VENOFER 20 MG/ML OLDATOS INJEKCIÓ VAGY KONCENTRÁTUM OLDATOS INFÚZIÓHOZ
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - VENOFER 20 MG/ML
A Venofer vashiány kezelésére javallt az alábbi indikációkban:
-
Olyan betegeknél, akiknél az orális vasterápia nem kellően hatásos, hatástalan vagy nem alkalmazható, mint pl. orális vaskészítményekkel szembeni intolerancia esetén, gyulladásos gastrointestinalis betegségekben (pl. ulcerativ colitis), amelyet orális vasterápia válthat ki,
-
Kezelésre refrakter vashiányos állapotok, amelyekben feltételezett a vaskészítmények alkalmazásának megbízhatatlan betartása.
A Venofer csak akkor alkalmazandó, ha a javallatot megfelelő vizsgálatokkal támasztják alá.
Tapasztalat hiányában alkalmazása 3évnél fiatalabb gyermekek esetében nem javallott.
A Venofer minden egyes alkalmazása alatt és azt követően, a betegek gondos monitorozása szükséges, a túlérzékenységi reakciók tüneteinek jelentkezése szempontjából.
A Venofer csak abban az esetben alkalmazható, ha az anaphylaxiás reakciókat felismerni és kezelni képes, képzett szakszemélyzet azonnal rendelkezésre áll olyan környezetben, ahol az újraélesztéshez szükséges eszközök biztosítva vannak. A beteget a Venofer minden alkalmazása után legalább 30 percig megfigyelés alatt kell tartani, figyelve, hogy nem alakulnak-e ki mellékhatások (lásd 4.4pont).
Adagolás
A Venofer kumulatív dózisát minden egyes beteg esetében személyre szabottan kell kiszámítani, és ezt tilos túllépni.
Dózis kiszámításaA teljes kumulatív Venofer dózist, mely megfelel a teljes vashiánynak (mg) a hemoglobinszint (Hb) és a testtömeg (TT) határozza meg. A Venofer adagját egyénileg kell kiszámítani minden beteg számára, a Ganzoni‑féle képlettel számított, teljes vashiány függvényében, például:
| Teljes vashiány [mg] = TT [kg] × (cél Hb ‑ aktuális Hb) [g/dl] × 2,4* + tartalék vas [mg] | |||
| 35kg TT alatt: | cél Hb = 13g/dl és a tartalék vas = 15mg/ttkg | ||
| 35kg TT és e fölött: | cél Hb = 15g/dl és a tartalék vas = 500mg | ||
| * 2,4‑es szorzó = 0,0034 (a Hb vastartalma = 0,34%) × 0,07 (vértérfogat = a TT 7%‑a) × 1000 (átváltás [g]‑ról [mg]‑ra) × 10 | |||
| A beadandó Venofer összmennyisége (ml‑ben) = | |||
Az beadandó Venofer összmennyisége a testtömeg, az aktuális hemoglobinszint és hemoglobin célérték alapján*:
| TT | Az alkalmazott Venofer ampullák száma összesen (1 ampulla Venofer 5ml‑nek felel meg) | ||||||
| Hb 6,0g/dl | Hb 7,5g/dl | Hb 9,0g/dl | Hb 10,5g/dl | ||||
| 5kg | 1,5 | 1,5 | 1,5 | 1 | |||
| 10kg | 3 | 3 | 2,5 | 2 | |||
| 15kg | 5 | 4,5 | 3,5 | 3 | |||
| 20kg | 6,5 | 5,5 | 5 | 4 | |||
| 25kg | 8 | 7 | 6 | 5,5 | |||
| 30kg | 9,5 | 8,5 | 7,5 | 6,5 | |||
| 35kg | 12,5 | 11,5 | 10 | 9 | |||
| 40kg | 13,5 | 12 | 11 | 9,5 | |||
| 45kg | 15 | 13 | 11,5 | 10 | |||
| 50kg | 16 | 14 | 12 | 10,5 | |||
| 55kg | 17 | 15 | 13 | 11 | |||
| 60kg | 18 | 16 | 13,5 | 11,5 | |||
| 65kg | 19 | 16,5 | 14,5 | 12 | |||
| 70kg | 20 | 17,5 | 15 | 12,5 | |||
| 75kg | 21 | 18,5 | 16 | 13 | |||
| 80kg | 22,5 | 19,5 | 16,5 | 13,5 | |||
| 85kg | 23,5 | 20,5 | 17 | 14 | |||
| 90kg | 24,5 | 21,5 | 18 | 14,5 | |||
| 35kg TT alatt: | cél Hb = 13g/dl | ||||||
| 35kg TT és e felett: | cél Hb = 15g/dl | ||||||
Hb (mM) → Hb (g/dl) átváltás: Hb (g/dl) = Hb (mM) × 1,6
Amennyiben a teljes szükséges dózis meghaladja a maximális megengedett egyszeri dózist, az adagolást több részre kell bontani.
