.
Általánosságban a neurotoxicitás tünetei a cefepim-kezelés leállítását és/vagy haemodialysist követően megszűntek, néhány eset azonban halálos kimenetelű volt.
A vesefunkciót gondosan ellenőrizni kell, ha nefrotoxikus potenciálú gyógyszereket, például aminoglikozidokat és erős diuretikumokat alkalmaznak cefepimmel együtt.
Az alkalmazással kapcsolatos különleges óvintézkedések
Clostridioides difficile okozta hasmenésről (CDAD) számoltak be csaknem valamennyi antibakteriális hatóanyag, így a cefepim alkalmazásával kapcsolatban is, ami súlyosságában az enyhe hasmenéstől a halálos kimenetelű colitisig terjedhet. A CDAD lehetőségét számításba kell venni minden olyan betegnél, akinél hasmenés jelentkezik antibiotikum alkalmazását követően. Az anamnézist figyelmesen kell felvenni, mivel több mint két hónappal az antibakteriális hatóanyag alkalmazása után is beszámoltak CDAD kialakulásáről. CDAD gyanúja vagy igazolt CDAD esetén előfordulhat, hogy le kell állítani a nem a C. difficile ellen irányuló antibiotikum folyamatban lévő alkalmazását.
Ahogy más antibiotikumokkal is előfordul, a cefepim alkalmazása a nem érzékeny organizmusok túlszaporodásához vezethet. Amennyiben felülfertőződés történik a terápia során, megfelelő intézkedéseket kell tenni.
Alkalmazás időseknél
A klinikai vizsgálatokban cefepimmel kezelt több mint 6400felnőtt 35%-a 65éves vagy idősebb, míg 16%-uk 75éves vagy idősebb volt. A klinikai vizsgálatokban azoknál az idős betegeknél, akik a szokásos, felnőtteknek javasolt dózist kapták, a klinikai hatásosság és biztonságosság hasonló volt a nem idős felnőtt betegeknél tapasztalt klinikai hatásossághoz és biztonságossághoz, kivéve, ha a beteg vesekárosodásban szenvedett. Az eliminációs felezési idő kismértékben megnövekedett és a vese-clearance-értékek alacsonyabbak voltak a fiatalabb személyeknél megfigyeltekhoz képest. Az adagolás módosítása javasolt, ha a vesefunkció károsodott (lásd 4.2és 5.2pont).
A cefepimről ismert, hogy jelentős mértékben a vesén keresztül választódik ki, és a gyógyszerre adott toxikus reakció nagyobb lehet a károsodott vesefunkciójú betegeknél. Mivel az idős betegeknél nagyobb valószínűséggel csökken a vesefunkció, óvatosan kell kiválasztani a dózist, és ellenőrizni kell a vesefunkciót (lásd 4.8és 5.2pont). Súlyos mellékhatások, többek között reverzibilis encephalopathia (tudatzavar, többek között zavartság, hallucinációk, stupor és kóma), myoclonus, görcsrohamok (többek között non-konvulzív status epilepticus), és/vagy veseelégtelenség fordult elő vesekárosodásban szenvedő idős betegeknél a cefepim szokásos dózisának alkalmazásakor (lásd 4.8pont).
Kölcsönhatás szerológiai teszteléssel
Pozitív Coombs-tesztet – haemolysis bizonyítéka nélkül – írtak le naponta kétszer cefepimmel kezelt betegeknél.
A cefalosporin antibiotikumok hatására a glycosuria rézion-redukciós (Benedict- vagy Fehling-oldat vagy Clinitest tablettákkal) vizsgálatai álpozitív vizeletglükóztartalom-eredményt adhatnak, de az enzimalapú tesztek (glükóz-oxidáz) nem. Ezért enzimatikus glükóz-oxidáz reakción alapuló glükóztesztek alkalmazása javasolt.
Interakciós vizsgálatokat nem végeztek.
Pozitív Coombs-tesztet haemolysis jele nélkül (lásd 4.8 pont) figyeltek meg napi kétszeri cefepim-dózissal kezelt betegeknél.
Mivel a vizeletből történő glükózmeghatározás álpozitív eredményt adhat, inkább a glükóz-oxidáz módszer alkalmazása javasolt.
Bakteriosztatikus antibiotikumokkal egyidejűleg végzett kezelés kölcsönhatásba léphet a béta-laktám antibiotikumok hatásával.
