PHOXIL 1,2 MMOL/L FOSZFÁT HEMODIALIZÁLÓ VAGY HEMOFILTRÁCIÓS OLDAT
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - PHOXIL 1,2 MMOL/L
A Phoxil az akut veseelégtelenségben (ARF=acute renal failure) szenvedő kritikus állapotú betegek folyamatos vesepótló kezelésére (CRRT=continuous renal replacement therapy) használatos, amikor a pH és a káliumszint helyreállítását követően a betegeknek a CRRT alatt az ultrafiltrátummal vagy dializátummal elvesztett foszfát pótlására van szükségük.
A Phoxil alkalmazható olyan gyógyszer- vagy egyéb mérgezések esetén is, ahol a mérgező anyag dializálható vagy átszűrhető a membránon.
A Phoxil normál káliumszintű (normokalémiás), valamint normál vagy alacsonyabb foszfátszintű (normo-vagy hipofoszfatémiás) betegek esetében alkalmazható.
Adagolás
A Phoxil alkalmazandó mennyisége és beadási sebessége a vér foszfát- és egyéb elektrolitkoncentrációjától, a sav–bázis-egyensúlytól, a folyadékegyensúlytól és a beteg általános klinikai állapotától függ. A szubsztitúciós oldat és/vagy dializátum beadandó mennyisége függ a kezelés kívánt intenzitásától (dózisától) is. A Phoxil beadását (a dózist, az infúzió sebességét és az összesített térfogatot) olyan orvosnak kell meghatároznia, aki jártas az intenzív ellátásban használt gyógyszerek használatában és a folyamatos vesepótló kezelésben.
A pótló oldat lehetséges áramlási sebességeinek tartományai hemofiltráció és hemodiafiltráció esetén az alábbiak:
Felnőtteknél: 500–3000ml/óra
A dializátum lehetséges áramlási sebességeinek tartományai folyamatos hemodialízis és folyamatos hemodiafiltráció esetén az alábbiak:
Felnőtteknél: 500–2500ml/óra
Felnőtteknél, folyamatos vesepótló kezelés során, általában a 2000–2500ml/óra körüli kombinált összesített (dializátum és szubsztitúciós oldat) áramlási sebességet használják, ami megközelítőleg napi 48–60liter folyadéktérfogatnak felel meg.
Gyermekek és serdülők
Gyermekek esetében (újszülöttektől 18éves serdülőkig) hemofiltrációban és hemodiafiltrációban szubsztitúciós oldatként, illetve folyamatos hemodialízisben és folyamatos hemodiafiltrációban dializáló oldatként (dializátumként) történő használatkor a filtrációs ráta az 1000–4000ml/óra/1,73m2 tartományban van.
Serdülők (12–18évesek) esetében a felnőttek számára ajánlott adagolást kell alkalmazni, ha a számított gyermekgyógyászati adag meghaladná a maximális felnőtt adagot.
Az alkalmazás módja
Intravénás alkalmazásra és hemodialízishez.
Pótló oldatként a Phoxil‑t beadhatják az extrakorporális körbe a hemofilter vagy a hemodiafilter előtt (dilúció előtt), vagy után (dilúció után).
A Phoxil‑t dializátumként való alkalmazása esetén az extrakorporális szűrő dializátumot tartalmazó részébe kell juttatni, amelyet a vértől szemipermeábilis membrán választ el.
A gyógyszer alkalmazás előtti feloldására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6pontban.
A készítmény hatóanyagaival vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
Az oldat alkalmazásának ellenjavallatai
-
Hiperkalémia
-
Metabolikus alkalózis
-
Hiperfoszfatémia
A hemofiltráció/hemodialízis ellenjavallatai
-
Veseelégtelenség hangsúlyos hiperkatabolizmussal, ha a hemofiltráció vagy a hemodiafiltráció nem képes az urémiás tünetek elhárítására.
-
Elégtelen artériás nyomás a vérerekhez való hozzáférés szempontjából.
-
Szisztémás antikoagulálás, ha nagy a vérzés kockázata.
Az oldat kizárólag hemofiltrációval, hemodiafiltrációval és hemodialízissel történő folyamatos vesepótló kezelésében jártas orvos által vagy felügyeletével alkalmazható.