Adagolás kiszámítása vérveszteséget kísérő vashiány, illetve autológ véradás elősegítése esetén
A vashiány pótlásához szükséges Venofer dózist a következő képlet szerint számítható ki:
Ha ismert a vérveszteség mennyisége: 200mg vas (= 10ml Venofer) beadása a hemoglobinszint kb. 1egységnyi vérnek (= 400ml 15g/dl Hb‑tartalommal) megfelelő emelkedését eredményezi.
| Pótolandó vas [mg] | = elveszett véregységek száma × 200mg vagy |
| Szükséges Venofer [ml] | = elveszett véregységek száma × 10ml |
Ha a Hb‑szint alacsonyabb a kívántnál: A következő képlet azt feltételezi, hogy a tartalék vasat nem kell helyreállítani. Pótolandó vas [mg] = TT [kg] × 2,4 × (cél Hb aktuális Hb) [g/dl]
| Például: TT = 60kg és a Hb‑csökkenés = 1g/dl esetén | ⇒ ≅ 150mg vasat kell pótolni |
| ⇒ 7,5ml Venofer szükséges |
A maximálisan ajánlott egyszeri és heti adagot illetően lásd a „Normál adagolás“ valamint a „Maximális tolerált egyszeri és heti dózis “ című részt.
Normál adagolás
Felnőttek5–10ml Venofer (l00–200mg vas) 1‑3 alkalommal hetente.
A beadási időt és a hígítási arányt illetően lásd „Az alkalmazás módja” című részt.
Gyermekek
Gyermekekkel kapcsolatos vizsgálati adatok korlátozott mennyiségben állnak rendelkezésre. Amennyiben klinikailag szükséges, a javasolt adag nem haladhatja meg a Venofer 0,15ml (3mgvas)/ttkg‑onkénti adagját, amely legfeljebb heti 3‑szor alkalmazható.
A beadási időt és a hígítási arányt illetően lásd „Az alkalmazás módja” című részt.
Maximális tolerált egyszeri és heti dózis
Felnőttek
Injekcióként a maximális tolerált napi adag, melyet legfeljebb háromszor szabad alkalmazni hetente:
-
10ml Venofer (200mg vas) legalább 10percen keresztül fecskendezve.
Infúzióként a maximális tolerált napi egyszeri adag, melyet legfeljebb egyszer szabad alkalmazni hetente:
-
70kg feletti testtömegű betegek: 500mg vas (25ml Venofer) legalább 3 és fél órán keresztül beadva
-
Legfeljebb 70kg testtömegű betegek: 7mg vas/ttkg‑onként legalább 3 és fél órán keresztül beadva
Az infúzió beadásának „Az alkalmazás módja” című részben megadott időtartamát szigorúan be kell tartani, még akkor is, ha a beteg nem kapja a maximális tolerált egyszeri adagot.
Az alkalmazás módja
A Venofer kizárólag intravénás úton alkalmazható. Ez történhet cseppinfúzió formájában, vagy lassan befecskendezve, közvetlenül a dializáló készülék vénás szárába.