Termékenység
Nem tapasztalták a termékenység károsodását patkányoknál. A cefepim humán terhességben történő alkalmazásáról nincsenek adatok.
Terhesség
Egerekkel, patkányokkal és nyulakkal végzett reprodukciós vizsgálatok nem mutattak bizonyítékot magzatkárosodásra, terhes nőkkel azonban nem végeztek megfelelő kontrollos vizsgálatokat. Mivel az állatokkal végzett reprodukciós vizsgálatok nem mindig jelzik előre a humán választ, ez a gyógyszer csak akkor alkalmazható terhesség alatt, ha egyértelműen szükséges.
Szoptatás
A cefepim nagyon alacsony koncentrációkban kiválasztódik a humán anyatejbe. Elővigyázatosság szükséges, ha szoptató nőnél cefepimet alkalmaznak, a csecsemőt szoros megfigyelés alatt kell tartani.
Nem vizsgálták a gyógyszer gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre gyakorolt hatásait. Az esetleges mellékhatások – mint a módosult tudatállapot, szédülés, zavart állapot vagy hallucinációk – azonban hatással lehetnek a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre (lásd 4.4 és 4.8pont).
A mellékhatásokat besorolása a következő kategóriákba történik, szervrendszeri kategóriák, MedDRA terminológia és MedDRA gyakoriság szerint: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100–<1/10), nem gyakori (≥1/1000–<1/100), ritka (≥1/10000–<1/1000), nagyon ritka (<1/10000), és nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
Minden gyakorisági csoporton belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek bemutatásra.
Táblázat: Klinikai vagy forgalomba hozatalt követő tapasztalat során jelentett nemkívánatos gyógyszerhatások
| Szervrendszeri kategóriák | Gyakoriság | MedDRA terminológia |
| Fertőző betegségek és parazitafertőzések | Nem gyakori | Oralis candidiasis, vaginalis fertőzés |
| Ritka | Candidiasis | |
| Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek | Nagyon gyakori | Pozitív Coombs‑teszt |
| Gyakori | Megnyúlt protrombinidő, megnyúlt parciális tromboplasztinidő, anaemia, eosinophilia | |
| Nem gyakori | Thrombocytopenia, leukopenia, neutropenia | |
| Nem ismert | Anaemia aplasticaa, haemolyticus anaemiaa, agranulocytosis | |
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | Ritka | Anaphylaxiás reakció, angioedema |
| Nem ismert | Anaphylaxiás shock | |
| Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek | Nem ismert | Vizeletglükóz-vizsgálat álpozitív eredménye |
| Pszichiátriai kórképek | Nem ismert | Zavart állapot, hallucináció |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | Nem gyakori | Fejfájás |
| Ritka | Convulsio, paraesthesia, ízérzés zavara, szédülés | |
| Nem ismert | Kóma, stupor, encephalopathia, módosult tudatállapot, myoclonus | |
| Érbetegségek és tünetek | Gyakori | Phlebitis az infúzió beadási helyén |
| Ritka | Vasodilatio | |
| Nem ismert | Haemorrhagiaa | |
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | Ritka | Dyspnoe |
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | Gyakori | Hasmenés |
| Nem gyakori | Pseudomembranosus colitis, colitis, hányinger, hányás | |
| Ritka | Abdominalis fájdalom, obstipatio | |
| Nem ismert | Gastrointestinalis betegség | |
| Máj- és epebetegségek, illetve tünetek | Gyakori | Emelkedett glutamát-piruvát-transzamináz-szint, Emelkedett glutamát-oxálacetát-transzamináz-szint, Emelkedett bilirubinszint a vérben |
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | Gyakori | Kiütés |
| Nem gyakori | Erythema, urticaria, pruritus | |
| Nem ismert | Toxicus epidermalis necrolysisa, Stevens–Johnson‑szindrómaa, erythema multiformea | |
| Vese- és húgyúti betegségek és tünetek | Nem gyakori | Emelkedett karbamidszint a vérben, emelkedett kreatininszint a vérben |
| Nem ismert | Veseelégtelenség, toxicus nephropathiaa | |
| A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek | Ritka | Genitalis viszketés |
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | Gyakori | Reakció az infúzió beadási helyén, fájdalom az injekció beadási helyén, gyulladás az injekció beadási helyén |
| Nem gyakori | Pyrexia, gyulladás az infúzió beadási helyén | |
| Ritka | Hidegrázás | |
| Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei | Gyakori | Emelkedett alkalikusfoszfatáz-szint |
a Mellékhatások, amelyekről általánosságban elfogadott, hogy a gyógyszercsoportba tartozó más hatóanyagokra is jellemzőek.