Figyelmeztetések
A Phoxil nem alkalmazható hyperkalaemiás beteg esetében (lásd 4.3pont). A szérum káliumkoncentrációt ellenőrizni kell a hemofiltráció és/vagy hemodialízis előtt és alatt.
Mivel a Phoxil káliumtartalmú oldat, átmeneti hiperkalémia alakulhat ki a kezelés megkezdése után. Csökkentse az infúzió sebességét és ellenőrizze, hogy sikerült-e elérni a kívánt káliumkoncentrációt. Ha a hiperkalémia nem szűnik meg, azonnal állítsa le az oldat beadását.
Ha a Phoxil dializátumként történő használata alatt hyperkalaemia alakul ki, káliummentes dializátum adására lehet szükség a kálium eltávolításának gyorsítása érdekében.
Mivel a Phoxil foszfáttartalmú oldat, átmeneti hiperfoszfatémia alakulhat ki a kezelés megkezdése után. Csökkentse az infúzió sebességét és ellenőrizze, hogy sikerült-e elérni a kívánt foszfátkoncentrációt. Ha a hiperfoszfatémia nem szűnik meg, azonnal állítsa le az oldat beadását (lásd a „4.3 Ellenjavallatok” c. pontot).
A Phoxil-lal kezelt betegeknél rendszeresen ellenőrizni kell a vér elektrolit- és sav–bázis‑paramétereit. A Phoxil hidrogén-foszfátot, egy gyenge savat tartalmaz, amely hatással lehet a beteg sav‑bázis‑egyensúlyára. Ha a Phoxil‑kezelés közben metabolikus acidózis alakul ki vagy rosszabbodik, esetleg csökkenteni kell az infúzió sebességét, vagy teljesen le kell állítani az adagolást.
Mivel a Phoxil nem tartalmaz glükózt, a kezelés hypoglycaemiához vezethet. Diabeteses betegek esetében rendszeresen ellenőrizni kell a vér glükózszintjét (beleértve az inzulint vagy más glükózcsökkentő gyógyszert kapó betegek esetében a gondos mérlegelést), de diabetesben nem szenvedő betegek esetében is fontolóra kell venni a vér glükózszintjének ellenőrzését az eljárás alatti néma hypoglycaemia kockázata miatt. Ha hypoglycaemia lép fel, glükóztartalmú oldat alkalmazását kell fontolóra venni. A kívánt glikémiás kontroll fenntartásához más korrekciós lépésekre is szükség lehet.
A használati utasítást szigorúan be kell tartani (lásd 6.6 pont).
A két rekeszben található oldatokat felhasználás előtt össze kell keverni.
Szennyezett oldat alkalmazása szepszist és sokkot okozhat.
Ne alkalmazza az oldatot, ha az nem tiszta. A vezetékeknek a Phoxil tartályhoz való csatlakoztatása és leválasztása során aszeptikus technika alkalmazása szükséges.
Kizárólag megfelelő extrakorporális vesepótló berendezéssel használható.
Az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések:
A Phoxil felmelegíthető 37°C-ra, hogy a beadás kellemesebb legyen a beteg számára. Az oldat beadás előtti felmelegítését az elkészítés előtt kell elvégezni, és a művelethez csak száraz hő alkalmazható. Az oldatot nem szabad vízben vagy mikrohullámú sütőben melegíteni. Beadás előtt – ha az oldat és a tartály ezt lehetővé teszi – vizuálisan ellenőrizni kell, hogy a Phoxil oldat nincs-e elszíneződve, illetve nem tartalmaz-e szemcsés anyagot. Csak akkor szabad beadni, ha az oldat tiszta és a lezárás ép.
Az eljárás teljes időtartama alatt gondosan monitorozni kell a hemodinamikai állapotot, a folyadékegyensúlyt, valamint az elektrolit- és a sav–bázis‑egyensúlyt, beleértve az összes folyadékbevitelt és folyadékleadást, még a vesepótló kezeléssel nem közvetlenül összefüggőeket is.
Hypervolaemia esetén a folyamatos vesepótló kezelésben alkalmazott készülékre előírt nettó ultrafiltrációs ráta növelhető, és/vagy a szubsztitúciós oldat és/vagy a dializáló oldat kivételével az oldatok beadási sebessége csökkenthető.