Intravénás cseppinfúzió
A Venofer‑t kizárólag 0,9%‑os (m/V) steril nátrium‑klorid (NaCl) oldatban szabad hígítani. A hígítást mindenképpen közvetlenül az infúzió előtt kell végezni, és az oldatot a következőképpen kell alkalmazni:
| A Venofer adagja(mg vas) | A Venofer adagja(ml Venofer) | Maximális hígítási térfogat 0,9%‑os (m/V) steril NaCl oldattal | Az infúzió minimális időtartama |
| 100mg | 5ml | 100ml | 15perc |
| 200mg | 10ml | 200ml | 30perc |
| 300mg | 15ml | 300ml | 1,5óra |
| 400mg | 20ml | 400ml | 2,5óra |
| 500mg | 25ml | 500ml | 3,5óra |
Stabilitási okokból alacsonyabb vaskoncentrációra történő hígítás nem megengedhető.
Intravénás injekció
A Venofer beadható lassú intravénás injekció formájában 1ml hígítatlan oldat/perc sebességgel, az injekciónkénti maximális 10ml (200mg vas) mennyiséget nem túllépve. Befecskendezés a dializáló készülék vénás szárábaA Venofer alkalmazható hemodialízis kezelés során, közvetlenül a dializáló készülék vénás szárába adva ugyanolyan módon, mint az intravénás injekciót.
A Venofer alkalmazása ellenjavallt az alábbi állapotokban:
-
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
-
Más parenterális vaskészítményekkel szembeni ismert súlyos túlérzékenység,
-
Nem vashiány által okozott anaemia
-
Vastúlterheléses állapotra utaló jelek, vagy a vas felhasználásának öröklött rendellenessége
A parenterálisan alkalmazott vaskészítmények túlérzékenységi reakciókat okozhatnak, beleértve a súlyos és potenciálisan végzetes anaphylaxiás/anaphylactoid reakciókat is. Túlérzékenységi reakciókat jelentettek parenterális vaskomplexek, köztük a vas‑hidroxid‑szacharóz korábban eseménytelen alkalmazása során is. Túlérzékenységi reakciókról számoltak be, amelyek Kounis‑szindrómává súlyosbodtak (akut allergiás coronariaspasmus, amely myocardialis infarctushoz vezethet, lásd 4.8pont). A Venofer jól tolerálhatónak mutatkozott több olyan klinikai vizsgálatban, amelyekben vas‑dextránra vagy vas‑glukonátra korábban túlérzékenységi reakciót mutató betegek vettek részt. Az egyéb intravénás vaskészítményekkel szemben tapasztalt súlyos túlérzékenységi reakciók tekintetében lásd a 4.3pontot.
A túlérzékenységi reakciók kockázata fokozottabb azoknál a betegeknél, akik ismerten allergiában szenvednek, beleértve a gyógyszerallergiát, a kórtörténetben szereplő súlyos asthmát, eczemát vagy más atopiás allergiát. A parenterális vas‑komplexekkel szembeni túlérzékenységi reakciók kialakulásának fokozottabb a kockázata olyan betegek esetében is, akik immunrendszeri vagy gyulladásos megbetegedésben szenvednek (pl. szisztémás lupus erithematosus, rheumatoid arthritis.)
A Venofer csak abban az esetben alkalmazható, amennyiben azonnal rendelkezésre áll az anaphylaxiás reakciókat felismerni és kezelni képes képzett szakszemélyzet olyan környezetben, ahol az újraélesztéshez szükséges minden eszköz biztosítva van. A beteget a Venofer injekció minden egyes alkalmazása után legalább 30percig monitorozni kell a mellékhatások kialakulása szempontjából. Amennyiben az injekció beadása során túlérzékenységi reakciók vagy intolerabilitás jelei mutatkoznak, az alkalmazást azonnal abba kell hagyni. Az akut anaphylaxiás/anaphylactoid reakciók kezelésére alkalmas komplex újraélesztéshez szükséges berendezéseknek rendelkezésre kell állniuk, beleértve egy injektálható, 1:1000 arányú adrenalin oldatot is. Amennyiben indokolt, antihisztaminokkal/kortikoszteroidokkal történő kiegészítő kezelés is alkalmazható.
Beszűkült májműködésű betegek esetében intravénás vaskészítmény kizárólag a kockázat/előny gondos mérlegelését követően adható. Intravénás vaskészítmény alkalmazása kerülendő azoknál a károsodott májműködésű betegeknél, akiknél precipitáló faktor a vastúlterhelés. A vasháztartás gondos ellenőrzése ajánlott a vastúlterhelés elkerülésére.
