Gyógyszerek gyorsabb keresése. Próbálja ki az interakcióellenőrzőt.
Gyógyszerek gyorsabb keresése. Próbálja ki az interakcióellenőrzőt.
Bejelentkezés
Regisztráció
Gyógyszerek

ORENCIA 250 MG POR OLDATOS INFÚZIÓHOZ VALÓ KONCENTRÁTUMHOZ

Interakciók listája
5
8
2
Korlátozások

Felírási információ

Biztosítási lista

Nincs társadalombiztosítási fedezet egészségbiztosítás által.

Kibocsátási információk

Nincs adat.

Vényköteles korlátozás

Rendelőintézeti járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszerkészítmény (GYSE esetében nem használatos)

Térítési korlátozás

Nincs adat.

Egyéb információk

Gyógyszer neve

ORENCIA 250 MG POR OLDATOS INFÚZIÓHOZ VALÓ KONCENTRÁTUMHOZ

Összetétel

Nincs adat.

Gyógyszerészeti forma

por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz

A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)

Bristol-Myers Squibb Pharma EEIG

Az alkalmazási előírás utolsó frissítése

2026. 05. 11.
Drugs app phone

Használja a Mediately alkalmazást

Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.

Beolvasás a telefon kamerájával.
4.9

Több mint 36k értékelések

Használja a Mediately alkalmazást

Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.

4,9 csillag, több mint 20k értékelés

SmPC - ORENCIA 250 MG

Javallatok

Rheumatoid arthritis

Az ORENCIA metotrexáttal kombinálva javallott:

  • olyan közepesen súlyos vagy súlyos aktív rheumatoid arthritisben (RA) szenvedő felnőtt betegek kezelésére, akik nem megfelelően reagáltak egy vagy több betegségmódosító antireumatikus gyógyszerre (DMARD-ok), beleértve a metotrexátot (MTX) vagy egy tumor necrosis faktor (TNF)-alfa inhibitort.

  • olyan nagyon aktív és progresszív betegség kezelésére a rheumatoid arthritisben szenvedő felnőtt betegeknél, akik korábban nem részesültek metotrexát-kezelésben.

    Az abatacept-metotrexát kombinált kezelés bizonyítottan csökkenti az ízületi károsodás progresszióját, és javítja a fizikális funkciókat.

    Arthritis psoriatica

    Az ORENCIA önmagában vagy metotrexáttal (MTX) kombinálva az aktív arthritis psoriatica (PsA) kezelésére javallott felnőtt betegeknél, amikor a korábbi betegségmódosító antireumatikus gyógyszerrel, köztük a metotrexáttal (MTX) végzett kezelésre adott válaszreakció nem volt megfelelő, és akiknél a psoriasisos bőrléziók további szisztémás kezelése nem szükséges.

    Polyarticularis juvenilis idiopathiás arthritis

    Az ORENCIA metotrexáttal kombinálva olyan közepesen súlyos vagy súlyos aktív polyarticularis juvenilis idiopathiás arthritisben (pJIA) szenvedő 6 éves és ennél idősebb gyermekek kezelésére javallott, akik nem reagáltak megfelelően az előző DMARD terápiára.

    Az ORENCIA adható monoterápiaként, metotrexát intolerancia esetében, illetve amikor a metotrexát

    kezelés nem megfelelő.

Adagolás

A kezelést csak olyan szakorvos indíthatja el és felügyelheti, aki jártas a rheumatoid arthritis vagy juvenilis idiopathiás arthritis (pJIA) diagnosztizálásában és kezelésében.

Amennyiben a beteg nem reagál az abatacept-kezelésre 6 hónapon belül, mérlegelni kell, hogy folytatják-e a kezelést (lásd 5.1 pont).

Adagolás

Rheumatoid arthritis

Felnőttek

Az 1. sz. táblázatban megadott adagokban, 30 perces intravénás infúzióban kell beadni. A kezdeti alkalmazást követően az ORENCIA az első infúzió beadása utáni 2. és 4. héten, majd ezt követően 4 hetenként alkalmazandó.

  1. táblázat: Az ORENCIA adagjaa
    A beteg testtömege Adag Injekciós üvegek számab
    < 60 kg 500 mg 2
    ≥ 60 kg, és ≤ 100 kg 750 mg 3
    > 100 kg 1000 mg 4

    a Kb. 10 mg/kg.

    b injekciós üvegenként 250 mg abatacept adagolását biztosítja.

    Nincs szükség a dózis módosítására más DMARD-kal, kortikoszteroidokkal, szalicilátokkal, nem szteroid gyulladásgátlókkal (NSAID-ok) vagy analgetikumokkal kombinált alkalmazás esetén.

    Arthritis psoriatica

    Felnőttek

    Az 1. sz. táblázatban meghatározott adagokban, 30 perces intravénás infúzióban kell beadni. A kezdeti alkalmazást követően az ORENCIA-t az első infúzió után 2 és 4 héttel, majd azt követően 4 hetente kell alkalmazni.

    Gyermekek és serdülők

    Polyarticularis juvenilis idiopathiás arthritis

    A 6–17 éves, 75 kg-nál kisebb testtömegű, polyarticularis juvenilis idiopathiás arthritisben szenvedő betegek számára javasolt adag 10 mg/ttkg, amit a beteg testtömegéből kell kiszámítani minden egyes beadáskor. A 75 kg-os vagy ennél nagyobb testtömegű gyermekgyógyászati betegeknél a felnőtt adagolási rendet kell követni az ORENCIA alkalmazásánál, de nem szabad meghaladni az 1000 mg-os maximális dózist. Az ORENCIA-t 30 perces intravénás infúzióban kell alkalmazni. Az első alkalmazást követően az ORENCIA-t 2 és 4 héttel az első infúzió után kell beadni, majd azt követően pedig 4 hetente.

    Az intravénás ORENCIA biztonságosságát és hatásosságát 6 évesnél fiatalabb gyermekeknél nem vizsgálták, ezért az intravénás ORENCIA a 6 évesnél fiatalabb gyermekek kezelésére nem ajánlott.

    Az ORENCIA oldatos injekció előretöltött fecskendőben, subcutan alkalmazásra 2 éves vagy ennél idősebb gyermekgyógyászati betegek pJIA kezelésére alkalmazható (lásd az ORENCIA oldatos injekció előretöltött fecskendőben Alkalmazási előírását).

    Különleges betegcsoportok

    Idősek

    Nincs szükség a dózis módosítására (lásd 4.4 pont)

    Vese- és májkárosodás

    Az ORENCIA-t nem vizsgálták ezekben a betegpopulációkban. Adagolási javaslat nem adható. Az alkalmazás módja

    Intravénás alkalmazásra

    Az összes, teljesen felhígított ORENCIA infúziós oldatot 30 perc alatt egy steril, pirogén-mentes, alacsony proteinkötő filterrel (pórusméret 0,2 μm-1,2 μm) ellátott infúziós szereléken keresztül kell beadni. A gyógyszer alkalmazás előtti feloldására és hígítására vonatkozó utasításokat lásd a

    6.6 pontban.

Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Súlyos és nem megfelelően kezelt fertőzések, mint pl. sepsis és opportunista fertőzések (lásd 4.4 pont).

Figyelmeztetések

Kombináció TNF-inhibitorokkal

Korlátozott tapasztalat áll rendelkezésre az abatacept TNF-inhibitorokkal történő együttadására vonatkozóan (lásd 5.1 pont). Placebokontrollos klinikai vizsgálatokban a TNF-inhibitorokkal és a placeboval kezelt betegekhez viszonyítva a TNF-inhibitorok és az abatacept kombinációjával kezelt betegeknél az összes, valamint a súlyos fertőzések gyakoribb előfordulását tapasztalták (lásd 4.5 pont). Az abatacept TNF-inhibitorokkal való kombinációja nem javasolt.

A TNF-inhibitor terápiáról ORENCIA-kezelésre történő átállítás során a betegnél figyelni kell a fertőzésre utaló jeleket (lásd 5.1 pont, VII. vizsgálat).

Allergiás reakciók

Az abatacept-kezeléssel végzett klinikai vizsgálatok során túlérzékenységi reakciók nem gyakori előfordulását észlelték, amelyekben a betegeknél nem volt kötelező túlérzékenységi reakciókkal szemben preventív kezelést alkalmazni (lásd 4.8 pont). Anaphylaxiás vagy anaphylactoid reakciók fordulhatnak elő az első infúzió után, és ezek életveszélyesek lehetnek. A forgalomba hozatalt követően egy halálos kimenetelű anaphylaxiás esetről számoltak be az ORENCIA első infúziója után. Ha bármilyen súlyos allergiás vagy anafilaxiás reakció lép fel, az intravénás vagy subcutan ORENCIA-kezelést azonnal félbe kell szakítani, és megfelelő terápiát kell alkalmazni, és az ORENCIA alkalmazását tartósan abba kell hagyni.

Az immunrendszerre gyakorolt hatások

Az immunrendszerre ható készítmények, beleértve az ORENCIA-t, befolyásolhatják a gazdaszervezet fertőzésekkel és rosszindulatú folyamatokkal szembeni védekezését, valamint a védőoltásokra adott immunválaszt.

Az ORENCIA biológiai immunszuppresszív vagy immunmodulátor szerekkel való együttadása fokozhatja az abatacept immunrendszerre gyakorolt hatásait (lásd 4.5 pont).

Fertőzések

Súlyos fertőzéseket, köztük sepsist és pneumoniát is jelentettek az abatacept mellett (lásd 4.8 pont). Ezen fertőzések közül néhány fatális kimenetelű volt. A súlyos fertőzések közül sok fertőzés olyan betegeknél fordult elő, akik egyidejűleg immunszuppresszív terápiában részesültek, amely az alapbetegségük mellett tovább hajlamosíthatta a betegeket a fertőzésekre. Nem szabad

ORENCIA-kezelést kezdeményezni aktív fertőzésben szenvedő betegeknél mindaddig, amíg a fertőzés nem kerül leküzdésre. Az orvosnak fokozott óvatossággal kell eljárnia, amikor az ORENCIA alkalmazását mérlegeli olyan betegeknél, akik kórtörténetében rekurrens fertőzések szerepelnek, vagy alapbetegségükből kifolyólag hajlamosak lehetnek a fertőzésekre. Szoros megfigyelés alatt kell tartani azokat a betegeket, akiknél új fertőzés lép fel az ORENCIA-kezelés ideje alatt. Az ORENCIA alkalmazását félbe kell szakítani, ha a betegnél súlyos fertőzés alakul ki.

Nem figyelték meg a tuberkulózis gyakoribbá válását a pivotális placebokontrollos vizsgálatok során, azonban az összes ORENCIA-kezelést kapó betegnél végeztek szűrővizsgálatot tuberkulózisra. Az ORENCIA biztonságossága latens tuberkulózisban szenvedő egyéneknél nem ismert. Az

ORENCIA-kezelést kapó betegeknél tuberkulózis előfordulásáról számoltak be (lásd 4.8 pont). Az ORENCIA-kezelés megkezdése előtt szűrni kell a betegeket latens tuberkulózisra. Figyelembe kell venni a vonatkozó szakmai irányelveket is.

Az antireumatikumokkal való kezelések a hepatitis B reaktivációjával jártak. Ezért az ORENCIA-kezelés megkezdése előtt a közzétett szakmai irányelvek figyelembevételével vírus hepatitis szűrést kell végezni.

Progresszív multifocalis leukoencephalopathia (PML)

Abatacept-kezelésben részesülő betegeknél beszámoltak PML esetekről, főként olyankor, ha az abataceptet más immunszupresszív gyógyszerrel kombinációban alkalmazták. A PML fatális is lehet, és differenciáldiagnosztikai szempontból gondolni kell rá, ha immunszuprimált betegnél újonnan jelentkező vagy rosszabbodó neurológiai, pszichiátriai és kognitív tünetek jelentkeznek. Amennyiben az ORENCIA-terápia során PML-re utaló tünetek jelentkeznének, úgy az ORENCIA-kezelést abba kell hagyni és megfelelő diagnosztikai eljárásokat kell alkalmazni.

Rosszindulatú daganatok

Placebokontrollos klinikai vizsgálatokban a rosszindulatú daganatok előfordulási gyakorisága 1,2% volt az abatacepttel, illetve 0,9% volt a placeboval kezelt betegeknél (lásd 4.8 pont). Ismerten rosszindulatú daganatos betegeket nem vontak be ezekbe a klinikai vizsgálatokba. Egereken végzett karcinogenitási vizsgálatokban lymphoma és emlőtumor gyakoribb előfordulását észlelték. Ezen megfigyelés klinikai jelentősége nem ismert (lásd 5.3 pont). Az abataceptnek a rosszindulatú daganatok, köztük a lymphoma kialakulásában betöltött lehetséges szerepe emberek esetén nem ismert. Érkeztek bejelentések nem melanoma típusú bőrrák előfordulásáról ORENCIA-kezelést kapó betegeknél (lásd 4.8 pont). Minden betegnek rendszeres bőrgyógyászati vizsgálat javasolt, különösen azoknak, akiknél fennállnak a bőrrák kockázati tényezői.

Védőoltások

Az ORENCIA-val kezelt betegek a terápia mellett részesülhetnek immunizációban, az élő kórokozókat tartalmazó vakcinák kivételével. Az abatacept-kezeléssel egyidejűleg vagy a kezelés befejezését követő 3 hónapon belül élő vakcinákat nem szabad alkalmazni. Az immunrendszert befolyásoló gyógyszerek, így az abatacept is csökkenthetik egyes immunizációk hatékonyságát.