Hypovolaemia esetén a folyamatos vesepótló kezelésben alkalmazott készülékre előírt nettó ultrafiltrációs ráta csökkenthető, és/vagy a szubsztitúciós oldat és/vagy a dializáló oldat kivételével az oldatok beadási sebessége növelhető. (Lásd 4.9 pont.)
A filtrálható/dializálható gyógyszerek koncentrációja a vérben csökkenhet a kezelés alatt a hemodializátor, a hemofilter vagy a hemodiafilter révén történő eltávolításuk miatt. Szükség esetén megfelelő módosító kezelést kell indítani a kezelés során eltávolított gyógyszerek helyes adagjának beállítása érdekében.
A gyógyszerkölcsönhatások elkerülhetők a hemofiltrációhoz és hemodialízishez használt oldat megfelelő dózisú alkalmazásával.
Az alábbi példák a Phoxil lehetséges gyógyszerkölcsönhatásait mutatják be:
-
Más foszfátforrások (pl. hiperalimentációs folyadék) befolyásolhatják a szérum foszfátkoncentrációt, és növelhetik a hiperfoszfatémia kockázatát.
-
A D-vitamin és más D-vitamin-analógok, illetve a kalciumot tartalmazó készítmények (pl. a kalcium‑klorid vagy a kalcium-glükonát, amelyet a kalcium homeosztázisának fenntartása érdekében alkalmaznak a folyamatos vesepótló kezelésben részesülő, citrátos véralvadásgátlást kapó betegeknél) növelhetik a hiperkalcémia kockázatát.
-
A folyamatos vesepótló kezelés oldatába vagy más folyadékba adagolt további nátrium‑bikarbonát (vagy pufferforrás) megnövelheti a metabolikus alkalózis kockázatát.
-
Ha citrátot használnak antikoagulánsként, az hozzájárulhat a teljes pufferterheléshez, és csökkentheti a plazma kalciumszintet.
Termékenység
Mivel a kalcium, a nátrium, a kálium, a magnézium, a klorid, a hidrogén-foszfát és a hidrogén‑karbonát a szervezet normális alkotórészei, nem várható, hogy a gyógyszernek hatása lenne a termékenységre.
Terhesség és szoptatás
Nincsenek dokumentált klinikai adatok a Phoxil alkalmazásáról terhesség és szoptatás alatt. Terhes vagy szoptató nőknél csak akkor szabad a Phoxil‑t alkalmazni, ha az egyértelműen szükséges.
Az alkalmazott oldat vagy a kezelés okozhat nemkívánatos hatásokat.
A bikarbonáttal pufferelt hemofiltrációs és hemodializáló oldatok alkalmazását a betegek általában jól tolerálják. A következő mellékhatásokat jelentették a forgalomba hozatal után. Az alább bemutatott táblázat a MedDRA-szervrendszerek szerinti osztályozást követi (szervrendszer és preferált megnevezés szintjén). A gyakoriságok a rendelkezésre álló adatokból nem állapíthatók meg.
| MedDRA szervrendszer | Preferált megnevezés | Gyakoriság |
| Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek | Az elektrolit-egyensúly zavarai, például hiperfoszfatémia | nem ismert |
| A folyadékháztartás zavara, például hipervolémia, hipovolémia | nem ismert | |
| A sav–bázis-egyensúly zavarai, például metabolikus acidózis, metabolikus alkalózis | nem ismert | |
| Érbetegségek és tünetek | Alacsony vérnyomás* | nem ismert |
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | Hányinger* | nem ismert |
| Hányás* | nem ismert | |
| A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei | Izomgörcsök* | nem ismert |
* ezeket a mellékhatásokat általában a dialízis-kezelések okozzák.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Nem fordulhat elő Phoxil‑túladagolás, ha a képzett egészségügyi személyzet helyesen végzi az eljárást, továbbá a beteg folyadék-, elektrolit- és sav‑bázis egyensúlyát gondosan követik.
A Phoxil‑túladagolás azonban súlyos klinikai állapotokat, például pangásos szívelégtelenséget vagy elektrolit- és sav–bázis-zavarokat okozhat.
Ha hipervolémia vagy hipovolémia lép fel, szigorúan követni kell a 4.4pontban ezekre vonatkozóan leírt utasításokat.