Gyermekek és serdülők
A cefepim biztonságossági profilja csecsemőknél és gyermekeknél hasonló a felnőtteknél tapasztalthoz. A leggyakrabban jelentett mellékhatás, amelyet a klinikai vizsgálatokban a cefepim alkalmazásához kapcsolódónak ítéltek, a kiütés volt.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Súlyos túladagolás esetén, különösen károsodott vesefunkciójú betegeknél a haemodialysis segíteni fog a cefepim szervezetből való eltávolításában; a peritonealis dialysis nem használ. Véletlen túladagolás fordult elő akkor, amikor nagy dózist adtak károsodott vesefunkciójú betegeknek (lásd 4.2 és 4.4pont). A túladagolás tünetei közé tartozik az encephalopathia (tudatzavar, ideértve a zavartságot, hallucinációkat, stuport és kómát), a myoclonus és a görcsrohamok (lásd 4.8pont).
Farmakológiai tulajdonságok - CEFEPIM 2 G
Farmakoterápiás csoport: negyedik generációs cefalosporinok, ATC kód: J01DE01
Hatásmechanizmus
A cefepim hatásmechanizmusa a bakteriális sejtfal szintézisének gátlásán alapul (a növekedési fázisban), a penicillinkötő fehérjék (PBP-k), pl. transzpeptidázok gátlása révén. Ez baktericid hatást eredményez.
Farmakokinetikai/farmakodinámiás összefüggés
A cefepim in vivo aktivitásával legjobban korreláló farmakokinetikai-farmakodinámiás (PK-PD) paraméter azon időtartam, amely során a cefepim-koncentráció meghaladja a MIC-értéket (fT>MIC). A célértéket úgy kell kiválasztani, hogy az legalább 90%-kal (legfeljebb 10%-ra) csökkentse a kórokozószámot (1 log kill). Úgy tűnik, hogy a legtöbb elemzésben a célérték elérésének valószínűségéhez (probability of target attainment, PTA) legalább 60-70%-os fT>MIC (bakteriális sztázis) PK-PD célértékre van szükség. Nagyon súlyos fertőzések esetén (immunhiányos betegeknél) magasabb, akár 100%-os PK-PD célértékre is szükség lehet.
Rezisztenciamechanizmus
A cefepimnek alacsony az affinitása a kromoszomálisan kódolt béta-laktamázokhoz, és nagymértékben rezisztens a legtöbb béta-laktamáz okozta hidrolízisre.
A cefepimmel szembeni bakteriális rezisztenciát a következő mechanizmusok egyike vagy ezek közül több okozhatja:
-
a penicillinkötő fehérjék csökkent affinitása cefepimre;
-
β-laktamázok termelése, amelyek hatékonyan tudják hidrolizálni a cefepimet (pl. a kiterjesztett spektrumú és kromoszomálisan mediált β-laktamázok közül több);
-
a külső membrán impermeabilitása, ami Gram-negatív organizmusokban korlátozza a cefepim hozzáférését a penicillinkötő fehérjékhez;
-
adott hatóanyagokat a sejtből kijuttató effluxpumpák.
Részleges vagy teljes keresztrezisztencia áll fenn a cefepim és más cefalosporinok és a penicillinek között.