A juvenilis rheumatoid arthritisben szenvedő betegek esetében ajánlott, hogy a hatályos immunizálási előírásoknak megfelelően az ORENCIA-terápia megkezdése előtt megfelelően immunizálva legyenek (lásd 4.5 pont).

Idősek

A placebokontrollos vizsgálatok során összesen 404 olyan idős beteg kapott abatacept-kezelést, akik legalább 65 évesek voltak (köztük 67 fő 75 éves vagy idősebb). Hasonló hatékonyságot észleltek ezeknél a betegeknél és a fiatalabb betegeknél. A súlyos fertőzések és a rosszindulatú folyamatok placebohoz viszonyított előfordulási gyakorisága nagyobb volt az abatacepttel kezelt 65 év feletti, mint a 65 év alatti betegek között. Mivel idős korban általában gyakoribbak a fertőzések és a malignitások, ezért idősek kezelésekor óvatosság szükséges (lásd 4.8 pont).

Autoimmun folyamatok

Elméleti megfontolások alapján az abatacept-kezelés fokozhatja az autoimmun folyamatok kockázatát felnőttekben és gyermekekben, például a sclerosis multiplex súlyosbodását. A placebokontrollos klinikai vizsgálatok során az abatacept-kezelés a placebohoz viszonyítva nem vezetett fokozott autoantitest, így például antinukleáris és anti-dsDNS antitest képződéshez (lásd 4.8 és 5.3 pontok).

Vércukorszint-meghatározás

A maltóz tartalmú parenterális készítmények befolyásolhatják az olyan vércukorszintmérő készülékekkel mért eredményeket, amelyek glükóz-dehidrogenáz-pirrolokinolinkinont (GDH-PQQ) tartalmazó tesztcsíkokat használnak. A GDH-PQQ alapú vércukorszintmérő rendszerek reakcióba léphetnek az ORENCIA-ban jelenlévő maltózzal, ami az infúzió beadásának napján tévesen, emelkedett vércukorszint eredményhez vezethet. ORENCIA-kezelés során, amennyiben a beteg vércukorszintjét ellenőrizni kell, olyan vércukorszint mérési módszereket ajánlott választani, amelyek nem lépnek reakcióba a maltózzal, mint például a glükóz-dehidrogenáz-nikotin-adenin-dinukleotid (GDH-NAD), a glükóz-oxidáz vagy a glükóz-hexokináz alapú tesztmódszerek.

Sószegény diétában részesülő betegek

Ez a készítmény a maximális adagot jelentő 4 injekciós üvegben 34,5 mg nátriumot (injekciós üvegenként 8,625 mg nátriumot) tartalmaz, amely a WHO által felnőtteknek javasolt 2 g maximális napi nátriumbevitel 1,7%-ának felel meg.

Nyomonkövethetőség

A biológiai készítmények nyomonkövethetőségének javítása érdekében, az alkalmazott készítmény nevét és gyártási tételszámát egyértelműen kell feltüntetni.

Interakciók

Interakciók listája
5
8
2
0
Felvétel az interakciók közé

Kombináció TNF-inhibitorokkal

Kevés tapasztalat áll rendelkezésre abatacept TNF-inhibitorokkal való kombinációs alkalmazásáról (lásd 5.1 pont). Míg a TNF-inhibitorok az abatacept clearance-ét nem befolyásolták, placebokontrollos klinikai vizsgálatokban, az egyidejűleg abatacept és TNF-inhibitor-kezelést kapó betegeknél több fertőzést, illetve súlyos fertőzéseket tapasztaltak, mint a csak TNF-inhibitor-szer-kezelésben részesülő betegeknél. Ezért az abatacept TNF-inhibitorral történő együttes alkalmazása nem javasolt.

Kombináció más gyógyszerekkel

Populációs farmakokinetikai analízisek során a metotrexátnak, az NSAID-oknak, illetve a kortikoszteroidoknak az abatacept clearance-ére gyakorolt semmilyen hatását nem mutatták ki (lásd 5.2 pont).

Az abatacept szulfaszalazinnal, hidroxiklorokinnal, illetve leflunomiddal való kombinációs

alkalmazása során nem állapítottak meg jelentős gyógyszerbiztonságossági problémát.

Kombináció az immunrendszerre ható egyéb gyógyszerekkel és a védőoltásokkal

Az abatacept biológiai immunszuppresszív vagy immunmodulátor szerekkel való együttadása fokozhatja az abatacept immunrendszerre gyakorolt hatásait. Nem áll rendelkezésre elegendő bizonyíték az abatacept anakinrával vagy rituximabbal való kombinációja biztonságosságának és hatékonyságának értékelésére (lásd 4.4 pont).

Védőoltások

Az abatacept-kezeléssel egyidejűleg vagy a kezelés befejezését követő 3 hónapon belül élő kórokozókat tartalmazó vakcinákat nem szabad alkalmazni. A fertőzésnek az élő kórokozókat tartalmazó vakcinát kapó személyekről abatacepttel kezelt betegekre történő másodlagos transzmissziójáról nincs adat. Az immunrendszert befolyásoló gyógyszerek, így az abatacept is csökkenthetik egyes immunizációk hatékonyságát (lásd 4.4 és 4.6 pont).

Az egészséges önkéntesek részvételével végzett, az abataceptnek a vakcinációra adott antitest választ, valamint rheumatoid arthritisben szenvedő betegekben az influenza- és pneumococcus elleni oltóanyaggal szembeni antitest választ befolyásoló hatását értékelő, feltáró vizsgálatok arra utaltak, hogy az abatacept csökkentheti az immunválasz hatékonyságát, de nem gátolta jelentős mértékben a klinikailag szignifikáns vagy pozitív immunválasz kialakulásának képességét.

Az abatacept-kezelést egy nyílt vizsgálatban értékelték, amelyben rheumatoid arthritisben szenvedő betegeknek adtak 23-valens pneumococcus vakcinát. A pneumococcus elleni immunizálást követően 112 abatacepttel kezelt betegből 62 volt képes elérni a legalább kétszeres antitest titer növekedést jelentő, megfelelő immunválaszt a pneumococcus poliszacharid vakcinára.

Az abataceptet egy olyan nyílt vizsgálatban is értékelték, amelyben rheumatoid arthritisben szenvedő betegeknek adtak szezonális, trivalens influenzavírus vakcinát. Az influenza elleni immunizálást követően a vizsgálat kezdetekor protektív ellenanyagszinttel nem rendelkező, 119 abatacepttel kezelt betegből 73 volt képes elérni a legalább négyszeres antitest titer növekedést jelentő, megfelelő immunválaszt a trivalens influenza vakcinára.

Terhesség

Terhesség és fogamzóképes korú nők

Az abatacept terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében nem áll rendelkezésre megfelelő információ. Preklinikai embrio-foetalis fejlődési vizsgálatokban nem tapasztaltak nemkívánatos hatásokat a 10 mg/ttkg-os humán dózis AUC alapján számított 29-szereséig. Egy pre- és posztnatális fejlődési vizsgálatban patkányoknál az AUC alapján számított, 10 mg/ttkg-os humán dózisnál 11-szer nagyobb dózisok esetén limitált változásokat észleltek az immunfunkciókban (lásd 5.3 pont).

Az ORENCIA nem alkalmazható terhesség alatt, kivéve, ha a nő klinikai állapota abatacept-kezelést igényel. Fogamzóképes korban lévő nőknek hatékony fogamzásgátlást kell alkalmazniuk az abatacept-kezelés alatt és legalább 14 hétig az utolsó adag alkalmazását követően.

A terhesség alatt abatacepttel kezelt nőknél az abatacept átjuthat a placentán a csecsemők szérumába. Ennek következtében ezeknél a csecsemőknél fokozott a fertőzések kialakulásának kockázata. Az élő kórokozókat tartalmazó vakcinák alkalmazásának biztonságossága az in utero abatacept-expozíciónak kitett csecsemőknél nem ismert. Az in utero abatacept-expozíciónak kitett csecsemőknél élő kórokozókat tartalmazó vakcinák alkalmazása az anya terhesség alatti utolsó abatacept-expozíciója után 14 hétig nem ajánlott.

Szoptatás

Az abatacept jelenléte kimutatható a patkány tejében.

Nem ismert, hogy az abatacept kiválasztódik-e a humán anyatejbe.

Az újszülötteket és csecsemőket érintő kockázat nem zárható ki.

A szoptatást abba kell hagyni az ORENCIA-kezelés alatt és az utolsó abatacept adag alkalmazásától számított legalább 14 hétig.

Termékenység

Az abatacept humán fertilitásra gyakorolt potenciális hatására vonatkozóan nem végeztek célzott vizsgálatokat.

Patkányoknál az abataceptnek nem volt nemkívánatos hatása a hímek, illetve a nőstények fertilitására

(lásd 5.3 pont).

Vezetés

Hatásmechanizmusa alapján az abatacept várhatóan nem vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Ugyanakkor az ORENCIA-val kezelt betegeknél gyakori mellékhatásként szédülésről, illetve nem gyakori mellékhatásként csökkent látásélességről számoltak be, ezért ha egy beteg ilyen tüneteket tapasztal, akkor a gépjárművezetést és a gépek kezelését kerülni kell.

Mellékhatások

A biztonságossági profil összefoglalása rheumatoid arthritisben

Az abataceptet placebokontrollos klinikai vizsgálatokban aktív rheumatoid arthritises betegeken vizsgálták (2653 abatacepttel és 1485 placeboval kezelt betegen).

Az abatacepttel végzett placebokontrollos klinikai vizsgálatokban az abatacepttel kezelt betegek 49,4%-ánál, míg a placeboval kezeltek 45,8%-ánál jelentettek mellékhatásokat. Az abatacepttel kezelt betegek körében leggyakrabban jelentett mellékhatások (≥ 5%) a fejfájás, a hányinger és a felső légúti fertőzések (beleértve a sinusitist is) voltak. A kezelést mellékhatások fellépte miatt megszakító betegek aránya 3,0% volt az abatacepttel kezelt betegeknél, míg 2,0% a placeboval kezelteknél.

A biztonságossági profil összefoglalása arthritis psoriaticában

Az abataceptet aktív arthritis psoriaticában szenvedő betegeknél két placebokontrollos klinikai vizsgálatban értékelték (341 abatacepttel és 253 placeboval kezelt beteg) (lásd 5.1 pont). A nagyobb betegszámú PsA-II vizsgálatban a 24 hetes placebokontrollos időszak alatt a mellékhatásokat észlelő betegek aránya hasonló volt az abatacepttel és a placeboval kezelt csoportokban (sorrendben 15,5% és 11,4%). Nem volt egyetlen olyan mellékhatás sem, amely bármelyik terápiás csoportban ≥ 2%-os gyakorisággal fordult volna elő a 24 hetes placebokontrollos időszak alatt. A PsA-I és a

PsA-II vizsgálat biztonságossági profilja hasonló volt, és összhangban volt a rheumatoid arthritis esetén észlelt biztonságossági profillal (2. táblázat).

A mellékhatások táblázatos felsorolása

A 2. táblázat a klinikai vizsgálatokban és a forgalomba hozatalt követően megfigyelt mellékhatásokat szervrendszerenkénti csoportosításban és gyakoriságuk szerint közli, az alábbi kategóriák alkalmazásával: nagyon gyakori (≥ 1/10); gyakori (≥ 1/100 – < 1/10); nem gyakori (≥ 1/1000 –

< 1/100); ritka (≥ 1/10 000 – < 1/1000); nagyon ritka (< 1/10 000). Az egyes gyakorisági

kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

  1. táblázat: Mellékhatások
    Fertőző betegségek ésparazitafertőzések Nagyongyakori felső légúti fertőzés (beleértve a tracheitist, anasopharyngitist és a sinusitist is)
    Gyakori alsó légúti fertőzés (beleértve a bronchitist is), húgyúti fertőzés, herpes fertőzések (beleértve herpes simplex, száj herpes és herpes zoster), pneumonia, influenza
    Nem gyakori fogfertőzés, onychomycosis, sepsis, musculoskeletalis infekciók, bőrtályog, pyelonephritis, rhinitis, fülfertőzés
    Ritka tuberculosis, bacteriaemia, gastrointestinalisfertőzés, kismedencei gyulladásos betegség
    Jó-, rosszindulatú és nem meghatározott daganatok (beleértve a cisztákat és polipokat is) Nem gyakori basalsejtes carcinoma, bőr papilloma
    Ritka lymphoma, malignus tüdődaganat, laphámsejtescarcinoma
    Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek Nem gyakori thrombocytopenia, leukopenia
    Immunrendszeri betegségek és tünetek Nem gyakori túlérzékenység
    Pszichiátriai kórképek Nem gyakori depresszió, szorongás, alvászavar (beleértve álmatlanság)
    Idegrendszeri betegségek éstünetek Gyakori fejfájás, szédülés,
    Nem gyakori migraine, paraesthesia
    Szembetegségek és szemészeti tünetek Nem gyakori conjunctivitis, száraz szem, csökkent látásélesség
    A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei Nem gyakori vertigo
    Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek Nem gyakori palpitatio, tachycardia, bradycardia
    Érbetegségek és tünetek Gyakori hypertonia, emelkedett vérnyomás
    Nem gyakori hypotonia, hőhullám, kipirulás, vasculitis,csökkent vérnyomás
    Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek Gyakori köhögés
    Nem gyakori krónikus obstruktív tüdőbetegség súlyosbodása, bronchospasmus, sípoló légzés, dyspnoe, szorító érzés a torokban
    Emésztőrendszeri betegségek éstünetek Gyakori hasi fájdalom, hasmenés, hányinger, dyspepsia, a szájüreg kifekélyesedése, stomatitis aphtosa,hányás
    Nem gyakori gastritis
    Máj- és epebetegségek, illetve tünetek Gyakori kóros májfunkciós vizsgálati eredmények (beleértve a transzaminázok emelkedését is)
    A bőr és a bőr alatti szövetbetegségei és tünetei Gyakori bőrkiütés (beleértve a dermatitist is)
    Nem gyakori fokozott hajlam a véraláfutások kialakulására, száraz bőr, alopecia, pruritus, urticaria, psoriasis, acne, erythema, hyperhidrosis
    A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei Nem gyakori arthralgia, végtagfájdalom
    A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek Nem gyakori amenorrhoea, menorrhagia
    Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók Gyakori fáradtság, gyengeség
    Nem gyakori influenzaszerű betegség, testtömeg növekedés

    Egyes kiválasztott mellékhatások leírása

    Fertőzések

    Az abatacept placebokontrollos klinikai vizsgálataiban a kezeléssel legalábbis esetlegesen összefüggésbe hozható fertőzéseket jelentettek az abatacepttel kezelt betegek 22,7%-ánál és a placeboval kezeltek 20,5%-ánál.