Akut vagy krónikus fertőzés esetén a parenterális vaskészítmény alkalmazása óvatosságot igényel. Bacteriaemiában szenvedő betegeknél javasolt a Venofer adagolásának leállítása. Krónikus fertőzésben szenvedő betegeknél a kockázat/előny gondos mérlegelése szükséges.
A Venofer paravazációját el kell kerülni, mivel a Venofer szivárgása a befecskendezés helyén fájdalmat, gyulladást, szövetelhalást és a bőr barnás elszíneződését idézheti elő.
Segédanyag:
A Venofer legfeljebb 7mg nátriumot tartalmaz milliliterenként.
Felnőttek esetében:
-
intravénás injekcióként adva, az egyszeri maximális napi dózis (10ml Venofer) 70mg nátriumot tartalmaz, ami felnőtteknél megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2g nátriumbevitel 3,5%-ának.
-
intravénás infúzióként adva, az egyszeri maximális dózis (25ml Venofer) 175mg nátriumot tartalmaz, ami felnőtteknél megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2g nátriumbevitel 9%-ának.
Ahogy minden parenterális vaskészítmény, a Venofer alkalmazása sem ajánlott orális vaskészítményekkel egyidejűleg, mivel az orálisan adagolt vas felszívódása csökkenhet.
Terhesség
A vas‑hidroxid‑szacharóz első trimeszterben lévő terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében nem, vagy csak korlátozott mennyiségű információ (kevesebb, mint 300terhességi vizsgálati eredmény) áll rendelkezésre. A Venofer második és harmadik trimeszterben lévő terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében rendelkezésre álló közepes mennyiségű adat (300‑1000 terhességi vizsgálati eredmény) nem igazolt káros hatást az anyára és az újszülöttre nézve.
A Venofer terhesség alatt történő alkalmazása előtt a kockázat/előny gondos értékelése szükséges, és a Venofer terhesség alatt csak akkor alkalmazható, ha egyértelműen szükséges (lásd 4.4pont).
Az első trimeszter alatt előforduló vashiányos anaemia sok esetben kezelhető orális vaspótlással. A Venofer alkalmazását a második és harmadik trimeszterre kell korlátozni, feltéve, hogy az előnyöket a kockázatokat egyértelműen meghaladónak ítélik mind az anyára, mind a magzatra nézve.
Parenterális vaskészítmények beadása után magzati bradycardia alakulhat ki. Ez rendszerint átmeneti, és az anyánál jelentkező túlérzékenységi reakció következménye. A születendő gyermeket szoros monitorozás alatt kell tartani az alatt az idő alatt, amíg a terhes nőnek intravénásan beadják a parenterális vaskészítményt.
Állatkísérletek nem igazoltak direkt vagy indirekt káros hatásokat a reproduktív toxicitás tekintetében (lásd 5.3pont).
Szoptatás
Korlátozott mennyiségű információ áll rendelkezésre a vas humán anyatejbe történő kiválasztásával kapcsolatban, intravénás vas‑hidroxid‑szacharóz adagolását követően. Egy klinikai vizsgálatban 10egészséges, vashiányban szenvedő, szoptató anya 100mg vasat kapott vas‑hidroxid‑szacharóz formájában. Négy nappal a kezelés után az anyatej vastartalma nem emelkedett, és nem volt különbség a kontrollcsoporthoz képest (n=5). Nem zárható ki az újszülöttek, illetve csecsemők Venofer‑ből származó vasexpozíciója az anyatej útján, ezért a kockázat/előny mérlegelése szükséges.
Preklinikai adatok nem utalnak a szoptatott utódokra gyakorolt direkt vagy indirekt károsodásra. 59Fe‑izotóppal jelölt vas‑hidroxid‑szacharózzal kezelt laktáló patkányokban a vas tejbe való kiválasztódásának és az utódokba történő átjutatásának mértéke alacsony volt. Nem valószínű, hogy a nem metabolizált vas‑hidroxid‑szacharóz kiválasztódna az anyatejbe.