Ha metabolikus acidózis és/vagy hiperfoszfatémia lép fel túladagolás esetén, az oldat beadását haladéktalanul le kell állítani. Nincs specifikus antidotum a túladagolásra. A kezelés alatti szoros monitorozással a kockázat minimalizálható (lásd 4.3és 4.4pont).
Farmakológiai tulajdonságok - PHOXIL 1,2 MMOL/L
Farmakoterápiás csoport: Hemolizáló oldatok és hemofiltrátumok
ATC kód: B05ZB
A hemofiltráció és hemodialízis során használt Phoxil farmakológiai szempontból inaktív oldat. Az oldatban található nátrium-, kalcium-, magnézium-, kálium-, foszfát- és kloridionok a normál plazmáéhoz hasonló koncentrációban fordulnak elő.
A Phoxil segítségével pótolható a hemofiltráció és a hemodiafiltráció során eltávolított víz és elektrolitok, valamint alkalmazható dializátumként a folyamatos hemodiafiltráció vagy a folyamatos hemodialízis során.
Lúgosító pufferként hidrogén-karbonát szolgál.
Gyógyszerészeti jellemzők - PHOXIL 1,2 MMOL/L
Kisebbik (A) rekesz: Injekcióhoz való víz.
Sósav (a pH beállítására)
Nagyobbik (B) rekesz: Injekcióhoz való víz.
Szén-dioxid (a pH beállítására)
Kompatibilitási vizsgálatok hiányában ez a gyógyszer nem keverhető más gyógyszerekkel.
18 hónap
Összekeverés után:
Az alkalmazásra kész oldat használat közbeni kémiai és fizikai stabilitását 24órán át vizsgálták 22°C‑on. Ha a kész oldatot nem használják fel azonnal, az oldat tárolási idejéért és körülményeiért a felhasználó felelős; a kész oldat tárolása lehetőleg ne tartson tovább 24óránál, beleértve a kezelés időtartamát is.
+4°C és +30°C között tárolandó.
Hűtőszekrényben nem tárolható! Nem fagyasztható!
Az összekevert, használatra kész oldatra vonatkozó tárolási előírásokat lásd a 6.3pontban.
A polivinil‑kloridból (PVC) vagy poliolefinből készült tartály kétrekeszes zsákként kerül forgalomba. Az 5000ml-es zsák egy kisebb (250ml) és egy nagyobb (4750ml) rekeszből áll. A zsák két rekeszét egy könnyen eltörhető csatlakozócsap vagy egy felnyitható lezárás választja el.
A nagyobb (B) rekeszhez egy polikarbonátból (PC) készült injekciós csatlakozó (vagy tüskecsatlakozó) tartozik, amelyet fedővel ellátott gumikorong zár le, valamint egy Luer‑csatlakozó (PC) egy könnyen eltörhető csatlakozócsappal (PC) vagy egy szilikongumiból készült szeleppel, amely biztosítja a zsák csatlakoztatását egy megfelelő pótló oldat vezetékéhez vagy a dializáló vezetékhez.
A zsák átlátszó, többrétegű polimerfilm védőcsomagolásban vannak.
Mindegyik kétrekeszes zsák tartalma 5000ml.
Kiszerelés: 2×5000ml egy dobozban.
A kisebb rekeszben (A) lévő oldat a nagyobb rekeszben (B) lévő oldattal a könnyen eltörhető csatlakozócsap vagy a felnyitható lezárás megnyitása után keveredik össze. Az összekeverést közvetlenül a felhasználás előtt kell elvégezni. Az alkalmazásra kész oldatnak átlátszónak, tisztának és színtelennek kell lennie.
A csomagolás doboza tartalmaz egy részletes használati útmutatást nyújtó betegtájékoztatót.
A készítmény adagolása és kezelése során aszeptikus technikát kell alkalmazni.
Kizárólag akkor használja fel, ha sértetlen a külső csomagolás, minden lezárás ép, a könnyen eltörhető csatlakozócsap vagy a feltéphető lezárás nincs felbontva és az oldat tiszta. Nyomja meg erősen a zsákot, hogy nem szivárog-e. Ha szivárgást észlel, azonnal dobja ki az oldatot, mivel a sterilitás többé már nem garantálható.