    A kezeléssel legalábbis esetlegesen összefüggésbe hozható súlyos fertőzéseket jelentettek az abatacepttel kezelt betegek 1,5%-ánál és a placeboval kezeltek 1,1%-ánál. A súlyos fertőzések típusa hasonló volt az abatecepttel és a placeboval kezelt csoportoknál (lásd 4.4 pont).

    A kettős vak vizsgálatokban a súlyos fertőzések előfordulási aránya (95%-os CI) 3,0 (2,3-3,8) volt 100 betegévenként az abatacepttel kezelt betegeknél, és 2,3 (1,5-3,3) volt 100 betegévenként a placeboval kezelt betegeknél.

    A klinikai vizsgálatok kumulatív szakaszában 7044 beteget kezeltek abatacepttel 20 510 betegév alatt, a súlyos fertőzések előfordulási aránya 2,4 volt 100 betegévenként és az évenkénti előfordulási arány nem változott.

    Rosszindulatú folyamatok

    Placebokontrollos klinikai vizsgálatokban az abatacepttel kezelt betegek 1,2%-ánál (31/2653), míg a placeboval kezelt betegek 0,9%-ánál (14/1485) figyeltek meg malignitást. A rosszindulatú folyamatok előfordulási aránya 1,3 (0,9-1,9) volt 100 betegévenként az abatacepttel kezelt betegeknél, és

    1,1 (0,6-1,9) volt 100 betegévenként a placeboval kezelt betegeknél.

    A klinikai vizsgálatok kumulatív szakaszában 7044 beteget kezeltek abatacepttel 21 011 betegév alatt (közülük több mint 1000 beteget kezeltek abatacepttel több mint 5 éven át), a malignitás előfordulási aránya 1,2 (1,1-1,4) volt 100 betegévenként és az éves szintre vetített előfordulási arányok nem változtak.

    A placebokontrollos klinikai vizsgálatokban a leggyakrabban jelentett rosszindulatú kórkép a nem melanoma jellegű bőrcarcinoma volt: 0,6 (0,3-1,0) 100 betegévenként az abatacepttel kezelt betegeknél és 0,4 (0,1-0,9) 100 betegévenként a placeboval kezelt betegeknél, valamint 0,5 (0,4-0,6) 100 betegévenként a kumulatív szakaszban.

    A placebokontrollos klinikai vizsgálatokban a leggyakrabban jelentett szervtumor a tüdőrák volt: 0,17 (0,05-0,43) 100 betegévenként az abatacepttel kezelt betegeknél, 0 a placeboval kezelt betegeknél, valamint 0,12 (0,08-0,17) 100 betegévenként a kumulatív szakaszban. A leggyakoribb rosszindulatú hematológiai kórkép a lymphoma volt: 0,04 (0-0,24) 100 betegévenként az abatacepttel kezelt betegeknél, 0 a placeboval kezelt betegeknél, valamint 0,06 (0,03-0,1) 100 betegévenként a kumulatív szakaszban.

    A dániai és svédországi nyilvántartási vizsgálatok alapján az abatacepttel kezelt, rheumatoid arthritisban szenvedő betegeknél nagyobb volt a nem melanoma jellegű bőrcarcinoma kockázata, mint más DMARD-okkal kezelt betegeknél. Dániában az abatacepttel kezelt betegeknél (n = 1280) a basalsejtes carcinoma (BCC) és a laphámsejtes carcinoma (SCC) standardizált előfordulási arányai (IR) 0,86/100 betegév (95%-os CI: 0,66-1,11), illetve 0,21/100 betegév (95%-os CI: 0,12-0,36) voltak; az életkor, nem és kórelőzmény szerint korrigált relatív hazárd (HR) BCC és SCC esetén 1,49 (95%-os CI: 1,07-2,09), illetve 2,49 (95%-os CI: 1,26-4,91) voltak az abatacepttel kezelt betegeknél, a célzott DMARD-kezelésben részesülő betegekhez (n = 9256) viszonyítva. Svéd adatok alapján az abatacepttel kezelt betegeknél (n = 5 052) a BCC és SCC előfordulási arányai (IR) 1,13/100 betegév (95%-os CI: 1,01-1,26), illetve 0,38/100 betegév (95%-os CI: 0,32-0,46) voltak, a megfelelően korrigált relatív hazárd (HR) 1,11 (95%-os CI: 0,98-1,25), illetve 1,61 (95%-os CI: 1,29-1,99) voltak az abatacepttel kezelt betegeknél a biológiai/célzott DMARD-kezelésben részesülő betegekhez (n = 43 096) viszonyítva. Az abatacepttel kezelt betegeknél jellemzően súlyosabb fokú volt a rheumatoid arthritis, és nagyobb volt a komorbiditás mértéke a vizsgálat kezdetén. Ezen nyilvántartási adatok alapján más rosszindulatú daganatok megnövekedett kockázatát nem figyelték meg.

    Infúzióval kapcsolatos reakciók

    Az akut infúziós reakciók (az infúzió beadásának kezdetétől számított, 1 órán belül fellépő

    nemkívánatos események) hét intravénás vizsgálat összesítése alapján (a II., III., IV. és

    V. vizsgálatokat lásd az 5.1 pontban) gyakoribbak voltak az abatacepttel, mint a placeboval kezelt betegeknél (5,2% az abatacept, míg 3,7% a placebocsoportban). Az abatacepttel kapcsolatban leggyakrabban (1-2%) jelentett esemény a szédülés volt.

    Az abatacepttel kezelt betegek > 0,1%-ánál és ≤ 1%-ánál jelentett, akut infúzióval összefüggő

    reakciók cardiopulmonalis tünetek, köztük hypotensio, vérnyomáscsökkenés, tachycardia,

    bronchospasmus és dyspnoe voltak, további tünetek a következők voltak: myalgia, hányinger, erythema, kipirulás, urticaria, túlérzékenység, pruritus, szorító érzés a torokban, mellkasi diszkomfortérzés, hidegrázás, extravasatum-képződés az infúzió beadási helyén, fájdalom az infúzió beadási helyén, duzzanat az infúzió beadási helyén, infúzióval összefüggő reakció és bőrkiütés. A fenti reakciók többsége enyhe vagy közepesen súlyos volt.

    Az anaphylaxia előfordulási aránya ritka maradt a kettős vak és a kumulatív szakasz során. Túlérzékenységről nem gyakran számoltak be. Egyéb, a gyógyszerrel potenciálisan összefüggésbe hozható túlérzékenységi reakciók, mint a hypotensio, az urticaria és a dyspnoe ritkán fordultak elő az ORENCIA infúzió beadását követő 24 órában.

    A kezelés félbeszakítása akut, infúzióhoz köthető reakció miatt, az abatacepttel kezelt betegek 0,3%-ánál és a placeboval kezeltek 0,1%-ánál fordult elő.

    Krónikus obstruktív tüdőbetegségben (COPD) szenvedő betegeknél észlelt mellékhatások

    A IV. vizsgálatban 37 COPD-ben szenvedő beteget kezeltek intravénás abatacepttel és 17-et placeboval. Az abatacepttel kezelt COPD-s betegeknél gyakrabban alakultak ki mellékhatások, mint a placeboval kezelteknél (sorrendben 51,4%, ill. 47,1%). Légzési zavarok gyakrabban fordultak elő az abatacepttel kezelt betegeknél, mint a placeboval kezelt betegeknél (sorrendben 10,8% ill. 5,9%); mindezek magukba foglalták a COPD exacerbatioját és a dyspnoet. Az abatacepttel kezelt COPD-s betegeknél nagyobb százalékban fordultak elő súlyos mellékhatások, mint a placeboval kezelt betegeknél (5,4% ill. 0%), beleértve a COPD exacerbatioját (37 betegből 1 [2,7%]) és a bronchitist

    (37 betegből 1 [2,7%])

    Autoimmun folyamatok

    Az abatacept-kezelés a placebohoz viszonyítva nem okozott fokozott autoantitest (pl. antinukleáris és anti-dsDNS antitestek) termelődést.

    Az autoimmun betegségek előfordulási aránya a kettős vak szakaszban 8,8 (7,6-10,1) volt

    100 expozíciós betegévenként az abatacepttel kezelt betegeknél, és 9,6 (7,9-11,5) volt 100 expozíciós betegévenként a placeboval kezelt betegeknél. Az előfordulási arány 3,8 volt 100 betegévenként az abatacepttel kezelt betegeknél a kumulatív szakaszban. A kumulatív szakaszban leggyakrabban jelentett, az indikáción kívül vizsgált autoimmun betegség a psoriasis, a reumás csomó és a

    Sjögren-szindróma volt.

    Immunogenitás

    Az abatacept molekulával szemben képződő antitesteket legfeljebb 8 évnyi időtartamú

    abatacept-kezelésben részesülő 3985 rheumatoid arthritises betegnél ELISA assay módszerrel vizsgálták. A 3877 betegből 187-nél (4,8%) termelődött abatacept-ellenes antitest a kezelés alatt. Az abatacept-ellenes antitestre (> 42 nappal az utolsó dózist követően) vizsgált, abatacept kezelést abbahagyó 1888 beteg közül 103 (5,5%) volt szeropozitív.

    Bizonyított CTLA-4 kötő aktivitással rendelkező mintákban vizsgálták neutralizáló antitestek jelenlétét. A 48 értékelhető betegből 22-nél mutattak ki szignifikáns neutralizáló aktivitást. A neutralizáló antitestek képződésének potenciális klinikai jelentősége nem ismeretes.

    Összességében nem volt nyilvánvaló összefüggés az antitestek termelődése és a klinikai válasz vagy a nemkívánatos mellékhatások között. Azonban azoknak a betegeknek a száma, akiknél antitest termelődött túlságosan korlátozott volt a pontos értékeléshez. Mivel az immunogenitás-vizsgálatok termékspecifikusak, a különböző termékekkel meghatározott antitest-értékek nem összevethetők.

    A farmakológiai csoportra vonatkozó biztonságossági információ

    Az abatacept az első szelektív kostimulációs modulátor. Egy klinikai vizsgálatban az infliximabhoz

    viszonyított relatív biztonságosságára vonatkozó információkat az 5.1 pont foglalja össze.

    Gyermekek és serdülők

    Az abataceptet két klinikai vizsgálatban értékelték pJIA-ban szenvedő betegeknél (pJIA sc. vizsgálat és pJIA iv. vizsgálat). A pJIA sc. vizsgálat 2–5 év közötti életkorúak kohorszában 46, a 6–17 év közötti életkorúak kohorszában 173 beteg vett részt. A pJIA iv. vizsgálat 6–17 év közötti életkorúak kohorszában 190 beteg vett részt. Az első 4 hónapos, nyílt szakaszban a biztonságossági profil ennél a 409, pJIA-ban szenvedő betegnél hasonló volt az RA populációban megfigyeltekhez, a pJIA-ban szenvedő betegeknél megfigyelt alábbiak kivételével:

    • Gyakori mellékhatások: láz,

    • Nem gyakori mellékhatások: haematuria, otitis (media és externa).

    Egyes kiválasztott mellékhatások leírása

    Fertőzések

    A pJIA-ban szenvedő betegeknél a leggyakrabban jelentett mellékhatások a fertőzések voltak. A fertőzések típusa hasonló volt a járóbeteg gyermekgyógyászati populációban gyakran előfordulókhoz. Az intravénás és a subcutan abatacept első 4 hónapos kezelési szakaszában a 409, pJIA-ban szenvedő betegeknél a leggyakoribb mellékhatás a nasopharyngitis (a betegek 3,7%-a) és a felső légúti fertőzés (a betegek 2,9%-a) volt. Két súlyos (varicella és sepsis) fertőzést jelentettek az abatacept-kezelés első 4 hónapjában.