Termékenység
Patkányoknál a vas‑hidroxid‑szacharóz‑kezelés esetében nem figyelhető meg a termékenységre, a párzási teljesítményre és a korai embrionális fejlődésre gyakorolt hatás.
Nem valószínű, hogy a Venofer befolyásolná a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Ha azonban szédülés, zavartság vagy ájulásérzés jelentkezne a Venofer beadását követően, az érintett betegek nem vezethetnek gépjárművet, illetve nem kezelhetnek munkagépeket, amíg a tünetek nem szűnnek meg.
A Venofer‑rel végzett klinikai vizsgálatok során leggyakrabban jelentett mellékhatás a dysgeusia volt, amely 4,5esemény/100vizsgálati alany gyakorisággal fordult elő. A Venofer alkalmazásával járó leglényegesebb súlyos mellékhatások a túlérzékenységi reakciók, amelyek klinikai vizsgálatok során 0,25esemény/100vizsgálati alany gyakorisággal fordultak elő.
A 4064vizsgálati alany bevonásával végzett klinikai vizsgálatok során, illetve a forgalomba hozatalt követő időszakban a Venofer alkalmazása után jelentett mellékhatásokat az alábbi táblázat mutatja be.
| Szervrendszer | Gyakori (≥1/100, <1/10) | Nem gyakori (≥1/1000, <1/100) | Ritka (≥1/10000, <1/1000) | A gyakoriság nem ismert1) |
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | Túlérzékenység | Anaphylactoid reakciók, angiooedema | ||
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | Dysgeusia | Fejfájás, szédülés, paraesthesia, hypaesthesia | Ájulás, aluszékonyság | Csökkent tudatszint, zavart állapot, eszméletvesztés, szorongás, tremor |
| Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek | Palpitatio | Bradycardia, tachycardia, Kounis-szindróma | ||
| Érbetegségek és tünetek | Hypotensio, hypertensio | Kipirulás, phlebitis | Keringés-összeomlás, thrombophlebitis | |
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | Dyspnoea | Bronchospasmus | ||
| Vese‑ és húgyúti betegségek és tünetek | A vizelet elszíneződése | |||
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | Hányinger | Hányás, hasi fájdalom, hasmenés, székrekedés | ||
| A bőr és a bőralatti szövet betegségei és tünetei | Pruritus, bőrkiütés | Urticaria, erythema | ||
| A csont‑ és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei | Izomspazmusok, izomfájdalom, ízületi fájdalom, végtagfájdalom, hátfájás | |||
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | Reakciók az injekció vagy infúzió beadási helyén2 | Hidegrázás, asthenia, kimerültség, perifériás ödéma, fájdalom | Mellkasi fájdalom, hyperhidrosis, láz | Hideg veríték, rossz közérzet, sápadtság influenzaszerű megbetegedés, amely jelentkezhet néhány órán belül vagy akár néhány nappal később is |
| Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei | Emelkedett alanin-aminotranszferáz-szint, emelkedett aszpartát-aminotranszferáz-szint, emelkedett gamma-glutamiltranszferáz-szint, emelkedett szérum ferritinszint | Emelkedett laktát-dehidrogenáz-szint a vérben |
1) A forgalomba hozatalt követő spontán jelentések
2) A leggyakrabban jelentett reakciók a következők: az injekció vagy infúzió beadási helyén kialakuló fájdalom, extravasatio, irritáció, reakció, elszíneződés, haematoma, viszketés. Feltételezhetően a vastúladagolás vagy vastúlterhelés következtében.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Farmakológiai tulajdonságok - VENOFER 20 MG/ML
Farmakoterápiás csoport: Vérszegénység elleni készítmény, vas (III) parenterális készítményei,
ATC kód: B03AC
Hatásmechanizmus
A vas‑hidroxid‑szacharóz, a Venofer hatóanyaga, egy polinukleáris vas(III)‑hidroxid magból áll, amelyet nagyszámú, nem‑kovalensen kötődő szacharóz molekula vesz körül. A komplex átlagos molekulatömege körülbelül 43kDa. A polinukleáris vasmag szerkezete hasonló a fiziológiás vastároló fehérje, a ferritin magjának szerkezetéhez. A komplexet úgy tervezték, hogy szabályozott módon biztosítson hasznosítható vasat a szervezet vastranszport proteinje (transzferrin) és vastároló proteinje (ferritin) számára.