Érzékenységtesztelési határértékek
A cefepimre az antimikrobiális érzékenységi teszteléssel foglalkozó európai bizottság (European Committee on Antimicrobial Susceptibility Testing, EUCAST, 13.1.változat, 2023. június 29.) által megállapított minimális gátló koncentrációs (MIC) határértékek a következők:
| Kórokozó | érzékeny | rezisztens |
| Enterobacterales | ≤1mg/l | >4mg/l |
| Pseudomonas spp. | ≤0,001mg/l | >8mg/l |
| Staphylococcus spp. | megjegyzés 1 | megjegyzés 1 |
| Streptococcus A, B, C és G csoport | megjegyzés 2 | megjegyzés 2 |
| Streptococcus pneumoniae | ≤1mg/l | >2mg/l |
| Viridans csoportba tartozó Streptococcusok | ≤0,5mg/l | >0,5mg/l |
| Haemophilus influenzae | ≤0,25mg/l | >0,25mg/l |
| Moraxella catarrhalis | ≤4mg/l | >4mg/l |
| Aeromonas spp. | ≤1mg/l | >4mg/l |
| PK/PD (nem fajhoz kötődő) határértékek | ≤4mg/l | >8mg/l |
-
A Staphylococcusok cefalosporinokra való érzékenységét a cefoxitinnel szembeni érzékenységből feltételezik, kivéve a cefixim, a ceftazidim, a ceftazidim/avibaktám, a ceftibutén és a ceftolozán/tazobaktám esetén, amelyeknek nincs határértéke, és nem alkalmazhatók Staphylococcus-fertőzésre. A szájon át adott hatóanyagok esetén ügyelni kell a fertőzés helyén a megfelelő expozíció elérésére. Ha cefotaximot és ceftriaxont jelentenek meticillin-érzékeny Staphylococcusok esetén, ezeket „Érzékeny, fokozott expozíció”-ként kell jelenteni (I). Egyes meticillin-rezisztens S. aureus törzsek érzékenyek a ceftarolinra és a ceftobiprolra.
-
Az A, B, C és G csoportú Streptococcusok cefalosporinokra való érzékenységét a benzilpenicillinnel szembeni érzékenységből feltételezik.
Érzékenység
A szerzett rezisztencia prevalenciája földrajzilag és időben változhat a kiválasztott fajok tekintetében, és a rezisztenciára vonatkozó helyi információk kívánatosak, különösen súlyos fertőzés kezelése esetén. Szükség szerint szakértői tanácsot kell kérni, ha ismert a rezisztencia helyi prevalenciája, és a hatóanyag hasznossága legalább néhány típusú fertőzésben megkérdőjelezhető.
A cefepim általában aktív a következő mikroorganizmusok ellen in vitro (állapot: 2012. december).
| Általában érzékeny fajok |
| Aerob Gram-pozitív mikroorganizmusok |
| Staphylococcus aureus (meticillin-érzékeny) |
| Streptococcus pneumoniae (ideértve a penicillinrezisztens törzseket) ° |
| Streptococcus pyogenes ° |
| Aerob Gram-negatív mikroorganizmusok |
| Citrobacter freundii |
| Enterobacter aerogenes |
| Haemophilus influenzae |
| Moraxella catarrhalis ° |
| Morganella morganii |
| Proteus mirabilis% |
| Proteus vulgaris ° |
| Serratia liquefaciens ° |
| Serratia marcescens |
| Olyan fajok, amelyeknél a szerzett rezisztencia problémát jelenthet alkalmazás során |
| Aerob Gram-pozitív mikroorganizmusok |
| Staphylococcus aureus3 |
| Staphylococcus epidermidis+ |
| Staphylococcus haemolyticus+ |
| Staphylococcus hominis+ |
| Aerob Gram-negatív mikroorganizmusok |
| Acinetobacter baumannii |
| Enterobacter cloacae |
| Escherichia coli% |
| Klebsiella oxytoca% |
| Klebsiella pneumoniae% |
| Pseudomonas aeruginosa |
| Természetes rezisztenciával bíró fajok |
| Aerob Gram-pozitív mikroorganizmusok |
| Enterococcus spp. |
| Listeria monocytogenes |
| Staphylococcus aureus (meticillin-rezisztens) |
| Aerob Gram-negatív mikroorganizmusok |
| Stenotrophomonas maltophilia |
| Anaerob mikroorganizmusok |
| Bacteroides fragilis |
| Clostridioides difficile |
| Egyéb mikroorganizmusok |
| Chlamydia spp. |
| Chlamydophila spp. |
| Legionella spp. |
| Mycoplasma spp. |
° A táblázat publikálásakor nem álltak rendelkezésre aktuális adatok. Az érzékenységet az elsődleges szakirodalomban, a standard munkákban és a terápiás ajánlásokban feltételezték.
+ A rezisztencia aránya több mint 50% legalább egy régióban.
% A kiterjesztett spektrumú béta-laktamázt (ESBL) termelő törzsek mindig rezisztensek.
3 Járóbeteg-ellátásban a rezisztencia aránya <10%.
A cefepim farmakokinetikai tulajdonságai lineárisak az intravénásan alkalmazott 250mg–2g tartományban; nem változnak a kezelés időtartamának függvényében.