A nagyobb (B) rekeszhez egy injekciós bemenet tartozik, az oldat összeállítása után esetlegesen szükséges, további gyógyszerek hozzáadása céljából. A felhasználó felelőssége annak megítélése, hogy a Phoxil‑lal együtt beadott gyógyszer kompatibilis-e az oldattal; emellett ellenőriznie kell a színváltozást és/vagy a kicsapódás, illetve oldhatatlan komplexek és kristályok képződésének jeleit. Egyéb gyógyszer hozzáadása előtt ellenőrizze, hogy az oldódik és stabil a Phoxil oldatban, illetve a Phoxil pH-értéke megfelelő (a felhasználásra kész oldat pH‑értéke 7,0–8,5). Előfordulhat, hogy egy hozzáadandó szer nem kompatibilis az oldattal. Nézze át a hozzáadni kívánt gyógyszer Használati útmutatóját.
Távolítson el minden folyadékot az injekciós bemenetből, tartsa fejjel lefelé a zsákot, vigye be a gyógyszert az injekciós bemeneten keresztül, majd alaposan keverje össze az oldatot.
Az esetleges további gyógyszerek oldatba történő befecskendezését és keverését mindig az előtt kell elvégezni, hogy az oldatot tartalmazó zsákot az extrakorporális körhöz csatlakoztatná. A kész oldatot azonnal be kell adni.
Ha a zsákot egy könnyen eltörhető csatlakozócsap osztja két rekeszre, és egy könnyen eltörhető csatlakozócsap található a Luer‑csatlakozóban, kövesse az alábbi lépéseket:
I. A külső csomagolást a zsákról közvetlenül a felhasználás előtt vegye le. Távolítson el minden egyéb csomagolóanyagot is. A zsák két rekesze közötti, könnyen eltörhető csatlakozócsapot eltörve nyissa fel a két rekesz közötti lezárást. A könnyen eltörhető csatlakozócsap a zsákban marad.
II. Ügyeljen arra, hogy a kisebbik (A) rekeszből az összes folyadék átkerüljön a nagyobbik (B) rekeszbe.
III. Öblítse át kétszer a kisebbik (A) rekeszt úgy, hogy visszanyomja az összekevert oldatot a kisebbik (A) rekeszbe, majd újra átnyomja a nagyobbik (B) rekeszbe.
IV. Amikor a kisebbik (A) rekesz kiürült: rázza fel a nagyobbik (B) rekeszt, hogy annak tartalma teljesen összekeveredjen. Az oldat most már készen áll a felhasználásra, így a zsákot felakaszthatja a készülékre.
V. A dializáló vezeték vagy a pótló oldat vezetéke a két bemeneti nyílás bármelyikéhez csatlakoztatható.
V.a. Ha a Luer‑csatlakozós bemenetet használja, aszeptikus módon vegye le a kupakot, csatlakoztassa a dializáló vagy a pótló oldat vezetékének apavégű Luer‑zárját a zsákon levő anyavégű Luer‑aljzatba, majd szorítsa meg. Mindkét kezével fogva törje el a kék, könnyen eltörhető csatlakozócsapot a tövénél, majd húzza vissza és előre. Ne használjon ehhez segédeszközt. Ellenőrizze, hogy a csatlakozócsap teljesen szétvált-e és hogy a folyadék szabadon tud-e áramlani. A csatlakozócsap a kezelés ideje alatt a Luer-nyílásban marad.
V.b. Ha az injekciós bemenetet használja, először vegye le a védősapkát. Az injekciós csatlakozó letörölhető csatlakozó. Ezután szúrja át a tüskét a gumimembránon. Ellenőrizze, hogy a folyadék szabadon áramlik-e.
Ha a zsákot egy könnyen eltörhető csatlakozócsap osztja két rekeszre, és egy szelep található a luer‑csatlakozóban, kövesse az alábbi lépéseket:
I. A külső csomagolást a zsákról közvetlenül a felhasználás előtt vegye le. Távolítson el minden egyéb csomagolóanyagot is. A zsák két rekesze közötti, könnyen eltörhető csatlakozócsapot eltörve nyissa fel a két rekesz közötti lezárást. A könnyen eltörhető csatlakozócsap a zsákban marad.