    Infúzió alkalmazásával kapcsolatos reakciók

    A pJIA-ban szenvedő, intravénás ORENCIA-val kezelt 190 betegből egy betegnél (0,5%) kellett abbahagyni a kezelést nem egymást követő infúziós reakciók hatására, ami bronchospasmusból és urticariából állt. Az A, B és C szakaszok alatt akut, infúzió beadásával összefüggésben álló reakciók jelentkeztek sorrendben 4%, 2% és 4%-os gyakorisággal és hasonlóak voltak azokhoz a reakciókhoz, melyeket felnőtteknél jelentettek.

    Immunogenitás

    Az abatacept CTLA-4 része vagy az egész abatacept molekula ellenes antitesteket mutattak ki ELISA-teszt segítségével a pJIA-ban szenvedő betegek esetében ismételt intravénás ORENCIA-kezelést követően. A szeropozitivitási arány a betegekben abatacept-terápia alatt 0,5% (1/189) volt az A szakaszban, 13,0% (7/54) volt a B szakaszban és 12,8% (19/148) volt a C szakaszban. A B szakaszban levő azon betegek esetében, akik a placebocsoportba voltak véletlenszerűen beválasztva (ezáltal 6 hónapig nem kaptak kezelést), a szeropozitivitási arány

    40,7% (22/54) volt. Az abatacept-ellenes antitestek megjelenése általában átmeneti és alacsony titerű volt. A metotrexát (MTX) kombináció hiánya nem állt összefüggésben a magas szeropozitivitási aránnyal a B szakaszban placebot kapó betegek esetében. Az antitestek jelenléte nem állt összefüggésben a mellékhatásokkal vagy az infúziós reakciókkal vagy a hatékonyság, illetve a szérum abatacept-koncentrációk változásával. A vizsgálat kettős vak, 6 hónapos szakaszában

    ORENCIA-kezelést nem kapó 54 beteg közül egyiknek sem volt infúziós reakciója az ORENCIA-terápia újraadásakor.

    Hosszú távú kiterjesztési szakasz

    A pJIA vizsgálatok kiterjesztett szakaszában (a pJIA sc. vizsgálatban 20 hónap, a pJIA iv. vizsgálatban 5 év), a 6–17 éves pJIA-ban szenvedő betegeknél a biztonságossági profil hasonló volt a felnőtt betegeknél megfigyeltekéhez. Egy betegnél sclerosis multiplexet diagnosztizáltak a pJIA iv. vizsgálat kiterjesztési szakaszában. A 2–5 éves életkor közöttiek kohorszában egy súlyos mellékhatást, fertőzést (végtagon kialakuló tályog) jelentettek a pJIA sc. vizsgálat 20 hónapos kiterjesztési szakaszában.

    A 2–5 éves életkor közöttiek kohorszában, pJIA-ban szenvedő betegeknél a hosszú távú biztonságossági adatok korlátozottak voltak, de a rendelkezésre álló bizonyítékok nem utalnak új biztonságossági aggályra ebben a fiatalabb gyermekgyógyászati populációban. A pJIA sc. vizsgálat 24 hónapos kumulatív szakaszában (4 hónapos rövid távú szakasz és 20 hónapos kiterjesztési szakasz) a 2–5 éves életkor közöttiek kohorszában gyakrabban jelentettek fertőzéseket (87,0%) összehasonlítva

    a 6–17 éves életkor közöttiek kohorszában jelentettekkel (68,2%). Ezt többnyire a felső légutak nem súlyos fertőzése okozta a 2–5 éves életkor közöttiek kohorszában.

    Feltételezett mellékhatások bejelentése

    A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Túladagolás

Nyilvánvaló toxikus hatás nélkül alkalmazták 50 mg/ttkg dózisig. Túladagolás esetén a beteget a mellékhatások jeleinek vagy tüneteinek észlelése érdekében ajánlott szoros megfigyelés alatt tartani, és megfelelő tüneti kezelést alkalmazni.

Farmakológiai tulajdonságok - ORENCIA 250 MG

Farmakodinamikai tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Immunoszuppresszív szerek, szelektív immunoszuppresszív szerek, ATC

kód: L04AA24

Az abatacept egy fúziós protein, ami a humán citotoxikus T-lymphocyta-asszociált

antigén 4 (CTLA-4) extracelluláris doménjéből és a hozzá kapcsolódó humán immunoglobulin

G1 (IgG1) módosított Fc részéből áll. Az abataceptet kínai hörcsög ovariumsejtekben rekombináns DNS technológiával állítják elő.

Hatásmechanizmus

Az abatacept szelektíven modulál egy kulcsfontosságú kostimulációs szignált, amely a CD28-at expresszáló T-lymphocyták teljes aktivációjához szükséges. A T-lymphocyták teljes aktivációjához az antigén-prezentáló sejtek által kibocsátott két szignálra van szükség ahhoz, hogy egy T-sejt receptor felismerjen egy specifikus antigént (1. szignál) és egy másik, kostimulációs szignálra. A fő kostimulációs út magában foglalja az antigén-prezentáló sejtek felszínén lévő CD80 és

CD86 molekulák kötődését a T-lymphocytákon található CD28 receptorhoz (2. szignál). Az abatacept

szelektíven gátolja ezt a kostimulációs utat azáltal, hogy specifikusan kötődik a CD80-hoz és a CD86-hoz. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a naív T-lymphocyták által adott válaszok jobban befolyásolhatók abatacepttel, mint a memória T-lymphocyták válaszai.

In vitro vizsgálatok és állatkísérletes modellek azt bizonyítják, hogy az abatacept modulálja a T-lymphocytafüggő antitest válaszokat és a gyulladást. In vitro az abatacept gyengíti a humán

T-lymphocyta aktivációt, mely a csökkent proliferációval és cytokintermeléssel mérhető. Az abatacept csökkenti a T-lymphocyták által termelt antigén specifikus TNFα, interferon-γ és interleukin-2 képződését.

Farmakodinámiás hatások

Az abatacept mellett a szolubilis interleukin-2 receptor, ami a T-lymphocyta aktiváció egyik markere, a szérum interleukin-6, amelyet rheumatoid arthritisben az aktivált synoviális macrophagok és fibroblastszerű synoviocyták termelnek, a reumatoid faktor, amely a plazmasejtek által előállított autoantitest, és a C-reaktív fehérje, amely a gyulladás akut fázisának fehérjéje szérumszintjének dózisfüggő csökkenését figyelték meg. Továbbá csökkentek a porckárosodást és szöveti remodellinget előidéző mátrix metalloproteináz-3 szérumszintjei is. TNFα-szérumszintcsökkenést szintén megfigyeltek.

Klinikai hatásosság és biztonságosság rheumatoid arthritisben szenvedő felnőtteknél

Az intravénás abatacept hatásosságát és biztonságosságát randomizált, kettős vak, placebokontrollos klinikai vizsgálatokban értékelték az Amerikai Reumatológiai Kollégium (American College of Rheumatology, ACR) kritériumai alapján diagnosztizált aktív rheumatoid arthritisben szenvedő felnőtt betegek körében. Az I., II., III., V. és VI. vizsgálatokban a beválasztás előfeltétele volt az, hogy a betegnek a randomizáció időpontjában legalább 12 nyomásérzékeny és 10 duzzadt ízülete legyen. A

  1. vizsgálatban nem volt előfeltétel semmilyen meghatározott számú nyomásérzékeny vagy duzzadt

    ízület.

    Az I., II. és V. vizsgálatokban az abatacept placebohoz viszonyított hatásosságát és biztonságosságát tanulmányozták egyrészt metotrexát alkalmazására nem megfelelően reagáló betegeknél, másrészt a stabil dózisú metotrexát alkalmazását folytatókon. Ezen felül az V. vizsgálatban az abatacept vagy az infliximab placebohoz viszonyított hatásosságát és biztonságosságát vizsgálták. A III. vizsgálatban az abatacept hatásosságát és biztonságosságát TNF-inhibitorra nem megfelelően reagáló betegeknél vizsgálták oly módon, hogy a TNF-inhibitor adását a randomizálást megelőzően abbahagyták; egyéb DMARD szerek megengedettek voltak. A IV. vizsgálat a biztonságosságot elsősorban olyan aktív rheumatoid arthritises betegeknél tanulmányozta, akiknél az aktuálisan végzett nem-biológiai és/vagy biológiai DMARD terápia ellenére egyéb beavatkozás is szükségessé vált. A beválogatáskor már használt összes DMARD-ot folytatták. A VI. vizsgálatban az abatacept hatásosságát és biztonságosságát tanulmányozták metotrexát kezelésben korábban nem részesült, rheumatoid faktor (RF) és/vagy anti-ciklikus-citrullinált peptid 2 (Anti-CCP2)-pozitív korai, erozív rheumatoid arthritises betegeknél, (≤ 2 éves betegség időtartam) akik randomizált abatacept + metotrexát vagy metotrexát + placebo kezelést kaptak. Az SC-II vizsgálat az abatacept és az adalimumab relatív hatásosságát és biztonságosságát vizsgálta, mindkettőt subcutan, intravénás telítő dózis nélkül, metotrexát háttér mellett, olyan, közepesen súlyos/súlyos, aktív rheumatoid arthritisben szenvedő betegeknek adva, akik nem megfelelően reagáltak a korábbi metotrexát-kezelésre. Az

    SC-III vizsgálatban a subcutan abataceptet monoterápiában vagy metotrexáttal (MTX) kombinációban alkalmazva hasonlították össze a MTX-monoterápiával, amely 12 hónapos kezelést követően értékelte a remisszió indukciót, valamint a teljes gyógyszer megvonást követően a gyógyszermentes remisszió fennmaradását, olyan MTX-naiv felnőtt betegeknél, akik korai, nagyon aktív rheumatoid arthritisben szenvedtek (átlagos DAS28-CRP: 5,4; a tünetek fennállásának átlagos időtartama: < 6,7 hónap), és akiknél a gyorsan progrediáló betegség prognosztikai tényezői is jelen voltak (pl. citrullinált fehérjék elleni antitestek [ACPA+] az anti-CCP2 teszttel mérve és/vagy RF+, valamint ízületi eróziók a vizsgálat megkezdésekor).

    Az I. vizsgálat betegeit oly módon randomizálták, hogy 12 hónapon át 2 vagy 10 mg/ttkg abatacept-vagy placebokezelésben részesüljenek. A II., III., IV. és VI. vizsgálatokban a betegeket oly módon randomizálták, hogy vagy egy, a 10 mg/ttkg-os abatacept adagot megközelítő fix dózist vagy placebot kaptak 12 hónapon át (II., IV. és VI. vizsgálat) vagy 6 hónapon keresztül (III. vizsgálat). Az abatacept napi adagja 500 mg volt a 60 kg alatti testtömegű betegek, 750 mg a 60 kg és 100 kg közötti, valamint 1000 mg a 100 kg feletti testtömegű betegek számára. Az V. vizsgálat betegeit úgy randomizálták, hogy ugyanezt a fix abatacept dózist vagy 3 mg/ttkg infliximabot, illetve placebot kaptak 6 hónapon át. Az V. vizsgálat csak az abatacept- és az infliximab-csoporttal folytatódott további 6 hónapig.

    Az I., II., III., IV., V., VI., SC-II és SC-III vizsgálatokban sorrendben 339, 638, 389, 1441, 431, 509, 646, illetve 351 felnőtt beteg eredményeit értékelték.

    Klinikai válasz

    ACR (American College of Rheumatology) válasz

    A 3. táblázat bemutatja az ACR 20, 50 és 70 választ elérő, abatacepttel kezelt betegek százalékos arányát a II. vizsgálatban (metotrexátra nem megfelelően reagáló betegek esetében), a III. vizsgálatban (TNF-inhibitorra nem megfelelően reagáló betegeknél) és a VI. vizsgálatban (metotrexát-kezelésben korábban nem részesült betegek esetén).

    A II. és III.vizsgálatban az abatacepttel kezelt betegek esetében az első adag beadását követően (a

    15. napon) a placebohoz viszonyítva statisztikailag szignifikáns javulást figyeltek meg az

    ACR 20 válasz elérésében, és ez a javulás a vizsgálat folyamán mindvégig szignifikáns maradt. A

    VI. vizsgálatban az ACR 20 válasz esetében a 29. napon az abatacept + metotrexát terápiában

    részesülő betegeknél statisztikailag szignifikáns javulást figyeltek meg a

    metotrexát + placebo-terápiában részesülőkhöz képest és ez fennmaradt a vizsgálat folyamán. A

    II. vizsgálatban az ACR 20 választ a 6. hónapra nem elérő betegek 43%-ának sikerült elérnie azt a

    12. hónapra.