Intravénás alkalmazást követően, elsősorban a máj, a lép és a csontvelő reticuloendothelialis rendszere veszi fel a polinukleáris vasmagot a komplexből. Második lépésben a szervezet felhasználja a vasat a hemoglobin, myoglobin és egyéb vastartalmú enzimek szintéziséhez, vagy a májban tárolja ferritin formájában.
Klinikai hatásosság és biztonságosság
Nefrológia
Dialízist igénylő krónikus vesebetegség
Az LU98001 egy prospektív, nyílt elrendezésű, egykarú vizsgálat volt a Venofer hatásosságának és biztonságosságának értékelésére vashiányos anaemiában szenvedő (hemoglobin‑koncentráció >8 és <11,0g/dl, TSAT<20% és szérum ferritin <300mikrogramm/l), hemodializált betegek bevonásával, akik rHuEPO‑kezelésben részesültek. Összesen 77beteg [44 férfi (57%); átlagos életkor: 62,5 (24‑85)év] vett részt a vizsgálatban, akik 100mg vasat kaptak Venofer formájában a dializáló készülék vénás szárába adva, legfeljebb 10dialízis‑kezelés alkalmával, 3‑4héten át. A betegek 983,1mg ± 105,63mg átlagos összdózisú vasat kaptak Venofer formájában átlagosan 9,8±1,06 dialízis‑kezelés alkalmával. A 45értékelhető beteg közül 39betegnél (87%; 95% CI: 76,5‑96,9) sikerült 11g/dl‑t meghaladó hemoglobinszintet elérni. Hasonló eredmények voltak megfigyelhetők az ITT‑populációban: 77beteg közül 60betegnél (78%; 95% CI: 68,5‑87,3) lehetett ilyen eredményt elérni. A szérum ferritinszintben bekövetkezett maximális emelkedést 83,6±11,69mikrogramm/l‑ről 360,3±36,81mikrogramm/l‑re (n=41) a Venofer‑kezelés befejezésekor figyelték meg. A TSAT‑értékben bekövetkezett maximális emelkedést 17,1±1,5%‑ról 27,6±2,7%‑ra (n=41) az 5hetes utánkövetési vizit alkalmával észlelték.
Dialízist nem igénylő krónikus vesebetegség
Az 1VEN03027 egy nyílt elrendezésű, randomizált vizsgálat volt, melynek során a Venofer‑t orális vas(II)‑szulfáttal hasonlították össze veseelégtelenségben és vashiányos anaemiában (Hb≤11,0g/dl, szérum ferritin≤300mikrogramm/l, és TSAT≤25%) szenvedő felnőtt betegeknél, rHuEPO‑kezeléssel kombinálva vagy anélkül. A betegeket randomizálták 1000mg, Venofer formájában adott vasra (500mg infúzióban, 3,5‑4óra alatt a 0. és 14.napokon, vagy 200mg injekció formájában, 2‑5perc alatt, 5különböző alkalommal beadva a 0. és 14.nap között) vagy 325mg vas(II)‑szulfátra (65mg vas) naponta háromszor, 56napon át adva. Mindkét kezelési csoportban összesen 91beteg vett részt. A Venofer‑csoportba tartozó betegek statisztikailag szignifikánsan nagyobb hányadánál (35/79; 44,3%) volt tapasztalható 1,0g/dl‑t meghaladó hemoglobinszint‑emelkedés a vizsgálat során, mint az orális vassal kezelt betegek esetében (23/82; 28%) (p=0,0344). A Venofer‑rel kezelt betegek esetében gyakrabban (31/79; 39,2%) volt megfigyelhető klinikai válasz (melynek meghatározása: ≥1,0g/dl‑es hemoglobinszint‑emelkedés és ≥160mikrogramm/l‑es szérum ferritinszint‑emelkedés), mint az orális vassal kezeltek esetében (1/82; 1,2%); p<0,0001.