Felszívódás
Egészséges önkénteseknél 2g cefepim 30percen keresztül intravénásan történő beadását követően a plazma-csúcskoncentráció (Cmax) 126–193µg/ml volt.
Eloszlás
A cefepim jól eloszlik a testfolyadékokban és szövetekben. A 250mg–2g közti tartományban a cefepim relatív szöveti eloszlása nem változik az alkalmazott dózis függvényében. Az átlagos dinamikus egyensúlyi eloszlási térfogat 18l. Nincs bizonyíték akkumulációra egészséges alanyoknál, akik legfeljebb 2g dózist kaptak intravénásan 8órás intervallumokban 9napos időszak során. A cefepim szérumfehérje-kötődése <19%, és nem függ a szérumkoncentrációtól. Az átlagos eliminációs felezési idő körülbelül 2óra.
Biotranszformáció
A cefepim kismértékben metabolizálódik. Az elsődleges vizeletbeli metabolit az N-metilpirrolidin-oxid, egy tercier amin, amely a dózis mindössze 7%-át teszi ki.
Elimináció
Az átlagos teljestest-clearance 120ml/perc. A cefepim átlagos vese-clearance-e 110ml/perc; ez azt mutatja, hogy a cefepim szinte kizárólag a vesén keresztül ürül, főként glomeruláris filtrációval. A vizeletből változatlan formában visszanyerhető a dózis körülbelül 85%-a, ami a cefepim magas koncentrációjához vezet a vizeletben. 500mg cefepim intravénás alkalmazását követően 12óra elteltével a plazmában, 16óra elteltével a vizeletben a cefepim nem volt többé kimutatható.
Idősek:
A cefepim eloszlását vizsgálták idős férfi és nőbetegeknél (65év fölött). A biztonságosság és a hatásosság idős betegeknél hasonló a felnőttekével, de időseknél megfigyelték az eliminációs felezési idő kismértékű meghosszabbodását és alacsonyabb vese-clearance-értékeket. Dózismódosítás szükséges, ha egyidejűleg fennáll a vesefunkció károsodása (lásd 4.2pont, Adagolás és alkalmazás, Adagolás károsodott vesefunkciójú betegeknél és 4.4pont Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések, Alkalmazás időseknél).
Gyermekek és serdülők:
A farmakokinetikai tulajdonságokat a cefepim egyszeri és többszöri dózisai tekintetében 2hónapos és 16éves kor közötti betegeknél értékelték, akik 50mg/ttkg dózist kaptak intravénás infúzióban; a többszöri dózisokat 8 vagy 12óránként alkalmazták legalább 48órás időszak során.
A cefepim átlagos plazmakoncentrációja az első dózist követően hasonló volt a dinamikus egyensúlyi állapotban megfigyelthez, és kismértékű akkumulációt figyeltek meg további dózisok alkalmazásával.
Más farmakokinetikai paraméterek értékei csecsemőknél és gyermekeknél – amelyeket az első dózist követően és dinamikus egyensúlyi állapotban is meghatároztak – nem tértek el, függetlenül az adagolási ütemezéstől (12óránként vagy 8óránként). Nem volt különbség a farmakokinetikai értékekben sem a különböző életkorú betegek, sem a fiúk és lányok között.
Egyetlen intravénás dózis alkalmazása után az átlagos teljestest-clearance 3,3ml/perc/ttkg és az eloszlási térfogat 0,3l/ttkg volt. A teljes átlagos eliminációs felezési idő 1,7óra volt. A vizeletben változatlan formában visszanyert cefepim aránya az alkalmazott dózis 60,4%-a volt; a vese-clearance volt a fő eliminációs útvonal, átlagosan 2,0ml/perc/ttkg értékkel.
Károsodott vesefunkció:
Különböző mértékű vesekárosodásban szenvedő vizsgálati alanyokkal végzett vizsgálatok az eliminációs felezési idő jelentős meghosszabbodását mutatták. Lineáris összefüggés van az egyéni test-clearance és a kreatinin-clearance között a vesekárosodásban szenvedő alanyoknál.
Az átlagos eliminációs felezési idő dialysisen áteső betegeknél 13óra (haemodialysis) és 19óra folyamatos ambuláns peritonealis dialysis esetén.
Károsodott májfunkció:
1g egyszeri dózis alkalmazásával a cefepim kinetikája változatlan a cystikus fibrosisban és májműködési zavarban szenvedő betegeknél. Ezért nem szükséges dózismódosítás.