    1. táblázat: Klinikai válaszok kontrollos vizsgálatokban A betegek százalékos aránya
      MTX kezelésben korábban nem részesültek Metotrexátra (MTX) nem megfelelően reagálók TNF-inhibitorra nemmegfelelően reagálók
      VI. vizsgálat II. vizsgálat III. vizsgálat
      Válaszarány Abatacepta+ MTX n = 256 Placebo+ MTX n = 253 Abatacepta+ MTX n = 424 Placebo+ MTX n = 214 Abatacepta+ DMARD-okbn = 256 Placebo+ DMARD-okbn = 133
      ACR 20
      15. nap 24% 18% 23%* 14% 18%** 5%
      3. hónap 64%†† 53% 62%*** 37% 46%*** 18%
      6. hónap 75%† 62% 68%*** 40% 50%*** 20%
      12. hónap 76%‡ 62% 73%*** 40% NÉd NÉd
      ACR 50
      3. hónap 40%‡ 23% 32%*** 8% 18%** 6%
      6. hónap 53%‡ 38% 40%*** 17% 20%*** 4%
      12. hónap 57%‡ 42% 48%*** 18% NÉd NÉd
      ACR 70
      3. hónap 19%‡ 10% 13%*** 3% 6%** 1%
      6. hónap 32%† 20% 20%*** 7% 10%** 2%
      12. hónap 43%‡ 27% 29%*** 6% NÉd NÉd
      Jelentősklinikai válaszc 27%‡ 12% 14%*** 2% NÉd NÉd
      DAS28-CRPremisszióe
      6. hónap 28%‡ 15% NÉ NÉ NÉ NÉ
      12. hónap 41%‡ 23% NÉ NÉ NÉ NÉ

      * p < 0,05, abatacept vs. placebo.

      ** p < 0,01, abatacept vs. placebo.

      *** p < 0,001, abatacept vs. placebo.

      † p < 0,01, abatacept + MTX vs. MTX + placebo

      ‡ p < 0,001, abatacept + MTX vs. MTX + placebo

      †† p < 0,05, abatacept + MTX vs. MTX + placebo

      a Fix dózis, megközelítőleg 10 mg/ttkg (lásd 4.2 pont).

      b Az egyidejű DMARD-kezelés az alábbi hatóanyagokból egyet vagy többet tartalmaz: metotrexát, klorokin/hidroxiklorokin, szulfaszalazin, leflunomid, azatioprin, arany és anakinra.

      c A jelentős klinikai válasz definíciója az ACR 70 válasz folyamatos, 6 hónapig tartó elérése.

      d NÉ: nem értékelhető. 6 hónap után a betegek lehetőséget kaptak egy nyílt vizsgálatba való belépésre.

      e DAS28-CRP remisszió meghatározása: a DAS28-CRP érték < 2,6

      Az I., II., III. és VI. vizsgálatok nyílt elrendezésű vizsgálattá történő kiterjesztései során tartós és

      elhúzódó ACR 20, 50, és 70 válaszokat figyeltek meg abatacept-kezeléssel sorrendben 7, 5, 5 és

      2 éven át. Az I. vizsgálatban az ACR válaszok értékelése alapján a 7. évben 43 betegnél 72% ACR 20,

      58% ACR 50 és 44% ACR 70 válasz volt. A II. vizsgálatban az ACR válaszok értékelése alapján az

      5. évben 270 betegnél 84% ACR 20, 61% ACR 50 és 40% ACR 70 válasz volt. A III. vizsgálatban az

      ACR válaszok értékelése alapján az 5. évben 91 betegnél 74% ACR 20, 51% ACR 50 és 23% ACR 70 válasz volt. A VI. vizsgálatban az ACR válaszok értékelése alapján a 2. évben 232 betegnél 85%

      ACR 20, 74% ACR 50 és 54% ACR 70 válasz volt.

      Az abatacepttel a placebohoz viszonyítva jelentősebb javulás volt látható a rheumatoid arthritis aktivitásának egyéb jellemzőiben is, amelyek nem szerepelnek az ACR válasz kritériumok között, mint például a reggeli ízületi merevség.

      DAS28 válasz

      A betegség aktivitását a Betegség Aktivitási Index (Disease Activity Score 28) használatával is értékelték. A II., III., V. és VI. vizsgálatban a DAS jelentős javulását észlelték placeboval vagy más készítménnyel összehasonlítva.

      A VI. vizsgálatban, amit csak felnőtteken végeztek, az abatacept + metotrexáttal kezelt csoport szignifikánsan nagyobb része (41%) ért el < 2,6 DAS28(CRP)-értékkel meghatározott remissziót az első évben, mint a metotrexát + placeboval kezelt csoport (23%). Az abatacepttel kezelt csoport első évben adott válasza fennmaradt 2 éven át.

      A VI. vizsgálat alvizsgálatába azok a betegek kerülhettek be, akik a 2. évben remissziót értek el (DAS28 ESR < 2,6) és legalább 1 évig tartó abatacept-kezelést kaptak a VI. vizsgálatban. Az alvizsgálatba 108 beteget randomizáltak 1 : 1 arányban, kettős vak elrendezésben, 10 mg/ttkg (ABA 10) és 5 mg/ttkg (ABA 5) abatacept dózisokra. A kezelés után 1 évvel a remisszió fennmaradását a betegség relapszusával értékelték. A betegség relapszusának jelentkezéséig megfigyelt idő és az érintett betegek aránya hasonló volt a két csoportban.

  2. vizsgálat: abatacept vagy infliximab versus placebo

    Az abatacept és az infliximab placebohoz viszonyított hatásosságát és biztonságosságát egy randomizált, kettős vak vizsgálatban tanulmányozták metotrexátra nem megfelelően reagáló betegek körében (V. vizsgálat). Az elsődleges végpont az abatacepttel kezelt betegeknél a betegség aktivitásában a placeboval kezelt betegekhez viszonyított átlagos változás volt a 6. hónap végén, majd ezt követte egy kettős vak, az abatacept és az infliximab hatásosságát és biztonságosságát a 12. hónap végén értékelő vizsgálati szakasz. Az abatacept- és az infliximab-kezelés hatására a DAS28-érték placebohoz viszonyított jelentősebb javulását (p < 0,001) tapasztalták a vizsgálat 6 hónapos, placebokontrollos szakaszában. Az abatacept- és az infliximab-csoport eredményei hasonlónak mutatkoztak. Az V. vizsgálatban az ACR válaszok összhangban voltak a DAS28-pontszámokkal. Az abatacept-csoportban a 12. hónapban további javulást észleltek. A 6. hónapban a fertőzéses mellékhatások előfordulásának gyakorisága sorrendben 48,1% (75), 52,1% (86), és 51,8% (57) volt, és

    a súlyos fertőzéses mellékhatások előfordulásának gyakorisága sorrendben 1,3% (2), 4,2% (7) és 2,7% (3) volt az abatacept-, az infliximab- és a placebocsoportokra vonatkozóan. A 12. hónapban a fertőzéses mellékhatások előfordulásának gyakorisága sorrendben 59,6% (93) és 68,5% (113) volt, a

    súlyos fertőzéses mellékhatások előfordulásának gyakorisága sorrendben 1,9% (3) és 8,5% (14) volt az abatacept- és az infliximab-csoportokra vonatkozóan. A vizsgálat nyílt elrendezésű szakaszában az abatacept hatásosságának tartósságát értékelték azoknál a betegeknél, akiket eredetileg az

    abatacept-kezelésre randomizáltak és a hatásosságot azoknál az alanyoknál, akiket abataceptre állítottak infliximab-kezelést követően. Az átlagos DAS28 érték kiindulási értékről való csökkenése a

    365. napon (-3,06) fennmaradt a 729. napig (-3,34) azoknál a betegeknél, akiknél folytatták az abatacept-kezelést. Azoknál a betegeknél, akik eredetileg infliximab-kezelést kaptak és utána lettek abatacept-kezelésre állítva, az átlagos DAS28 érték csökkenése a kiindulási értékről 3,29 volt a 729. napon és 2,48 volt a 365. napon.

    SC-II vizsgálat: abatacept versus adalimumab

    Egy randomizált, egyszeresen vak (a vizsgálóra nézve) elrendezésű, non-inferioritási vizsgálatot végeztek a hetente, intravénás (iv.) abatacept telítő adag nélkül adott subcutan (sc.) abatacept biztonságosságának és hatásosságának értékelésére, összehasonlítva a minden második héten subcutan adott adalimumabbal, mindkettőt metotrexát háttér mellett, olyan betegeknél, akik nem megfelelően reagáltak a korábbi metotrexát-kezelésre (SC-II vizsgálat). Az elsődleges végpont 12 hónapos kezelést követően az ACR 20 válasz non-inferioritása volt (előre meghatározott, 12%-os tűréshatár),

    64,8% (206/318) volt a sc. adott abatacept-csoport és 63,4% (208/328) volt a sc. adott

    adalimumab-csoport esetén. A kezelések közti különbség 1,8% volt [95%-os konfidencia intervallum (CI): -5,6, 9,2], a 24 hónapos időszak alatt összehasonlítható válaszreakciókkal. A megfelelő

    ACR 20-érték a 24. hónapban 59,7% (190/318) volt a sc. adott abatacept-csoport és 60,1% (197/328) volt a sc. adott adalimumab-csoport esetén. A megfelelő ACR 50- és ACR 70-értékek a 12. és a

    24. hónapban az abatacept és az adalimumab esetén konzisztensek és hasonlóak voltak. A kiinduláshoz viszonyított, a DAS28-CRP-ben bekövetkező korrigált átlagos változás (standard hiba, SE) a 24. hónapban -2,35 volt (SE 0,08) [95%-os CI: -2,51, -2,19] a sc. adott abatacept-csoportban és

    -2,33 volt (SE 0,08) [95%-os CI: -2,50, -2,17] az adalimumab-csoportban, és a változások időben hasonlóak voltak. A 24. hónapban az abatacept-csoport betegeinek 50,6%-a (127/251) [95%-os CI: 44,4, 56,8] és az adalimumab-csoport betegeinek 53,3%-a (130/244) [95%-os CI: 47,0, 59,5] ért el DAS28 < 2,6 értéket. A HAQ-DI-vel a 24. hónapban mért, a kiindulási értékhez viszonyított javulás és az időbeni javulás szintén hasonló volt a subcutan adott abatacept és a subcutan adott adalimumab esetén.

    A biztonságossági és a strukturális károsodás értékelését az első és a második év végén végezték. A mellékhatásokra vonatkozóan a teljes biztonságossági profil a 24 hónapos időszak alatt hasonló volt. 24 hónap után az abatacepttel kezelt betegek 41,5%-ánál (132/318) és az adalimumabbal kezelt betegek 50%-ánál (164/328) jelentettek mellékhatásokat. A megfelelő csoportokban

    3,5%-ban (11/318) és 6,1%-ban (20/328) jelentettek súlyos mellékhatásokat. A 24. hónapban az abatacepttel kezelt betegek 20,8%-a (66/318) és az adalimumabbal kezelt betegek 25,3%-a (83/328) hagyta abba a kezelést.

    Az SC-II vizsgálatban súlyos fertőzéseket a hetente sc. abatacepttel kezelt betegek 3,8%-ánál (12/318) jelentettek, melyek egyike sem vezetett a kezelés abbahagyásához, és a minden második héten sc. adalimumabbal kezelt betegek 5,8%-ánál (19/328) jelentettek, ami a 24 hónapos időszak alatt

    9 esetben vezetett a kezelés abbahagyásához.

    A sc. adott abatacept és a sc. adott adalimumab esetén az injekció beadási helyén fellépő helyi reakciók gyakorisága sorrendben 3,8% (12/318) és 9,1% (30/328) volt a 12. hónapban (p = 0,006) és 4,1% (13/318) és 10,4% (34/328) volt a 24. hónapban. A két éves vizsgálati időszak alatt a sc. abatacepttel és a sc. adalimumabbal kezelt betegek sorrendben 3,8%-ánál (12/318) és

    1,5%-ánál (5/328) számoltak be enyhe - közepesen súlyos autoimmun kórképekről (pl. psoriasis,

    Raynaud-jelenség, erythema nodosum).

    SC-III vizsgálat: remisszió indukció metotrexát-naiv RA-s betegeknél

    Egy randomizált, kettős vak vizsgálat a metotrexáttal kombinált sc. abatacept (abatacept + MTX), a sc. abatacept monoterápia vagy a metotrexát monoterápia (MTX-csoport) esetén, 12 hónapos kezelést követően értékelte a remisszió indukciót, valamint a teljes gyógyszermegvonást követően a gyógyszermentes remisszió fennmaradását olyan nagyon aktív, korai rheumatoid arthritisben szenvedő felnőtt betegeknél, akik korábban nem kaptak MTX-kezelést, és akiknél rossz prognosztikai tényezők álltak fenn. A gyógyszer teljes megvonása a betegek többségénél a remisszió megszűnéséhez (a betegség kiújulásához) vezetett mindhárom kezelési karon (az abatacept + MTX, az

    abatacept-monoterápiás, ill. a MTX-csoportban) (4. táblázat).