Gasztroenterológia
Egy randomizált, kontrollos vizsgálat során a Venofer‑t orális vassal hasonlították össze 91, irritábilis bél szindrómában szenvedő, anaemiás (Hb<11,5g/dl) beteg esetében. A betegeket randomizálták napi 2×200mg orális vas(II)‑szulfátra (n=46) vagy Venofer‑re (n=45), amelyet 200mg vasat tartalmazó, hetente egyszer vagy kéthetente adott egyszeri intravénás infúzióban alkalmaztak 20héten át. A Venofer‑csoportban 43beteg, míg az orális vassal kezeltek csoportjában 35beteg fejezte be a vizsgálatot (p=0,0009). A kezelés végén a Venofer‑csoport 66%‑ának volt legalább 2,0g/dl‑es hemoglobinszint‑emelkedése, míg az orális vas‑csoportban 47%‑nak (p=0,07). Az orális vassal kezeltek csoportjában a betegek 41%‑ának volt anaemiája a vizsgálat végén, míg ez a Venofer‑csoportban 16% volt (p=0,007). A Venofer‑csoport betegeinek 42%‑a érte el a hemoglobinszint referenciaértékét (15g/dl férfiaknál és 13g/dl nőknél), míg az orális vassal kezeltek csoportjában 22% (p=0,04).
Szülés után
Egy prospektív, randomizált, kontrollos vizsgálatban 43, postpartum vashiányos anaemiában szenvedő (24‑48órával a szülés után Hb<9g/dl és szérum ferritin<15mikrogramm/l) nő esetében hasonlították össze a Venofer formájában, intravénásan a 2. és 4. napon adott 2×200mg vasat (n=22), a naponta 2×200mg orális vas(II)‑szulfát formájában adott vas 6héten át történő adagolásával (n=21). A Venofer‑csoportban szignifikánsan magasabb hemoglobinszinteket figyeltek meg az orális vassal kezelt csoporthoz képest az 5. és 14.napon (p<0,01). A hemoglobinszintben a kiindulási értékről az 5. napra bekövetkezett átlagos emelkedés 2,5g/dl volt a Venofer‑csoportban, és 0,7g/dl az orális vassal kezelt csoportban. A 40. napra nem volt szignifikáns különbség a két kezelési csoport között a hemoglobinszint tekintetében. A Venofer‑csoportban szignifikáns emelkedés következett be a szérum ferritinszintben az 5.napra, és a szérum ferritinszint a vizsgálat során mindvégig szignifikánsan magasabb maradt a Venofer‑csoportban, mint az orális vassal kezeltek csoportjában (p<0,01 az 5. és 14. napon és p<0,05 a 40. napon).
Terhesség
Egy randomizált, nyílt elrendezésű vizsgálatban 90, harmadik trimeszterben lévő, vashiányos anaemiában (Hb8‑10,5g/dl és szérum ferritin<13µg/l) szenvedő terhes nőt randomizáltak Venofer‑rel (n=45) vagy orális vas‑polimaltóz‑komplexszel (n=45) végzett kezelésre. A személyre szabottan kiszámított, Venofer formájában alkalmazott teljes vasdózist 5 nap alatt adták be infúzióban, legfeljebb 200mg‑os egyszeri adagokban, és legfeljebb 400mg vas napi adagokban. Az orális vassal kezeltek csoportjában naponta háromszor 100mg vasat kaptak a betegek tabletta formájában a szülésig. A Venofer‑csoportban szignifikánsan nagyobb volt a kiindulási értékhez viszonyított hemoglobinszint‑emelkedés a 28.napon és a szüléskor, mint az orális vassal kezeltek csoportjában (p<0,01). A szüléskor a hemoglobin célértékét elérő betegek száma 43 (95,6%) volt a Venofer‑csoportban és 28 (62,2%) az orális vassal kezeltek csoportjában (p<0,001). A szérum ferritinszintek szignifikánsan emelkedtek mind a Venofer‑rel (p<0,05), mind az orális vassal (p<0,05) kezeltek csoportjában.