II. Ügyeljen arra, hogy a kisebbik (A) rekeszből az összes folyadék átkerüljön a nagyobbik (B) rekeszbe.
III. Öblítse át kétszer a kisebbik (A) rekeszt úgy, hogy visszanyomja az összekevert oldatot a kisebbik (A) rekeszbe, majd újra átnyomja a nagyobbik (B) rekeszbe.
IV. Amikor a kisebbik (A) rekesz kiürült: rázza fel a nagyobbik (B) rekeszt, hogy annak tartalma teljesen összekeveredjen. Az oldat most már készen áll a felhasználásra, így a zsákot felakaszthatja a készülékre.
V. A dializáló vezeték vagy a pótló oldat vezetéke a két bemeneti nyílás bármelyikéhez csatlakoztatható.
V.a. Ha a Luer‑csatlakozós bemenetet használja, forgató és húzó mozdulattal vegye le a kupakot, és forgató és nyomó mozdulattal csatlakoztassa a dializáló vagy a pótló oldat vezetékének apavégű Luer‑zárját a zsákon levő anyavégű Luer‑aljzatba. Ellenőrizze, hogy a csatlakozás megfelelő-e, és szorítsa meg. A csatlakozó most nyitva van. Ellenőrizze, hogy a folyadék szabadon áramlik‑e.
Ha a dializátum vagy a pótló oldat vezetékét leválasztják a Luer‑csatlakozóról, a csatlakozó elzáródik, és a folyadék áramlása megszűnik. A Luer-csatlakozó tűmentes és tisztítható csatlakozó.
V.b. Ha az injekciós bemenetet használja, először vegye le a védősapkát. Az injekciós csatlakozó letörölhető csatlakozó. Ezután szúrja át a tüskét a gumimembránon. Ellenőrizze, hogy a folyadék szabadon áramlik-e.
Ha a zsákot egy feltéphető lezárás osztja két rekeszre, és egy szelep található a Luer‑csatlakozóban, kövesse az alábbi lépéseket:
I. A külső csomagolást a zsákról közvetlenül a felhasználás előtt vegye le. Távolítson el minden egyéb csomagolóanyagot is. A kisebbik rekeszt mindkét kezével tartva nyissa fel a lezárást és préselje addig, amíg nyílás nem keletkezik a lezáráson a két rekesz között.
II. Nyomja össze a nagyobbik rekeszt mindkét kezével addig, amíg teljesen meg nem nyílik a lezárás a két rekesz között.
III. Ügyeljen az oldat biztos összekeveredésére, rázza fel óvatosan a zsákot. Az oldat most már készen áll a felhasználásra, és felakaszthatja a készülékre.
IV. A dializáló vezeték vagy a pótló oldat vezetéke a két bemeneti nyílás bármelyikéhez csatlakoztatható.
IV.a. Ha a Luer‑csatlakozós bemenetet használja, forgató és húzó mozdulattal vegye le a kupakot, és forgató és nyomó mozdulattal csatlakoztassa a dializáló vagy a pótló oldat vezetékének apavégű Luer‑zárját a zsákon levő anyavégű Luer‑aljzatba. Ellenőrizze, hogy a csatlakozás megfelelő-e, és szorítsa meg. A csatlakozó most nyitva van. Ellenőrizze, hogy a folyadék szabadon áramlik-e.
Ha a dializáló oldat vagy a pótló oldat vezetékét leválasztják a Luer‑csatlakozóról, a csatlakozó elzáródik, és a folyadék áramlása megszűnik. A Luer‑csatlakozó tűmentes és tisztítható.
IV.b. Ha az injekciós bemenetet használja, először vegye le a védősapkát. Az injekciós csatlakozó letörölhető csatlakozó. Ezután szúrja át a tüskét a gumimembránon. Ellenőrizze, hogy a folyadék szabadon áramlik-e.
A kész oldatot azonnal fel kell használni. Ha a kész oldatot nem használják fel azonnal, akkor is be kell adni azt az A és a B oldat összekeverését követő 24órán belül, beleértve a kezelés időtartamát is.
A kész oldat kizárólag egyszeri felhasználásra szolgál.
A fel nem használt oldatot az alkalmazás befejezése után azonnal semmisítse meg.
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
Megjegyzés: keresztjelzés nélkül
Osztályozás: II./3 csoport
Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. Törvény 3. §-ának ga) pontja szerinti rendelőintézeti járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I).