    1. táblázat: A remisszió aránya a gyógyszeres kezelés végén és a gyógyszermegvonási fázisokban az SC-III vizsgálatban
      Betegek száma sc. abatacept + MTX n = 119 MTX n = 116 sc. abatacept n = 116
      Randomizált betegek aránya, akiknél 12 hónap kezelés után a remisszió indukció volt
      DAS28 remisszióa 60,9% 45,2% 42,5%
      MTX-hoz viszonyított 2,01 (1,18, 3,43) N/A 0,92 (0,55, 1,57)
      esélyhányados (95%-os CI)
      p-érték 0,010 N/A N/A
      SDAI klinikai remissziób 42,0% 25,0% 29,3%
      MTX-hoz viszonyított becsült 17,02 (4,30, 29,73) N/A 4,31 (–7,98,
      eltérés (95%-os CI) 16,61)
      Boole-típusú klinikai remisszió 37,0% 22,4% 26,7%
      MTX-hoz viszonyított becsült 14,56 (2,19, 26,94) N/A 4,31 (–7,62,
      eltérés (95%-os CI) 16,24)
      Randomizált betegek aránya, akik 12 és 18 hónap után(6 hónapnyi teljes gyógyszermegvonást követően) is remisszióban voltak
      DAS28 remisszió a 14,8% 7,8% 12,4%
      MTX-hoz viszonyított 2,51 (1,02, 6,18) N/A 2,04 (0,81, 5,14)
      esélyhányados (95%-os CI)
      p-érték 0,045 N/A N/A

      a DAS28 szerint definiált remisszió (DAS28-CRP < 2,6)

      b SDAI kritérium (SDAI ≤ 3,3)

      Az SC-III vizsgálatban a három kezelési csoport (abatacept + MTX, abatacept-monoterápia,

      MTX-csoport) biztonságossági profilja összességében hasonló volt. A 12 hónapos kezelési időszak

      során a három kezelési csoportban (a fenti sorrendben) mellékhatásokat a betegek

      44,5%-ánál (53/119), 41,4%-ánál (48/116), illetve 44,0%-ánál (51/116), súlyos mellékhatásokat pedig a betegek 2,5%-ánál (3/119), 2,6%-ánál (3/116), illetve 0,9%-ánál (1/116) jelentettek. Súlyos fertőzésről a betegek 0,8%-ánál (1/119), 3,4%-ánál (4/116) és 0%-ánál (0/116) számoltak be.

      Radiológiai válasz

      A II. és VI. vizsgálatban 2 éves periódusban radiológiai vizsgálattal állapították meg a strukturális ízületi károsodásokat. Az eredményeket a Genant által módosított „teljes Sharp index” (total Sharp score, TSS) és komponensei, az eróziós pontszám, valamint az ízületi rés szűkület pontszám (joint space narrowing score, JSN) alkalmazásával mérték.

      A II. vizsgálatban a kiindulási átlagos TSS-érték 31,7 volt az abatacepttel kezelt betegek és 33,4 a placeboval kezelt betegek esetén. Az abatacept/metotrexát kombináció 12 hónap elteltével csökkentette a strukturális károsodás progresszióját a placebo/metotrexát kezeléshez viszonyítva, amint ezt az 5. táblázat mutatja. A strukturális károsodás progressziójának mértéke a 2. évben szignifikánsan alacsonyabb volt, mint az első évben az abataceptre randomizált betegek esetében

      (p < 0,0001). A hosszú távú kiterjesztési szakaszba lépett betegek 1 év kettős vak kezelést követően mindannyian abatacept-kezelést kaptak és a radiológiai progressziót vizsgálták náluk 5 éven át. Az adatokat az előző évi vizitből származó összérték átlagos változását mérve értékelték egy megfigyelt analízis során. Az átlagos változás sorrendben 0,41 és 0,74 volt az első évtől a 2. évig (n = 290, 130), 0,37 és 0,68 volt a 2. évtől a 3. évig (n = 293, 130), 0,34 és 0,43 volt a 3. évtől a 4. évig és 0,26 és 0,29 volt (n = 233, 114) a 4. évtől az 5. évig azoknál a betegeknél, akiket eredetileg abatacept + metotrexát és placebo + metotrexát-kezelésre randomizáltak.

    2. táblázat: Átlagos radiológiai változások 12 hónap alatt a II. vizsgálatban
      Paraméter Abatacept/MTX n = 391 Placebo/MTXn = 195 p-értéka
      total Sharp score (TSS) 1,21 2,32 0,012
      Eróziós pontszám 0,63 1,14 0,029
      JSN pontszám 0,58 1,18 0,009

      a Nem-parametrikus analízisen alapul.

      A VI. vizsgálatban a TSS átlagos változása a 12. hónapban jelentősen alacsonyabb volt azoknál a

      betegeknél, akik abatacept + metotrexát-kezelésben részesültek összehasonlítva a metotrexát + placebokezelésben részesült betegekkel. A 12. hónapban az

      abatacept + metotrexát-kezelést kapó betegek 61%-a (148/242) és a metotrexát + placebokezelést kapó betegek 53%-a (128/242) esetében nem volt progresszió (TSS ≤ 0). A strukturális károsodás progressziójának mértéke alacsonyabb volt a folyamatos abatacept + metotrexát-kezelést (24 hónapig) kapó betegek esetében összehasonlítva az eredetileg metotrexátot placeboval (12 hónapig) kapó betegekkel, akiket a következő 12 hónapban abatacept + metotrexát-kezelésre állítottak át. A nyílt elrendezésű 12 hónapos szakaszba került betegek közül az abatacept + metotrexát-kezelést kapó betegek 59%-a (125/213) és az eredetileg metotrexátot kapó és abatacept kombinációra áttért betegek 48%-a (92/192) esetében nem volt progresszió.

      Az SC-III vizsgálatban az ízületek strukturális károsodását MR-vizsgálattal értékelték. Az abatacept + MTX csoportban kisebb volt a strukturális károsodás progressziójának mértéke, mint az MTX csoportban, amit az abatacept + MTX csoport és az MTX csoport közötti átlagos terápiás különbség is mutat (6. táblázat).

    3. táblázat: Az ízületi struktúra és gyulladás vizsgálata MR-rel az SC-III vizsgálatban
      Átlagos terápiás különbség a sc. abatacept + MTX csoport és az MTX-csoport között 12 hónap után (95%-os CI)*
      MR-eróziós pontszám 1,22 (-2,20, -0,25)
      MR-osteitis-/csontödéma-pontszám 1,43 (-2,68, -0,18)
      MR- synovitis-pontszám -1,60 (-2,42, -0,78)

      * n = 119 a sc. abatacept + MTX csoportban; n = 116 az MTX-csoportban

      A fizikális funkciók alakulása

      A fizikális funkciók javulását az Egészségi Állapot Értékelő Kérdőív Mozgáskorlátozottsági Indexe

      (Health Assessment Questionnaire Disability Index, HAQ-DI) alapján értékelték a II., III., IV., V. és

  3. vizsgálatokban, továbbá a módosított HAQ-DI alapján az I. vizsgálatban. A 7. táblázat a II., III. és a VI. vizsgálat eredményeit mutatja.

  1. táblázat: A fizikális funkciók javulása kontrollos vizsgálatokban
    HAQcMozgáskorláto-zottságiIndex MTX kezelésben korábban nem részesültek Metotrexátra (MTX) nem megfelelően reagálók TNF-inhibitorra nemmegfelelően reagálók
    VI. vizsgálat II. vizsgálat III. vizsgálat
    Abatacepta+ MTX Placebo + MTX Abatacepta+ MTX Placebo+ MTX Abatacepta+ DMARD-okb Placebo+ DMARD-okb
    Kiindulási érték (átlag) 1,7(n = 254) 1,7(n = 251) 1,69(n = 422) 1,69(n = 212) 1,83(n = 249) 1,82(n = 130)
    Átlagos javulás a kiindulási értékhez viszonyítva
    6. hónap 0,85 0,68 0,59*** 0,40 0,45*** 0,11
    (n = 250) (n = 249) (n = 420) (n = 211) (n = 249) (n = 130)
    12. hónap 0,96 0,76 0,66*** 0,37 NÉe NÉe
    (n = 254) (n = 251) (n = 422) (n = 212)
    Klinikailag jelentős javulást mutató betegek arányad
    6. hónap 72%† 63% 61%*** 45% 47%*** 23%
    12. hónap 72%† 62% 64%*** 39% NÉe NÉe

    *** p < 0,001, abatacept vs. placebo.

    † p < 0,05, abatacept + MTX vs MTX + placebo

    a Fix dózis, megközelítőleg 10 mg/ttkg (lásd 4.2 pont).

    b Egyidejű DMARD-kezelés az alábbi hatóanyagokból egyet vagy többet tartalmaz: metotrexát, klorokin/hidroxiklorokin, szulfaszalazin, leflunomid, azatioprin, arany és anakinra.

    c Health Assessment Questionnaire, Egészségi Állapot Értékelő kérdőív; 0 = legjobb, 3 = legrosszabb; 20 kérdés; 8 kategória: öltözködés és tisztálkodás, felkelés, étkezés, séta, hygiéne, mozgásterjedelem, megragadás és tevékenységek.

    d A HAQ-DI csökkenése ≥ 0,3 egység a kiindulási értékhez képest.

    e NÉ: nem értékelhető. 6 hónap után a betegek lehetőséget kaptak egy nyílt elrendezésű vizsgálatba való belépésre.

    A II. vizsgálatban azon betegek jelentős részénél, akiknél a 12. hónapban klinikailag érdemi javulás

    volt, 88%-uknál ez a válasz fennmaradt a 18. hónapban és 85%-uknál a 24. hónapban. Az I., II., III.és

    VI. vizsgálat nyílt elrendezésű szakaszában a fizikális funkciók javulása fennmaradt a vizsgálat

    sorrendben 7., 5., 5. illetve 2. évében.

    Az SC-III vizsgálatban a fizikális funkció klinikailag jelentős javulását jelző HAQ választ (a kiindulási HAQ-D1 pontszám > 0,3 értékű csökkenése) adó betegek aránya 12. hónap után nagyobb volt az abatacept + MTX csoportban, mint az MTX-csoportban (sorrendben 65,5% vs. 44,0%; terápiás különbség az MTX-csoporthoz képest: 21,6% [95%-os CI: 8,3-34,9]).

    Egészséggel kapcsolatos eredmények és életminőség

    Az egészséggel kapcsolatos életminőséget SF-36 kérdőív segítségével értékelték az I., II. és

    III. vizsgálat 6. hónapjában és az I. és II. vizsgálat 12. hónapjában. Ezen vizsgálatokban klinikai és statisztikai szempontból egyaránt szignifikáns javulást tapasztaltak az abatacept-csoportban, a placebocsoporthoz viszonyítva az SF-36 kérdőív mind a 8 kérdéskörében (4 fizikális kérdéskör: fizikális funkció, fizikális szerep, testi fájdalom, általános egészségi állapot; és 4 mentális kérdéskör:

    vitalitás, szociális funkció, érzelmi állapot, mentális egészség), valamint a Fizikális Komponensek

    Összefoglalóját (PCS) és a Mentális Komponensek Összefoglalóját (MCS) illetően. A

    VI. vizsgálatban a 12. hónapban javulást tapasztaltak az abatacept + metotrexát-kezelést kapó betegcsoportban, összehasonlítva a metotrexátot placeboval kapó betegcsoporthoz képest a PCS és MCS összefoglalók alapján és ez 2 éven át fennmaradt.

    VII. vizsgálat: Az abatacept biztonságossága az előzetes TNF-inhibitor terápia utáni kimosási (washout) periódussal vagy anélkül

    Nyílt elrendezésű vizsgálatot végeztek abatacepttel és nem-biológiai DMARD-szerekkel aktív rheumatoid arthritises betegek esetében, akik nem megfelelően reagáltak előzetes (legalább 2 hónapos kimosási periódus, n = 449) vagy fennálló (kimosási periódus nélkül, n = 597) TNF-inhibitor terápiára (VII. vizsgálat). Az elsődleges végpont, a nemkívánatos események, súlyos nemkívánatos események és a nemkívánatos események miatti kezelés megszakítás, valamint a súlyos fertőzések előfordulásának gyakorisága a kezelés első 6 hónapjában hasonló volt azoknál, akik előzetes vagy fennálló TNF-inhibitor kezelésben részesültek a beválogatáskor.

    Klinikai hatásosság és biztonságosság arthritis psoriaticában szenvedő felnőtteknél

    Az abatacept hatásosságát és biztonságosságát két randomizált, kettős vak, placebokontrollos vizsgálatban (PsA-I és PsA-II vizsgálat), 18 éves és idősebb felnőtt betegeknél értékelték. A betegeknek a korábbi, DMARD-kezelés ellenére aktív arthritis psoriaticájuk volt (≥ 3 duzzadt ízület és

    ≥ 3 nyomásérzékeny ízület), és volt egy, legalább 2 cm átmérőjű, psoriasisos bőrléziójuk.

    A PsA-I vizsgálatban 170 beteg kapott kettős vak elrendezésben placebot vagy abataceptet intravénásan az 1., a 15. és a 29. napon, majd ezt követően 24 hétig 28 naponként, amit egy nyílt elrendezésű, 28 naponként intravénásan adott 10 mg/ttkg abatacept-kezelés követett. A betegeket placebora vagy 3 mg/ttkg, 10 mg/ttkg vagy két, 30 mg/ttkg-os dózis abataceptre randomizálták, amit a kezelés megváltoztatása nélkül, 24 héten keresztül 10 mg/ttkg adása követett, és amit egy nyílt elrendezésű, havonkénti, intravénásan adott 10 mg/ttkg abatacept-kezelés követett. A betegek számára megengedett volt, hogy a vizsgálat alatt stabil dózisban metotrexátot, kis dózisú kortikoszteroidokat (≤ 10 mg prednizonnal egyenértékű) és/vagy nem szteroid gyulladáscsökkentőket kapjanak.