Eloszlás
Az 52Fe‑ és 59Fe‑izotóppal jelölt vas‑hidroxid‑szacharóz ferrokinetikai paramétereit 6anaemiás és krónikus veseelégtelenségben szenvedő beteg esetében vizsgálták. Az első 6‑8órában a 52Fe‑izotópot a máj, a lép és a csontvelő vette fel. A microphagokban gazdag lép radioaktív halmozása jól reprezentálja a reticuloendothelialis rendszer vasfelvételét.
Egészséges önkénteseknél 100mg vasnak megfelelő egyszeri adag vas‑hidroxid‑szacharóz intravénás injekció formájában történő beadása után a teljes szérum vaskoncentráció az injekció beadása után 10perccel alakult ki, az átlagos koncentráció pedig 538µmol/l volt. A központi kompartment eloszlási térfogata jól korrelál a plazmatérfogattal (körülbelül 3l).
Biotranszformáció
Az injekció beadásakor a szacharóz nagymértékben disszociál, és a polinukleáris vasmagot főként a máj, a lép és a csontvelő reticuloendothelialis rendszere veszi fel. A beadás után 4héttel a vörösvértestek vasfelhasználása 59 és 97% között mozgott.
Elimináció
A vas‑hidroxid‑szacharóz‑komplex átlagos molekulatömege körülbelül 43kDa, ami elegendően nagy ahhoz, hogy megakadályozza a vesén keresztüli kiválasztást. A vas vesén keresztüli kiválasztása, ami 100mg vasnak megfelelő Venofer‑dózis injekcióban történő beadása után 4órával következik be, az adag kevesebb, mint 5%‑ának felel meg. 24óra elteltével a szérum teljes vaskoncentrációja a beadás előtti szintre esik vissza. A szacharóznak körülbelül 75%‑a ürül a vesén keresztül.
Gyógyszerészeti jellemzők - VENOFER 20 MG/ML
Ez a gyógyszer kizárólag a 6.6pontban felsorolt gyógyszerekkel keverhető. Más oldatokkal vagy gyógyszerekkel való elegyítésekor fennáll a kicsapódás és/vagy interakció lehetősége. Kompatibilitása üvegen, polietilénen és PVC‑n kívül más tartályokkal nem ismert.
A kereskedelmi csomagolású készítmény felhasználhatósági időtartama
3 év.
Felhasználhatósági időtartam a tartály első felbontása után
Mikrobiológiai szempontok miatt a készítményt azonnal fel kell használni.
Felhasználhatósági időtartam steril 9mg/ml (0,9%) NaCl oldattal végzett hígítás után
Hígítást követően, szobahőmérsékleten (+25ºC) –aszeptikus körülmények között végzett feloldás esetén ‑ az oldat kémiai és fizikai stabilitását 12órán át igazoltan megőrzi.
Mikrobiológiai szempontból a higított oldatot azonnal fel kell használni. Nem azonnali felhasználás esetén, a beadásig eltelt idő, és a tárolási feltételek betartása a felhasználó felelőssége, de normál körülmények között nem haladhatja meg a 3órát, és a 2‑8°C hőmérsékletet, kivéve, ha a hígítás ellenőrzött és validált aszeptikus körülmények között történt.
Legfeljebb 25°C‑on tárolandó. Nem fagyasztható! A fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.
A gyógyszer hígítás vagy első felbontás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3pontban.
5ml oldat lila és zöld színű kódgyűrűvel ellátott, színtelen ampullába töltve.
5×5ml ampulla műanyag tálcában, dobozban.
Az ampullákat felhasználás előtt vizuálisan meg kell vizsgálni csapadék és sérülés szempontjából. Csak csapadékmentes homogén oldatot szabad felhasználni.
A Venofer‑t steril 9mg/ml (0,9%) nátrium-klorid oldaton kívül más oldattal tilos hígítani. A gyógyszer alkalmazás előtti hígítására vonatkozó utasításokat lásd a 4.2pontban.
A hígított oldatnak barnának és tisztának kell lennie.
Mindegyik Venofer ampulla kizárólag egyszeri felhasználásra szolgál.
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani
Megjegyzés: (egy keresztes)
Osztályozás: II/3 csoport
Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. Törvény 3.§‑ának ga) pontja szerinti rendelőintézeti járóbeteg‑szakellátást vagy fekvőbeteg‑szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I).