    A PsA-II vizsgálatban 424 beteget randomizáltak 1 : 1 arányban, kettős vak elrendezésben, telítő dózis nélkül hetente adott subcutan placebo vagy 125 mg-os abatacept dózisokra 24 héten keresztül, amit nyílt elrendezésben hetente subcutan adott 125 mg abatacept követett. A betegek számára megengedett volt, hogy a vizsgálat alatt stabil dózisban metotrexátot, szulfaszalazint, leflunomidot, hidroxiklorokvint, kis dózisú kortikoszteroidokat (≤ 10 mg prednizonnal egyenértékű) és/vagy nem szteroid gyulladáscsökkentőket kapjanak. Azok a betegek, akik a 16. hétre nem érték el a duzzadt és érzékeny ízületek kiindulási számának legalább 20%-os csökkenését, áttértek a nyílt elrendezésben, hetente subcutan adott 125 mg-os abatacept-kezelésre.

    Mind a PsA-I, mind a PsA-II esetén az elsődleges végpont a 24. hétre (169. nap) ACR 20 választ elérő

    betegek aránya volt. Klinikai válaszreakció

    Panaszok és tünetek

    A javasolt abatacept dózis mellett a PsA-I (10 mg/ttkg inravénás) és a PsA-II vizsgálatban (125 mg subcutan) az ACR 20, 50 vagy 70 választ elérő betegek százalékarányát az alábbi, 8. táblázat mutatja.

  2. táblázat: A 24. hétre ACR választ elérő betegek aránya a PsA-I és PsA-II vizsgálatban
    PsA-Ia PsA-IIb,c
    Abatacept 10 mg/ttkg iv.n = 40 Placebon = 42 Becsült különbség (95%-os CI) Abatacept 125 mg sc.n = 213 Placebon = 211 Becsült különbség (95%-os CI)
    ACR 20 47,5%* 19,0% 28,7 (9,4, 48,0) 39,4%* 22,3% 17,2 (8,7, 25,6)
    ACR 50 25,0% 2,4% 22,7 (8,6, 36,9) 19,2% 12,3% 6,9 (0,1, 13,7)
    ACR 70 12,5% 0% 12,5 (2,3, 22,7) 10,3% 6,6% 3,7 (-1,5, 8,9)

    * p < 0,05 vs. placebo, az ACR 50 és az ACR 70 esetén a p-érték nem került értékelésre.

    a a betegek 37%-át kezelték korábban TNF-inhibitorral.

    b a betegek 61%-át kezelték korábban TNF-inhibitorral.

    cAzok a betegek, akiknél a 16. hétre a duzzadt vagy érzékeny ízületek száma kevesebb mint 20%-kal csökkent, teljesítették a kezelés megváltoztatásának kritériumait, és non-reszpondereknek tekintették őket.

    A teljes vizsgálati populációban a placebohoz viszonyítva a PsA-I vizsgálatban a 10 mg/ttkg intravénás abatacepttel kezelt betegek, és a PsA-II vizsgálatban a 125 mg subcutan abatacepttel kezelt betegek szignifikánsan magasabb aránya ért el ACR 20 választ a 24. héten. Mindkét vizsgálatban magasabb ACR 20 választ figyeltek meg az abatacept, mint a placebo esetén, tekintet nélkül a korábbi TNF-inhibitor kezelésre. A kisebb méretű PsA-I vizsgálatban a 10 mg/ttkg intravénásan alkalmazott abataceptre adott ACR 20 válasz a korábban TNF-inhibitort nem kapó betegeknél a placebohoz képest sorrendben 55,6%, illetve 20,0% volt, míg a korábban már TNF-inhibitort kapó betegeknél sorrendben 30,8%, illetve 16,7% volt. A PsA-II vizsgálatban a 125 mg subcutan alkalmazott abataceptre adott ACR 20 válasz a korábban TNF-inhibitort nem kapó betegeknél a placebohoz képest sorrendben 44,0%, illetve 22,2% volt (21,9 [8,3-35,6], becsült különbség [95%-os CI]), míg a korábban már

    TNF-inhibitort kapó betegeknél sorrendben 36,4%, illetve 22,3% volt (14,0 [3,3-24,8], becsült különbség [95%-os CI]).

    A PsA-II vizsgálatban magasabb ACR 20 választ figyeltek meg a 125 mg subcutan abatacept, mint a

    placebo esetén, tekintet nélkül az egyidejűleg alkalmazott, nem biológiai DMARD-kezelésre. A 125 mg, subcutan alkalmazott abataceptre adott ACR 20 válasz a nem biológiai DMARD-kezelést nem alkalmazó betegeknél a placebohoz képest sorrendben 27,3%, illetve 12,1% volt

    (15,15 [1,83-28,47], becsült különbség [95%-os CI]), míg a korábban már nem biológiai

    DMARD-kezelést alkalmazó betegeknél sorrendben 44,9%, illetve 26,9% volt (18,00 [7,20-28,81], becsült különbség [95%-os CI]). A klinikai válaszreakció a PsA-I és PsA-II vizsgálatban akár 1 évig fennmaradt vagy tovább javult.

    Strukturális válasz

    A PsA-II vizsgálatban a 24. héten, a röntgenvizsgálaton az össz PsA módosított SHS (Sharp/van der Heijde score) pontszámban radiológiai progressziót nem mutatók aránya (≤ 0 változás a kiindulási értékhez képest) nagyobb volt a 125 mg subcutan abatacept (42,7%), mint a placebo esetén (32,7%) (10,0 [1,0-19,1] becsült különbség [95%-os CI]).

    Fizikális funkció válasz

    A PsA-I vizsgálatban a 24. héten a kiindulási értékhez képest a HAQ-DI pontszámban ≥ 0,30-os csökkenést mutató betegek aránya 45,0% volt az intravénás abatacept, illetve 19,0% volt a placebo esetén (26,1 [6,8-45,5], becsült különbség [95%-os CI]). A PsA-II vizsgálatban a 24. héten a kiindulási értékhez képest a HAQ-DI pontszámban ≥ 0,35-os csökkenést mutató betegek aránya 31,0% volt az abatacept, illetve 23,7% volt a placebo esetén (7,2 [-1,1-15,6], becsült különbség [95%-os CI]). A HAQ-DI pontszámban bekövetkezett javulás az abatacept-kezelés folytatásával mind a PsA-I, mind a PsA-II vizsgálatban akár 1 évig fennmaradt vagy tovább javult.

    A 24 hetes kettős vak időszak alatt nem észleltek a PASI pontszámban az abatacept-kezelés mellett bekövetkezett jelentős változást. A két PsA-vizsgálatba belépő betegeknek enyhe - közepesen súlyos psoriasisuk volt, a medián PASI pontszám 8,6 volt a PsA-I, és 4,5 volt a PsA-II vizsgálatban. A

    PsA-I vizsgálatban a PASI 50 választ elérő betegek aránya 28,6% volt az abatacept, illetve 14,3% volt a placebo esetén (14,3 [-15,3-43,9], becsült különbség [95%-os CI]), és a PASI 75 választ elérő betegek aránya 14,3% volt az abatacept, illetve 4,8% volt a placebo esetén (9,5 [-13,0 32,0], becsült különbség [95%-os CI]). A PsA-II vizsgálatban a PASI 50 választ elérő betegek aránya 26,7% volt az abatacept, illetve 19,6% volt a placebo esetén (7,3 [-2,2-16,7], becsült különbség [95%-os CI]), és a PASI 75 választ elérő betegek aránya 16,4% volt az abatacept, illetve 10,1% volt a placebo esetén (6,4 [-1,3-14,1], becsült különbség [95%-os CI]).

    Polyarticularis juvenilis idiopathiás arthritisben szenvedő gyermekgyógyászati betegek

    A klinikai vizsgálatba olyan 6-17 éves gyermekeket és serdülőket vontak be, akik közepesen súlyos vagy súlyos, aktív pJIA-ban szenvedtek, és nem megfelelően reagáltak vagy intoleranciájuk alakult ki legalább egy DMARD gyógyszerrel szemben, beleértve a biológiai szereket is. Az intravénás abatacept hatásosságát és biztonságosságát egy 3 részből álló klinikai vizsgálatban értékelték. Az

    A szakasz egy 4 hónapos nyílt elrendezésű bevezető szakasz, amit pediátriai ACR 30 válasz indukálására terveztek. Azok a betegek, akik legalább egy pediátriai ACR 30 választ értek el az A szakasz végére, randomizáltan bekerültek egy kettős vak, megvonási fázisba (B szakasz) és

    abataceptet vagy placebot kaptak 6 hónapon keresztül, ill. a pJIA betegség fellángolásáig, ahogy azt a vizsgálatban meghatározták. Hacsak biztonságossági okokból abba nem hagyták a kezelést, az összes betegnek, aki befejezte a B szakaszt vagy a betegsége fellobbant a B szakaszban vagy az A szakaszban a nem reagálók közé tartozott, felajánlották a nyílt elrendezésű C szakaszba belépést, melyben a hosszú távú biztonságosságot és hatásosságot értékelték.

    Az A szakaszban az összes beteg 10 mg/ttkg abataceptet kapott az 1., 15., 29., 57. és 85. napokon, az eredményeket pedig a 113. napon értékelték. Az A szakasz alatt a betegek 74%-a kapott metotrexátot (átlagos adag a vizsgálatba belépéskor 13,2 mg/m2/hét), így, a betegek 26%-a kapott abataceptet monoterápiában az A szakaszban. A klinikai vizsgálatba került 190 beteg közül 57 (30%) beteg részesült előzőleg TNF-inhibitor terápiában.

    Az A szakasz végén a pediátriai ACR 30 válaszadók randomizációt követően bekerültek egy kettős vak, megvonási fázisba, a B szakaszba, ahol abataceptet vagy placebot kaptak 6 hónapon keresztül, ill. a JIA fellángolásáig.

    A JIA fellángolásának meghatározása:

    • ≥ 30% rosszabbodás legalább 3 változóban a 6 pJIA alapváltozó közül,

    • ≥ 30% javulás nem több mint 1 változóban a 6 pJIA alapváltozó közül,

    • ≥ 2 cm (lehetséges 10 cm-ig) rosszabbodásnak kell jelen lenni, ha a kezelőorvos vagy a szülő általános értékelését (Physician or Parent Global Assessment) használták a betegség fellángolásának meghatározására,

    • ≥ 2 ízületben rosszabbodásnak kell jelen lenni, ha az aktív ízületek vagy a korlátozott mozgástartományú ízületek számát használták a betegség fellángolásának meghatározására.

    A vizsgálatba bevont betegek átlagéletkora 12,4 év volt, 4,4 év átlagos betegség időtartammal. A betegeknek aktív betegségük volt, amelyben az aktív ízületek kiindulási átlagos száma 16, valamint a korlátozott mozgástartományú ízületek átlagos száma 16 volt, megemelkedett C-reaktív protein (CRP) szintekkel (átlag 3,2 mg/dl) és ESR-értékkel (átlag 32 mm/óra). Betegségük megjelenésekor a pJIA altípusa: oligoarticularis (16%), polyarticularis (64%; az összes beteg 20%-a rheumatoid faktor pozitív volt) és szisztémás (20%) volt.

    190 bevont beteg közül 170 befejezte az A szakaszt, 65% (123/190) ért el pediátriai ACR 30 választ, és 122 beteget randomizáltak a B szakaszba. A válaszok hasonlóak voltak az összes vizsgált pJIA altípusban, valamint a metotrexátot használó és nem használó betegeknél. 133 (70%) beteg közül, akik nem részesültek előzetesen TNF-inhibitor kezelésben, 101 beteg (76%) ért el legalább egy pediátriai

    ACR 30 választ. 57 beteg közül, akik előzetesen TNF-inhibitor kezelésben részesültek, 22 (39%) ért el

    legalább egy pediátriai ACR 30 választ.

    A B szakasz alatt a betegség fellángolásának ideje szignifikánsan rövidebb volt azoknál a betegeknél, akik randomizációt követően placebot kaptak, mint azoknál, akik abataceptet kaptak (elsődleges végpont p = 0,0002; log-rank teszt). Szignifikánsan több betegségfellángolás történt a placebot kapó betegeknél a B szakasz alatt (33/62; 53%), mint azoknál, akiknél fenntartották az abatacept-kezelést (12/60; 20%; chi-négyzet próba p < 0,001). A betegség fellángolásának kockázata egyharmaddal kisebb volt azoknál a betegeknél, akik folytatták az abatacept-kezelést, mint a placeboval kezelt betegeknél (becsült kockázati hányados = 0,31; 95%-os CI 0,16-0,59).

    A legtöbb B szakaszba randomizált beteg bekerült a C szakaszba (58/60 B szakaszban abataceptet kapó beteg; 59/62 B szakaszban placebot kapó beteg), ugyanúgy, mint az A szakaszban nem reagálók közül 36 beteg a 47 betegből (n = 153 összes betegszám).

    A 9. táblázat összefoglalja a válaszarányokat az A szakasz végén, a B szakasz végén és 5 év expozíció után a C szakaszban:

  3. táblázat: Polyarticularis JIA betegek aránya (%) ACR válaszokkal vagy inaktív
betegséggel
A szakasz vége (113. nap) Ba szakasz vége (169. nap) Cb szakasz (1765. nap)
Abatacept Abatacept Placebo Abatacept csoport aB szakaszban Placebocsoport a B szakaszban Nem reagálók az A szakaszban
n = 190 n = 58 n = 59 n = 33 n = 30 n = 13
ACR30 65 85 68 97 87 69
ACR50 50 79 53 94 80 69
ACR70 28 55 31 79 63 54
ACR90 13 41 15 67 40 39
Inaktív betegség Nincs értékelve 31 10 52 33 31

a A 169. napon a C szakaszban kezelt betegeknél a kezelés alatti utolsó megfigyelés alapján végzett elemzés (Last

Observation Carried Forward - LOCF)

b A megfigyelés alapján

A C szakaszban az 1765. napon részt vett 33 beteg az 58 beteg közül, akik a B szakaszban abataceptet kaptak, 30 beteg az 59 betegből, akik a B szakaszban placebot kaptak és 13 beteg a 36 beteg közül, akik az A szakaszban a nem reagálók közé tartoztak. Az abatacept-kezelés átlagos időtartama a

C szakaszban 1815 nap volt (57–2415 nap tartományban; megközelítőleg 61 hónap). A C szakaszban résztvevők közül 102 (67%) beteg részesült legalább 1080 nap (~ 36 hónap) abatacept-kezelésben. Az összes beteg legalább 4 hónap időtartamban kapott abatacept-kezelést a vizsgálat előzetes, nyílt elrendezésű A szakaszában.

Az abatacept pJIA-ban szenvedő betegeknél történő alkalmazását subcutan gyógyszerformával is vizsgálták, olyan 2-17 éves gyermekeknél és serdülőknél, akik közepesen súlyos vagy súlyos, aktív pJIA-ban szenvedtek, és nem megfelelően reagáltak vagy intoleranciájuk alakult ki legalább egy DMARD-kezeléssel szemben, beleértve a biológiai szereket is. A folyamatban lévő sc. vizsgálatban az abatacept biztonságossága és hatásossága megegyezett az abatacept iv. vizsgálatában megfigyelt eredményekkel (a vizsgálat teljes leírását és az eredményeket lásd az ORENCIA oldatos injekció előretöltött fecskendőben Alkalmazási előírásának 5.1 pontjában).

Farmakokinetikai tulajdonságok

Felnőttkori rheumatoid arthritis

Az abatacept farmakokinetikája ismételt intravénás infúziós kezelés (az 1., 15. és 30. napon, majd ezt követően minden 4. héten) során rheumatoid arthritisben szenvedő betegeken vizsgálva dózisarányos Cmax- és AUC-növekedést mutatott a 2 mg/ttkg-10 mg/ttkg dózistartományban. 10 mg/ttkg dózist alkalmazva az átlagos terminális felezési idő 13,1 nap volt, 8-25 napos tartományban. Az átlagos megoszlási térfogat (Vss) 0,07 l/ttkg volt, a teljes tartomány 0,02- 0,13 l/ttkg. A szisztémás clearance megközelítőleg 0,22 ml/h/ttkg volt. Az átlag dinamikus egyensúlyi koncentrációk alsó értéke megközelítőleg 25 μg/ml, míg az átlag Cmax koncentrációk értéke megközelítőleg 290 μg/ml volt.

Rheumatoid arthritisben szenvedő betegek esetében az abatacept folyamatos, havonként ismételt

10 mg/ttkg-os kezelése során nem mutattak ki szisztémás akkumulációt.

Populációs farmakokinetikai analízisekkel kimutható volt, hogy az abatacept clearance-e emelkedő tendenciát mutat a testtömeg függvényében. A beteg kora és neme (a testtömegre vonatkozó korrekciót követően) nem befolyásolja a clearance-t. Úgy találták, hogy a metotrexát, az NSAID-ok, a kortikoszteroidok és a TNF-inhibitorok nem befolyásolják az abatacept clearance-ét. Nem folytattak vizsgálatokat annak tanulmányozásáról, hogy miként befolyásolja a vese- vagy a májkárosodás az abatacept farmakokinetikáját.

Felnőttkori arthritis psoriatica

A PsA-I vizsgálatban a betegeket intravénás placebora vagy 3 mg/ttkg (3/3 mg/ttkg),

10 mg/ttkg (10/10 mg/ttkg), vagy két 30 mg/ttkg-os dózis abataceptre randomizálták, amit az 1., 15.,

29. napon, majd azt követően 28 naponként adott 10 mg/ttkg (30/10 mg/ttkg) abatacept követett.

Ebben a vizsgálatban az abatacept dinamikus egyensúlyi állapotú koncentrációja dózisfüggő volt. A

169. nap a Cmin geometriai átlaga (CV%) 7,8 μg/ml volt (56,3%) a 3/3 mg/ttkg-os, 24,3 μg/ml volt (40,8%) a 10/10 mg/ttkg-os, és 26,6 μg/ml volt (39,0%) a 30/10 mg/ttkg-os rezsim esetén.

A PsA-II vizsgálatban a 125 mg subcutan abatacept alkalmazása után az abatacept dinamikus egyensúlyi állapota az 57. napra alakult ki, és a Cmin geometriai átlaga (CV%) 22,3 (54,2%) - 25,6 (47,7%) μg/ml közé esett sorrendben az 57. és 169. nap.

A korábban a RA-es betegeknél észlelt eredményekkel összhangban az abatacept populációs farmakokinetikai analízise a PsA-es betegeknél azt mutatta, hogy volt egy, a növekvő testtömeggel a magasabb abatacept-clearance (l/h) irányába mutató tendencia.

Gyermekek és serdülők

A pJIA-ban szenvedő 6-17 éves betegektől származó, 10 mg/ttkg intravénás abatacept adását követő abatacept szérumkoncentráció adatok populációs farmakokinetikai analízise kimutatta, hogy a várható abatacept-clearance, amikor kiindulási testtömegre normalizálták, magasabb volt a pJIA-ban szenvedő betegeknél (0,4 ml/óra/ttkg 40 kg testtömegű gyermeknél) a felnőtt rheumatoid arthritisben szenvedő betegekhez viszonyítva. A jellemző becslések a megoszlási térfogat és az eliminációs féléletidő értékeire sorrendben 0,12 l/ttkg és 11,4 nap voltak a 40 kg testtömegű gyermeknél. A nagyobb, testtömegre normalizált clearance és megoszlási térfogat eredményeként a pJIA-ban szenvedő betegeknél a várható és a kapott szisztémás abatacept-expozíció kisebb volt, mint a felnőtteken megfigyelt érték. Ezáltal a kapott átlagos (tartomány) csúcs- és mélypont-koncentráció sorrendben 204 (66-tól 595-ig) μg/ml és 10,6 (0,15-től 44,2-ig) μg/ml volt azoknál a betegeknél, akiknek testtömege 40 kg-nál kisebb volt, és sorrendben 229 (58-tól 700-ig) μg/ml, valamint 13,1 (0,34-től 44,6-ig) μg/ml volt azoknál a betegeknél, akiknek testtömege 40 kg vagy nagyobb volt.

Gyógyszerészeti jellemzők - ORENCIA 250 MG

Segédanyagok felsorolása

maltóz

nátrium-dihidrogén-foszfát-monohidrát nátrium-klorid

Inkompatibilitások

Kompatibilitási vizsgálatok hiányában ez a gyógyszer nem keverhető más gyógyszerekkel. Az ORENCIA-t nem szabad ugyanazon intravénás infúziós szereléken keresztül más gyógyszerrel együtt beadni.

Az ORENCIA alkalmazása során NEM használható szilikonozott fecskendő (lásd 6.6 pont).

Felhasználhatósági időtartam

Bontatlan injekciós üveg

3 év

Feloldás után

Kémiai és fizikai stabilitása további felhasználásra előkészített állapotban 2 °C és 8 °C között 24 órán át bizonyított. Mikrobiológiai szempontból azonban az elkészített oldatot haladéktalanul tovább kell hígítani.

Hígítás után

Amennyiben az elkészített oldatot azonnal tovább hígították, a hígított infúziós oldat kémiai és fizikai

stabilitása további felhasználásra előkészített állapotban 2 °C - 8 °C-on 24 órán át bizonyított. Mikrobiológiai szempontból azonban az elkészített infúziós oldatot haladéktalanul fel kell használni.

Különleges tárolási előírások

Hűtőszekrényben (2 °C – 8 °C) tárolandó.

A fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.

A gyógyszer feloldás és hígítás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban.

Csomagolás típusa és kiszerelése

Injekciós üveg (15 ml-es, I. típusú), halobutil gumidugóval és lepattintható (alumínium) kupakkal. Csomagolás: 1 injekciós üveg és 1 szilikonmentes injekciós fecskendő (polietilén), illetve 2 vagy

3 injekciós üveget és 2 vagy 3 szilikonmentes injekciós fecskendőt tartalmazó gyűjtőcsomagolás (2

vagy 3 db 1×-es csomag).

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések

A feloldást és a hígítást a helyes gyakorlat szabályai szerint kell végezni, különös tekintettel az asepsis betartására.

Feloldás

  1. Határozza meg az adagot és az ehhez szükséges ORENCIA injekciós üvegek számát (lásd 4.2 pont).

  2. Minden egyes injekciós üveg tartalmát aszeptikus körülmények között 10 ml injekcióhoz való vízzel kell feloldani, az injekciós üvegekhez mellékelt szilikonmentes, egyszer használatos fecskendőt (lásd 6.2 pont) és egy 18-21 gauge átmérőjű injekciós tűt alkalmazva.

    • Távolítsa el a lepattintható kupakot az injekciós üvegről, és tisztítsa le a tetejét egy alkoholos törlővel.

    • Szúrja be a fecskendőre illesztett tűt az injekciós üvegbe a gumidugó közepén keresztül

      és az injekcióhoz való víz sugarát irányítsa az injekciós üveg falára.

    • Ne használja fel az injekciós üveget, ha már nincs benne vákum.

    • Távolítsa el a fecskendőt és a tűt, miután a 10 ml injekcióhoz való vizet bejuttatta az injekciós üvegbe.

    • Annak érdekében, hogy az ORENCIA oldatban a habképződést a minimálisra csökkentse, az injekciós üveget gyengéd, körkörös mozdulattal forgassa, amíg az üveg tartalma teljesen fel nem oldódik. Ne rázza. Ne keverje túl hosszan vagy erőteljesen.

    • A por teljes feloldódása után egy injekciós tű segítségével levegőt kell juttatni az injekciós üvegbe, hogy eloszlassa az esetleg jelenlévő habot.

    • Feloldódás után az oldatnak tisztának és színtelennek, illetve halványsárgának kell lennie.

      Ne használja fel az oldatot, ha abban átlátszatlan részecskék, elszíneződés vagy idegen

      részecskék vannak.

      Hígítás

  3. Feloldást követően a koncentrátumot 0,9%-os (9 mg/ml) nátrium-klorid injekciós oldattal azonnal tovább kell hígítani 100 ml térfogatra.

    • Egy 100 ml-es infúziós tasakból vagy üvegből annyi 0,9%-os (9 mg/ml) nátrium-klorid injekciós oldatot kell kiszívni, amennyi megegyezik a feloldott injekciós üvegek térfogatával.

    • Lassan juttassa be a feloldott ORENCIA oldatot tartalmazó injekciós üvegek teljes tartalmát az infúziós tasakba vagy üvegbe, ugyanazt az injekciós üvegekhez mellékelt, szilikonmentes, egyszer használatos fecskendőt alkalmazva.

    • Óvatosan keverje össze. Az abatacept végleges koncentrációja a zsákban vagy az

      üvegben a hozzáadott hatóanyag mennyiségétől függ, de nem lesz több 10 mg/ml-nél.

    • Az injekciós üvegek fel nem használt tartalmát a helyi előírások szerint azonnal meg kell

      semmisíteni.

  4. Amennyiben a feloldás és a hígítás aszeptikus körülmények között történt, az ORENCIA infúziós oldatot vagy azonnal, vagy 2 °C és 8 °C között hűtőszekrényben tárolva 24 órán belül lehet felhasználni. Beadás előtt az ORENCIA infúziós oldatot vizuálisan ellenőrizni kell, hogy nem láthatók-e benne idegen részecskék, vagy nem színeződött-e el. Amennyiben idegen részecskék láthatók benne, illetve elszíneződés figyelhető meg, az oldatot meg kell semmisíteni.

    • Az infúziós oldat fel nem használt részét ne tárolja el későbbi felhasználás céljából.

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre

vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Webes hivatkozások

Csomagolás és ár

1x injekciós üvegben +1 injekciós fecskendő
Ár
93 593 Ft
Költségmegosztás
93 593 Ft

Biztosítási lista

Nincs társadalombiztosítási fedezet egészségbiztosítás által.
2x injekciós üvegben +2 injekciós fecskendő
Ár
-
Költségmegosztás
-

Biztosítási lista

A csomagolás nincs feltüntetve.
3x injekciós üvegben +3 injekciós fecskendő
Ár
-
Költségmegosztás
-

Biztosítási lista

A csomagolás nincs feltüntetve.

Források

Párhuzamosságok

Drugs app phone

Használja a Mediately alkalmazást

Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.

Beolvasás a telefon kamerájával.
4.9

Több mint 36k értékelések

Használja a Mediately alkalmazást

Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.

4.9

Több mint 36k értékelések

Letöltés

Lépjen túl a gyógyszerinformációkon a PRO-val

Oldja meg az interakciókat, tekintse meg a használati korlátozásokat, és találjon meg minden más választ az MI-asszisztensével, Elly.

Preveri, kaj ponuja PRO
Sütiket használunk A sütik segítenek nekünk abban, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújtsuk weboldalunkon. Weboldalunk használatával Ön hozzájárul a sütik használatához. A sütik használatáról a süti-szabályzatunkban olvashat bővebben.